Pesti Hírlap, 1917. szeptember (39. évfolyam, 218-243. szám)

1917-09-01 / 218. szám

4 társát. A Daily Chronicle ezt írja: Az Egyesült Államokat nem érinti olyan közvetlenül a háború kimenetele, mint az európai országokat s ezért bizonyos mértékben megtartották régebbi döntőbírói jellegüket. A válasz méltánytalankodó, sőt szenvedélyes vonakodás attól, hogy a mostani német kormánynyal a statusquo alapján tárgyalást kezdjenek ,a békéről. A háborúban legkevésbbé érdekelt államnak ez a felelete hálás visszhangot fog kelteni nemcsak a szövetségeseknél, hanem az egész világ minden szabad és nem szabad demokráciájánál. Annak a hatalmas visszhangnak, amelyet a Fehér Ház proklamációja kellett s amely kifejti annak a lehetetlenségét, hogy a jogot és a jogtalanságot szép szóval kibékítsék egymással, jog szerint a keresztény igazságok repozitóriumából, a Vatikánból kellett volna kiindulnia. Amerika válaszának minden mondatából a jogos harag beszél, ami nem példa nélkül való dolog a keresztény egyház történetében. Ez a nagyon nyilvános dokumentum a valóságban felhívás Németország népeihez, uralkodóinak a feje fölött s ha ezt a hangot oda engedik hozzájuk, helyesen cselekszenek a népek, ha meggondolják, hogy katonai államuknak legkevésbbé ellenséges ellenségétől jön. A Times azt írja, hogy Wilson úgy válazolt a Vatikán jegyzékére, ahogyan a lap megjósolta,és ahogyan a szövetséges hatalmak valamennyi államférfiénak válaszolnia kell. A szövetségesek nem léphetnek a béke útjára, mert nem vezet a pápa által remélt célhoz. A békekötés csak az ellenségeskedések megszüntetését jelentené, de nem a tartós és állandó békét, amelyet a pápa és a demokrácia kivon. A Morning Post ezt írja: Mutassatok egy embert, aki a valóságra irányítja tekintetét és hajthatatlanul elhatározza, hogy elvégzi a nagy feladatot Válaszul csak azt az egyetlen választ kaphatjuk, amelyet azok, akik nem hajlandók Németország előtt kapitulálni, egyáltalán adhatnak. Hasonló szellemben ír a Daily Telegraph is. Amerikai kommentárok Wilson válaszához. dalon csupa olyan férfiú van, kinek szavába:* nem lehet bízni, a másik oldalon (az entente-én) pedig akikre vonatkozólag ez nem áll. A tárgyalásoknak az eredménye mindössze egy papirosrongy lenne. Mi nem ülhetünk le a tárgyalóasztalhoz, míg a német nép olyan megbízottakat küld, kiknek szava nem épen olyan jó, mint a mienk.“ Nagy örömmel üdvözli Wilson elutasító válaszát az angol sajtó is. A porta válasza a pápa jegyzékére előzékeny lesz. Konstantinápoly, aug. 30. Itteni jól informált diplomáciai körökben hire jár, hogy a porta előzékeny álláspontot foglal el a pápa békejavaslatával szemben és válaszát a szövetséges kormányokkal egyidejűleg fogja közölni. Anglia a jövő héten válaszol a pápa jegyzékére. Bem. aug. 31. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Londoni jelentés szerint Lloyd George az utóbbi napokban több izben kihallgatáson volt György királynál. Előrelátható, hogy Anglia a jövő héten válaszol a pápa jegyzékére Az olasz szocialisták követelései a kormánytól. Lugano, aug. 31. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Boselli miniszterelnök, tegnap a kamara tíz szocialista tagját fogadta, akik a milánói és római pártgyűlésükön elfogadott határozatokat nyújtottak át. A szocialista képviselők azt követelték, hogy a kamarát azonnal hívják egybe a belpolitikai, a külügyi és a katonai helyzet megbeszélése céljából. Boselli azt felelte, hogy az utolsó követelést nem teljesítheti, helytelenítette a parlamenten kívüli kormányválság felidézését is és a szövetségesekkel egyetértésben a háború folytatása mellett foglalt állást. A stockholmi kongresszus kérdésének újabb megfontolására vonatkozóan a miniszterelnök nem adott választ. Az angol szocialisták békeföltételei: rökorsságnak, a német gyarmatokat pedig Németországnak adják vissza. Az angol katona- és munkástanács megtartotta konferenciáját. Berlin, aug. 81. — A Pesti Hírlap tudósítójától. —• Mint a Vossische Zeitung londoni távirat alapján jelenti, a Southamptonban megtiltott konferenciát az angol katonai és munkástanács Portsmouthban tartotta meg. Vagy ötszáz kiküldött vett rajta részt. Elhatározták, hogy a mozgalom további szervezése elé gördített akadályok leküzdésére folytatják a harcot és az agitációt az egyes Szakszerveszetek körébe viszik. Caillaux és Lenin Svájcban tanácskoztak? Lugano, aug. 31. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Secolónak arra a hírére, amely szerint Cailleaux és Lenin Svájcban tartózkodnak és egymással tanácskozást folytatnak. Cailleaux az olasz laphoz táviratot intézett, amelyben kijelenti, hogy ő már hét esztendeje nem lépett svájci területre. Mz ©ross ffors’adisSom feliemésíyei. , ____L__ Az ideiglenes kormányt öt tagú direktórium váltja fel? Bem. aug. 31. A lapok jelentik Pétervárról: Pétervári politikai körökben makacsul híresztelik, hogy a jelenlegi kormányt egy öt tagú direktórium fogja felváltani, amely az alkotmányozó gyűlés összeilléséig a végrehajtó hatalmat fogja gyakorolni A moszkvai kongresszus proklamációja a hadsereghez. Berlin, aug. 31. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Lokalanzeiger jelenti Amsterdamból. A Daily News pétervári jelentése szerint a moszkvai kongresszus prolamációt intézett a hadsereghez, amely azt mondja, hogy a szövetségesek végleges győzelme már nincs messze és a hadsereget felszólítja az utolsó erőfeszítésre, mely meg fogja hozni a győzelmet és a háború befejezését. Kornilov —• katonai diktátor? Berlin, aug. 31. Hágából jelentik: Berlinben különöskép még mindig nem ismerik Wilson válaszát, holott az ahhoz fűzött amerikai sajtóiommentárok már megérkeztek. A New York 3uu szerint Wilson fején találja a szöget, amikor azt mondja, hogy nem lehet olyan békét kötni, mely továbbra is lehetővé teszi azt, hogy Németország újból kardot rántson. Az sem lehetséges, hogy Németország minden bűnét megbocsássák abban a reményben, hogy meg fog javulni. Wilson, írja a New York Times, a pápa ajánlatára, hogy a szövetségesek barátsággal és kölcsönös bizalommal tárgyaljanak Németországgal, azt válaszolta, hogy nincs senki, akivel tárgyalni lehetne, mert az egyik él-Egyszer vacsora után megállította az aszszony, aki olvasnivalójával a veranda felé igyekezett. — Nos? — kérdezte komoran. — Meddig várjak még a feleletedre? — Remélem, nem vártál komolyan feleletet arra a gonosz és értelmetlen levélre, — felelte az asszony. Ezzel már be is tette maga mögött a veranda üvegajtaját s magára hagyta férjét dühének és kétségeinek társaságában. A legszörnyűbb azonban az, volt, hogy ezzel a nagyon is együgyű, vagy nagyon is okos asszonynyal egyáltalán nem lehetett messzebbre jutni. Ha a férje négyszemközt való beszélgetésbe vonta, soha sem ellenkezett, nyugodtan végighallgatott mindent, azután végigsimította magas homlokát és azt mondta: — Ez mind lehet. Én azonban a feleséged vagyok és az is maradok. Akkor is, ha nem szeretsz, akkor is, ha mást szeretsz, akkor is, ha ma kilépsz ezen a kapun és soha vissza nem jössz többé... Odaát ezalatt tűrhetetlenné vált a helyzet. A szőke leány meglehetősen kompromittálta magát Bede Alfréddal, nyolc-tíz bizalmas barátnőjének el is mondta négyszemközt titkos menyasszonyságát — és ez az együgyű „vőlegény“ még mindig nem tudott előbbre haladni szabadságának visszanyerésében. Sokszor gondolt arra, hogy talán, ha tudna durva lenni, ha tudná az asszonyt annyira megsérteni, hogy ajtót mutasson neki — de bármilyen szerelmes volt is, erre az egyre nem vitte rá alapjában jó és derék Bern, aug. 30. A Journal des Debats jelenti, hogy az angol szocialisták jelentést terjesztettek elő, amely megállapítja a béke feltételeit és követeli, hogy a helyreállítást valamennyi hadviselő állam által létesített közös alapból fizessék. Elzász-Lotharingia, Lengyelország, a balkán-államok, Örményország, India, Algír, Írország stb. népét meg kell szavaztatni, hogy maguk válaszszák meg kormányformájukat. Az angol szocialistapárt követeli továbbá, hogy Mezopotámiát körelje. ’ Ha, a sápadt kis arcra nézett, mindig el kellett gondolnia, mennyit szenvedett mellett© nehéz sorsában ez a hűséges lélek. .Most, mikor jobb napok virradtak rájuk, most űzze ki durván az ellenséges világba? Nem, itt érveknek kell segíteniük, kölcsönös megértésnek kell eldönteni a dolgot... Az érvek azonban nem segítettek és a kölcsönös megértésről szó sem lehetett. Juci végre elveszítette a türelmét. — Majd én megmutatom magának, hogyan, kell az ilyesmit, csinálni, — szólt önérzetesen. Most már én veszem a kezembe a dolgot... Fehér ruhájában, sima szőke hajával és nagy kék szemeivel olyan volt, mint egy hóhérja elé induló mártír, mikor útra kelt a Városliget felé, hogy beszéljen a makacs asszonynyal, aki nem értette meg, hogy kötelessége magát feláldozni egy nálánál szebb nő boldogságáért. Sok szép, megható frázist forgatott a fejében, de valamennyit használatlanul kellett hazavinnie, mert Boróka, mikor meghallotta, ki a látogatója, röviden csak ennyit mondott: — Anna, mutasd meg az ajtót a kisaszszonynak! Anna a régi napokból itt maradt, hűséges és tagbaszakadt mindenesleány volt, alá részben hallgatózás, részben bizalom útján mindent tudott, ami a házban történt. Megbízatásának tehát mélységes gyönyörrel tett eleget, sőt, mikor Juci kisasszony az ajtóban arra kezdett célozgatni, hogy lesz itt még azért urné — hát a Genf, aug. 31. A Pesti Hírlap tudósítójától. —" Az Echo de Paris jelentése szerint a moszkvai , konferencia arról a kérdésről is tanácskolóháborodott Anna egyszerűen derékon kapta és kitette a járdára... Juci akkor este nem fogadta Bedő doktor, látogatását és megszentelte, hogy Udvarlója addig bele tegye a lábát, mig azt a bestiát — szegény Boriskát gondolta — ki nem kergette a házából. Alfréd úr azzal indult haza, hogy no, most igazán végez a feleségével... Az asszony azonban a két kis gyermeke ágyánál ült épen, mikor belépett a szobába. Az ő szeme is kisítt volt. Bede lesütötte a szemét, azután megcsókolta az álmos gyerekek puha, jószagú kis arcát... Juci még azután sokat telefonált, leveleket is írogatott, de végül megunta a dolgot és egy jómódú özvegyemberrel kezdett ki. Alfréd pedig, miután jó darabig keserű szívvel járt-kelt a házban,és elhibázottnak érezte az életét, végre egy nagy tudományos munkába temette bánatát és szenvedélyes hévvel dolgozott. Egy este aztán betelepedett melléje az asszony is, mint a régi időkben. — Segíthetek a levonatokat korrigálni? — kérdezte egyszerűen, természetesen, minthasemmi sem történt volna. Később Alfréd ledőlt a dívámra-, az asszony pedig melléje húzta a székét és hűvös kezével lassan simogatni kezdte a homlokát. A férje el akarta tolni magától, de a hideg kis kéz érintése olyan jó volt, olyan szelíd, olyan vigasztaló ... — Szegény teremtés, — gondolta, — kis szén alapjában véve is eleget szenvedett... , ahelyett, hogy ellökte volna, lassan, nagyon lassan közelebb vonta magához ... Aztán éltek tovább, úgy, mint régen. PESTHIKLA& * 1917. szeptember 1., szombat.