Pesti Hírlap, 1917. december (39. évfolyam, 296-320. szám)

1917-12-30 / 320. szám

1917. december 30., vasárnap. __________Pesti Hírlap__________ hölgybizottság elnöknője, négy esztendőn át nemes buz­galommal gondoskodik a sebesült katonákról. • A Pesti Hírlap szerkesztőségéhez a következő adományok érkeztek: A vab katonáknak: Nuss Jakabné Budapest 10 K, Kopasz Emmy Bpest 4 K, Cs. és kir. 205. gy.­e. 4— 44. század tisztikara egy kedélyes kártyapartirél 5.70 K, Sárközy Béláné Baja 50 K, Farkas Lajos Budapest 2 K, Kesselbaum Albert Nemesbü­kk egy jótékonycé­­lű előadás tiszta jövedelme 20 K, Brestyányszky Mr­éi kereskedelmi minisztériumi elnöki oszt. 30 K, Brust Zsigmond Sárkeresztúr 10 K, Widder János, tp. S- 40 fillér, Szász Sándor és neje Gyulakuta, ko­­szorúmegváltás Bauer Gábor elhunyta alkalmából 50 K. Utoljára Bandi 4 K. A hadiárvák részére: Brust Zsigmond Sárke­­resztrra 10 K, Derekassy Jolán Zágráb 10 K. Az elesett katonák családjainak: Mák József Bród 20 K. Az ingyenkenyér részére: Eisner Sándor 5 K. A nyomorék gyermekek otthonának: Welwart Andor és neje Neuvirth Ar­nuska elhalálozása alkal­mából koszorumegváltás címén 20 K. A politika eseményei. Miniszterek bécsi útja. Dr Wekerle Sándor miniszterelnök szom­baton délután dr König Tivadar miniszteri ta­nácsos kíséretében Bécsbe utazott. Ugyanő vo­nattal érkezett Bécsbe gróf Zichy Aladár őfel­sége személye körüli miniszter, valamint Mezőssy Béla földmivelésügyi miniszter is. Szombaton az esti vonattal gróf Serényi Béla kereskedelemügyi miniszter szintén Bécsbe utazott. Serényi és Mezőssy miniszterek a két or­szágot közösen érdeklő gazdasági kérdésekben fognak Bécsben tanácskozásokat folytatni. A király megállapította a kvótát. A király a következő legfelsőbb kéziratot Intézte dr Wekerle Sándor miniszterelnökhöz: Kedves dr Wekerle! Minthogy a magyar szent korona országainak és a birodalmi tanács­ban képviselt királyságoknak és országoknak törvényes képviseletei között arra az arányra nézve, amelyben a közös ügyek­­költségeihez já­rulni tartoznak, az 1867. évi XII. t.-c. 19., 20. és 21. §§-al (az 1867. évi december 21-én­ kelt auszt­riai törvény 2. §-a R. G. Bl. 1-16. szám) értelmé­ben létesítendő egyezmény nem jött létre, a kö­­zös ügyek­ költségeihez való hozzájárulási irá­nyt az idézett törvénycikk 21. §-a (az idézett törvény 3.­ §-a) alapján az 1918. évi január 1-től 1918. évi december hó 31-ig terjedő egy év tar­tamára való érvénynyel ak­kér állapítom meg, hogy a közös ügyek, költségeiből a magyar szent korona országai 36,4 százalékot viseljenek. Utasítom önt, hogy ezt köztudomásra hozza, Laxenfcurgban, 1917. évi december lió 27-én. Károly s. k. Wekerle Sándor s. k. A közös pénzügyminiszter Budapesten. Báró Burián István közös pénzügyminisz­ter pénteken este Budapestre érte el ott és a Hun­gária szállóban szállt meg. A köz­ös pénzügy­­miniszter szombaton délelőtt felkereste a minisz­terelnöki palotában dr Wekerle Sándor minisz­terelnököt, akivel hosszabb megbeszélést foly­tatott. A delegáció külügyi albizottságának jelentése. A delegáció külügyi albizottsága elkészítette jelentését, a közös külügyminiszter expozéjáról. A jelentést, amelyet Berzeviczy Albert, az albi­zottság elnöke és Nagy Ferenc, az albizottság előadója, írták alá, a legközelebbi napokban kül­dik szét a delegáció tagjainak. A jelentés megem­lékezik a világháború kitörésének okairól, Olasz­ország és Románia beavatkozásáról, a harctere­ken elért győzelmeinkről s végül méltatja már az orosz béketárgyalások jelentőségét is. Majd az entente többi országairól szólva, ezeket mohája a jelentés: „Ha a közös megegyezésen alapuló bék­ét, melyet ismételve felkínáltunk, még most sem akarják, csakugyan nem marad más hátra, mint ellenségeinket a békére kényszerí­teni.“ A jelentés a külügyminiszter expozéjának helyeslőleg való tudomásul vételét ajánlja. A néppárt újéve. Mivel a néppárt elnöke, gróf Zichy Aladár a király személye körüli miniszter, az újév első napját Bécsben tölti, a párt tagjai szombaton dél­előtt üdvözölték őt a néppárt klubhelyiségében. Az üdvözlő beszédet dr Simonyi-Semadam Sán­dor országgyűlési képviselő mondotta: A politikai újév. A kormányt támogató pártok a m­iniszter­­elnökét és a kormányt újév alkalmából a mi­niszterelnöki palotában délben fél ti­zen­kettők­or üdvözlik. A hivatalos szónok Csizmazia Endre lesz. A függetlenségi és 48-as párt tagjai dél­előtt tizenegy órakor fogják üdvözölni gróf Ká­rolyi Mihály pártelnököt és gróf Batthyány Ti­vadar minisztert, a párt közhelyiségében. Gróf Károlyit Polónyi Dezső, gróf Batthyányi Ábra­­hám Dezső üdvözli. A demokrata­ párt szintén küldöttségileg fogja üdvözölni a párt vezérét, Vázsonyi Vilmos választójogi minisztert. Küldöttségileg keresik fel a minisztert a fővárosi demokrata­ körök és szervezetek is. A munkapárt bukása Hunyadban, Déváról jelentik a Pesti Hírlapnak: Hunyad­­vármegye közgyűlésén a munkapárt csúfos vere­séget szenvedett. Csuhay Lajos munkapárti fő­jegyző látva, bukását, visszalépett az alispán­­jelöltségtől, mire egyhangúlag a hivatalos jelöl­tet, Lázár Farkast választották alispánná. Kormánybiztosok eskütétele.­ ­ A hadigondozással kapcsolatos ügyekre kine­vezett négy kormánybiztos ma tette le az esküt a miniszterelnök kezébe. Az eskümintát báró Kazy Ká­roly titkár olvasta. Preszly Elemér kormánybiztos hatásköre a Dunántúlra és Pest vármegyére, Kállay Ubulé Északkeleti-Magyarországra, báró Kürthy Ist­vánná Északnyugati-Magyarországra, báró Szentke­­reszthy Béláé pedig Délk­eleti-Magyarországra fog ki­terjedni. Szentesített törvények. A hivatalos lap vasárnapi száma a követ­kező szentesített törvényeket közli: 1917:XVII. a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak az őfelsége uralkodása alatt álló többi országokkal való ideiglenes sza­bályozása iránt 1917 november 18-án kötött szer­ződés becikkelyezéséről. 1917:XVIII. t.-c. az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek ideiglenes meghosszab­bításáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről. 1917 :XIX. t.-c. a konzuli bíráskodás sza­bályozásáról szóló 1891:XXXI. t.-c. hatályának meghosszabbításáról és egyes rendelkezéseinek módosítása tárgyában. 1917 :XX. t.-c. a külkereskedelmi és forgal­mi viszonyoknak ideiglenes rendezéséről szóló 1916:XLI. t.-c rendelkezéseinek az 1918. évre való kiterjesztéséről. Uj horvát főispán. Zágrábból jelentik. Szombaton iktatták be Babits-Gyalszló Lyuba országgyűlési képviselőt Zágráb­ megye és Károlyváros és Sziszele váro­sok főispáni székébe. Az installáción Mihalovich bán is megjelent. Fővárosi ügyek. — Miklits Elemér szabadságolása. Mint­hogy a belügyminiszter meghívta dr Miklós Ele­mér tanácsjegyzőt az Országos Idegenforgalmi Központba az ügyvezető alelnök helyettesének. Miklós új munkakörének zavartalan ellátása vé­gett a belügyminiszter kívánságára hosszabb szabadságot fog kapni a fővárostól. Miklós a tan­ácsnak vál­a­s­zt­ásnál már nem pályázik. — A Duna-bizottság ülése. A Duna-bizott­­ság dr Déri Ferenc alpolgármester elnöklésével ülést tartott, amelyen Kvassay Jenő miniszteri tanácsos tanulmánya alapján tárgyalták a Du­nával kapcsolatos következő kérdéseket: a fe­rencvárosi dunapart­i teherpályaudvar kihelye­zése; a fővárosi ipartelep elhelyezése; a körcsa­tornának és a Duna-Tisza csatornának az ügye. A bizottság ezekre nézve úgy határozott, hogy a kérdéseket egyenként külön előadókkal kidol­goztatja és annak idején napirendre tűzi. Fog­lalkozott a bizottság a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő kérdésével is. Beható tanácsko­zás után egyhangúan annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a kereskedelmi és ipari kikötő sürgős megvalósítása a főváros közgazda­sága szempontjából életbevágó szükség és­ arra az álláspontra helyezkedett, hogy a főváros vál­lalja el a kikötő megépítését. Egyletek és intézetek. — Tanárok özvegyeinek és árváinak segí­tése. A Tanárok Özvegyeit és Árváit Segélyző Országos Egyesület Theisz Gyula elnöklete alatt ma tartotta harmadik rendes közgyűlését. Baumgartner Alajos számvevő tett jelentést az egyesület vagyoni helyzetéről, melyből kide­rült, hogy az egyesületnek mintegy harmad­milliót kitevő vagyonából 220000 korona hadi­­kö­lcsönben fekszik. Ezután Gaál Mózes a Ta­náregyesület nevében tett ajánlatot az egyesü­letnek közösen építendő árvain­ternátusra, — A gyermeké?!. A gyermekgondozók országos szervezése dolgában „A gyermekért“ országos gyermek­egészségügyi társaság igen látogatott értekezletet tar­tott Lukács György belső titkos tanácsos, a társaság el­nöke bejelentette, hogy a társaság eddig a fővárosban tíz gyermekrendelőt létesített, amelyekben a bevonultak gyermekei ingyenes gyógykezelésben, gyógyszerben és tápellátásban részesülnek. Dr Lévai Tibor, a társaság fő­titkára, részletesen beszámolt a rendelők működéséről és az országos akció kereteiről. Dr Bókay János egye­temi tanár a társaság központi gondozója tárgyában, dr Friedrich Vilmos igazgató-főorvos pedig a gyermekek sebészeti gyógykezelése tárgyában tettek indítványt. Ez indítványokhoz dr Szana Sándor, gróf Apponyi Sán­­dorné, báró Orpedy Fülöpné, Temesváry Rezső, dr Har­­niss Géza szólott hozzá. Ráth Végh István a züllött gyermekek egészségügyi ellátásáról beszélt. Lukács György, Nagy László, Szirmai Oszkárné, gróf Wilczek Frigyes és mások hozzászólása után a társaság kimon­dotta, hogy minden szegénysor a gyermek gyógykezelte­tését feladatának tekinti. Em­berpolitika. A xerxesi hadjáratok utáni időből nagy­értékű papyrust őriz a londoni British Mu­­zeum­. Egy törvénytervezetet a­d többnejűség megengedéséről. Lett-e belőle törvény, Írott em­lékeink nincsenek róla. De szóról-szóra megvan a törvény megokolása, amely egyhelyt így szól: „Kipusztultak városok és f­vak. Meddőkké­­tette éveken át asszonyainkat a háború. Csak úgy né­pesül be az ország, ha a háborúból visszatérő férfi több asszonyt vesz magához.“ Szerencsére mi nem tartunk még itt. De a silányabb élelmezés okozta természetes és a há­ború kényszerűségéből eredő természetellenes halálozási számaránynak megnövekedése pa­rancsoló kötelességévé teszi állambölcselőknek épen úgy, mint szakembereknek, hogy komolyan foglalkozzanak a kérdéssel: mikép lehetne fo­kozottabb embertermeléssel a fokozott ember­veszteséget kiegyensúlyozni? Sokaknak nem fog tetszeni — bizonyára eth­ikai szempontból —a módja a kérdés olyatén megoldásának, amelyhez, talán a xerxesi tör­vény mintájára, — 1871-ben a németek folya­modtak. Pedig a németeket eddig még senki meg nem vádolhatta könnyelmű erkölcsfelfogással, a náluk majdnem szabályszerűen kicirkalmazott házatélet alapvető oszlopainak semmibevevésé-’ nel. És mégis meg merték tenni! A német-fran­­®a háború után kettős célú emberpolitikát csi­náltak Németországban: elsőbben is konzervál­ták a meglevő emberértékeket és azután letépték azokat a társadalmi hazugságokat, amelyekkel a szabad szerelmet és az ezekből származó gyer­mekeket mocskolta be az álmozás. A meglévő ember vagy jobban szólva: a megmaradó ember hosszú éveken, talán egész életén át nem szabadul a háború lidércnyomá­sától. A háborús párviadal, akár odakünn a nyílt csatatereken, akár idehaza a szenes bol­tok vagy a zöldséges bódék előtt zajlik is le, megnyirbálja a duzzadó életerőket és letöri azt a lendületet, amely az örök emberideák, a szép felé röpít. Ideges, beteg, megtépázott emberezrek­kel telik meg a fórum,­­ halkabbak lesznek az ambíciók szárnysuhogásai. Parancsoló szüksé­gesség, hogy a megmaradott embertömegek szá­mára könnyebbé tegyük a lét küzdelmét. A né­met törvényhozás 1872-ben ezirányban két meg­oldást lelt. Először is a legnagyobb lendülettel fogott hozzá a néplakások megteremtéséhez, ezerszámra építvén föl azokat a modern bérpa­lotákat, amelyekben a háború után három évig ingyen lakást kapott minden katona, aki leg­­aláb is hat hónapig a harctéren volt. És másod­szor nagy áron váltotta meg a háborús feltünte­­téseket és ezáltal tekintélyes tőkéhez juttatta a katonákat, akik a hadseregnek mást nem szál­lítottak, csak a­­ vérüket De a megmaradt ember sorsának meg­könnyítésénél nem állt meg. Visszanyúlt xerxesi időkbe xerxesi erkölcsökhöz. Felszabadította az Embert és törvényesített minden olyan házassá­got, ahol az apa eladdig ismeretlen volt. Magá­hoz ölelte és az államtársadalom oltalmába vette az éjszakák leányainak „megbélyegzett“ gyer­mekeit, nevet, keresetet és kenyeret adott nekik. És még ennél is tovább ment. Ha nyíltan nem is engedte meg a többnejűséget, de nem kereste, nem kutatgatta a házassági oklevelet, ha egy­azon férfinak más és más „törvénytelen“ házas­ságból származó gyermekének nevet kellett adni. Amit a múltban megtettünk, azt már a je­len szentesítette is. Elhalt katonának ma már csak hites felesége és gyermeke van, még ha nem is az oltár előtt vallották meg egymásnak szerelmüket. De a félúton nem állhatunk meg Elhagyott zugokban ezerszám senyvednek ! leányanyák, akik az ellenség gyermekét hord­­­­ták szívük alatt. E sorok írója már több ízben­­ megemlítette a Pesti Hírlap hasábjain, hogy a­ z

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék