Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)
1919-12-25 / 188. szám
Budapest, 1919. , III. évfolyam, 188. (14,199.) szám. Csütörtök, december 25. —! ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 220 K — ! Félévre 110 „ — „ Negyedévre 66*— „ Egy hóra 20,,—. Egyes számra helyben, Vidéken és pályaudvaron 80 t. Hirdetés és apróhirdetés díjszabás szerint. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár út 78 TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓK KIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút 1. Telefon: József 52—95 KARÁCSONY EST 1919-BEN. ÍRTA: GÁRDONYI GÉZA. Csillag ne gyúljon ezen az estén. Angyalok ne zengjék: Békesség... glória! Asztalotokra fenyőfa helyett állítsátok a feszületet. Ne öltözzetek ünnepi víg ruhákba. Öltözzetek illőn, tompa fekete gyászba. Éli, Éli, lamma szabaktáni! Óh denevérként felszegezett, hóhérkezektől véresre vert, hóhérlábaktól kékre rugdosott, tépett hajú, könnyektől szennyes arcú, vad tövissel megkoronázott Krisztusom, te vagy ez estén a mi nemzeti címerünknek a képe. Nem zeng a magyar föld felett Betlehem öröméneke ez éjen. Nem trilláz itt a pásztorok boldog dudaszója. Nem röpködnek itt fehér angyalok. Testvér testvértől eltépve könnyes szemmel néz a távolból az éjbe. Hollók szállongnak itt a levegőben, hízott hollók, ötéves lakmározás után. S fölborzadt szőrrel csatangol a házi eb a mezőn: keresi gazdáját, kit a vörös bakók akasztottak fel magyar volta miatt. A karácsoni fenyők balzsamos illata helyett gyászszag nehezíti a melleket.Anyák máskor ezen a szent estén a meleg szobában, boldog mosolygással nézték a gyermeket. S elgyönyörödve mondogatták reá: — Óh áldott kicsinyem. Anyák ez idei szent estén, a hideg szobában, a sovány asztalnál, sokan-sokan még a fekete ruhában, búsan rebegik: — Nem áldott a ti nevetek szegények, hanem átkozott. Mert nincs többé magyar, csak átkozott. És nincs többé Magyarország, csak Mártirok országa. A nemzet küldöttei indulnak már a civilizáció fővárosába. Ahol franciául beszél a béke angyala. Mit nyújt nekik franciául a béke angyala ? Franciául és angolul Mit nyújt nekik ? Pálmaágat? Koporsószegeket! Dehát nem ilyen volt-e a magyar karácson, a tatárjárás évében ? Mikor saját országából kivert kutyaként futott a király is. Nem ilyen volt-e a karácson Mohács évében ? Mikor Budára félholdas zászlót tűzött a török. Nem ilyen volt-e Világos után? Mikor maga Ferenc József akasztatta nemzetünk hőseit? Volt-e akkor is csillaga a karácsonnak? Boldog arcokra világított-e a karácsoni gyertyák fénye? Nem nevezték-e bitangnak a magyart saját hazájában? Csak a nemzeti zászló nem volt rongygyá tépve, sárba tiporas, arcunkba verve, szemétdombra dobva, soha! . Hát most ezt is megettük, ezt is megszenvedtük, ezt is megbúsuljuk. De most mégis van egy név, amely könnyes szemünk előtt kiemelkedik a mindent elromboló viharból. Kiemelkedik mint tengeri részben a világító torony halvány fényjele. Név, amelyet már a vörös börtönök falai sóhajtoztak. Név, amelyet az ajkak nem mertek kimondani, de amelyet a könnyek kiáltottak. Név, amelynek hangzása, mint a haldokló vitéz utolsó hörgése. Mint a harci paripa hortyanása. Mint az ébredő oroszlán hazagordítása! Mint az ágyu-morranás . . . Horthy Miklós! A te nevedet rebegi ez a bús karácson. A te nevedet zúgják itt még a fák is. A sirhalmok is a távoli katona-temetőkben. A te neved a mi karácsoni gyertyánk. A te neved a mi karácsoni énekünk. A te fejed fölött ragyog elő a mi gyászfátyolba vont csillagunk. Láncra verhették ezt a nemzetet. Mellére gázolhatott az álnok cseh. Gúzsba csavarhatta a bocskoros oláh. Arcul köphette a vörös bandita. Széjjel szaggathatták Szent István palástját. Eltéphették a testvért a testvértől. De élőkre hiába kongatják akár Párisban is a halálharangot! Horthy Miklós, nemzetem reménycsillaga, izend meg a magyar anyáknak, hogy ne sírják ezt a szót: átkozott, hanem mondják csak mint szokták: áldott, oh áldott! Horthy Miklós, oroszlánok acélos vezére, keserű magyar, nézd meg a budai kalendáriumot: mennyire van karácsontól a másik nagy ünnep : a feltámadás ? A kisebbségi védelem és a magyar békeszerződés. Irta: Báró WLASSICS Gyula, a magyar közigazgatási bíróság elnöke. " Ha az a fenyegető veszély bekövetkezik, hogy a mi ezredéves hazánknak történetileg, politikailag, földrajzilag, gazdaságilag összeforrott egységét a párisi ötös tanács által nyújtott békeszerződés megbontja, ugy nínes kérdés, mely minket magyarokat életbevágóbban érint, mint a nemzeti kisebbségek védelmének rendezése. Ha az eddig hirdetett szétdarabolás bekövetkezik, úgy az 1910. évi népszámlálásból kiindulva, Románia fönhatósága alá kerülne 1,879.231, Cseh-Szlovákország szuverainitása alá jutna 1,084.343 és Szerb-Horvát-Szlavonország fönhatósága alá 686.631 magyar. Most nem akarok arra kiterjeszkedni, mennyire igazságtalan és az európai békére is mennyi veszélylyel jár ez az önkényes és a népek szabad rendelkezési jogát mélyen sértő, mesterkélt és ezért hitem szerint tarthatatlan földarabolás. Azt mégis ki kell emelnem, hogy ha csakugyan igaz volna is, hogy ezt a rettenetes megcsonkítást nem más okból és célból teszik, hanem csakis azért, hogy a nemzetközi villongások egyik fő oka: a több nemzetiségű magyar állam helyébe egységes nemzeti államok lépjenek, akkor is szörnyű tévedés köde borul erre a merész vállalkozásra, mert ennek a vállalkozásnak nem lesz más eredménye, mint az, hogy az összeforrott és a történelmi, gazdasági és civilizatórius hivatását becsületesen teljesítő Magyarországból alkotnak egy végtagjaitól megfosztott és kétségbeesésében mindenre elszánt Magyarországot és ráadásul alakítanak még három tipikus nemzetiségi államot. Olyan nemzetiségi államokat, melyek iskolapéldái lesznek az eddigieknél sokkal veszedelmesebb nemzetiségi államoknak és még tetézni fogja a bajt az is, hogy részben kulturailag magasabban álló népfajok igen nagy számmal kerülnek idegen államok keretébe. A „Nagy Románia" 17,323.000 lakosából 10,651.000 vagyis csak 61.5 százalék lenne román. Cseh-Szlovákország 13,058.000 lakosából 6,293.000 vagyis 48.3 százalék lenne cseh. Szerb-Horvát-Szlavonország 14,126.000 lakosából csak 5,174.000 vagyis 36,6 százalék lenne a tiszta szerb. A vezető népfaj tehát, mint a statisztikusok kimutatták, ahárom új állam közül csak Romániában érné el az abszolút többséget, de itt is 40 százalékot nyelvileg teljesen idegen nemzetiségek képviselnek. A másik kettőben még az abszolút többségit sem éri el a vezető népfaj. A három új állam tehát — nem istúlozta, midőn állíthatom — iskolapéldája lehet a tipikus nemzetiségi államoknak és hozzátehetem, hogy ezek már csak mesterséges szervezésüknél fogva is százszor kirívóbb nemzetiségi államok, mint a történelmileg összeforrott és a gazdasági feltételek kényszerűségével egymásra utalt nemzetiségekkel vegyesen lakott Magyarország volt. Talán még ellenfeleink is meg fogják érteni, ha teljes aggodalommal fordítjuk tekintetünket azon jövő felé, mely ezekben az országokban a nemzetiségi kisebbségekre és köztük magyar véreinkre vár. Különösen, h ha meggondolják, hogy Magyaror- A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal. — Ara 80 fillér. fi Pesti Hírlap következő száma szombaton december 27-én a rendes időben jelenik meg.