Pesti Hírlap, 1917. április (39. évfolyam, 88-112. szám)

1917-04-01 / 88. szám

Budapest, 1917. # XIXIX. évfolyam, 88. (13,385.) szám, vasárnap, április 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre OS­K — 1 félévre 10 „ —„ Nagyedévre ...... 9 „ 50„ Egy hóra ........ 3 „ 30, Ügyes szám ára helyben,­ vidéken és pályaudvaron 12 . Apró­hirdetések az apró hirde­tési rovat élén közölt dijsza­­bás szerint számíttatnak. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Budapest, Vilmos császár­ út 78. TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 132—96. (Éjjel 11­­—91 123—02 - ilivandó.) FIÓKKI­ADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­-körutc . Telefon: József 52—66. Kormánypárti lika. Míg a nagyvilágban a század új esz­lyéi viaskodnak s a népmilliók sorsáról zúng az ének vezetü politikusok ajkán, ad­dig a mi szűk világunkban szűk látókörű emberek kis játékairól kell énekelni. Ismé­telten kifejtettük annak a nemzetvédő bir­tokpolitikának progra­m­ját, mely bele­illeszkedve a bábom utáni teremtő korszak­ba, ezt a vérrel védett földet törvénynyel is megvédi a magyarság számára. A gazda­szövetség pontokba foglalta ezt a mentő ak­ciót s tegnap érkezett meg báró Ghyllányi Imre ajkáról a kormány visszhangja, gyön­ge, erőtlen, mely még kontúrjait sem adja vissza­ a követelt nemzeti birtokpolitikának. Oly kérdésről van szó, melyet soha sem tár­gyaltunk pártpolitikai szemponttól Ugyan­azt követeltük egykor a koalíciós nemzeti kormánytól, amit a maitól, de amit az a kormány megkezdett, azt is szétrombolta a munkapárti kabinett. Darányi kész tele­pítési törvényét félredobták, az általa gyűj­tött telepítési alap millióiról utódai hall­gatnak s most ime, az általunk sürgetett uj birtoktörvénynek valóságos karrikatúráját jelenti be a földművelési miniszter. Meg kell állapítanunk, hogy a magyar föld érdekét, mely sohasem­ volt pártkérdés, a Tisza-kor­mány alacsonyítja le a pártpolitika eszkö­zévé. Mert a Ghyllányi birtoktörvényterve­ Mető nem egyéb, mint kor­m­ányp­árti bir­tokpolitika, mely csak a pártkassza birtok­álományát van hivatva erősíteni. Két új „vezérgondolat" emelkedik ki a földművelési miniszter programonjából: az egyik az, hogy a­ birtokeladással foglalkozó ügynököket államosítja, illetőleg kormányo­sítja, mert a kormány koncessziójától teszi függővé a birtokközvetítést. A másik az, hogy a községek s az állam számára biztosí­tandó kisajátítási jog helyett azt­ a jogot­ akarja a kormány számára kodifikálni, hogy a pénzintézetek és társulatok által vett ingatlanokat öt éven belül beszerzési áron bármikor megveheti. Mindkét intézkedés c­sak a kormány pártpolitikai hatalmát nö­velné. Ghyllányinak ez a fő. Mert a magyar­öldet valóban megvédő s a magyarságot idhön juttató programmpontokról egy­et se szól. A hitbizományok, papi birtokok bérleteit nem kodifikálja; a nép milliói­nkik előtt Czernin kalapot emel, nem abból a földből juttatni, amelyért vé­geztek, a községeknek nem akarja biztosí­tani, hogy kisajátíthassák a kivándorlást beidéző latifundiumokat, vagyis az igazi birtokpolitikával nem is foglalkozik a föld­mivelési miniszter. Neki az a legsürgősebb, hogy a birtokközvetítéssel foglalkozó ügy­védek, ügynökök, gazdatisztek, jegyzők s tönkrement földbirtokosok között koncesz­sziókat osztogasson. Pedig velük volt eddig igazán a legkevesebb baj. úgy látszik, a kormánypárti­­-szolgálatokat ezentúl nem­csak közjegyzőségekkel, hanem birtokügy­nökségekkel is akarják honorálni. A pénzintézetek birtokvásárlásának ez az öt esz­tendős quarantainje még vadabb ötlet s valószínűleg ama fölhívások inspirációjára született, melyek most minden utcasarkon ezt hirdetik: „Termeljünk zöldségeket!" A bankok s társulatok birtokvásárlásának ugyanis egyedüli jogosultságot az adhat, hogy ha ezek investitiokat csinálnak több­termelésre s mezőgazdasági iparra. Ghyllá­nyi ettől törvénynyel akarja elriasztani a bankokat! Mert melyik pénzintézet bolon­dult meg­, hogy investáljon, mikor öt évig se lehet biztos a saját birtokában. Ellen­ben birtoktörvénynyel (!) akarják fölhívni a bankokat a föld­spekulációra, amitől el kellene riasztani őket!.. Kitűnő üzleteket csinálhatnak ugyanis a bankok ezentúl a patentált kormánypárti birtok­ ügynökök közvetítésével a következő recept szerint: eddig birtokcseréknél letagadtak az igazi vételárból,, hogy kisebb legyen az átiratási illeték; ezentúl a bank a vételár kétszeresét iratja a szerződésbe és telekkönyvbe, pél­dául egy millió kifizetett vételár helyett két milliót s miután a kormány megvette „a beszerzési áron" vagyis két millióért a bir­tokot, az egy milliós nyereségből a felét oda lehet adni a pártkasszának, a másik félmil­lión pedig osztozhatnak az eladó, a kormány koncessziós közvetítője és a bank. Ez jobb 5,f­öldüzlet", mint a földbe investálni s dol­gozni. S íme, ennek a lehetőségét akarja egy földmivelési miniszter a rég várt birtok­törvénybe kodifikálni! Összetéveszti a köz­ség és állam­ kisajátítási jogával — mely birósági eljáráson megy keresztül — a kor­mány vásárlási jogát, mely a birósá kikerü­lésével ilyen mellékvágányon milliókat szállithat a pártkasszába. Kérdezzük az urakat a kormánypárton, nem szégyenlik, hogy pártpolitikai inlíciálás nélkül még egy elvi magaslaton álló birtoktörvényt sem tudnak megcsinálni? Pedig csak az újsá­gokból kellene kivágják az egyes paragra­fusokat s le kellene szűrniök az eszméket, amiket a háború megértelt. A képviselőház egyértelműen üdvözli az új Oroszországot. Visszavert francia támadások a Champagne-ten, foliu­mitól délre. — Arras és Mmm közt előtéri harcok. — 3000 angol­ halott a kínai-csatában. — Ujabb 90.000 tonna elsülyesztett hajótér. Az Unió bécsi nagykövete Washingtonba utazott Mgyarország lápvi­lőházánnk egy­értelmű állásfoglalása biztosítva van, — konstatálta elégtétellel Apponyi a Ház szombati ülésén, miután a kormány Heté­ben Teleszky kijelentette, hogy hozzájárul az elnök javaslatához: tűzessék napirendre az ellenzék indítványa az alkotmányos Oroszország üdvözléséről és megnyugtatá­sáról. Apponyi után a többi párt nevében is nyilatkozott egy-egy képviselő. A pénzügyminiszter csak néhán­y szót mondott: óhajtjuk,­ hogy Oroszországban a nemzet bizalmát élvező olyan kormánynyal álljunk szembest mielőbb, melylyel a békét megköthetjük. E nemzetközi jogilag telje­sen korrekt nyilatkozat után Apponyi a népképviselet nevében a meleg rokonszenv szavait küldte az új Oroszország felé. Ke­ményen kezdte, nehogy bárki is félremagya­rázhassa az üzenetet: Magyarország kész a további harcra is, ha integritását fenye­getik s akkor ép ugy fog küzdeni a félreve­zetett demokrácia új hadüzenete után, mint ahogy küzdött a cári birodalomé után. Ma még bizonytalan a helyzet; reméljük, hogy ugy fordul, hogy azok kerekednek fe­lül Oroszországban, akik letesznek minden hódító politikáról. S akkor nagy szomszé­dunk benső haladását a magyar nemzet a legmegértőbb örömmel fogja látni. S ha Oroszországban még aggódnának, akkor megtudhatják azt is, hogy nincs magyar fegyver, melyet bármely nép szabadságá­nak elnyomására lehetne fölhasználni. A magyar parlament szava­hihetőleg jó hatást fog kelteni Oroszországban, ha külügyi hivatalunk is gondoskodik róla, hogy semleges úton odajuthasson s ha a hadvezetőség a frontokon is módot talál arra, hogy a szemben álló oroszok tudomást szerezzenek róla. Elvégre Bellm­ann Holl­weg és Czernin inkább az­ uralkodók béke­készségét nyilatkoztatták ki; a központi ha­talmak államai közül a magyar állam par­lamentje a nép nevében is nyilatkozott. S ha az új Oroszországot az angol parlament is üdvözölte, mint szövetségesét, mennyi­­ivel­­értékesebb a magyar parlament üd­y üzlete, melynek ma még ellenségét kell látnia az új Oroszországban is. Az angol fegyverek a világtörténelem fo­lyamán hányszor vállalkoztak arra, hogy idegen népek szabadságát letiporják íz orosz fegyverek vállalkoztak egykor a ma­­gyar szabadságharc letiprására is — igaz, hogy akkor még a cár rendelkezett az orosz fegyverekkel. Ma Oroszországban a nép az ur s Magyarországgal szemben az orosz­ népnek meg ezt a múltat is expiálnia kell. Mi nem vagyunk kaphatók az orosz sza­badság eltiprására, az ezeréves magyar nemzet területi felségjogainak tiszteletét az orosz demokráciától szintén elvárhatjuk. Az orosz forradalom hívei közül külö­nös figyelmet érdemel Miljukov és Rodzian­ko nyilatkozata. Miljukov a külpolitikáról nyilatkozott, Rodzianko a hadihelyzetéről. De Miljukov nyilatkozatának katonai s Rodziankoénak politikai háttere is van. Miljukov állítólag azt mondta, hogy föl kell hagyni a porosz militarizmus jelszavával s hogy az új Oroszország, ha tovább is har­col, hadicéljai már­ nem a régiek. Szenzációs kijelentés, te ha igaz, Bodziankoéhoz már kevesebb aggálylyal közeledhetünk. A duma­bizottság elnöke kijelentette, hogy az idő­járásra való tekintettel az orosz h­arctere­ken döntő hadműveletek nem várhatók. Bethmann Hollweg tudvalevően hasonló­képen nyilatkozott, de az ő nyilatkozata többet sejttetett; ő a nagyobb hadműveletek lehetetlenségét a rossz időjárással is indo­kolta . . . Másik két kiemelni való magánje­lentés: Oroszország állítólag 11­­milliárd hadikölcsönt kér szövetségeseitől, Anglia pedig Buchanant, pétervári­t,nagykövetét, visszahívja. Állítólag Asquith-t küldik he­lyébe. Mit csinált rosszul Buchanan? S mit kell korrigálnia A­squith-nak ? Szaszonov, Miljukov barátja, Londonba meg­­ nagykö­vetnek. Erősebb legény kell Pétervárra is? A Pesti Hírlap mai száma 16 oldal. A Pesti Hírlap következő száma kedden április 3-án a rendes időben jelenik meg.

Next