Pesti Hírlap, 1921. február (43. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-12 / 34. szám

A nagylelkű Anglia,­ ­ t az angol kormány egy nagyszerű elhatá­j­­ozással kászólította az Északamerikai Egyes­ Kü­lt Párt tamokat, hogy ők ketten mentsék meg a Világot a gazdasági katasztrófától. Anglia a maga részéről kilencszáz millió font sterlinget ajánlott föl erre a célra, vagyis huszonkét milliárd frankot aranyban, azzal a kikötéssel, h­ogy Amerika is adjon nyolcszázezret.­­Még pedig olyanformán, hogy Amerika engedje el azt a nyolcszáz milliót, amelylyel neki Anglia tartozik s akkor Anglia is el fogja engedni azt a tizenhétszáz milliót, melyet az entente ol­dalán küzdő kisebb és nagyobb­ államoknak a háború folyamán kölcsön adott. Ez a terv, melynek megvalósítása egy­szerre véget vetne a Világ nagy bajainak, nem új. Fölmerült már a nagyhatalmak párisi kon­ferenciáján, mikor Wilson részvételével a bé­keszerződések feltételeit tárgyalták. Akkor Keynes volt Anglia gazdasági megbízottja. Ő volt az, aki megcáfolhatatlan adatokkal kimu­tatta, hogy Németország képtelen megfizetni azt a hadisarcot, melyet tőle követelnek és hogy ez a követelés tönkre fogja tenni nem­csak a legyőzött államokat, hanem az egész vi­lág gazdasági életét. Nem hallgattak rá; le­mondott megbízatásáról s megírta híres köny­vét, melynek konklúziója szerint a válság csak úgy oldható meg, ahogy azt most az angol kor­mány tervezi. El kell engedni minden háborús adósságot s le kell szállítani Németország sor­ját olyan mértékre, aminőben az elviselhető. Hogy mit fognak Amerikában az angol­­ajánlattal szemben határozni, ma még egyál­talában nem tudható. Nem is igen h­atároz­hatnak március elseje előtt, amikor az úton választott elnök elfoglalja a hivatalát. De van­nak jelek, amelyek biztatók. Az amerikai üzlet­eikig nagy válságok idejét éli és általános a mieggyőződés, hogy e válságok Közép-Európa,­­szegényedésének és ipari romlásának a követ­kezményei. Rövid idő előtt összejöttek Chica­góban az Egyesült­ Államok valamennyi ipari s­s kereskedelmi kamaráinak vezetői, valamint a­­ nagybankoknak képviselői s annak a nézetnek adtak csaknem egyhangúlag kifejezést, hogy Amerikának kötelessége is, de még érdeke is, hogy segítsen Európán s hogy e céltól nem szabad visszariadni a legnagyobb áldozatoktól sem. Hozzá vehetjük ehhez azt is, hogy Ame­rikában nagyot fordult utóbbi időben a közvé­lemény s szaporodott azoknak száma, akik föl­ismerték, hogy igazságtalanság­ volt részükről a háborúba való beavatkozás. Kötelességük te­hát a jóvátétel. S erre a jóvátételre nem képes más, csak ők és Anglia. Ők pedig könnyen te­hetik, mert hiszen oly horribilis összegeket kerestek a háborús szállításokon, hogy azok­nak csak egy kisebb hányadáról van ma szó, amelylyel megmenthetnék az egész világ vál­ságát s vele együtt a magukét is. Az ügy tehát egyáltalában nem remény­telen odaát. Már­pedig, ha Amerika hozzájárul Anglia javaslatához, akkor Franciaországnak akarva nem akarva engednie kell. Hisz ő tar­tozik e két államnak legnagyobb összegekkel. Neki akarják elengedni a nyomasztó tartozá­sait. Kötelessége lesz,­­ kénytelen lesz is vele, hogy lemondjon Németországgal szemben kö­vetelésének legnagyobb részéről , amely amúgy sem behajtható. Kötelessége lesz ez a többi­­győzteseknek is, akik velünk szemben támasztottak követeléseket. S ez­által egyszerre lélekzethez juthat az egész világ, visszatérhet a jólét, begyógyulh­atnak az ütött sebek. Oly hallatlanul nagyszerű befejezése lenne ez a világháborúnak, amilyen volt annak egész lefolyása. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország. Cr­T XLIII. évfolyam, 34. (14.f) Budapest 1921. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ........ 440 K — f fe­élévre 220 „ — M Negyedévre ....... 110 „ — „ jegy hára ........ 40 „ — „ Ilgyes szám­ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 2 korona, 'hirdetés én apróhirdetés díjszabás ecerinl 1 %j­­a. ni—- -Szmbat. iefernár 12. KiaMotu. jd0n0.90k : L É 3 IS A § Y TESTVÉRE 8ZERXfiúZ!Ö6£G, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, V.. Vik­nos császár-út FIÓKKI­ADÓHIVATAL: Budapest, VII.. Erzsébet-körűt USSS A kéthetes belső válság különböző fordulatok után megoldáshoz jutott: a pártok között való hely­zet újabb alapokra helyeződött, a kormány támo­gatására sikerült összehozni a nemzetgyűlés jelenté­keny többség­ét és a kormány pedig változatlanul helyén marad. A kibontakozás módját azon a ta­nácskozáson találták meg, amelyet gróf Teleki Pál miniszterelnök hívott egybe­ ma estére. Ott voltak az összes pártvezérek és az volt a cél, hogy a kisgazda­pártból, a keresztény egyesülésből és a disszidensek­ből egységes kormányzó pártot alakítsanak­. A tervet ezúttal nem a miniszterelnök terjesztette elő, hanem gróf Bethlen István, akinek egyszer már sikerült összeboronál­ni a pártokat szorosabb egységbe a nyáron. Bethlen nagy meleg­séggel ezállt síkra a­z egy­séges magyar párt mellett. Hivatkozott a belső és sz­ülke politikai helyzetre, amely parancsolóan kí­vánja, hogy tegyenek félre minden ellentétet, minden személyes tekintetet és segítsék elő az egyesüléssel azt, hogy mihamarább megkezdődhessék a m­uttca. Konkrét indítványt is terjesztett elő,­ hogy a három párt állapodjék meg egy közös munkaprogrammban és mondja ki az egyesülést. Az alapja ennek az lett volna, hogy mind a három párt megegyezett már a királykérdés félretételében, a pénzügyi, gazdasági és egyéb sürgős reformok megvalósítása tekintetében pedig nincsenek számottevő eltérések. A tervet azon­ban nem fogadták rokonszenvvel, sőt a disszidensek kivételével mindenki, a jelen volt kisgazdák és ke­resztény nemzetiek valamennyien ellenezték. Egyik kifogás az volt, hogy már egyszer megcsinálták, ő akkor is nagyon rövid ideig tartott, m­ert nagyon különböző világnézletű politikusok vannak a két pártban, a keresztények kijelentették, hogy a kis­gazdapárt egy részével, a ,szépségesekkel", lehe­tetlen együtt dolgozniuk. (Akkor még nem tudták, hogy a ,,szélsőségesek" külön tanácskoznak és el­határozták a pártból való kilépésüket.) Az egysé­ges párt helyett azonban mindkét oldalról azt aján­lották, hogy alakítsanak egy pártszövetséget, — nem koalíciót, amely már nagyon lejárt alakulat, — oly szövetséget, amely a pártok kellő fegyelmezése mellett megfelelő biztosítéka a parlament munkaké­pességének és a kormány pozíciójának. Az érte­kezlet ezt el is fogadta, s a létrejött megállapodások­ról a következő kérülést bocsátották rendelkezé­sünkre: — A kormányt támogató pártok vezetőinek értekezlete cboban a­­meggyőződésben van, hogy az ország jelen helyzetében az erős, eredményes kor­mányzást leginkább az egységes kormányzópárt biztosíthatná. E cél lehető elérésére a kormányt tá­mogató pártok szövetségét mondja ki. Hogy az együttműködés lelkileg, tárgyilag minél szorosabb és egységesebb lehessen, a pártok közös értekezle­ten tanácskoznak, a pártok elnökségeiből pedig kö­zös elnöki tanács alakíttatik a miniszterelnök ve­zetése alatt. Ezzel a határozattal a válság megoldódott. A hírt a kormánypártba Ferdinándy és nagyatádi Szabó miniszterek és Meiyer János államtitkár, pártelnök vitték meg, ahol megnyugvással fogadták. A pártok elnökeiből alakított elnöki tanács már szombaton este össze is ül, vasárnap pedig együttes pártértekezlet lesz. A pártok megállapodásának eredménye az is, hogy a Teleki-kormány jelenlegi összetételé­ben helyén marad. A nemzetgyűlést pedig alkal­masint a jövő hét csütörtökjére fogják egybehív­ni. A pártok szövetségének fegyelmezése céljából kimondják a szervezetben, hogy a teljes üléseken bárki indítványt tehet az ellen, aki­­i kellő párt­fegyelem ellen vétett A politikai helyzet másik jelentős eredménye egy új ellenzéki párt megalakulása. A kisgazda­pártnak az a része ugyanis, mely a tegnapi válasz­táson a párt vezetőségében nem nyert kellő képvi­seletet és ennek következtében attól tart, hogy a párt vezetése is más irányba fog terelődni, elhatá­rozta, hogy kilép a pártból és ellenzékbe megy. Körülbelül huszonöt képviselő fog csatlakozni ehhez az ellenzéki csoport­hoz, amelyben részt vesznek Kovács J. István, Dö­mötör Mihály, Líviák Pál, Slassay Károly, Simonyi-Semadam Sándor, Hencs Károly és mások, igen so­kan nagyatádi Szabó István legszemélyesebb hívei közül. Az ellenzéki kisgazda-csoport ma este meg­beszélést tartott, amelyen kilépésükről és parlamenti akciójuk programmjáról tanácskoztak. U£y értesü­lünk, hogy a kilépett kisgazdái­ pártja igen erős el­lenzéke lesz a korrtránynak, de elsősorban magának g­róf Teleki Pál miniszterelnöknek. Az akció azon­ban nem irányul nagyatádi Szabó ellen, akivel hí­vei már közölték is kilépésüket a pártból. Az­ ellenzék érintkezésbe lépett parlamenten kí­vül álló tényezőkkel is, akik a legmesszebbmenő tá­mogatásról biztosították mozgalmukat. Az új párt a szabad királyválasztás programmja alapján áll, erősen nemzeti irányú és liberális. A disszidens képviselők a miniszterelnöknél le­folyt pár­tközi tanácskozás után elhatározták, hogy gróf Bethlen István körül csoportosulva, egyelőre megmaradnak pártonkívüli helyzetükben és továbbra is egy többségi párt megvalósításán munkálkodnak Ernst Sándor a keresztény nemzeti politikáról. -A keresztény nemzeti politika egy évedül em­lékezik meg Ernst Sándor, a keresztények politikai táborának egyik vezére. Megállapításai kiterjednek a külső politikai kérdésekre is és itt határozottan figyelemreméltóak. Röpiratának utolsó szakasza­ , Jövőnk, amelyből a következő szemelvényeket adjuk: Tém­ileg némely heves hangulatnak le kellett véka é­desedve. De ebből nem következik az, hogy maga a keresz­tény alap gyengül. A keresztény alap egész Európában erősödik, nálunk sem fog elgyengülni. A~ kimerült viláig inkább fog visszatérni a kereszténységhez, mint valaha. Csakhogy ebből nem következik, hogy aki a leghan­gosabb keresztény, aki legtöbbet követel, az a legvalódibb keresztény. Ő, ami a kereszténységet illeti, kívánnivaló van még sok között­ünk. Én ismerem az embereket és nincs is forróbb vágyam, mint­ hogy az én haj­gos keresztény fe­lebarátaimat jobb keresztényeknek lássam. Az,.utolsó időkben sok mindenféle tény mellett ta­gadhatatlanul nagy volt az árnyék, sok volt ii hanyatlás. Ezt a f­anyatlást meg kell állítani. Mikor én a korábbi években a nemzet soknemű bű­neit láttam, azt hittem, hirdettem, hogy ez államnak meg kell bűnhődnie. Most bekövetkezett bűnhődés, most it hiszem, nagyobb ez a bűnhődés és rettenetesebb, mint a nemzerc bűnei voltak. Én remélem, hogy ez a szenvedés bennünket csak jóra fog vezetni. A magyarnak kedélye mérhetetlen kincseket rejt magában, örülni tud, sírni tud, ünnepelni tud. Össze fog fogni a magyar szerencsétlenségében. A bátorség nem fog megkisebbedni, sokan az életben ezt tartják első erénynek, a­ magyar bátorság nem fog elkorcsosodni.. Most is a magyar hűségének lett áldozata, míg kö­rülötte mindenütt tobzódott a" hűtlenség és szedte jutal­mait, ki maga hű maradt. Be­sajná­ljuk-e hűségünket? Ki­csoda sajnálná ezt a dicső erényt­, ki sajnálná az­­ildozatot, melyet hozott.. Igenis, kitartottunk és áldozatokká lettünk, hűtségesek voltunk és a szerencsétlenségbe döntöttek ben­nünket. Nem lesz mindig így. H­ségesek, egyenesek leszünk ezentúl is. Lesz í­ég nekünk is jövőnk. Olyan jö­vünk, mely a becsületesség jutalma. PártSzövetség alakul­ a kormány támogatására. A válság megoldódott, a kormány marad. — Csütörtökre össze­­hívják a nemzetgyűlést. Kovács J. István vezetésével 25-en ki­lépnek a kisgazdapártból . Nemzeti liberális ellenzéket alakítanak.­ ­ Benes a római tárgyalásokról, Bécs, febr. 11. Dr Benes cseh külügyminiszter é­ Rómából való elutazása előtt kijelentette a Corriere de La Sera munkatársának, hogy Sforza gróffal foly­tatott tanácskozásai a Magyarországot, Ausztriát és Oroszországot illető kérdéseidre, a portorosei konfe­renciára és az olasz-cseh gazdasági kapcsolatra vo­natkoztak. Gazdasági szövetségi szerződés munká­ban van. Portoroseban a középeurópai vasúti és ha­józási összeköttetések, a vasúti kocsik feloszlása és a középeurópai forgalom javítása kerül tárgyalás alá. Dr Benes nézete szerint Ausztriának elsősorban gazdasági életének megjavítására kell törekednie és nem sza­bad a külföldtől csodákat várnia. Briartd gyanakodva néz Bajorországra. Pár­is, febr. 11. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Briand a kamara bizottságában kijelen­tette, hogy a bajorországi forradalmi mozgolódások arra kényszerítik a szövetségeseket, hogy az ott tör­ténő eseményeket a legnagyobb figyelemmel kisér­jék. Közvetlen tárgyalások a szövetségesek és a ba­jor kormány között ki vannak zárva és ép ugy­an­is, hogy külön engedményt biztosítsanak Bajoror­szág részére.

Next