Pesti Hírlap, 1920. január (42. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-18 / 16. szám

i­s meg lehet élni a tiszta dalolásból! Bár csak kivándorolhatnék ebből az országból, mely­ben fészekrabló lett már mindenki! De té­pett szárnyakkal, tört ambícióval nem száll­hatok velük. Ideköt a régi röghöz a kutya­hűség. Itt őrzöm a romokat. És segítem összeszedegetni a szalmaszálankint a régi fészkek roncsait Mert lesz még uj fészek! Lesz még uj dalolás. Gyertek újra vissza ti éneklő madarak s ti hasznos fecskék. És odakünn se felejtsétek soha a régi fészket! Ti éneklő madarak, daloljatok odakünn is a régi fészek dicsőségére. Ne tagadjátok el régi tollatokat, származástokat Szerezzetek elismerést, dicsőséget az elhagyott, földúlt hazának. S mikor hangotok végigzeng a világon, végső akkordjában zendüljön föl a nemzeti bánat, hadd érezze az ünneplő Nyu­gat, mélyen bánatot okozott a Keleten. Ti vándormadarak, legyetek a magyar igazság vándorapostolay Zsolt, 1920. január 1., vasárnap. HÍRLAP Napi hírek.­ ­ (Magyar­ vezetöférfiak letartóztatása Nagyváradérg.) Nagyváradon oláh kémek azzal az ürügy­gyel keresik fel a város vezetöférfiait, hogy a magyar nemzeti hadsereg részére adomá­nyokat gyűjtenek. A váradi magyarság, mit sem sejtve, több ezer koronát adományozott a nemes célra, mire az oláhok valamennyiüket letartóz­tatták és szigorú fogságba vetették. A letartózta­tottak között van hir szerint gróf Széchényi Mik­­lós katholikus megyéspüspök, Cziffra Kálmán volt főispán, Lukács Ödön helyettes polgármes­ter, dr Krüger Aladár, a „Tiszántúl" szerkesz­tője és Csényi Nagy Imre ezredes. A letartózt­a­t­tottak sorsáról nincsenek jelentések.­­ (Clemenceau visszavonnl.) Bernből , táviratozza a Pesti Hírlap tudósítója. A Petit-Párision szerint Clemenceau rövidesem elhagyja Páriát, hogy" La Tranchebam keresem üdülést és emlékiratait megírja. Az a szándéka, hogy vissz­szavonul a politikai élettől és sajtóhadjáratai ábam sem vesz többé részt. " (A magyar sajtó kiáltványa a világ sajtójához.) Az Otthon írók és Hírlapírók Köre választmányi gyűlést tartott Hoitsy Pál el­nöklésével s Kun Andor főtitkári jelentésé­nek előterjesztése után egyhangúlag elfogadta, hogy a többi sajtótestületekkel együttesen kiált­vánnyal fordul sürgősen a külföldi sajtó­testü­letekhez, az író- és hírlapíró társadalmakhoz, amelyben kifejti a magyar álláspont igazságát és rokonszenvét és támogatását kéri a magyar nemzet ama küzdelméhez, melyben jogait, igaz­ságait, létét akarja megvédeni ellenségei nem­zeti történelmi, gazdasági, jogellenes, gyilkos és az egész világon veszedelmes merénylete el­len. Több jelenlévő meghallgatása után tagokat vett fel a választmány és végül egyhangúlag megnyilvánult szeretettel üdvözölte alelnökét, Szomaházy Istvánt, „Beszélgetésem a halottakkal" című legújabb munkája sikere al­kalmából, amely éppen az Otthon elhalt nagy­jainak emel emléket.­­ (A hírlapok postai szállítása.) A hi­rl­a­pok postai szállítási dijainak emelése és az utó­lagos elszámolást szabályozó rendelet végrehaj­tása ügyeiben a posta- és távirdaigazgatóság hiv­­atalálban Fejér Ottó főigazgató elnöklésével ér­tekezlet volt, amelyen a postaigazgatóság kép­viseletében Tarlós Imre főigazgató, Bényi Jó­zsef, dr Csatth Béla, Pallay György, Faller Ró­bert igazgatók és Vargha István főellenőr, azonkívül Szudy Elemér miniszteri osztályta­­n­ácsos, a központi sa­jtóvál­lat részéről Maics­ner Emil. Az Eat képviseletében Sebestyén Ar­nold, a Pesti Hírlap részéről dr Iványi Pál, to­vábbá dr Bernáth Ottó, a budapesti napilapok szindikátusának ügyésze, Pethő Lajos, a vidéki újságkiadók szö­vetségének elnöke és mások vettek részt. Az elnök üdvözölve a megjelenteiket, kije­­lentette, hogy a postaigazgatóság nem szívesen vállalta a díjtételek horribilis emelését, de a sú­lyos financiális helyzet kényszerítette erre. A felartóztatók kifejtették a rendelet egyes hiányait, mire a főigazgató kijelentette, hogy a rendelet néhány ujabb rendelkezéssel pótolni fogja.­­ (Katonai térképező tanfolyam meg­nyitása.) A magyar katonai térképező csoport­nál térképező tanfolyam fog megnyílni, melynek célja topográfusok kiképzése. Ezzel egyidőben ki fognak képezni egy megfelelő előképzettségű tisztet, mint geodétát (háromszögelő). Felvételre pályázhatnak harmincötödik életévüket be nem töltött oly tényleges állományú tisztek, akik elő­képzettségük, továbbá erkölcsi és fizikai ráter­mettségük folytán erre a szolgálatra alkalmasak. A pályázók kérvényei közvetlen a magyar kato­nai térképező csoport parancsnokságánál (Bu­dapest, I. Bécsi kapu-tér 4. sz. I. emelet), az idei február 7-ig nyújtandók be. * — (Szegény emberek Öröme.)­­ A zsufott vil­lanyosokon utazni akkor is veszedelmes, ha künn „lóg", akkor is, ha benn szorong és préselődik az ember. A künn lógósok minden pillanatban ki van­nak téve annak a veszélynek, hogy lezuhannak és keresztül gázol rajtuk a villamos, a benn összezsú­foltak pedig lépten,nyomon legalább is a bordáik épségét veszélyeztetik. De hát utazni ma másrészt a villamoson nem lehet, csak veszedelmek között-így kerültem fel ma én is egy 83.asra a Kossuth­utca sarkán. A két rossz közül a kisebbiket válasz­­tottam és ott szorongtam a pótkocsi hátsó peron­ján, velem együtt még vagy harminc ember. A ko­­csi még állt, amikor egy forradalmi időkre emlékez­­tető pattanás hangzott, el, valaki a könyökével be­nyomta a kocsiablakot Szép nagy, "ajonan bevágott üvegablak volt. A közönség elkezdett drukkolni a tettessel együtt, mi less, ha a kalauz észreveszi A kalauz a távolban, a kocsi másik végén mérte az átszállókat, egy kedves, barátságos arca. Jóindula­tú öreg úr odaszólt a delikvensnek: — Szálljon le, hamar, ameddig nem veszik­ össze. Kis a többi utas is bátorítólag augta: — Szálljon le! Gyorsan, amíg nem késő. A villamos már indult és a mozgó kocsiról egy kerek arcú köpcös fatalamber ugrott le. Megköny­nyebbülten nézett a tovahaladó kocsi utál*. Jött a kalauz, kereste a kár okozóját, káromkodott és szidta a megugrott fiatalembert fis az utasok mo­solyogtak magukban titkos kárörömmel. Az öregúr se mosolygott, aki az első tanácsot adta. De egyszer csak a zsebéhez kapott: — Az órám, az órámat ia elvitte a gazember. Aa aranyórámat a lánccal. Az utasok újra zúgtak. Kivitte! Nagyszerű. Uj trükk. Persie ezért törte be az ablakot! — Maga mondta neki, hogy ugorjon 1­4 — aúgta valaki a károsult öreg felé. — Igen, ő mondta, miért nem fogta le Ja­sest.^ ugy ken neki, — zümmögtek a többiek ie. És mosolyogtak. Kárörömmel, A sze­géliy­ emberek örömével . . •­ — (A cukorp&numa — bűnügy .) Az ötödik kerületi kapitán­yságnak szombaton kellett volna tárgyalnia Pfeifer Gyula tőzsdeügynök ügyét, aki tudvalevően huszonkét vagyon­osak cukorral ár­drágítást követett el s a bonyodalom mögött há­roim milliós vesztegetési affér is szerepel. A fő­kapitányság azonban­­az iratokat magához kérette , azután áttette az ügyészséghez. A kerületi ka­pinyságból, a tárgyaláson megjelent a Klein L D.­saádítócég főnöke, Stromi Ottó tőzsdeügy­nök és Mimrek János karhatalmi nyomozó, akik elött Kubinyi Géza rendőrkapitány kijelentette, hogy az ügyet a büntetőtörvény szésen fogják tárgyalni minthogy nem kihágási vétségről van azé, hme­rn bűncselekményről. Egyébként az egész cukorügy leleplezése olyképpen történt, hogy Minarek János karhatalmi nyomozó egy alka­lommal betért a börze épületében levő dohány­tőzsdébe, hogy cigarettát vegyen. A pulton öt csomag öt kg-os cukrot látott. Gyanúsnak ta­lálta ezt a nagymennyiségű cukrot és megkér­dezte a tőzsde tulajdonosnőjét, hogy kié a cukor. A tulajdonosnő nem tudott válaszolni, ellenben a dohánytőzsdében levő Bauer Zsigmond tőzs­debizoanányos kijelentette, hogy a cukor az övé, illetve családjáé. A nyomozónak arra a kérdésére, hogy ki szerezte a cukrot, azt válaszolta, hogy neki Strasser Ottó tőzsdeügynök adta, aki a Ká­l­mán­ utca 16. sz. alatt lakik. Minarek elment Stras­ser Ottó lakására, ahol Strasser feljelentette, hogy a cukrot Klein L­D. szállítócég raktárából vette. A karhatalmi nyomozó felkereste ezután Klein I. I. szállítócéget és megállapította, hogy annak raktárában 22.150 kg. cukor van és ezen a cukron kívül már igen sok került eladásra. A Klein L­D. cég kijelentette, hogy a cukor nem az övé, azt csak mint szállítócég helyezte el raktárában. Pfeifer Gyula tőzsdeügynöktől kapta a megbí­zást, azon ürügy alatt, hogy a cukor jótékony célra szolgál. Minarek feljelentést tett a főkapi­tányságnál, amely megindította a nyomozást s most végül odáig fajult a cukorpanama bonyo­dalmas ügye, hogy a rendőrségi tárgyalás elma­radása folytán nem tisztázódhattak máig sem a szállítás és értékesítés részletei.­­ (Dráma vagy baleset) Dr Szerényi Jó­zsef főorvos telefonon bejelentette a főkapi­tányság központi ügyeletesének, hogy Lónyay­utca 17. számú lakásában holtan találta a taka­rítónőjét és annak férjét. Galamb András ügyészségi irodakezelőt A főkapitányságról bizottság ment ki, s a rendőrorvos megállapí­totta, hogy a házaspár gázmérgezésnek esett áldozatul. Galamb András már halott volt, Ga­lambnét azonban sikerült életre kelteni és be­vitték a Rókus-kórházba. A helyszíni szemle során megálapították, hogy abban a szobában, amelyben Galambék laktak és amely a konyhá­ból nyílott, nem volt gázcsap. A szerencsétlen­ség ugy történhetett, hogy a konyhában lévő gázred­aud csapját nyitva hagyták és a nyitva lévő szobájuk ajtaján át telt meg a levegő gáz­zal. Hogy szerencsétlenség, vagy családi dráma történt-e, nem lehetett megállapítani.­­ (A nyomor enyhítése.) Huszár Károly miniszterelnök „Vészkiáltása", amelyben a budapesti rettentő gyermeknyomor enyhí­tésére hívja föl a társadalmat, az entente­hatalmak Budapesten időző katonai és diplomáciai megbízottainál is viaszhangra talált. Közülök elsőnek Cerutti Viktor olasz királyi politikai megbízott sietett jelentékeny adomány­nyal hozzájárulni a gyűjtés sikeréhez, ameny­nyiben még ma délelőtt tízezer koronát küldött be Huszár Károly miniszterelnökhöz a következő levél kíséretében: — Miniszterelnök Úr! Mélyen megindított a budapesti gyermekek oly nagy tömegének ret­tenetes helyzete és hogy a magam részéről e szo­morú viszonyokon valamelyest segítsek, sietek mellékelve beküldeni szerény hozzájárulásomat a Nagyméltóságod által kezdeményezett gyűjtés­hez. Fogadja Nagyméltóságod megkülönbözte­tett tiszteletem kifejezését A magyar társadalom minden rétegének meg kell mozdulnia hogy enyhüljön ez a kétség­beejtő ínség. A segítéshez nem elegendő a pénz­adomány, igyekezzék mindenki tőle telhetőleg természetben segíteni a sokasok nélkülözőn. Ad­­junk élelmiszert, ruhaneműeket, tüzelőanyagot a nyomorgóknak. Deli Artumé, egy fiúinternátus tulajdonosnője, a Pesti Hírlaphoz intézett levelé­ben bejelenti, hogy hajlandó egy vagyonlakó­csa­lád nyolc-tíz éves fiútagját teljes ellátásra elvállalni, iskoláztatni és fölruházni. — Ben­zeur Gyula, a kiváló festőművész, a következő fölhívást teszi közzé: — Felhívás férfi és női művésztársaim­ben. Barátaim! Az általános nyomor irtózatai­nak­ enyhítésére­­egyesek segítsége elenyésző semmi! De ha egyesült erővel adunk, amit ad­hatok. Mindnyájunkon segítü­nk. Ez a tudat pedig lelkiismeretünk nyugalmát megadva, friss munkára serkent­ődjon mindent, amit adhat! Tépjen ki egy lapot vázlatkönyvéből! Vegyen elő egy falihoz fordított, elfelejtett vázfentot. Ró­mában vagy anélkül. Értéke az adományozó ke­zevonása lesz. Az így összegyűlt művészi ado­mányokat­ felajánljuk a kormánynak, kérve azoknak értékesítését a k­öznyomor enyhitésé­ra Az e célra szánt adományokat eismervény ellenében január 18-tól 28-ig elfogadom: VI., Lendvay­ utca 15— délelőtt 10—1 óráig. — Az amerikai metodista egyháznak Budapesten járt küldöttsége nevében Burt püspök Ceglédről a következő tárviratot intézte ma Huszár Károly miniszterelnökhöz: — A tegnap látott budapesti nyomor ha­tása alatt és a Nagyméltóságod által tervbevett segélybizottságot támogatni óhajtván, a meto­dista egyház amerikai küldöttsége egyhangúlag elhatározta, hogy egyházának tervezett segítő közreműködésén kívül háromszázezer koro­nát bocsát Nagyméltóságod rendelkezésére. Az összeg átutalása mielőbb meg fog történni. A miniszterelnökség házipénztárába az akció céljaira eddig a következő adományok folytak be: Cerutti Viktor olasz ügyvivő 10.000 korona gróf Edelsheim-Gyulai Lipót 10.000 korona Lipótvárosi Kaszinó 10.000 korona, Bartha Károly­ elektrotech­nikai vállalkozó 10.000 korona, Fleissig Sándor ve­zérigazgató 10.000 korona, Donner Gyula 10.000 ko­rona, dr Dobay Aurél vezérigazgatóhelyettes 10 000 korona, Szávozd Emil 10­ 000 korona, Schönwald La­jos gyümölcspálinkatermelő 25.000 korona, Eternit­művek 5400 korona, Kelem­en Gyula igazgató 5OO0 korona, Szécsi Pál igazgató 5000 korona, Keszthelyi Ernő igazgató 8000 korona, Urikány-Zeilvölgyi Kő­­szénbánya Részvénytársaság 2000 korona, Weisz Fülöpné 1000 korona, Ottlyk Iván ny. államtitkár 1000 korona, dr Halom Dezső vezérigazgató 1000 ko­rona, Márkus Zsigmond kereskedelmi tanácsos 1000 korona, Fuchs Richárd vezérigazgató 500 korona, Végh Arthur igazgató 500 korona, Sas Ede újságíró 41­0 korona, Lipthay Ervin főmérnök 800 korona, El­ső Biztosító Intézet 187 korona, összesen 181.287 korona.­­— (Halálozás.) Dr Krenner József nyugalmazott egyetemi tanár, nyugalmazott nemzeti múzeumi igazgató, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tagja, a Múzeumok és Könyvtá­rak országos főfelügyelője, a Természettudomá­nyi Társulat választmányi és számos hazai és külföldi tudományos társaság tagja, pénteken Budapesten meghalt. Temetése vasárnap délután lesz a Kerepesi temető halottasházából. A mi­neralógiának legkiválóbb magyar művelője volt, a­ félszázad alatt a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárát a világ egyik legszebb ilyennemű gyűjteményévé fejtlmeztette. Különösen Sem­sey Andor ál­tozatkészség­é­ből több millió ko­rona értékű ritka ásványgyűjteményt szerzett a föld­ minden részéből. Petőfalvi Pleininger Ferencné szüle­tett Prückler Fanny, 76 éves korában, 16-án Buda­pesten meghalt. Temetése 18-án, vasárnap, délután fél négy órakor lesz a kerepesi­ úti temető halottas­­házából. Dr Frits Kálmán belügyminisztert tanácsos anyósát gyászolja a boldogultban. Melis E. Soma, a Hungária műtrágyagyár, és a Haditermény főtisztviselője, Dunakisvarsány­­ban meghalt Halálát felesége, született Holsteini Bieber Gizella te kiterjedt rokonsága gyászolja. 11

Next