Pesti Hírlap, 1918. június (40. évfolyam, 129-150. szám)
1918-06-01 / 129. szám
2 kamara, úgy látszik, már nem soká fog úgy táncolni, ahogy Clemenceau fütyül A vén tigris diktátori szerepet szánt magának és azzalpróbál lelkesíteni, hogy amikor megkérdezik, mit tapasztalt a fronton, könybelábadtt szemmel azt feleli, hogy a katonák dalolva mennek a halálba. De dalolni még mindig nehezebb, ha az ember halni megy, mint sírni, ha tudja, hogy élve marad. Clemenceau nem akarta megengedni, hogy a kamara a hadihelyzet felől meginterpellálja a kormányt. Ma még tud is erre többséget kapni, kérek három és félszáz képviselőt, de az ellenzék is veszedelmesen dagad, mármár eléri a kétszázat. Franciaország új marnei csata előtt áll és a második marnei csata elől Bordeuxba futhat Clemenceau is, aki az első alatt Poincaré-ra és Vivianira azért okádott tüzet, mert odafutott. De a mai Páris és Bordeaux nem a negyvenöt hónap előtti. Csak egy kissé körül kell néznie a világban a franciának, hogy meglássa, mennyire nem az. Ki áll ma Franciaország mellett, aki akkor még nem állott mellette! Wilson mindegyre huszonhárom állammal büszkélkedik, ezek közül azonban fölér-e Amerika segítsége a volt cár birodalmáéval? Olaszország akkor még semleges volt, de az olaszok később nem győzték eléggé gyümölcsöztetni, hogy az első marnei csata sikerét nekik köszönhetik a franciák, mert elvonhatták az olasz határról hadosztályaikat. S Olaszország ma sem jelent az ontente számára több előnyt, mint negyvenöt hónap előtt, mikor Joffre volt a generalisszimusz és a németek nem számolhattak a nagy ismeretlennel, Gallieni tábornok párisi tartalék-hadseregével. Akkor Hindenburg még Kelet-Poroszországban volt és a német hadakat Moltke irányította. Ma Joffre helyén Foch áll és Foeh tartalékai nyílt kártya Hindenburg előtt. A második marnei csata Franciaországa más, mint az elsőé volt. És Franciaország már negyvenöt hónap előtt is a béke felé vezető úton állt, mikor Kitchener azzal fenyegetett, hogy az angol hajóhaddal blokálja és összelöveti a szövetséges ország partjait. Az angol tengeri presztízst azóta alaposan kikezdte a német tengeralattjáró-pestis és ha Franciaország nem érzi még magát teljesen eladottnak, most újra választhat. A végzet ujja másodszor mutatja számára Marne mellett a béke völgyét. Amiket az utleiró elhallgat. — Beszélgetés egy asztalnál, gőzhajónak a dohányzójában. — Irta: GÁRDONYI GÉZA. — Annyira csodálkoztam rajta, hogy nem is imádkozhattam a keserveim szerint. Egyre csak ő zavargott az eszemben. Megkeresztelkedett-e ez a zsidóasszony? Mért keresztelkedett meg? És ha megkeresztelkedett, mért nem látom soha a leánykáit is a templomban? És keresztecskét vagy keresztény érmet se láttam soha a nyakukban, pedig a megtért zsidónők ugyancsak szembeötlőn viselik az efféle ékszereket. Láttam volna már rajtuk, hiszen a leánykáival gyakran beszélgettem is. Sára az egyik, Anna a másik. Sára tíz éves, Anna nyolc. Okos szemű, csinos leánykák, azok is hosszacska orrúak. Az anyjuk mindig édes szemmel tekint rájuk. De talán beteg valamelyik leánykája, halálosan beteg? — azért könyörög Máriának. Másnap ahogy a bolt közelében járok, találkozok a leánykákkal, ahogy az iskolába sietnek. Tehát egyik se beteg. Hát akkor tán az anyja a beteg Kohnnénak? Meg is szólítom őket: — Beteg tán az öregmama? _ Nem, — felelik elnyíló szemmel, — nem beteg. — Hát ki beteg? Senki se beteg, kisasszony, minálunk senki se, Gott ser Dank. Csinosan voltak aznap öltözködve, széles szép fehérgallér a nyakukon, és a hajuk gondosan ondulált. És nekem megint a szívembe sajdult a fájdalom: én soha sem fogom a gyermekem haját ondulálni, és sohasem illeszthetek a gyermekem nyakára széles gallért. És nekem senki se fogja mondani: — Anyukám. A bolt előtt is el kellett mennem. Betértem. Megkérdezem már: mi történt vele? Az élete különben sem lehet valami rózsás: a boltocska jövedelme csak éppen megélésre ha elég. — mindig valami különös szomorúság halványkodik azon a hosszúorrú zsidóasszonyon. Az anyja is ott gubbaszt néha, aráncos nyakú és asacskós szemű vénaszszony. Valamikor kövér lehetett, aztán megapadt, megtöppedt, mint a szőlő. Az is olyan szomorú képű. Kohnné mindig dols-rwik. A monogrammokat is ő varrja. Az anyja csak ül, mint a vén sfinksz a sivatagban. Betérek. Maga van benn. Zsebkendőbe dolgoz monogrammot kis kézi hímzőárral. Nem látszik rajta az a különös szomorúság. A szeme szinte vidám, hogy rámtekint. Kérek szappant. — Tessék kisasszony, válasszon. Itt egy újfajta is. Igen finom illatú. Haute nouveauté. — Láttam magát Kohnné tegnap a templomban. Nem is tudtam, hogy keresztény maga. Az asszony elmosolyodik, de a szent elnedvesül. — Nem vagyok keresztény, bocsánatot kérek, de én nem .... — Nem keresztény? Hát akkor hogy járhat oda? — A templom mindenkinek nyitva van kisasszony. A zsinagóga is. Nyitva van. És én csak Máriához mentem be. Isten tudja, kicsoda a Boldogságos Szűz Mária az asszonyoknak. — Dehát hogyan imádkozott? — Csak úgy: a magam nyelvén. Mit ért ő engem: régi ismerősök vagyunk, adott engem férjhez is. Rábámulok. — Ez mégis különös. — Vétettem talán? Bocsánatot kér, ha vétettem, nem tudtam . . . —ívem vétett Kohnné, nyugodjon meg. A mi templomunk csakugyan nyitva van minden hivő léleknek, akár meg van keresztelkedve, akár nincsen. Dehát hogyan hogy: ő adta magát férjhez? Érdekes. — Ő kisasszony, ő. Hiszen éppen azért jártam nála tegnap is. Tessék, üljön le . . . Érdekli? Nem titkoltam apám előtt se. — Jaj, mondja el hamar! Igen érdekel. — Szívesen, kisasszony. Mert nekem örömöm is ez. Igaz szomorúságom is, de PESTI HírtlAP 1918. .jurtius 1., szombat A háború eseménye. A vezérkar jelentése. (Kiadatott május 31-én délben.) A Tonale vidékén a harci tevékenység teagnap csak időnkint megújuló tüzérségi tüzelésre szorítkozott. Capo Sísétől keletre visszavertünk egy támadót. A vezérkar főnöke. Német hivatalos jelentés. A nagy főhadiszállás közli május 31-én: Nyugati harctér. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Váltakozó erejű tüzérségi harcok. A német trónörökös hadcsoportja: Az Aillette frontról és az Oisettg délre hátráló ellenséget az Oiseon és az Ailletten túl keményen üldözzük és elértük a Bretigny—St. Paul—Trosly Loire vonalat. Az Aisnetől északra folytonos harcok közben az ellenséget a Bicuy—Chavigny vonal mögé vetettük vissza. Soissonstól délre a franciák lovasságot és gyalogságot vezettek heves ellentámadásra azonban megsemmisítő tüzelésünk körébe kerültek és megvertük őket Átléptük a Soissons és Hartennes közti utat. A Fére en Tardenois felé délnyugatról a Marneon át és délkeletről érkező francia hadosztályok kétségbeesett ellentámadásaik dacára sem voltak képesek sikeresen ellenállni előrenyomuló hadtesteinknek. Arcy és Grand Stocoy mellett áttörtük az ellenség hátulsó állásait Fére en Tardenoistól délre elértük a Marne folyót. A Champvoisy,St. Gemme és Romigny mellett magaslatok birtokunkban vannak. A Vesle déli partján Reimstól nyugatra elfoglaltuk Germigny, Cueux és Thilloys helységeket. A foglyok swima és a yyikvány folyton növekszik. Eddig 45000 foglyot, 400-nál több águt és gépfegyverek ezreit zsákmányoltak. Ludendorff első főszállásmester. Esti német jelentés. (Május 31. Este.) A Noyontól egészen Reimstólnyugatig terjedő fronton támadásunk j 61 Valadelőre. A francia vezérkar jelentése. (Május 30. Délután 3 óra.) A csata torvát tart, anélkül, hogy éjszaka szünet állana be. A francia csapatok erőteljesen tartották Soissone nyugati szélét, amelyből az ellenség ismételt kísérletek ellenére nem tudott előretörni. Tovább délre a Scrissons—Nortonnes után elkeseredett harcok játszódtak le, ép úgy a Foreen—Tardenois— Vesilly arcvonalon is, ahol francia csapatok tartalékoktól támogatva, a német előnyomulással szemben fáradhatatlan szívóssággal fejtenek fel ellenállást. A jobbszárnyon a francia és angol csapatok a Brouilles—Thalois fronton ép úgy, mint Rimatői északra, megtörték a gárdának összes rohamait. (Május 30-án este: Elkésve érkezett) A csata egész napon át egyenlő hevességgel tartott a front egész, vonalon. Csapataink, melyek Soissons nyugati kijáratánál, megkapaszkodtak, ez oldalon az ellenségnek előnyomulását megakadályozzák. Délen az Oise balpartját szilárdan tartjuk. Középen a csata hevessége nem lanyhult. A németek Fére en Tardenoist és Vecillyt elfoglalták s erőfeszítéseiket Ville-en Tardenois irányában fokozták. A jobb szárnyon, valamint Reimstől északnyugatra állásainkat tartjuk. Ujabb légi támadás Páris ellen. Páris, máj. 31. — (Havas-ügynökség.) Kélián ellenséges repülő vonalainkon keresztül Páris irányába tartott Megfigyelőink jelentése alapján elhárító ütegeink azonnal működni kezdtek. Az egy óra 11 perckor kezdődő riadó éjféltájban megszűnt. Egyes helyeken bombákat dobtak, áldozatokat nem jelentettek. Ma a német messzehordó ágyuk gránátja Páris területének egyik templomába csapott be. 52 kilométeres térnyerés, 3000 négyzetkilométer terület. Berlin, máj. 31. — (Wolff-ügynökség.) A nagy csata negyedik napján a támadási front 80 kilométerre székeskedett. A legjobban előreugró részen az áttörés 52 kilométer. Háromezer négyszögméter termékeny földet vettünk el a teltenségtől. A nagy csata részletei és epizódja" (Hogyan fogtad el egy an tábornokot?)" Berlin, máj. 31. — (Wolff-ügynökség.) Az az angol tábornok, aki kedden éjszaka fogsálsunkba jutott, Sir Queest, az 50. hadosztály parancsnoka. Hadosztályának kötelékei szét voltak szakítva, nem kapott jelentést sehonnan, ugy hogy a tábornok két dandárparancsnokkal elhatározta, hogy gyalog a szomszédos francia sza-