Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)
1919-12-02 / 168. szám
/ Budapest, 1919. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 220 K — f Félévre 110„ — „ Negyedévre 16„~H Egy hóra ....... 20 „ Egyes szám ára helyben, Vidéken és pályaudvaron 80 f. Hirdetés és apróhirdetés díjszabás szerint. •r* •·r Ara 80.nifl£r. XII évfolyam, 168.111089. szám. u Ám TELEFON: K2—91 122—92 122—93 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKEI ADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körut 1. Telefon: József 82—96. Védjük meg igazunkat ! Légvárakat és éitem drága mulatság, mert sóhajok között kell majd lerombolni azokat... Stj^penhauernak ez az aforizmája jutott eszünkbe tegnap, mialatt Huszár kiminiszterelnökének a sajtó képviselői előtt mondott beszédét hallgattuk. Boldog reménykedéssel, örömmel jelentette, hogy azok a külföldi missziók, amelyek az entente megbízásából Budapestre jöttek, most már ismerik, becsülik és szeretik a magyart, de a magyar újságíróknak is meg kell tenniök mindent, hogy az igazság megismerése által ez a szeretet az egész világon elterjedjen. Idézte Barnthölz tábornok szavait: — Most látjuk, hogy önökegy mártír nemzet és Amerika rokonszenve e pillanatban önökkel van. És akármilyen sötétnek láttuk a jövőt, mert hiszen az osztrák és a német, békeszerződések nem biztathattak semmi jóval, megnyugtató érzéssel hallgatták a miniszterelnököt; képzeletünkben egy szebb, boldogabb jövő ívépe bontakozott ki. Megvillant lelkünkben a jövendőnek biztató, csillogó reménysugara... Igen, elodázhatatlan szükség, hogy a külföld informálása céljából nagyobb szabású propagandát terítenük ki. .De az nemcsak a sajtó munkásainak a kötelessége, hanem minden magyar embernek, idegenbe szakadt honfitársainknak is, akiknek a külföld, számottevő tényezőivel összeköttetése van. Mert eddig a külföld nem ismert vagy félreismert bennünket. Ellenségeink hamisan informálták, képtelen vádak egész özönét zúdították reánk és nem volt himki, aki megvédjen bennünket. A rosszakaratú információ ellenszeret, gyűlöletet váltott ki mindenütt, mely tetőpontját, akkor érte el, mikor a bolsevizmus önhibánkon kívül a nyakunkba szakadt Ennek volt tulajdonítható például, hogy az entente saját intenciói ellenére, Nyugat-Magyarországot megkérdezésünk nélkül odaítélte Német-Ausztriának,úgyszólván ráerőszakolta a magyar vármegyéket, amivel pedig éppen a németséget erősítette a mi rovásunkra. Fájdalom, a propagandával elkéstünk egyessé, mert a békeszerződés már készen van, ki is nyomatták. Súlyosítja, a helyzetet, hogy mi vagyunk az utolsók, akikkel a békeszerződést megkötik, tehát befejezett, látszólag már megmásíthatatlan tényekkel állunk szemben, de nem kell, nem szabad elcsüggednünk. Kérjük, követeljük a szerződések revízióját. Értessük meg az ententetól, hogy Magyarországot belekényszerítették a háborúba. Nem rajtunk állt a döntés, mert, hiszen évszázadok óta kizsákmányolt gyarmata voltunk Ausztriának. A fegyveres erő odaát volt és táncolnunk kellett, amint Ausztria fütyült. Idézzük föl dicső szabadságharcainkat: Rákóczi segélykiáltását a franciáihoz, Kossuthot az angolhoz meg az amerikaihoz. És nem kaptunk egyebet puszta ígéretnél. Ellenben jött az orosz invázió, mely letiporta a legvitézebb szabadságharcot. Frissítsük föl az entente emlékezetét, hogy Magyarország valamikor védőbástyája volt a Nyugatnak és éppen a Nyugat védelmében vívott harcok közepett néptelenedett el. Ezért telepítette be azokat a nemzetiségeket, akik hálából most osztozkodni akarnak rajta. Értessük meg azokkal, akik most Magyarország sorsát intézik, hogy egy, a kultúra magasabb fokán álló nemzetet nem lehet, nem szabad alárendelni sokkal alacsonyabb kulturájú nációknak és ha azt mégis megteszik, itt marad egy égő Vulkán, amelyből újabb háború lángjai törhetnek elő és újra tűzbe boríthatják az egész világot. Világraszóló propagandát kell indítanunk, hogy elérhessük célunkat. De ne a Schwimmer Rózák és a Diener-Dénesek legyenek a szószólóink. Álljanak össze az ország legjobbjai, hogy az igazságihoz híven tájékoztassák az entente-ot mindenről, védjék meg a mi igazunkat és világosítsák föl a külföld állami férfiait, hogy Magyarország szétdarabolása nemzetgyilkosság és a wilsoni elvek kigúnyolása volna, hogy nem pusztulhat, elnyomorultul egy ország, mely ezer esztendő óta annyiszor megmutatta, hogy a magyar nem olyan, mint a gyertya, amit el lehet oltani. .. Bízunk sir George Clerk ígéretében, hogy az entente ötös tanácsa előtt hűségesen beszámol itteni tapasztalatairól és minden tőle telhetőt el fog követni érdekünkben. És ha valóra válik, aminek Huszár Károly miniszterelnök múltkoriban kifejezést adott, hogy a béketárgyaláson szóbelileg, közvetetlenül tárgyalhatunk az entantetal , reménykedve nézhetünk a tárgyalás elé, amelyen közéletünk büszkesége, gróf Apponyi Albert lesz a szószólónk, ezért elhatároztam lemondásomat a pártelnökségről. A formára nézve majd holnap fogok határozni. Párthívei még igyekeznek Lovászyt a lemondás visszavonására törni, elhatározása azonban már végleges, sőt úgy halljuk, hogy a lemondó levél már a nemzeti párt egyik vezető tagjának birtokában van. Az országos nemzeti párt kiküldöttei hétfőn délután tárgyaltak a nemzeti egység pártjával a fúzió ügyében. A nemzeti pártot a tegnapi tárgyaláson Létay Ernő, Dingha Béla, Kmetty Károly, Bartha Albert, Ábrahám Dezső képviselték. A delegáltak valamennyien a" nemzeti pár" volt függetlenségi tagjaiból kerültek ki, mert a polgári pártiak már megállapodásra jutottak a munkapárttal, amelynek részéről Lukács László, báró Chilidnyi Imre, gróf Wenckheim László, báró Kürthy Albert és gróf Ráday Gedeon vettek részt a tárgyaláson. Az értekezlet konstatálta az elvi egységet és megvan a remény az egyesülésre. A nemzeti párt kívánságait holnap karban adja át; ezeket a munkapártiak egy nagy obi bizottságnak fogják bemutatni. A nemzeti párt Heinrich-csoportja elhatározta, hogy ha a párt en bloc nem csatlakozik a fúzióhoz, akkor ők kilépnek a pártból és magukra hagyják a volt függetlenségieket Heinrichék és a volt munkapárt közt már létrejött a megegyezés. Huszár Károly miniszterelnök ma fogadta Dnobloch Hans német-osztrák követ látogatását, utána, pedig lovag Cerutti Vittorio olasz királyt, meghatalmazottat kereste föl, hogy viszonozza látogatását A szocialisták kivánságai a minisztertanácsban Lovászy levélben, bejelentette pártjának, hogy visszavonul. — A Heinrichcsoport és a munkapárt között létrejött a fúzió. — Szocialista küldöttség a miniszterelnöknél. Ma estére minisztertanácsvolt egybehiva. Amelynek a szociáldemokrata párt kívánságaival kellett volna foglalkozni, a minisztertanácsot azonban a kormányelnök intézkedésére holnapra halasztották. Huszár Károly miniszterelnöknél megjelent az est folyamán a szociáldemokrata párt küldöttsége: Miákits Ferenc államtitkár, Farkas párttitkár, Kabók és Biró Dezső, akiket a miniszterelnök Peyer Károly népjóléti miniszter társaságában fogadott. A küldöttség előadta, hogy a párt a választási kormányrendeleteknek milyen irányú módosítását kívánja, azonkívül enyhítéseket kér a sajtócuzúra kezelésében s javaslatai vannak a munkanélküliekről, valamint a fogolytáborokban internált kommunisták és vörös katonák elbocsátása érdekében. A miniszterelnök kijelentette a küldöttségnek, hogy a párt kívánságait a minisztertanács elé terjeszti. Az internált kommunisták szabadon bocsátása dolgában, a kormány a hadsereg fővezérletét is megkérdezi, úgy halljuk, hogy a szociáldemokrata párt föltétlenül ragaszkodik előterjesztéseinek teljesítéséhez. Lovászy Márton ma értesítést kapott a miniszterelnöktől, hogy a kormány őt a magyar békeküldöttség tagjául kéri föl. Ez a körülmény megerősítette Lovászyt, abban az elhatározásában, hogy a jelenlegi helyzetben a pártpolitikai mozgalmaktól visszavonul. Arról értesülünk, hogy Lovászy ma levelet írt a nemzeti párt elnökségének, amelyben bejelenti, hogy az elnökségről lemond, a pártból kilép, mert a békedelegációban való részvétele kívánatossá teszi a pártharcoktól való föltétlen távolmaradását. Megkérdeztük erre vonatkozólag Lovászy Mártont, aki munkatársunk előtt így nyilatkozott: — Valóban felszólítást kaptam arra,hogy a békedelegáció egyik tagságát fogadjam el. Felfogásom szerint ez maga után vonja, hogy a belpolitikai pártküzdelmektől távolmaradjak és A Festi Hírlap mai száma 12 oldal. J sfcjiotv :.. Félküldükét K. lloyd-George a magyar cékértL -4 NiearwT. Rotterdam?de Courant jelenti ki Londonból: Lloyd-George kijelentette az alsóháziban, "hogy a szövetségesek már jó ideje át akarták adni a békefeltételeket Magyarországnak, de eddig nem volt olyan kormánya, amely az országot képviselte volna. Most végre az öszszes pártokból álló kormány alakult, amely választatni fog és várható, hogy ez lesz az első lpés a gyors béke felé. Lloyd George kijelentette továbbá, hogy az angol kormány nem nyújtott hitelt Németországnak. A miniszterelnök a királyság kérdéséről. Huszár Károly miniszterelnök a Neue Freie Pressében többek közt így nyilatkozik: — Tudatában vagyok annak ,hogy engem a külföldön olyan politikusnak tekintenek, akit vad antiszemitizmusa állított a politika homlokterébe. Tény, hogy politikám alapja a keresztény eszme, aanít beleviszek ténykedésembe és amit kormányom legfőbb ismertető jelévé teszek. Az általam hirdetett keresztény eszme azonban az, amit maga a kereszténység lényege jelent: jóságot, szeretetet, önfeláldozást és áldozatkiezséget. Nincs okom eltitkolni, hogy mindig royalista érzelmű voltam és ugyanazzal a nyíltsággal mondhatom azt is, hogy Magyarország lakosságának túlnyoító többsége, 90 százaléknál is több, kifejezetten royalista és nem akar más államformát, mint a királyságot. A nemzet állásfoglalása ebben a kérdésben kétségtelen. Népszavazást fogunk elrendelni, hogy a nép döntse el, királyságot vagy köztársaságot akar-e. Semmi körülmények között netrt, fogom tűrni, hogy a leendő uralkodó nevét a választási küzdelembe belevigyék. Horthy Miklós fővezér helyesen mondotta, hogy az utca senkit sem emelhet fel a trónra, mert ép oly könnyen le is taszíthatja. A népszavazás csakis afölött dönthet, hogy az államforma királyság vagy köztársaság legyen-e Amennyiben a nép a királyság mellett döntene, a nemzetgyűlés joga és kötelessége lesz annak, a meghatározása, hogy ki kerüljön a magyar trónra.