Pesti Hírlap, 1919. március (41. évfolyam, 52-76. szám)
1919-03-01 / 52. szám
2 ' ' Zilah, strbr. 25 k — (A Pesti Hírlap alkalmi tudósítójától.) Február 23-án a székely katonaság előőrsei »reggel 6 órakor elérték Zilah városát és rohammal elfoglalták, a városban bent szorult 8 tisztet » 4) közlegényt lefegyverezték s fogságba helyezték- A magyarság óriási lelkesedéssel fogadtak.székelyeket. A szomszéd hegységekbe menekülő román katonaság 3 felállitott hét ágyuját működésbe hozta s a fegyvertelen védtelen polgárságot lőni kezdte. Délután 5 óráig mintegy 200 ágyúlövést adott le, mely közül 50 talált. Ös lerombolta a megyeházát, kollégiumot, törvényszéket, villanytelepet, kat. templomot, kórházat, vigadót és számos magénépületet. A lakosság pincékben élte át ezeket a rettenetes órákat. Az ágyúzásnak számtalan halottja volt. Este az ágyúzás megszűnt . 34-46 reggel 8-ig egy lövést sem tettek, ugy hogy arra lehetett következhetni, hogy a román katonaság az éj folyamán visszavonult A kórházi főorvos román kocsijának árulás© következtében azonban értesült, hogy a várost még mindig csak a magyar csapatok előőrsei, tartják, a román katonaság rettenetes ágyúzást kezdett s gépfegyver osztagjai a városig, két helen benyomultak. Erre a magyar lakosság közt óriási pánik keletkezett s ki a mint volt menekült Szilágysomlyó felé, ezrekre ment a menekültek száma, hátrahagyva lakásukat , vagyonukat. A magyar katonaságnak sikerült azonban megint visszaszorítani aközeli hegyekbe a románokat, kik erre hallatlan ágyúzást kezdtek meg, percenként négy lövést tettek e a város egyes részeit teljes rommá lőtték. Gránátokat lőttek, ugy hogy délután 6 óra utrá® a város egyes részei lángokban állottak. Az utcákon számos holttest feküdt. 24-én hajnalban érkeztek meg a magyar erősítések, kik azonnal a legnagyobb elkeseredéssel s halálmegvetéssel kezdték meg a hegységekben lövészárkokban elhelyezett román katonaság visszaszorítását. Kraszna, Valóc és Perecsen községek magyar lakossága közül több ezren katonai szolgálatra jelentkeztek a románok ellen. Zilah ágyúzása, Nagyvárad, febr. 28. — Tegnap este két francia tiszt Nagyváradop és Zilahba érkezett azzal a céllal, hogy a harcokat beszüntessék. A Nagyvárad mai számában azt közli, hogy Zilah városát a románok 7 és 15 cm.-es ágyukkal lőtték. Sok utca romban hever, megrongálták a templomokat, kórházakat és iskoláikat. Az Agyateisnak rengeteg áldozata van. A lakosság hegyeiken és úttakon utakon át, mindenét visszhagyva menekül Debrecen és Nagyvárad felé .A csehek Kassáról kiutasítják az idegenilletőségű polgárokat, akik három nap alatt kötelesek elhagyni a várost. A rendelet kiadásinak a lakáshiány az oka, mert a csehek nem tudják tisztjeiket elhelyezni. A rendeletet könyörtelenül hajtják végre és így most néhány ezer embernek el kell távoznia a városból. A Felvidéken most folyik a bankó lebélyegzés. E miatt a csehek a legszigorúbb határzárt rendelték el. Miskolc és Kassa között megszűnt a var is ?--MTélyforgalom, valamint Csap és Ungvár között is. A Muraközben az ottani vasutasok sztrájkolnak. Csáktornya mellett a lakosság egy szerb századot lefegyverzett. Ha valaki mutatkozik a Dráva magyar partján, arra a jugoszlávok assonnal tüzelnek. .A szabadkai vasutasok kényszermunkában állanak. Minden műhelyben fegyveres erő van. A vonatok Szabadkáról csak Horgosig közlekednek. Horgostól Szegedig kikapcsolták a forgalmat Szegedre Szabadkáról számos menekülő érkezik. » "A mosonmegyei horvátok népgyűlést tartottak Pándorfalun. A népgyűlésen megválasztották a megyei horvát néptanácsot és határozatot fogadtak el. A határozat a legerőteljesebben tiltakozik a német kormányzóságba való beolvasztás ellen éa kivánja, hogy ha tehetséges, egységes, nagyobb horvát nyelvterületeken horvát járások alakíttassanak, ha azonban ez nem volna lehetséges, akkor magyar megyékbe, magyar közigangtatáshoz osztassanak be teljes paritással, magyar és horvát nyelvvel. Mindenben a magyarokhoz óhajtanak pótlékozni, mert annak dacára, hogy háromszáz év óta élnek együtt a magyarokkal, fentarthatják faji sajátságaikat, jellegüket és nyelvüket, míg a németség keretében teljes beolvasztás lenne az osztályrészük. Az ungvári cseh uraljom. — Tizenegy tisztviselőt letartóztattak, a többi tisztviselőt kitoloncolták a városból. — Ungvár, febr. 25. — (A Pesti Hírlap alkalmi tudósítójától.) Teljesen el vagyunk vágva az országtól, sem posta, sem vasút utján Budapesttel érintkezni nem tudunk, azért csak becsempészett újságokból értesülünk az eseményekről. Heteken át csak katonai megszállás alatt görnyedtünk, amely házkutatások, letartóztatások, rekvirálások s ehhez hasonló szekatúrák véghezvitelében nyilvánult meg, egyébként azonban aránylag nyugodtan éltünk, amiben az olasz tisztikarnak is Qiaffi olasz ezredeinek nagy része volt, mert minden kérdésben az ungvári lakosságnak adtak igazat a csehekkel szemben, akiket ők maguk is gyűlölnek s kikkel még társadalmilag sem érintkeznek. Megváltozott azonban a helyzet, amióta a zsupán megérkezett is a legerőszakosabban, a legerélyesebben lép fel. Az utcákon az őrjáratok azóta megkétszereződtek és mivel a városi rendőrséget teljesen feloszlatták, a lakosság önkényüknek teljesen ki van szolgáltatva. A zsupán a vármegyeházát pénteken birtokba vette, beköltözött a főispán lakására s a vármegye tisztikarát hűségeskü letételére szólította fel. Ezek közül azonban csak Sstepseky Elemér szolgabíró tette le az esküt. Szombaton a városházán jelent meg a zsupán, aki az összegyűlt tisztikar előtt tót nyelven adta elő küldetésének célját. Beszédét folytonos töttée a szemét. Talán el is pirult volna, ha a szulblimát nem folytatta volna vérében alattomos munkáját Halkan mondta: — A feleségem miatt kel meghalnom. — Megtudott valamit? — Doktor úr . . . nagyon furcsa eset ez . .» Most még magam is úgy hiszem, csak orvos érthet meg . . . Tudnillik én sokáig öntudatlanul szenvedtem miatta, csak aztán tudtam meg, hogy én tévedésből születtem erre a világra. Nem ide való vagyok. Mint ahogy megesik, hogy egy hal ikra szárazra kerül, de nem lesz hal sohase belőle ... de énbelőlem ember lett vesztemre. Az orvos leült a beteg mellé az ágyra. Ezzel bátorította. — Már kisgyerek koromban olyan voltam . . . Persze, akkor nem tudtam, csak most látom, ha visszanézek. Valami baja lehet a szervezetemnek, valami fogyatékossága, de én semmi örömet se tudok a magam útján érezni. Én csak a mások örömét tudom élvezni. Voltak gyerekpajtásaim, akik egy elcsent jófalattal elbújtak, hogy annál jóízűebben elkölthessék. Ezt én sohse bírtam megérteni. Ha én valami innyencséget kaptam, addig vártam vele, amíg nem találtam valakit, akivel megoszthattam . . . Tetszik-e tudni, hogy én még sohse ettem életemben csirke fehérhúsát? Mert azt mindenki szereti, hát én mindig átengedtem. És lassanként átment az öntudatomba, hogy én a fetlár- •i'miiiniiniu'.i".. i w J közbeszólások zavarták, követelvén, hogy beszéljen magyarul. A zsupa titkárja erre magyar nyelven sértő szavata kiáltot tisztikar felé Erre nagy vihar tört rá, melynek folytán a zsupán és kísérete elhagyták a termet és visszavonultak a polgármester szobájába, ahonnan a zsupán fegyveres erő kiküldése iránt intézkedett. A fegyveres erő megérkezése után a zsupán tizenegy tisztviselőt letartóztatott, ezeket internálni fogják, a többi tisztviselőt pedig, valamint a hatvan tagu rendőrséget a demarkációs vonalra kísértette s ott szabadjára engedte. Ezek gyalog Csapra mentek, hogy ott a magyar csapatok parancsnokságának kálváriájukat bejelentsék. A helyzet a városban nagyon feszült előtt. Az összeütközés minden percben bekövetkeztetik — Tizenegy jugoszláv hadosztály és három suillió olasz áll szemben egymással — Parti, febr. 28. — (A MTI, szikratávirata a budapesti rádióállomás útján.) Olaszország és Jugoszlávia viszályának háborús árnyéka elsötétíti Európa békéjének egét. A békeértekezletnek teljesen tudatában vannak azok a borzasztó következmények, amelyekkel e két nép ellenségeskedése járna, amit különösen kiélesített most az olasz katoniai missziónak Laibachból történt kiűzetése és az, hogy az olaszok a teljes fegyverszüneti frontot elzárták. Mindkét oldalról készen állanak a hadseregek , csak egy szikrára van szükség, hogy a legvéresebb összeütközés következzék be. Jugoszlávia és Olaszország ellenségeskedése a dalmát partvidék sorsáról folyó vitákból keletkezett, amelyeket az ellentétes táborok a legélesebb viszálylyá szítottak. A békeértekezleten arra gondolnak, hogy szükség esetén gazdasági bojkottal hűtik le a két nemzetet. A világ most megegyőződik a népszövetség első fontos kérdésében kifejtett tevékenységének eredményéről Az itteni olasz nusezio mai félhivatalos jelentése szerint a valóság az, hogy február 26-án a jugoszlávok kiűzték Laibachból az olasz bizottságot, mely a fegyverszüneti szerződés értelmében azért volt Laibachban, hogy a vasúti forgalmat és az élelmiszerszállítmányokat ellenőrizze. Az olaszok a szövetségesek semmiféle bizottságot nem tartóztattak föl. A szerbek a legnagyobb terrort fejtik ki az olasz nemzetiségűekkel szemben és az olasz színeket mindenütt letépték. Olasz forrásból származó hír szerint a jugoszlávok tizenegy hadosztályt mozgósítottak az olaszok ellen, e szerbek szerint viszont Olaszország tart hárommillió embert fegyverben. Kifogásolják az olaszok azt is, hogy az egész francia flotta most is az Adrián tartózkodik. A jugoszlávok katonai fenyegetéseit a békeértekezlettel szemben elkövetett zsarolásnak tekintik, amelynek célja az, hogy a béke érdekében területi igényüket elismertessék. A helyzet oly sziámi »•»• • im i—..nin. . '.w •.'• '•i'.nnr-'WWfii V- Miért csinálta? Irta: NAGY ENDRE. Az orvos olyan szeretettel hajlott a beteghez, amilyennel ma már csak az orvosok tudják szeretni az embert. — Szerencsétlen? Miért csinálta? Az öngyilkos mintha nem hallotta volna, konokul mosolygott. — ugye meghalok, doktor úr? — Dehogy hal meg, kutyateremtette! Maguk laikusok azt hiszik, hogy az csak úgy megy! Azt a kis szublimátot kimostuk a gyomraiból és kutyabaja se lett .... De ön intelligens embernek látszik, mondja, miért tette? Zavaros anyagi helyzet? — Óh, szó sincs róla. Senkinek sem tartozom és egy pár koronával havonkint kisebb az igényem, mint a jövedelmeim. — Aha! Tehátszerelem? — Kérem! . . . Én nős ember vagyok, És kifogástalan hitves. — Hm! Családi viszály? — Az én feleségemmel? Nem volt még ilyen asszony a világon! Csupa kötelességtudás! Önző rilpök és ostoba vak volna, aki egy pillanatra is haragot tudna tartani vele. — Hát akkor? . . . Az öngyilkos tovább mosolygott, de testi busát nem szeretem. Pedig csakis azt szeretem és pedig azért, mert mindig más eszi meg . . . Katonaharcomban jól birtam mirv'—szenvedést. Igazán olyan természetem van, mint a ló-nak. Ékszer marsolás közben én arra vdltam, hogy milyen jó nekem, hogy én nem vagyok elkényeztetve; nekem éhség, szomjúság, fáradság meg le kottyan. Hát amint javában marsolik, azt mondja mellettem a társam, hogy összegyűrődött a bakancsában a kapcája és nyomja a lábát. Nem is nagyon panaszosan mondta, csak épen hogy mondjon valamit. Aligha figyeltem rá az eltikkadt menésben. De egyszerre csak elkezdett gyötörni az ő lába. Elkezdte kínozni az én Mibomat is, minden lépésnél a pokol kínját éreztem. Nem bírtam tovább, rászóltam: — Vesd le a bakancsodat, pajtás, igazítsd meg a kapcádat. — Nem állhatok le — mondta — mert lemaradok a csapattól és még a muszka kezébe esem. Inkább kiálltam vele és segítettem neki. Aztán megkönnyebbülten siettünk a csapat után. . . . Eh, ki tudná azt mind fölsorolni . . . ezer és ezer apróság ... De az mind eszembe jutott, amikor végignéztem az életemen. Ritka pillanat, amikor az ember úgy tudja magát látni, mintha másvalaki volna. Talán ezért tudott megesni önmagamon a szivem e pillanatban. És PESTI ELELAP 1919. március 1., szombat.