Pesti Hírlap, 1918. június (40. évfolyam, 129-150. szám)

1918-06-01 / 129. szám

2 kamara, úgy látszik, már nem soká fog úgy táncolni, ahogy Clemenceau fütyül A vén tigris diktátori szerepet szánt magának és azzal­­próbál lelkesíteni, hogy­ amikor meg­kérdezik, mit tapasztalt a fronton, könybe­lábadtt szemmel azt feleli, hogy a katonák dalolva mennek a halálba. De dalolni még mindig nehezebb, ha az ember halni megy, mint sírni, ha tudja, hogy élve marad. Cle­menceau nem akarta megengedni, hogy a kamara a hadihelyzet felől meginterpellálja a kormányt. Ma még tud is erre többséget kapni, kérek három és félszáz képviselőt, de az ellenzék is veszedelmesen dagad, már­már eléri a kétszázat. Franciaország új marnei csata előtt áll és a második marnei csata elől Bordeuxba futhat Clemenceau is, aki az első alatt Poincaré-ra és Vivianira azért okádott tüzet, mert odafutott. De a mai Páris és Bordeaux nem a negyvenöt hónap előtti. Csak egy kissé körül kell néz­nie a világban a franciának, hogy meglássa, mennyire nem az. Ki áll ma Franciaország mellett, aki akkor még nem állott mellette! Wilson mindegyre huszonhárom állammal büszkélkedik, ezek közül azonban fölér-e Amerika segítsége a volt cár birodalmáéval? Olaszország akkor még semleges volt, de az olaszok később nem győzték eléggé gyü­mölcsöztetni, hogy az első marnei csata si­kerét nekik köszönhetik a franciák, mert elvonhatták az olasz határról hadosztályai­kat. S Olaszország ma sem jelent az onten­te számára több előnyt, mint negyvenöt hó­nap előtt, mikor Joff­re volt a generalisszi­musz és a németek nem számolhattak a nagy ismeretlennel, Gallieni tábornok pári­si tartalék-hadseregével. Akkor Hinden­burg még Kelet-Poroszországban volt és a német hadakat Moltke irányította. Ma Joff­re helyén Foch áll és Foeh tartalékai nyílt kártya Hindenburg előtt. A második marnei csata Franciaországa más, mint az elsőé volt. És Franciaország már negyvenöt hó­nap előtt is a béke felé vezető úton állt, mi­kor Kitchener azzal fenyegetett, hogy az angol hajóhaddal blokálja és összelöveti a szövetséges ország partjait. Az angol ten­geri presztízst azóta alaposan kikezdte a német tengeralattjáró-pestis és ha Francia­ország nem érzi még magát teljesen eladott­nak, most újra választhat. A végzet ujja másodszor mutatja számára Mar­ne mellett a béke völgyét. Amiket az utleiró elhallgat. — Beszélgetés egy asztalnál, gőzhajónak a do­hányzójában. — Irta: GÁRDONYI GÉZA. — Annyira csodálkoztam rajta, hogy nem­ is imádkozhattam a keserveim szerint. Egy­re csak ő zavargott az eszemben. Megkeresz­telkedett-e ez a zsidóasszony? Mért keresz­telkedett meg? És ha megkeresztelkedett, mért nem látom soha a leánykáit is a temp­­­lomban? És keresztecskét vagy keresztény érmet se láttam soha a nyakukban,­­ pedig a megtért zsidónők ugyancsak szembeötlőn viselik az efféle ékszereket. Láttam volna már rajtuk, hiszen a leánykáival gyakran beszélgettem is. Sára az egyik, Anna a má­sik. Sára tíz éves, Anna nyolc. Okos szemű, csinos leánykák, azok is hosszacska orrúak. Az anyjuk mindig édes szemmel tekint rá­juk. De talán beteg valamelyik leánykája, halálosan beteg? — azért könyörög­ Má­riának. Másnap ahogy a bolt közelében járok, találkozok a leánykákkal, ahogy az iskolába sietnek. Tehát egyik se beteg. Hát akkor tán az anyja a beteg Kohnnénak? Meg is szólí­tom őket: — Beteg tán az öregmama? _ Nem, — felelik elnyíló szemmel, — nem beteg. — Hát ki beteg? Senki se beteg, kisasszony, miná­lunk senki se, Gott ser Dank. Csinosan voltak aznap öltözködve, szé­les szép fehérgallér a nyakukon, és a hajuk gondosan ondulált. És nekem megint a szí­vembe sajdult a fájdalom: én soha sem fo­gom a gyermekem haját ondulálni, és soha­sem illeszthetek a gyermekem nyakára szé­les gallért. És nekem senki se fogja mondani: — Anyukám. A bolt előtt is el kellett mennem. Betér­tem. Megkérdezem már: mi történt vele? Az élete különben sem lehet valami rózsás: a boltocska jövedelme csak éppen megélésre ha elég. — mindig valami különös szomorú­ság halványkodik azon a hosszúorrú zsidó­asszonyon. Az anyja is ott gubbaszt néha, a­ráncos­ nyakú és asacskós szemű vénasz­szony. Valamikor kövér lehetett, aztán meg­apadt, megtöppedt­, mint a szőlő. Az is olyan szomorú­ képű. Kohnné mindig dols-rw­ik. A monogrammokat is ő varrja. Az anyja csak ül, mint a vén sfinksz a sivatagban. Betérek. Maga van benn. Zsebkendőbe dolgoz monogrammot kis kézi hímzőárral. Nem lát­szik rajta az a különös szomorúság. A szeme szinte vidám, hogy rámtekint.­­ Kérek szappant. — Tessék kisasszony, válasszon. Itt egy újfajta is. Igen finom illatú. Haute nouveauté. — Láttam magát Kohnné tegnap a templomban. Nem is tudtam, hogy keresz­tény maga. Az asszony elmosolyodik, de a szent elnedvesü­l. — Nem vagyok keresztény, bocsánatot kérek, de én nem .... — Nem keresztény? Hát akkor hogy járhat oda?­­ — A templom mindenkinek nyitva van kisasszony. A zsinagóga is. Nyitva van. És én csak Máriához mentem be. Isten tudja, kicsoda a Boldogságos Szűz Mária az as­szonyoknak. — Dehát hogyan imádkozott? — Csak úgy: a magam nyelvén. Mit ért ő engem: régi ismerősök vagyunk,­­ adott engem férjhez is. Rábámulok. — Ez mégis különös. — Vétettem talán? Bocsánatot kér­, ha vétettem, nem tudtam . . . —­ívem vétett Kohnné, nyugodjon meg. A mi templomunk csakugyan nyitva van minden hivő léleknek, akár meg van ke­resztelkedve, akár nincsen. Dehát hogyan hogy: ő adta magát férjhez? Érdekes. — Ő kisasszony, ő. Hiszen éppen azért jártam nála tegnap is. Tessék, üljön le . . . Érdekli? Nem titkoltam apám előtt se. — Jaj, mondja el hamar! Igen ér­dekel. — Szívesen, kisasszony. Mert nekem örömöm is ez. Igaz szomorúságom is, de­ ­ PESTI HírtlAP 1918. .jurtius 1., szombat A háború eseménye. A vezérkar jelentése. (Kiadatott május 31-én délben.) A Tonale vidékén a harci tevékenység teag­nap csak időnkint megújuló tüzérségi tüzelésre szorítkozott. Capo Sísétől keletre visszavertünk egy támadót. A vezérkar főnöke. Német hivatalos jelentés. A nagy főhadiszállás közli május 31-én: Nyugati harctér. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Váltakozó erejű tü­zérségi harcok. A német trónörökös hadcsoportja: Az Aillette frontról és az Oisettg délre hát­­ráló ellenséget az Oiseon és az Ailletten túl keményen üldözzük és elértük a Bretigny—­St. Paul—Trosly Loire vonalat. Az­ Aisnetől északra folytonos harcok közben az ellenséget a Bicuy—Chavigny vonal mögé vetettük vissza. Soissonstól délre a fran­ciák lovasságot és gyalogságot vezettek heves ellentámadásra azonban megsemmisítő tüzelés­ünk körébe ker­ültek és meg­vertük őket Átléptük a Soissons és Harten­nes közti utat. A Fére en Tardenois felé délnyugatról a Marneon át és délkeletről érkező francia hadosztályok kétségbe­esett ellentámadásaik dacára sem vol­tak képesek sikeresen ellenállni előrenyomuló hadtesteinknek. Arcy és Grand Stocoy mellett áttörtük az ellenség hátulsó állá­sait Fére en Tardenoistól délre elértük a Marne folyót. A Champvoisy,St. Gemme és Rom­igny mellett magaslatok birtokunkban van­nak. A Vesle déli partján Reimstól nyu­gatra elfoglaltuk Germigny, Cueux és Thilloys helységeket. A foglyok swima és a yyikv­ány folyton nö­vekszik. Eddig 45000 foglyot, 400-n­á­l több á­g­­­­u­t és gépfegyverek ezreit zsákmányoltak. Ludendorff első főszállásmester. Esti német jelentés. (Május 31. Este.) A Noyontól egészen Reimstól­­nyugatig terjedő fronton támadásunk j 61 Valadelőre. A francia vezérkar jelentése. (Május 30. Délután 3 óra.) A csata torvát tart, anélkül, hogy éjszak­a szünet állana be. A francia csapatok erőteljesen tartották Soissone nyugati szélét, amelyből az ellenség ismételt kí­sérletek ellenére nem tudott előretörni. Tovább délre a Scrissons—Nortonnes után elkeseredett harcok játszódtak le, ép úgy a Foreen—Tarde­nois— Vesilly arcvonalon is, ahol francia csapa­­tok tartalékoktól támogatva, a német előnyomu­lás­sal szemben fáradhatatlan szívóssággal fejte­nek fel ellenállást. A jobbszárnyon a francia és angol csapatok a Brouilles—Thalois fronton ép úgy, mint R­imatői é­szakra, megtörték a gárdá­nak összes rohamait. (Május 30-án este: Elkésve érkezett) A csata egész napon át egyenlő hevességgel tartott a front egész, vonalon. Csapataink, melyek Sois­sons nyugati kijáratánál, megkapaszkodtak, ez oldalon az ellenségnek előnyomulását megaka­dályozzák. Délen az Oise balpartját szilárdan tartjuk. Középen a csa­ta hevessége nem lanyhult. A németek Fére en Tardenoist és Vecillyt elfog­lalták s erőfeszítéseiket Ville-en Tardenois irá­nyában fokozták. A jobb szárnyon, valamint Reim­stől északnyugatra állásainkat tartjuk. Ujabb légi támadás Páris ellen. Páris, máj. 31. — (Havas-ügynökség.) Ké­li­án ellenséges repülő vonalainkon k­eresztü­l Pá­ris irányába tartott Megfigyelőink jelentése alapján elhárító ütegeink azonnal működni kezd­tek. Az egy óra 11 perckor kezdődő riadó éjfél­tájban megszűnt. Egyes helyeken bombákat dob­tak, áldozatokat nem jelentettek. Ma a német messzehordó ágyuk gránátja Páris területének egyik templomába csapott be. 52 kilométeres térnyerés, 3000 négy­zetkilométer terület. Berlin, máj. 31. — (Wolff-ügynökség.) A nagy csata negyedik napján a támadási front 80 kilométerre székeskedett. A legjobban előreugró részen az áttörés 52 kilométer. Háromezer négy­szögméter termékeny földet vettünk el a t­elten­ségtől. A nag­y csata részletei és epizódja" (Hogyan fogtad el egy an tábornokot?)" Berlin, máj. 31. — (Wolff-ügynökség.) Az az angol tábornok, aki kedden éjszaka fogsá­lsunkba jutott, Sir Queest, az 50. hadosztály pa­rancsnoka. Hadosztályának kötelékei szét voltak szakítva, nem kapott jelentést sehonnan, ugy hogy a tábornok két dandárparancsnokkal elha­tározta, hogy gyalog a szomszédos francia sza-

Next