Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-25 / 188. szám

Budapest, 1919. , III. évfolyam, 188. (14,199.) szám. Csütörtök, december 25. —­! ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 220 K — ! Félévre 110 „ — „ Negyedévre 66*— „ Egy hóra 20,,—. Egyes szám­­ra helyben, Vidéken és pályaudvaron 80 t. Hirdetés és apróhirdetés díj­szabás szerint. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár­ út 78 TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓK KIADÓH­IVATAL: Budapest, Erzsébet-körút 1. Telefon: József 52—9­5 KARÁCSONY EST 1919-BEN. ÍRTA: GÁRDONYI GÉZA. Csillag ne gyúljon ezen az estén. Angyalok ne zengjék: Békesség... glória! Asztalotokra fenyőfa helyett állítsátok a feszületet. Ne öltözzetek ünnepi víg ruhákba. Öltözzetek illőn, tompa fekete gyászba. Éli, Éli, lamma szabaktáni! Óh denevérként felszegezett, hóhérkezektől véresre vert, hóhérlábak­tól kékre rugdosott, tépett hajú, könnyektől szennyes arcú, vad tövis­sel megkoronázott Krisztusom, te vagy ez estén a mi nemzeti címe­rünknek a képe. Nem zeng a magyar föld felett Betlehem öröméneke ez éjen. Nem trilláz itt a pásztorok boldog dudaszója. Nem röpködnek itt fehér angya­lok. Testvér testvértől eltépve könnyes szemmel néz a távolból az éjbe. Hollók szállongnak itt a levegőben, hízott hollók, ötéves lakmározás után. S fölborzadt szőrrel csatangol a házi eb a mezőn: keresi gazdá­ját, kit a vörös bakók akasztottak fel magyar volta miatt. A karácsoni fenyők balzsamos illata helyett gyászszag nehezíti a melleket.­­Anyák máskor ezen a szent estén a meleg szobában, boldog mo­solygással nézték a gyermeket. S elgyönyörödve mondogatták reá: — Óh áldott kicsinyem. Anyák ez idei szent estén, a hideg szobában, a sovány asztalnál, sokan-sokan még a fekete ruhában, búsan rebegik: — Nem áldott a ti nevetek szegények, hanem átkozott. Mert nincs többé magyar, csak átkozott. És nincs többé Magyar­ország, csak Mártirok országa. A nemzet küldöttei­ indulnak már a civilizáció fővárosába. Ahol franciául beszél a béke angyala. Mit nyújt nekik franciául a béke angyala ? Franciául és angolul Mit nyújt nekik ? Pálmaágat? Koporsószegeket! Dehát nem ilyen volt-e a magyar karácson, a tatárjárás évében ? Mikor saját országából kivert kutyaként futott a király is. Nem ilyen volt-e a karácson Mohács évében ? Mikor Budára fél­holdas zászlót tűzött a török. Nem ilyen volt-e Világos után?­ Mikor maga Ferenc József akasz­tatta nemzetünk hőseit? Volt-e akkor is csillaga a karácsonnak? Boldog arcokra világított-e a karácsoni gyertyák fénye? Nem nevezték-e bitangnak a magyart saját hazájában? Csak a nemzeti zászló nem volt rongygyá tépve, sárba tiporas, arcunkba verve, szemétdombra dobva, soha! . Hát most ezt is megettük, ezt is megszenvedtük, ezt is megbúsuljuk. De most mégis van egy név, amely könnyes szemünk előtt kiemel­kedik a mindent elromboló viharból. Kiemelkedik mint tengeri részben a világító torony halvány fényjele. Név, amelyet már a vörös börtönök falai sóhajtoztak. Név, amelyet az ajkak nem mertek kimondani, de amelyet a könnyek kiáltottak. Név, amelynek hangzása, mint a haldokló vitéz utolsó hörgése. Mint a harci paripa hortyanása. Mint az ébredő oroszlán hazagordítása! Mint az ágyu-morranás . . . Horthy Miklós! A te nevedet rebegi ez a bús karácson. A te neve­det zúgják itt még a fák is. A sirhalmok is a távoli katona-temetőkben. A te neved a mi karácsoni gyertyánk. A te neved a mi karácsoni énekünk. A te fejed fölött ragyog elő a mi gyászfátyolba vont csillagunk. Láncra verhették ezt a nemzetet. Mellére gázolhatott az álnok cseh. Gúzsba csavarhatta a bocskoros oláh. Arcul köphette a vörös bandita. Széjjel szaggathatták Szent István palástját. Eltéphették a testvért a test­vértől. De élőkre hiába kongatják akár Párisban is a halálharangot! Horthy Miklós, nemzetem reménycsillaga, izend meg a magyar anyáknak, hogy ne sírják ezt a szót: átkozott, hanem mondják csak mint szokták: áldott, oh áldott! Horthy Miklós, oroszlánok acélos vezére, keserű magyar, nézd meg a budai kalendáriumot: mennyire van karácsontól a másik nagy ün­nep : a feltámadás ? A kisebbségi védelem és a magyar békeszerződés. Irta: Báró WLASSICS Gyula, a magyar köz­igazgatási bíróság elnöke. " Ha az a fenyegető veszély bekövet­kezik, hogy a mi ezredéves hazánknak tör­ténetileg, politikailag, földrajzilag, gazda­ságilag összeforrott egységét a párisi ötös tanács által nyújtott békeszerződés meg­bontja, ugy nínes kérdés, mely minket ma­gyarokat életbevágóbban érint, mint a nem­zeti kisebbségek védelmének rendezése. Ha az eddig hirdetett szétdarabolás bekövetke­zik, úgy az 1910. évi népszámlálásból kiin­dulva, Románia fönhatósága alá kerülne 1,879.231, Cseh-Szlovák­ország szuverainitá­sa alá jutna 1,084.343 és Szerb-Horvát-Szlavonország fönhatósága alá 686.631 ma­gyar. Most nem akarok arra kiterjeszkedni, mennyire igazságtalan és az európai béké­re is mennyi veszélylyel jár ez az önkényes és a népek szabad rendelkezési jogát mélyen sértő, mesterkélt és ezért hitem szerint tarthatatlan földarabolás. Azt mégis ki kell emelnem, hogy ha csakugyan igaz volna is, hogy ezt a rettenetes megcsonkítást nem más okból és célból teszik, hanem csakis azért, hogy a nemzetközi villongások egyik fő oka: a több nemzetiségű magyar állam helyébe egységes nemzeti államok lépjenek, akkor is szörnyű tévedés köde borul erre a merész vállalkozásra, mert ennek a vállal­kozásnak nem lesz más eredménye, mint az, hogy az összeforrott és a történelmi, gazdasági és civilizatórius hivatását be­csületesen teljesítő Magyarországból al­kotnak egy végtagjaitól megfosztott és két­ségbeesésében mindenre elszánt Magyaror­szágot és ráadásul alakítanak még három tipikus nemzetiségi államot. Olyan nemze­tiségi államokat, melyek iskolapéldái lesz­nek az eddigieknél sokkal veszedelmesebb nemzetiségi államoknak és még tetézni fog­ja a bajt az is, hogy részben kulturailag magasabban álló népfajok igen nagy szám­mal kerülnek idegen államok keretébe. A „Nagy Románia" 17,323.000 lakosából 10,651.000 vagyis csak 61.5 százalék lenne román. Cseh-Szlovák­ország 13,058.000 la­kosából 6,293.000 vagyis 48.3 százalék len­ne cseh. Sz­erb-Horvát-Szlavon­ország 14,126.000 lakosából csak 5,174.000 vagyis 36,6 százalék lenne a tiszta szerb. A vezető népfaj tehát, mint a statisz­tikusok kimutatták, a­­három új állam kö­zül csak Romániában érné el az abszolút többséget, de itt is 40 százalékot nyelvileg teljesen idegen nemzetiségek képviselnek. A másik kettőben még az abszolút többsé­git sem­ éri el a vezető népfaj. A három új állam tehát — nem is­tú­lozta, midőn állíthatom — iskolapéldá­ja lehet a tipikus nemzetiségi álla­moknak és hozzátehetem, hogy ezek már csak mesterséges szervezésüknél fogva is százszor kirívóbb nemzetiségi államok, mint a történelmileg összeforrott és a gazdasági feltételek kényszerűségével egymásra utalt nemzetiségekkel vegyesen lakott Magyar­ország volt. Talán még ellenfeleink is meg fogják érteni, ha teljes aggodalommal fordítjuk tekintetünket azon jövő felé, mely ezekben az országokban a nemzetiségi kisebbségek­re és köztük magyar véreinkre vár. Külö­nösen, h ha meggondolják, hogy Magyaror- A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal. — Ara 80 fillér. fi Pesti Hírlap következő száma szombaton december 27-én a rendes időben jelenik meg.

Next