Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-27 / 278. szám

10 PESTI HÍRLAP 1918. november 27., szerda". Budapesti gabonatőzsde.­­ november 28 Az épülő palota­. A Szemere- és Honvéd-utcák által határolt óriási telken szorgos dologtevés folyik néhány nap utca,­­­tt épül a H. T. háza. Furcsa ugyan, ho­gy egy háborús központ most gondoskodik állandó hajlékról, de azért semmikép sem akar­juk ezt a munkát megzavarni. Az a fontos, hogy minél hamarább elkészüljenek a palotá­jukkal, amely een keiesetre sem fog üresen áll­ni. Sőt tulajdonképen az összes haldokló cen­trálékat arra kellene­­ kötelezni, hogy szintén fogjanak hozzá azonnal az építkezéshez. Nean kell félni: minden új háznak lesz valamilyen hasznos rendeltetése. A Gazdaszövetség­ hiva­talos lapja azonban­ azt írja ebből az alkalom­ból, hogy ez a haditársaság továbbra is ural­kodni akar. Pedig — folyatja az agrár­lap — a „I. T." a földmivelő népre küldte pöffesz­kedő vámosait, akik elvitték a falvakból az élel­met és a vetőmagot, megtömték magukat a föld­mivelők rovására és ezért fenyegeti most éhin­£Óg a falvak népét. — Azt hisszük, hogy a legtel­jesebb sajtószabadság idején se­­ szabad ilyen hangon inni és a tömegeket emigyen félreve­zeti. Hiszen a magyar népköztársaság kormá­nyának egyik legelső intézkedése annak a kihirdetése volt, hogy „a­­készletek továbbra is változatlanul a Haditermény részvénytársaság­nak adandók át." Különben éh­nség fenyegetné a­­ városok népét! * Kedden üztettelen volt a gabonatőzsde". -- Kegyelem a szegedi hadsereg zsidóknak, Szegedről jelentik: Meinx Walter élelmezési fő­hadnagy és társai hadseregszállítási bűnpörében fordula­t történt. Néhány héttel ez­előtt hirdették ki tízhónapos­ tárgyalás után a haditörvényszék ítéletét, amellyel Meinx Walter főhadnagy, élel­mezési tisztet, Szaáb József és Makovecz Adolf őrmestereket súlyos börtönbüntetéssel sújtották. A tárgyalásvezető hadbíró kegyelmi javaslatot­­terjesztett Fülöp Arcír altábornagy elé, aki a javaslatot elfogadta s az illetékes kerületi pa­rancsnokokra átruházott kegyelmezési jogával élve, Meinx Wallernak, Szaib Józsefnek és Ma­­kovecz, Adolfnak hátralévő büntetését elengedte. — A herceghalmai katasztrófa. A Herceg­halomnál két évvel ezelőtt történt vasúti ka­tasztrófa ügyében­, amely oly sok áldozatot köve­telt, a pestvidéki törvényszék holnap, szerdára ítéz­te ki a fő tárgyalást. Minthogy azonban a több mint ötven tanúnak az ország különböző ré­szeiből való beidézése ma sok nehézséggel járna,­­ a bíróság a tárgyalást elhalasztotta. — Megsértett manager. Pályi Bele néhány évvel ezlőtt Biau" Miksával együtt megvásárolta Carcajac nevű­ versenylovat A managerje Verebélyi Dezsö volt. Az idők folyamán Pl­­.yi úgy látta, hogy Vere­bélyi neva ugy jár el a 16 nevezése és futtatása kö­rül, amint azt az ő érdekei megkívánnák, s ezért fel­háb­rodásában becsületsértő kifejezésekkel illette. Verebélyi, följelentésére dr Miller járásbiró ma Pályi Edét becsületsértés vétségéért kétszáz korona pénz-firatetésre ítélte.­­ SAK1C. 19 'I S2 s a­z 1551. szám­u feladvány: fiare.1 M.-től. .Sötét: Kas; Vf2; Bhl; Hc5; gy ; cl; d7; e2; e4; e7; f4; g5 és h7. (12). Világos: Kh8; Ve5; BM és bC; Ha7 (5). Matt 3 lépésben. * 1603. számú feiszme. Világos: Cherousék, sötét: Meyer. 1. d2~e4, c7—e6; 2. Hgl—f3, HbS~-c6; S. dz—di, e6Xdl; 4. Ffl—d­, Ff8—e7; 5. elsáncol, Hg8-f6; 6. Hf3Xdl, elsáncol; 7. Hbl-eö, d7-d5; 3. Hd4XcS, b7Xc6; 9. e4Xd5, FcS—b7; 10. d5Xe6, Fb7Xe6; 11. Fel—c-fi, Fe7—dS; 12. h2— fiH, VdS—37; IS. Vdl—e2, BfS-cS; l-l Bfl—el, Hf­ 5—e4;­ 15. FeS-di, Vo7—fj5; 16. Fc4Xf7f. KgS—M (sötét a támadás érdekében minőséget áldoz); 17. Ff7XeS, BaSXeS; 18, 12-13! Vg5-FeSXea­; 20. Kgl--fl! h7~6h; 21. Vc2—da! :BrdS_f4: 22. Fe3Xg7! Eh8Xg7! 23. Vd»—i3+.­.'Kgfr-W« V- BelXd­, Be8X«i'» 25. Vd7—fél- sötét- feladta. Sz&teaiSt. ••ÉH MiHond­u«iJ alapunkra a mait héten a követ­keső 5 4«1Spzinte Báliot Li«z!v 2 K, So­nif.m f. 1 K, Htalssy 1-20 K, Ucatty 3. 1 K, Jf.nk.ov-U 1.19 K czv Schwarts Má­i^e2 K, H«slau er Fe­renc Mi&koie 3 IC ésw­ tw: M.SO IC, 53iűrő kimuta­tásunk Összese: T1.055.20 K. Víj»«®s«as 71.970.50 K, legény-csarn­ok.­ ­ Regény. — NAGY ENDRE. 9 A gyerek elcsöndesedett a dajka emlőjén. Bényiné megnyugodva visszafeküdt az ágyúba és könnyű álommal elszundikált. Reggel telt és az urak még mindig rendít­hetetlenül ittak. Az inasok asztalt váltottak; be­hozták a korholylevest, szalonnát, sonkát, juh­sajtot. Az urak hihetetlen étvágygyal estek a reggelinek. l és mintha újra születtek volna tőle; utána friss mohósággal itták a bort.­ Mádi Zsig­mond két öklével nekifeszülve az asztalnak, fe­jét hátraszegve ült a karosszékben és felhördült: — Hol a fiam? Miért nincs ott, ahol az apja van? Néhányan nevettek a tréfának, de ettől csak annál inkább dühbe jött. Fölugrott és a haragtól remegve kiáltotta: — Ide a fiamat! Hozzák ide! Hadd mulas­son­­ is! Parancsolom! Az inasok tétován elbámészkodtak­. Az egyiket, aki legközelebb volt hozzá, nyak­on­ütötte és rákiáltott: — Mit látod a szádat? Nem hallottad a pa­rancsomat! Azonnal hozd ide a fiamat! Ifjabb gróf Mádi Zsigmond urat hozd ide! Az inas elrohant, fölkereste madame Bon­nart-t és röhögve mesélte el neki, hogy milyen küldetésben jár. A­ francia társalgónő tiszta szívvel gyászolta elhalt rum­ját, ha elnevette magát a furcsa parancs hallatára. Bement Bé­nyinéhez. Az özvegy összevont szemöldökkel hall­gatta végig és az arca mozdulatlan maradt. Be­hivatta az inast és száraz hangon mondta neki: — Jelentsd a méltóságos urnak, hogy a kis gróf úrfi mé£ alszik és nem vihető társa­ságba.­­ Az inas visszament a válaszszal, de a gróf a feje fölött vágott egy üveget a falhoz é s dühö­sen ordította: — Nem azt parancsoltam, hogy asszonyo­san nyelveljenek, hanem hogy a fiamat idehoz­zák! Eredj vissza és mondd meg, hogy ne vár­ják, hogy magam menjek érte! Kotródj! Bényiné elsápadt, amikor az inas vissza­tért hozzá, ő már ismerte testvéröccsét. Külön­ben is­­az apai házban és később az ura mellett megszokta, hogy az ember a ház korlátlan zsar­noka és az asszonynak „hallgass" a neve. De sokszor kellett már édesapjának — és volt Zsiga leghivőbb ivó­ cimborája — mosolyogva bevinnie a másnapos korhelylevest és de sok­szor kellett az urának angyali türelemmel bo­rogatnia a fejét tivornyák után. A férfi dísze az indulat, szeszély­é a féktelenség; az asszonyé a türelem, a lemondás és a bánat. A férfi issza a mámort és az asszony főzi a savanyú káposzta­levest. De mégis csak elszorult a szíve, amint arra az ártatlan kisgyerekre gondolt. Hiszen valami­kor neki is az, lesz a sorsa, ilyen kompániába kerül vallaikor az is. Emlékéért Zsigára, va­lamikor az is ilyen pufók, tejen élő angyalka volt . . . De ha már a v­­anyatejet szette a sors ettől az ártatlan porontytól, legalább a gyerek­korát hagyjuk meg. Hiszen elpusztítja!; ilyen­formán! • Lábujjhegyen bement a hálószobába. A díványon nyitott szájjal aludt­ a dajka, mellette teknőben a­ kis­fia. Selyemernyős bölcsőjében aladt a Mádi-gyerek is. Hogy is mondta ez a jóasszony? — „Az én fiamnak csak olyan paraszt gyomra van. Az többet elbír." Csak most ötlött a szemébe, hogy milyen egyforma a két gyerek. Még a pólyájuk is egy­forma, mert a dajka a Mádi-fiú kelengyéjéből kapott a maga kölke számára is. Kívülről tö­kéletesen egyforma a két gyerek, csak kelül van rettentő, áthidalhatatalan, örökös különb­ség: az egyik finom, kényes szerkezet, a másik meg amolyan mindent elbíró paraszt. Az ugyan el nem pusztul egy kis borgőztől. Hát otthon, ahol a szaknatető alatt együtt él a család a jó­szággal! Fölkapta a teknőből a kis Róka-fiút és ki­vitte madame Bonnart-hoz: — Chéro madame, legyen szíves, vigye ezt a gyereket a gróf urhoz. Ha ő parancsolta, an­nak meg kell lennie! Az "ivó társaság nagy ovációval fogadta a gyereket. Magasra emelt pohárral állották kö­rül, mint leventék, akik h­űség­ fogadalomra se­reglenek fejedelmük köré. Mádi Zsigmond sze­méből mámoros könyök patakzottal­. Fölkapta a gyereket és körül­ mutogatta. — Az én vérem! Él a Mách-nemzetség és élni fog örökké! . . . Hamar egy kis bort neki! Madam­e Bonkiart tiltakozni akart, de a gróf ráripakodott: — Ha igazi Mách, ha nem fattyú, akkor­ már most megissza a bort! Nesze kölyök! A gyerek csattogott a szájával, amint a néhány csöpp bort lenyelte. A gróf üvöltött ve­szett örömében. Magához szorította a gyereket, csókolta, ahol érte a pólyáját.­­• No ugye mondtam! Máris hogy szült neki az érmelléki! Igazi Mádh ez! Most aztán sor került a szokásos vizsgáló­dásra. Mindenki talált rajta valami megemlítésre méltó részletet. — Ez itt egészen az apja! — Ez meg itt ak­kurátosan szegény anyjáé! Abban azonban­­valamennyien megegyez­tek, hogy túlnyomóan az apjára ütött. Doby Mi­hály tiszteletes úr, aki addig egy nagy árkos pa­pírra hajolva szenvedélyesen irta, fölállott, a gróf elé lépett és ünnepélyesen mondta: — Méltóságos uram, bátorkodtam egy kis, verses köszöntőt improvizálni, amelylyel a nagyreményű grófi hajtást a társaságban való ezen első megjelenése alkalmával üdvözölni ki­tűnő szerencsémnek tartom. Kerek szemüvege felett körülnézett a tár­saságon, egy kis türelmes csendet esdekelve né­mán, aztán olvasni kezdte kissé nehezen mozgó nyelvvel. velemes ifjabb mácsfalvi és Mányi Mádi Zsigmond gróf úrfi idvezeltetése Bacchus és a Musák nyájas serege által nagyremény ék­től fé­nyes életének nyolcadik reggelén." Mint rendesen, most se tudta végigolvasni a köszöntőjét. Az urak összekoccintottak és nem hagytak békét neki, amíg nem ivott ő is. — Elég lesz már tiszteletes uram a prédiká­cióból! Madame Bonn art engedelmet kért, hogy visszavihesse a gyereket. A tiszteletes úr ajánlko­zott, hogy vele megy. Kissé zavarosnak érezte a lelkiismeretét Bényiné előtt, hogy ő is részt vett a tivornyában 0s kecsegtette a reménység hogy neki tán végigolvashatja a köszöntő-verset. É­s tán meg is békíti ezzé­." Amint Bényiné lakosztálya felé közeledtek Rókáné szaladt elébük a folyosón ijedt arccal, si­koltozva. Kikapta a gyereket madame Bonnar kezéből és magához szorította. — A kis­fiam! Az én édes gyermekem! Jaj, csakhogy megvan! A tiszteletes úr nagyot nézett és borgözó­­fejében kezdett kitisztázódni az egész furcsa his­tória. Szégyenkezve dörmögte: —­ A magáé ez a kis gyerek, jóasszony. Mert helyre kis leg­ény, annyit mondok! — Persze h­ogy az enyim!. . . Jaj, de mer ijedtem, hogy sehol se találtam. (Folyt. köv.) Kiadótulajdonosok: IÉS 31?£QY.TESTVáREK. Főszerkesztő: DR. VÉGRADY IMMRE, v Felelős szerkesztő : LENKEY GULZTAY. Irta:

Next