Pesti Hírlap, 1918. május (40. évfolyam, 103-128. szám)
1918-05-01 / 103. szám
! Hogy állunk Romániával ! Mi fő egyre Bukarestben, ahol a kortársak homályosodó emlékezete szerint valamikor a tőketárgyalások indultak meg, sőt ha régi tanúságoknak hihetünk, már előzetes békekötés is történt. Megértheti mindenki azt, ha a fegyveres mérkőzés vérontó szenvedélyeiből a szembenálló felek csak lassan és vontatottan tudnak áttérni a béketárgyalások nyugalmas és udvariasságokkal, büsszeli atmoszférájába. De csodálatos dolognak tetszhetik, ha sikeres békealku és kemény pontokba foglalt egyezmény után még oly hosszú és sokszorosan kanyargó út visz a teljes, befejezett békekötésig. Már csak megengedik nekünk magyaroknak, hogy különösen kíváncsiskodjunk a bukaresti tárgyalások menete iránt. Hisz igazában ott mi vagyunk elsősorban érdekelve, ott kell keresnünk legfőbb háborús kérdéseink szerencsés megoldását, ott fúlnak központi csomóba össze azok a politikai és gazdasági szálak, amelyekből nemzetközi helyzetünknek teljesebb keretét, jövő fejlődésünknek biztosabb vonalát kell egybeszőnünk. Bármi kellemesen hangzik is az a hír, hogy a mi Buriánuak hál istennek megérkezett Bukarestbe, a magyar közvélemény megnyugtatására immár egyéb is kellése, mint hogy a titkos diplomatizálás elnyúló fonalát most már az ő keze is fogja bonyolítani. Nem tagadható, a magyar közvéleménynek a titkos tárgyalások terjelgő napjai alatt komoly aggodalmai "támasztal"és okkal sejtheti, hogy a misztikusan ,,Kavargó gőzök mögött mocskos boszorkánykonyha rotyog. Nem egy háború után lehetett a győztes népnek panaszkodnia, hogy amit a katonák pompásan végeztek el, azt utóbb a diplomaták hiti mesterkedése minden értékétől és hasznától megfosztotta. Tartunk attól, hogy a bukaresti diplomata pepecselés eredményeivel szemben majd hasonló szemrehányás fog nálunk elhangzani. Nagyszerű leszámolás volt az, amiben a magyar, német, bolgár szövetséges csapatok Romániát alávaló árulásáért részesítették. De vajon ez az alapos fizikai lecke tartós hatással lehetne a mániákussá fajult román sovinisztaságra, ha diplomáciánk most is, mint elkényeztetett selyemgyerekkel bánna vele és a békekötésből Románia úgy kerülne ki, hogy éppen többszörös árulásaiért, minden irányban megismételt hűtlenségéért még megjutalmazottnak is vallhatná magát. Persze mihelyt a legyőzött Oroszországot a belső forradalmi bomlás még darabokra is töre, ugyanaz a Románia, amely az Oroszor-szágtól ígért rablózsákmányért irányunk-ban vállalt szövetséges kötelezettségeit megszegte, csöppet sem röstelkedett, hogy Oroszországot is galádul elárulja és az uratlanná vált Besszarábiára tette rá kezét. Most nagylelkű diplomatáink azt az andalító nótát fújják, hogy kárpótlásul a tőle követelt áldozatokért Romániát meg kell hagynunk Besszarábia birtokában. Ilyen bőséges kárpótlásra, amely sokszorosan felülmúlja veszteségeit, Románia akkor sem tarthatna igényt, ha szerződéses... tartozásé, hoz híven velünk együtt harcolt volna Oroszország ellen. Besszarábia nagyobb része még nemzetiségi alapon sem tartozik a román nemzeti képzelődés körébe. De azt a román nemzeti nagyzolást még táplálni és erősíteni is, a mi részünkről tiszta őrültség volna. Hátha Burián most már sajátkezűleg oldja és bontogatja a román békekötés kérdéseit, tőle mint a külügyminiszterség cégébe bejegyzett magyar embertől mindenekelőtt megvárjuk, hogy a magyar érdeketlássa meg és szolgálja buzgón. Ma se mondjuk kívánatosnak, hogy eltérjünk a már elfogadott békekötési elvtől, amely szerint sem területi annexió, sem hadisarc nem a mi célunk. Dehogy is szeretnék, hogy saját oláh népességünket, amely a magyar nemzeti egység szervezését annyira megnehezíti, még a Romániából való hasonló fajbéliekkel is szaporítsuk és történelmi keretünkbe nem tartozó idegen elemekkel a mi nemzetiségi problémánkat a teljes emészthetetlenségig súlyosbítsuk. De igenis, föltétlenül kell követelnünk, hogy a békekötésben védelmi biztonságunk szempontjain felül még gazdasági érdekkörünk kitágítása és erősebb érvényesülése is kellő figyelembe vétessék. Romániának egyszer mindenkorra meg kell értenie, hogy állami jövőjét, gazdasági fejlődését csak a hozzánk való csatlakozással helyezheti történelmi biztosságba. Beérhetjük a határkiigazítás olyan zsinórmértékével, amely" stratégiai érdekeink-, nek megfelel. "És ki kell domboorodnia a békekötésből a szemmel látható, kézzelfogható tanulságnak, hogy bár a béke hatása valamennyi szövetségesünkre is terjed ki, Romániának mindenekfölött mi reánk magyarokra kell a legállandóbb tekintettel lennie, a magyar államok mint a leghosszabb határvonalon szomszédos hatalmat kell útmutatójának és vezetőjének tekintenie. Nem engedhetjük el azokat a biztosítékokat, amelyek a jövőre lehetetlenné fogják tenni, hogy Romániában a magyar államiság integritása, a magyar nemzeti egység ellenéra eddigi gonosz izgatás folytatható legyen. Vége legyen annak a gonosz elnyomó rendszernek, amely a Romániában lakó számos magyarságot nemcsak nyelvéből, hanem vallásából is erőszakosan kivetkőztetni törekedett. Mindezek a feladatok ma Bulián felelős vállát terhelik. A miniszter vállai ugyan kissé gyöngéknek látszanak, de ezek a követelmények sem oly túlságosan nehezek, hogy megroppanniok kellene alattuk. Mindenesetre kevésbbé nehéz, mintha túlságos gyöngédséggel vállára veszi a sebesült Romániát. Azaz hogy a mi egész, országiusokat készteti a jótékony „Sanitats sóidat" szolgálatára és a mi költségünkön bőséges kórházi ápolással-még erősebben talpra állitja a szökevény lurkót. IZ ifcihipui, íbill. 1 — (LŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre....... 62 K — 1 Félévre 26 „ — „ Negyedévre 13 „ — „ . Egy hóra 4 „ 60 „ Egyes számúra helyben és vidéken 18 fillér, pályaudvarokon. 20 fillér. Hirdetés és apró hirdet** dijssaön szerint. WR.ÜOK/^ wis niaj.-l ^ in3. (13,^0). mm. -a | 3 v. • V-S: n • ViJ • * m ki SZTCSÉG ti "KIADÓHIVATAL : SiJapeet,V.,VUni03 cfa sík-út T*. TELfFON: 122-91 12^-flS If 2—I 122—94 'VS-jMi (Éjjel 122—1Tt» 122---92 hivand&j FiÓKKIADÓHIVATA: Budapest, Erzsébet-kür Telefon! római 52—1 I finnek elfoilalf® eyborsot. ki yperrá fírofetn az angcick vissEdfagla nék L©ker falut. yperrá fr&nfetn az angciok A finn főhadiszállás közlése szerint Yyborg városát a fehér gárda csapatai elfoglalták. Egy másik félhivatalos közlemény szerint a finn nyugati sereg és a német keleti tengeri hadosztály között közvetlen kapcsolat jött létre; a finn fehér gárda már Kronstadt közelében harcol. A pacifikálás munkája rövidesen véget ért, s ezzel elérkezhetik a politikai akció bevezetése is. Ekkor fog eldőlni, Finnország monarchikus állammá alakul-e át. Annyi mindenesetre bizonyos már most is, hogy a Németország és Finnország között kötött békeszerződés értelmében Finnország — szuverénitásának csorbulása nélkül — sorsának intézésében Németország irányításához kötötte magát. Tegnap a német esti jelentés azt közölte, hogy a Kemmel-hegytől északra közelharcok fejlődtek. E jelentés nyomán csak azt a plauzibilis föltevést lehetett körülírni, hogy valószínűleg az angolok és franciák voltak azok, akik ellentámadásba mentek át. Ludendorff ma ezt precízen meg is állapítja, amikor azt írja, hogy a flandriai csatatéren lefolyt harcok nyomán az ellenségnek sikerült Loker faluban lábat vetni, az a kísérlete azonban, hogy a helységein túl előrenyomuljon, meghiúsult. Tegnapi fejtegetéseinkben rámutattunk annak taktikai jelentőségére, hogy a németek Loker falu birtokába jutottak; vázolták e falu birtokának stratégiai hatását is. Nyilvánvaló volt, hogy az ellenséges hadvezetőségnek minden rendelkezésre álló erejét harcba kell vetnie, hogy a németek további előrehaladását megakadályozza, mert hiszen Loker falut mindössze nyolc kilométer választja el az Yperntől 12 kilométernyire nyugatra fekvő Pomperinghetől. A helyzet jellemzését azonban éppen az adja meg, hogy Foch tábornok, a franciaországi entemrhaderők generaliszszimusza, újra éppen azon a helyen intéz ellentámadásokat, ahol a legnagyobb a közvetlen veszedelem: tartalékainak harcbavetésével akarja megakadályozni Ypera kiürítésének siettetését, illetőleg azt, hogy a németek az Ypera körül küzdő angol és francia hadosztályok viszavonulási útját elzárják. Mindez azonban megint csak azt bizonyítja, hogy Foch tábornoknak Hindenburg ellenfelének vagy nincsen meg a képessége ahhoz, hogy nagyobb stilű ellenrendszabályokat alkalmazzon, vagy pedig azt, hogy nincs elegendő hadereje ahhoz, hogy a nagyobbszabású ellenoffenzívát végrehajtsa. Foch tábornok attól a pillanattól fogva, hogy az entente-haderők főparancsnokságát átvette, állandóan ígéri a megváltó ellenoffenzívát, amely azzal a hatással járna, hogy kiragadja Hindenburg kezéből a kezdeményezést. Március 21 -ike óta azonban nem történt egyéb, mint az, hogy Fochnak a rendelkezésére álló tartalékokat részletenként kellett tűzbe vetnie és fölhasználnia, ahelyett, hogy ezeket a haderőket egységes tömegben vezethette volna egy nagyobb stílű hadműveletre. Ilyenformán tehát az történt, hogy az entente ellentámadásai szisztematikusan szétforgácsolódtak és mindössze azzal a negatív eredménynyel jártak, hogy a németek eddig nem tudták szétszakítani a frontot. Ezzel szemben a kezdeményezés állandóan Hindenburg kezében maradt; a német tábornagyot ellenfele nem tudta sem meglepetések, sem új helyzetek elé állítani, természetes tehát, hogy ilyen körülmények között a német hadvezetőségnek könnyebb volt a feladata. Ha továbbra is így megy, könnyebb is marad, hiszen nemcsak a tempót, hanem az ellenség ellentámadásainak helyét is ő diktálja, fölkészüléseit pedig ezalatt szabadon és zavartalanul szervezheti. A Pesti Hírlap mai száma: 12 oldal. A Pesti Hírlap következő száma pénteken május 3-án a rendes időben jelenik meg.