Pesti Hírlap, 1919. március (41. évfolyam, 52-76. szám)

1919-03-01 / 52. szám

2 ' ' Zilah, strbr. 25 k — (A Pesti Hírlap alkalmi tudósítójától.) Február 23-án a székely katonaság előőrsei »reggel 6 órakor elérték Zilah városát és rohammal­ elfoglalták, a városban bent szorult 8 tisztet » 4­) közlegényt lefegyverezték s fogságba helyezték- A magyarság óriási lelke­sedéssel fogadta­k.­­székelyeket. A szomszéd hegységekbe menekülő román katonaság 3 fel­állitott hét ágyuját mű­ködésbe hozta s a fegyver­telen védtelen polgárságot lőni kezdte. Délután 5 óráig mintegy 200 ágyúlövést adott le, mely közül 50 talált. Ös lerombolta a megyeházát, kollégiumot, törvényszéket, villany­telepet, kat. templomot, kórházat, vigadót és számos magén­épületet. A lakosság pincékben élte át ezeket a rettenetes órákat. Az ágyúzásnak számtalan halottja volt. Este az ágyúzás megszűnt . 34-46 reggel 8-ig egy lövést sem tettek, ugy hogy arra lehetett következhetni, hogy a román katonaság az éj folyamán visszavonult­ A kórházi főorvos román kocsijának árulás© következtébe­n azon­ban értesült, hogy a várost még mindig csak a magyar csapatok előőrsei, tartják, a román katonaság rettenetes ágyúzást kezdett s gépfegy­­ver osztagjai a városig, két hel­en benyomultak. Erre a magyar lakosság közt ó­riási pánik kelet­kezett s ki a mint volt menekült Szilágy­somlyó felé, ezrekre ment a menekültek száma, hátra­hagyva lakásukat , vagyonukat. A magyar katonaságnak sikerült azonban megint vissza­­szorítani a­­közeli hegyekbe a románokat, kik erre hallatlan ágyúzást kezd­tek meg, percenként négy lövést tettek e a város egyes részeit teljes rommá lőtték. Gránátokat lőttek, ugy hogy délután 6 óra utrá® a város egyes részei lángok­ban állottak. Az utcákon számos holttest fe­küdt. 24-én hajnalban érkeztek meg a magyar erősítések, kik azonnal a legnagyobb elkesere­déssel s halálmegvetéssel kezdték meg a hegy­ségekben lövészárkokban elhelyezett román katonaság visszaszorítását. Kraszna, Val­óc és Perecsen községek magyar lakossága közül több ezren katonai szolgálatra jelentkeztek a románok ellen. Zilah ágyúzása, Nagyvárad, febr. 28. — Tegnap este két francia tiszt Nagyváradop és Zilahba érkezett az­zal a céllal, hogy a harcokat beszüntessék. A Nagyvárad mai számában azt közli, hogy Zilah városát a románok 7 és 15 cm.-es ágyukkal lőt­ték. Sok utca romban hever, megrongálták a templomokat, kórházakat és iskoláikat. Az Agyat­eisnak rengeteg áldozata van. A lakosság he­gyeiken és úttakon utakon át, mindenét vissz­hagyva menekül Debrecen és Nagyvárad felé .A csehek Kassáról kiutasítják az idegen­­illetőségű polgárokat, akik három nap alatt kötelesek elhagyni a várost. A rendelet kiadási­nak a lakáshiány az oka, mert a csehek nem tudják tisztjeiket elhelyezni. A rendeletet kö­nyörtelenül hajtják végre és így most néhány ezer embernek el kell távoznia a városból. A Felvidéken most folyik a bankó lebélyeg­zés. E miatt a csehek a legszigorúbb határzárt rendelték el. Miskolc­­ és Kassa között meg­szűnt a var­ is ?--MT­élyforgalom, valamint Csap és Ungvár között is.­­ A Muraközben az ottani vasutasok sztráj­kolnak. Csáktornya mellett a lakosság egy szerb századot lefegyverzett. Ha valaki mutatkozik a Dráva magyar partján, arra a jugoszlávok assonnal tüzelnek. .A szabadkai vasutasok kényszermunká­ban állanak. Minden műhelyben fegyveres erő van. A vonatok Szabadkáról csak Horgosig köz­lekednek. Horgostól Szegedig kikapcsolták a for­galmat Szegedre Szabadkáról számos menekülő érkezik. » "A mosonmegyei horvátok népgyűlést tar­tottak Pándorfalun. A népgyűlésen megválasz­tották a megyei horvát néptanácsot é­s határoza­tot fogadtak el. A határozat a legerőteljesebben tiltakozik a német kormányzóságba való beol­vasztás ellen éa kivánja, hogy ha tehetséges, egy­séges, nagyobb horvát nyelvterületeken horvát járások alakíttassanak, ha azonban ez nem volna lehetséges, akkor magyar megyékbe, magyar közig­angtatáshoz osztassanak be teljes paritás­sal, magyar és horvát nyelvvel. Mindenben a magyarokhoz óhajtanak pó­tlékozni, mert an­­nak dacára, hogy háromszáz év óta élnek együtt a magyarokkal, fentarthatják faji sajátságaikat, jellegüket és nyelvüket, míg a németség kereté­ben teljes beolvasztás lenne az osztályrészük. Az ungvári cseh uraljom. — Tizenegy tisztviselőt letartóztattak, a többi tisztviselőt kitoloncolták a városból. — Ungvár, febr. 25. — (A Pesti Hírlap alkal­mi tudósítójától.) Teljesen el vagyunk vágva az országtól, sem posta, sem vasút utján Buda­pesttel érintkezni nem tudunk, azért csak be­csempészett újságokból értesülünk az esemé­nyekről. Heteken át csak katonai megszállás alatt görnyedtünk, amely házkutatások, letar­tóztatások, rekvirálások s ehhez hasonló sze­katúrák véghezvitelében nyilvánult meg, egyéb­ként azonban aránylag nyugodtan éltünk, ami­ben az olasz tisztikarnak is Qiaffi olasz ezre­­deinek nagy része volt, mert minden kérdésben az ungvári lakosságnak adtak igazat a csehek­kel szemben, akiket ők maguk is gyűlölnek s kikkel még társadalmilag sem érintkeznek. Meg­változott azonban a helyzet, amióta a zsupán megérkezett is a legerőszakosabban, a legerélye­sebben lép fel. Az utcákon az őrjáratok azóta megkétszereződtek és mivel a városi rendőrséget teljesen feloszlatták, a lakosság önkényüknek teljesen ki van szolgáltatva. A zsupán a vármegyeházát pénteken bir­tokba vette, beköltözött a főispán lakására s a vármegye tisztikarát hűségeskü letételére szólí­totta fel. Ezek közül azonban csak Sstepseky Elemér szolgabíró tette le az esküt. Szombaton a városházán jelent meg a zsu­pán, aki az összegyűlt tisztikar előtt tót nyelven adta elő küldetésének célját. Beszédét folytonos töttée a szemét. Talán el is pirult volna, ha a szulblimát nem folytatta volna vérében alattomos munkáját Halkan mondta: — A feleségem miatt kel meghalnom. — Megtudott valamit? — Doktor úr . . . nagyon furcsa eset ez . .» Most még magam is úgy hiszem, csak orvos érthet meg . . . Tudnillik én sokáig öntudatlanul szenvedtem miatta, csak aztán tudtam meg, hogy én tévedésből születtem erre a világra. Ne­m ide való vagyok. Mint ahogy megesik, hogy egy hal­ ikra szárazra kerül, de nem lesz hal sohase belőle ... de énbelőlem ember lett vesztemre. Az orvos leült a beteg mellé az ágyra. Ez­zel bátorította. — Már kisgyerek koromban olyan voltam . . . Persze, akkor nem tudtam, csak most lá­tom, ha visszanézek. Valami baja lehet a szer­vezetemnek, valami fogyatékossága, de én sem­mi örömet se tudok a magam útján érezni. Én csak a mások örömét tudom élvezni. Voltak gyerek­pajtásaim, akik egy elcsent jófalattal el­bújtak, hogy annál jóízűebben elkölthessék. Ezt én sohse bírtam megérteni. Ha én valami innyencséget kaptam, addig vártam vele, amíg nem találtam valakit, akivel megoszthattam . . . Tetszik-e tudni, hogy én még sohse ettem éle­temben csirke fehérhúsát? Mert azt mindenki szereti, hát én mindig átengedtem. És lassan­ként átment az öntudatomba, hogy én a fetlár- •i'miiiniiniu'.i".. i w J közbeszólások zavarták, követelvén, hogy be­széljen magyarul. A zsupa titkárja erre ma­gyar nyelven sértő szavata kiáltot­ tisztikar felé Erre nagy vihar tört rá, melynek folytán a zsupán és kísérete elhagyták a termet és vissza­vonultak a polgármester szobájába, ahonnan a zsupán fegyveres erő kiküldése iránt intézkedett. A fegyveres erő megérkezése után a zsupán ti­zenegy tisztviselőt letartóztatott, ezeket inter­nálni fogják, a többi tisztviselőt pedig, valamint a hatvan tagu rendőrséget a demarkációs vonal­ra kísértette s ott szabadjára engedte. Ezek gya­log Csapra mentek, hogy ott a magyar csapatok parancsnokságának kálváriájukat bejelentsék. A helyzet a városban nagyon feszült­ előtt. Az összeütközés minden percben bekö­vetkeztetik — Tizenegy jugoszláv had­osztály és három suillió olasz áll szem­ben egymással­ — Parti, febr. 28. — (A MTI, szikratávirata a budapesti rádióállomás útján.) Olaszország és Jugoszlávia viszályának háborús árnyéka elsötétíti Európa békéjének egét. A békeértekez­letnek teljesen tudatában vannak azok a bor­zasztó következmények, amelyekkel e két nép ellenségeskedése járna, amit különösen kiélesí­tett most az olasz katoniai missziónak Laibach­ból történt kiűzetése és az, hogy az olaszok a teljes fegyverszüneti frontot elzárták. Mindkét oldalról készen állanak a hadseregek , csak egy szikrára van szükség, hogy a legvéresebb összeütközés következzék be. Jugoszlávia és Olaszország ellenségeske­dése a dalmát partvidék sorsáról folyó vitákból keletkezett, amelyeket az ellentétes táborok a legélesebb viszálylyá szítottak. A békeértekezle­ten arra gondolnak, hogy szükség esetén gazda­­sági bojkottal hűtik le a két nemzetet. A világ most megegyőződik a népszövetség első fontos kérdésében kifejtett tevékenységének ered­ményéről Az itteni olasz nusezio mai félhivatalos jelen­­tése szerint a valóság az, hogy február 26-án a ju­goszlávok kiűzték Laibachból az olasz bizottsá­got, mely a fegyverszüneti szerződés értelmében azért volt Laibachban, hogy a vasúti forgalmat és az élelmiszerszállítmányokat ellenőrizze. Az olaszok a szövetségesek semmiféle bizottságot nem tartóztattak föl. A szerbek a legnagyobb terrort fejtik ki az olasz nemzetiségűekkel szem­ben és az olasz színeket mindenütt letépték. Olasz forrásból származó hír szerint a jugoszlávok tizenegy hadosztályt mozgósítottak az olaszok ellen, e­ szerbek szerint viszont Olasz­ország tart hárommillió embert fegyverben. Ki­fogásolják az olaszok azt is, hogy az egész francia flotta most is az Adrián tartózkodik. A jugoszlávok katonai fenyegetéseit a békeértekez­lettel szemben elkövetett zsarolásnak tekintik, amelynek célja az, hogy a béke érdekében terü­leti igényüket elismertessék. A helyzet oly sziá­mi »•»• • im i—..nin. . '.­w •.'• '•i'.nnr-'WWfii V- Miért csinálta? Irta: NAGY ENDRE. Az orvos olyan szeretettel hajlott a beteg­hez, amilyennel ma már csak az orvosok tud­ják szeretni az embert. — Szerencsétlen? Miért csinálta? Az öngyilkos mintha nem hallotta volna, konokul mosolygott. — ugye meghalok, doktor úr? — Dehogy hal meg, kutyateremtette! Ma­guk laikusok azt hiszik, hogy az csak úgy megy! Azt a kis szublimátot kimostuk a gyomraiból és kutyabaja se lett .... De ön intelligens em­bernek látszik, mondja, miért tette? Zavaros anyagi helyzet? — Óh, szó sincs róla. Senkinek sem tar­tozom és egy pár koronával havonkint kisebb az igényem, mint a jövedelmeim. — Aha! Tehát­­szerelem? — Kérem! . . . Én nős ember vagyok, És kifogástalan hitves. — Hm! Családi viszály? — Az én feleségemmel? Nem volt még ilyen asszony a világon! Csupa kötelességtudás! Önző rilpök és ostoba vak volna, aki egy pilla­natra is haragot tudna tartani vele. — Hát akkor? . . . Az öngyilkos tovább mosolygott, de testi­ busát nem szeretem. Pedig csakis azt szeretem és pedig azért, mert mindig más eszi meg . . . Katonaharcomban jól birtam m­irv'—szenve­dést. Igazán olyan természetem van, mint a ló-­­nak. Ékszer marsolás közben én arra vd­l­tam, hogy milyen jó nekem, hogy én nem vagyok elkényeztetve; nekem éhség, szomjúság, fárad­ság meg le kottyan. Hát amint javában marso­lik, azt mondja mellettem a társam, hogy össze­gyűrődött a bakancsában a kapcája és nyomja a lábát. Nem is nagyon panaszosan mondta, csak épen hogy mondjon valamit. Alig­ha figyeltem rá az eltikkadt menésben. De egyszerre csak elkezdett gyötörni az ő lába. Elkezdte kí­nozni az én Mibomat is, minden lépésnél a pokol kínját éreztem. Nem bírtam tovább, rászóltam: — Vesd le a bakancsodat, pajtás, igazítsd meg a kapcádat. — Nem állhatok le — mondta — mert le­maradok a csapattól és még a muszka kezébe esem. Inkább kiálltam vele és segítettem neki. Aztán megkönnyebbülten siettünk a csapat után. . . . Eh, ki tudná azt mind fölsorolni . . . ezer és ezer apróság ... De az mind eszembe jutott, amikor végignéztem az életemen. Ritka pillanat, amikor az ember úgy tudja magát lát­ni, mintha másvalaki volna. Talán ezért tudott megesni önmagamon a szivem e pillanatban. És PESTI ELELAP 1919. március 1., szombat.

Next