Pesti Hírlap, 1921. július (43. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-24 / 162. szám

I . Miért csökönyös Ausztria? Mese a tüskáról — A kis entento keze. Az osztrák sajtó mostanában nagyon felhá­borodott hangon ír Hegedűs Loránt hasonlata miatt a nyugatmagyarországi kérdésről. Ausztriá­ban úgy látszik, tényleg a buldogg csökönyösségével harapnak bele ebbe a szerencsétlen nyugatmagyar­országi kérdésbe, amelyet pedig nem is olyan régen a szociáldemokrata párt vessző­paripájának minő­sítettek. Mikor én két év előtt Rennerrel, az akkori osztrák kancellárral beszéltem a nyugatmagyaror­szági kérdésről és ezt a beszélgetést, amely intervju formájában a Pesti Hírlapban megjelent, közöltem a keresztényszocialista párt akkori vezetőivel, ott va­lóságos derültséget keltett Rennernek az a határo­zott kijelentése, hogy Ausztria ragaszkodik Nyugat­magyarországhoz, amely a saint-germaiiai béke­szerződés egyik sarkalatos pontja. Jól emlékszem több képviselő szavaira, akik ezt mondták: — Renner érdekes ember. Elmulasztotta a legkitűnőbb alkalmat, a proletárdiktatúrát Magyar­országon, amikor minden nehézség nélkül bevonul­hatott volna a nyugatmagyarországi megyékbe, és most még ő vezi a mellett. Akkor a nép is velünk lett volna, de most aligha akad a Burgenlandban olyan bolond, aló a mi sülyedő hajónkhoz kötné a maga csónakját. Bemutattak Mataja doktornak is, aki az első Renner-kormány belügyi államtitkárja volt és mint a nyugatmagyarországi kérdés legkitűnőbb szakér­tőjét emlegették. Magánbeszélgetésünk során igen­­ jóizűen nevetett Renner intervjújának azon a pasz­szusán, amelyben a volt kancellár ezeket mondotta: ,,A nyugatmagyarországi kérdésben már nyilatko­zott a párisi konferencia és pedig véglegesen nyilat­kozott, ez ránk nézve res judicata, amelyet nem en­gedünk megbolygatni." A Pesti Hírlapnak hivatalosan leadott nyilat­kozatában azonban nagyon­­óvatosan nyilatkozott. Szerintem — mondotta többek közt, — a nyugatma­gyarországi kérdés a saint-germaini békeszerződés­sel elintéződött. De Nyugatmagyarország megszál­lására erőszakos bonyodalom útján nem gondo­lunk. Weisskirchner pártelnök szintén úgy nyilat­kozott előttem, hogy ő és pártja kívánatosnak tartja a­ nyugatmagyarországi kérdésnek olyan megoldá­sát, hogy abból bonyodalmak ne keletkezzenek, ame­lyek tüskét hagynának hátra és a szomszédos ba­rátságot Magyarországgal befolyásolnák. Két év előtt ez volt az osztrák pártok hiva­talos álláspontja, — természetesen a szociáldemo­raták kivételével — azért említem a hivatalos állás­pontot, mert, ismétlem, magánbeszélgetésben hal­lani sem akartak Nyugatmagyarországról. Sőt any­nyira nem rajongtak a most annyit vitatott Burgen­landért, hogy mikor a parlamentet elhagytam, em­lékszem, egy idősebb, gömbölyű termetű képviselő, a bécsi polgár legmarkánsabb típusából való, utá­nam szaladt és karonfogott. —­ írja meg a Pesti Hírlapban, — mondotta —­hogy ne féljenek, nem lesz semmi baj Nyugatma­gyarországgal, mi tudjuk, hogy az ottani lakosság­n­­k nem hatban, hanem nyolcvan százaléka elle­nünk van. — Jucht­, für ungut — kiáltotta még utánam, mielőtt visszagurult volna a parlament épületébe — Nyugatmagyarország az önöké volt és az is marad. Ez két év előtt volt. Mi történt azóta, hogy Ausztriában ma olyan nagy nemzeti kérdést csinál­nak Nyugatmagyar­országból? A Nem­zetifel és tár­sai agitációjáról már írtam, amely tudvalevőleg egy kis kocsmában a Belarián született meg és folyta­tódott egy ruszti borpincében. Ez egyik akciója volt a nagynémeteknek, amely hozzájárult ugyan a nagy hangulatkeltéshez, de semmiesetre sem szerepelt mint döntő tényező. Inkább egy másik kombináció látszik valószínűbbnek, amely befolyását már érvé­nyesíteni tudta a magasabb körökre is. Ez pedig a kis­entente. Amikor májusban Bécsben ismét meg­kezdődtek a tárgyalások közöttünk és Ausztria kö­zött, akkor igen jól informált osztrák diplomatától kaptam a következő felvilágosítást: — Az osztrák kormány szívesen engedne és készséggel menne bele egy olyan megegyezésbe, amely Ausztriát és Magyarországot is kielégítené. De nem teheti meg. A kisentente megbízottai itt ül­nek a kormányunk nyakán. Azzal fenyegetődznek, hogy megcsinálják a korridort, ha Ausztria lemond Nyugatmagyarországról.­­ Arra a megjegyzésemre, hogy a kisententó­nak ezt a tervét, amely egyszer már aktuális volt, Olaszország meghiúsította, nem hiszem, hogy azóta Róma nézete megváltozott volna, a következő vá­laszt adta: — Az olaszok politikája ebben a kérdésben nyomban megváltozik, mihelyt a kieentente, külö­nösen pedig Jugoszlávia magáévá teszi Olaszország aspirációit Tirol egyéb területére. (Ez a beszélgetés a salzburgi népszavazás idején történt, amikor a nagy­entente hangulata teljesen Ausztria ellen for­dult.) Így inkább érthető, miképpen változott meg az osztrák polgári pártok hangulata oly rövid idő alatt és miért idegenkednek egy olyan megoldástól, amely nekik csak hasznot hozna, különösen gazda­sági téren, nem is szólva Magyarország barátságá­ról, amely szintén sokat lendítene a lerongyolódott Ausztrián. Pedig Bécsben rájöhettek volna már arra, hogy az entente segítőkeze milyen távol van, és a nagy magyar alföld búzatermő kanaánja milyen közel. Az a bizonyos tüske pedig tovább fogja bele­marni magát a közös barátságba, melyről pedig, Weiskirchner és társai olyan szépen regéltek, hogy annak nem szabad szerepelni a mi viszályunkban. S. V. kabátjában. Kibontja nagy óvatosan: mi van benne? Hát játékbabácska, amilyet gyermek­leányoknak szoktak vinni ajándékul. S mellette Margit-krém, amilyet neki is vett Csaba a na­pokban, hogy a kezét a szél kissé megfújta. Ida elhalványult. Intett a néma leánynak és nem annyira hanggal, mint inkább csak az ajka mozgásával beszélt vele: — Panni, írok könyörgő levelet a szüleid­nek, hogy engedjenek férjhez. Panni ha történetesen sötét van akkor, világított volna, mint a villa­nos körte. Ida folytatta: — De viszont neked egy nagy munkát tell teljesítened és soha életedben erről nem szabad szólanod senkinek. . Panni feltartotta mind az öt ujját: — Esküszöm. — Nesze ceruza, papiros. Ebéd után ha elmegy az úr, követed titkon. Érted? — Értem. — Megnézed hova megy. Felírod az ut­cát, ház számát. Érted? — Értem.. Felírom. — Megvárod, míg kijön. Megint követed. Felírod, hova megy? Ha villamoson megyen, te is ülsz a villamosra, de úgy takarod az arcod a kendőbe, úgy fordulsz, hogy meg ne lásson, meg ne ismerjen. — Nem lát. — Ha bérkocsira ül, megnézed a bérkocsi számát. Ülsz a másik bérkocsira. A kocsisnak ,azt mondod: Utána annak a bérkocsinak, min­dig ötven lépésnyire! És hazatérsz, mikor ő hazatér. Nesze száz korona a költségekre. Sápadt volt. De a szeme száraz. A hang­ja, mint mikor katonatiszt rendelkezik a közle­génynyel. Csaba eltávozása után ő maga is felöltö­zött. Beszólt a konyhán a szakácsasszonynak: — Panni egy rokonát látogatja meg. Ta­lán csak majd vacsora után tér haza. Nehogy megszidja. Én magam hamarosan visszatérek. Pestre ment át és egy nagy utazóládával tért haza. A­ hálószobájába vitette. Panni három címmel került haza este 10 után. Az egyik a műterem címe volt IÁ a másik az­­Abbázia-kávéházé. A harmadik egy budai cím: Lovas-út 5. • Csaba másnap későbben kelt a szokottnál. Vidáman köszönt söveggelt Idának. — Kész a képem, — újságolta, — telje­sen kész. Tegnap megnézték hatan is. Benczúr is, Kézdi-Kovács is, Zala is, Kőrösfői-Krisch, Szlányi meg Kacziány. Azt mondták: nagy al­kotás. Egy pap is, iskolás-pajtásom, káplán itt a Krisztinavárosban, az is­­azt mondta, hogy nagy alkotás. Paár Géza már előbb is járt ott: bizonyosnak mondja, hogy az első terembe osz­tályozzák majd a tárlaton. Szeretném, ha maga is megnézné. Nem beteg talán? — Nem, csak néha rosszul alszom. — Hát jön velem? —­ Ha kedves önnek, hogy megnézzem ... __1. — Hát hoevne volna, kartvea. Hiszed ma­gának a lelkéből való kép, csak olyan része van benne, mint nekem. Holnap már a másikon dolgozom: Kurucok búcsúján: „Zöld erdő har­­matát, piros csizmám nyomát, hóval lepi be a tél...11 Hát megyünk Tinngyárt reggeli után, Magának csak jó, ha levegőn is jár. — Mért nem azt a nazarénus képet festi már meg? S leült ő is az asztalhoz, hogy reggelizzen, Csaba úgy bámult rá, mintha két szikrá­zó rakéta volna a szeme. — Ida, maga megint mondott valamit ami engem a hetedik égbe röpít! — Matl Teljesen ártatlan vagyok . . . — Ezt a szót: nazarénus kép. [ügy­ vet világosságot, mint a villámi­ lobbanás a sötét tájon. Nazarénus képnek festem! magyar al­földi nazarénusoknak! amint húsvétkor olvas­sák a bibliát! S nem is pince­szobában, hanem rózsás-tányéros-tálas magyar paraszt-szobá­­ban! Oh Ida, kedves jó Ida! hogy meg n­em csókolhatom magát! Maga igazán múzsám, nen­kem! Ida szomorún mosolygott — Csak le ne essek . . . Csaba nem értette a megjegyzést: se tett, se hallott, csak járkált nagy­ izgatottan, mámorosan a szobában. — Micsoda kép lesz!­­Micsoda kép! Ma­gyar kép! Gyönyörű magyar kép! A csoporton nem is kell változtatnom, csak mögéjök festek még öt asszonyt! tizenöt asszonyt! És több embert. Sok embert! Tele a szobát emberrel!­ Szép maarvar komoly, arcokkal! És mind áhita- KRIL KIALAH 9 . 1921. julius 24., .vafláraiajv •LV (­! 1 '* De Vatera visszaérkezett. Dublin, jul. 23. (Reuter.) De Vatera Dublinba érkezett, ahol a lakosság lelkesen üdvözölte. London, júl. 23. (Reuters) A Daily Mail értesü­lése szerint az angol kormány azt javasolja, hogy déli Írországnak, Uleternek, adják meg a közigazga­tási, az adó- és vámügyekben az autonómiát és azt a jogot, hogy bizonyos számú honvédelmi csapatokat alakíthasson. Vass kultuszminiszter a testnevelésről. Vass József kultuszminiszter a Ház elé be­terjesztett testnevelési törvényjavaslatáról a Pető Hírlap munkatársa előtt a következőkben volt szíves nyilatkozni: " Az ország újjáalakításának számos feladata között egyik legfontosabb az, amely az ifjúság test­nevelésére vonatkozik. Az alkotó tevékenységnek, a­­mely az ország régi munkaképességét és erejét lesz hivatva visszaállítani, elsősorban a jövő nemzedékre kell irányulnia. Ezért terjesztettem a nemzetgyűlés elé a testnevelésről szóló törvényjavaslatot, melynek lényegesebb pontjai a következők: — A testnevelés, mint a köznevelés egyik fontos ága, állami feladat. Evégből szükséges, hogy a test nevelés mindennemű iskolában rendszeres legyen. Külön szabályozást kíván az iskolát elhagyó ifjúság testnevelésének szervezése a húszéves korig. Célszerű­nek mutatkozik erre vonatkozólag felhasználni a már meglevő ifjúsági egyesületeket, tűzoltó és egyéb, társadalmi egyesületeket. Ami az iskolai részt illeti, mindenekelőtt az egyensúlyt kell helyreállítanunk az értelmi és testi nevelés között, melyet megfelelő tan­tervekkel vélünk elérhetni. Fontos rendelkezése a ja­vaslatnak az, amely a testnevelés céljaira szükséget ingatlanok kisajátítására jogosít. Ezzel tesszük lehe­tővé, hogy a testnevelés céljaira feltétlenül szükséges alkalmas terek rendelkezésre álljanak. Kötelezi a ja­vaslat a nagyobb ipari üzemek tulajdonosait arra, hogy munkásaik részére megfelelő egészségügyi szük­ségletekről, különösen sporttelepekről és uszodákról gondoskodjanak.­­ A törvényjavaslattal kapcsolatban az Orszá­gos Testnevelési Tanács tagjainak a kinevezése is rö­videsen meg fog történni, hogy a testnevelés egységes elvek szerinti fejlesztését biztosítsuk. Működése ta­nulmányozni, megfigyelni a testnevelés terén a bel-és külföldön észlelhető mozgalmakat és erre vonatko­zólag a kultuszminiszterhez javaslatot tenni. Az el­nökség a kormányzó úr őfőméltósága által kinevezett egy elnökből, két társelnökből és a három csoportnak, úgymint, az iskolai, társadalmi és iskolán kívül álló csoportoknak egy-egy alelnökéből és három előadó titkárból fog állni. Csoportonként tizenhat kinevezett tag fogja alkotni a tanács testületét. — Külön gondoskodás tárgya a főiskolák sport­ügyének megoldása. A múltban az ezt a célt szolgáló egyesületek az Országos Testnevelési Alapot állan­dóan nagyobb segélyekkel vették igénybe. Minthogy, tekintélyes összeget fordítottunk eddig is reájuk, szükségesnek mutatkozik az egyetemi tanszabadság sérelme nélkül a testnevelést intézményesen beállí­tani a főiskolai tanulmányi programmba. E tekin­tetben a debreceni egyetem tanácsa már ismételtem rámutatott ama körülményre, hogy az egyetemi ifjú­ság testnevelésének szakszerű vezetésére okvetlenül szükséges egy szakképzett egyén állandó alkalmazása. — Az iskolai testnevelés reformját a testnevelő­képzéssel fogjuk kezdeni. Gondoskodni kívánunk, hogy minden iskola­típusban megfelelő képzettség® művelt és szaktekintetben megbízható tanerők állja­­nak rendelkezésre. A kizárólagos tornatanárképzéssel valószínűleg szakítani fogunk, mert az iskolai nevelés érdekei megkívánják, hogy a testnevelési tanerők a testgyakorlati órákon kívül más elméleti tárgyakat is tanítsanak.

Next