Pesti Hírlap, 1918. július (40. évfolyam, 151-176. szám)
1918-07-02 / 151. szám
4 _ PESTI HÍRLAP « 1918. július 2., kedd. > * szovjetek külügyi népbiztossága a leghatározottabb módon rámutat annak szlkségességére, hogy a semleges Oroszország Murman hitán semmiféle angol vagy más idegen hatalom fegyveres csapatai ne tartózkodhassak el, és megújítja ismételten fölemelt tiltakozását az ellen,hogy angol hadihajók a Murman kikötőkben tartózkodjanak, egyidejűleg ama szilárd várakozásának ad kifejezést, hogy az angol kormány az Oroszország nemzetközi helyzetével ellentmondásban lévő intézkedéseket vissza fogja vonni és Oroszország dolgozó népét, amelyet az a forró vágy hat át, hogy Angliával a zavartalan barátság viszonyában maradjon, akarata ellenére nem fogják abba a helyzetbe hozni, amely legőszintébb törekvéseivel nem áll összhangban. Trockij a japán beavatkozásról. Berlin, jul. 1. — (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) A Vossische Zeitung a bolsevikiek moszkvai lapjából átveszi Trockij egy beszédét, amelyben ez következőket mondja: — Attól az időtől kezdve, hogy a francia és angol sajtó, különösen pedig a francia sajtó, kezdte hangsúlyozni a katonai beavatkozás szükségességét abból a célból, hogy Oroszországot beleviigye a háborúba Németország ellen és teljes egyetértésben a szovjet kormánynyal állandóan kijelentettem, hogy mit a velünk azelőtt szövetségben volt imperialisták e beavatkozási eszméjével szemben nem viselkedhetnénk másképen,mint szabadságunk és függetlenségünk ellen intézett ellenséges merénylettel szemben, vagyis, hogy mi az esetben, ha partraszállítási kísérletet tennének, minden rendelkezésünkre álló eszközzel harcba fogunk szállni. Ebben a tekintetben nem ismerünk különbséget német betörés és volt szövetségeseink barátságos inváziója közt. Ezenkívül, hogy gondolatomat jobban megmagyarázzam, kijelentem még a következőket: A szövetségesek komoly katonai vállalkozást csak a japán sereg segítségével indíthatnának meg. Az esetben, ha a japán sereg orosz földre lépne, hogy bennünket a németektől megszabadítson, csak a legnagyobb tökfilkó hihetné, hogy Japán nem azzal a szándékkal avatkozik be az orosz ügyekbe, hogy Oroszországot leigázza és a japán sereg, ha találkoznék német csapatokkal, kezet nyújtana nekik. Ha Oroszország, birha csak bizonytalan időre is, annak a szükségessége előtt állna, hogy választania kell a japán és a német megszállás között, nem lehetne azt mondani, hogy az orosz népre nézve Japán jelentené a kisebb veszedelmet. A londoni japán nagykövet Anglia és Japán viszonyáról. London, jun. 30. — (Reuter-ügynökség.) Báró Chinda angliai japán nagykövet egy beszédben, amelyet Sheffieldben abból az alkalomból tartott, hogy díszdoktori oklevelet adományoztak neki, azt mondotta, hogy az angoljapán viszonya soha nem volt bensőségesebb. Ezt az egyszerű tényt a connughti herceg látogatása erősítette meg. A connaughti herceg szerint Japán kész a szárazföldi háborúban résztvenni. London, júl. 1. — (Reuter-ügynökség.) A Times tokiói levelezője érdeklődött Arthur connaugti hercegnél aziránt, milyen benyomásokat szerzett Japánban tett látogatása alkalmával. A herceg kifejtette, hogy a nép minden rétege belátja az angol—japán szövetség fontosságát és érzi, hogy az a távol kelet békéjének záloga, miért is mindent el kell követni az angol—japán szövetségi viszony erősítésére. Anglia tudatában van annak, hogy Japán a háború egész tartama alatt lojális magatartást musított és hogy ha a helyzet megkívánná, kész volna szárazföldi haderőivel is síkra szállni. A volt orosz feketetengeri flotta bolyongása. Berlin, jul. 1. (Wolff-ügynökség.) — A Breszt-Litovszkban Oroszország és a szövetségeseik között megkötött békeszerződés 7. szakasza előírja, hogy az orosz hadihajókat vagy orosz kikötőkbe kell vinni és ott kell maradniuk az általános békekötésig, vagy ha nem tudják elérni az orosz kikötőket, úgy idegen kikötőkben le kell fegyverezni és onnan nem mozdulhatnak el. A Fekete-tengeri flotta egyes részei e rendelkezésen túltették magukat és a békekötés után is tovább cirkáltak a Fekete-tengeren és az Azovitengeren, sőt lassanként ellenséges magatartást tanúsítottak a szövetségesek haderőivel szemben és ezzel többizben fegyveres beavatkozásra kényszerítették ezeket. A tavasszal egyre világosabban kitűnt, hogy a moszkvai kormány befolyása a Fekete-tengeri flotta egyes részeire nullával volt egyenlő és hogy ezek a flottarészek inkább a háborút a vizén önállóan folytató szabad,csapatoknak voltak tekinthetők,, amelyeket akár a kalóz elnevezéssel is lehetett volna illetni. Csak a krími félsziget és a szebasztopoli hadikikötő megszállása után áprilisban akadályozhatták meg az egykori Fekete-tengeri flotta legnagyobb részét a bresztlitovszki béke elleni további ellenszegülésben. Az egykori orosz Fekete-tengeri flotta legfontosabb és legújabb egységei a Breszt-Litovszkban megállapított szabály ellenére Novoroszijszkba mentek és megtagadták a kiindulási kikötőkbe való visszatérést. A hajókon uralkodó zavaros viszonyokra jellemző, hogy néhány nap alatt több ízben változtatták meg állampolgárságukat, egymásután tűzték ki a vörös bolseviki zászlót, majd az újonnan alakult orosz köztársaság vörös-arany zászlaját, azután a kék-sárga ukrán zászlót, utóbb pedig az orosz cári birodalom lobogóját. A legénységen kívül asszonyok, gyermekek és polgári egyének népesítették be a hajókat. Orosz tengerészek és matrózok elbeszélése szerint, akik e zavaros viszonyok alól való távozásukkal vonták ki magukat. A bankdirektor (nyugtalan mozdulatot tesz, hogy félbeszakítsa): Mindez ... képzelődés, kedves Viktor ... A titkár (eszmélve, ismét előbbi modorában) : Az! De nem most, hanem akkor — harmadfél év előtt — amikor azt képzeltem, hogy ő a szívem szerelmes királynéja és én keresztülgázolok érte a sorson is! Hajmeresztő, mily oktalan tünemény némelykor az ember! Értelem nélkül, egy középkori hős esztelen bátorságával, boldogan rohantam vele a nyomorba, melyben a te segítséged nélkül valószínűleg golyót kellett volna agyamba röpítenem. A bankdirektor: Szót sem érdemel. A titkár: Hát az furcsa volt... ugy, pénz nélkül, egy bútorozott józsefvárosi szobában. Szaladgálni egész *nap állás után. És mindenütt azt hallani, hogy — sajnálom. Vagy azt, hogy — talán később. Volt olyan is, aki megrökönyödött, mert ismerte családomat és — fölajánlotta közvetítését és pénztárcáját. Ezek voltak a legkiállhatatlanabbak. Végre téged sodort utamba a szerencsés véletlen és te rögtön benyomtál ide a bankodba titkárnak, vagy minek — lovagias viszonzásul, hogy kegyelmes önkitm nveg téged, szeretett kegyencét, nyomott be ide igazgatónak. Szóval, nem kellett golyót röpítenem fejembe az elkeseredés és Júlia levert arca miatt, aki akkoriban már zokogva panaszolhatta ... amikor utolsó gyűrűmet is bevitte a zálogházba ... hogy miért „tettem szs~ ro"-" 'H••••pó", ha nem akarok családomnak könyörögni bocsánatért, a magam munkájával pee legénységeik között messzemenő véleménykülönbségek uralkodtak. E viszálykodások során június közepén a Blobodnaja Rossija nagy harcihajót, amelyet azelőtt Jekaterina II.-nek neveztek, a Kjercs orosz torpedóromboló egy torpedólövéssel elsülyesztette. Néhány torpedóromboló is áldozatul esett e harcoknak. Az említett orosz lisztek adatai szerint a Fekete-tenger keleti partvidékén sülyesztették el, vagy futtatták zátonyra e hajókat. A Volja nagy harcihajó, amelyet korábban III. Sándor cárnak hívtak, valamint több modern torpedóromboló június 1-én visszatért Szebasziopolba, ahol az egykori, Fekete-tengeri flottának hadicélokra még heználható része német ellenőrzés alatt Kerenszki Párisban. Páris, jun. 30. — Kerenszki barátjának és titkárának, Fabrikantnak, kíséretében a pályaudvarról egyenesen a nagykövetségre ment, ahol hosszabb ideig Maklakoval tanácskozott. Montét szocialista képviselő a tanácskozás egy részén jelen volt. Fabrikant a Havas-ügynökség egyik képviselője előtt kijelentette, hogy Kerenszki a novemberi államcsíny óta, hála néhány barátja igazi odaadásának, Moszkvábón és Pétervárott biztonságban volt. Az anyacárné, Kopenhága, jun. 30. — A National Prteende ama hírek alkalmából, hogy az orosz özvegy anyacárnénak a német katonai hatóságok nemm adták meg az engedélyt, hogy Krimből Dániába utazzék, dr Kühlmann államtitkárhoz távirati kérdést intézett, amelyre a következő válasz érkezett: A volt orosz cári család ama tagjai — tehát az özvegy anyacárné is — akik Krim félszigeten tartózkodnak, maguk sem kívánnak változást életmódjuk vagy tartózkodási helyük tekintetében. Az az állítás, hogy az anyacárnénak nem adtak engedélyt, hogy Dániába utazzék, ennélfogva helytelen Hindenburg és Ludendorff rendelete a kurlandi telepítésről, mint Manrwawr ám 1r dúlást. Sőt be kell neked vallanom... mielőtt elválunk... (előrehajlik, nehéz lélegzettel beszól) hogy" halála percétől kezdve valami ördögi gyönyörűséget, valami ocsmány örömöt érzek, s ez a gyalázatos öröm néha oly szilaj erővel rázza meg egész lelkemet, hogy ujongani szeretnék, mint a bolond, ki végre megkapja ostoba feje koronáját — a csörgősipkát. A különbség, csak annyi, hogy én nem most vagyok, hanem akkor voltam bolond, amikor majdnem eszméletlen, lángoló... és szerelmes... fejjel hadat üzentem családomnak, az édesanyámnak, az egész becsületes világnak — a miatt a boldogtalan teremtés miatt, akiről azt képzeltem ... aki azt mondta ... azt hazudta ... hogy szeret engem. A bankdirektor (bátortalanul): Kérlek ... nem hazudott... A titkár (nem figál a megjegyzésre, inkább magának) : Elhittem neki... hiszen az ember oly ostoba... oly ostoba! Olyan szívesen hiszi, ami végtelen boldogsággal tölte el szívét és annyira retteg, hogy kedves álmai nem fognak valóra válni... Nagyon szerettem azt a boldogtalan gyermeket... (Szomorúan maga elé néz egy pillanatig, csendes hagon.) Néha úgy tetszett... hogy nem is igaz, ami történt... valami rossz álom... Nem lehet az, hogy azok az ártatlan gyermekes kék szemek ... megcsaltak ... (fájdalommal) és hazudtak hónapokon át... minden nap. Pedig megmondhatta volna, hogy menjek el, elmentem volna. Mint minden kívánságát, ezt is teljesítettem volna... Kovno, jun. 27. — (Wolff-ügynökség.) Hindenburg vezértábornagy, mint a tábori hadsere. vezérkarának főnöke, június 17-én a keleti katonai közigazgatás területére vonatkozóan az agrárkérdés rendezésére rendeletet bocsátott ki, amely nagyarányú módon tör utat a kurlandi területeken való letelepedésre. A rendelet kifejti, hogy ha az Oroszország által évszázadokon át elhanyagolt szélső államok a német gazdasági élet védelmi körébe lépnek, ennek az eg£sz nép, mindenki hasznát fogja látni. A népjólét nem ci 'kl nagytőkések kicsiny számából áll, hanem biztosi lakhelylyel és lakóhelyükhöz ragaszkodó, önálló munkaképes állampolgárok nagy tömegéből akik megadják az államnak azt, amire elsősorbig nem bírom eltartani. Azt, hogy feleségül vettem — semmire sem becsülte, pedig — gondolom — hasonló kalandnál ez elég szokatlan valami. Mások nem igy cselekesznek. Kegyelmesenkiim is főleg ezért gerjedt haragra ellenem és a legszeretetreméltóbb durvasággal vágta szemembe, hogy hallatlan szamár vagyok. Szeretni — a la bonheur! Hitves — hallatlan szamárság. Hát ennek a hallatlan szamárnak voltál a mentő angyala, méltóságos úr — áldozatkész, hallgatag és nemes, mint Louis XIV. koránal; finom és mindig charmant marquis-jai lehettek valamikor. A bankdirektor (már szabadulni szeretne , fölemelkedik az Íróasztal mellől): Ismétlem, hogy szót sem érdemel... A titkár: Oh, meg kell arról emlékezn hogy nagylelkűségeddel és előkelő nemességeddel engem is boldoggá tettél, feleségemet is. .Tulia nem győzte szeretetreméltóságodat magasztalni, amikor mindezeken felül még pompás autódat is rendelkezésére bocsátottad és figyelmes, gyöngéd, szolgálatkész barátja maradtál a szegény gyermeknek akkor is, amikor az a rettenetes betegség — a tüdővész — erőt vett rajta. A bankdirektor •• (megborzongva összébb húzza, mellén a ruhát): Kérlek, édes Viktor.... erről a dologról talán... (Tesz-vesz az Íróasztalon, de érezve, hogy a fiatal ember hideg tekintete merőn rá van szegezve és figyelemmel kiséri minden mozdulatát, ismét elfoglalja előbbi helyét.) Hagyjuk ezt a szomorú dolgot.. (Vége köv.).