Pesti Hírlap, 1918. május (40. évfolyam, 103-128. szám)

1918-05-25 / 123. szám

6 PESTI HÍRLAP 1918. 25., számHill legkedvesebb szerepében, a Csárdáskirálynő Ed­vinjében lép a budai közönség elé. Este a Lak­mit ismétlik, * (Tieezer lelkes néző) tapsolt eddig a Margitsziget színházában a pompás íztfegű­yitó darabok szereplőinek: Dömötör Ilona, Della Donna Eugénia, Balogh Böske, Szik­lay, Hege­dűs, Horti, Simonyi játékának, tio mag­a kis Majornak. A butuska és a Csalni jó! egész hé­ten továbbra is a műsoron maradnak. Vasárnap délután olcsó helyárakkal a Laszky-féle bájos bábjáték, Amor a panoptikumban, Della Donná­val és Tóth Bözsivel meg a Csalni jó! Dömötör Ilonával él­ a­­bemutató többi szereplőivel kerül szinte délután 4 órai kezdetiek Jegyek egész hétre és vasárnap délutánra is elővételi díj nél­kül válthatók az összes színházjegyirodákban és a pénztárnál. (Telefon 108—8.) * (Kis drámaíró a mellényzsebbfma.) Ezzel a címmel izten sokakat érdeklő cikksorozatot kezd Hevesi Sándor a Színházi Élet friss 3 szá­mában. Szép Ernő cikke Sajóról, Farkas Imre? verse, az aktuális események illusztrációi, Szo­maházy István érdekfeszítő regénye, Intim Pis­ta rovata és a pompás kotta melléklet teszik él­vezetesen a legújabb számot. Ára 80 fillér. Kap­ható minden dohánytőzsdében. Előfizetési ár negyedévre 8.50 K. Kiadóhivatal: Erzsébet­körút 29. * (A Lehár-cikkist) pénteken este kezdte meg a Budai Színkör a Víg özveg­­gyel. A két főszerepben Diósi S­usi és Medrsguézay Jenő kapott sok tapsot. * (Elsején megnyílik „a Zsard­en.") A Zsarden — így hívja a nyári Budapest kwiwfelt nyári kabaréját, hivatalos nyelven: a Berlini kert-et. Az idén az igazgatóság minden eddigi­nél különösebb gonddal állította össze a kabaré együttesét és műsorát. Így jún­ius elsejétől fellép a Zsardesa színpadán Király Ernő, e hónapra kizárólagossági joggal. Fellép pedig a „Király Ernő mulat" c. jelenetben és a Csuródiviz c. énekes bohózatban, aminek kacagtató szövegét Harsányi Zsolt, jókedvű muzsikáját Ötvös Adorján írta. A primadonna Somogyi Ny.H lesz, kivüle Bánhidy Ilonára, Szilágyi Rózsira, Hé­m­eth Piroskára) Szik Lujzára vár jelentős sze­rep. A kabaré komikusa Sarkadi Aladár és ki­tűnő erők: Pártos Gusztáv 03 Gallay Nándor. — A megnyitó műsoron egyébként szerepelni fog Moln­ár Ferencnek egy tréfája is. A külföldi részről most csak annyit, hogy Hegner Anna Máriával és Waldemár Richárddal az élükön szintén a legjobbat ígéri. * (Klasszikus táncok.) Szombaton és vasár­nap lesz Nirschy klasszikus táncainak utolsó előadása az Urániában, este 8 órakor, jegyző előadásában foglalkozott a tanács a főváros vízellátásával és a vízművi beruhá­zásokra vonatkozó előterjesztésével. — Len­gyel Endre kifogásolja a céltalan vízpazar­lást, amelyet a berendezések rosszasága, okoz. Városi szerelőirodák felállítását sürgeti és kér­te, hogy ezen a nyáron lehetőleg locsolják az utcákat. — Németh Imre és Waigand József fel­szólalása után, Szabó József a vízcsapok elzá­rásával járó kalamitásokra hívta fel a figyel­met, m­­ajd Hilvös Iván azt kívánta, hogy az el­zárás idejét ne tíz órában állapítsák meg, hogy elejét vegyék mindenféle zavarnak. — Berczel­­Béla csatlakozik ehez a felfogáshoz. — Kailin­ger Mihály vezérigazgató válaszolt a vita so­rán elhangzott felszólal­ásokra, melyet a bizott­ság az előterjesztéssel együtt elfogadott. Letár­gyalta a bizottság még a fuvartelep 1917. évi zá­rószá­madását is.­­ A húsztagú albizottság ugyancsak Bódy polgármester elnökletével az üzemek igazgatásáról és ellenőrzéséről szóló szabályrendelet tervezetét tárgyalta és az ellen­őrzésre vonatkozó rendelkezéseket olyképen mó­dosította, hogy az üzletvitel ellen­őrz­ését a köz­ponti üzemi bizottság fogja gyakorolni, míg az ügykezelés és a számadások ellenőrzését egy, erre a feladatra szervezett független számszék­szerű hivatal fogja végezni.­­ A lakásínség elighlttee. A lakásügyi bizottsg pénteken délelőtt ülést tartott Bódy pol­gármester elnöklésével. A lakásügyi tanács be­jelet­­tette, hogy a tanácsba, dr Harrer Feren­c al­polgármestert, dr Wildner Ödön tanácsost és Hoepfner Guidó műépítészt küldték ki. Wildner Ödön tanácsos is elertette az albizottság műkö­déséről beszámoló javaslatot, amelyről már meg­emlékeztünk. Kiss J. Jenő a­zt hangoztatta, hogy a fővárosnak haladéktalanul el kell kezdeni­e az építőanyagok beszerzését. Az elnöklő polgár­mester szerint mindenekelőtt biztosítani kell a szállítást és gondoskodni kell katonai erőről a rekvirálásoknál. Feleld Béla a kormány támo­gatását elengedhetetlennek véleményezte,"mert A főváros lakossága amúgy is túl van terhelve. A kormány biztosítsa az akció költségeit, adjon m­unkaerőt és a főváros viszont ad majd telket. Werhess Márion azt kívánta, hogy a határozat jóváhagyása nélkül nyomban kezdjék meg az építkezést. Gálos Kálmán szerint elsősorban a tisztviselőkről kell gondoskodni. Hoepfner Guidó, Bódy Tivadar, Benedek Dezső, dr­­Kriis Sándor és Iímnváth József felszólalása után Alpár Ignác rámutatott arra, hogy a hadvezetőség megakadá­lyozza az építkezéseket. Tapasztalta a harctéren, hogy ott milliókat érő épí­tőanyagok hevernek földolgozatlanul. A kormány intézze el a had­vezetőséggel együtt az építőanyagok kérdését. Ne növesszük még nagyobbra a katonai vezető­ség hatalmát, hanem jelentsük ki, hogy építkezni akarunk és meghozunk minden áldozatot Hoepf­ner Gu­ido ezeket azzal a véleménynyel tol­dotta meg, hogy gondoskodni kellene az építke­zés­r­ől még abban az esetben is, ha a hadveze­tőség ellenállást fejtene ki. Kauser Gyula sür­gette a szénszállítás biztosítását Végül a pol­gármester hosszabb beszéddel zárta be a vitát, amelyben szólott a kormány támogatásának szükségességéről. A bizottság hozzájárult az­­előterjesztésekhez. A MAI ELŐADÁSOK: Operabál­: Kékszakállú herceg vára. Bajazzók. (7.) Nemzeti czinhal: Pathelin mester. Erősebb. (13­.) Vigszin­ház: Vizsgaelőadás. (3.) Princ. (8.) Magyar szính­áz: Hotel Imperial. (8 ) Király-színház: A pacsirta. (8.) Városi színház: Vasfeszület. (?.) Budapesti színház: Császár és császár. (Először, 9,8­) Belvárosi színház: Noé bárkája. 18.) Budai színkör: Csák­fáskirályné. (3.) Lakme. (18­) Margitszigeti színkör: Csalni jó. Butuska. (8.) Apolló-kabaré: Brigitta. Anyakönyvvezető. (1.) Fasor kabaré: Vih­ar a Bakonyban, stb. (9.) Fővárosi-Orfeum: Kabaré. (3.) Tengerre magyar. (8) Royal-Orfeum: Tessék beszállni. (8.) Újpesti Népsümnház: Kőristalány. (8.) Béke színpad: Varieté előadások, lg,7 és JfS.) Fővárosi ügyek. — A pénzügyi bizottság ülése. A pénzügyi bizottság pénteken délelőtt Déri Ferenc alpol­gármester elnöklésével ülést tartott. Az elnök meleg szavakkal emlékezett meg Darvay Fülöp haláláról, akinek emlékeit jegyzőkönyvben örö­kítették m­eg. A Márkus Miksa a fővárosi tör­vény revíziójára megalkotott harmincas bizott­ság összehívását sürgette, mire az elnök kije­lentette, hogy a bizottság össze fogja hívü­l. Ki­jelentette tovább azt is, hogy a pályázatokat a szükséges időben fogják kiírni és az állásokat időszerűleg töltik be.­­ Bartiss Rezső a nya­ralók részére szükséges szállítási igazolványok­nak központi kezelését indítványozta, amelyre vonatkozó intézkedések már folyamatban van­nak. Tájékoztatta ezután az elnök a bizottsággot a főváros új százötven milliós kölcsönének ked­vező feltételeiről, szemben a főváros régebbi kölcsöneivel.­­ Ehrlich G. Gusztáv annak a nézetének adott kifejezést, hogy a bankok két csoportra oszlásának köszönhető a kedvező kölcsön és hogy a bankok nem jutnak majd oly nagy jövedelemhez, mint ahogy ezt egyesek hi­szik. — Hűvös Iván tiltakozott az ellen, hogy a bankok érdemeiről ikszeljenek, mert itt üz­letről van szó. Borvindélj Ferem tanács­ Az osztrák honvédelmi miniszter a Wien csatahajó elsülyesztésérőL — A helyi tengerészeti hatóságok elnézése. — Bécs, máj. 24. — Czapp osztrák honvédelmi miniszter a Wien hadihajó megtorpedózására ta­lálkozó Interpelláció kapcsán a következőket mondotta: A Wien hadihajó múlt évben, decem­ber 10-ikére virradó éjjel egy meglepő ellenséges támadásnak esett áldozatul, mely alkalommal az ellenségnek a n­agy köd kihasználásával Sikerült az új trieszti kikötő bejáratához közelednie. A hajókon, melyek a kikötőben horgonyoztak, a szigorított őrszolgálatot előírásszerűen betartot­ták s az Őrszem szolgálat is megfelelő volt. Csupán a hullámtörők közti átjáratnál, mely azonban záróberendezésekkel szintén el volt zárva, nem alkalmaztak őrszemeket a helyi ten­gerészeti hatóság elnézése folytán. Még nincs feldöntve, hogyan sikerült az ellenségnek a zá­róberendezések gyengébben őrzött pontját ki­kutatnia és azon keresztüljutnia. A kis ellensé­ges motorcsónak lőtávolságra való közeledését az őrszemek nem vehették észre, minthogy az időjárás oly kedvezőtlen volt, hogy a hajóörs­ze­m­ek a 300 méter távolságra levő saját nagy ha­jóinkat sem láthatták. Nem felel meg a valóság­nak, hogy a Wien hajón k­ívül még egy más ha­jót is torpedótalálat ért. Azokat a szerveket, Idl­ Vay Sándor meghalt.­ ­Messze idegenben, a svájci olasz határon egy szanatóriumban meghalt a magyar iroda­lomnak egyik elmerengő, mélaszavú és regényes életű művelője, Vay Sándor. Idegen földön, Olaszországban született a magyar humusnak ez a rajongója, amikor atyja mint emigráns élt ott és most idegen földön fejezte be életét Megsertnt vele egy érzékeny, finom lélek, amely tele volt a színes emlékezéssel. Az emlékeknek ez a gaz­dagsága és tarkasága tette mindig különös érde­kes­s­ég­űekké az írásait, amelyek úgy hatnak, mint a zenélőóra álmodó, lágy muzsikája. Az élet újabb megnyilvánulásai iránt kevés fogé­konyságot mutatott az ő természete az eltűnő­dés volt leáldozott szép idők eseményein, régi kedvteléseken, a mágnásvilág szittyavirtusból fa­kadt cselekedetein, romantikus kalandokon. A hervadás báját csak kevesen érezték úgy, mint l. Lélek ringató, ezel­ a ábrándozás valamennyi murája, amelyeknek megvan nemcsak a maguk sajátos világuk, hanem élénk színük és árnyé­kolásuk is. Nagy és lelkes közönsége volt, amely legjavarészt a Pesti Hírlap olvasói közül került ki, akik őszintén a szeretetükbe fogadták az­­ annyi rejtett érdekességet ódonzamata deákos eleven és poétikus nyelvezettel följegyző műveik Vay Sándor, ez csak az írói neve. Valójá­ban nő volt, mint George Sand, a szenvedélyes Dudevant bárónő és Vay Sarolta grófnőnek hív­ták. Atyja gróf Vay László, József főhercegnek, a honvédség első főparancsnokának adlátusa, édesanyja, akin határtalan imádattal csüngött, Beniczky Mária volt ifjúságának idejét ott töl­tötte az alsódabasi, pestmegyei kúrián. Rendkí­vül gondos nevelésben részesült és kivált a nyel-klasszikus műveltséget szerzett, kivált a latin nyelvben volt járatos, azonkivül beható történel­mi tanulmányokat is folytatott és alapos tájéko­zottságot ért el különösen Mária Terézia korá­nak históriájában. Korán kezdett irodalom­mal foglalkozni. Eleinte verseket irogatott, amelyek még Vay Sarolta néven jelentek m­eg, de az első komoly figyelmet a DArtagnan aláírása cikkei, karcolatai, visszaemlékezései fordították feléje. Utóbb különösködő ter­mészete arra késztette, hogy az irodalom és művészet néhány hasonlóan cselekvő alakjának példáját követve férfinevet vegyen föl és férfiak módjára ruházkodjék. Azóta Vay Sándor aláírással adta közre a munkáit. Dolgo­zott Mikszáth lapjánál, az Országos Hírlapnál, a Budapestnél, Benedek Aladár és Gáspár Imre hetilapjánál, de írói pályájának legnagyobb része a Pesti Hírlaphoz fűzte őt, amelynek hu­szonhárom esztendőn át irogatott, legutóbb V. jelzéssel. Pompásan ismerte a magyar világot, amely­ben művei mozognak. A múlt század utolsó idő­szakának csaknem minden eseményéről és sze­replőjéről őrzött a lelkében emlékeket. Sokat lá­tott, tapasztalt és élt át maga is az előkelő tár­saságokban. Nemcsak az írói, de a személyi egyénisége is tisztán állt az olvasó felött, mert hiszen minden írása vallomás önmagáról, csön­des bánatba borult sorsáról, lemondó álmairól, az emberekről, akikhez vonzódott, apró mozza­natokról, amik Vele történtek. Bolyongó vágya gyakran hajszolta ki a külföldre, a derült talián égbolt alá, Párisba, Londonba, a Riviérára, az Északi-tenger mellé. Egyre jobban érezte ma­gát az idegen környezetben. Hiszen itthon any­nyira megváltozott minden és neki talán fájt, hogy annyi sok dolog emlékeztesse arra, ami egészen más, szebb, szivárványosabb, kedve­sebb volt hajdanán. De hiába menekült, az em­lékei vele maradtak az élet egész vándorútjára s elkísérték a legtávolibb tájakra is. Akármerre járt is, szüntelen idehaza bolyongott a képzelete az egykori udvarházak, a búgó nyárfasorok vi­rágos, ekhós hegyoldalak táján, nótáktól han­gos szüreteken, fényes szálakban rendezett szi­laj bálokon, zörgőayaros gyönyörű őszi vadá­szatokon. A világháború kitörése is külföldön, Svájc­ban találta, ahol akkor már fél éve időzött és ott rekedt. Jobbára Zürichben tartózkodott és on­nan küldte haza cikkeit. Az idei tavasszal már nagyon elfogta a honvágy. Úgy tervezte, hogy majd a nyáron visszatér a magyar pátriába. Márciusban aztán hirtelen megbetegedett. Tü­dő­gyuladásba esett, amelyhez mellhártyagyulla­­dás is járult, úgy, hogy műtét útján el kellett távolítani egyik hordáját Úgy látszott, hogy jégre vonták. Az a panasz, hogy h­ajóiak tézerrel hevernek kikötőinkben, nem vonatkozhatik egy­ségeink túlnyomó számára, minthogy cirkálóink, torpedóflottilánk, tengeralattjáróink állandóan tevékenykednek. Nagy csatahajóink viszont ész­szerűen csak akkor kelnek útra, ha megközelí­tőleg egyenlő ellenséges erőkkel való szem­be­szállásról van szó.

Next