Pesti Hírlap, 1918. július (40. évfolyam, 151-176. szám)

1918-07-02 / 151. szám

4 _ PESTI HÍRLAP « 1918. július 2., kedd. > * szovjetek külügyi népbiztossága a leghatáro­zottabb módon rámutat annak sz­lkségességére, hogy a semleges Oroszország Murman h­itán semmiféle angol vagy más idegen hatal­om fegy­veres csapatai ne tartózkodhassak el, és megújít­ja ismételten fölemelt tiltakozását az ellen,­­hogy angol hadihajók a Murman kikötőkben tartóz­kodjanak, egyidejűleg ama szilárd várakozásá­nak ad kifejezést, hogy az angol kormány az Oroszország nemzetközi helyzetével ellentmon­dásban lévő intézkedéseket vissza fogja vonni és Oroszország dolgozó népét, amelyet az a forró vágy hat át, hogy Angliával a zavartalan barát­ság viszonyában maradjon, akarata ellenére nem fogják abba a helyzetbe hozni, amely leg­őszintébb törekvéseivel nem áll összhangban. Trockij a japán beavatkozásról. Berlin, jul. 1. — (A Pesti Hirlap tudósító­jának távirata.) A Vossische Zeitung a bolse­vikiek moszkvai lapjából átveszi Trockij egy be­szédét, amelyben ez következőket mondja: — Attól az időtől kezdve, hogy a francia és angol sajtó, különösen pedig a francia sajtó­, kezdte hangsúlyozni a katonai beavatkozás szük­ségességét abból a célból, hogy Oroszországot beleviigye a háborúba Németország ellen és teljes­ egyetér­tésben a szovjet kormánynyal állandóan kijelentettem, hogy mit a velünk azelőtt szövetség­ben volt imperialisták e beavatkozási eszméjé­vel szemben nem viselkedhetnénk másképen,­­mint szabadságunk és függetlenségünk ellen intézett ellenséges merénylettel­­ szemben, vagyis, hogy mi az esetben, ha partraszállítási kísérletet ten­nének, minden­­ rendelkezésünkre álló eszközzel harcba fogunk szállni. Ebben a tekintetben nem ismerünk különbséget német betörés és volt szö­vetségeseink barátságos inváziója közt. Ezen­kívül, hogy gondolatomat jobban megmagyaráz­zam, kijelentem még a következőket: A szövetsé­gesek komoly katonai vállalkozást csak a japán sereg segítségével indítha­tnának meg. Az eset­ben, h­a a japán sereg orosz földre lépne, hogy bennünket a németektől megszabadítson, csak a legnagyobb tökfilkó hihetné, hogy Japán nem azzal a szándékkal avatkozik be az orosz ügyek­be, hogy Oroszországot leigázza és a japán se­reg, ha találkoznék német csapatokkal, kezet nyújtana nekik. Ha Oroszország, bi­­rha­ csak bizonytalan időre is, annak a szükségessége előtt állna, hogy választania kell a japán és a német megszállás között, nem lehetne azt mondani, hogy az orosz népre nézve Japán jelentené a ki­sebb veszedelmet. A londoni japán nagykövet Anglia és Japán viszonyáról. London, jun. 30. — (Reuter-ügynökség.) Báró Chinda angliai japán nagykövet egy be­szédben, amelyet Sh­effieldben abból az alka­lomból tartott, hogy díszdoktori oklevelet ado­mányoztak neki, azt mondotta, hogy az angol­japán viszonya soha nem volt bensőségesebb. Ezt az egyszerű tényt a connughti herceg látogatá­sa erősítette meg. A connaugh­ti herceg szerint Japán kész a szárazföldi háborúban résztvenni. London, júl. 1. — (Reuter-ügynökség.) A Times tokiói levelezője érdeklődött Arthur con­naugti hercegnél aziránt, milyen benyomásokat szerzett Japánban tett látogatása alkalmával. A herceg kifejtette, hogy a nép minden rétege be­látja az angol—japán szövetség fontosságát és érzi, hogy az a távol kelet békéjének záloga, miért is mindent el kell követni az angol—japán szövetségi viszony erősítésére. Anglia tudatá­ban van annak, hogy Japán a háború egész tar­tama alatt lojális magatartást m­usított és hogy ha a helyzet megkívánná, kész volna szárazföldi haderőivel is síkra szállni. A volt orosz feketetengeri flotta bolyongása. Berlin, jul. 1. (Wolff-ügynökség.) — A Breszt-Litovszkban Oroszország és a szövetsé­geseik között megkötött békeszerződés 7. sza­kasza előírja, hogy az orosz hadihajókat vagy orosz kikötőkbe kell vinni és ott kell maradniuk az általános békekötésig, vagy ha nem tudják elérni az or­osz kikötőket, úgy idegen kikötőkben le kell fegyverezni és onnan nem mozdulhatnak el. A Fekete-tengeri flotta egyes részei e rendel­kezésen túltették magukat és a békekötés után is tovább cirkáltak a Fekete-tengeren és az Azovi­tengeren, sőt lassanként ellenséges magatartást tanúsítottak a szövetségesek haderőivel szemben és ezzel többizben fegyveres beavatkozásra kény­szerí­tették ezeket. A tavasszal egyre világosab­ban kitűnt, hogy a moszk­vai kormány befolyása a Fekete-tengeri flotta egyes részeire nullával volt egyenlő és hogy ezek a flottarészek inkább a háborút a vizén önállóan folytató szabad,csapa­tok­nak voltak tekinthetők,, amelyeket a­kár a kalóz elnevezéssel is lehetett volna illetni. Csak a krími félsziget és a szebasztopoli hadikikötő megszállása után áprilisban akadályozhatták meg az egykori Fekete-tengeri flotta legnagyobb részét a bresztlitovszki béke elleni további ellen­szegülésben. Az egykori orosz Fekete-tengeri flotta legfontosabb és legújabb egységei a Breszt-Lit­ovszkban megállapított szabály ellenére Novoroszijszkba mentek és megtagadták a kiin­dulási kikötőkbe való visszatérést. A hajókon uralkodó zavaros viszonyokra jellemző, hogy néhány nap alatt több íz­ben változtatták meg állampolgárságukat, egymásután tűzték­ ki a vö­rös bolseviki zászlót, majd az újonnan alakult orosz köztársaság vörös-arany zászlaját, azután a­ kék-sárga ukrán zászlót, utóbb pedig az orosz cári birodalom lobogóját. A legénységen kívül asszonyok, gyermekek és polgári egyének népe­sítették be a hajókat. Orosz tengerészek és mat­rózok elbeszélése szerint, akik e zavaros viszo­nyok alól való távozásukkal vonták ki magukat. A bankdirektor (nyugtalan mozdulatot tesz, hogy félbeszakítsa): Mindez ... képzelő­dés, kedves Viktor ... A titkár (eszmélve, ismét előbbi modorá­ban) : Az! De nem most, hanem akkor — har­madfél év előtt — amikor azt képzeltem, hogy ő a szívem szerelmes királynéja és én keresztül­gázolok érte a sorson is! Hajmeresztő, mily ok­talan tünemény némelykor az ember! Értelem nélkül, egy középkori hős esztelen bátorságá­val, boldogan rohantam vele a nyomorba, mely­ben a te segítséged nélkül valószínűleg golyót kellett volna agyamba röpítenem. A bankdirektor: Szót sem érdemel. A titkár: Hát az furcsa volt... ugy, pénz nélkül, egy bútorozott józsefvárosi szobában. Szaladgálni egész *nap állás után. És minde­nütt azt hallani, hogy — sajnálom. Vagy azt, hogy — talán később. Volt olyan is, aki meg­rökönyödött, mert ismerte családomat és — fölajánlotta közvetítését és pénztárcáját. Ezek voltak a legkiállhatatlanabbak. Végre téged so­dort utamba a szerencsés véletlen és te rögtön­­ benyomtál ide­ a bankodba titkárnak, vagy mi­nek — lovagias viszonzásul, hogy kegyelmes önkitm nveg téged, szeretett kegyencét, nyomott be ide igazgatónak. Szóval, nem kellett golyót röpítenem fejembe az elkeseredés és Júlia le­vert arca miatt, aki akkoriban már zokogva pa­naszolhatta ... amikor utolsó gyűrűmet is be­vitte a zálogházba ... hogy miért „tettem szs~ ro"-" 'H••••pó", ha nem akarok családomnak kö­nyörögni bocsánatért, a magam munkájával pe­e legénységeik között messzemenő véleménykü­lönbségek uralkodtak. E viszálykodások során június közepén a Blobodnaja Rossija nagy har­cihajót, amelyet azelőtt Jekaterina II.-nek neveztek, a Kjercs orosz torpedóromboló egy torpedólövéssel elsülyesztette. Néhány torpedó­romboló is áldozatul esett e harcoknak. Az em­lített orosz lisztek adatai szerint a Fekete-tenger keleti partvidékén sülyesztették el, vagy futtatták zátonyra e hajókat. A Volja nagy harcihajó, amelyet korábban III. Sándor cárnak hívtak, valamint több modern torpedóromboló június 1-én visszatért Szebasziopolba, ahol az egykori, Fekete-tengeri flottának hadicélokra még hez­­nálható része német ellenőrzés alatt­ ­ Kerenszki Párisban. Páris, jun. 30. — Kerenszki barátjának és titkárának, Fabrikantnak, kíséretében a pálya­udvarról egyenesen a nagykövetségre ment, ahol hosszabb ideig Maklakoval tanácskozott. Mon­tét szocialista képviselő a tanácskozás egy ré­szén jelen volt. Fabrikant a Havas-ügynökség egyik kép­viselője előtt kijelentette, hogy Kerenszki a no­vemberi államcsíny óta, hála néhány barátja igazi odaadásának, Moszkvábón és Pétervárott biztonságban volt. Az anyacárné, Kopenhága, jun. 30. — A National Prteen­de ama hírek­ alkalmából, hogy az orosz özvegy anyacárnénak a német katonai hatóságok nemm adták meg az engedélyt, hogy Krimből Dániába utazzék, dr Kühlmann államtitkárhoz távirati kérdést intézett, amelyre a következő válasz ér­kezett: A volt orosz cári család ama tagjai — tehát az özvegy anyacárné is — akik Krim fél­szigeten tartózkodnak, maguk sem kívánnak változást életmódjuk vagy tartózkodási helyük tekintetében. Az az állítás, hogy az anyacárné­nak nem adtak engedélyt, hogy Dániába utaz­zék, ennélfogva helytelen Hindenburg­ és Ludendorff rendelete a kurlandi telepítésről, mint Manrwawr ám 1r dúlást. Sőt be kell neked vallanom... mielőtt el­válunk... (előrehajlik, nehéz lélegzettel be­szól) hogy" halála percétől kezdve valami ör­dögi gyönyörűséget, valami ocsmány örömöt érzek, s ez a gyalázatos öröm néha oly szilaj erővel rázza meg egész lelkemet, hogy ujongani szeretnék, mint a bolond, ki végre megkapja os­toba feje koronáját — a csörgősipkát. A kü­lönbség, csak annyi, hogy én nem most vagyok, hanem akkor voltam bolond, amikor majdnem eszméletlen, lángoló... és szerelmes... fejjel ha­dat üzentem családomnak, az édes­anyámnak, az egész becsületes világnak — a miatt a boldog­talan teremtés miatt, akiről azt képzeltem ... aki azt mondta ... azt hazudta ... hogy szeret en­gem. A bankdirektor (bátortalanul): Kérlek ... nem hazudott... A titkár (nem figál a megjegyzésre, in­kább magának) : Elhittem neki... hiszen az ember oly ostoba... oly ostoba! Olyan szívesen hiszi, ami végtelen boldogsággal tölte el szívét és annyira retteg, hogy kedves álmai nem fog­nak valóra válni... Nagyon szerettem azt a boldogtalan gyermeket... (Szomorúan maga elé néz egy pillanatig, csendes ha­­gon.) Néha úgy tetszett... hogy nem is igaz, ami történt... valami rossz álom... Nem lehet az, hogy azok az ártatlan gyermekes kék szemek ... megcsal­tak ... (fájdalommal) és hazudtak hónapokon át... minden nap. Pedig megmondhatta volna, h­ogy menjek el,­­ elmentem volna. Mint min­den kívánságát, ezt is teljesítettem volna... Kovno, jun. 27. — (Wolff-ügynökség.) Hin­denburg vezértábornagy, mint a tábori hadsere­.­ vezérkarának főnöke, június 17-én a keleti ka­tonai közigazgatás területére vonatkozóan az agrár­kérdés rendezésére rendeletet bocsátott ki, amely nagyarányú módon tör utat a kurlandi területeken való letelepedésre. A rendelet kifejti, hogy ha az Oroszország által évszázadokon át elhanyagolt szélső államok a német gazdasági élet védelmi körébe lépnek, ennek az eg£sz nép, mindenki hasznát fogja látni. A népjólét nem ci 'kl nagytőkések kicsiny számából áll, hanem biztosi lakhelylyel és lakóhelyükhöz ragaszkodó, ön­álló munkaképes állampolgárok nagy tömegéből akik megadják az államnak azt, amire elsősor­big nem bírom eltartani. Azt, hogy feleségül vet­tem — semmire sem becsülte, pedig — gondo­lom — hasonló kalandnál ez elég szokatlan va­lami. Mások nem igy c­selekesznek. Kegyelmes­enkiim is főleg ezért gerjedt haragra ellenem és a legszeretetreméltóbb durvasággal vágta sze­­­membe, hogy hallatlan szamár vagyok. Szeretni — a la bonheur! Hitves — hallatlan szamár­ság. Hát ennek a hallatlan szamárnak voltál a mentő angyala, méltóságos úr — áldozatkész, hallgatag és nemes, mint Louis XIV. koránal; finom és mindig charmant marquis-jai leh­et­tek valamikor. A bankdirektor (már szabadulni szeretne , fölemelkedik az Íróasztal mellől): Ismétlem, hogy szót sem érdemel... A titkár: Oh, meg kell arról emlékezn hogy nagylelkűségeddel és előkelő nemességed­del engem is boldoggá tettél, feleségemet is. .Tu­lia nem győzte szeretetreméltóságodat magasz­talni, amikor mindezeken felül még pompás au­tódat is rendelkezésére bocsátottad és figyelmes, gyöngéd, szolgálatkész barátja maradtál a sze­gény gyermeknek akkor is, amikor az a rettene­tes betegség — a tüdővész — erőt vett rajta. A bankdirektor •• (megborzongva összébb húzza, mellén a ruhát): Kérlek, édes Viktor.... erről a dologról talán... (Tesz-vesz az Íróasz­talon, de érezve, hogy a fiatal ember hideg te­kintete merőn rá van szegezve és figyelemmel kiséri minden mozdulatát, ismét elfoglalja előb­bi helyét.) Hagyjuk ezt a szomorú dolgot.. (Vége köv.).

Next