Pesti Hírlap, 1921. április (43. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-08 / 74. szám

Budapest, 1921. XLI. évfolyam, 74. 04,494­ 91jMr -fc. ÁTVETTE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . 440 K Félévre......... 220 „ Negyedévre ...... 110 „ Egy hóra . 40 „ Egyes szám ára helyben, vi­­f­déken és pályaudvarokon 2 K Hirdetés és apróhirdetés díj szabás szerint. / Péntek, április 8. Kiadótulajdonosok­­ SCQRADY testvérek SZERKESZTŐSÉG. KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, Vilmos császár­ út 78.] HOKKI­ADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút 1. sz.­ Tessék együtt maradni! Miutá­n többször egymás után határozatot hoztak arra, hogy a királykérdést kirekesztik a lapi politikából, ma a királykérdéssel szoros kapcsoltban levő ügyből kifolyólag a Teleki­kfymírfy bejelentette a nemzetgyűlésnek le­m­ondtaat. „A helyzet nem olyan veszélyes, al­ír kell rá egyet!" — mondotta Teleki Pál miniszterelnök a folyosón az újságíróknak. És­­szeretnék, ha ebben a lemondott miniszterel­nöknek igaza volna. Nem szabad megengedni, hogy a helyzet komollyá és válságossá fajuljon. A válság legújabb fázisa az, hogy, Teleki Pál fölajánlotta a kormányzónak a lemondást, a kormányzó azonban ezt nem vette tudomá­­sul és a továbbiakban föntartotta magának a döntést. Egyidejűleg nyílt színen és a kulisszák mögött megindultak azok a mozgolódások, amelyek az ilyen válságoknak a kísérő jelensé­gei szoktak lenni. A kisgazdapárt mai értekez­letén pontosan körülírta, hog£ mi­lyen feltéte­lek mellett hajlandó részt venni a kormányzat­ban és kifejezte azt a kívánságát, hogy mi­előbb megoldást találjanak. A­ gyors megol­dást mi is kívánatosnak tartanók. Minél gyor­sabban ki kell húzni a helyzet méregfogát, hogy ezzel újra szóhoz juthassanak azok a nagy érdekek, amelyek azt kívánják, hogy az ország konszolidációja, a nemzet poli­tikai és gazdasági életét újjáteremtő munka, ami ma mindennél sürgősebb­ és fontosabb fel­adatot ró a nemzetgyűlés tagjaira, zavartalanul tovább folyjon és befejezést nyerjen. "A­ válság­nak gyorsan kell megoldódnia, hogy ez a mun­ka­ ne szenvedjen halasztást és olyan megoldást kell találni, ami nem teszi kockára a teremtő és újjáalkotó igyekezet sikerét Egyik feltétele ennek, hogy a kormány­zásban résztvevő pártok továbbra is együtt maradjanak.­­A­ nemzetgyűlés összetétele ma olyan, hogy sem a kisgazdák, sem a keresztény nemzeti pártiak külön-külön és egymás nélkül nem biztosíthatják a kormányzás rendes me­netét Ha akár egyik, akár másik párt kimarad­na az újonan megalakítandó kormányból, annak súlyos következménye lenne úgy benn a parla­mentben, mint odakünn az országban. Benn a nemzetgyűlésen a kormánynak csak nagyon csekély többsége lehetne és szembenállna vele egy erős és a kormánybuktatás alkalmát leső ellenzék. Odakünn az országban pedig a kis­gazdák és a keresztény nemzeti pártiak hívei éles szenvedélylyel kerülnének egymással szembe olyan időben, amikor minden jó­ ma­gyar embernek össze kell fognia az ország jó­voltáért Tessék­­együtt maradni és teljesíteni azt a feladatot, amelyet magukra vállaltak és ami­nek a sikeres megoldását a nemzet jogosan el­várhatja tőlük. Sok viszályt és meghasonlást szítő kérdés között vannak olyan kötelességek is, amelyekben könnyű egyetérteni és amelyek­nek a teljesítését a nemzet veszélyeztetése nél­kül nem lehet tovább halogatni. Ilyen feladat elsősorban az ország pénzügyi újjáteremtésé­nek a programmja, ami nélkül nem indulhat meg itt a normális gazdasági élet és a rendsze­res­ és zavartalan termelés. A nemzetgyűlés m­ár hozzáfogott ehhez a munkához és a kezdő lépéseknek is olyan örvendetes sikere volt, hogy ez a siker bátran ösztönözheti őket tovább ezen az úton. A másik csoportja a feladatok­nak az alkotmány revíziója és az alkotmány­biztosítékok törvénybe iktatása. Ez viszont el­kerülhetetlen és nélkülözhetetlen előfeltétele az ország politikai konszolidációjának. A­­­ pénz­ügyi konszolidáció és a politikai, konszolidá­ció: ez a két tartó pillérje annak az új Ma­gyarországnak, amelyet most kell fölépíteni a» régi Magyarország romjaiból! A döntő ténye­zők és a nemzetgyűlés p­ártjai bizonyára át­érzik ezekkel a feladatokkal szemben a felelős­ség súlyát." És megtalálják a helyes megoldást,­­ ha aludtak rá Meryen Gratz külügyminiszter nyilatkozata lemondásának okairól. Visszavonul a politikától és tudományos munkákon fog dolgozni. Orota Gusztáv külügyminiszter a kö­vetkező­képp nyilatkozott lemondásáról a N. tr. Presse buda­pesti szerkesztője előtt: — Az a hír, hogy a külügyi tárca vezetésé­ről lemondtam, teljesen megfelel a tényeknek. Mindjárt Szombathelyről való visszaérkezésem után benyújtottam lemondásomat. Elhatározásom megmásíthatatlan és várom fölmentésemet. Lemon­dásom okait részletesen kifejtettem a miniszterelnök úrhoz intézett levelemben. Az az érzésem, hogy ab­ból a lelkiismereti konfliktusból, amelybe az elmúlt hét folyamán ismételten kerültem, nincs más becsü­letes kivezető út számomra, mint hogy teljesen viss­szavonuljak a politikai tevékenységtől. Az a körül­mény, hogy titkos tanácsos­­ vagyok, a legkevésbbé sem jöhet tekintetbe, mert én úgy cselekedtem volna akkor is, ha nem vagyok titkos tanácsos. Ki kell jelentenem, hogy a kormánynyal teljesen egy néze­ten vagyok abban, hogy a Károly király ideérkezése által teremtett helyzetből az egyedüli, kivezető út — figyelembe véve az egész kül- és belpolitikai hely­zetet — a királynak Svájcba való visszautazása volt. Lemondásom oka tehát sem­mi esetre sem kereshető az e kérdés feletti véleményeltérésekben. Az a h­ír, hogy visszamegyek bécsi követnek, téves; semmiféle hivatalt nem vállalok és kizárólag néhány gazda­ságpolitikai tárgyú tudományos munkának akarom szentelni minden időmet, amire röviddel ezelőtt kö­teleztem magamat." •!" Teleki felajánlotta a kormány lemondását. kisgazdapárt garanciákat követel politikájának a kormányban való érvén­ye­slésére. — Királykérdésben : a nemzet önrendelkezési joga a személyi kér­sülési­e .­k­r­dés kikapcsolásával. — A pénzügyi reformmal együtt az alkotmányrevizió sürgős tárgyalása és választói reform. — Négy miniszteri tárca. — A kormányzó nem fogadta el a kormány lemondását.— Pénteken kezdődnek a kihallgatások. A kregadítapárt elégedetlensége a kormány ügyes tagjainak a király magyarországi tartózkodása alkal­mával ,mnnsitott magatartása miatt a mai nap­pal válságot idézett fel: a kisgazdapárti miniszterek bejelenteték a kormány elnökének lemondásukat. A napok óta felgyülemlett elégedetlenséget fokoz, és betettette Gratz Gusztáv külügyminiszter tegnapi beszéde, amelyben a gazdapárt szerint szubjektív ál­láspontjának is kifejezést adott a külügyminiszteri elöybről, másrészt IV. Károly nyilatkozata, amelyet lap. Teleki Pál miniszterelnök egy bevezető levél kí­séretében — bár nem egészen hivatalos formában — a nyilvánosság elé juttatott. Eze­k miatt a szabad ki­rályválasztók oly élese­n ellene fordultak a kormány­nak, hogy nagyatádi Szabó István és Tomcsányi Vilmos Pál, akik a pártot a kormányban kép­viselik, még a nemzetgyűlés mai ülése előtt­­közölték pártjuk­kal, hogy állásukról lemondanak. A miniszterelnök ennek következtében a nemzetgyűlés elnapolását­kérte a válság tartamára, a­mihez a Ház hozzá is já­rult. A párt a miniszterek lemondását is tudo­másul vette és teljesen azonosította magát az ő politikájukkal. Gróf Teleki Pál miniszterelnök nyomban a nemzetgyűlés ülése után kihallgatáson jelent meg a kormányzónál és bejelentette,­hogy miután a kis­gazdapárt miniszterei a kormán­y egyes ténykedéseit hibáztatják e így nincs mert a kabinetben" a kellő szolidaritás. --a kormány állását rendelkezésére bocsátja a kormányzónak. A kormányzó azonban a • lemondást nem vette tudomásul s a döntést fentartotta magának A válság ügyében holnap meghallgatja a kor­­mányfő a pártok vezető inlitik­usait és csak a M• hallgatások befejezése után várható döntés. Abból a tényből azonban, hogy ai lemondást­ a kormányzó nem fogadta el, nem lehet arra következtetni, hogy a kormány jelenlegi, összetételiben megmarad. A miniszterelnök este hét órakor újra kihall­­gatáson jelent meg a kormányzónál és előterjesz­tést tett a­ válság megoldására. Ennek énelmében a kormányzó már ,a holnapi nap folyamán kihallga­táson fogadja a politikai élet vezető férfiait, akiknek véleményét a kibontakozást illetőleg meg akarja is­­merni. A kormány ugyan nem mint lemondott kor­mány vezeti az ügyeket, de kétségtelen, hogy a nem­zetgyűlés addig neon ül össze, míg a válság meg­oldva nincs és h­ogy az újra összeülő nemzetgyűlés­ben más összetételű kormány fog bemutatkozni. A kisgazdapárt intéző bizottsága ma este tíaál Gaszton elnöklésével ülést tartott, amelyen nagy­atádi Szabó és Tomcsányi miniszterek is részt vet­­tek és a válság megoldásáról tanácskoztak. Utána pártértekezlet volt, amely az intézőbizottság hatá­rozataihoz egyhangúlag hozzájárult. Az értekezleten újra kifejezésre jutott a pártnak az az álláspontja, hogy minisztereivel teljesen azonosítja magát,­­az ország gazdasági helyzetére való tekintettel azonban Szenzációs ülé£ - távirati stílusban Irtai BENDA JENŐ. A parlamenti kupoláján az első pillantásra lyár­ba keressük azt a­ zászlót, amelyik a régi jó képvi­selőház karsa­ájából örökölt rend szerint ott szokott lebegni, valahányszor a­ tisztelt Ház összeül. Kö­zelebbi vizsgálódás után mégis észrevesszük a lo­bogót: tápozó szelek jobbra hajtották, balra hajtot­tak, addig, amíg szorosan rácsavaro­dott az ár­bfocra.­A piros-fehér-zöld színeknek csak egy kis lesalátdya látezik, szegény csonka, örökösi válsá­gok­ hetednapos hideglelésében szenvedő Magyaror­szágon didergősen védelmet keresve, bágyadt ma­gamegadással simul a rúdjához a nemzeti lobogó ... Lenn a téren a nagy, szenzációs ülések külső képe. Autók, kocsik tömege, a képviselők bejárója előtt kíváncsi tömeg fekete foltja. És benn a palo­tában is az eseményteljes üléseknek kijáró karzat: négy rétegben sorakoznak egymás fölött a kiváncsi fejek. Rózsás asszonyarcok, új tavaszi kalapok tarka egyvelege az első sorokban, mögöttük fekete férfivállak, messzire világító tar koponyák kíváncsi előrehajlása. Legitimisták és szabad királyválasztók kemény összecsapását várják a mai napra . . . Elmúlik tíz óra . . . Már tizenegy ... Már fél­tizenkettő ... És még mindig üres patkópadok ásí­tanak a túlzsúfolt karzatra. A kíváncsi nézők fe­szült várakozása nyugtalan zsibongásba olvad föl.­ Miért késik az öblösen hömpölygő szónoklatok és a süvítő közbeszólások cirkuszi játéka? A szereplők még ott rajzanak a kulisszák mö­­­gött, a folyosókon. Itt már pontosan ismerik a nap eseményét a nagyatádi Szabó István lemondott, vál­ság van, az intéző­bizotság most tanácskozik az egyik mellékteremben. A folyosón azonban semmi nyoma az izgalomnak. A szivarok kéklő füstje bé­késen karikázik az álmos levegőben, a képviselők csoportokba verődve beszélgetnek, legitimista bárár­nyok és szabad királyválasztó farkasok jó egyetér­tésben nevetgélnek együtt. A nagy gól­­ablakokon ke­­resztül egymás mellett állva gyönyörködnek a Du­nában, a hömpölygő folyam síkján csillogó tavaszi napfény játékában. Harcos elkeseredés helyett nyu­godtan mosolygó békés ábrázatok, gondtalan őgyel­gés. Ez a válság nem izgatja a kedélyeket . . . Van, aki elkésett, kipirult arccal, lihegve tudakolja az újságot:­­ — Igaz, hogy lemondott a kormány? Kézlegyintéssel felelnek neki: — Miért mondana le? Már összeült az elkenő bizottság. Az majdcsak eligazítja a doktor! És az emberek tovább mosolyognak, tovább nyájaskodnak, tovább örvendeznek a ragyogó nap­sugárnak, az enyhe tavaszi napnak. Addig, a­míg egy csizmás képviselő fölsóhajt: — Eső kellene! És erre elkom­orodnak az arcok. Ez bizony komoly dolog. Mindennél komolyabb! Eső kellene, mert elszárad a buza, elfonnyad a magyar föld re­ménysége!­­ A csöngőberregésre aztán szépen kényelme­sen, sietség és izgalom nélkül megindulnak az em­berek az ülésterem felé. Lassan megtelnek a pad­­sorok. A tele karzatra zsúfolt Ház tekint vissza. Együtt volna a szenzációs ülések minden külső kelléke. Maga a nagy szenzáció azonban rövid pár percre sűrítve pereg le előttünk. Teleki Pál egyet­lenegy, diplomatikus szavakból szőtt, hosszú körű mondatban bejelenti, hogy „a kormány állására

Next