Pesti Hírlap, 1921. július (43. évfolyam, 142-168. szám)
1921-07-24 / 162. szám
I . Miért csökönyös Ausztria? Mese a tüskáról — A kis entento keze. Az osztrák sajtó mostanában nagyon felháborodott hangon ír Hegedűs Loránt hasonlata miatt a nyugatmagyarországi kérdésről. Ausztriában úgy látszik, tényleg a buldogg csökönyösségével harapnak bele ebbe a szerencsétlen nyugatmagyarországi kérdésbe, amelyet pedig nem is olyan régen a szociáldemokrata párt vesszőparipájának minősítettek. Mikor én két év előtt Rennerrel, az akkori osztrák kancellárral beszéltem a nyugatmagyarországi kérdésről és ezt a beszélgetést, amely intervju formájában a Pesti Hírlapban megjelent, közöltem a keresztényszocialista párt akkori vezetőivel, ott valóságos derültséget keltett Rennernek az a határozott kijelentése, hogy Ausztria ragaszkodik Nyugatmagyarországhoz, amely a saint-germaiiai békeszerződés egyik sarkalatos pontja. Jól emlékszem több képviselő szavaira, akik ezt mondták: — Renner érdekes ember. Elmulasztotta a legkitűnőbb alkalmat, a proletárdiktatúrát Magyarországon, amikor minden nehézség nélkül bevonulhatott volna a nyugatmagyarországi megyékbe, és most még ő vezi a mellett. Akkor a nép is velünk lett volna, de most aligha akad a Burgenlandban olyan bolond, aló a mi sülyedő hajónkhoz kötné a maga csónakját. Bemutattak Mataja doktornak is, aki az első Renner-kormány belügyi államtitkárja volt és mint a nyugatmagyarországi kérdés legkitűnőbb szakértőjét emlegették. Magánbeszélgetésünk során igen jóizűen nevetett Renner intervjújának azon a paszszusán, amelyben a volt kancellár ezeket mondotta: ,,A nyugatmagyarországi kérdésben már nyilatkozott a párisi konferencia és pedig véglegesen nyilatkozott, ez ránk nézve res judicata, amelyet nem engedünk megbolygatni." A Pesti Hírlapnak hivatalosan leadott nyilatkozatában azonban nagyonóvatosan nyilatkozott. Szerintem — mondotta többek közt, — a nyugatmagyarországi kérdés a saint-germaini békeszerződéssel elintéződött. De Nyugatmagyarország megszállására erőszakos bonyodalom útján nem gondolunk. Weisskirchner pártelnök szintén úgy nyilatkozott előttem, hogy ő és pártja kívánatosnak tartja a nyugatmagyarországi kérdésnek olyan megoldását, hogy abból bonyodalmak ne keletkezzenek, amelyek tüskét hagynának hátra és a szomszédos barátságot Magyarországgal befolyásolnák. Két év előtt ez volt az osztrák pártok hivatalos álláspontja, — természetesen a szociáldemoraták kivételével — azért említem a hivatalos álláspontot, mert, ismétlem, magánbeszélgetésben hallani sem akartak Nyugatmagyarországról. Sőt anynyira nem rajongtak a most annyit vitatott Burgenlandért, hogy mikor a parlamentet elhagytam, emlékszem, egy idősebb, gömbölyű termetű képviselő, a bécsi polgár legmarkánsabb típusából való, utánam szaladt és karonfogott. — írja meg a Pesti Hírlapban, — mondotta —hogy ne féljenek, nem lesz semmi baj Nyugatmagyarországgal, mi tudjuk, hogy az ottani lakosságnk nem hatban, hanem nyolcvan százaléka ellenünk van. — Jucht, für ungut — kiáltotta még utánam, mielőtt visszagurult volna a parlament épületébe — Nyugatmagyarország az önöké volt és az is marad. Ez két év előtt volt. Mi történt azóta, hogy Ausztriában ma olyan nagy nemzeti kérdést csinálnak Nyugatmagyarországból? A Nemzetifel és társai agitációjáról már írtam, amely tudvalevőleg egy kis kocsmában a Belarián született meg és folytatódott egy ruszti borpincében. Ez egyik akciója volt a nagynémeteknek, amely hozzájárult ugyan a nagy hangulatkeltéshez, de semmiesetre sem szerepelt mint döntő tényező. Inkább egy másik kombináció látszik valószínűbbnek, amely befolyását már érvényesíteni tudta a magasabb körökre is. Ez pedig a kisentente. Amikor májusban Bécsben ismét megkezdődtek a tárgyalások közöttünk és Ausztria között, akkor igen jól informált osztrák diplomatától kaptam a következő felvilágosítást: — Az osztrák kormány szívesen engedne és készséggel menne bele egy olyan megegyezésbe, amely Ausztriát és Magyarországot is kielégítené. De nem teheti meg. A kisentente megbízottai itt ülnek a kormányunk nyakán. Azzal fenyegetődznek, hogy megcsinálják a korridort, ha Ausztria lemond Nyugatmagyarországról. Arra a megjegyzésemre, hogy a kisententónak ezt a tervét, amely egyszer már aktuális volt, Olaszország meghiúsította, nem hiszem, hogy azóta Róma nézete megváltozott volna, a következő választ adta: — Az olaszok politikája ebben a kérdésben nyomban megváltozik, mihelyt a kieentente, különösen pedig Jugoszlávia magáévá teszi Olaszország aspirációit Tirol egyéb területére. (Ez a beszélgetés a salzburgi népszavazás idején történt, amikor a nagyentente hangulata teljesen Ausztria ellen fordult.) Így inkább érthető, miképpen változott meg az osztrák polgári pártok hangulata oly rövid idő alatt és miért idegenkednek egy olyan megoldástól, amely nekik csak hasznot hozna, különösen gazdasági téren, nem is szólva Magyarország barátságáról, amely szintén sokat lendítene a lerongyolódott Ausztrián. Pedig Bécsben rájöhettek volna már arra, hogy az entente segítőkeze milyen távol van, és a nagy magyar alföld búzatermő kanaánja milyen közel. Az a bizonyos tüske pedig tovább fogja belemarni magát a közös barátságba, melyről pedig, Weiskirchner és társai olyan szépen regéltek, hogy annak nem szabad szerepelni a mi viszályunkban. S. V. kabátjában. Kibontja nagy óvatosan: mi van benne? Hát játékbabácska, amilyet gyermekleányoknak szoktak vinni ajándékul. S mellette Margit-krém, amilyet neki is vett Csaba a napokban, hogy a kezét a szél kissé megfújta. Ida elhalványult. Intett a néma leánynak és nem annyira hanggal, mint inkább csak az ajka mozgásával beszélt vele: — Panni, írok könyörgő levelet a szüleidnek, hogy engedjenek férjhez. Panni ha történetesen sötét van akkor, világított volna, mint a villanos körte. Ida folytatta: — De viszont neked egy nagy munkát tell teljesítened és soha életedben erről nem szabad szólanod senkinek. . Panni feltartotta mind az öt ujját: — Esküszöm. — Nesze ceruza, papiros. Ebéd után ha elmegy az úr, követed titkon. Érted? — Értem. — Megnézed hova megy. Felírod az utcát, ház számát. Érted? — Értem.. Felírom. — Megvárod, míg kijön. Megint követed. Felírod, hova megy? Ha villamoson megyen, te is ülsz a villamosra, de úgy takarod az arcod a kendőbe, úgy fordulsz, hogy meg ne lásson, meg ne ismerjen. — Nem lát. — Ha bérkocsira ül, megnézed a bérkocsi számát. Ülsz a másik bérkocsira. A kocsisnak ,azt mondod: Utána annak a bérkocsinak, mindig ötven lépésnyire! És hazatérsz, mikor ő hazatér. Nesze száz korona a költségekre. Sápadt volt. De a szeme száraz. A hangja, mint mikor katonatiszt rendelkezik a közlegénynyel. Csaba eltávozása után ő maga is felöltözött. Beszólt a konyhán a szakácsasszonynak: — Panni egy rokonát látogatja meg. Talán csak majd vacsora után tér haza. Nehogy megszidja. Én magam hamarosan visszatérek. Pestre ment át és egy nagy utazóládával tért haza. A hálószobájába vitette. Panni három címmel került haza este 10 után. Az egyik a műterem címe volt IÁ a másik azAbbázia-kávéházé. A harmadik egy budai cím: Lovas-út 5. • Csaba másnap későbben kelt a szokottnál. Vidáman köszönt söveggelt Idának. — Kész a képem, — újságolta, — teljesen kész. Tegnap megnézték hatan is. Benczúr is, Kézdi-Kovács is, Zala is, Kőrösfői-Krisch, Szlányi meg Kacziány. Azt mondták: nagy alkotás. Egy pap is, iskolás-pajtásom, káplán itt a Krisztinavárosban, az isazt mondta, hogy nagy alkotás. Paár Géza már előbb is járt ott: bizonyosnak mondja, hogy az első terembe osztályozzák majd a tárlaton. Szeretném, ha maga is megnézné. Nem beteg talán? — Nem, csak néha rosszul alszom. — Hát jön velem? — Ha kedves önnek, hogy megnézzem ... __1. — Hát hoevne volna, kartvea. Hiszed magának a lelkéből való kép, csak olyan része van benne, mint nekem. Holnap már a másikon dolgozom: Kurucok búcsúján: „Zöld erdő harmatát, piros csizmám nyomát, hóval lepi be a tél...11 Hát megyünk Tinngyárt reggeli után, Magának csak jó, ha levegőn is jár. — Mért nem azt a nazarénus képet festi már meg? S leült ő is az asztalhoz, hogy reggelizzen, Csaba úgy bámult rá, mintha két szikrázó rakéta volna a szeme. — Ida, maga megint mondott valamit ami engem a hetedik égbe röpít! — Matl Teljesen ártatlan vagyok . . . — Ezt a szót: nazarénus kép. [ügy vet világosságot, mint a villámi lobbanás a sötét tájon. Nazarénus képnek festem! magyar alföldi nazarénusoknak! amint húsvétkor olvassák a bibliát! S nem is pinceszobában, hanem rózsás-tányéros-tálas magyar paraszt-szobában! Oh Ida, kedves jó Ida! hogy meg nem csókolhatom magát! Maga igazán múzsám, nenkem! Ida szomorún mosolygott — Csak le ne essek . . . Csaba nem értette a megjegyzést: se tett, se hallott, csak járkált nagy izgatottan, mámorosan a szobában. — Micsoda kép lesz!Micsoda kép! Magyar kép! Gyönyörű magyar kép! A csoporton nem is kell változtatnom, csak mögéjök festek még öt asszonyt! tizenöt asszonyt! És több embert. Sok embert! Tele a szobát emberrel! Szép maarvar komoly, arcokkal! És mind áhita- KRIL KIALAH 9 . 1921. julius 24., .vafláraiajv •LV (! 1 '* De Vatera visszaérkezett. Dublin, jul. 23. (Reuter.) De Vatera Dublinba érkezett, ahol a lakosság lelkesen üdvözölte. London, júl. 23. (Reuters) A Daily Mail értesülése szerint az angol kormány azt javasolja, hogy déli Írországnak, Uleternek, adják meg a közigazgatási, az adó- és vámügyekben az autonómiát és azt a jogot, hogy bizonyos számú honvédelmi csapatokat alakíthasson. Vass kultuszminiszter a testnevelésről. Vass József kultuszminiszter a Ház elé beterjesztett testnevelési törvényjavaslatáról a Pető Hírlap munkatársa előtt a következőkben volt szíves nyilatkozni: " Az ország újjáalakításának számos feladata között egyik legfontosabb az, amely az ifjúság testnevelésére vonatkozik. Az alkotó tevékenységnek, amely az ország régi munkaképességét és erejét lesz hivatva visszaállítani, elsősorban a jövő nemzedékre kell irányulnia. Ezért terjesztettem a nemzetgyűlés elé a testnevelésről szóló törvényjavaslatot, melynek lényegesebb pontjai a következők: — A testnevelés, mint a köznevelés egyik fontos ága, állami feladat. Evégből szükséges, hogy a test nevelés mindennemű iskolában rendszeres legyen. Külön szabályozást kíván az iskolát elhagyó ifjúság testnevelésének szervezése a húszéves korig. Célszerűnek mutatkozik erre vonatkozólag felhasználni a már meglevő ifjúsági egyesületeket, tűzoltó és egyéb, társadalmi egyesületeket. Ami az iskolai részt illeti, mindenekelőtt az egyensúlyt kell helyreállítanunk az értelmi és testi nevelés között, melyet megfelelő tantervekkel vélünk elérhetni. Fontos rendelkezése a javaslatnak az, amely a testnevelés céljaira szükséget ingatlanok kisajátítására jogosít. Ezzel tesszük lehetővé, hogy a testnevelés céljaira feltétlenül szükséges alkalmas terek rendelkezésre álljanak. Kötelezi a javaslat a nagyobb ipari üzemek tulajdonosait arra, hogy munkásaik részére megfelelő egészségügyi szükségletekről, különösen sporttelepekről és uszodákról gondoskodjanak. A törvényjavaslattal kapcsolatban az Országos Testnevelési Tanács tagjainak a kinevezése is rövidesen meg fog történni, hogy a testnevelés egységes elvek szerinti fejlesztését biztosítsuk. Működése tanulmányozni, megfigyelni a testnevelés terén a bel-és külföldön észlelhető mozgalmakat és erre vonatkozólag a kultuszminiszterhez javaslatot tenni. Az elnökség a kormányzó úr őfőméltósága által kinevezett egy elnökből, két társelnökből és a három csoportnak, úgymint, az iskolai, társadalmi és iskolán kívül álló csoportoknak egy-egy alelnökéből és három előadó titkárból fog állni. Csoportonként tizenhat kinevezett tag fogja alkotni a tanács testületét. — Külön gondoskodás tárgya a főiskolák sportügyének megoldása. A múltban az ezt a célt szolgáló egyesületek az Országos Testnevelési Alapot állandóan nagyobb segélyekkel vették igénybe. Minthogy, tekintélyes összeget fordítottunk eddig is reájuk, szükségesnek mutatkozik az egyetemi tanszabadság sérelme nélkül a testnevelést intézményesen beállítani a főiskolai tanulmányi programmba. E tekintetben a debreceni egyetem tanácsa már ismételtem rámutatott ama körülményre, hogy az egyetemi ifjúság testnevelésének szakszerű vezetésére okvetlenül szükséges egy szakképzett egyén állandó alkalmazása. — Az iskolai testnevelés reformját a testnevelőképzéssel fogjuk kezdeni. Gondoskodni kívánunk, hogy minden iskolatípusban megfelelő képzettség® művelt és szaktekintetben megbízható tanerők álljanak rendelkezésre. A kizárólagos tornatanárképzéssel valószínűleg szakítani fogunk, mert az iskolai nevelés érdekei megkívánják, hogy a testnevelési tanerők a testgyakorlati órákon kívül más elméleti tárgyakat is tanítsanak.