Pesti Hírlap, 1919. október (41. évfolyam, 116-141. szám)
1919-10-01 / 116. szám
f0Bér. CenMir.it: L. Jliron. Budapest, 1919. _________ffl. évfolyam, 116. (14,037.) auK.^g:__________Szerda, október ntiFIZITÍA ÍR.K: SZERKESZTŐSÉG ÉS ’Egész évre......... 220K— f marm*. — _ KIADÓHIVATAL: Félévre......... 110 „—„ WB Budapest, Vilmos császár-nt 78 [Negyedévre....... 56„„ g| I PS 1 1 B §j fjj| gf^ TELEFON: Egy bóra........ 20 „ ggatfßf ft fel » fii $ WüWM E£ ifi ll ifi fi » 122—91 122—92 122—93 ä ä r M18 ílinLlr 'Hirdetés és apróhirdetés dij la LJÜH I I H H SIEli! «Pwl M FIÓKKIADÓHIVATAL, szabás szerint ^ | Budapest, Erzsébet körút L Telefon: József «2—96. .■————t -"l ^""""*"""——- "' A rendelkezési alap® A közvéleményt irányító tollak fehér tisztasága minden országnak legnagyobb erkölcsi értéke. Lelkiismeretes és demokratikus kormányzatnak egyik legfőbb kötelessége, hogy ezt ez erkölcsi értéket minden tőle telhető eszközzel megóvja, a szabadság és függetlenség garanciáival körülbástyázza. Azonban hol van egy ilyen lelkiismeretes és igazán demokratikus kormányzati? Nálunk Magyarországon legalább eddig még mindig, úgy alakult a helyzet, hogy a tisztességes tollak függetlenségét, szabadságát és becsületét elsősorban éppen a kormányhatalom ellen kellett legtöbb fáradsággal megvédelmezni. A tollak függetlenségének elkobzása a háborús cenzúrától kezdve Károlyi Mihályék utcacsőcselékkel dolgozó alattomos terrorján keresztül a vörös szovjet nyílt elnyomásáig kalandos és szmes fejlődést mutat. A tollak tisztaságát pedig a változatos formában egymásra következő kormányzatok mindig ugyanazzal az eszközzel veszélyeztették: a korrupcióval, a megvesztegetéssel. Ha lehetett, megfizették a lapvállalatokat. Ha pedig az újság nem volt eladó, igyekeztek megvenni és titkon zsoldjukba szerződtetni az írókat és az újságírókat , lapok megvásárlására a kormányoknak különleges eszközeik voltak. Az írók és az újságírók prostituálására azonban intézményszerűen külön gondoskodtak. Erre szolgált a mindenkori miniszterelnökségek rendelkezési alapja. A rendelkezési alapok titkait állandóan hétpecsétes lakat alatt őrizték. Csak halk suttogások hangzottak arról, hogy ki kapott, mennyit kapott belőle. Most azonban az a földindulás, amelyik előbb a Károlyi-kormányt, azután a tanácsköztársaságot söpörte el Magyarországon, napvilágra dobott néhány adatot arról is, hogy azokban a kincses háziakban, melyeikben a lélekvásár folyik, milyen üzleteket szoktak kötni? Pekár Gyula egy bécsi lapban a bolsevizmusról írott cikkében megemlékezik arról a hallatban pazarlásról, amelylyel a szovjet állam megfizetett tollakat igyekezett a maga szolgálatába állítani. Most pedig Fehéri Armand „A vesztegető forradalom“ című újonan megjelent könyve hiteles adatokkal és számszerű nyugtákkal szolgál erről a lélekvásárról kiegészítve azt a Károlyi-borsosak adataival. Itt nem kívánunk azokkal foglalkozni, akiket megfizettek. Csak azokról akarunk beszélni, akik a pénzt osztogatták. Az írók és újságírók között lehettek szegény és a megélhetés gondjaival küzdő emberek. Ha bűnösök a megvesztegetettek, ebben az esetben százszor bűnösebbek a megvesztegetők,akik zöldpárnás ajtók mögött alkudoznak, szórják az állam pénzét és így akarnak a maguk számára hazug közvéleményt teremteni. Ha ennek az erkölcsi mételynek komolyan végét akarjuk vetni, nem elég az, hogy a megtévedett embereket állítjuk pellengére; azt a mocsarat kell lecsapolni, amelyikben az őket megfertőző bacillusokat tenyésztették ; lélekvásárt kell lehetetlenné tenniés örökre megszüntetni azt a kincstárt, amelyikhez csak az találja meg a kulcsot, ald előbb eladta magát, a miniszterelnök rendelkezésialapját. Ezt a rendelkezési alapot egészséges erkölcsi ösztönnel régóta gyanakodó szemmel nézte a közvélemény. Gyanakodó szemmel nézte már akkor is, amikor még csak negyvenezer koronás tételben szerepelt a költségvetésben. A negyvenezer korona később kétszázezer koronára keveredett. A lélekvásár méretei az összeg arányában növekedtek. Nem számítva a szovjetet, amelyik természetesen erre a célra is két kézzel, számolatlanul szórta a milliókat, ezen a téren a rekord a Károlyi-kormányé. Károlyiék a Fehéri könyvének adata szerint, rövid kilenc hét alatt nem kevesebb, mint három millió kétszázhatvanhatezer koronát emeltek ki erre a célra az államkasszából. A Károlyi-uralom tehát amellett, hogy kitalálta az utcai csőcselék terrorjával kibővített és megjavított sajtószabadságot, a lélekvásárlást is nagy üzemmé fejlesztette. Nos hát, ez nem mehet így tovább. Mostanában sokat beszélnek arról, hogy erkölcsi alapra kell fektetni a közéletet. Reméljük, hogy az állami pénzből űzött lélekvásárnak egyszers mindenkorra vége, amit kifelé azzal kell megmutatni, hogy megszüntetik és soha vissza nem állítják többé a miniszterelnök rendelkezési alapját. Ifi liberális polgári pártolj blokkja. — Tárgyalások egy uj párt alakításáról. — A szabadelvű polgári pártok tömörülésében résztvevő csoportok és politikai pártok: a Lovászy Márton elnöklete alatt álló függetlenségi párt, a Magyar Polgári Párt, a Nemzeti Szabadelvű Párt, a volt 48-as alkotmánypárt (Nemzeti Társaskör), nagyatádi Szabó István kisgazda és földmives pártja és a demokrata párt szerdán este fognak véglegesen határozni a blokk megalakításáról. A pártok már a maguk körében megvitatták azt a programmtervezetet, amely az együttműködésnek elvi alapjául szolgál. Tizennégy pontban foglalja össze ez a tervezet a legsürgősebb kormányzati teendőket. Magyarország nemzeti önállósága és állami függetlenségének megvédése mellett követelik a belső rend és a társadalmi béke helyreállítását és intézményes biztosítékokat a bolsevizmus és más fölforgató szélsőséges agitáció megakadályozására. Szerdán este a pártok közös értekezletet tartanak, amelyen megállapodnak a közös munkaprogrammban és azok a pártok, amelyek ezt magukévá teszik, kimondják az együttműködést. Közös intéző bizottságot alakítanak, ebben képviselve lesz minden párt és pedig a parlamenti pártok két-két, az újabban alakult pártok pedig egy-egy taggal. Valószínű, hogy a föntebb fölsorolt valamennyi párt benne lesz a blokkban, bár a Nemzeti Szabadelvű Párt csatlakozása ellen kifogást emeltek a függetlenségi párt egyes tagjai, mert oda sokan beléptek a Károlyi-korszak radikális elemei közül, akikkel a függetlenségiek nem hajlandók egy táborban lenni. A volt 48-as alkotmánypárt viszont a blokknál továbbmenő átalakulást óhajtott, azt ajánlotta, hogy a pártok egyenként mondják ki megszűnésüket és együttesen lépjenek be egy megalakítandó új pártba. Ezt a tervet a volt munkapártiak még ma sem ejtették el, sőt fokozottabban hirdetik, hogy a zavaros helyzetnek egyik fő oka az ország társadalmi és politikai széttagoltsága, s a nemzet értékes erőinek vezetése alatt a polgárság egységes tömörülésére van szükség. A régi, nagy parlamenti pártokhoz hasonló új alakulást akarnak létrehozni, nemzeti és liberális alapon a 48-as alkotmánypárt volt vezetői, akik ebben a dologban hír szerint Tekerle Sándorral is érintkezésbe léptek. Néhány újság gróf Hadik János Budapestre érkezéséhez azt a kombinációt fűzte, hogy politikai, sőt kormányalakítási tárgyalásokat folytat. Ezzel szemben illetékes forrásból arról értesülünk, hogy Hadik Jánost itt tartózkodásának tartama alatt fölkereste ugyan politikai ismerőseinek egy része, de a velük folytatott beszélgetések nem bírtak tárgyalás jellegével és Hadik ez idő szerint nem is kíván semmiféle politikai akcióban résztvenni. Hadik különben írna délben seregélyesi birtokára utazott, ahonnan tíz-tizennégy nap múlva érkezik vissza Budapestre. A Pesti Hírlap mai száma 8 oldal. Tittoni Olaszország külpolitikájáról. Tittoni az olasz kamarában hosszabb beszédben ismertette a párisi konferencia állásfoglalását az adriai kérdésben és Wilson magatartását a tanácskozások során. Tittoni fejtegetései megokolni akarják az olasz békedelegátusok párisi működését, különösen a fiumei kérdésben, amely maOlaszország legizgatóbb problémája. D’ Annunzio ugyanis tízezer emberével, akikkel Fiumét pucsszerűen megszállta, nem akar kimozdulni Adria gyöngyéből és az egész olasz közvélemény tapsol a vakmerő olasz poétának. A Nitti-kormány a legnagyobb zavarban van, mert D’Annunzio eljárása mélyen sérti a szolidaritást, amellyel Olaszország kötelezve van szövetségesei iránt, de a néphangulattal szemben nem mer elhatározott lépést tenni. Luganói jelentések szerint Tittoni és Nitti között ebben a kérdésben máris áthidalhatatlan ellentét van és Tittoni e miatt otthagyni készül a külügyminiszteri széket. Tittoni kamarai beszédéről a következő tudósítást kaptuk Rómából: Az olasz kamarában Tittoni hosszú beszédben fejtette ki Olaszország külpolitikáját.