Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-03 / 258. szám

1918. november 3., vasárnap. PESTI HÍRLAP V 17 * (Édenkert.) Kissé különleges kiállítás­ban jelentek meg Lesznai Anna versei, ame­lyek vaskos kötetet tesznek ki, hogy tréjuk poémáit adják. Azokat a kisebb-nagyobb költe­ményeket, amelyek késő szerelemről, virágokról, boldogságról és hevületekről szólnak, nem min­dig könnyen érthető nyelven, de­ vajmi gyakran keresettséggel és nem kis erőltettséggel írta meg. A kötet tartalma a modern poéták receptje szerint készült, de be kell vallanunk, hogy Lesz­nai Annától a költői talentumot, a formaszerű­séget és az igazi hiva­tottságot nem lehet meg­tagadni. Az összegyűjtött versek kilenc koroná­ért szerezhetők meg.­ ­ Adakozások. A Pesti Hírlap szerkesztőségében a következő adományok folytak be: A vak katonáknak: K. u. b­. Baukomp. 2—3. Század gyűjtése Kalmár Dezső flui. utján htp. 167. 60 K, Bergmann Arthur népi­ mérnök 200 K. özvegy Eilinger Bélán,S (dr Tihanyi Mór halála alkalmával) 100 K. Javeska Leonte 40 K, Menczer Marci Vizke­let 38 K, Gosperak Ágnes Vizkelet 30 K. Goseliy fő­hadnagy gyűjtése 27 K 80 fillér. Dr N. István Temes­vár 20 K. Angyal Béláné Budapest 20 K, Schwartz Jenő pincehely 20 K, Schlichter Mátyás Barcs 20 K, ,Kedélyes Társaság" 10 K, Bordács Antalné Mezőtúr 3.60 fillér, Vajda Sándorné Szeged 10 K, Nepl Emmy Vác 10 K, Nagy Lajos (Borgóbesztercei perronon ta­lált pénz) 10 K, Pogány Sándorné Miskolc 5 K, Dé­nes György Apatin 10 K, Vizsgázó Budapest 10 K, Leren­ter Sándor Budapest 6 K, N. N. 5 K, Grosz Zol­tán Budapest 5 K, Lichtenstein Tera Pelcsuth 5 K, Fodor G. Budapest 4 K, Róna Olga Budapest 2 K, H. Röné Budapest 10 K. Az elesett katonák családja részére: H. Röné Budapest 10 K, Lázár­ u. 13. sz. ház lakói Hoffmann Zsigmond utján (dr Tihanyi Mór rendőrorvos halála alkalmával koszorúmegváltásként) 67 K, Győző An­dorné Budapest 10 K. A tüdőbeteg ketonákunk: H. Röné Budapest 13 K, Győző Andorné Budapest 10 K, Vecsey István Budapest 20 K, Decsy Jánosné Budapest 20 K. A hadiárvák részére: Lázár­ utca 13. SV. ház lakói Hoffmann Zsigmond utján (dr Tihanyi Mór .rendőrorvos halála alkalmából koszorumegváltásként) 67 K. S. T. M. kir. 40-ik konv. 3. üteg 30 K, Schmol­ Jca Júlia Ssilberek 10 K, Pogány Sándorné Miskolc­i korona. A rokkant katonáknak: Besztercebányai tánc­iskola, növendékei 64 K. Lázár Kálmánné Bud­apest * K. Az erdélyi falvak felépítésére: M. A. V. Tövist alkalmazottak tövist fogy. és ért szöv. 100 K. A Szurmay Sándor-alapra: M. A. V. Töivisi al­kalmazottak tövisi fogy. és ért. szöv. 160 K.,M. F­ .­.• hadnagy 10 K. A Szent Antal szegényeinek: P főhadnagy 80 Jt, Bálint Anna Somodi 65 K, Ignotus Mária Budapest 20 K, Simon S.-né Budapest 3 K, Király Nikodém t.p. 179. 5 K. A Szent Antal kápolnájára,: Janovszky Zsóka Újpest 10 K. A Kárpátok siketnémáinak: Farkas Klára Gidrafa 5 K, Peritz Testvérek Pápa 10 K. Az ingyentej részére: N. N. Budapest 20 K. Cipőt a szegényeknek: G.-né Keller Gizella Bu­dapest 20 K. A Pesti izr. hitközség fiúárvaháza részére: Szigeti Pál és neje (Léderer László zászlós koszorú­megváltása) 50 IC. A mentők részére: Galánfi Sándor és neje (ko­szorúmegváltás Mindszentek napján) 20 K. A szegények részére: Gál Manó Budapest 20 K Az idealista. (Szatíra.) — Parkrészlet, pad, szökőkút, este van és sötét — Egy férfi jön egy nővel, kutatva, lassan. — Férfi (kissé kövér): Azt hiszem, itt lesz a legjobb, sötét van, senki sem zavar, üljünk oda arra a padra. (Súgva.) Édes . . . (hangosab­ban) Édes . . . Nő (nagyon fiatal): Igen . . . itt a szökő­kút . . . csak egy kissé sötét van ... és senki­sem jár errefelé . . . Férfi: Na, nem kell félni! Tudja, hogy itt vagyok én, megvédem az egész világ ellen! ül­jön le, édes! Na. (leül): Férfi: Igy. Szót kell fogadni! Tud maga szót is fogadni! Kis baba . . . Hát érdemes volt az előbb annyit teketóriázni?! Mi?! Hát leha­raptam a kis fülét? Na mondja!? (Megcibálja a nő fülét.) Nő (távolabb húzódik): Nem tudtam, hogy maga ilyen jó . . . Meg a néni azt mondta, hogy vigyázzak magamra . . . Este. Férfi: Vigyázni! — Este! — A néni! —• Persze, hogy mindig az a néni! Nem szabad szó szerint venni, amit a néni mond! Nem mondom, akármilyen férfivel ne álljon szóba, de hiszen tudja, hogy én nem vagyok alván, mint a többi ! Nő (meggyőződéssel): Igen, tudom. Férfi: Én — én még tudom tisztelni a nőt. ... A többiek, azok csak eszköznek tekintik, mint a régi pogányok. Nekik legjobb esetben játékszer, csecsebecse a nő, én a lelkét akarom megérteni, én egyéniség értékét becsülöm... a tisztaságát, a romlatlanságát keresem, — érti — az én esztétikai ízlésem pl. nem engedi meg, hogy én akárkivel menjek, érti? Nő (komolyan): Igen, értem­. Férfi: Hogy — hogy — mondjuk — egy romlott lánnyal — egy olyan utcai lánnyal — kifestett utcai lánnyal — bír. Én csak avval me­gyek, akit szeretek! Nő: Igazán? Férfi: Csak avval! Lássa pl. magával, kis baba, már az első napon tudtam, hogy áll a dolog... Még egy szót sem beszéltünk, s máris is­mertem a lelkét . . . láttam a járásán, a szemén, az arcbőrén, hogy maga kis piszeorru baba — egy piszeorru — baba (megtapogatja), aki talán még kettőig sem tud számolni! Nő, ó, én sokat tudok. Férfi: Maga tud valamit? Mondja, hány éves­, ha szabad kérdeznem. Nő: Tizenhat múltam. Férfi: Tizenhat ... és máris­­sokat tud? — Hát, mit tud? Szépen elmesélni, hogy mit tud! Nő: Hát, hogy — Férfi: No*? Nő (komolyan), hogy olyan­­sok rosee van a világon — olyan sok — rossz lány . . . Férfi: Ezt tudja? Naiv kis baba!! Milyen na­iv kis baba! Na lássa, hogy jó szemem­ van! Nő: Hogy olyan nehéz élni ! Férfi: NA lássa, hogy megismertem A lel­két az eter blikkre, a gondolkozását ... Én idealista vagyok, kis baba, idealista. Nő: Igen, maga nagy idealista! Férfi: Nekem nem imponál ez a, kis puha pofflra — (közelebb húzódik, megtapogatja azt amiről beszél) — ez a fehér kis arcocska. — ez a pici váll — a kacsok — és ez a hoom- gó­lya-nyak . . . (meg akarja csókolni). Nő: (odébb húzódik). Férfi: Igenis! Hosszú,, gólya-nyak! — Gó­lya-nyak! (súgva) Talán nem tudja, mi az „gólya". Nos, mit hoz a gólya? Nő (felkacag nagyon gyerekesen): Kis babát! Férfi: Aranyos kölyök! (megcsókolja a nyakéit). Nő (falás, Őssánton): Ne bántson, mert efenegyek . . . ! (panaszkodva) Miért bánt ? Férfi: Én bá­ntom? Én bántom magát? Én bántalak téged? Hát bántalak, ha­zaeretiek, igen, eneretlek! (visszahúzza a pedra) szeret­lek, amióta ismerlek, aranyos kis buta gyerek, — hát bántalak, hát rosszat teszek, hiszen én imádkozom, ha rád gondolok, — na ülj ide, ide az ölembe! — Na, szót fogadni, egy-kettő! ... A lelkedet akarom — én — én — nem tudok nélküled élni . . . Ki? csacsikám! (ölébe vonja) — én nem vagyok olyan, mint a többi, én meg tudom tisztelni a nőt (csókolja), én idealista vagyok — én imádlak (csók). Te! Te minden nap el fogsz jönni hozzám. Érted? Holnap pont háromkor! Péterpál­ utca 5.. I. emelet 1. (csók): Szeretsz? Nő: Igen. Férfi: Nagyon? Nő: Igen. Férfi (csókolja)­­ Szerettél már m­ár va­lakit te? Na! Mondd! Nő (igaz érzéséét): Maga az első, aikit szeretek . . . Férfi: Nono, ezt mondja mindegyik. Hát mit csináltál eddig kis csacsikám? (csók). Nő: Messze voltam . . . nem laktam ott­hon . . . két évig nem laktam otthon . . . Férfi: Hát? Nő: Nem laktam otthon két évig . . . künn laktam, künn a kórházban . . . Férfi (csodálkozva)* A kórházban? Mit csináltál te a kórházban? Nő: Beteg vagyok, vért ki­pök­. De az or­vos hazaküldött, csak vigyáznom kell, ha fáj a szél, ente . . . Ide már jobban vagyok . . . Férfi: Vért köpsz? Komolyan mondod? Kő: Most már jobban vagyok, csak vi­gyázni kell ... • Férfi: Bizony vigyázni kell! (elereszti a lányt). Vigyáznod kell, hogy meg ne halj. Na ülj ,szépen a padra. Nő: Maga az első, akit szeretek, még sen­ki sem beszéli hozzím ilyen szépen. Férfi­ .Te van, jó. —­ Én nem vagyok olyan. —Jum a többi. Gombolja be a kabátját. Na gom­bolja be gyorsan! Nő (szerelmesen): Maga mellen oly jó ülni . . . olyan jó, ha maga simogat, — ha csó­kol . . . Engem úgysem csókol senki. Olyan nehéz nekem élni . . . (köveleljb simul). Férfi (elhúzódik): Magának nagyon kell vigyázni az egészségére. A doktor is azt mond­ta, a néninek ja szót­ kell fogadni, korin kell hazamenni, szépen lefeküdni . . . (órájára néz): Hú, már késő van . . . Szépen szót fo­gadni! Nő (ajkát nyjtja): Csókoljon meg még egyszer, aztán megyünk! . . . Férfi: Na szót fogadni! Már megint teketó­riázik?! Nő: Szót fogadok és vigyázok magamra. ... De holnap délután, ha melegebb lesz . . . Pont háromkor. Péterpál­ utca 5. (szenvedélye­sen). Maga — mindenem! Férfi: Ne becsüljön túl! Igaz, én nem va­gyok olyan, mint a többiek, önző . . . lelkiisme­retlen . . . aki talán visszaélne kis ártatlan lá­nyok tapasztalatlanságával . . . Én ideális gon­dolkozású ember vagyok. Minekünk nem szabad többet találkoznunk. Sem holnap, sem máskor! Soha! Nő: Soha?! Férfi: Soha többet! Maga úszta, tapaszta­latlan, fiatal leány, hogy lenne szívem magában felkelteni a szunnyadó vágyakozást... a rossz utáni vágyakozást, a bűn utáni vágyakozást. Hát maga is olyan akar lenni, mint a többi, olyan undorító, olyan ki­feslett, olyan roncs! Hát maga is úgy beszennyezné a lelkét... bűn­nel... fekete bűnnel ? Nem, ne gondolja, hogy én csak úgy prédikálok! Én érvényt tudok sze­rezni az elveimnek! Azt mondom, menjen haza, vigyázzon magára, fogadjon szót a néninek és ne kószáljon este férfiakkal! Azok mind álla­tok­, a nőt csak eszköznek tekintik, csecsebecsé­nek! Én idealista vagyok. Na menjen szépen haza! Gombolja be a kabátját! Nő (ajkát nyújtja, halkan): Csak még egyszer . . . Férfi (elfordul): Na, ne gyerekeskedjem! Maga nem kis gyerek! Menjen szépen haza ... Na! Nő­­kis ideig némán áll, nem jut szó az ajkára. Azután hirtelen lehajol s megcsókolja a férfi kezét): Jó éjszakát . . . (lassan elmegy): Isten áldja meg . . . Férfi (vár addig, amig a nő eltűnik a sötét­ben) : Pfuj . . . (kiköp), Brr ... (a sakkfikat­hoz tvegy­e megmosna a kezét) Beteg ... Brr! . . . Beteg ... G. Antal Ottó. E33 SAKK. Efl 1548. számú föladvány. Tau­ber Auréltól Sötét: KhG gy: g6 (2). Világos: Ke2; Ve7; Fc7 (3.) Matt 3 lépésben. A 1600. számú játszma. Játszották Ka­ssán. Világos: Charoueek. Su­tit: Wollner. 1. e2—e1, e7—e5. 2. Hgl—e2, HgS —fn­. 3. f2—f4, Hf6X®4­ 4- d2—dB, VdS—h4g. 5. g2—g3, He4Xg3. 6. He2Xg3, e5Xf4. 7. Vdl— h5­, VM—e7+. 8. Hg3—e2. Hb8—c6. 9. Hbl—c3. g7—g6. 10. 10. Vh5—a­4. Hc6-d4. 11. Fd­XM* Hd4Xc2f. 12. Kel—d2, d7-d6. 13. Vg4—gl­. HcSXal. 14. Hc3—d5. Ve7—d8. 15. Vgl—d4, f7 —K. 16. Hd5Xf6i. Ke8-f7. 17. Hf6-e4, Ff­8-f7. 18. Ff1—g2, d6—d5. 19. Ff4— h6+, Fc8—k. 20. He2—g4, Bh8—g8. 21. He4— g6+, Fe7Xg5. 22. Fg2Xd5f, Kf7—08. 23. Bh1—d­f, Fg5—e7. 24. Fh6—g6, Bg8—f8. 25. Vd4—g7!, sötét föladta.­ ­ Maradok ! Sokszor lázadó, kigyuladt szemmel Belenézek az éjszakába. Úgy érzem, menni, menni kellene. Előre a sötét, homályba. Mi az a világ, mik az emberek? Csak menni büszkén, a szívem vezet! Aztán a kicsi, fehér­­szobába, Alvó gyermek halk nesze támad. Körülfog lágyan, nagy öleléssel És a bús láz bennem elfárad. . . . Nem vagyok asszony, csak anya vagy­ok... És szent sóhajjal újra maradok! Kesztyűsné Balog Margit. Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK. Főszerkesztő: DR. LÉORADY IMRE. JudMfe euxfixMat UaULEY fiUUTAy. Szerkesztői ü­zenetek Milleniumi Néptanító Alapunkra a fault Mtán a következő adományok érkeztek: 5—37. üteg tele­foinetái, tp. 415. 5.75 K. Kolosváry B. Sándor tp. 372. 10 K. Békássy Gyula 90 fill Tábori A.-né 1 K, Szaba­di V. 1 K, Feldpost 4. 1 K! P. J. 2 K, Klein M. 2 K, Kardos D- 2 K, önkéntes 2. K- összesen: 22.65 K. —­EMSzft kimutatásunk összege: 71.936 61 K Végösszeg: 71.959.26 Kor

Next