Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)
1919-12-02 / 168. szám
2 PESTI HÍRLAP 1919. december 2., kedd Bandholtz tábornok a miniszterelnöknél Bandholtz tábornok, az Amerikai Egyesült Államok budapesti katonai missziójának vezetője, Sheldon vezérkari ezredes kíséretében megjelent a miniszterelnökségen, hivatalos látogatást tett Huszár Károly miniszterelnöknél. Az amerikai tábornokot, akinek kíséretében voltak a melléje beosztott katonai és polgári összekötőtisztek is, ugyanazon formák között fogadták, mint az entente többi képviselőit. A miniszterelnöki fogadóterem előcsarnokában dr Bárczy István miniszteri tanácsos fogadta a tábornokot és vezette a gobelintereimbe, ahol a találkozás lefolyt Az amerikai tábornok egy félórát töltött a miniszterelnökségen és a miniszterelnökkel folytatott beszélgetésében meleg és szíves érdeklődése mutatott Magyarország aktuális problémái iránt. Erdély a román annexió ellen A minap megemlékeztünk arról, hogy az erdélyi kormányzótanács memorandumban figyelmeztette a bukaresti kormányt, hogy Erdély mai helyzetében a várható fejleményekért nem vállalhatja a felelősséget. Annak, hogy Erdélyben a románok számára mennyire komoly a helyzet, újabb bizonysága a következő jelentésünk: Nagyszebenben a múlt hó 21-ike körül magyarok, szászok és románok az erdélyi kormányzótanács ellen (Concilul Dirigant) pucscsot rendeztek. Ez alkalomból ajelenlegi erdélyi kormányzótanácsot elmozdítottunk jelentették ki és egy ujast neveztek ki helyébe. A puccs azon körülményből indult ki, hogy a letett kormányzótanács az annexió mellett volt, míg az uj egy önálló Erdélyt kiván és minden annexiós gondolattól távol ál. A román királyi kormányzat erre Nagyszebenben kihirdette az ostromállapotot és a puccs résztvevőit elfogatta. Jellemző, hogy az erdélyi román papság nemcsak hogy aktíve részt vett a puccsban, hanem direkt vezető szerepet játszott benne és nyíltan kijelentette, hogy minden annexiót ellenez. Ebben a jelentésben a legérdekesebb és a legföltüntőbb az, hogy az erdélyi román kormányzótanács ellen maguk a románok is fölléptek és pedig a szászokkal és magyarokkal egyetértőleg. A demarkációs vonalon túlról érkező gyér és megbízhatatlan hírszolgálat mellett ez fontos és érdekes adaléka annak a máris erős mozgalomnak, amely nemzetiség?é való tekintet nélkül tiltakozik az ellen, hogy a románok Erdélyt, mint a régi királyság egy új részét, egyszerűen annektálják és szívósan kitart az autonómia követelése mellett. Bizonyos, hogy a Nagyszebenben kihirdetett statáriummal ez a kérdés nincsen elintézve. A békekonferencia és a világ békéjét féltő európai közvélemény pedig már ezekből az eseményekből is világosan láthatja, hogy Magyarország megcsonkítása milyen veszedelmeket rejtene magában. * * A korona a magyar állam címerén A Magyar Királyság Pártja szerdán délben tizenkét órakor küldöttségileg adja át Huszár Károly miniszterelnöknek a memorandumát, amelyben azt kéri, hogy a magyar állam címerére helyezzék vissza a szent koronát. A küldöttséget gróf Somssich Tibor vezeti. A sárvári kerületet ismét a miniszterelnöknek ajánlották föl. A Sárvári Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja november 24-én kelt levelével a kerület régi képviselőjének, Huszár Károly miniszterelnöknek, ajánlotta ismét föl képviseltetését. A meleghangú levelet Huszár Mihály esperesplébános és Eőry Vilmos gyógyszerész írták alá. A magyar királyság pártjában. A magyar királyság pártjának klubhelyiségében napról-napra mozgalmasabb az élet. A párt megindította a vidéki szervezkedést és nagy figyelmet fordít arra, hogy a románok által kiürített területeken nyomban megindítsa a propagandát a királyság eszméjének. Legutóbb Dorozsmán alakult meg a királypárt nagy lelkesedés mellett. Újabban beléptek a pártba báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter, Beöthy László színigazgató, gróf Zichy Ödön, Kálmán Gusztáv, őrgróf Pallavicini György, Polnay Jenő ny. miniszter, stb. A keresztény nemzeti egyesülés párja A keresztény nemzeti egyesülés pártjában megjelentek az este Friedrich István és Bleyer Jakab miniszterek és Pekár Gyula államtitkár is. Élénk eszmecsere folyt a kisgazdapárt fúziójáról és számottevő akcióba lépéséről Nagy érdeklődéssel tárgyalták a IV. közigazgatási kerület választási mozgalmait is, ahol a jelölés dolgában a különféle pártok és frakciók még nem jutottak megrállapodásra- Képviselőjelölések a fővárosban A főváros XIV. választókerületének jelöltségét a kerület polgárai Ledermann Mór elnöklésével tartott értekezletükön Ugron Gábor volt miniszternek ajánlották fel, aki azt elfogadta. A XV. választókerület nemzeti demokrata pártja Vass Károly asztalosmester ajánlatára dr Kiss Ferenc ny. kerületi elöljárót nemzetgyűlési képviselőnek jelölte. — A XVI. választókerület képviselő-jelöltségét a Liget-klubban tartott gyűlés Róna Sándor, Boros Ödön és Strausz Henrik felszólalása után dr Markos Jenő volt városi tanácsnoknak ajánlotta fel — A XIX-ik választókerületben (VIII-ik közigazgatási kerület) a keresztény nemzeti egyesülés pártja dr Avarffy Eleket jelölte. — Az ipolysági választókerületben (a cseh megszállás miatt ezúttal Drégelypalánkon) a választók gróf Somssich Tihamér volt hontmegyei főispánt jelölték keresztény nemzeti párti programmal. Crescendo. Irta: LUX TERRA. Két nap óta halkan, csöndes nyugalommal havazott. Éjjel-nappal, egy pillanatnyi megállás nélkül. A vár udvarát már nem is söpörték, kinek-minek, mikor a császáriak ma vagy holnap úgy is bevonulnak. A hosszuhaju vitézek, Zrínyi Ilona katonái, nekibúsulva ültek kupáik mellett. Egy-egy bolthajtásos nagy szobában száz-százhusz ember ült együtt, a pipafüstöt vágni lehetett a levegőben s mintha halott fölött virrasztottak volna, mély csönd volt körülöttük. Az egyik szoba ajtaján egy öregasszony jött be. A várban mindenki Zoé anyámnak hívta és még Betthlen Gábor idejében került e falak közé, mint talált gyerek. Senki sem tudta kicsoda, milyen származású. Amikor hetvenkét esztendő előtt valaki letette a vár kapujába, csak azt az írásbeli üzenetet hagyta vele, hogy a gyerek neve Zoé. Sokan lengyel származásúnak hitték, sokan orosznak, de a Zoé szíve csak a magyarokhoz húzott. Először, mint fiatal leány, Brandenburgi Katalint szolgálta, később Báthory Zsófiát és utoljára I. Rákóczi Ferenc hitvesét. A titokzatos Zoé ifjú korában szép volt, eszes és üdves kezű, később epileptikus rohamok gyötörtek és iszákossá vált. Most már csak kártyát vetett és jövendőmondással mulatta rá a vár lakóit. A tűz fénye mellett valamelyik vitéz megismerné a sűrü füst között az öregasszonyt. Feléje kiáltott: — Hé, Zoé anyánk, vesse ki a jövendőt! Az öreg asszony leült a nyitott szájú tűz elétt?" elővette a kártyáját. A láng megvilágító ráncos arcát, egykor nemes vonásait és turbánszerű, kopott zöld fejkötőjét. Kivetette a kártyát, gondosan, fanatikus, beteg figyelemmel és lassan felvető mélyen fekvő, valamikor szép kék szemét. — Figyeltek? — kérdező. Több erős férfihang egyszerre mondta — Figyelünk! Az öregasszony hangja fátyolozottan, tompán hangzott — Mire a nap újra felkel, itt már a császáriak lesznek az urak . . . Caraffa egy szekér kínzószerszámot hoz magával és társzekereket az itteni kincsek elrablásához ... Itt vérengzés nem leszen már. A nádor és a főurak megköték az eperjesi hóhér kezét . . . Innét majd tovább megy a kínzó szerszámaival. A mi asszonyunk személye is gúzsba köti a kezét. Ez a kártya itt, a mi asszonyunk . . . Jobbról-balról nagy gond, hi és bánat áll mellette. Előtte meg egy nagy út . . . • Valaki megszólalt a sűrü füst között: — Majd Bécsibe hurcolják. Az öreg Zoé szeme komoran égett mély üregében. — Csupa köny az asszonyunk utja ... A gyerekeit elszakítják tőle . . . Halk morgás hallatszott. — A gazok! . . . — Idegen ország határa áll előtte . . . Egy kevés öröm, találkozni fog az urával és lengersok bi a gyerekei miatt. A kupák megzörrentek az asztalokon. A férfiak ittak. — Tovább! — ösztökélte valaki Zoé Ennek meghalkult a szava. — Nagy köd áll előttem . . . Sötétség . . . Csak valami, mint egy nagy víz, átcsillan rajta .. . Meg egy sírhalom . . . Messze idegenbe . Egy ököl rácsapott az asztalra. — Elég! Zoé ismerte e férfiakat. Egy mozdulattal össze:apró kártyáit, ruhájába retté és a földön Az ujságiró-minisztereie ünneplése. Bensőséges meleg ünneplésben részesítették a politikai újságírók a kormánynak ama tagjait, akik újságírói sorból emelkedtek a közélet vezető helyeire. A politikai hírlapírók testülete vasárnap este lakomát adott e kormányférfiak tiszteletére, akik közül az újságírók körében megjelentek Huszár Károly miniszterelnök, Beniczky Ödön belügyminiszter, Bárczy István igazságügyminiszter, Pekár Gyula államtitkár és kíséretükben Bónitz Ferenc sajtófőnök, Bárczy István, Kisfaludy Kálmán, Hunkár Dénes miniszteri tanácsosok. Haller István közoktatásügyi miniszter kimentette távolmaradását. Az újságírók nevében Lenkey Husztáv, a Pesti Hírlap felelős szerkesztője üdvözöli© meleghangú beszédben az újságíró-államférfiakat. Huszár Károly miniszterelnök hosszabb beszédben köszönte meg az üdvözlést, többek között ezeket mondván: — Ebben a pillanatban felidézem báró Kaas Iver szellemét. Nem tudok szólni pályatársaimhoz anélkül, hogy ne emlékeznem meg ő róla, aki mesterem, tanítóm volt akkor, amikor először léptem át a redakció küszöbét. Ő tanított meg fiatulra és becsülni azokat az ideálokat, eszméket, amelyeknek e pillanatban köszönhetem azt, hogy a magyar közélet oly súlyos terheket rakott vállaimra, amineket magyar államférfiú még nem hordott. Tudom jól, mit köszönhetek nektek, hogy sikerült ezt a nagy válságot megoldani. A sajtó támogatása nélkül a széthúzó, gyűlölködő pártokat még a rövid átmeneti időre sem lehetett volna összehozni. Végtelen hálát érzek az újságírótársadalom iránt azokért a szolgálatokért, amelyeket a nemzet ügyének tettek akkor, amikor abszolút kritikus pillanatokban és napokban át tudták segíteni a válságon a magyar politikai életet. Nagy szükség volt arra, hogy a magyar sajtó jóvátegye azt, amit a sajtó a nemzet életén eddig rontott. Kénytelen vagyok szóvátenni, hogy a sajtó egy részének oroszlánrésze volt abban, hogy az ország sorsa idáig lesülyedt Itt tapsoltak akkor, amikor legelőször romboltak szét egy redakciót, itt voltak olyanok, akik diadalünnepet ültek, amikor könyveket az utcára dobtak, amikor a sajtó egy-egy része megszűnt, amikor a rablás és a polgárháború szellemét akarták beoltani a népbe. Az egyszerű főmondatok politikáját és nem az úri huncutságot akarom folytatni, azt a politikát, amelyet munkás, iparos, paraszti és tisztviselő egyaránt megért és amelyet a magyar nemzet egész intelligenciája a maga politikájának vallhat. Semmiféle kabinet nem tudja ezt az országot regenerálni, csak a magyar politikai életnek valamennyi tényezőjének összeülve maradt. Egyszerre összerezzent és erősen figyelt Tompa dübörgést hallott. Mintha a föld alól jött volna. Hirtelen lefeküdt a földre és fülét a faburkolatra szőrte. — A császáriak, — mondta tompán — Éjfél előtt itt lesznek. A férfiak felugrottak, majd hirtelen újra leültek. Valaki összeszede a kupákat az asztalokról és kivittl. Egy lelógó bajusza, tatárképű kuruc felállt és az asztalra csapott. — Kurucok! — mondta vérbenforgó szemmel, — ezt mégse hagyjuk! Csaljuk tőrbe a németet és fizessük vissza Caraffának Eperjest ! Erre egy másik férfihang, egy haragvó, zengő férfihang válaszolt: — Nyílt harcban minden mehet! De becstelen cselhez a Thököly hitvesének katonái nem fordulnak! A férfiak száján egyszerre buggyant ki a tetszés: — Nem is! A császáriak kürtje megszólalt a munkácsi vár alatt. Zrínyi Ilona a nagy teremben, feketebársonyruhában várta Caraffa tábornokot. A főbb emberei voltak mellete, kipróbált kurucok, minden csepp vérükkel híves. A nagy teremben száz szál viaszgyertya égett a velencei csillárban, a férfiak arca mégis sötét volt és komoran hallgattak. Egyszerre hallani lehetett, amint a vár nehéz kapuját kinyitották az ellenség előtt Zrinyi Ilona összeszorított szájjal, sápadtan figyelt. A folyosón nehéz lépések közeledtek. Valaki kinyita a nagy terem ajtaját és Caraffa tábornok "ott állt Zrinyi Ilona előtt. A nápolyi származású olasz leplezetlen kíváncsisággal nézett végig a királynői alakon. Ez nyugodtan állta a tekintetet és hisgen meghajtotta a fejét. A fejedelemasszony még csak negyvenhárom esztendős volt, de fekete haja már