Pesti Hírlap, 1918. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-03 / 258. szám

1918. november 3., vasárnap. PESTI HÍRLAP 19 nyilt-tér. E rovat alatt költöt­tekért nem villás le­letteéget a szerkeszt.e­­gy tablettává mindenki azonnal használható kitűnő tintát, vagy kékitet állithat elő, egy-egy tabletta, boltidra 40 fillér. 8844+ Gyártja: DőniE. művész festék és tintagyár BUDAPEST, NAGYMEZŐ -UTCA 27. f fipokrócok, rackísiskarófc előnyösen be­szerezhető* ssad ••égnél Budapest, VII., Akácfa-utca 3. r . — (Errigo Boito utolsó operája.) Boito éle­tének utolsó éveiben többször arre terjedt, hogy befejezte Nero című operáját. Most, hogy nyil­vánosságra került hagyatéka, kitűnik, hogy az operáról nyilvánosságra került hírek nagyrészt hamisak. Az opera annyira elkészült, hogy le­hetséges az előadása, ami azonban csak a béke­kötés után következhet be. Toscanini, aki jó­barátságban volt Boitoval, a milanói Scalában fogja bemutatni az operát, amely igen nagy ter­jedelmű és roppant feladatok elé állítja a szín­padot A dalmű öt részből áll: az első a Via Ap­pián, a második a templomban, a harmadik kert­ben, a negyedik a cirkus maximusban, az ötö­dik pedig Neró színházában játszódik. Egy este folyamán alig lehet előadni a darabot. Boito­s ezen úgy akart segíteni, hogy a darab ötödik részét a következő estén akarta előadatni, s ennek az „Orestiado" címet adta volna. Ebben a darabban ugyanis Neró Orastes szerepében lép fel. Az Orestiado zenéje teljesen készen van, csak még a hangszerelés nem teljes. Ezt a mun­kát akarja elvégezni Toscanini.­­ (A legmélyebb és legmagasabb hangok a madárvilágban.) Melyik madár adja ki magá­ból a legmélyebb és legmagasabb hangot? Erre a kérdésre csak a szakember tud válaszolni*, aki nem ért hozzá, az nagyon könnyen csaló­dik egy oktávval a madárhangok megítélésénél. Egy szakember mostanában ezzel a kérdéssel foglalkozik. Az emberi énekhangnak megfelelő hangmagasságban szólal meg a kakuk mad­ár. Ez lemegy az „e" hangig. A kazuárok július havában mélyebb hangot szoktak adni. Ezek a hangok úgy jönnek létre, hogy a madarak a tor­kon keresztül bocsájtanak ki levegőt magukból, amely dobpergésszerű mozgást végez, amelylyel a madár húsa és bőre is együtt rezeg. A nyak­bőr mozgásából könnyen meg lehet ezt állapíta­ni. E mellett a madarak zárva tartják csőrüket, s ami a legcsodálatosabb, nyugodtak vagy pe­dig csöndesen táplálkoznak. Az éneklő mada­rak hangja magasabb fekvésű, mint a kakuké. Minél kisebbek a madarak, annál magasabb a hangjuk és igen valószínű, hogy a legmagasabb madárhangot a kelibrik adják ki.­­ (Bolygótüzek a fronton.) Dr B. Brand német természettudós érdekes megfigyeléseket végzett több természeti jelenségre, így a bolygó­tüzekre vonatkozóan is, mely jelenség okát ed­digelé nem igen tudták elfogadható módon meg­magyarázni. Brand nemrég tette közzé megfigye­léseinek eredményét. Olyan bolygótüzekről van szó, amelyeket k­émiai és fizikai folyamatok kí­sérő jelenségeinek lehet tekinteni. Az 1916-iki év őszén a Minsk közelében levő Skrobozva-erdő­ségben, lankás domboldalon, szétszórt, nedves, rothadó fadarabokat figyelt meg, amelyek hete­ken át semmiféle fényjelenségeket nem okoztak, míg egy éjszaka azután feltűnően erős fényt su­gároztak ki. Az egész domboldalt aprób-nagyobb, kékes színben foszforeszkáló fényfoltok bontot­ták. Ez a jelenség több éjszakán keresztül válto­zatlan fényerőséggel volt megfigyelhető, majd amily hirtelen kigyúlt, épp oly hirtelen szűnt meg anélkül, hogy a külső körülményekben ész­revehető változás állott volna be. A földön sza­badon heverő, megnedvesített fadarabok még né­hány napon át világítottak, míg a bádogdobozba helyezett darabok hamarosan megszűntek fosz­foreszkálni. Brandt a nyugati fronton is látott hasonló bolygótüzeket, még­pedig ez év április havában egy esős éjszakán a coucy-i erdőben. Egy kidöntött fához erősített lapos sátor alatt különös fényjelenséget figyelt meg: a korhadt, nedves s­algáktól és moszatoktól fedett legfelső kéregréteg bizonyos felületrészen rövid megsza­kításokkal egész éjszakán át világított; időkö­zönként csak gyönge fényes köd volt látható, amely azonban lassan kint erősbödött, majd su­gárzó fénynyé fokozódott; ismét kihunyt, hogy néhány perc múlva újra kiújuljon. Egy-egy pil­lanatra a fényesség egyetlen tüzes ponttá sűrű­södött össze, amelyet homályosan fénylő udvar vett körül, s amely a sátor szemközt eső oldalfa­lára elég élénk visszfényt vetett. A jelenség vil­lámszerűen jelentkezett, mint mikor izzólámpát gyújtünk föl. A szünetek néha csak néhány má­sodpercig, néha több percig tartottak.­­ Brandt egyébként a bolygótűznek kevésbbé ismert alak­ját, az úgynevezett „szökellő lángocskákat" is megfigyelte a frontokon. Az 1916. év május ha­vában Bogdanow közelében, a Berisina-mocsarak szélén elterülő lapos mezőn, a pázsittakaró fölött halovány, kékes szinti lángocskákat látott majd lassabban, majd gyorsabban tovahaladni, el-el­tűntek, de más helyen ismét kigyuladtak. Fény­csalódásról szó sem lehetett, mert egyidejűleg többen is megfigyelték a tovaszökellő lángokat. A régi magyarázat, amely szerint égő m­oc­sárgáz idézi elő a jelenséget, nem helytálló, mert nem fe­lel meg arra a kérdésre: hogyan gyűl­ad meg újra ma újra a mocsárgáz? S. Gümer tanai szerint, s a bolygó lángocskák villamos kisugárzás révén támadnak, hasonlóan a St. Elmo-tűzhöz, csakhogy kisebb arányokban.­­ (Az írógép fontos szükségleti­ tárgy.) Az elberfeldi büntetőtörvényszék egy ítéletében kimondta, hogy az írógép fontos szükségleti cikk és az árdrágítás fokozott mértékben bünte­tendő. Az árdrágítással vádolt vádlottakat ugyan felmentette a törvényszék de azzal a megokolás­sal, hogy e kérdésben eddig még jogbizonytalan­ság volt. A jövőben minden irógépárdrágító szi­gorúan büntetendő. (A női frizura.) Ilyenkor kezd megálla­podni a női hajdivat is. Különösen nagyváro­sokban lehet a hajdivat újabb változatait észre­venni. A divat a mai hangulat szerint nem ki­hívó, hanem egyszerű, feltűnő színek nélkül és a tolakodó dísz minden kikerülésével állapodott meg. Feltűnő, hogy a falusi földmivesasszonyok is kezdenek érdeklődni a frizura iránt s keresik ők is az időszerű hajdivatot. A divat ma is a jo­bbfelöl szétválasztott hajviselet. Az egész haj­zat fürtökben borítja a fejet, amelyek gondos göndörítéssel diszítik szép hullámzással a női fejet. Általában emlékeztet a mai női divat a régi görög hajviseletre.­­ (A hajhulladék fölhasználása.) Németor­szágban igen sok hulladékot gyűjtenek össze a fodrászok, amit beszolgáltatnak a katonai fel­sőbb hatóságoknak. A háború technikája köve­teli­­meg az ilyen gyűjtést. Jól megfizetik az ilyen hajhulladékot, is. Női hajhulladékért harminc márkát adnak kilogrammjáért. Még a férfi nyí­rási hajhulladékot is megveszik, hat márkát adnak az ilyen szemétért kilónként. Ez nálunk igazán csak a szemétre kerül, a német feldol­gozza, erős kötelet­­gyárt belőle s más technikai anyagot állít elő háborús céljaira. Ez az ár vál­tozik, többnyire emelkedik más árakkal együtt. A tiszta és jó férfihajért még nagyobb árat ad­nak. Minden nagyobb városban van gyűjtőállo­más, amelyet többnyire fodrász tart fenn, mint szakember, aki legjobban érti a haj minőségét. A németországi fodrászlapok telve vannak olyan hirdetéssel, amelyek jelzik azt, hogy me­lyik fodrász és hol, melyik városban veszi át és fizeti ki az összegyűjtött halhulladékot. — (Jóslat a tizennyolcadik századból.) Élt Léván a tizennyolcadik század közepe táján egy Torkos nevü hosszuszakállu jós, aki ezeket jö­vendölte: — Ezret adok, de kétezret nem és meglesz a n­agy világháború. Hegyeket, völgyeket, min­dent kiritkítanak, de azért még­sem terem elég kenyér, mert a nép úgy el fog­­szaporodni. Aztán következik a világháború. Ember ember ellen megy, egymást agyonverik, ördögök fognak fut­kosni ló nélkül, az emberek a levegőben fognak röpködni tótkapuban a Macskarévnél (Garam­tolmács községben) fog véget érni a csata, de amely család a csejke­i erdőbe menekül, az alatt míg egy kenyeret megesznek, véget ér a háború, mert azok i­sbénák, nyomorékok, akik ide kerül­nek, azokat az asszonyok pemetével verhetik agyon. Az asszonyok felveszik az uton a forgá­csot, megcsókolják, mert „valaha" azt férfi vágta. Tüzözön is lesz, — vizek kiöntenek, sok család marad hajlék nélkül, — de vízözön nem lesz. A föld évről-évre kihűl, ugy hogy nyár már csak egy hónapig lesz. — (Bérelt cipő.) A bad­eni nagyhercegség Durlach nevű városkájában egy hetilapban a következő hirdetés jelent meg: — Egy polgár, akinek nincs cipője, negy­venhármas számú uricipőt keres bérletbe, heti öt márka használati dij mellett. — (Amerikai bankok Európában.) A há­ború kitörése előtt egyetlen amerikai pénzinté­zet sem foglalt helyet az európai pénzpiacon, most azonban a Financial Times jelentése sze­rint a Federal Reserve Board egész sereg euró­pai letelepedésre adott amerikai pénzintézetek­nek engedelmet, persze az entente-álla­mokb­an. A National City Bank of New-York Genuában, Turinban, Milanóban, Velencében, Firenzében, Rómában, Nápolyban, Palermóban, Szent Péter­várt, Moszkvában, Odesszában, Bakuban, Sebas­topolban, Vilnában és Helsingforsban, a Mer­cantele Bank of the Americas Párosban, Genuá­ban és Palermóban nyit fiókokat. Tö­ább ameri­kai pénzintézet tervez Kínában és Szibériában letelepedéseket.­­ (Vilmos császár és az orosz cár halála.) Burzev orosz forradalmár hosszabb cikket irt arról, hogy milyen része volt Vilmos császárnak az excár­us családjának elpusztításánál. A csá­szár — mondja a cikk — kifelé úgy tüntette fel a dolgot, mintha ellensége volna Leninnek, Troszkvnak és a­ bolsevikieknek, valójában azonban élénk összeköttetést tartott fenn velük, tudott mindarról, amit a forradalmárok előkészí­tettek. Mielőtt II. Miklóst kivégezték, Vilmos császár táviratot intézett hozzá, amelyben azt í­­gérte neki, hogy sorsát kezébe teheti le és életét is biztosíthatja,­­ ha nyíltan állást foglal Német­ország mellett. A cár azonban ezt a feltételt nem volt hajlandó elfogadni, úgy hogy megpecsételte sorsát. Vilmos császár átengedte az excárt a bolsevikieknek, akik azután gyorsan végeztek vele. Burzev azt mondja, hogy ámbár mindig halálos ellensége volt a cárnak és a cárizmus­nak, ezt a tényt mégis meg kellett írnia, hogy a világ kellő világításban lássa Vilmos császárnak ebben a szomorú ügyben játszott szerepét.­­ (Az orvosi honorárium.) A wellingtoni (Új-Zeeland) orvosok nemrég körlevelet intéz­tek a lakossághoz, amelyben tudtára adják, hogy ezután a honoráriumra nem várnak január elsejéig, hanem követelik, hogy mindenkor ese­tenként és azonnal fizesse meg a beteg. Követe­lésüket azzal okolták meg, hogy a háború kö­vetkeztében a családi viszonyokban nagy válto­zások történtek, az élet megdrágult s a gyógy­szerészek a szokásos százalékos kedvezményt megtagadták. Ebből az alkalomból az angol la­pok több humoros esetet sorolnak fel; ezek kö­zül való ez is: Egy fiatal ember betegségében minden áron Clifford tanár tanácsát szerette volna kikérni, de mert pénze ne­m volt, a tanár­tól halasztást akart kérni. Egy barátja azonban figyelmeztette a beteget, hogy ezzel a kéréssel ugyan hiába fordul a szűkkeblű professzorhoz. — A világért meg ne tedd — oktatta ki — mert Clifford nyomban pert akasztana a nya­kadba. Tudod, ez az orvos olyan fösvény, hogy ha önmagát kell megvizsgálnia, előbb egy ara­nyat tesz a bal zsebéből a jobb zsebébe és csak azután fogja meg a saját pulzusát. —­­A reimsi székesegyház szükségtetőzete.) Többször volt már szó arról, hog­y a reimsi szé­kesegyház tetőzetét a gránátok több helyen megrongálták. Mintegy tizenhat kisebb-nagyobb lyuk tátong rajta, amelyeken keresztül az eső­víz becsurog, aminek az a következménye, hogy a tetőzet apránkint lepereg és a festmények tönkremennek. Eleinte provizóris fatetőt tervez­tek a megsérült részekre, de erről tűzrendészeti szempontból le kellett mondani. Viszont fából és cementből azért nem lehet tetőt, rá alkalmaz­ni, mert az ilyen tető súlyánál fogva veszélyez­teti a falak épségét. Most azután arra a megál­lapodásra jutottak, hogy a megsérült helyeket sátortetőkkel fedik be, azaz­ óriás esernyőt fe­­szítenek ki a­ templom fölött.­­ (Új svéd vasúti vonal.) Svédország északi és déli részét eddigelé csak egy vasúti vonal kötötte össze, amely a tengerpart mentén haladt végig; ezen a vonalon tértek haza az oroszországi fogságból kiszabadult hadifog­lyaink. Híre jár, hogy most megvalósítják azt a régi tervet, amely szerint egy másik vasúti vonal épül ki a meglevő régi vonallal párhuzamban, amattól kétszáz kilométer távolságban. Az új vonal hosszúsága ezerszáz kilométer lesz s az építés költségét mintegy nyolcvan millió svéd koronára számították ki, s 1925-re kell elkészül­nie. E vonal révén olyan erdőségek válnak a fa­ipar számára megközelíthetőkké, amelyek eddig el voltak zárva a külvilágtól, de az állattenyész­tés és az ipar fellendülését is nagyban elő fogja mozdítani. Megkönnyíti továbbá az eddigi gyér lakosságú területek benépesítését, katonai szem­pontból pedig azért nagyfontosságú, mert a ten­gerpart mentén végigfutó vonal a­ tenger felől könnyen elpusztítható, mely esetre ez az egy vo­nal amazt pótolni lesz hivatva — ha ugyan a népszövetség korában ez az eshetőség egyálta­lán szóba jöhet. — (Amerika az elpusztított francia temp­lomokért.) Az Osservatore Romano, a szent­szék félhivatalos lapja, közli, hogy az amerikai katholikusok között annak idején mozgalom indult meg a háború során elpusztított francia templomok újjáépítésére. A gyűjtés, amelyet Gibbons amerikai kardinális ötvenezer frankos adománynyal kezdett meg, eddig hetvenötmillió frankot, eredményezett.

Next