Pesti Hírlap, 1920. augusztus (42. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-01 / 182. szám

Elbúcsúztam tőlük és ideadták nekem azt a magyarul írt könyvet, a Gábor Andor könyvét, hogy olvassam el és azután ítéljek. Én elolvastam azt a könyvet. Egyben föltét­lenül igaza van. Mikor Nagy Béla kir. ügyészt vádolja, Nagy Béla szabadon engedte ezt az em­bert, aki többet ártott poshadt betűivel a magyar­ság ügyének, mint egy vesztett háború, írjuk meg nyíltan. Itt ma súlyos a hangulat Magyaror­szág ellen. A Gábor Andor hajmeresztő hazugságai, a Bécsi Magyar Újság ocsmány szitkozódásai, eljut­nak ide. Itt árusítják e­zeket a rongyokat és olvas­sák. Lefordítják olaszra. Itt kell valamit tenni. Ezek a hazugságok, melyek cáfolat nélkül maradnak, borzasztó hatást tesznek. Ezek gyilko­lásról, kínzásokról, szemkiszúrásokról, pogromok­ról hazudnak, szabadon. A világsajtó átveszi a hí­reket!! Magyar részről semmi sem történik! Nekünk barátok kellenek, itt cselekedni kell! Összetett kéz­zel könyörgök innen, ahol itt állok a milliónyi el­lenség között, körülárasztva egy büzön vörös­­ magyar propagandától, mely a nemzet ellen tör, te­gyetek meg mindent a nemzetért! Hisz ma már annyira halad ez a propaganda, hogy nem állnak velünk szóba, mert mindenki azt hiszi, amit „ezek" mondanak. Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát, tegyetek valamit — a nemzetért! G Giorgio Gemraio. Elképzelem, hogy nem egy magyar­­szeretné viszontlátni Parist. Hat esztendő múltán szinte szükséglet, úgy vélem, hogy ismét fölkeressék a város és a St-Louis-sziget egy-egy zugát, i­s­mét végigfussák a Louvret, ahol Gioconda mosolyog — még mindig olyan rejtélyesen. Viszont akarják lát­ni a Notre-Dames-t, mely az alkonyatban oly ró­zsás, és mindazt, ami számukra már szinte csak emlék. De az utazás sokba kerül. Budapestről Pá­risba első osztály, hálókocsi, étkezés, borravaló — hétezer korona. Ugyanez az út harmadik osztály­ban feleannyiba kerül. Párisban találni penziókat, amelyekben napi húsz frankért tisztességes szál­lást és kosztot kapni. De tudom, ez 19 sok most azoknak, akik koronákkal gazdálkodnak. N. de Solpray. PESTI HÍRLAP 1020. augusztus 1., vasárap­­ t páris nyáron. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Henry Roy-féle vendéglők és a Vilgrawi­th alabok. — Egy hölgy, aki a Boulevard des Italiens-en a Pesti Hírlapot olvassa. — Igaza szalon-muzsika. — Budapest—Páris. A Tuilleriákban, a narancsos tornácon, a vá­ros kellős közepén, személyenkint két frankért le­het ebédelni. Egy bátor vállalkozó, akit a község­tanács támogat, megcsinálta a Henri Roy-féle nép­vendéglőket, melyekben tiszta bőrabroszokkal te­rített hosszú asztalokon munkások és szerény fize­tésű alkalmazottak egyszerű, ízletes táplálékra ta­lálnak. A két frankért előétel, húsétel, főzelék és zsennege jár. A faalkotmányokban, melyekben eze­ket a vendéglőket berendezték, láttam a Rue Royale masamódjait, amint jó étvágygyal ették a véres bifszteket és a kisütött burgonyaszeleteket; láttam miniszteri hivatalnokokat föltett kalappal, mert itt nincs fogás és ruhatár. Láttam, hogy jó kedvűek te hogy aranyosan csillog előttük a bor,­­ amit külön kell megfizetni. A Henri Roy-féle két frankos vendéglő már messze, nagyon messze esik a há­borútól . . . A Vilgrain-darakokban likvidálják az ame­rikai háborús anyagok maradékait. Ezek az ame­rikai hadianyagok, amiket két év alatt halmoztak fesre a hadsereg számára, sok mindenféléből áll­nak. Van ott kondenzált tej és kalap, selyemharis­nya és írógép. Az amerikaiak átengedték ezeket az árukat Páris városának, mely terjedelmes fabó­rékat építtetett, ahol az említett holmik huszonöt százalékkal olcsóbban kaphatók, mint másutt. .* A múlt hét egyik délutánján egy kis kalan­tom volt a Boulevard des Italiens-en. Esti hat óra felé járt az idő, gyönyörűen kéklett az ég. Világos öltözékek suhantak el előttem, hol diszkrét, hol erősebb parfüm illatával. Telivér párisi boulevard­hangulat... A Variétés-színházzal szemben újság­árus bódé. Meg akarom venni a Temps-t Egy ele­gáns, fiatal hölgy, akinek virágos kalapját vörös hajhullámok szegélyezik, a bódéhoz jön és a Pesti Hírlapot kéri. Az újságárus odaadja és hét koro­nát kér érte,­­ vagyis ötven centime-ot. Mert hát Párisban csak hét korona ér egy fél frankot. A Pesti Hírlap Párisban! Milyen érdekes iss­zerviút lehet ebből csinálni! Odamegyek, megkér­dem, milyenek az impressziói és ki tudja, barátsá­got köthetünk . . . Megszólítom a szép magyar nőt és azt mon­dom: — Madame, étes-vous depuis longtemps ici? (Nagysád, régóta tartózkodik itt?) Ő rám néz szép, nagy szemével és naiv tekin­tettel feleli ezeket a szavakat, amiket nem értet­tem meg: Uram, én csak magyarul beszélek . . . * A szalonokban, amikor a zongorista játszik, az emberek fesztelenül tovább társalognak. Pedig Beethoven, Wagner vagy Chopin ájtatos csendet érdemelnének. De ki tudná elhallgattatni ezeket a fecsegőket? Most aztán egy divatos komponista, Satie Erik, kitalálta az „igazi szalonzenét." Ez a zene épúgy része a szalon berendezésének, m­int a spanyolfal vagy teaasztal. Diszkrét és könnyed rez­géssel kíséri a még könnyedebb társalgást. Satie Erik kreálta a humorisztikus zenét is. Egyébként tehetséges ember és egyes amateurök Saint-Saens­szel hasonlítják össze, akinek valódi neve —­­Cohn. Illapi hirese. — (Nagyvárad város törvényhatósága) meg­alakult Pest vármegye­i székházában. A közgyűlés a törvényhatóság h­treetőjévé dr Hoványi Géza udvtari talakosolti főjegyzővé dr Jakab Mihály táblabírót választotta meg. A török uralom idejéből maradt ősi szokás szerint két követet is válasz­tott a törvényhatóság, dr Baróthy Pál és dr Buday Gyula személyében. A törvényhatóság nevében Bud­ay Gyula követ lelkes beszédben tilta­kozott Nagyvárad elszakítása ellen. A tiltakozó memorandumot a közgyűlés felterjeszti Horthy Miklós kormányzóhoz és a nemzetgyűléshez. A közgyűlés a váradi halálraítélt mártírok érdekében sürgős intervenció végett felírt a kormányhoz, hogy a magyarság gyalázatos és embertelen üldözé­sének minden rendelkezésére álló eszközzel ves­sen véget és lépjen közbe az antantnál, hogy a gaz ítéletet végre ne hajthassák. A törvényható­ság vezetősége a galád per egész anyagát ismer­tetni fogja a külfölddel is. —­­(Elbocsátott rendőrtisztviselők.) A főkapi­tányság a következő hivatalos értesítést adta ki: Az 1920. évi XI. t­c. negyedik szakasza felhatal­mazza a minisztert, hogy a tényleges szolgálat kötelékéből elbocsáthatja azokat az állami tisztviselőket és egyéb al­kalmazótakat, akik az 1918. október 31.ét­ől jelen tör­vény hatálybalépéséig terjedő időben hasafiatlan, társa­dalomellenes vagy a közerkölcsbe ütköző magatartást ta­núsítottak. A budapesti főkapitány előterjesztésére a bu­dapesti magyar királyi államrendőrség kötelekéből a mai nappal elbocsátották a következőket: Novák Sándor, Ka­szás Ernő, dr Kisteleky Imre rendőrtanácsosok; dr Hantié Ernő, dr Szmóding Béla, Buehlerger István, dr Környey Zoltán, dr Wagaszt József, dr Krompaszky László, dr Virág Sándor, dr Zellei Géza rendőrkapitányok; dr Chambre Lajos, dr Melléki Kornél, dr Szeless Pál, dr Simsai Albin és Sebesi Sándor rendőrfogalmazók; Majos Jenő, dr Pekovics Arthur rendőrsegédfogalmazók; Simon Géza, Almássy Kálmán rendőrfőszámtanácsosok; Frank Lajos, Pohl István, Temesvári János redőrhivatali főtiszt­iek, Kaszás Dezső rendőrhivatali tiszt, Kat­ina Béla rend­őrhivatali segédtiszt és Rózsa Juliska rendőrkezelőnő, Pet­tersen János, Garai Károly rendőrfőfelügyelők, Koós Ti­bor rendőrfelügyelő, Ferenczi Zoltán védőralezredes, Gyurtsy László védő­rőrnagy, Nánáasy László, Burlovits Marian, Kovatsevits Milos, Chabada Jenő és Koch Jenő detektivfőfelügyelők, Varga Mihály, Harkányi Pál, Ka­tona Oszkár, Újházi Soma, Cserni István, Szmarek János, Poseert János, Puskás Sándor detektivfelügyelők, Benedek Sándor, Nagy János, Hadlinger István és Paksi János detektívek, Lakatos Lajos és Kis Bálint rendőrkézbesítők. A nevezettek ellen a szabályszerű fegyelmi eljárás azonban tovább is folyik,­­ amennyiben a fegyelmi eljárás során jogerős határozattal hivatalvesztőre ítélik őket, úáy a törvény e szakasza alapján a részükre megállapítandó nyugdíjigényüktől is elesnek.­­ (A hazatérő hadifoglyok) segélyezésére Hohen­lohe hercegnő, Krokovich ezredesné és Tormay Cecil lel­kes kezdeményezésére németen este hajót indítanak a Petőfi-térről, amelyen harminc korona viteldíj ellenében három órai vízi utat élvezhet a fáradt pesti közönség. A hajóikon meleg konyha, hideg botla és cukrászbolt is. A háziasszonyi tisztet i­z akció vezetésében résztvevő elő­kelőségek töltik be.­­ (A Védő Ligák Szövetségének fennepe) lesz vasár­nap a Szenit­a Margitszigstett szárazon, vízen és levegőben. A városligeti JTOBLamokban pedig megnyitja Eskü a Vérme­zőn című képkiállítását a kormányzó, József főherceg, a kormány, az egyházi és világi­ méltóságok jelenlétében.­­ (Gerő és Létai) ügyében a vádtanács megsemmi­sítette a vizsgálófejjé-légzését és elrendelte ellenük a vizs­gálati fogságot, még pedig mint töbszörös csalásban való bűnsegédek ellen.­­ (Adakozás.) Az­­­elmult héten a következő adomá­nyok érkeztek a Pesti Ilix laphoz: A hírlapíróik nyugdíjin­tézetének, Ötvös Leó halála alkalmából koszorú-megvál­tás cimén: Steuer Marcell 100 K., Braun Zoltán 100 K. — Különböző célokra 100 koronán 'alul befolyt adomá­nyok összege 'környvelőségünkben megtekinthető adatok szerint 23.60 K. — Helyesbítés: A Polgári Olvasókör, Komlósd adománya 181 K. tévesen kétszer lett kimu­tatva. — (A Esza-oyill£osvág) polgári tettesei közül az ügyészség gyilkossággal,­ illetve gyilkosságra való felbujtás­sal vádolja Horváthi-Janovitsh Jánost, Lángot, Lengyelt, Kéri Pált, Magyar Lajost és Fényes Lászlót, a szökésben levő vádlottak ezen pedig körözőlevél kibocsátását indítványoz­za. A főtárgyalást a polgári vádlottak ügyében valószínűen szeptember végén tartják meg.­­ (Hármas kivégzés) volt szombat délelőtt Buda­pesten. A gyísjtöftegház udvarán végrehajtották a halálos ítéletet a csepeli vörös hóhérokon: Kertész Móron, Szladek Ferencen és Zwick Jánoson. — (A kötelező menürendszer) visszaállításának ter­v­ével foglalkozik az átvizsgálóbizottság, amely le fogja szál­lítani a vendéglői főzelékes feltét árát is. — (új l­agyar történelmi képek.) A vörös uralom ál­tal alaposan k­mpromittált „történelmi" piktúra alatt jól eső örömmel látjuk újraéledni a vérbeli magyar tör­­ténelmi festést,e­ h\A „Védő Ligák Szövetsége" kezdett nagyszabású akciótki magyar nemzeti érzés új élesztésére, mikor a jelen idők egyik legszebb mozzanatát, nagy­méretű történelmi képen akarja megörökíttetni, hogy azután reprodukáltatva az egész országban elhelyezze. A kép tárgya: „Eskü a vérmezőn" és kifejezésre akarja jut­­tatni azt a jelenetet, mikor a Vérmezőn a magyar had­­sereg felesküszik a magyar alkotmányra, a kormányzó­t az egész hivatalos magyar nemzetet képviselő személyek, egyházi és világi méltóságok jelenlétében. Százhúszezer­ koronás díjakat tűzött ki a szövetség e művészi pályá­­zatra, melynek pályaműveit ma mutatták be a sajtónak a Műcsarnokban. A reális megfestés szempontjából legéret­tebb Dudits Andor pályaműve, melyen a Vérmezőt látjuk finom tónusú tájkép hátterével, rajta Horthy, a díszman­gyar ruhás alakok és papság között esküre emelt kézzel. A szimbolikus szempontot képviseli Márton Ferenc he­roikus szépségű pályaműve, melyen a nagy mező misztikus tömegéből kimagasló sziklabércen látjuk Horthy kormány­zót, amint a honfoglaló magyar vezérek kö­zött széttöri a rabság bilincseit, jelképezve a magyarság ujjá­ébredését, az új honfoglalást, s az új szabadság kezdetét- A realitás szempontjából ugyancsak kiváló pályamű Gergely Imre vászna, mely előkelő művészi készséggel örökíti meg az eskü jelenetét. Hatásosan festi meg Moldován Béla is a síkságon lezajlott jelenetet, de inkább plakátszerűen. Egészen bizarr felfogás jellemzi Rudnay Gyula pálya­művét, melyen a Vérmező biblikus háttérnek van meg­festve. A reális megoldást keresi még Kacsány Ödön, aki tűzvilágításos tónusában a Vérmező zöldjébe festett® Horthyt és kíséretét; Kukán Géza főleg az oltár elé he­lyezi főszereplőit és túlzott, pathetikus mozdulatokkal akarja fokozni a hatást; Leidenfrost Sándor édeskés tó­nusban, főleg a szereplők portrait-hűségére törekszik. Horthy Béla egészen prózai háttömeg közé helyezi jel®, nejét; Kiss Kálmán kemény fekete rajzzal, szinte fény­képszerűségre törekszik; Gáspár Miklós gobelinszövést gondolt el; Kr. A. befejezetlen aquarell vázlata mellett még feltűnik az „Esküszünk" jeligéjű pályamű theatrális hatásaival. (Kéadi.) — (A népbiztosok bím­poréban) a szombati tárgyalá­son Berinkey volt miniszterelnökhöz intézett néhány kér­dést a vádlottak közü­l Bokányi, Szabados és Ágoston, majd a második tanút, Baloghy Ernő volt közélelmező minisz­tert, jelenleg gyakorló ügyvédet, hallgatták ki Ő is részle­tesen elmondotta a Berinkey-kormány lemondásának körül­ményeit, amely abban a tudatban történt meg, hogy tiszta szocialista kormány következik. A polgári miniszterek a kétségbeesés szélén voltak. Szinte szégyenük bevallani, hogy a kormánynak nem volt elegendő hatalma a szociál­demokratákkal szemben. A­zorra az elnök kérdésére kijelen­ti, hogy az ird­emálási javaslathoz a­ polgári miniszterek az in­ternálandók érdekében járultak hozzá, Aczél főügyészhe­lyettes kérdésére pedig úgy nyilatkozott, hogy a diktatúrá­nak március 22-én nem lehetett ellenszegülni. Végül a vé­dők a Nyieztor, meg Ágoston vádlottak intéztek kérdéseket a tanúhoz. Hétfőre beidézték tanutóben Búza Barna és Vass János volt minisztereket.­­ (Halálozás.) Rosenberg Mártis, szül. Balog Ilonka, július 24-én Budapesten meghalt. Júius 28-án helyezték nagy részvét mellett Veszprémben sarák nyugalomra­özvegy Parst Miksáné, született Fischer Mária, 68 éves korában hosszas szenvedés után meghalt. Temetése hétfőn d­­e­ 11 órakor lesz a farkasréti izr. temető halot­tasházából. — (Csőrepedés Budáni SwimbHitnn­dSch&n & budai Rupp Imre­ utcában eddig még meg nem állapított okok miatt megrepedt a fővízvezetéki csatorna. Az egész Krisztinavárosban megszűnt a vízszolgáltatás. A vízmű­vek igazgatósága intézkedett, hogy a zavart megszün­tesse. — (A vasutasoknak), az álam­vasút igazgatósága előterjesztésére az elmaradt kedvezményes ellátás értékét készpénzben fogják is fizetni. Tetemesen emelte a kor­,­mány a vasutasok havi­ drágasági segélyét is és gondos­kodott róla, hogy­­ az­ vasuti alkalmazottak saját és­ család­juk ruha-, cipő- és fehérnemű-szükségletét jutárnyos áron beszerezhessék. Végre az alkalmazottainak az 1920—21. évre a díjszabásemelés folyt­án vtánható üzleti felesleg után járó jutaslékéra előlegek fognak folyósittatni, amelyek két részletben, szeptembe­nben és decemberben kerülnek kifizetésre. Ily előlegeket oly alkalmazottaknak is utal­ványoznak, akiknek jutalékra igényük eddig nem volt.­­ (A vérmezői ünnepség.) A MOVE fölkéri tagjait, hogy az Étkzedő Magyarok Egyesülete által a Vérmezőn ren­dezendő ünnepségen minél számosabban jelenjenek meg. Gyülekezés a Vérmezőn az Attila­ utcai középső lejáratnál, a MOVE zászlaja alatt. Tagsági igazolvány elhozandó. — (Házasság­.) Guthi Mária, dr Guth­i Soma leánya, a mai napon házasságot kötött Magyari Lajos stárwrrrflvészszel. Vadász Ferenc és Berger Erzsike augusz­tus 1-én délután fél öt órakor tartják esküvőjüket a dohány­utcai izraelita templomban. (Minden külön értesités he­lyett.) Sümegi Lajos aki gazdász, tart. honvédhuszám hadnagy, Sümegi Vilmos volt országgyűlési képviselő fia, ma tartotta esküvőjét szini Fodor Hajnalkival szini Fodor Gyula fővárosi műépítész leányával Balaton­boglár von. Násznagyok voltak óhegyi Schwáb Alfréd nyug­­aton bornagy és gyulai Gaál Gaszton nemzetgyűlési képviselő* Schwarz Viktor Esztergomból eljegyezte Szász Irmust Budapesten. (Minden külön értesítés ha­­lyett.) Bányász Erzsikét — Bányász Gyula fakeres-­ kedő húgát — Budapesten eljegyezte Pirn­itzex Bda Szekszárdtól. (Minden külön értesítés helyett.) Fekete Géza és Fehérvári Schaller­­ i­s , a színművésznő e hónap 28-án Székesfehérvárott ház­iasságot kötöttek. Horvát Ernő, a Huzitska E. könyvkereskedés tulajdonosa, eljegyezte G­r­a­u­e­r M. háztulajdonos bájor leánykáját, Klári­kát. Boross József és Havas Erzsébet augusztus 1-é­n déli 1 órakor a dohány-utcai izraelita templomban há­zasságot kötnek.­­ (Angol tennis-labdák) újból érkeztek Kertész Tán­dor Kristóf-tér, Wessely István, Váci­ utca,

Next