Pesti Hírlap, 1921. április (43. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-08 / 74. szám

— (ünnepi lakoma Setaelae tiszteletére.) A Te­riil Társaság, a Turáni Szövetség és­ a Körösi Csorna Társaság ünnepi lakomát rendeztek dr Setaelae Emil, a finn kormány megbízottja, a világhírű tudós tisztele­tére. Az első felköszöntőt gróf Apponyi Albert mondot­ta a finn nemzetre. Szólt, még a kormány nevében Pe­kár Gyula, a Turáni Társaság nevében Piykert Alajos, a Turáni Szövetség nevében Cs­olnoky Jenő. Vikár Béla Setoelaehcs írt versét olvasta fel és Setaelae nejét kö­szöntötte fel. Baán Aladár finnül dikciózott- Junkert Alajos miniszteri tanácsos az észteket ünnepelte. Enisz bey török alkonaul a törökök szeretetét tolmácsolta. Végül dr Setaelae Emil meghatottan mondott magyar nyelven a megnyilatkozott rokonértésért köszönetet. — (A valódi Janina-sodrópapírt) víznyomstásal, kérje minden dohánytőzsdét­en. —­ (Moly ellen) legbiztosabban megóvja bundáját, szőnyegét, ruháját, ha a Slatzer-féle U..T. első konzer­váló-intézetébe, Ó-utca 44. adjaa. Egyedül teljes és legkí­méletesebb tisztítás és megóvás. Telefon 21—93 és 124—83. IV. Károly néhány napig Luzernben marad. Pária, ápr. 7. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.­) A Matin jelenti Luzernből: IV. Károly néhány­ napig Luzerben marad, amíg a szövetségta­nács döntése megérkezik. A döntést annak megvizs­gálása előzi meg, hogy milyen körülmények között hagyta el a király Svájcot. IV. Károly kijelentette, hogy teljesen egyedül távozott és ez az elhatározása semmiféle komplettnak eredménye nem volt. Ausztria a Habsburgok ellen, Bécs, április 7. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Szociáldemokrata részről indítványt nyúj­tottak be a nemzetgyűléshez és a Habsburgok ki­utasításáról szóló törvénynek olyképen való kiegé­szítését kívánják, hogy büntetéssel sújtsák a Habs­­burg-ház ama tagjait, akik az ország területére viszs­szatérnek. A végrehajtó­ bizottság dr Renner volt kancellárt bízta meg az erre vonatkozó tervezet elő­terjesztésével. Dr Renner már hétfőn elitterje ezti ja­vaslatát, úgy, hogy a törvénytervezetről a nemzet­gyűlés már a jövő héten dönthet. Olaszország nem küldött ultimátumot. Milánó, ápr. 6. (Svájci ügynökség.) A Cor­riere della Sera jelenti: Az olasz kormány Károly király ügyében nem intézett ultimátumot a magyar kormányhoz, mint különböző lapok jelentették, csu­pán tudtára adta a magyar kormánynak, hogy a király magyarországi tartózkodásának mielőbbi be­fejezését óhajtja. Uj választások Olaszországban. Róma. ápr. 7. A kamarát királyi leirattal fel­oszlatták. Az új választásokat május 15-ére írtá­k ki és a szenátust, valamint az újonan választott kama­rát június 11-ére hívták egybe. 1*M­Kijárás Bejárás Eljárás Feljárás Átjárás egyáltalában mindennemű járás csakis és kizárólag P­A­L­M­A- KAUCSUKSARKON lehetséges. Szibériai hadifoglyok! I­nveltfil felvilágosítást tud adni, szíveskedjék dr. Rényi Aladér­ ügyvédet (V. kerület, Géza­ utca 5. szám. Telefon : 16 — 93.) értesíteni. l«21— 8£$y laboratóriumnak való n­elyíséf oca 50 m' és ca­ktor (leh­et pince) eco ISO m­ 1 — 3 kisebb íródénak való szobával, lehetőleg VIII--II. kerületben bérbevételre sürgősen kerestetik! Ajánlatok­­ „LABORATÓRIUM" Jeligére Grilfl-Najrr Wr­­dető-Irodába, VTL, Kertész-utca II. sz. küldendők. 1134*" ÁRVERÉS. Vagyonközösség megbüntetése végett a VI. ker. Lehel-utcai 17/11. számú 458 négyszögöles telek épületekkel együtt eladó, írás­beli zárt vételárajánlatok dr. Rónay Károly királyi közjegyzőnél (Iker Illet, Döbrentei­ utca 8.) április 1s déli 1 óráig 10O.OTTO kor, óvadékkal együtt leteendők. Bővebb értesítés ugyanott. 192*A női és férfi kalapokat , leavabb formákra alakiák FATEDUA.M­. tragy automobilgyár keret önálló üzemvezetőt, ki­javításokhoz, kalkulációhoz és kocsipróbákhoz önáll­óan ért Ajánlatokat, fizetési igények megjelölésével „Sürgős 1045" Jeligem Bloekner hirdetőjébe, Semmelweis-utca 4.­­ PEST! HÍRLAP 1921 XpríBa fc, pfofeS. IMAKULATURA kapható: S Kérdezősködni: Vámos császár­ ut 78., II. 9. Telefon: 122—91.5 iaaaaaaBaaaaaaaBaaaaaaaBaaBaS BB8aBaaaaaaaaaaaaaaaaaaai Aranyat, régiségeket Brilliánst, gyöngyöket még mindig P-tm -InIV., Károly legmagasabb árakon vesz »WniHEN­BF RKUO kirftly-nt IS. Központi Városház, főkapu uiollett. 1215# Fersőkeres­ke­delmi lskosát végzet. gyakorlattal biró f­érfi tisztviselőket — akár kezdőket — felveszünk. Gép- és gyorsírásban, vagy idegen nyelvekben jártasak előnyben részesülnek. Ajánlatokat: „NAGYBANK 013S" Jeligére Hansen-181«»­stern és Vogier hirdetőjébe, Budapest, Dorottya­ u. 11. Keresek megvételre vagy bérbe ISO—100 hold termécsetes halastavat, vagy vizenyős területet lakó­társal, vasútállomáshoz közel, mely eddig is halászva volt. Aján­latokat ár megjelölésével kés „Halastó" Jeligére a kiadóba. Ivet— átlagos jutalék mellett ügynökök kerestetnek külföldi irodai cikkek terjesztésére. Erdős és Társa, Szaboutság-tér 4. Délelőtt 10—1­ közt Színház és zene.­ Emlékezések. (Névtelen hősök.) írja: Hegedűs Gyula, Veszedelmesen közeledik a Vígszínház mig­nyitásának huszonöt éves fordulója. Május elseje, végére kell járnom az emlékezéseknek. Sok min­denről szerettem volna írni, amiről nem lehetett és sok mindenről lehetett volna írni, amiről — nem szerettem volna. Ezt a kérdést, mint mondani szo­kás — nyitva hagyom. A hézagokért — a feledé­kenységemért ne érjen vád. Nem voltam alapos. De nem is ígértem. Sőt! Csak úgy, mintha fekete kávé mellett beszélgetnék — úgy ígértem — úgy akartam. És ha meggondolom, hogy ez alatt a hu­szonöt év alatt, hány szerepet tanultam meg és hányat felejtettem el, akkor nem tudok magamnak komoly szemrehányást tenni, hogy egy-két eseményt, epizódot, kihagytam. Megvan még aztán az a ra­vasz egérutam is, hogy nem tudja senki, mi az, amit elfelejtettem és mi az, amit nem akartam megírni. A Vígszínház huszonöt éve komoly dolog. A jubileumi ünnep — azt hiszem — méltó lesz hírnevéhez. Ebbe én nem szólhatok bele, nem preju­dikálhatok — nem harangozhatok előre. Kissé érin­tettnek érzem magamat ebben az ügyben és úgy érzem, nem nekünk színészeknek kell ünnepelnünk, hanem majd a közvélemény — a publikum, a nem­zet .. .a kormány,vagyide ldk... nem tudom ... Valahogy úgy érzem, hogy mi vagyunk a Vígszín­ház és hogy mi csak családi ünnepet ülhetünk ezen az ezüstlakodalmi napon. A másik résznek kívül­ről kell jönni... Elvégre önmagát nem ünnepelheti senki. Van azonban egypár olyan huszonöt éves tagja ennek a színháznak, akiknek a neve sohasem volt a színlapon. Akiknek a buzgó, becsületes munkája hatalmas srófja volt a gépezetnek. Névtelen hősök ezek, akiknek a neve ne sikkadjon el a huszonöt év történetéből. Ott kell hogy szerepeljenek velünk abban a könyvben, amely a Vígszínházról íródik. Grunner Ede a színház megnyitásától a mai napig egyik legfőbb erőssége, oszlopa a színháznak. Technikai főnök. A világosság és sötétség ura. A fényhatások nagy mestere. Lelkes, szorgalmas, ki­váló tudású ember, valóságos szerelmese a mester­ségének , csupa művészi ambíció. Mindig jókedvű, mindig mosolygó. Az idén volt sokszor morexus, mert a fűtésért is ő volt felelős, meg az ő ugyan­csak huszonöt éve mellette dolgozó, kitűnő embere: Weinhoffer Károly. Az idén fűteni — és jól fűteni — emberfeletti feladat volt. Ebbe bele­soványod­tak mind a ketten. Az öltözőkben meleg volt, a szín­padon hideg. Vagy fordítva. Weinhoffer Károly úgy elbújt, hogy meg se találtuk, ha zsörtölődtünk a fűtés miatt." Grunner csak­ annyit mondott, ha fáz­tunk —• „ki lehet bírni*. Grunner úgy áll az ő világító apparátusának ezer fogantyúja előtt nagyszerű segédeivel, a két Jóskával (Vanek és Reviczki), mint egy admirális a parancsnoki hídon. Osztja a parancsokat kemény tenorhangon: „Vöröset behúzni!" „Sárga ki !" „Holdfény előre !" És csinál ő a legtündöklőbb nap­fényből pokoli sötétséget és ha úgy lávon­jó a han­gulat — belenyom enyhítésből egy kis holdfényt. Arisztid, a kellékesek királya. Becsületes neve Tóth János, h­ogy mért Arisztid — azt nem tu­dom. Kolozsváron nevezte el Pusztai Béla. Mi ala­pon — nem tudom. De mi úgy hívtuk, most is ez a neve. Együtt voltunk már Kolozsváron. Együtt jöttünk fel a Vígszínházhoz is. Hogy az ő mester­ségéről fogalma legyen az olvasónak, el kell mon­danom róla egyetmást. Azt mondja a szerep utasítása: „táskájából levelet vesz ki." Hát Tóth János az, aki azt a bizo­nyos tás­kát­ megfelelőt, stílszerűt behozza az öltözőbe, azt a bizonyos levelet, tanít ott a másik színésznek fel kell olvasni — bele teszi a táskába. Mert képzeljék el — ha a színész elfelejti a táskát — vagy a táska megvan — de nincs benne a levél! Ez — ha megtörténik — színpadi botrányt is okozhat Olyan zavart, hogy tán a függönyt "is le kellene ereszteni. . Ez azonban — de ennél jelentéktelenebb sem — soha meg nem történt a Tóth János életében Minden ott van — az asztalon, vagy a kézben, zsebben. Soha nem volt arra eset, hogy Arisztid za­varba hozott volna valakit. Pontossága, lelkiisme­retessége és modorbeli kedvessége páratlan. Sokszor azon veszem észre magamat, hogy valaki belenyúl a zsebembe — nagyon óvatosan — finoman. Arisztid győződött meg róla, ott van-e a fontos kellék. Kérdezősködéssel nem akart molesz­tálni, hát inkább egy óvatos mozdulattal szerzett bizonyosságot. Jellemzésére egy esetet. A „Takarodó című darabban egy hadbíró­sági tárgyalás van, a harmadik felvonásban. Egy lengyel katonát vallat a bíróság. Nekem — egy jószívű vértes kapitány szerepében — lengyelül kellett pár szót mondanom, gondolom: Nye bojsze, nye bojsze ! még pár szót. Hogy könnyen tudjam mondani és lehetőleg közvetlenül, a pár nyaktörő lengyel szót —­ leirtam­ egy vékonyka papír szeletre és az akták között magam elé tettem az asztalra. Tíz évvel később reprize volt a darabnak. A leg­első próbán ott találtam ugyanazt a kis papiros­szeletet a lengyel szavakkal. Arisztid csinálja a külső intrukciókat Ha valami idegen betévedne az „Olsskay bri-S déros" első felvonásába, látná ezt a szelíd, jó isztidet dolgozni. Szakadatlanul tüzel. Nyolc-tíz karabélyt egymás után elsüt, durrogat, füstfelhőbe burkolva, közbe kuruc harci kurjantásokat hallat. Csinálja a dörgést Grunner villámaihoz, vég­szóra hozza a fülemile énekét, a rigófüttyöt, auto­mobilkürtöt, kocsizörgést, lódobogást, kutyaugatást stb. stb. Csinálja pedig ezt, a Vígszínháznál az első órától, az első próbától kezdve mai napig. Pon­tosan, hiba nélkül, jókedvvel, örök mosolylyal, hang­talanul, olyan csendben, hogy a lépését sem hallani. Nem hallani mikor jön, mikor megy, csak ott van, amikor kell, — de mindig — pontosan. — Még nem késett el egyszer se . Beteg se volt soha, vagy ha volt is, — nem mondta. A mansellanyaka, az a Klein Jenő. A „Jaj ne**, ő más típus — de szintén originális és érdemes ember. Ő is huszonöt éve van a Vígszínháznál. Ő is velünk jött Kolozsvárról. Bútoros. Kezeli, hordja, töri, zúzza, szóval elhelyezi a bútorokat, szőnyege­ket, képeket. Lótó-futó, kopogó, lármás, szangvini­kus ember, akire sokszor rá­ripakodik az ügyelő, a színpadi rend és csend szuverén fejedelme. Se­gédeivel perlekedik, játsza a szigorú főnököt, és senki sem fél tőle. Elpusztíthatatlan jókedvű, be­csületes ember, megbízható és hűséges. Harminc év óta van színháznál és minden darabot megnéz a próbákon már. Nagyszerű kritikai érzéke van. Talp­ra esett bírálatai közszájon forognak vígszínházi körökben. Ezek a névtelenek sok jóban-rosszban voltak velünk. Ezek nem változtak meg semmi időben — maradtak mindig tisztelettudó és tiszteletet érdemlő — hűséges embereink huszonöt esztendőn keresztül — békében, háborúban, forradalomban, kommuniz­musban egyformán. Mint a kötelességtudás, hűség, becsületesség és munka nagyszerű alakjai szobrot érdemelnek. • * (Városi munkáz.) Kulcsár Juliska, mik­or a m. kir. operaháztól megvált, egy ideig vi­déken primadonnáskodott, majd visszatérve Buda­­pestre, önálló dalestélylyel számolt be újabb mű­vészi fejlődéséről, csütörtökön pedig föllépett a Városi színházban: Leonorát énekelte a Truba­dúrban. Szép s jól iskolázati szopránja hatáso­san érvényesült a két nagy áriában, drámai erejű játéka és egész alakítása a legkényesebb művészi ízlésnek is megfelelt. Nagy sikere volt; a közönség tapsaiból még bőven kijutott Albert Erzsi ez ép hangú Arucenájának és Ocskay hatalmas Mauricojának, aki főleg a strettában diadalmasko­dott. — Márkus­ Dezső hévvel és lendülettel vezényelt, új és intim szépségeket fejlesztvén az untig ismert, elcsépelt muzsikából. * (Herczeg Ferenc felújított szanjátéka), a­ Kék róka, kerül szinte ma, pénteken, a Vigszinház­­ban. Ezúttal is Varsányi Irén és Gombaszögi Mia, Hegedűs, Csortos és Tanay játsszák a főszerepeket. A darabot hétfőn megismétlik. * (A Renaissan­ce-szinházz megnyitása.) városi tanács a kultúra nevében hozta meg centerUV kön döntését, így a jöv­ő héten uj ezinháskval lesz gajda­dagabb Budapest művészi élete: a Renaissance-Szini,­ház megnyithatja kapuit. A m­egnyitó­ estét április­ 15-ikére, péntekre, tűtte ki az igazgatóság. Első új­j­donsága gyanánt Liptai Imre, a kitűnő színpadi író. Pesti asszony című háromfelvonásos színjáté­kát mutatja be a színház a Góth-párral a főszere­pekben. Az első előadások jegyeit szombat reggeltől­ kezdve árusítja a Renaissance­ Színhá­z elővételi, pénztára. * (Nem mindennapi beugrás.) Nem mindennapi beugrónak volt tanúja az Bakó-téri Színhá­i csütörtök esti közönsége, boron a Csókos asszony volt. Neon­­ok.-

Next