Pesti Hírlap, 1920. január (42. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-14 / 12. szám
Budapest, 1920. XLIL évfolyam, 12. (14,125.) szám. CUÓFIZETÉSI ARAKI Égést érni 820 K — ( Félém 110. — „ Negyedén* ..... Mm — B Egy hón 20 „ —a Egyes szám in helyben, vidéken és pályaudvaron U £ Hirdatés ét apróhirdetés dijacabia túrnak PESTI HÍRLAP ts) •KIADÓHIVATAL: i^aios caaestorat 7f &EFO*: ÍÍS^T^TSÍ—02 122—91 112—94 122—93. (Éjjel 122—91 122—92 hÍT»adó.) NŐKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút . Telefon: Jószef 52—96. Sajtóhadjárat Magyarország ellen. .Amint előrelátható volt, most adja ki mérgét a szomszédos ellenségeink által informált külföldi sajtó, most, a tizenkettedik órában, amikor a győztes nagyhatalmak képviselői összeülnek, hogy eldöntsék sorsunkat Lázas buzgósággal dolgozik Parisban a cseh, román és szerb delegáció sajtóirodája és miközben isten és ember előtt az igazság meggyőző erejével tiltakozunk a viviszekció ellen, amelyet rajtunk elkövetni akarnak: sajtóhadjáratot indítanak ellenünk, hogy hamis vádakkal megtéveszszék a külföld közvéleményét. Jól tudjuk, hogy a háttérben settenkedő ellenségeink miféle eszközökkel dolgoznak, de tudnia kell a kormánynak is, mely az orvtámadások ellen való védekezésre kellően föl nem készült Ha ellenségeinknek módjukban áll, hogy különféle újságokban elhelyezzék a szemenszedett valótlanságokat, mi is megtehettük volna, hogy meggyőző érvekkel, kétségbevonhatatlan adatokkal informáljuk a külföldet az igazságról. Régi nóta, hogy évtizedeken át némán tűrtük a nemzetiségi sajtó-propaganda üzelmeit. Iskolai példája a kárhozatos strucc-politikának, aminek most érezzük szomorú következményeit Nap-nap után hol az egyik, hol a másik francia újság támad most ellenünk. A Petit Párisien rájuk fogja, hogy tavaszszal új háborút akarunk kezdeni. A Journal des Débate szerint a békedelegáció hűséges tükre a reakciós magyar kormánynak. A L'Hoimne Libre fenyegető hangon hirdeti, hogy a magyarok jelenlegi magatartása nem fogja elhárítani az igazságos büntetést Sokkal közelebb vagyunk az 1914. évi eseményekhez, semhogy elfelejtenék, hogy Magyarország éppoly bűnös, mint Németország, Ausztriaés Bulgária. Megrágalmaznak, hogy kegyetlenül elnyomtuk a nemzetiségeket, hívei voltunk a háborús politikának és uszályhordozói a császári abszolutizmusnak. És nincs senki, aki megfelelne a légből kapott vádakra; fölvilágosítaná a külföldet hogy a nemzetiségek épp úgy élvezhették itt az összes szabadságjogokat mint jómagunk. Erő bizonyság rá a tótok magatartása. Mosthogy elszakadhatnak tőlünk, velünk éreznék és hozzánk való ragaszkodásuk erősebb, mint valaha. A horvátok is visszasírják már a régi szép időket. A nemzetiségek képviselőiket szabadon választhatták és azok szólásszabadságukban korlátozva sohasem voltak Hányan jutottak a legelőkelőbb tisztségekbe, a táblán és Curián bírói, tanácselnöki székekbe! Csak természetes, hogy pörbe fogták az izgatókat akik Magyarország területi épsége, alkotmánya és törvényei ellen agitáltak, de ügyeikben mindenkor a pártokon felül álló, független és részrehajlatlan bíróság ítélkezett. Különbséget kell tenni a nemzetiségek és a nemzetiségi izgatók között, akik sohasem képviselték a népakaratot sőt azzal mindig szembehelyezkedtek. Rágalom az is, hogy a békedelegáció reakciós volna. Hiszen a delegáció élén a függetlenségi eszmék régi harcosa, gróf Apponyi Albert áll, akit nagyon jól ismernek Párisban. Ő elnökölt az ott megtartott interparlamentáris konferencián , a francia sajtó akkoriban a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkozott róla. Hosszú pályafutásán keresztül a legutóbbi időkig az ellenzék vezére volt és mindenkor keményen síkra szállt az osztrák zsarnokság ellen. Nagyfokú rosszhiszemükell hozzá, hogy egy reakció exponensét lássák benne, aki mindig a haladás embere volt De mindennél szembeötlőbb valótlanság, hogy a magyar kormány reakciós. A miniszterelnök mint néptanító kezdte pályafutását és a kabinet tagjai majdnem valamennyien a dolgozó elemekből kerültek ki. Kellően szervezett sajtópropagandával meggyőzhettük volna a külföld közvéleményét arról is, hogy nem volt, de nem is lehetett részünk a háború fölidézésében, mert nem rajtunk állt a döntés és ha mégis belesodródtunk a világháborúba, nem érezzük a felelősség súlyát mert ha akartuk, ha nem, alkalmazkodnunk kellett mindenhez, amit a bécsi kamarilla boszorkánykonyháján kifőztek... Dehogy is gondolunk mi tavaszszal kezdődő új habomra! Békét, de igazságos békét akarunk, hogy végre valahára hozzáfoghassunk a független, az új Magyarország kiépítéséhez. De ha már elkövettük a hibát hogy a külföldi sajtópropagandát idejében meg nem szerveztük, hozzuk helyre a mulasztást mielőtt körmünkre ég a tűz. A kormánynak sürgősen érintkezésbe kell lépnie a békedelegációval és utasítani, hogy cáfolja meg a rólunk terjesztett híreket s a valósághoz hiven informálja az entente tanácsa által képviselt országok közvéleményét.. Még nem kaptuk meg a békeszerződést. Jó ideig eltart, míg véglegesen döntetnek sorsunkban, van tehát elég időnk rá, hogy parírozzuk az otromba támadásokat El kell követnünk mindent hogy a tudatosan megtévesztett külföldi sajtó rokonszenvét és jóindulatát magunk felé tereljük. Nem belső propaganda céljaira kell gyűjtenünk a pénzeket, hanem arra, hogy az elfogult és megtévesztett külföldi sajtót tájékoztassuk és győzzük meg a mi igazunkról. És ha erre a célra csak a negyedrészét is rászántuk volna annak a horribilis összegnek, amit a közelgő nemzetgyűlési választások alkalmából az ország különböző kerületeiben egyedül plakátokra és egyéb nyomtatványokra költöttünk, könnyűszerrel ellensúlyozhattuk volna szomszédos ellenségeink párisi sajtóirodáinak működését Véres tüntetés Berlinben. A független szocialisták támadása a nemzetgyűlés ellen. — Gépfegyvertűz a támadókra. — Sok halott és sebesült. Berlin forronyó elemei, a független szocialisták és csendes szövetségeseik, a Spartakusok, már napok óta készülek nagyobb puccsra — mint már többizben megírtuk. — Különösena közlekedési munkások között igyekeztek elégedetlenséget szítani és sztrájkra buzdítani. Ebben úgy a függetlenek, mint a spartakusok nagy gyakorlattal dicsekedhetnek, mert a múltban te mindig a közlekedési üzemekre vetették magukat, valahányszor nagyobb akcióra készültek. Sötét terveik keresztülvitelére a legjobb támogatást a közlekedés megbénulása nyújtaná. Ez félig-meddig anarchiára vezetne és az anarchia az ő természetes szövetségesük. Úgy látszik, a német kormány már jó előre értesült arról, hogy a függetlenek a nemzetgyűlés mai ülését fogják felhasználni akciójuk végrehajtására A nagy rendőri készültség a birodalmi gyűlés épülete előtt nem józanította ki a rendbontó elemeket. A villamos alkalmazottait megnyerték tervüknek, mert abban a percben, amelyben a nemzetgyűlés ülését megnyitották, megszűnt a forgalom egész Berlinben- Érdekes különben, hogy Geyer Fritz, az ismert lipcsei túlzó, a függetlenek legradikálisabb szárnyának vezetője, tiltakozott az ülésen a nagy rendőrkészenlét miatt, pedig ez a nyughatatlan forradalmár nagyon jól tudta, hogy mire készülnek párthívei. A puccs nagyon hatalmasan lehetett megszervezve, mert amikor a tömegek akcióba léptek, az erős rendőrkordonokat egymásután törték át A támadók be akartak nyomulni az ülésterembe, de ekkor megszólaltak a gépfegyverek. A vége természetesen az lett, hogy a tömeg futni kezdett, halottak és sebesültek borították a birodalmi gyűlés előtt elterülő térséget. A függetlenek most bizonyára ismét Nosket fogják átkozni, miután sikerült nekik párthíveiket újra nekivezetni a gépfegyvereknek. Ezek az elszánt rendbontók, akik pártjuk vérével oly pazarul bánnak, még mindig nem okultak a múltakon és szegény félrevezetett emberek ínséges helyzetét akarják felhasználni kétes céljaik megvalósítására. A véres puccsról a következő távirati jelentést kaptuk: Berlin, jan. 13. A nemzetgyűlés mai ülése délután 3 órára volt kitűzve. A tüntető munkások menete már sokkal korábban a birodalmi gyűlés épülete elé vonult a független szocialisták felszólítására. Az épület bejáratát erős rendőri készenlét őrzi. Az épületbe csak a belépőjegyek szigorú ellenőrzésével lehetett bejutni. A parlament feljáróin géppuskákat állítottak fel. Minden eshetőségre számítva, a rendőrség teljes készenlétben állt. Negyed három órakor jelentették: a villamos vasúti alkalmazottak megszüntették a munkát és így a forgalom szünetel. A parlament elé újabb erős rendőrcsapat vonult fel. A nemzetgyűlés megnyitása után napirend előtt Geyer független szocialista képviselő kifogást emelt, a Ház megszállása miatt, és kijelentette, hogy méltatlan a parlamenthez, hogy ilyen körülmények között tárgyaljon, mert ez a katonai uralom visszaállítását jelenti. Fehrenbach elnök azt válaszolta, hogy sean joga, sem oka nincs arra, hogy útjába álljon azoknak a közbiztonsági intézkedéseknek, amelyeket a kormány szükségesnek tart. A ház ezután áttér a napirendre, az üzemi tanácsokra vonatkozó törvényjavaslat második olvasására. Mialatt Schneider képviselő megteszi az előadói jelentést, az óriási néptömeg, amely a birodalmi gyűlés épülete körül egybegyűlt, különösen a Königsplatzon és a Simsonstrasse felöli bejáratnál, mindig közelebb nyomult az épületnek a rendőrség részéről elzárt bejárataihoz. A rendezők minden fáradozása, hogy a tömeget visszaszorítsák, hiábavalónak bizonyult. Mikor a rendőrség már mintegy negyedórája hiába igyekezett visszatartani az elől nyomuló tömeget az embertömeg a feljáró mindkét oldalán átszakította az őrség láncát. Az ott levő rendőröket közrefogták és kiragadták kezükből a fegyvert. A fegyvereket összetörték és azokat a rendőröket, akik önként nem adták meg magukat, megverték. Rettenetes zajban tódult fel a tömeg a széles lépcsőzeten. A rendőrök második kordonját szintén közrefogták és ugyanúgy bántak velük, mint az előbbiekkel. A tömeg ezután kétfelé oszlott. Egy része a főbejáraton igyekszik behatolni a birodalmi gyűlés épületébe, a másik áradat pedig a Simonstrasse felől segítségre érkező rendőrcsapat felé vonul. Ebben a válságos pillanatban a Simonstrasse felől előbb egy-egy, később sok lövés dördül el. A főbejáratnál géppuskatűz hangzik fel. A tömeg vad futásban igyekszik menekülni. Sok halott és súlyosan sebesült maradt csak a helyszínen, a könnyen sebesülteket a menekülők magukkal hurcolják. A birodalmi gyűlés épülete előtti tér, főleg pedig a simonstrassei bejáratnál levő füves parkrészlet tele van összetört fegyverekkel,vörös zászlókkal, meg ruhadarabokkal. A birodalmi gyűlés épületében elhelyezett vöröskeresztes osz- A. Pesti Hirlap mai száma 8 oldal. — Ára 80 fillér.