Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-27 / 278. szám
10 PESTI HÍRLAP 1918. november 27., szerda". Budapesti gabonatőzsde. november 28 Az épülő palota. A Szemere- és Honvéd-utcák által határolt óriási telken szorgos dologtevés folyik néhány nap utca,tt épül a H. T. háza. Furcsa ugyan, hogy egy háborús központ most gondoskodik állandó hajlékról, de azért semmikép sem akarjuk ezt a munkát megzavarni. Az a fontos, hogy minél hamarább elkészüljenek a palotájukkal, amely een keiesetre sem fog üresen állni. Sőt tulajdonképen az összes haldokló centrálékat arra kellene kötelezni, hogy szintén fogjanak hozzá azonnal az építkezéshez. Nean kell félni: minden új háznak lesz valamilyen hasznos rendeltetése. A Gazdaszövetség hivatalos lapja azonban azt írja ebből az alkalomból, hogy ez a haditársaság továbbra is uralkodni akar. Pedig — folyatja az agrárlap — a „I. T." a földmivelő népre küldte pöffeszkedő vámosait, akik elvitték a falvakból az élelmet és a vetőmagot, megtömték magukat a földmivelők rovására és ezért fenyegeti most éhin£Óg a falvak népét. — Azt hisszük, hogy a legteljesebb sajtószabadság idején se szabad ilyen hangon inni és a tömegeket emigyen félrevezeti. Hiszen a magyar népköztársaság kormányának egyik legelső intézkedése annak a kihirdetése volt, hogy „akészletek továbbra is változatlanul a Haditermény részvénytársaságnak adandók át." Különben éhnség fenyegetné a városok népét! * Kedden üztettelen volt a gabonatőzsde". -- Kegyelem a szegedi hadsereg zsidóknak, Szegedről jelentik: Meinx Walter élelmezési főhadnagy és társai hadseregszállítási bűnpörében fordulat történt. Néhány héttel ezelőtt hirdették ki tízhónapos tárgyalás után a haditörvényszék ítéletét, amellyel Meinx Walter főhadnagy, élelmezési tisztet, Szaáb József és Makovecz Adolf őrmestereket súlyos börtönbüntetéssel sújtották. A tárgyalásvezető hadbíró kegyelmi javaslatotterjesztett Fülöp Arcír altábornagy elé, aki a javaslatot elfogadta s az illetékes kerületi parancsnokokra átruházott kegyelmezési jogával élve, Meinx Wallernak, Szaib Józsefnek és Makovecz, Adolfnak hátralévő büntetését elengedte. — A herceghalmai katasztrófa. A Herceghalomnál két évvel ezelőtt történt vasúti katasztrófa ügyében, amely oly sok áldozatot követelt, a pestvidéki törvényszék holnap, szerdára ítézte ki a fő tárgyalást. Minthogy azonban a több mint ötven tanúnak az ország különböző részeiből való beidézése ma sok nehézséggel járna, a bíróság a tárgyalást elhalasztotta. — Megsértett manager. Pályi Bele néhány évvel ezlőtt Biau" Miksával együtt megvásárolta Carcajac nevű versenylovat A managerje Verebélyi Dezsö volt. Az idők folyamán Pl.yi úgy látta, hogy Verebélyi neva ugy jár el a 16 nevezése és futtatása körül, amint azt az ő érdekei megkívánnák, s ezért felhábrodásában becsületsértő kifejezésekkel illette. Verebélyi, följelentésére dr Miller járásbiró ma Pályi Edét becsületsértés vétségéért kétszáz korona pénz-firatetésre ítélte. SAK1C. 19 'I S2 s az 1551. számu feladvány: fiare.1 M.-től. .Sötét: Kas; Vf2; Bhl; Hc5; gy ; cl; d7; e2; e4; e7; f4; g5 és h7. (12). Világos: Kh8; Ve5; BM és bC; Ha7 (5). Matt 3 lépésben. * 1603. számú feiszme. Világos: Cherousék, sötét: Meyer. 1. d2~e4, c7—e6; 2. Hgl—f3, HbS~-c6; S. dz—di, e6Xdl; 4. Ffl—d, Ff8—e7; 5. elsáncol, Hg8-f6; 6. Hf3Xdl, elsáncol; 7. Hbl-eö, d7-d5; 3. Hd4XcS, b7Xc6; 9. e4Xd5, FcS—b7; 10. d5Xe6, Fb7Xe6; 11. Fel—c-fi, Fe7—dS; 12. h2— fiH, VdS—37; IS. Vdl—e2, BfS-cS; l-l Bfl—el, Hf 5—e4; 15. FeS-di, Vo7—fj5; 16. Fc4Xf7f. KgS—M (sötét a támadás érdekében minőséget áldoz); 17. Ff7XeS, BaSXeS; 18, 12-13! Vg5-FeSXea; 20. Kgl--fl! h7~6h; 21. Vc2—da! :BrdS_f4: 22. Fe3Xg7! Eh8Xg7! 23. Vd»—i3+..'Kgfr-W« V- BelXd, Be8X«i'» 25. Vd7—fél- sötét- feladta. Sz&teaiSt. ••ÉH MiHondu«iJ alapunkra a mait héten a követkeső 5 4«1Spzinte Báliot Li«z!v 2 K, Sonif.m f. 1 K, Htalssy 1-20 K, Ucatty 3. 1 K, Jf.nk.ov-U 1.19 K czv Schwarts Mái^e2 K, H«slau er Ferenc Mi&koie 3 IC ésw tw: M.SO IC, 53iűrő kimutatásunk Összese: T1.055.20 K. Víj»«®s«as 71.970.50 K, legény-csarnok. Regény. — NAGY ENDRE. 9 A gyerek elcsöndesedett a dajka emlőjén. Bényiné megnyugodva visszafeküdt az ágyúba és könnyű álommal elszundikált. Reggel telt és az urak még mindig rendíthetetlenül ittak. Az inasok asztalt váltottak; behozták a korholylevest, szalonnát, sonkát, juhsajtot. Az urak hihetetlen étvágygyal estek a reggelinek. l és mintha újra születtek volna tőle; utána friss mohósággal itták a bort. Mádi Zsigmond két öklével nekifeszülve az asztalnak, fejét hátraszegve ült a karosszékben és felhördült: — Hol a fiam? Miért nincs ott, ahol az apja van? Néhányan nevettek a tréfának, de ettől csak annál inkább dühbe jött. Fölugrott és a haragtól remegve kiáltotta: — Ide a fiamat! Hozzák ide! Hadd mulasson is! Parancsolom! Az inasok tétován elbámészkodtak. Az egyiket, aki legközelebb volt hozzá, nyakonütötte és rákiáltott: — Mit látod a szádat? Nem hallottad a parancsomat! Azonnal hozd ide a fiamat! Ifjabb gróf Mádi Zsigmond urat hozd ide! Az inas elrohant, fölkereste madame Bonnart-t és röhögve mesélte el neki, hogy milyen küldetésben jár. A francia társalgónő tiszta szívvel gyászolta elhalt rumját, ha elnevette magát a furcsa parancs hallatára. Bement Bényinéhez. Az özvegy összevont szemöldökkel hallgatta végig és az arca mozdulatlan maradt. Behivatta az inast és száraz hangon mondta neki: — Jelentsd a méltóságos urnak, hogy a kis gróf úrfi mé£ alszik és nem vihető társaságba. Az inas visszament a válaszszal, de a gróf a feje fölött vágott egy üveget a falhoz é s dühösen ordította: — Nem azt parancsoltam, hogy asszonyosan nyelveljenek, hanem hogy a fiamat idehozzák! Eredj vissza és mondd meg, hogy ne várják, hogy magam menjek érte! Kotródj! Bényiné elsápadt, amikor az inas visszatért hozzá, ő már ismerte testvéröccsét. Különben isaz apai házban és később az ura mellett megszokta, hogy az ember a ház korlátlan zsarnoka és az asszonynak „hallgass" a neve. De sokszor kellett már édesapjának — és volt Zsiga leghivőbb ivó cimborája — mosolyogva bevinnie a másnapos korhelylevest és de sokszor kellett az urának angyali türelemmel borogatnia a fejét tivornyák után. A férfi dísze az indulat, szeszélyé a féktelenség; az asszonyé a türelem, a lemondás és a bánat. A férfi issza a mámort és az asszony főzi a savanyú káposztalevest. De mégis csak elszorult a szíve, amint arra az ártatlan kisgyerekre gondolt. Hiszen valamikor neki is az, lesz a sorsa, ilyen kompániába kerül vallaikor az is. Emlékéért Zsigára, valamikor az is ilyen pufók, tejen élő angyalka volt . . . De ha már a vanyatejet szette a sors ettől az ártatlan porontytól, legalább a gyerekkorát hagyjuk meg. Hiszen elpusztítja!; ilyenformán! • Lábujjhegyen bement a hálószobába. A díványon nyitott szájjal aludt a dajka, mellette teknőben a kisfia. Selyemernyős bölcsőjében aladt a Mádi-gyerek is. Hogy is mondta ez a jóasszony? — „Az én fiamnak csak olyan paraszt gyomra van. Az többet elbír." Csak most ötlött a szemébe, hogy milyen egyforma a két gyerek. Még a pólyájuk is egyforma, mert a dajka a Mádi-fiú kelengyéjéből kapott a maga kölke számára is. Kívülről tökéletesen egyforma a két gyerek, csak kelül van rettentő, áthidalhatatalan, örökös különbség: az egyik finom, kényes szerkezet, a másik meg amolyan mindent elbíró paraszt. Az ugyan el nem pusztul egy kis borgőztől. Hát otthon, ahol a szaknatető alatt együtt él a család a jószággal! Fölkapta a teknőből a kis Róka-fiút és kivitte madame Bonnart-hoz: — Chéro madame, legyen szíves, vigye ezt a gyereket a gróf urhoz. Ha ő parancsolta, annak meg kell lennie! Az "ivó társaság nagy ovációval fogadta a gyereket. Magasra emelt pohárral állották körül, mint leventék, akik hűség fogadalomra sereglenek fejedelmük köré. Mádi Zsigmond szeméből mámoros könyök patakzottal. Fölkapta a gyereket és körül mutogatta. — Az én vérem! Él a Mách-nemzetség és élni fog örökké! . . . Hamar egy kis bort neki! Madame Bonkiart tiltakozni akart, de a gróf ráripakodott: — Ha igazi Mách, ha nem fattyú, akkor már most megissza a bort! Nesze kölyök! A gyerek csattogott a szájával, amint a néhány csöpp bort lenyelte. A gróf üvöltött veszett örömében. Magához szorította a gyereket, csókolta, ahol érte a pólyáját.• No ugye mondtam! Máris hogy szült neki az érmelléki! Igazi Mádh ez! Most aztán sor került a szokásos vizsgálódásra. Mindenki talált rajta valami megemlítésre méltó részletet. — Ez itt egészen az apja! — Ez meg itt akkurátosan szegény anyjáé! Abban azonbanvalamennyien megegyeztek, hogy túlnyomóan az apjára ütött. Doby Mihály tiszteletes úr, aki addig egy nagy árkos papírra hajolva szenvedélyesen irta, fölállott, a gróf elé lépett és ünnepélyesen mondta: — Méltóságos uram, bátorkodtam egy kis, verses köszöntőt improvizálni, amelylyel a nagyreményű grófi hajtást a társaságban való ezen első megjelenése alkalmával üdvözölni kitűnő szerencsémnek tartom. Kerek szemüvege felett körülnézett a társaságon, egy kis türelmes csendet esdekelve némán, aztán olvasni kezdte kissé nehezen mozgó nyelvvel. velemes ifjabb mácsfalvi és Mányi Mádi Zsigmond gróf úrfi idvezeltetése Bacchus és a Musák nyájas serege által nagyremény éktől fényes életének nyolcadik reggelén." Mint rendesen, most se tudta végigolvasni a köszöntőjét. Az urak összekoccintottak és nem hagytak békét neki, amíg nem ivott ő is. — Elég lesz már tiszteletes uram a prédikációból! Madame Bonn art engedelmet kért, hogy visszavihesse a gyereket. A tiszteletes úr ajánlkozott, hogy vele megy. Kissé zavarosnak érezte a lelkiismeretét Bényiné előtt, hogy ő is részt vett a tivornyában 0s kecsegtette a reménység hogy neki tán végigolvashatja a köszöntő-verset. És tán meg is békíti ezzé." Amint Bényiné lakosztálya felé közeledtek Rókáné szaladt elébük a folyosón ijedt arccal, sikoltozva. Kikapta a gyereket madame Bonnar kezéből és magához szorította. — A kisfiam! Az én édes gyermekem! Jaj, csakhogy megvan! A tiszteletes úr nagyot nézett és borgözófejében kezdett kitisztázódni az egész furcsa história. Szégyenkezve dörmögte: — A magáé ez a kis gyerek, jóasszony. Mert helyre kis legény, annyit mondok! — Persze hogy az enyim!. . . Jaj, de mer ijedtem, hogy sehol se találtam. (Folyt. köv.) Kiadótulajdonosok: IÉS 31?£QY.TESTVáREK. Főszerkesztő: DR. VÉGRADY IMMRE, v Felelős szerkesztő : LENKEY GULZTAY. Irta: