Pesti Hírlap, 1918. május (40. évfolyam, 103-128. szám)

1918-05-01 / 103. szám

! 7 , Hm. tfeaxfa. — - n „ ... i _ i i . ii., i, PESTI HÍRLAP i j Az angol h­adsere­g rendkívüli veszteségei.­ ­ ápr. 30. — (Wolff-ügynökség.)­­ Anglia óriási veszteségei egyre világosabban lát­­hatók a részletes közlésekből. Az egyik hadse­reget például másikkal kellett fölváltani, mert teljesen harcképtelenné vált. Egyes hadosztályo­kat óriási veszteség ért. A 9. és a 14. hadosztály 1.199 tisztet és 4079 embert, a 18. hadosztály 78 tisztet és 4000 embert, a St*.­ir hadosztály 143 tisztet és 8222 embert, a 76. ha­dosztály 164 tiss­j­tet és 3999 embert veszített.­ ­ Az entente gazdasági konferenciája Rómában. Róma, ápr. 30. — A Stefani-ügynökség je­lenti: Crespi alállamtitkár tegnap nyitotta meg a kapitóliumon a szövetségesek gazdasági konfe­renciájának második ülésszakát. Az ülésszak napokig fog tartani. Az amerikai munkások a nemzetközi szocialista gyűlés ellen. London, április 30. — A jelenleg Angliá­ban időző amerikai munkáskiküldöttek, a külön­böző muniííiusszövetségek megbízottaival tartott Ikonferencián egy memorandumban határozottan visszautasították az oly nemzetközi szocialista­gyűlés tervét, amelyen az ellenséges országok képviselői részt vegyenek. Az amerikai munká­sok jelenlegi célja Németország vereségére irá­nyul. Nemzetközi munkás­gyűlésről addig nem lehet szó, amíg Németország nem vonja vissza seregeit a megrohant országokból. I H­­en­veri háború. Az entente tengerészeti konferenciája. Páris, ápr. 28. — (Havas-ügynökség.­ A szövetségesek tengerészeti tanácsa bevégezte munkáját. Fontos határozatokat h­oztak, ame­lyeknek célja, hogy a szövetségesek együttműkö­dését szorosanj­bra tűzzék és tengeri hadművele­teiket erősítsék. Amerika eddig 1.400.000 tonna hajóteret épített. Washington, ápr. 30. — (Reuters ügynök­ség.) Az amerikai hajógyárak a múlt hét folya­mán körülbelül 50.000 tonna hajóteret készítet­tek el. Az új hajóépítő programm végrehajtásá­nak megkezdése óta összesen 1.405.000 tonna hajótér került ki a hajógyárakból. A perem választójog reformja. Hertling minisz­t@r©hKík a megegyezésért. A javaslat második olvasása után. — Konzer­vatív indítvány a reformnak békeidőre való halasztása iránt. — Szocialista fenyegetés, Berlin, ápr. 30. — A képviselőház ma zsú­folt teremben és nagy hallgatóság jelenlétében kezdte meg ma a választójog reformjának máso­dik olvasását. Az első felszólaló gróf Spee centrumpárti­ képviselő volt, aki azt indítványozta, hogy a képviselőház vegye le a napirendről a választó­jog reformját és halassza el a békekötés utáni időre. Az indítvány, amelyet a jobbpárt viharos tetszéssel fogadott, nagy meglepetést keltett a Házban és hosszú, viharos házszabály vitára adott okot. Az indítványozó kijelentette, hogy indítványát a saját felelősségére terjeszti be és meg van győződve róla, hogy elfogadását meg­váltásnak tekintenék a fronton. Dr Friedberg, az államminisztérium alel­nöke, kijelentete, hogy az indítvány elfogadása a legnagyobb mértékben érintené a nép belső bé­kéjét. A kormány nem vállalhatná el ezért a fe­lelősséget , az indítvány elfogadására a legerő­sebb alkotmányos konzekvenciákkal felelne. (Viharos tetszés a baloldalon.) A centrumpárt, a haladópártiak, a szociál­demokraták és a nemzeti szabadelvűek az indít­vány ellen foglaltak állást, mivel a beterjesztett javaslatot nem lehet elhalasztani. Hoffmann szo­ciáldemokrata képviselő kijelentette, hogy a ja­vaslat elfogadása esetén felszólítaná a fronton levő k­atonákat, hogy hagyják abba a harcot. Ez a kijelentés nagy vihart támasztott a jobb­oldalon. Áruló! Hazaáruló! kiabálták a szónok felé, akit az elnök rendreutasított. Heidebrand konzervatív pártvezér indítvá­nyára egy órára felfüggesztette az elnök az ülést, hogy a párt, amelyet gróf Spee indítványa váratlanul ért, határozhasson állásfoglalása fe­lől. Indítványát a konzervatívok, a szabad kon­zervatívok és a centrumpárt egy részének sza­vazataival elfogadták. Az elnök ezután egy órá­ra felfüggesztette t­z ülést A­z ülés újbóli­­megnyitása után­­ viharos vita tört le egyrészt Lid­iehce és Heidebrand kon­zervatív képviselő, másrészt dr Friedberg, az ál­lam­minisztérium alelnöke között. A két konzer­vatív szónok szemére vetette a kormánynak, hogy a választójogi javaslat benyújtása folytán a kormány felelős a mostani viharos jelenetek­ért. Dr Friedberg a jobboldal folytonos közbe­szólása mellett azt válaszolta, hogy a vétkesség azokat terheli, akik éveken keresztül megakadá­lyozták a választójogi reform létrejöttét. Ezután névszerinti szavazás történt Spee képviselő­in­. Mit néz úgy rám, foticso? Miért ticui be­szél? A száz gondolat közül, ami az asszony kérdésére szívében összegyülekezett, feleletre al­kalmatosnak egyet sem talált a bacsó. Úgy vélte, nem is feleletet vár tőle az asszony, csak fel akar­ja őt bátorítani. Magától kell rájönnie, hogy mit vár tőle a csudavirág. Jó, hiszen azt úgy is tud­ja. Rég sejtette, de most már biztosra veszi, hogy nem tévedett, ő, aki ismeri a csillagok járását, a madarak természetét, a virágok titkait, nem vét­heti el azokat a jeleket, amik egy aszony szemé­ből feléje kisugárzanak. A méltóságos asszony szeme hódolatot kíván tőle a szépségének, sze­me követel, kacaja biztat, oly világosan beszél, mint a nap: Térdre előttem, Mihály, te gyáva­bacsó, valld be, hogy imádsz. Hát nem . . . Ezt mégsem fogja így beval­lani. De hallgatni sem fog. Különben megpat­tannának az idegei, mint a húr az ócska h­e­gedűin. — Méltóságos asszony . . . Nagyot nyelt a bacsó. Mert szive a torká­ban lüktetett. Aztán igy folytatta, kigyúlt szemét a báróné meztelen nyakáról s hullámzó kebléről pillanatra sem véve le. — Méltóságos aszonyom, sok fehér galam­bot láttam már világéletemben, de egy sem volt olyan makulátlan s egy sem pihegett olyan sze­líden, mint a maga­ kebele. (Vége köv.) hitványa fölött és az indítványt 333 szavazattal 80 ellenében elvetették. A Ház ezután a választójogi javaslat há­­rom alapvető paragrafusának érdemleges tár­gyalására tért át. Hertling beszéde: Gróf Hertling miniszterelnök volt az első szónok. A következőket mondotta: — A pártokban megnyilvánuló felelősség­érzet tudat reménységet ad arra, hogy a kölcsö­nös megértés lehetséges lesz, hogy lehet majd utakat találni, melyekkel a most annyira eltávo­lodó véleménykülönbségeket meg lehet egyeztetni egymással. A bizottsági tervezet által a három paragrafusnak adott szövegezést az államkor­mány nem fogadhatja el. Lohmann képviselő indítványa sem vezethet a célhoz, minthogy ez indítvány nem szünteti meg a törvénynek plu­tokratikus jellegét, amelyet pedig mindenáron el akarunk kerülni. Egy plutokratikus választójog vagy hatástalan, vagy mesze túllő a célon és a meglévő ellentéteknek tompítása, helyett még jobban kiélezi azokat Egy plutokratikus válasz­tójog, mely akár közvetlen, akár közvetve a vagyon és a jövedelem után méri a politikai jogo­kat, népünknél már kiment a divatból. (Élénk helyeslés.) S ennek oka részben a vagyoni és gazdasági viszonyoknak folytonos eltolódása, részben­ azonban egyúttal népünk politikai mű­veltségének magas foka. . Plutokratikus válasz­tójogot kormányunk semmiesetre sem fogadhat el. Tehát csupán az általános, egyenlő választó­jogról lehet szó, észszerű korlátok között, amint az már magában a javaslatban is ki van mondva. Uraim! Az általános választójogot elvileg meg kell állapítani, ígéretet tettünk és az ígéretet be kell váltani! Valamennyi modern államban e célok irányában halad a politikai és társadalmi élet; az egyenlő választójognak célját a modern államok nagy csoportjában már elérték, sőt igen sok államban a törvényjavaslatot messze felül­múlóan. (Nagyon igaz­ a szélsőbalon.) Lehetet­lenség, hogy Poroszország e mélyenjáró mozga­lom alól kivonja magát, hogy egyedül Poroszor­szágban huzamosabb időn keresztül legyen az egyenlő választójog kizárva.­­ Lehet szó arról­ is, hogy biztosítékokat szereznünk, amelyekkel az általános egyenlő vá­lasztójogból származható túl messzemenő radiká­lis változásoknak, melyektől félnek, elejét lehet venni. Már maga a javaslat is tartalmaz ily biz­tosítékokat és újabbak is elhelyezhetők benne. Miként hallom, olyan indítványok vannak el­ké­pzi­­tetl­en­, amelyek további biztosítékokat akar­nak szerezni. A kormány ez indítványokat tel­jes komolysággal és jóakarattal fogja meg­vizsgálni és önként értetődik, hogy e kormány, amely az egyenlő választójog megvalósítását akarja, egyúttal épp oly szilárdan el van hatá­rozva arról is gondoskodni, hogy ez egyenlő vá­lasztójognak vélt káros hatásai a lehetőséghez képest megakadályoztassanak. Nagyon kívá­natos, hogy most, és­pedig hamarosan, döntőd­höz jussunk. A közélet mostan az egész nép ön­tudatában az egyenlő választójog kérdése körül mozog. (Élénk helyeslés baloldalt és a középen. Viharos közbekiáltások jobboldalt: Nem! Nem!) A legutolsó napokig azon fáradoztam, hogy a különböző néposztályok hangulatát megtudjam és mindenütt azzal találtam magam szemben, hogy­ az egyenlő választójog kérdését döntésre kell vinni. Ma már ismételten rámutattak arra, hogy mennyire szükséges népünknek e háború­ban tanúsított egyöntetűsé­gét megőrizni. Az egy­üntetűség erősítésére fog szolgálni az a további lépés, ha most e kérdésben a messzemenő ellen­téteket elkék­ülik.­­ Most még abban a helyzetben vagyunk, hogy az adott ígéretet, melyet be kell váltani, na­gyobb megrázkódásoktól való félelem nélkül be­válthatjuk­. Amit ma megadhatunk, azt ha ma megtagadik, esetleg rövid idő múlva a népélet­m­ek súlyos megrázkódása mellett, melynek ve­szélyét még nem tudjuk teljesen átlátni, kikény­szerítik tőlünk. Az egyenlő Választójog jön és ha nem ma, úgy mégis belátható időn belül megjön. A miniszterelnök végül kérte a konzerva­tívokat, elutasító magatartásukkal ne vonják magukra a súlyos megrázkódtatások előidézésé­nek felelősségét.­ ­ — Bacsó, én leülök itt magánál, melegem van és fáradt vagyok. Körülnézett, hogy alkalmatos ülőhelyet vá­lasszon magának. Pillanatig habozott, aztán le­heveredett a juhászsubára. Kissé elpirult, de le­heveredett. Kinyújtotta a lábát, csak felső teste nem érte a subát. Rákönyökölt s tenyerébe haj­totta rózsás szőke fejét. — Tudom, hogy tiszta a subá­ja, — cseveg­te mosolyogva, — maga igen tiszta ember, bacsó. A szavak zenéje eljutott a Mihály füléig, de értelme már nem tudott az agyához férkőzni. Azt végkép lefoglalta a bacsó képzelete, azt kép­zelte (még­pedig olyan elevenen, hogy szinte megesküdött volna rá), hogy kivirágzott a su­bája, valami káprázatos, szédítő illatú csuda­virágot, asszony virágot hajtott, aminek nemcsak színe, kelyhe, hamva van, de ajka, sze­me, hangja is : mézajka, nefelejts­ sze­me, fülemile hangja .... Máskor oly gyáva, szemérmetes szeme nekibátorodott. A csudavirágot mégsem hagyhatja szemléletlenül. Odanézett. Sóvár tekintete találkozott az asszo­nyéval. Az asszony szeme enyelegni, ingerkedni, biztatni látszott. Tréfás gúnyra biggyesztett cse­resznyeajka is. Arcán, állán gödröcskék képződ­tek , azok is évődtek, ingerkedtek Mihály bacsó­val. De mindez még nem volt elég. A mérték ak­kor telt be, midőn hosszas hallgatás után ismét megcsendült a csudavirág: eleinte halkan, csik­landósan kacagott, majd megkérdezte szóval is: A vita. Heidebrand konzervatív képviselő a mi­niszterelnök fejtegetéseivel polemizálva kijelen­tette, hogy a mai választójogot a konzervatívok is reformra szorulónak tartják. Nem oszthatja a kormány nézetét, mely szerint a miniszterek ír korona mögé állnak; véleménye szerint a ki­rály elé kell állniok. A konzervatívok magukért és gyermekeikért védik álláspontjukat. Tudják, hogy mit tesznek. Majd választóik elé fognak lépni és igazolják álláspontjukat .

Next