Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-03 / 258. szám

1918. november 3., vasárnap. PESTI HÍRLAP 15 Néhány perc még és vonatunk vöröske­resztes barakkok között röhögött Jobbról-bal­ról hosszú utcákat alkottak a barakkok. Csupa kórházak és átutazó hadifoglyok szállásai. Áthaladva ezen a barakkvároson, este 8 órakor megérkeztünk a varsói pályaudvarra, Petrogradban voltunk. Váry Rezső: Járványos betegségünkről. Amíg naponta halnak az úgynevezett „spa­nyolnáthá"-ban, addig mindig ez a kérdés lesz az általános érdeklődés előterében, addig min­dig aktuális lesz, sőt azután is, de már­a csak tisztán, mint tudományos orvosi kérdés. Szívből örülnék, hogy addig, mire e sorok napvilágot látnak, valamely szerencsés kolléga felfedezte volna az igazi kórokozót. Igazi kórokozót írok, mert már sok kórokozóját fölfedezték ennek a pusztító betegségnek, de egyikre sem merném rámondani nyugodt lelkiismerettel, hogy az igazi. Amíg ez megtörténik, röviden vázolom, hogyan terjedt e betegség a mi kórházunkban és abból milyen fontos körülményekre lehet követ­keztetni. Venereás kórházunk 24 barakkja két sor­ban fekszik 12—12 barakkal. Négy osztálya egyi­kében (II) tisztán foglyok vannak, oroszok, ola­sz­ vegyest. A foglyok osztályára egy orosz fogoly hozta a spanyol betegséget egy itteni fogolytá­borból, ahol már 300-nál is több a megbetege­dés elég nagyszámú halottal, tehát a forrás is biztos. Néhány nap múlva már egy csomó orosz feküdt magas lázzal a betegségben egy barakk­ban. Ezen barakknak hadseregünkbeli „Ordina­tionssehreibere" is megbetegedett. Az én osztá­lyom (I) e betegségtől teljesen mentes volt, amig az én e. é. énk. „Ordinationsechreiberin" a fogolyosztályon betegen fekvő öccsét, az „Or­dinationschrebert" meg nem látogatta. Három napra reá ő is megbetegedett és ugyancsak az összes, ugyanazon barakkban levő önkéntes és még másik két közlegény. A kezelésem alatt levő betegek, kilencen már meg is gyógyultak, vagy gyógyul­óban vannak. A betegség majdnem mindnél igen súlyos formában jelentkezett, tüdő­gyulladással komplikálva. Erélyes beavatkozással, a legszigorúbb izolálás betartásával, sikerült a betegséget to­vábbterjedésében megállítani. A betegség itteni továbbterjedésének mikéntjéből a következőket kell levonnom: Az első barakkban, ahol a be­tegség fellépett, orosz foglyok orosz foglyokkal vannak keverve, mégis csak az orosz foglyok kapták, mert a betegséget hozó orosz csak oro­szokkal érintkezhetett. Ugyanígy történt az én osztályom barakkjában, ahová az önkéntes or­dinationssehreiberen áthozta a betegséget. Itt csak önkéntesek betegedtek meg, akik szintén közvetlenül érintkeztek egymással. (Több a ci­garettájuk, mint a közlegényeknek és mégis megbetegedtek, míg előbbiek nem.) Hogy még két más közlegény megkapta a betegséget, az annak tulajdonítható, hogy az „Ordinations­schreiber", mint olyan, azokkal is érintkezett, illetőleg közelről beszélt velük. Ezt le kell szö­gezni. Az oroszok közül (azokat egy másik kór­házuak át kellett adnunk) kettő meghalt. Ná­lam három betegnél kifejlődött a tüdőgyulladás. Mind a három már előzőleg igen legyengült le­soványodott beteg volt. Az egyiknek pláne tü­­dőkatszusa is van. A betegség közismert szimptómáira nem kívánok kitérni. A kezelés tisztán a tüdőgyulladás megelő­zésére, illetőleg kezelésére szorítkozik, ami any­nyit jelent, hogy a szívre és csak a szívre kell ügyelni. A cank­otonicák jönnek tekintetbe. A szívet mintegy át kell korbácsolni a krízisen. — Dr Müller Vilmosnak ugyane helyen ajánlott alkoholos eljárása igen régi és az sem jelent más. Az alkoholos eljárás is mint cardiotonicum (szívreható szer) szerepel, de nem szabad elfe­lejteni, hogy alkoholélvezőknél majdnem mindig csődöt mond. — Nagyon szívesen adom az oxygént, mert ez a vér viscositását csökkenti s ez által a keringés egyik akadályát megszüntet­vén, a vérkeringést élénkíti, a tömörülést aka­dályozza, a feltisztulást sietteti. Ezt az eljárást nagyon-nagyon tudom ajánlani, mert szent meg­győződésem, hogy ebben minden kartársam ve­lem egyetért. A minisztérium (m. kir. belügy) az op­tocinnt ajánlja. Erről egyenesen lebeszélek min­denkit, mert két év előtti tapasztalatom — kiüté­ses tífusznál — szomorú volt négy esetben. Ak­kor is „szakemberek" nagyon ajánlották és minden elővigyázatosságom mellett, anélkül, hogy a legkevesebbet használt volna, még kár­tékonyan hatott a szemekre. A maximális dózi­sával sem vagyunk még írsz­iában és hol ma az az orvos, aki betegét elegendőképen ellenőrizni tudja? A sublimánnak intravénás (0.003) adago­lásából várok eredményt. Erre támaszom az a tapasztatom, hogy a luetikus osztályunkon, ahol a betegek higanykezelésben részest­lnek és amely kórházunk másik sorát képezi, eddig még nem fordult elő komoly spanyol beteg, pedig fel kell tételezni, hogy az óriási betegforgalom mellett spanyol betegségtől inficiált helyről is jönnek betegek. A köngér dezinficiál. Próbálni kell, (Törzs), de óvatosságot ajánlok. Addig még nem tudjuk, mert nem ismerjük, e járványos betegséget igaz nevén megnevezni, nincs is határozott specifikus gyógyszerünk ellene. Tény, hogy a „spanyol nátha" elnevezése végtelenül könnyelmű és felü­letes megnevezés. Százszor és ezerszer beszél­hetnek róla, mint nátháról, mégsem az, hanem egy nagyon súlyos, csúnya betegség. Ha ember elég óvatos, meg nem kapja. Mi, orvosok, is csak olyan szervezetűek vagyunk, mint a többi halandók, mégis alig olvastam, hogy valamely kellegám megbetegedett volna. Min­denkivel kellő távolból kell beszélni és a hygiénia legelemibb szabályait a legszigorúbban meg kell tartani. Meghűléstől nem kapni betegséget, ez csak (ez is elég) dispozíciót hozhat létre. Dr Gosztonyi Vilmos m. kir. főorvos. A béke felé. Hónapok óta mutatkoznak jelek, hogy a háborús konjunktúrának vége felé közeledünk. Azonban az értékpapírokat kivéve, minden áru értéke felfelé tendált továbbra is, vagy előbbi színvonalán maradt e csak az utolsó hetek ese­ményei hozták meg az egész vonalon a fordula­tot Ma már nyilvánvaló, hogy az árukat fölfelé •hajezold­ tovább nem lehet (csak az esetben le­hetne, ha minden rend • felbomlanék) és megkez­dődik a fokozatos árcsökkentés. Amíg eddig a kereskedőknek csak meg kellett venni az árut és rövid hetek alatt szökkenésszerűen indult az ára ,fölfelé, most már azzal kell számolnia, hogy raktárát mindig csökkenő­­ áron értékesítheti, vagyis végül veszteséggel tudja eljuttatni a fo­gyasztóhoz. Eddig minden új bevásárlása drá­gább volt ugyan meglevő készleténél, viszont azonban­ ennek a készletnek az értéke is mindig a legújabb bevásárlási árhoz igazodott, úgy, hogy végül az eredeti ár többszörösére, nem egyszer 20—30-szorosára­­emelkedett, most meg­fordítva, minden új bevásárlás olcsóbb lesz a ré­ginél és a meglevő készlet is ehhez igazodván, ha nem is veszteséggel, de az eddiginél minden­esetre kisebb áron lesz értékesíthető. A kereskedő tehát, épen úgy mint maga a közönség tartózkodik a vásárlástól, hátha még olcsóbb lesz az áru és örül, ha készleteit csök­kentheti. Különösen a konfekció-üzletek vannak ebben a helyzetben. Háborús áron vették meg az erre a téli szezonra való árut, és üresek a boltok, a közönség várja az olcsó árakat. Hogy mit je­lent ez árkülönbségben, elég ha m megemlítjük, hogy 10.000 korona értékű konfekció­-­ áru há­borús értéke egy millió korona körül van. Bizonyosnak látszik, hogy ez az ár jövőre kevésbbé maradhat meg, mint ebben az évben, érdeke tehát a kereskedőnek, hogy lehetőleg a mostani szezonban adjon el belőle minél többet Az árak általában engednek is merevségükből, a vétel mindamellett nehezen indul meg. Kétségte­len, hogy nagyobb vételkedv esetén ismét emel­kednek az árak, mert a szükséglethez mérten a készletek csekélyek, csak értékben tekintélyesek. Nyersanyag, vagy készáru ebben a szezon­ban nem igen juthat hozzánk külföldről, de hónapok múlva már ideér az amerikai áru. Mint az amerikai sajtóból látszik, nagyszabású készülődés folyik Amerikában, hogy a kiéhezett Európát ellássák áruval. Ha Magyarország na­gyobb kölcsönt vehet fel az Egyesült Államok­ban (amiről a béketárgyalásokon bizonyára szó fog esni), megvásárolhatjuk a legszükségesebb iparcikkeket és van annyi hajóúr rendelkezésünk­re, hogy haza is hozhatjuk. Ez az iparcikk bi­zonyára sokkal jobb lesz, mint aminőkhöz szok­va vagyunk, mert csak akkor fogjuk látni, hogy az osztrák iparcikk — egy-két cikket kivéve — a legrosszabb volt és a legdrágább a világon. De ne higyyük, hogy az ekként behozott áru számunkra olcsó lehet, amíg magunk nem produkálunk az eddiginél sokkal többet.. Eladó­sodásunk árán,a valutánk további megromlása árán behozott áru a közgazdaság számára nem lehet olcsó és nem lehet olyan tömegű, hogy be­lőle mindenkinek jusson. Magunknak kell minél többet produkálni, a mi meglévő iparvállalatain­kat kell abba a helyzetbe hozni, hogy bővíthessék üzemüket, első­sorban azonban mezőgazdasági termelésünket kell megfelelő birtokpolitikával és oktatással a legnagyobb polcra emelni, ak­kor azután lesz mivel megfizetni külföldről be­hozott szükségleteinket. Egyelőre azonban nehéz a mi helyzetünk. A temérdek pénz, az amúgy is gyöngén fejlett produktív erőnket és képességünket még inkább eloltotta. A háború gazdagjai azt hiszik, hogy nyugalomba mehetnek, megélnek a sok pénz kamatából. Ragaszkodunk a pénzhez, túlbecsü­lik értékét Szomorít története gazdasági éle­tünknek, hogy nem győzi pénzzel az éjjel-nappal dolgozó nyomdák tömege: felszívja és kelleténél többet raktároz el belőle. Nagy hiba ez, mert mindenki akkor cselekszik helyesen, ha minél kevesebbet tart belőle otthon és minél nagyobb részét teszi bankba, hogy annál kevesebb nyom­tatásra legyen szükség. A pénz értékét rontja az, aki szükség nélkül elvonván belőle a forgalomtól, újabb tömegek nyomását provokálja és nehe­zebbé teszi a békés gazdálkodásra való áttérést. * A muníciósipar munká­sválsága. Minthogy az általános leszerelés­ következtében nemcsak hadseregünknek nem lesz szüksége munícióra, de kivitelre sem szabad majd muníciót, gyártani, Magyarországon tízezrével szabadul majd fel a munkás. A gyárak túlnyomó része készült ugyan az átmenetre, de sok gyár van, amely eddig ki­alárólag muníció gyártására volt berendezve és amely ilyképpen nem tudja majd rögtönösen megszervezni a békeiparra való átmenetet így például értesülésünk szerint magából a Weisz Manfréd gyárból 10.000 embert akarnak most a nemzetőrség számára toborozni, mert a muní­ció­készítés beszüntetése, illetve korlátozása kö­vetkeztében munka nélkül állanak. Ez csak egy gyár és ha tekintetbe vesszük, hogy mily sok oly vállalat van Magyarországon, amely kizáró­lag hadfelszerelési cikkeket gyártott megszakí­tás nélkül, éjjel-nappali üzemben, fokozott mun­káslétszámmal, akkor mér tudjuk azt is, mily nagy jelentőségű a hadfelszerelési ipar munkás­kérdésének rendezése az átmeneti időszakban. Pillanatnyilag­­­lán megoldásnak látszik az, amiről a Weisz Manfréd gy­­x esetében szó van, hogy t­i. a felesleges munkások, mint a nemzet­őrség tagjai teljesítsenek közhasznú szolgálatot, mi azonban ezt a tervet nem tartjuk szerencsésnek. Nézetünk szerint a munkásokat mindenáron fog­lalkoztatni kell és ha ezt akár anyaghiány, akár pedig az előkészületek hiánya miatt egy­előre nehéz is keresztülvinni, az államhatalom által rendelkezésre bocsájtott eszközöket kell megmozgatni a munkásoknak szakmájuk mellett való megmaradásuk érdekében, s­őt fizetésüket is állampénzből kell addig biztosítani. Haladék­talanul hozzá kell látni oly nagyszabású lenek megvalósításához, amelyek közcélokat szolgál­nak és amelyek megvalósítására eddig munkás­hiány miatt sor nem kerülhetett. Ezek közül is elsősorban azokat a terveket kell életre hívni, amelyek sok munkáskezet igényelnek. Az állami vasműveknek és más magánvállalatoknak szél­es anyag hiányán gyorsan segíteni kell, hogy a béke munkáját teljes erővel megkezdhessük, de addig is, amíg ez megtörténik, a munkásokat, főleg azonban a szakmájukban már bevált, képzett munkásokat nem szabad elvonni s­emmiféle más irányba, hanem szakmájuk körébe vágó bármi­lyen" munkát kell velük megkezdetni, mert a munka a legnagyobb biztosítéka a társadalmi rendnek. Minél több munkáskéz nyer foglalkoz­tatást, minél több terv nyer megvalósulást, annál nagyobb rendben és annál simábban térhetünk át a teljes békegazdaságra. Az orsz­ág közgazda­sága szempontjából is kívánatos, hogy minél előbb értéktermelő munkát teljesítsünk és a nem­zetőrségeket azokból a­ munkásokból kell előál­lítani, akik különös szakmunkára kiképezve még nincsenek és akik így a békére­ való átmenet mun­káitól minden megrázkódtatás nélkül elvonha­tók. * Az ingatlanforgalmi korlátozásoknak megszüntetése. A Wekerle-kormány rendelete­ket adott ki az ingatlanforgalom korlátozásáról s lassankint kiterjesztette majdnem az egész or­szágra ennek a rendeletnek hatályát, mely az ingatlan eladását, vagy azok haszonbér­be­adását a kormány által megbízott hatóság­nak jóváhagyásától tette függővé. A nemzeti­ségek a rendeletet ellenük intézett rendsza­bálynak fogták fel a rendelet az ellenük történt lefolytatott agitáción­ak jelentékeny esz­közévé vált. Az új kormány elhatározta, hogy hatályon kívül helyezi az ingatlan forgalmának korlátozására vonatkozó rendeletet. Buza Barna a népkormány földmivelésügyi minisztere valósí­­­totta meg a kormánynak ezt a szándékát s ren­­­deletet adott fel, amelylyel megszüntette az or­szágban az ingatlanforgalom korlátozását.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék