Pesti Hírlap, 1921. szeptember (43. évfolyam, 193-217. szám)

1921-09-01 / 193. szám

­apest, 1921. ^IS/r-s 1S21 SEP. A XLI. évfolyam, 193. LÖFIZETÉSI ÁRAK: 7 évre . . . . . • . 440 h írre 220 „ redévre ......110 „ hóra •••..'•«» 40 „ 58 szám ára helyben, vi­li és pályaudvarokon 2 K letét és apróhirdetés díj­szabás szerint. PESTI E­mber L KESZTÖLÉ HIVATAL ÉS NYOMD" Budapest, Vilmos császár­ út 78. FIÓK KI­ADÓHIVATAL, Budapest, Erzsébet­ körút 1. A drágaságé Vagyi- két évtizeddel ezelőtt a főváros tiszt-jei fizetésemelést kérek. Előadták kérvé­kbe­, hogy a drág­ág igen nagy, a fizetésük­ig ily kevés,,hogy abból naponta egy darab­­ra sem tejli Egy szűkkeblű akkori város­a ,Szigor Gyula takarékpénztári igazgató felszólalt a kérvény ellen a közgyűlésen, s mondta oda a hivatalnokoknak, hogy egye­n krumplit meg főzeléket, ha húsra nem telik,­gy szörnyüköd­és fogadta ezt a nyilatkozatot, s gondoltuk akkor, hogy az már teljes nye­r és nélkülözés, ha a művelt ember naponta alább egy kis darab húst nem ehetik. S a­ztviselők meg voltak botránkozva, hogy az ő nyeikről így merészel beszélni valaki. Az­óbbi években nagyon is megszoktuk azt az ipatot, hogy az intelligens középosztály tag­osak ritkán látnak húst az asztalukon. Nem tekintették már újabban teljes nyomornak ezt állapotot — mert annyira megszokták. De­­st az a veszedelem fenyegeti őket, hogy írva sem fogadhatják meg annak a zordszívű rosatyának a tanácsát. Mert a krumpli és a dség is olyan drága­, hogy arra sem elég a­­etés. Egészen abnormis, sőt érthetetlen az, hogy­undapesti piacon micsoda magas árakat értek olyan zöldségfélék, amelyeknek alig van va­nélyes — igen-igen csekély — tápláló ereje,­int például a zöldbab, a kel vagy a káposzta, melyek több mint 90 százalék víztartalommal ó nak, s más táplálóbb élelmiszerek hozzáadása­kkal nem képesek az emberi szervezetnek nyi erőt szolgáltatni, amennyi az egészség atartására szükségeltetik. Pedig az ily táp­kozás már az igazi nyomor, a nélkülözés, sőt éhezés. S ha nem segítenék a bajon, a társa­lomnak egy nagy és értékes rétege ilyen táp­írekkel sem fog tudni jóllakni. A főváros jelenlegi vezetői végre belátták nek a helyzetnek a tarthatatlanságát, s mn nekezletet tartottak abban a kérdésben, hogy kép lehetne itt segíteni. Némelyek azt a von­datot vetették fel, hogy kormánybiztost kér­e kinevezni teljes hatalommal, a meglevő ba­i megoldására. A kormánybiztosság bizony­os nem a legszimpatikusabb intézmény — itt ahogy a gazdasági életbe való erőszakos­­avatkozás sohasem az. De már ott tartunk, hy nem igen nézzük a módot, ahogy a bajon iteiek csak segítsenek. Ha találnak egész fit a kormánybiztosi teendők elvégzésére — s aminő a szénkérdésben a most elhunyt­­ Gottlob volt — az bizonyosan meg tudja­­ orvosolni a bajokat, Miert kétségtelen,­­ orvosolhatók. Oly országban, mint aminő­iénk, melynek talaja kövér s melynek lakos­a nem tulsűrü, sőt túlontúl gyér, nem köp­hetik ekkora drágaság, csakis mesterséges óhajtással. Ezt kell tehát letörni minden­n, minden eszközzel és kíméletlenül. De ná­k eddig még a kormányhatalom is odaha­, hogy ezeknek az élelmiszeruzsorásoknak imára hajtotta a vizet. Megengedte a legne­etesebb tápszerek kivitelét, amikor itthon a ősi lakosság éhezett. A valuta javulását ve­téki ettől a kiviteltől. Láttuk, hogy az nem érkezett be. Mert hisz luxustár­gyak behoza­i megemésztette azt, amit élelmiszerekért ihattunk. De ha még oly nagyot emelkedett na is ezen az úton a valutánk, még akkor­­ lenne azt szabad intelligenciánk éheztetése­az árán megvalósítani. Mert hisz első­sorban az intelligens kő­osztályról van itt szó. A közalkalmazottak-és még inkább a magánhivatalnokokról, akik csak az ellátatlanok kategóriájába sincse­kelevéve és akiknek részére legalább ezt az ívt kell megadni haladéktalanul. Csak ne icskázzanak soká, az Isten szerelméért, ha-i cselekedjenek. A tél közeledik, a drágaság­ig most már nem is napról-napra, hanem fél­ órára emelkedik. Az osztrák csendőrök visszavonultak. A kiürített terület lakossága a régi országhatár visszaállítását kéri. Senki országa lett Nyugatmagyarország ki­ürített része, — ezt jelenti Sopronból gróf Sigray, a magyar főkormánybiztos. A magyar nemzeti had­sereg kivonult, a magyar csendőrség a bevonuló osztrák csendőrségnek adta át a helyét ezen a terü­leten. Az osztrák csendőrséget azonban Nyugatma­gyarország legnagyobb részéből kiverte az ellenük föltámadó népharag, így az úgynevezett A. zóna teljesen gazdátlanul maradt. A nép maga gondosko­dik a rend fenntartásáról, egyébként azonban senki sem törődik azzal, hogy Senki országát az anar­chiától megóvja. Gróf Sigray most azzal a kérdéssel fordult az entente-bizottsághoz, hogy addig is, amíg az osztrák csendőrök újra bemerészkednek, nem lehetne-e minden kiürített faluba legalább két-két csendőrt küldeni? Az entente-misszió a magyar ajánlatra még nem válaszolt, országhódító Auszt­riának azonban így is hallatlan kudarca az, ami ed­dig Nyugatmagyarországban történt. Kiderült, hogy a neki ítélt terület lakossága tudni sem akar az osztrák uralomról. Kiderült, hogy Ausztria a maga erejéből képtelen a fölháborodásában fegyverhez nyúlt terület pacifikálására. A gráci munkás- és katonatanács határozatilag kimondotta, hogy „egyet­len embert sem tesz ki a Magyarországba való be­vonulás veszélyének." Ugyanez a kevéssé katonás hangulat uralkodik úgy a nemzetőrségben,­­ amelynek az alkalmazásáról egyébként Ausztria az entente tanácsára egyelőre lemondott — valamint a csendőrségben, amelynek a szaporítását viszont az entente tanácsolta. Ilyen viszonyok között a szánalmasan tehe­tetlen Ausztria, — mialatt lapjai tovább szidják és piszkolják Magyarországot,­­ külső segítségben bízik. Azt várja, hogy az entente erélyes beavatko­zással kényszeríti Magyarországot arra, hogy ma­ga pacifikálja azt a területet, amelyik fegyvert fo­gott azért, hogy magyar maradhasson. Tudtunkkal eddig a magyar kormány ilyesfajta jegyzéket nem kapott, de ha" kapna is, nehéz elgondolni, milyen módon gyakorolhatnánk hatást a már kiürített te­rületek lakosságára? Azt józan észszel senki sem követelheti tőlünk, hogy tulajdon véreink ellen al­kalmazott erőszakkal mi magunk ültessük nyereg­­be Ausztriát. A bécsi remények azután a kis-en­tente felé fordulnak, ettől várják a föltámadt terület pacifikálását és a Magyarországgal szemben való erélyes és kényszerítő föllépést. Cseh lapok megle­hetős hajlandóságot is árulnak el ebben az irány­ban, ami természetes is, hiszen bizonyára­ esett egy­némely szó Nyugatmagyarország átadásáról a két elnök, Massaryk és Hainisch minapi találkozóján is. Jó szerencsére azonban ebben az esetben a végső szó nem Csehországé, nem is a kis-entente-é. A nagy-entente a helyzet végső bírája, a legutóbbi na­pok eseményei után pedig remélni lehet, hogy a nyugati államok ma már egészen más szemmel né­zik a nyugatmagyarországi kérdést, mint még ke­véssel ezelőtt. Gróf Sigray Antal, Nyugatmagyarország kormánybiztosa, Sopronból jelenti, hogy értesülése szerint az osztrák csendőrség felettes hatóságának parancsára Gyanasdíváról kivonult. Ugyanígy eltávo­­zott táviratilag kapott parancsra az osztrák csend­­őrség Borostyánkőről is. A főkormánybiztos értesü­lése szerint az osztrák csendőrök Friedbergre vonul­tak vissza. Az osztrák csendőrségnek a jelzett köz­ségekből való visszavonulása folytán Vasvármegye területén ezid­őszerint osztrák megszálló csapatok egyáltalán nincsenek. Az országnak ez a része ma senki országa. A Bécsbe menekült osztrák és magyar kommu­nistáktól való jogos félelmében az első zónában levő lakosság, melynek védelméről semmiféle katonai vagy polgári hatóság nem gondoskodik, kétségbe­esetten fordul a főkormánybiztoshoz és a különböző magyar csendőrparancsnokokhoz is, kérve a magyar csendőröknek régi állomáshelye­ikre való mielőbbi visszatérését és a régi határnak mielőbbi megszáll­á­sát. E kérelmekről értesítették a szövetségesközi katonai misszióit figyelemmel arra, hogy emberi szempontból a jelen­tékeny terület lakosságának védtelen kiszolgáltatása minden anarchisztikus elem számára tartósan meg nem engedhető. A főkormánybiztos a további lépé­seket a misszió válaszától tette függővé. » /19 - b Sigray fökormánybiztos csendőröket kiván a kiürített zónába kédeM Gróf Sigray Antal fökormánybiztos a mai na­pon megkérdezte a szövetségesközi katonai misszió tábornokait, vajon az érdekelt lakosság kérelmére nem tartanák-e indokoltnak, hogy az első kiürítési zónába tartozó terület községeibe további zavargások elkerülése céljából újra kisebb magyar csendőrök küldessenek ki. A főkormánybiztos közlése szerint minden községbe két-két csendőr volna kiküldendő, akik az osztrák karhatalom odaérkezése esetén azon­nal visszavonulnának, időközben azonban a rend fentartásáról gondoskodnának. A tervbe vett intéz­kedés foganatosítása a szövetségesközi katonai bi­zottság válaszától tétetett függővé. Sopront megtisztították a felelőtlen elemektől. Gróf Sigray Antal, Nyugatmagyarország fő­kormánybiztosa, jelenti, hogy Sopron városának minden felelőtlen elemtől való megtisztítását ma reg­gelig befejezték és a második kiürítési zónának fe­lelőtlen elemektől való megtisztiá­sa a vidéken is ma estig befejeződik. A csendőrök a vidéken ma néhány kisebb osztagot lefegyvereztek. A gráci katona- és munkástanács a tóvári elő­nyomulás ellen. Szombathely, aug. 31. A gráci katona- és mun­kástanács elhatározta, hogy a nyugatmagyarországi községekben történt eseményekre való tekintettel egyetlen embert sem tesznek ki a Magyarországba való nyomulás veszélyeinek. Kommunista harci orditás Magyarország ellen. Bécs, aug. 31. A Rote Fahne mai számában, úgy mint a tegnapiban, kiáltványt közöl, hogy a prole­tariátust fegyverezzék fel és hogy Magyarország ellen munkászászlóaljakat küldjenek. Davy tartományi főnök nem mondott le. Sopron, aug. 31. A dr Davy tartományi főnök lemondásáról szóló hírek, újabb értesülések szerint, nem felelnek meg a valóságnak. Davy tartományi főnök a tartományi kormány hivatalos helyiségeit Nagymartonban egy kocsmaszobában ütötte fel Lajtaújfalu-Eberf­urtba ma géppuskás-osztagok ér­keztek. Az osztrák hadsereget h­entente tanácsba nem használják föl Nyugatmagyarországom Bécs, aug. 31. A Politische Korrespondenz jelen­ti: A francia követ, a brit és az olasz ügyvivő ma megjelentek a kancellárnál és a haderő felhasználá­sának kérdésében azt a tanácsot adták, hogy Ausztria pontosan ragaszkodjék az átadási egyezmény határo­zataihoz és a tábornoki bizottság utasításaihoz. Bécs, aug. 31. Hivatalosan közlik: A soproni szö­vetségközi tábornoki bizottság határozata alapján, amelyet ma hoztak az osztrák kormány tudomására, az osztrák hadsereget egyelőre nem használják fel Nyugatmagyaror­szágon. A bécsújhelyi helyőrséget egy zászlóaljjal megerősítették. A hadseregnek azok a részei, amelyek a nyugatmagyarországi beavatko­zásnál tekintetbe jönnek, továbbra is szigorú készen­létben maradnak. Bécs, aug. 31. A Neues Wiener Tagblatt azt ír­ja, hogy osztrák részről most már több mint hétezer ember áll­­Nyugatmagyarországon és a határon. A kormány mozgósította a védens első ezredét, valamint a bécsújhelyi tüzérségi és gyalogsági alakulatokat. A bécsiek a párisi nagyköveti tanács e­öntését várják. Bécs, aug. 31. A Neues Wiener Tagblatt arról értesül, hogy a párisi nagyköveti tanács itteni árs­zánt képviselőjének közlése szerint holnap fol­, hatá­rozni a nyugatmagyarországi kérdésben. A Magyar Távirati Iroda a Neues Wiener Tagblattnak ahoz a híréhez, hogy a nagykövetek tanácsa holnap összeül Párisban a nyugatmagyaror­szági kérdésben való döntés végett, megjegyzi, hogy élénk fényt vet e hír megbízhatóságára az a körül­mény, hogy az antanttanácsban résztvevő nagyköve­­tek többheti szabadságon vannak és így a nagykö­vetek konventusának összeillése a holnapi nap folya­mán teljesen ki van zárva. Bécs, aug. 31. A Neues Wiener Journal beava­tott forrásból arról értesül, hogy kizárt dolog, hogy az entente Magyarország erőszakos csínyját fait ac­compli gyanánt fogadja el Magyarországtól való­színűleg az összes következményekkel való fenyeget­­és mellett követelni fogják Nyugatmagyarország ha­ladéktalan átadását. Magyarország ezt az ultimátu­mot a trianoni békeszerződés értelmében fentartás nélkül teljesíteni lesz kénytelen, ami mellett módjá­ban fog állani, hogy Nyugatmagyarország teljes ki­ürítése után megegyezhessék Ausztriával.

Next