Pesti Hírlap, 1918. május (40. évfolyam, 103-128. szám)

1918-05-01 / 103. szám

! Hogy állunk Romániával ! Mi fő egyre Bukarestben, ahol a kor­társak homályosodó emlékezete szerint va­­lamikor a tőketárgyalások indultak meg, sőt ha régi tanúságoknak hihetünk, már előzetes békekötés is történt. Megértheti mindenki azt, ha a fegyveres mérkőzés­ vérontó­ szenve­délyeiből a szembenálló felek csak lassan és vontatottan tudnak áttérni a béketárgyalá­sok nyugalmas és udvariasságokkal, büss­zeli atmoszférájába. De csodálatos dolog­nak tetszhet­ik, ha sikeres békealku és ke­mény pontokba foglalt egyezmény után még oly hosszú és sokszorosan kanyargó út visz a teljes, befejezett békekötésig. Már csak megengedik nekünk magyaroknak, hogy különösen kíváncsiskodjunk a bukaresti tárgyalások menete iránt. Hisz igazában ott mi vagyunk elsősorban érdekelve, ott kell keresnünk legfőbb háborús kérdéseink sze­rencsés megoldását, ott fúlnak központi cso­móba össze azok a politikai és gazdasági szálak, amelyekből nemzetközi helyzetünk­nek teljesebb keretét, jövő fejlődésünknek biztosabb vonalát kell egybeszőnünk. Bár­mi kellemesen hangzik is az a hír,­­ hogy a mi Buriánuak hál istennek megérkezett Bukarestbe, a magyar közvélemény meg­nyugtatására immár egyéb is kellése,­ mint hogy a titkos diplomatizálás elnyúló fonalát most már az ő keze is fogja bonyolítani. Nem tagadható, a magyar közvéle­ménynek a titkos tárgyalások terjelgő nap­jai alatt komoly aggodalmai "támasztal"és okkal sejtheti, hogy a misztikusan ,,Kavargó gőzök mögött mocskos boszorkánykonyha rotyog. Nem egy háború után lehetett a győztes népnek panaszkodnia, hogy amit a katonák pompásan végeztek el, azt utóbb a diplomaták hiti mesterkedése minden érté­kétől és hasznától megfosztotta. Tartunk at­tól, hogy a bukaresti diplomata pepecselés eredményeivel szemben majd hasonló szem­rehányás fog nálunk elhangzani. Nagyszerű leszámolás volt az, amiben a magyar, né­met, bolgár szövetséges csapatok Romániát alávaló árulásáért részesítették. De vajon ez az alapos fizikai lecke tartós hatással le­hetne a mániákussá fajult román sovinisz­taságra, ha diplomáciánk most is, mint el­kényeztetett selyemgyerekkel bánna vele és a békekötésből Románia úgy kerülne ki, hogy éppen többszörös árulásaiért, minden irányban megismételt hűtlenségéért még megjutalmazottnak is vallhatná magát. Per­sze mihelyt a legyőzött Oroszországot a bel­ső forradalmi bomlás még darabokra is tör­­­­­e, ugyanaz a Románia, amely az Oroszor-­­­szágtól ígért rablózsákmányért irányunk-­­­ban vállalt szövetséges kötelezettségeit meg­szegte, csöppet sem röstelkedett, hogy Oroszországot is galádul elárulja és az urat­lanná vált Besszarábiára tette rá kezét. Most nagylelkű diplomatáink azt az anda­lító nótát fújják, hogy kárpótlásul a tőle követelt áldozatokért Romániát meg kell hagynunk Besszarábia birtokában. Ilyen bőséges kárpótlásra, amely sokszorosan fe­lülmúlja veszteségeit, Románia akkor sem tarthatna igényt, ha szerződéses... tartozásé­, hoz h­íven velünk együtt harcolt volna Oroszország ellen. Besszarábia nagyobb ré­sze még nemzetiségi alapon sem tartozik a román nemzeti képzelődés körébe.­ De azt a román nemzeti nagyzolást még táplálni és erősíteni is, a mi részünkről tiszta őrültség volna. Hátha Burián most már sajátkezűleg oldja és bontogatja a román békekötés kér­déseit, tőle mint a külügy­miniszterség cé­gébe bejegyzett magyar embertől mindenek­előtt megvárjuk, hogy a magyar érdeket­­lássa meg és szolgálja buzgón. Ma se mond­juk kívánatosnak, hogy eltérjünk a már el­fogadott békekötési elvtől, amely szerint sem területi annexió, sem hadisarc nem a mi célunk. Dehogy is szeretnék, hogy saját oláh népességünket, amely a magyar nem­zeti egység szervezését annyira megnehezíti, még a Romániából való hasonló faj­béliekkel is szaporítsuk és történelmi keretünkbe nem tartozó idegen elemekkel a mi nemzeti­ségi problémánkat a teljes emészthetet­lenségig­­ súlyosbít­suk. De igenis, föl­tétlenül kell követelnünk, hogy a békekö­tésben védelmi biztonságunk szempontjain felül még gazdasági érdekkörünk kitágítása és erősebb érvényesülése is kellő figyelembe vétessék. Romániának egy­szer­ min­den­k­orra meg kell értenie, hogy állami jövőjét, gazda­sági fejlődését csak a hozzánk­­ való csatla­kozással helyezheti történelmi biztosságba. Beérhetjük a határkiigazítás olyan zsinór­mértékével, amely" stratégiai érdekeink-, nek megfelel. "És­ ki kell dombo­o­rod­nia a békekötésből a szemmel l­át­ható, kézzelfogható tanulságnak, hogy bár a béke hatása valamennyi szövetségesünkre is terjed ki, Romániának mindenekfölött mi reánk magyarokra kell a legállandóbb te­kintettel lennie, a magyar államok mint a leghosszabb határvonalon szomszédos hatal­mat kell útmutatójának és vezetőjének te­kintenie. Nem engedhetjük el azokat a biz­tosítékokat, amelyek a jövőre lehetetlenné fogják tenni, hogy Romániában a magyar államiság integritása, a magyar nemzeti egység ellené­ra eddigi gonosz izgatás foly­tatható legyen. Vége legyen annak a gonosz elnyomó rendszernek, amely a Romániában lakó számos magyarságot nemcsak nyelvé­ből, hanem vallásából is erőszakosan kivet­kőztetni törekedett. Mindezek a feladatok ma Bulián fele­lős vállát terhelik. A miniszter vállai ugyan kissé gyöngéknek láts­zanak, de ezek a kö­vetelmények sem oly túlságosan nehezek, hogy megroppanniok kellene alattuk. Min­denesetre kevésbbé nehéz, mintha túlságos gyöngédséggel vállára veszi a sebesült Ro­mániát. Azaz hogy a mi egész, országius­­o­kat készteti a jótékony „Sanitats sóidat" szolgálatára és a mi költségünkön bőséges kórházi ápolással-még erősebben talpra ál­litja a szökevény lurkót. IZ ifcihipui, íbill. 1 — (LŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre....... 62 K — 1 Félévre 26 „ — „ Negyedévre 13 „ — „ . Egy hóra 4 „ 60 „ Egyes szám­úra helyben és vidéken 18 fillér, pályaudvarokon. 20 fillér. Hirdetés és apró hirdet** dijssaön szerint. WR.ÜOK/^ wis niaj.-l ^ in3. (13,^0). mm. -a | 3 v. • V-S: n • ViJ • * m ki SZTCSÉG ti "KIADÓHIVATAL : SiJapeet,V.,VUni03 cfa sík­-út T*. TELfFON: 122-91 12^-flS If 2—I 122—94 'VS-jMi (Éjjel 122—1Tt» 122---92 hivand&j FiÓKKIADÓHIVATA: Budapest, Erzsébet-kür Telefon! római 52—1 I finnek elfoilalf® eyborsot. ki yperrá fírofetn az angcick vissEdfagla n­ék L©ker falut. yperrá fr&nfetn az angciok A finn főhadiszállás közlése szerint Yyborg városát a feh­ér gárda csapatai el­foglalták. Egy másik félhivatalos­ közle­mény szerint a finn nyugati sereg és a­ né­met keleti tengeri hadosztály között közvet­len kapcsolat jött létre; a finn fehér gárda már Kronstadt közelében harcol. A pacifi­kálás munkája rövidesen véget ért, s ezzel elérkezhetik a politikai akció bevezetése is. Ekkor fog eldőlni, Finnország monarchikus állammá alakul-e át. Annyi mindenesetre bizonyos már most is, hogy a Németország és Finnország között kötött békeszerződés értelmében Finnország — szuveréni­tásának csorbulása nélkül — sorsának intézésében Németország irányításához kötötte magát. Tegnap a német esti jelentés azt kö­zölte, hogy a Kemmel-hegytől északra közel­harcok fejlődtek. E jelentés nyomán csak azt a plauzibilis föltevést lehetett körülírni, hogy valószínűleg az angolok és franciák voltak azok, akik ellentámadásba mentek át. Ludendorff ma ezt precízen meg is állapít­ja, amikor azt írja, hogy a flandriai csataté­ren lefolyt harcok nyomán az ellenségnek sikerült Loker faluban lábat vetni, az a kí­sérlete azonban, hogy a helységein túl előre­nyomuljon, meghiúsult. Tegnapi fejtegeté­seinkben rámutattunk annak taktikai jelen­tőségére, hogy a németek Loker falu birto­kába jutottak; vázolták e falu birtokának stratégiai hatását is. Nyilvánvaló volt, hogy az ellenséges hadvezetőségnek minden rendelkezésre álló erejét harcba kell vetnie, hogy a németek további előrehaladását meg­akadályozza, mert hiszen Loker falut mind­össze nyolc kilométer választja el az Ypern­től 12 kilométernyire nyugatra fekvő Pom­peringhetől. A helyzet jellemzését azonban éppen az adja meg, hogy Foch tábornok, a franciaországi entemrhaderő­k generalisz­szimusza, újra éppen azon a helyen intéz el­lentámadásokat, ahol a legnagyobb a köz­vetlen veszedelem: tartalékainak harcbave­tésével akarja megakadályozni Ypera ki­ürítésének siettetését, illetőleg azt, hogy a németek az Ypera körül küzdő angol és francia hadosztályok viszavonulási útját elzárják. Mindez azonban megint csak azt bizonyítja, hogy Foch tábornoknak Hinden­­burg ellenfelének vagy nincsen meg a ké­pessége ahhoz, hogy nagyobb stilű ellenrend­szabályokat alkalmazzon, vagy pedig azt, hogy nincs elegendő hadereje ahhoz, hogy a nagyobbszabású ellenoffenzívát végrehajtsa. Foch tábornok attól a pillanattól fogva, hogy az entente-haderők főparancsnokságát átvette, állandóan ígéri a megváltó ellen­offenzívát, amely azzal a hatással járna, hogy kiragadja Hindenburg kezéből a kez­deményezést. Március 21 -ike óta azonban nem történt egyéb, mint az, hogy Fochnak a rendelkezésére álló tartalékokat részleten­ként kellett tűzbe vetnie és fölhasználnia, ahelyett, hogy ezeket a haderőket egységes tömegben vezethette volna egy nagyobb stílű hadműveletre. Ilyenformán tehát az történt, hogy az entente ellentámadásai szisztemati­kusan szétforgácsolódtak és mindössze azzal a negatív eredménynyel jártak, hogy a né­metek eddig nem tudták szétszakítani a frontot. Ezzel szemben a kezdeményezés ál­landóan Hindenburg kezében maradt; a né­met tábornagyot ellenfele nem tudta sem meglepetések, sem új helyzetek elé állítani, természetes tehát, hogy ilyen körülmények között a német hadvezetőségnek könnyebb volt a feladata. Ha továbbra is így megy, könnyebb is marad, hiszen nemcsak a tem­pót, hanem az ellenség ellentámadásainak helyét is ő diktálja, fölkészülé­seit pedig ez­alatt szabadon és zavartalanul szervezheti. A Pesti Hírlap mai száma: 12 oldal. A Pesti Hírlap következő száma pénteken május 3-án a rendes időben jelenik meg.

Next