Pesti Hírlap, 1919. január (41. évfolyam, 1-27. szám)

1919-01-01 / 1. szám

A Pesti Hírlap 1919. január 1., r.zorda­­ bilon negyven rendőr fegyveresen jelent meg, ami még inkább felizgatta a hangulatot s amikor a komunista csapat azt a fiírt terjesztette, hogy a rendőrség le akarja fegyverezni a­j egész lakta­nyát, megtámadták a rendőröket, az egyik teher -automobilt lefoglalták s a rendőr csapatot vissza­vonulásra kényszeritették. A Nép­iget fái között valóságos hadállásban töjlődött a rendőrcsa­pat, saját géppuskáikat a viztoronyban helyezték el. A kormánybiztosnak végü­l mégis sikerült négyszáz kommunista kivételével lecsendesíteni a legénységet, amely a laktanyában maradt. A 12 esek nek­i csatlakoznak! A honvédkaszárnyából, amikor az izgal­mas lövöldözés megkezdődött, Kun Béla kísére­tével átvonult a Mária Terézia laktanyába, a 32-ik háziezred kaszárnyájába, hogy a 32-eseket felszólítsa csatlakozásra. A kaszárnyában a XII-ik százas a kommunisták izgatásai után az udvarra vonult. Egy emelvényről két szakaszve­zető, Moravetz és Boros, hívta fel a legénységet a csatlakozásra. Kijelentették, hogy a honvédlak­tanya legénysége már elhatározta, hogy a kom­munista­ párthoz csatlakozik, a kommunisták már elfoglalták a laktanyát, csatlakozzanak tehát a harminckettesek is. Amikor Kun Béla alakja fel­tűnt, a katonák ellene fordultak és a nagy izga­lomban megtámadták, inzultálták. A testőrsége alig tudta megvédelmezni. A harminckettesek bi­zalmi fér­fiai Bobroviczky alezredesért, a kaszár­nya parancsnokáért siettek, aki rögtön megjelent szintén az udvaron. Kun Béla ekkor mégis szó­hoz juthatott és ezeket mondta: — Katonák! Fegyverkezzetek mindnyájan és vonuljatok a hadügyminiszterium elé! Nem folytathatta tovább, megrohanták és letartóztatták. Erőszakkal vitték egy emeleti szo­bába. Ebben a percben a harminckettesek ellent­állásán a kommunisták fegyveres felvonulásá­nak terve már megbukott Alig negyedóra múlva már Pogány József kormánybiztos is megérkezett a kaszárnyába, mert időközben a Ferenc József laktanyába is eljutott a hír, hogy a harminckettesek nem csat­lakoztak a mozgalomhoz, sőt letartóztatták Kis Bélát A honvédek kommunista csapata, amikor ezt megtudta, bőszülten adta ki a jelszót, hogy a vezért ki kell szabadítani. A kormánybiztos köz­vetítésére kiadták Kun Bélát aki azután Pogány József kormánybiztossal gépkocsin elhagyta a kaszárnyát. A délelőtt izgalmas. A főkapitányságra ugyanekkor az a hír ér­kezett, hogy a fegyveres kommunista katonacsa­pat — egy részük a rendőröktől elvett teherautón — mégis megkísérli, hogy a Várba jusson, elő­zően azonban boszut állanak a rendőrségen s a csapat a magukkal vitt gépfegyverekkel megost­romolja a főkapitányság épületét. A déli órákban egymásután érkeztek fegy­veres csapatok a Zrínyi­ utcai palotába, a rend­őrök valamennyien puskákat kaptak s fegyverbe szólították a parancsnokok a védőrséget. A véd­őrség, amely a rendőrség kar­hatalmi készenléte, kétezerötszáz emberből áll Elszórtan helyezked­tek el a hidakon, a Várba vezető utakon, az Al­brecht-uton pedig százhúsz rendőr, talpig fegy­verben, géppuskával. A minisztériumok épületei elé a hajtárrendőröket vezényelték ki. A népőrség készenlétei is felvonultak a főkapitányság épüle­te elé. Minden kaput a Ferenc József-térre nyíló főkapu kivételével bezártak. A téren géppuská­kat állítottak fel s a Lánchíd fejénél elhelyezked­tek a védőrség kisebb csapatai. A főkapitányság épületét egészen körülvették a fegyveres oszlo­pok, feltűnést és izgalmas perceket okozott, ami­kor harci készenlétben várták a bolseviki csapat érkezésit. De elmúl­t már fél kettő is, két óra is elmúlt a a honvédlaktanyából elindult csapat még nem mutatkozott. Időközben telefonon jelentették, hogy a csapat, amelynek szám­a egyébként egyre fogy, mert a katonák elszélednek, a József-kör­úton halad, de amire a Rákóczi-úthoz értek, már alig volt negyvennél nagyobb a számuk. Ezek is visszatértek később a laktanyába s délután há­rom órára a főkapitányság előtt felállított őrsé­gek is visszavonultak. Délután már teljesen el­múlt az izgalom, bár a kommunista katonák egy része nem tért vissza­ a laktanyába, hanem el­széledt a városban. A főkapitányság minden intézkedést meg­tett, hogy az éjszaka folyamán sem történjék rendzavarás. Az összes karhatalmi csapatokat szétosztották a főváros legkülönbözőbb pontjain, elsősorban a kü­lső területekről lefelé vezető ut­cák torkolatánál. Egész éjszaka permanenciában volt az egész rendőrlegénység is s a tisztek és tisztviselők is szolgálatot teljesítettek­­ utcá­kon. A laktanyákban a rend és nyugalom telje­sen helyreállott. A hadügyminiszter nyilatkozata. A tengerész-nemzetőrség bizalmi tanácsá- á­nak küldöttségét kedden este fogadta Festetich Sándor hadügyminiszter Fényes László kor­mánybiztos társaságában. A küldöttség előtt a hadügyminiszter a következőket mondotta: — Azért kérettem a bizalmi tanács tagjait magamhoz, hogy tisztázzak bizonyos félreérté­seket, amelyek a laktanyákban velem kapcsolat­ban indokolatlanul keletkeztek. Azt a hírt ter­jesztették rólam, hogy én az ellenforradalom embere és reakciós vagyok. Ez a leggaládabb és egyben a legnevetségesebb rágalom. A 17. hon­védgyalogezrednek sok ezer katonája, akikkel együtt voltam a háborúban és sokan az első honvédgyalogezredből is nagyon jól tudják, hogy én voltam az az ember, aki a régi osztrák­magyar hadseregben — jóformán egyedül — mindig nyíltan küzdöttem a régi rendszer, az embertelenség, a brutalitás ellen. Hogy én a bi­zalmi férfi rendszer ellen vagyok, merő hazug­ság. Kereken kijelentem, hogy én is annak a rendeletnek alapján állok, amelyet hivatali elő­döm a bizalmi férfi rendszerre nézve kiadott Kijelentem, hogy mélyen átérzem a proletariátus helyzetét és érdekeit. Gyakorlati intézkedések­kel fogom bebizonyítani mindazt, amit­ itt mon­dottam, mert én nem akarok mást, mint a legény­ség javát A hadügyminiszter szavait a küldöttség megelégedéssel és örömmel fogadta. Illetékes helyről azt közlik, hogy az Üllői­úti honvéd­ laktanyában lezajlott incidensből ki­folyóan a hadügyminisztérium megindította a hadbírói eljárást annak megállapítása végett, kinek a parancsára lőttek a katonákra. A béke útja. A magyar kérdést külön bizottság fogja tárgyalni. Kopeniga, dec. 31. — A Berlinalie Ti­dendének londoni távirata Wyson tárgyalásai­ról azt mondja, hogy a magyar kérdést külön bi­zottság fogja tárgyalni. Wison éppen úgy, mint az entente többi államférfia arra törekszik, hogy a kelet-európai kérdést, amelyhez a magyar kér­dés elsősorban tartozik, az igazságosság szelle­mében oldják meg és jóllehet Masaryk iránt Wilsonnak személyes­­bizalma és rokonszenve van, mégis Magyarország és a szomszédos álla­mok jövőjére nézve elsősorban az igazságosság és a tartós béke biztosítása irányadó. Pichon elismeri a békekonferencia teljes szabadságát. Pám, dec. 31. — (Havas-ügynökség.) Pichon külügyminiszter Franciaország kisázsiai jogairól szóló beszédében a következő kijelenté­seket tette: Fen­tartás nélkül elismerjük a bé­kekonferencia teljes szabadságát és ama jogát, hogy régebben kötött szerződésekből ilyen vagy amolyan következetéseket vonjon le, azt hisszük azonban, hogy Angliával kötött szerződéseink most is éppen úgy köteleznek bennünket, mint eddig. Én arra törekedtem hogy a szövet­s­égesekkel kötött szerződések útján állapít­sam meg Kis-Ázsiában birtokaink határait és évszázados jogainkat. Ezt az egyezményt elő­terjesztjük a bé­kekongresszusnak, amely tár­gyalni fog róla. Az azonban bizonyos, hogy An­glia ha állni akarja a szavát, éppen úgy rati­fikálja, mint mi, akik elfogadtuk. Afrikára nézve kijelentette Pichon, hogy a békekonferencia fogja a német gyarmatok kérdését elintézni és az fogja Franciaországot Marokkóban azoktól a béklyóktól megszabadítani, amelyeket az algeci­rasi szerződés rakott rá. Leng­yelországról ezt mondta a külügymi­niszter: Azt akarjuk, hogy ez a nép egészen föl­támadjon és u­t kapjon a tengerhez. Mi nem csak helyeseltük, hanem kívánatosnak is tartot­tuk, hogy Pilsudski tábornok, a lengyelek­­kép­viselője, aki a varsói kormányt megalakította, Franciaországba jöjjön. Reméljük, hogy már­ a közeli jövőben létrejön a teljes megegyezés mind­azok k­özött, akiknek Lengyelország újjáterem­tésében részt kell venniök. Wilson Manchester polgrára, Manchester, dec. 31. (Reuter-ügynökség) —• Wilson elnök arra a feliratra, amelyben értesí­tették, hogy Manchester városa polgárául válasz­totta, azt felelte, hogy Amerika most nem érdek­lődik az európai politika iránt, annál inkább ér­deklődik aziránt a jogokra alapított közösség iránt, amely Amerika és Európa között van. Európát nem csupán az európai háború, hanem a világháború is érinti. Ezért szükséges, hogy az elkövetkező rendezésnél valóban összeegyez­tessék a célokat és a gondolatokat. Nekünk gon­doskodnunk kell a helyreállítás gépezetéről, — mondta az elnök, — hogy a jóakarat és a barát­ság mechanizmusa kezünkben legyen. Olyan em­berekkel, akik nem hívek hozzánk, nem kezdhe­tünk sem kereskedelmi, sem ipari összeköttetést. Franciaországban a leszerelés után választás lesz. Pária, dec. 80. (Havas-ügynökség.) — Paris belügyminiszternek az általános közigazgatási bizottságban tett nyilatkozatai szerint a válasz­tásokat legkorábban az általános leszerelés után egy hónappal fogják megtartani. Az angol választások szavazatainak aránya. Amsterdam, dec. 30. — A választások ered­ményéről szóló londoni jelentés szerint a koalí­ció ellenfelei sokkal több szavazatot kaptak, mint az első jelentések után várni lehetett. A Telegraaf londoni levelezőjének jelentése sze­rint a koalíció 3.283.976 és a koalíció ellenfelei 4.090.699 szavazatot kaptak, úgy, hogy a koalíció igazságos választási rendszer mellett csak cse­kély többséget érhetett volna el. Az olasz kormány lemondása elkerülhetetlen. Amsterdami, dec. 31­ — A Reuter-ügynök­­ség jelentése szerint, római lapok jelentik, hogy srissolati visszalépése következtében az általános kabinetválság elkerülhetetlen. Orlando hasztalan igyekezett Bissolatit maradásra bírni. A lapok általában úgy vélekednek, hogy Orlando Wilson látogatása után le fog mondani, azután a király új kabinet alakításával fogja megbízni. Az angolok a rigai lakosság védelmét a németekre bízták. Berlin, dec. 31.­­1­ (A Pesti Hírlap tudósí­tójának távirata.) A B. Z. am Mittau jelenti Mittauból. A mittaui munkás- és katonatanács közli, hogy a rigai kikötőben az angolok óv­szerre csak azzal a követeléssel állottak el,­hogy a német csapatok maradjanak ott a lakos­ság védelmére és kijelentették, hogy az esetben, ha a bolsevikiek károkat okoznának, ezért Né­­m­etországot teszik felelőssé. Egy angol eirkó'' hajó fedélzetén folytatott tárgyalások­at" hétfőn reggel hat órakor balti német és mi német csapatok körül állották a s szárnyáját és ultimátumot intéz, hogy adják meg magukat Min^ tént meg idejében, az angol pancsnoksággal egyetért^­ lőtték a kaszárnyát. A V Krakó. hirlap tudó­­sítójának élések szerint a mozgósita ^d évfolyamtól be­zárólag az . étig terjed ki a krakó­i főparancsnok ^n, mig ugyanezen terü­leten az 180. fulyamtól az 1895-iki év­folyamig a leg­ységet elbocsájtja. A behívott négy korosztály csak négy hónapon át fog kato­nai szolgálatot teljesíteni és aztán az Oroszlen­gyelországban behívott újoncokkal fogják őket felváltani. Az elbocsájtások január 10-én kez­dődnek. Olasz expedíciós hadtest Tripoliszban. Lugano, dec. 31. — (A Pesti Hirlap tudó­­sítójának távirata.) A Secolo közli, hogy új olasz expedíciós hadtestet küldenek Tripoliszba. Az­ expedíció célja az, hogy az egész partvidéket és az ország belsejének több pontját megszállják. Az entente szállíthat a Schelde folyón. London, dec. 31. (Reuters-ügynökség.) — A Daily Telegraph párisi jelentése" szerint a hol­landi kormány hozzájárult ahhoz, hogy a szö­­vetségesek németországi megszálló csapataik ré­szére a Schelde folyón élelmiszereket és anyago­kat szállíthassanak. Az amerikai flottaprogramon Washington, dec. 31. — (Reuters) Daniels tengerészeti államtitkár a képviselőház tengeré­szeti bizottságában a háromévi flottaprogramm megszavazása mellett foglalt állást. A flottapro­grammban benfoglaltatik az a rendelkezés is, hogy Wilson elnök felhatalmazást nyer arra, hogy a nemzetközi fegyverkezés általános kor­látozása esetén beszüntethesse a további épít­kezést.

Next