Pesti Hírlap, 1917. december (39. évfolyam, 296-320. szám)

1917-12-01 / 296. szám

2 __________________ Pesti Hírlap 1917. december L, szombat kormányozó gyűlés választásai teljes rend­ben folynak, Pétervárott nyugalom uralko­dik. Ugyanekkor a Timesnak egy szer­dai keltezésű távirata szerint az orosz fővárosban a szovjet uralkodik, ame­lyet csak néhány lövés zavart meg, amelyet a távíró hivatalnál és a tőzsdénél váltottak; az állam­i bankot a munkástanácshoz hű csa­patok szállották meg. „Minden a rendes ke­rékvágásban halad és senki sem sejtené, hogy forradalom van“ — végződik a tudósí­­tás, amelynek beállítása úgy fest, mintha Pétervárott ellenforradalom lett volna ki­törőben. Úgy látszik, az entente hírszolgá­lata buzgón asszisztált a diplomáciának, amely nyilván az ellenforradalom szervezé­sén dolgozott. Az aknamunka nem sikerült, erre vall egy angol lapnak éjszaka érkezett tudósítása, amiey arról ad hírt, hogy a bolse­vik­, kormány állítólag lemondott és Lenin vezetésével koalíciós szocialista, kormány alakult. A hírt, amelyet hivatalosan nem erősítették meg, följtart­ással kell fogadni, ha köztudomású dolog is, hogy a szocialista pártok már hosszabb idő óta törekedtek a koalíció létrehozására. A koalíciós kormány­ban a bolsevikiek, s a baloldali forradalmi szocialisták és az internacionalista mensevi­­kiek vennének részt Bármint alakulnának is a dolgok Oroszországban, a régi áramlat, amely a háború minden áron való folytatá­sához ragaszkodott aligha térhet vissza. A központi hatalmak engesztelékeny­­válasza, az a tudat, hogy Oroszország a béke kapuja előtt áll, minden bizonynyal megtette a maga hatását. Ha a koalíciós szocialista kormány megalakulásáról szóló hit valónak bizo­nyul, ez nyilván azt jelenti, hogy a kor­mányban részt fog venni a földosztást hir­dető­ Csern­ov, Kerenszki leghatalmasabb el­lensége. A forradalmi Oroszország. Az orosz bék­eajánlat az osztrák képviselőházban. B­écs, nov. 30. — A képviselőház ülésén az elnök kijelenti, hogy a beérkezett iratok között van dr Adler, Pernerstorfer, Seitz­ képiselők és társaik kérdése a miniszterelnökhöz, amely eze­ket mondja: —■ Hajlandó-e a kormány elfogadni az orosz kormánynak a fegyverszünetet és az általános béke fölötti azonnali tárgyalásokra vonatkozó meghívását, a tárgyalásokat engesztelékeny szel­lemben folytatni és e tárgyalások céljaként álta­lános, mindkét harcoló csoportra egyformán be­csületes, megegyezésen alapuló, hódítások és ha­dikárpótlások nélküli békére törekedni, a nemze­tek önrendelkezési jogának szellemében. Fink, dr Waldner, dr Sylvester, Wolff, Pantz és Knirsch képviselők kérdés© így hang­zik : — Megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a jelenlegi orosz kormány a központi­­hatalmaknak békeajánlatot tett. Kijelentjük, hogy azzal a vál­­aszszal, amelyet gróf Czernin külügyminiszter úr ő excel­lenciája és a velünk szövetséges német birodalom kancellárja adtak, teljesen egyetér­tünk. Alulírottak kérdik a miniszterelnök úr ő excellenciáját, vajon tett-e Románia is a központi hatalmaknak hasonló békeajánlatot és hogy haj­landó-e e excele­nciája a fenti kérdést a külügy­miniszter ur e kegyelmességének tudomására hozni. A képviselőház mai ülésén Seidl­er lovag miniszterelnök az ülés elején a következő beszé­det mondotta: —Tisztelt Ház! Mint a tisztelt Háznak a császári és királyi távirati iroda tegnapi hivata­los jelentéséből tudomására jutott, a császári és királyi külügyi kormány már elfogadta az orosz kormány a fegyverszünet és az általános béke fölötti azonnali tárgyalásokra szóló meghívását. (Élénk, hosszantartó tetszés és taps.) A császári és királyi külügyi kormány ismételten nyilvání­tott álláspontja értelmében el van határozva, hogy a megindítandó tárgyalásokat az engedé­kenység szellemében folytatja (Élénk tetszés.), mert szándéka arra irányul, hogy mielőbb békét érjen el, amely a népek bizalomteljes együttmű­ködését a jövőben lehetővé teszi. (Élénk, hosz­­szantartó tetszés és taps.) Mint a külügyminisz­ternek az orosz köztársaság kormányához inté­zett, tegnap közzétett válaszából kitűnik, Auszt­ria-Magyarország külügyi kormánya késznek nyilatkozott az általános béke fölötti tárgyalá­sokba bocsátkozni. (Hosszantartó élénk tetszés és taps.) E tárgyalások alkalmával Ausztria-Ma­gyarország külügyi kormánya törekedni fog arra, hogy azokkal az államokkal, amelyek az Oroszország részéről most kiindult meghívás alapján hajlandóknak nyilatkoznak békét kötni, békét érjen el, amely a szerződéskötő csoportokra nézve egyformán becsületes és amelynek irány­elve a következő: Területi és gazdasági erősza­­kosságok nélkül. (Élénk tetszés és taps.) Az osztrák-magyar külügyi kormány ez alkalom­mal el fogja ismerni a vele békeszerződésre lépő államok " ama jogát, hogy a hozzájuk tartozó népeknek teljes szabadságot ad­janak az állami jövendőjük feletti el­határozásuk szempontjából és tartózkodni kelte Bécsből, ki sem nézett az ablakon, a Kolle­rék lakásának ablakán. — Kollerné kiállhatatlan, nagyzoló asz­­szony, — mondta csöndesen, kedvetlenül. — Rosszkor jöttünk — szólt Pintérné — és valami magasrangú vendéget vártak. Amióta vagyonilag fölcseperedtek, úgy látszik, kissé szégyelik a szegény rokonságot. — Búcsúzzunk el tőlük és menjünk — ajánlotta Ilma. Ebben a pillanatban belépett a házias®­­szony, Kollerné­je anyái büszkeséggel jelentette: — A fiam végre megérkezett, Max mindjárt fog szerződéskötő felei belső állami hrvo­nyaiba való minden beavatkozástól, másfelől azonban követelni fogja, hogy saját állami szer­vezetünkbe való minden beavatkozás elmaradjon. A magam álláspontjából kifolyólag mint osztrák miniszterelnök ezzel kapcsolatosan kény­telen vagyok rámutatni arra, hogy egy olyan ál­lam, mint a mienk, amelynek az általános,­egyen­lő, titkos és közvetlen választójog alapján válasz­tott képviselőháza van, jogosan állíthatja, hogy népképviselettel rendelkezik, amelyet demokrati­­kusabbnak alig lehet elképzelni és hogy minden előfeltétel adva van arra, hogy az álom népei politikai sorsát maga határozza meg. (Élénk tet­szés és taps.) Ezzel úgy hiszem elintézést nyer az a kérdés is, amelyet egyrészt Adler, Pemers­­torfer, Seite és társai képviselők, másrészről dr Fink, Waldner, dr Sylvester,­­Wolf, Pante, Knirsch és társai képviselők terjesztettek be. (Élénk, hosszantartó tetszés és taps.) Az elnök a miniszterelnök szavai után belső örömének adott kifejezést, hogy megtörtént az első komoly lépés az embermészárlás megszün­tetésére és hogy a békéhez tényleg közelebb ju­tottunk. Az osztrák képviselőházban az orosz béke­­ajánlatnak teljes szöveggel való közlését kérik Bécs, nov. 30.­­ (A Pesti Hírlap tudósító­jának távirata.) Zenker képviselő a képviselőház mai ülésén a miniszterelnökhöz a következő in­terpellációt intézte: Minthogy az orosz köztár­saság békeajánlatának nyilvánosságra hozott szövege nem teljes, még­pedig nemcsak technikai zavar okából, hanem — ami a tartalomból kitű­nik — más helyeken is meg lévén rövidítve, bá­tor vagyok megkérdezni, hajlandó-e a kormány ezt a világtörténelmi dokumentumot késlekedés nélkül teljes szövegében és rövidítés nélkül a ház tudomására hozni. Utazás. Irta: SZÍNI GYULA. 1. Pintérné évek óta készülődött az utazásra. Ha szükséget szenvedett vagy ha csalódott, bán­kódott, bosszankodott, mindig Bécsbe vágyódott. Évek óta makacs szembaja volt és szentül hitte, hogy csak Bécsben talál olyan orvost, aki vég­képp megszabadítja betegségétől. Ilma leánya — bármint titkolták is — már túl volt a húsz éven és még nem akadt kérője. *— Bécsbe fogunk menni, leányom — vi­gasztalta öt éveken át az anyja — a bécsi roko­nainkhoz. Kollerék minden esztendőben megkül­dik a ATb.­ fiuk arcképét, én pedig, mint tudod, cserébe meg szoktam küldeni a te fotográfiádat. — Igen, a négy év előttieket — jegyezte ja©g búsan Ilma. — Mindegy — szólt Pintérné -,, én azt hiszem, hogy Max nagyon érdeklődik irántad és nektek csak találkoznotok kellene, hogy kölcsö­nösen boldogíthassátok egymást. Ki hívja, meddig tervezgette volna a bécsi utazást a két nő, ha a szerencse segítségükre nem siet. Az egyik sorsjegyük nyert, igaz, hogy csak néhány száz koronát, de ez ép elég volt arra, hogy végre megvalósíthassák bécsi utazá­sukat. 2. Pintérné kinézett az ablakon és tekintete egyenesen a Szent István-templom­nak tarka nálafödelére esett, ismár már semmi sem érde­s­i lesz. Pintérné egyszerre a legrokonszenvesebb arcát igyekezett felölteni, Ilma pedig önkényte­lenül a hajához nyúlt. A szomszéd szobából zaj hallatszott és nyomban, néhány barátja társaságában belépett Max. Ilma rögtön megismerte a fényképei alap­ján és Max is nyomban ráismert Ilmára. — Ó, az én kis magyar rokonom! — mond­ta Max örvendező arccal. — Roppant örülök. És a meglepetésem annál kellemesebb, mert Ilma kisasszony az életben sokkal szebb, mint a fény­képem­. — Ön is jobban tetszik nekem eleven való­ságában, mint a fotográfiám­, ahol kissé merev­nek találtam az arcát — mondta Ilma. —■/ Sokat beszéltünk önről — szólt Pintérné Maxhoz — sokat gondoltunk önre. Már régóta megígértem a leányomnak, hogy elhozom ide Bécsbe, a mi kedves rokonainkhoz és roppant örülök, hogy ez végre sikerült. ,.­­ ~ Hága, nov. 30. — (A Pesti Hírlap tu­dósítójának távirata.) A Daily Chronicle pé­­tervári levelezője jelenti, hogy a bolseviki­­kormány lemondott és új kormányt alakítot­­tak, amely három pártból: a bolsevikekből, a baloldali forradalmi szocialistákból és az internacionalista­ mensevikiekből áll. A kormány lemondásának ezek az előz­ményei: Lenint a baloldali parasztok gyűlé­se ellenségesen fogadta. Amikor arról volt szó, hogy Krienkot főparancsnokká nevez­zék ki, Lenint a baloldali parasztok kinevez­ték. Lenin közölte, hogy Németország elfo­gadta a fegyverszünetet. Amikor azonban a —­ Nagyon kedves önöktől — mondta Max udvariasan Pintérnének — és a barátaim már türelmetlenül várták, hogy­ bemutassam őket az én kis budapesti rokonomnak. A fiatal emberek mosolyogva és érdeklő­déssel körülfogták Ilmát és nemsokára össze­vissza fecsegtek neki paprikáról, hatvanhetes kiegyezésről, csikósról, pusztáról, csárdásról és egyéb magyar különlegességről. Ilma szórako­zottan hallgatta a beszédjüket, mert közbenn föl­fedezte, hogy a Max ujján — jegygyűrű van. — Ön vőlegény? — kérdezte Max­tól, hogy teljes bizonyosságot szerezzen. — Néhány nap óta — felelte Max — de még nem volt időm, hogy megírjam önöknek ezt a családi eseményt. — Gratulálok — szólt Ilma de rajta volt, hogy az arcán ne lessék semmi izgalom vagy csalódás. A két anya ezalatt az ablakmélyedésre vo­nult és ott beszélgetett. Ilyenkor öt percen belül okvetlenül orvosról és patikáról is szó esik. — Főként azért jöttem Bécsbe — mondta Pintérné — hogy a szememet gyógyittassam. Hallom, hogy van itt van egy híres orvos, aki csodákat művel — Lehet, én nem tudom — felelte Kollerné­k a szememmel, hála istennek, még nem volt semmi bajom, de annál inkább kínoz a reumám és irigyellek érte, hogy Budapesten lakói, mert ott vannak azok a kitűnő fürdők, amik oly jót tennének nekem. 8. A Grabenen végig szomorúan ballagott Pintérné és a leánya, - - Hir­t Lénia-kormány lemondásáról.­ ­— Szocialista koaliciós kormány alakult. —

Next