Pesti Hírlap, 1921. április (43. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-08 / 74. szám

JU­4L *prus* és pruttxa­rtell 111 K LA­P Újabb husz százalékos házbéremelés. J­ehbjárt a lényegen kezdjük: a kormány nem az 1917. novemberében érvényben volt lakbé­rek d­rabto hatvan százalékos emelésével, hanem olyan módon, amely valóban nem válik dicséretére az igaz­ságügyminiszter úrnak, további húsz százalékos bér­esztetést dugott el a vasárnap közzétett rendeletbe. El­titkolni igyekezett úgy a lakók, mint a háziurak előtt, hogy az 1917. novemberi házbér hatvan százalékos emelésén és további harminckét százalékos közüzemi pótlékon kívül még mindig kell fizetni a lakónak és pedig húsz százalékot az 1917. novemberi házbér után. A legújabb lakásrendelet 42-ik szakaszának 4-ik pontja e képen szól: „Amennyiben későbbi jog­szabály a háztulajdonosokat a bérjövedelem után kü­lön kincstári részesedéssel róná meg, a bérlők ennek a részesedésnek megfelelő aránylagos mértékben, de az 1917. évi november hó első napján érvényes volt bérösszeg húsz százalékot meg nem haladó összeg­,­ben kiszabandó hozzájárulást (házbérpótlékot) fog­tak a háztulajdonosnak (bérbeadónak) fizetni." Félhivatalos színezetű fel­világosítások alapján a sajtó azt közölte a nyilvánossággal, hogy ez a sza­kasz a küszöbön álló vagyon­válts­ágra vonatkozik.­­ Ez is hozzátartozik a lakásrendelet különös kezelé­séhez, mert hisz a vagyonváltság lényege, hogy az fizesse a váltságot, akié a vagyon, ebben az esetben az, akié a ház. Vagyonváltságot egy második sze­mélyre áthárítani nem lehet. És tegnap ki is derült, hogy nem vagyonváltságról van szó, hanem egy irreális adóról, amelyet a lakókra kiszabtak. Az építésügyi ankét tegnap volt a kereskedelmi minisztériumban és ezen a tanácskozáson szóba ke­rült az eddig figyelemre alig méltatott szakasz. A je­len voltak a kormány képviselőitől magyarázatot kér­tek és a pénzügyminiszter úr tanácsosa azzal a fel­világosítással szolgált, hogy nem a vagyonváltság áthárításáról van szó, hanem annak az alapnak a megteremtéséről, amelyből a pénzügyi kormány a köztisztviselők házbér­különbözetét fedezni fogja. A kormány ugyanis nem akarta másodrendű lakókká tenni a köztisztviselőket és elvetette azt az eredeti gondolatot, mely szerint a házbéremelés a köztisztvi­selőket nem sújtotta volna.­Egyenlő teherviselés: ez volt a magasztos elv, de ugyanakkor megteremtették az itt idézett szakaszt, amelyről a pénzügyminiszter leküldöttje azt mondotta, hogy ai, a s köztisztviselői házbéremelések költségvetési fedezetére van szánva. Ez annyit jelent, hogy a legközelebbi hetekben, természetesen ismét rendelet formájában, meg fog jelenni az a bizonyos későbbi jogszabály­, amely a háztulajdonosnak a húsz százalékos béremelés lefi­zetését jelenti; igen, csak most a háztulajdonosoknak jogukban van ugyanezt az összeget a lakóktól köve­telni. Így tehát pár hét múlva, de okvetlenül augusz­tus elseje előtt, újabb húsz százalékos emelés sújtja a lakókat, ez pedig sérelmes a társadalomnak úgy köztisztviselői, mint nem köztisztviselői rétegeire. Mindenekelőtt ezt a legújabb lakbéremelést azoknak a lakóknak is meg kell fizetniök, akik köztisztviselők, mert a most engedélyezett húsz százalékos béreme­lést az állam a köztisztviselőnek nem téríti meg. Sérelmes a köztisztviselőre azért is, mert voltaképen így lett másodrendű lakóvá. Hány szegény köztiszt­viselő­ szomszédjának fogja a szemére vetni egy-egy hadimilliomos, hogy azért lakik olcsóbban, mert neki kell az ő házbéremelését megfizetnie. És hány köz­tisztviselő lesz kénytelen pirulni, hogy egy magán­tisztviselő vagy más kispolgár szomszédja fizeti meg az ő házbérkülönbözetét, noha neki két-három szo­bája van, a miatta megadóztatott szomszédnak pedig csak egy-két szobája. Így nem lehet bánni sem köztisztviselővel, sem magántisztviselővel. Ha az állam méltányosnak kí­van mutatkozni a köztisztviselő előtt, ne tegye ezt olyanok terhére, akik a köztisztviselővel családi és társadalmi közösségben élnek. Nincs talán önérzete a köztisztviselőnek? Nem fogja az ilyen különbség­tételből önként származó súlyos egyéni megsértését átérezni? S végül a társadalmi egység kínos problé­mája! A társadalom kulturállas rétegeiben a jogta­lan cselekedet, csak Budapesten, hány százezer em­bert fog elkeseredetté tenni?! Hányan fogják a köz­tisztviselőben csak a másodrendű embert, az eltartot­tat látni, neha pedig a közérdek — sajnos — rosszul fizetett munkáját?! Milyen ellentétek fognak támad­ni a köztisztviselő és az épen olyan szegény magán­tisztviselő és egyéb alkalmazott között?.­ Fehéri Armand: Kormányválság Görögországban. Athén, április 7. (A Pesti Hírlap tudósí­tójának távirata.) Iítmaris kabinetjének megalakítását csü­törtökre várják. Gunaris pénteken jelentést tesz a nemzetgyűlérnek a politikai és katonai helyzetről. Hivatalos kommünikében a görög vereségek okául az ellenség számbeli túlsúlyát hozzák fel. A Brussa környékén álló görög hadsereget átcsoportosítják. Folytatódik: az angol bányásssztrájk. London, ápr. 7, Lloyd-George mai megbeszélése a bányászok képviselőivel nem vezetett eredményre. Így azután a bányászok és a bányatulajdonosok kép­viselői színtén nem jöhettek össze. , 7. Ti 7 IVapi hires — (A Csásárcsarnokból.) A disznóhúsnak, amit a húsvéti fesnnepek előtt meglepően olcsón mértek, az ünnepek elmúltával hirtelen felszökött az ára, amennyien 80—90 koronáról 95—120 koronáig emelke­dett. Akkor azonban, amikor a sertés húsa megdrágult, a szalonna és a zsír jutányosabb áron került eladásra. Az olvasztani való szalonnát ma már 80—88 koronáért adják az eddigi 90 korona helyett, a teb­ kilóját pedig már 103 koronáért meg lehet kapni, a füstölt szalonna ára pedig 110 ko­ronára esett. Itt említjük meg, hogy ugyanakkor, amikor a disznóhúsnak nálunk úgyszólván minden átmenet nélkül fölszaladt az ára, Debrecenben en­nél a cikknél ismételten nagyobb áresés következett be. Ezzel szemben Kecskeméten a disznóhús és a szalonna mindinkább eltűnik a piacról, mert a hiz­lalók egyáltalán nem akarnak belenyugodni abba, hogy a kövér disznó ára kisebb legyen, mint ami­lyen az őszszel és a múlt nyáron a soványé volt. A központi vásárcsarnokban­­a borjúhús alaposan olcsóbb lett és a mészárosok nagy plakátokon ad­ják tudtul a közönségnek, hogy a pörköltnek valót 50, az elejét pedig 55—60 koronáért mérik és hogy a comb sem éri el a 100 koronát. Nem érdektelen, hogy a marhahúsok közül a kevésbbé jó minőségűt immár 28 koronáért is kínálják és aki megelégszik a szegyével és a gulyásnak valóval, az ilyen áron szerezheti be szükségletét. De 60 koronáért már a pecsenyehús is kapható. Ami a hízott libákat és kacsákat ileti, amelyek néhány héttel ezelőtt még nagyzási hóbortban szenvedték és kilónkint 180 ko­ronás árban keltek el, szintén megadták magukat az olcsósági hullámok előtt és ez idő szerint 120— 140 koronáért kaphatók, de egy kis parázs alku esetén 110 koronáért is megszerezhetők. Említést te­hetünk ez alkalommal arról is, hogy a nyers kávét, amelynek még nemrégiben is 160—170 korona volt kilója, 110 koronáért is adják és hogy az importált kockacukrot a kisebb haszonnal beérő fűszeresek a 160—185 koronás ár helyett 125 koronáért kí­nálják. — (A Dunamelléki Református Egyházkerület) csütörtökön tartotta közgyűlését Darányi Ignác főgondnok elnöklésével. Az elnök megemlékezett Petri Elekről, az el­halt püspökről. A közgyűlés elrendelt® a pü­spökválasztó szavazást oly módon, hogy az egyházak június 16-ig ad­ják be a püspöki irodába szavazólapjaikat. Valószínűnek látszik, hogy a szavazatok a következői jelöltek közt fog­nak megoszlani: Takács József ceglédi lelkész. Révész László Budapestre meghívott kolozsvári tanár. Nagy Fe­renc esperes és dr Kovács J. István teológiai tanár.­­ (A német külügyminiszter kalandja.) Ró­mából jelentik a Pesti Hírlapnak: Dr Simons né­met külügyminisztert, aki családjával együtt Svájc­ban tartózkodik, kellemetlen kaland érte. Csónakáz­ni ment a luganoi tóra és közben vihar támadt, mely a csónakot az olasz part felé vitte. Partot érve, az utasok kiszálltak és gyalog akartak visszatérni Lu­ganoba. Útközben Simons külügyminisztert, aki in­kognitóját mindvégig megőrizte, este tíz órakor az olasz őrség megállította és a legközelebbi városba kísérte. Miután itt igazolta magát, megkapta az en­gedélyt a Svájcba való visszatérésre.­­ (Az erdélyi püspök memoranduma.) Gróf Mar­llith erdélyi püspök — mint Bukarestből jelentik — eskü­tétele alkalmából memorandumot adott át a királynak, amely igy szól többek között: Midőn érett megfontolás után* és "az apostoli szentszék engedélyével is hűségeskü letételére jelentkeztem, tettem ezt a abban a meggyőződés­ben, hogy ezzel is tartozom híveimnek, akikhez a gond­viselés immár negyedszázad­ok­a fűz. Bizalommal fordulok ínségedhez, teljesítse igazságos kérésünket, hogy az er­délyi katholikusoknak évszázados törvényes alapon nyugvó autonómiájukat változatlanul megőrizhessük és önállólag intézhessük annak keretein belül "egyházi, iskolai és gaz­dasági ügyeinket. Birtokainkat, amelyekkel kultúrintéz­ményeinket eddig fentartottuk, hagyják meg nekünk és kérjük, hogy autonómiánkat és kulturális céljainkat szol­gáló birtokaink sérthetetlenségét a román állam törvény­könyvébe iktassák­. (Elutazott az angol segítőmisszió.) A® „Action Lodge Famine Relief Fund" budapesti képviselete már­cius közepétől megszüntette áldásos működését és a képviselet vezetője, dr Armstrong Smith­, hűséges munka­társaival, Miss Tuckerrel és Miss Coddal együtt elhagy­ta hazánkat. Százezer angol fontra, több mint száz mil­lió koronára tehető a készpénz, élelmiszer, ruhanemű és gyógyszeradományok értéke, amelyet az emberszerető akció vezetői a magyar főváros nyomorgói közt szét­osztottak. Távozása alkalmából a nagylelkű emberba­rátnak gróf Teleki Pál miniszterelnök meleg szavakkal mondott köszönetet. Egyidejűleg Londonba küldött le­veleiben írásban fejezte ki a magyar nemzet háláját az Action Lodge Famine Relief Fund és a Save the Children Fund vezetőségének.­­ (Az állam pöre Szabó Dezső ellen.) A tanács­köztársaság idején Szabó Dezső átengedte kiadásra a szellemi termékek országos tanácsának a „Jövő felé" és „Tanulmányok és Jegyzetek" című műveit, amelyekért többizben, sőt még augusztus 2-án is vett föl pénzt. Az 1919 őszén felszólították Szabót, hogy a pénzt adja vi­­­sza, de Szabó nem reflektált erre, hanem 1920-ban mind a két tanulmányt átadta kiadása végett a Táltos-válla­latnak. A kincstár Szabótól összesen 41,823 koronát kö­vetel kártérítés címén. Az ügyet ma kezdte tárgyalni dr Födy Károly tanácsa, amely előtt a felszámoló tanács szerzői bitorlással is vádolta Szabót, meg a Táltost és kérte a munkák elkobzását. Szabó védője azzal véde­­k­ezett, hogy a szóban levő műveket a szerző az Athe­naeumnak, illetve a Kulturának adta át, amelyeket a diktatúra idején szocializáltak. A bíróság úgy határozott, hogy ki fogja hallgatni Szabót és­­ Lőw Antalt, a Kultura igazgatóját, miért is a tárgyalást elnapolta.­­ (A ralflásliszt olcsóbb.) Nem kis meglepe­téssel olvasóik az egyik szegedi újságban, hosey ott a nullásliszt ára negyvennégy koronáról harminc­hat fakon­m­ára szállt le. Budapesten ezt a lisztfajtát a régenben megszabott negyvenkét koronás árban le­het megszerezni, de persze csak igen kis mennyi­ségben, a lisztjegyek alapján. Hogy mi igaz a sze­gedi hírből és hogy mily okok idézték elő ezt az ol­csóbbodást nem tudjuk, de hogy Szegeden a kenyér épenséggel nem olcsó, azt a városi kenyérgyár hir­detése igazolja, amely azt tartalmazza, hogy ott a félfehér kenyérnek tizenkét korona az ára kilónkint.­­ (Boromisza püspök is leteszi a hűségesküt.) Szatmárról jelentik a Magyar Kurírnak: Boromisza Ti­bor szatmári püspök hosszabob tárgyalások után elhatá­rozta, hogy román megszállás alatt álló híveinek érde­­­kében leteszi a román hűségesküt. Az agg fiúpásztor­ ez­által elkerüli, hogy egyházmegyéjéből kiutasítsák és híveitől elszakítsák. A h­űségeskü letételére Boromisza püspök nem utazik Bukarestbe, hanem e hónap 10-én a püspöki székesegyházban híveinek és a hatóságoknak jelenlétében teszi le esküjét. A nyolcvan éves főpásztort a hűségesküvel kapcsolatos tárgyalások erős­en megvi­selték.­­ . (Somlyódy Fernandine: Szamosparti ver­sek.) Egy vékony verskötet, amelyet egy forró kép odavet a szerelem máglyájára. Minden versben a sze­­­elem, — az életben soha beteljesülésre nem jutott, magát a vers lágy csengésében kiélő szerelem, —»­egy, ugy érezzük, fájdalmas és útját nem talált élet legszomorúbb etappe-jaihoz láncolva és alásütve a messzi, elhagyott, elérhetetlen otthon utáni sóvárgás­sal, fájdalmas vágyódással. Somlyódy Fernandins nem hoz új formákat, de versei igy is kellemesek.­­ (A katonatanács ügye a bíróság előtt.) A bu­­dapesti katonai büntetőtörvényszéken csütörtökön kezdt­­ék tilpgyalni a tizenegyes katonatanács­ egyik tagjának, Hoffm­ann Garrgy tartalékos hadnagynak, bűnügyét. A vádirat szr­nt Hoffmann a katonatanács kémirodájá­nak­ volt is vezetője. Hess Aladárral együtt­működött, és k­ikt­élt a nemzeti tanácsra, előmozdította a zendül­­éseke­t azáltal, hogy a helyőrség katonáit esküszegésre áhította. Mint kőbányai vontatparancsnok a hazatérő karmákat felvilágosította, sőt a királynak a vonatát ki is akarta siklatni, ez azonban elmaradt, mert Károlyi Mihály is azon a vonaton utazott. A tárgyalást Kiszkay András századoshadbíró vezeti. A vád képviselője Sztup­ka őrnagy-hadbíró. A vádlott kijelenti, hogy a katonai tanács ülésein nemcsak katonák, hanem civilek is meg­­fordultak. Ott lehetett látni Friedrich Istvánt és Fényes Lászlót is. Csernyák százados volt a katona és nemzeti tanács között az összekötő kapocs. A katonatanács tag­­jai fejenkint ti­ezer koronát kaptak a forradalomban fölmerült költségeik fedezésére, ő ezt annak idején nem akarta elfogadni, de a többiek kényszerítették reá. Laehne Hugótól levelet kapott egy ízben, hogy a föld­-­ mivelési minisztériumban keresse fel. Laehne hatezer koronát ajánlott fel neki, mondván, hogy vegyen ruhát rajta. Hüttner Sándor tanúvallomásában bőbeszédűen elmondja a nemzeti és katonatanács megalakulásának körülményeit. A hangulat úgy Budapesten, mint vidé­ken a katonatanács mellett volt. Arról nem tud, hogy Hoffmannak nagyobb szerepe lett volna ebben az idő­ben. Sztankovszky­­Tibor sem tudott adatokat felhozni a vádlott ellen. Magyar Lajos újságíró, akit a szegedi Csillagbörtönből hoztak fel a tárgyalásra, részletesen el­mondta a nemzeti és katonatanács megalakulásának történetét. Szerinte Friedrich István és Laehne Hugó játszottak­ nagy szerepet a katonatanács megalakításán­ban. A katonatanács csak agitációt folytatott, hogy megnyerje a katonákat a Károlyi-féle eszméknek. A ka­tonatanács tagjai közül senki sem volt ott a döntő éj­­szakán, akkor, amikor Budapesten több középületet megszállottak. Friedrichnek nagy szerepe volt ebben az időben. Végül elmondja a városparancsnokság megszáll­­ásának a történetét. A tömeg egy frontra induló menet­századot a vasúti állomásról visszahozott és erőmosoo­á­gáe között vezette végig az utcán. Mikor a várospa-­­rancsnoksághoz érkeztek, az ott levők fejüket vesztet­ték. Erőszakoskodástól tartottak és a városparancsnok önként kijelentette, hogy lemond állásáról és fogolynak tekinti magát. Semmiféle rábeszélésre sem volt hajlan­dó arra, hogy újra elfoglalja tisztét. A bíróság több ta­­nu kihallgatása után a tárgyalást péntekre halasztotta.­­ (Szétugrasztott kártyások.) Az Akácfa utca 7. számú ház IV. emelet 1. számú lakásában Ligeti Fe­renc pincérnél a detektívek bakkozó kártyakompániát fogtak el. A bankban azonban csak háromezer korona volt. Igen vegyes társaság játszott, házmesterek, pin­cérek, orvosok, hivatalnokok. Többeket előállítottak és­ ezek közül Erdélyi Lajos állítólagos gyógyszerészt őri­zetbe helyeztek, mert ellene zsarolás miatt eljárás van folyamatban. (Halálozás.) Winkelafeini "Winlder Jolnon", szül. Sidló Ida, életének 47-ik, házasságának 26-ik évében, hosszas szenvedés után Budapesten meghalt. Katona Oszkár, ny. 411. rend. detektivfelügyelő Ou­idr nevű fiacskája súlyos szenvedés után meghalt. — (A fajegyek) használatát ugyan egyelőre fel­függesztették, de azért figyelmeztetik a közönséget, hogy a május elején kiosztásra kerü­lő új jegyeket gon­dosan őrizze meg.­­ — (A magyar irodalmi és színházi szövetség) A hónap 17-ikén az Akadémiában gróf Zichy János elnök­letével közgyűlést tart. — (A Budapesti Dávid Ferenc Egylet) 10-tő, va­sárnap, délelőtt 11 órakor az unitárius templomban (V., Koháry­ u. 4.) felolvasó ülést tart, melyen dr Czakó Ambró, a Független Szemle szerkesztője. Vallási krízist címen olvas fel. — (A Magyar Akvarell- és Pasztellfestők) Egye­sülete kiállításának ünnepélyes megnyitása április 10-én, vasárnap, délelőtt tíz órakor lesz a Nemzeti Szalon helyiségeiben. — (A hadirokkantak, özvegyek és árvák nemzeti szövetsége) a régi képviselőház nagytermében propa­ganda felolvasásokat rendez. Az első felolvasást dr Be­nárd Ágoston népjóléti miniszter szombaton, e hónap a-án, délután négy órakor tartja.

Next