Pesti Hírlap, 1921. május (43. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-08 / 99. szám

A munkapárt bunei,­ olányi Dezső beszéde a Keresztény Nemzeti Pártban. A Keresztény Nemzeti Párt szombat este dr Scherschall Viktor elnöklésével értekezle­tet tartott a­ Baross­ utcai Wenckheim-palotában, mely alkalom­mal Polónyi Dezső, volt ország­gyűlési képv­iselő hosszabb­ beszédben ismertette a tiáboru elöidézésének a JiÉft Szabad előadásában a 57-es kieg^ezágJii Wíttzdö'dfjleg a mai napig kronolo­gikus sorrendben ismertette a politikai ^ eseménye-ke^ amelyek az országos közéletet irányították. Polónyi rámutatott arra, hogy a háborús felkészül ttdés, amely évtizedekig a munkapárt felelősségének tu­datában alakult ki világháborúvá, a függetlenségi párt h­őe ellenár amiattival találta magát mindég szemben, amit a véderő viták anyaga kétségen felül bizonyít, az akkori országgyűlési reakciók adatai szerint. A háborús párt a munkapárt volt, az a párt, amely korrupt rendszerivel, kortesszolgálatokat teljesítő közigazgatásával látszólagos többséget erőszakolt ki magának parlamenti szereplésénél ,­ így kormányzópárti hatalmat szerzett magának, holott a nemzeti közvélemény­n­el lévén fojtva — tulajdon­képpen a függetlenségi párt eszméinek vallója volt és eb­ből önként következik, hogy ha korruptmentes választásod utján a függetlenségi párt juthatott volna kormányzó­párti hatalomra, akkor a háborús párt törekvései elné­míttattak volna; nem lett volna háború, ennek okozata­képpen nem szakadt volna ránk a két forradalom és a nagy nemzeti ideálok, amelyekért a függetlenségi párt évtizedekig heroikus küzdelmet folytatott, zökkenés nél­kül valósulhattak volna meg a nagy, független Magyar­ország boldogulására. Volt egy étappe-ja a háborús idők­nek, amikor gróf Andrássy Gyula, gróf Zichy Aladár, gróf Apponyi Albert, Rakovszky Istváai azt a követel­ményt vetették fel, hogy a függetlenségi párt is osztozzék a monarchia külügyeinek és háborús ügyeink vezetésé­ben. Mikor azonban Vilmos császár ismeretes üz­enete világszerte ismeretessé vált: mire az őszi levelek lehul­lanak, megnyertük a háborút", akkor a külügyminiszter azt üzente, hogy nem kér a függetlenségi párt felelőssé­géből, mert félt attól, hogy a párt, várható ellenőrzési joga alapján a népöldöklés vétóját olyan időiponton mondotta, volna ki, ami a háborús kártyát keverőknek hatalmi té­bolyukban nem lett volna ínyükre. Be­szédei folyamán rá­tért a keresztény irányzat előtérbe nyomulására és rá­mutatott arra, hogy ez az új politikai orientálódása a közvéleménynek a munkapárti régi hatalomtól való el­szakadást jelentette, ez fáj a munkapárt megmaradt csö­kevényeinek és ezért indult meg a politikai élű hajsza Friedrich István ellen, aki a keresztény irányzat erő­teljes vezére lett. Kemény szavakkal ítélte el gróf Kár­­olyi Imre­­ szereplését, aki szerinte a Tisza-gyilkosság pe­rének kegyeletes palástja mögé rejtőzve, segítőtársaival, Ulain Ferenccel éa Lengyel Zoltánnal vad hajszát indí­tott egy politikai tényező ellen, akit börtöntöltelék fegyen­cek hazug vallomásaival akarnak az akasztófára juttatna­ Férfiúi becsületem, eddigi közéleti pályám mocsoktalan emlékére jelentem ki — fejezte be beszédjét Polónyi,— hogy a rettenetes vérvádból Friedrich személye mocsokta­lanul fog kikerülni és ez igy történt volna akkor is, ha védelmére egy szót nem ejtett volna ki a ha ellenbizonyi­tékait a védelem nem terjesztené elő a független bíróság­nak. Az állandóan nagy­ tetszésnyilvánításokkal fogadott beszéd után Száva János mondott köszönetet a párttagok nevében Potányiari­­ tyány a forradalmi kormányok pénzkezeléséről és­ az ellenforradalmi milliókról. Írói Batthyánosi Tivadar levelet intézett gróf Bethlen­ István signszterelnökhöz, amelyben az előző iermáméd­ zárszámadásainak a legnagyobb nyivános­s­g előtt történő tárgyalását sürgeti. A kormán­ytervek szerint a zárszámadásokban a Kér­­olyi—Berinkey-kormányok, a proletárdiktatúra, az arad-szegedi kormány, valamint az­­utána követ­kezett kormányok utalványozása és vagyonkezelése elkü­löníttetnek ugyan, de nem részletes tételeidben, hanem egyszerű kimutatásban kerülnének a nem­zetgyűlés elé Batthyány ezzel szemben azt­­kiváltja, hogy a számadások a" legnagyobb részletességgel tüntessék fel a megtörtént kiadásokat"és követeli, hogy az ő belügyminisztersége idején történt kiadá­sok még a rendelkezési alapból történt utalványozá­sok­ is az eredeti feljegyzéseknek megfelelően hozas­sanak nyilvánosságra. Hivatkozik arra, hogy Fehéri Armand ,"A vesztegető forradalom" című­ könyvében már közzétette a Károly­i—Berinkzy-kormányok és a proletárdiktatúra részéről a rendelkezési és sajtó­alapból történt utalványozásokat Ez a könyv azon­ban ellenőrzés és számadásté­tel szempontjából sze­rinte abszolúte nem bír értékkel, m­ert a hűsége iránt alapos kétséget támaszt annal, hogy egyes fontos tételek a részletezésből kimaradtak. Nem sze­repel például abban gróf Sigray Antal rendkívü­l ér­tékes és fontos missziója, aki diplomáciai megbíza­tást kapott 1918 novemberében Károlyi Mihálytól Megbizása díjazott­ volt és azt Sigray frank­ valutá­ban vette fel, ami bizonylára sokkal nagyobb össze­get tett ki, mint amineket az említett könyv egyes h­apiróknak adott szánkoronás összegekről közzé­tenni szükségesnek tartotta. Gróf Sigraynak meg­engedték azt is, hogy családi ékszereit magával vi­hesse. Erre azért volt szükség, hogy a gróf nejét is magával vivén Svájcba, ott a magyar államot és az ask­ari népköztársasági Károlyi-kormányt méltóan reprezentálhassa. Gróf Batthyány ezután a bankgassei milliók ügyére tér­t. 1919 május 2-ikán — írja többek tözött — megjelent Bécsben Sigray felkérésére a la­kt­án, ott voltak még Pallaviaini György őrgróf, Swareceányi György és Hajós Jenő, itt bizottsági­­ma konstatálták • 1­0 u0Uti érekű magyar állami' 9 1921. május 2., vasárnap. PESTI HÍRLAP hézi, mi történt a megmentett milliókkal ? A közvéle­ményben ugyanis mind nagyobb bizalmatlansággal suttognak a bécsi milliók sorsáról. Amidőn ő vállal­ta ez ügyben az erkölcsi felelősséget, úgy képzelte, hogy az egész összeg, a mentési költségek levonásá­val, a jogos tulajdonos, a magyar állam részére, az első hazafias magyar kormány kezébe lesz leteendő. Követeli tehát, hogy részletes tájékoztatást kapjon az ország arra hivatott állami szervek felülvizsgá­lata alapján, átadatott-e a 140 millió az állampénz­tárnak és ha nem így történt volna, okmányokkal, számadásokkal igazolni kéri,­ hogy az állam tulaj­donát képezett milliókból mennyi, részletesen kimu­tatva mily célokra, kinek felhatalmazása és kinek utalványozása alapján költetett el. vidám írások. A régi pesti ház, egy vén bérházban laktam, f­iára költöztem nemrég. Mill­yen érdekes egy olyan régi pesti ház, de olyankor, ha már csak emlék. Fütty. A szélén laknak a rigók, kik feketébe öltöztek Fecskéék régi helyükre az eresz alá költötték. A cinege most nézi át ke­nejével a terepet. A rózsafán csalogány lakik, a háztetőn meg verebek. Nem, badarok a madarak, életük vigan pereg le. Jól megférnek egymás melett s fütyülnek — az emberekre. Szenes ember. A Tisza­semélyzetei rulla vallomása. Tisza-per Csermák főtárgyalásán Gadó elnök­­nét, Roheimék társalkodónőjét a tanú, hogy délután fél ötkor ment el a villa előtt és úgy öt óra után kaput­te bejöttek négyen-öten. A válluk­hoz emelték a puskájukat a katonák, majd leadtak két vagy három lövőst Az elnök megkérdezi a tanútól, hogy fel tudna-e ismerni valakit a vádlottak közül. Gartnert azonnal felismeri, majd Sztanykovszky előtt áll meg te rámutat: „Ez volt a negyedik, aki ott állt az ajtóban te felnézett a galériára." A többi vádlott közül ne­­ ts­r­ er föl senkit sem,. Veszely Margit, a Treea-család volt szobaleánya, tanúvallomásában előadja az esőköpenyegűs ember dél­előtti látogatását. Az esőköpeny­egessel három katona volt te az esőköpenyeges vezette őket. A délután folya­mán azután újra katonák jöttek. Három katona egészen bement a hallba a kandallóig, a negyedik a hall előtt az ajtóinál állott meg. Mit akartok fiuk? — kérdezte a kegyelmes úr, mire az egyik katona azt felte, azt akar­juk, hogy a kegyelmes urat kivégezette. Ezután lövések dördültek el. Hogy mind a hárman lőttek-e, azt nem tudja. Emlékszik, hogy a negyedik kallemia­a­ld as ajtó­nál állott, felnézett úgy, hogy kivette az arcát. Az elnök: Kit ismer fel a vádlottak közül? A tanú: (Gartnerre mutat) Ez volt az esőköpe­'­nyeges. (Azután Sztanykovsafcyra mutat). Ez állt az aj­tóban puskával. Barta Anna, aki Rohcamfik szobaleánya volt el­mondja, hogy hárman álltak szemközt a kegyelmes urékkal, a negyedik pedig az ajtónál. Az egyik azt mond­ta: ütött a végférfion, a másik pedig azt hogy a kegyet­len ur miatt szenvedtek a harctéren. A kegyelmes ur azt mondta, hogy „Édes fiam, én miattam nem szenved­tek." Azután túsettek s amikor a kegyelmes ur a főidőn feküdt azután­­a belelőttek. A tanú az elnök felszólitására körülnéz a tarean­beti. Gartnerben ráismer a délelőtti köpönyeges látoga­tóra. Klein Józaafné, a Boheim-villa kertészének fele­sége, az elnök kérdésére, hogy hányt lövést hallott azt feleli, hogy azt hallotta, mintha négy-öt puskából lőttek volna. _ Klein Rezső, a B Boheim-villa kertésze, elmondta, hogy amikor a katonák visszajöttek a villába, becsukta­­ előttük a kaput és a katonák rákiáltottak: Nyisd ki a kaput Ekkor hozzájött . Csermákné és azt mondta: "Nyisd a fiam a kaput mert betörik." Az elnök: Megismerne ki valakit akit a gyilkos­ság alkalmával látott? A tanú: Kéri aron hasonlít a vezetőhöz, ha az alakja nem. Kéri sokkal magasabb. Rékóczy Sándor csendőrfőtörzs­m­ester, akit őr-, szolgálati kötelesség megszegésével vádolva a hadosz­tálybírósáág hét évi börtönre ítélt, előadja, hogy októ­ber 80-ikán nyolc csendőrrel Tisza István személyének őrizetére rendelték ki. Dömötör­ a pincelakásban helyez­te el őket Reggel hat óra körül látta, hogy nagy teher­autó áll meg a villa előtt amelyben tizenöt-hat fegy­veres ember volt lövöldöztek és azt kiáltották: Itt la­kik Tisza! Kilenc óra után az inas azt mondotta, hogy katonák jönnek. Bagyó­te Kiss nevű csendőröket küldte ki, hogy nézzék meg, ki jött Jelentették, hogy egy eső­köpenyeges úriember két magát századosnak nevező ka­tonával kért bebocsájtást Azt is mondották még, hogy este eljönnek majd a kegyelmes úrhoz. Délután két óra­kor lejött Ttana te egy oboz cigarettát adott a csend­őröknek. Dömötör­ László inas, amikor azt mondta ne­kik, hogy katonák jönnek, azt hitte, hogy leváltás van. A­­tana kiment a folyosóra te ekkor az inas jelentette, trníT * TwtoTiS* felmentek.ft kivrv •n^kiki?. A Trít ka­­ ­­ tona a tanú felé fordult, leoldotta az oldalfegyverét és levette a sapkarózsáját Két katona levezette a pincébe. Azt m­ond­ott­ák, hogy senki se mozduljon, mert az a ha­lál fia. Az elnök: Hát maguk hagyták magukat? A tanú: Kénytelenek voltunk. A főtárgyalást hétfőn, "folytatják. Esti levéL larc a tüdővész elen. — Koo^iitint el-elh­angzott egy vészkiáltás, hogy te^'ünk valamit a tü­dővész terjedése el­len. Báró Korányi professzor és mások ismé­teltei próbálták fö](jy»^'fcözönyébe a társa­a kormányok támogatód sát. JJé Közbejött a háború, melyben olcsó lett az emberi élet s ma jobban pusztít e járvány mint bármikor. Nagy-Magyarország statiszti­kája szerint egy milió volt a tüdőbetegek szá­ma s átlag évente százezer ember halt meg a bajban. A legutolsó budapesti jelentés szerint a fővárosi halottak fele tü­dővészes volt. De nem kell­ ide statisztika. Nézzenek körül a nagy emberraktárak nen, amelyeket gyárak­nak, műhelyeknek, üzleteknek vagy irodáknak neveznek; figyeljék meg a­ fakó arcokat; az egyre soványodó alakokat; a tüdővész bacillu­sa ezer és ezer izmos férfikar erejét őrli s ezer és ezer szép fiatal lányt sorvaszt a kora ha­lálba. Az orvosok iga­zán hősies munkát vé­geznek, de a társadalom s a hatóságok nem adnak nekik elegendő mimíciót a tüdővész el­leni harchoz. Budapest hatósága a gyógyke­zelésnek olcsóbb módját rendezte be, a bejáró betegek oltását s a városi tüdőb­eteggondozót mintaszerű intézetté tette dr Parassin József. A Szegény tüdőbetegeket ápoló egyesület Buda­keszen építette föl az Erzsébet szan­atóriumot, amelyet legutóbb az á­llam főként a közalkal­mazottak számára foglalt le. A közönség bete­gei számára jóformán csak a Lukács György elnöklete alatt álló József-szanatórium egyesü­let gyulai és debreceni szanatóriumai állanak­­rendelkezésre s ezek is anyagi csőd előtt álla­nak, mert majdnem kizárólag közadakozásból él az egylet hap év óta s a jótékonyság oly so­kfelé van igénybe véve, hogy sehová sem jut elég pénz Ez az egyesület legközelebb or­szágos sporttő akciót irvnt i­dőre fölhívom mindenkinek figyelmét, kiben van szív, gyá­molítsa ezt a nemes egyesületet. Az orvosok sokat vitatkoznak egy-egy ojtószer s a szorta­tórumi kezelés fölött. Az összes szakértők vé­leményéből csak azt lehet megálapítanni, hogy, a tüdővész­etten egyetlen biztos szer van: a fiénzAkinek pénze van arra, hogy jó levegőt és bő táplálékot vegyen magának, hogy kime­neküljön a négy fal börtöneiből, hogy ne gör­nyedjen az irógép vagy gyalupad fölött, aki pihenhet s elutazhatik a fenyvesek árnyába, vagy szívhatja a tenger sós levegőjét, az kellő időben ke­zdett kiméret mellett biztosan meg­­gyógyul. Az új kor szociális szelleme megkö­veteli a gazdagoktól, hogy tegyék lehetővé az értük dolgozó szegények számára az egészsé­get, a jó levegőt s a bő táplálékot. Még ha a régi rabszolgatartók álláspon­tjára helyezke­dünk­­ is, ebből a szempontból, is harcolni kell a tüdővész ellen, mely gyengíti a munkaerőt. Magyarország újjáépítése órási munkát igé­nyel, nem szabad tehát engedni, hogy a mun­kaerő jelentékeny részét megsemmisítse egy bacillus. Pénzt kell adni e célra, a szegény embereknek koronákat, a gazdagoknak száz­ezreket és milliókat Adjanak a debreceni, a gyulai, a budakeszi Szanatoriumoknak és a tüdőbeteggondozóknak. A fődolog a hegy. S­orsán és sokat. Kezdő korában lehet ,biztosabban gyógyitallát­ó betegséget. Még mindig sok milliomos van, antó nem­­tudja, hova dugja a pénzét? A jótékonyság olyan takarék­pénztár, mely biztos kamatai meghozza a köz­tiszteletet. Ez pedig a t­öb­bi milliónak­ legalább­ jobb illatot ad. . Zsolt: A bankjegyek kicserélése. A tízezer és ezer koronás magyar felülbélyegzésű bankjegyeknek államjegyekre való előzetes kicserélése holnap, hétfőn, vessi kezdetét­­e május 25-ig bezárólag fog tartani. A kicserélés keresztülvitelével a pénzügy-­­miniszter — miután az állami jegyintézet még csak egy későbbi időpontban kezdheti m­eg működését.­­ az osz­trák-magyar bank magyarországi szervezetét bízta meg. Kicserélő helyekként a bank budapesti főintézete és vi­­déki fiókintézetei fognak működni, a hét közepétől fog­­va azonban ott ahol az osztrák-magyar banknak intézete nincs, az állampénztárak is bele fognak kapcsolódni a kicserélési műveletbe A bankjegyeket teljes névérték­ben, minden levonás nélkül cserélik ki az egyelőre tíz-­ ezer, ötezer, ezer, ötszáz és száz koronás címletekben kibocsátásra kerülő állam­jegyekre. A felek azonban nem követelhetik, hogy az általuk benyújtott bankjegyeket nivratiolysn círntettt filla­mjepr­re cseréljjék ki.

Next