Pesti Hírlap, 1921. október (43. évfolyam, 218-243. szám)

1921-10-26 / 239. szám

Budapest, 1921 ELŐFIZETÉS: ÁRAKJ Egész évre . „„ 440 K Félévre ...».* * « * . 220 ^ negyedévre •••••. 110 »„ Egy hóra 40 ,4 Egyen szám­ára helyben, vi­déken és pályaudvarokon 2 K Hirdetés és apróhirdetés díj­szabás szerint. w­ajdonosoks TVÉ­REK . K1ADC­HYOfflP^ * császár útTlv 1921 ifjúsága. Mi, akik ma történelmet írunk, csodálkoz­va vesszük észre, hogy tollünk, irónunk nem tud az események után futni. Az események gyorsabbak és elhagynak bennünket. Huszon­négy óra alatt több történik, mint azelőtt évti­zedek alatt s minden perc, minden másodperc világtörténelmi drámák magvát rejtegeti ma­gában, melynek kibontásához idő, meglátásához bizonyos távlat kell. Gondoljunk arra a béke­beli délelőttre, mikor a magyar országházban először dörrent el a forgópisztoly. •Kovács Gyida revolvere és aztán gondoljunk azokra az ágyúgolyókra, melyek Budapest­ alatt boronál­ták a földet és lőtték a vasúti pályát Az út a revolvergolyótól az ágyúgolyókig nagy. Emlé­kezzünk csak vissza, milyen izgalom szállt meg mindnyájunkat valaha, a háború elején arra a hírre, hogy oroszok léphetnek országunk föld­jére és ezen a területen folyhat a háború. Most pedig hallottuk itt tőszomszédságunkban az ágyuk dörgedelmes szavát, a lanyha október­végi levegő elhozta hozzánk a gépfegyver kat­togását és tudtuk, hogy azok, akik ezt a pár­bajt vívják, magyarok, vérszerint való testvé­rek s a polgárháború dörömböl a mi kapuink alatt. Országunkat láttuk betegágyon, vérvesz­teségtől haloványan, senyvedve és megalázva. De ezekben a keserű és ájult napokban láttuk körötte a „sírt is, hol nemzet sülyed el." Cso­da-e, hogy ily sok sötét és vigasztalan káprázat előtt elzsibbadunk és kihull kezünkből toll és trón? Most azonban, hogy a veszedelem elmúlt, a történelem keretébe tudjuk beállítani azt, ami történt. Ennek a polgárháborúnak vannak tra­gikus áldozatai, tragikomikusam kicsiny ka­landorai, de vannak tiszta, nagy hősei is. Ezek a hősök a fiatalok. Ők azok, kik a veszedelem közeledtére először riadtak föl, az ifjúság ihle­tés biztonságával megérezték, mit kell tenniök s behivó céaula nélkül is hadirendbe álltak, hogy fiatalságukat, szűz hitüket, domború mellüket szögezzék ellenébe a véres csinynek. Rajtuk akarunk most seregszemlét tartani. Ha szomorú a jelen, ők a mi vigaszta­lóink. Mert ez a fiatalság a legvégzetesebb pil­lanatban férfias arcélt mutatott. Amikor a boldogtalan ország pártokra szakadt, érdekek szerint, ő nem­ ismert semmiféle pártpolitikát, ő csak a lelkiismerete „cathegorikus imperatí­vuszának engedelmeskedett. Ő volt az eleven és lüktető magyarság. Katonáinkkal együtt az egyetemi hallgatók verték vissza Ostenbur­gékat, szelid bölcsészek, ifjú jogászok, szem­üveges orvosnövendékek, a könyv búvár­lói, a magyar értelmiség nemes fiai tettek hitet, hogy életakarat van a magyarságban, öntudat és becsület. Elbújva éltek e szürke város falai között, szótlanul, de mihelyt áldozni kellett munkát, erőt, vért, ott voltak székely egyetemi hallgatókkal mind-mind. Goethe ezt mondja: a fiatalság részegség bor nélkül Áldott részegség, mely az igazságtól mámorosul meg. Mennyire szükségünk van manapság, a józan kortesek korszakában erre a tiszta mámorra. Büszkén jegyezzük föl, hogy van fia­talságunk, mely építeni tud és melyre építeni lehet, tettrekész nemzedékünk, mely nem a szólamok papírrózsáit dobálja, hanem méltó történelmi hivatásához és azokhoz, kik előtte jártak. 1848 ifjúságát sokszor ünnepeltük. Mi hódolunk neki, de rámutatunk 1521 ifjú­ságára, mely meghallotta az idő parancs­szavát és mikor idegzetével érezte a végrom­lást, egyszerre talpraszökkent. Ma nyugalom van a lelkekben s a fiatalság dolga, végezten ismét eltűnt szemün­k elől. Diákszobájában ül, egy könyv előtt, olajlámpája sárga fényében és dolgozik, dolgozik és tovább virraszt. Európa Ká­poly visszatérése csapatoknak átadott ultimátum öt pontja. — Olaszország határozott föllépése IV. Károly visszatérése ellen. — Internálni akarják IV. Károlyt. — Lenes a magyar kérdésről. Ha valakinek kétsége lehetett ebben az irány­ban, az antant-államok határozott és félreérthetetlen állásfoglalása után világosan láthatja, hogy IV. Ká­roly váratlan és könnyelmű visszatérése milyen sza­­­adékot nyitott meg Magya­rország előtt. Az tudva­levő, hogy Ol­asz­ország, Franciaország és Anglia képviselői nyomatékos formában ismételék meg a húsvéti tiltakozásukat a magyar kormány előtt, a kisantant országai pedig negyvennyolc órás ultimá­tumban követelték az új restaurációs kísérlet meg­hiúsítását. Negyvennyolc óra a fegyveres erővel kö­zeledő karlisták leszerelésére akkor, amikor a leg­válságosabb volt a helyzet, feltűnően rövid határidő. És ennek a határidőnek a rövidségéből arra lehet következtetni, hogy ezeknek az államoknak nem is lett volna egészen kedvük ellenére való, ha egy kis katonai sétára indulhattak volna a polgárháború­ban szétmarcangolt és testvérküzdelemben vergődő Magyarország ellen. Határtalan szerencsénk, hogy a kérdést a kiszabott határidő letelte előtt sikerült megoldani és ezzel Magyarország leselkedő ellensé­geit megfosztottuk a fegyveres beavatkozás ürü­gyeitől. • A­ külföld állásfoglalásáról érkező hírek sze­rint Magyarország teljesen elszigetelve állott volna szemben az egész világgal és amint ezt a római kor­mány álláspontját megvilágító közlemény mutatja, ebben a kérdésben maga Olaszország is, aki pedig a legutolsó időben örvendetes közeledést és megér­tést mutatott. Magyarországgal szemben, a legéleseb­ben ellenünk fordult. Ami természetes is. Olaszor­szágban a közvélemény valósággal irtózik attól a gróstolólaltól, hogy a Habsburg-család Közép-Európa akármelyik Iránjára visszatérjen. Akármilyen erős is az olaszok bizalmatlansága Jugoszlávia irányá­ban és és a bizalmatlanság akármilyen alkalmas is arra, hogy közeledést és megértést hozzon létre Róma és Budapest fö között, a Habsburg-kérdésben az olasz közvélemény teljesen egy nyomon halad a ju­goszlávokkal és Rómában egy pillanatig sem marad­hatna helyén egy olyan kormány, amelyik ebben a tekintetben engedékenységet mutatna. Ugyanabban a pillanatban, amikor a velencei egyezménnyel kap­csolatban már-már úgy látszott, hogy sikerül rést ütnünk a bennünket környező biza­matlanság és gyűlölködés frontján és Olaszország közvetítésével tűrhető viszonyt teremthetünk a bennünket környező volt ellenséges államokkal, az a veszeedelem fenyege­tett bennünket, hogy újra teljesen izolálva maradunk és összeroppanunk az­­ellenünk megindítlt ellensé­ges hadak szorongatásába. A kaland gyors vége és a magyar kormány erélye most azt a reményt ..keltheti bennünk, hogy Magyarország helyzete külpolitikai vonatkozásban hamarosan tisztázódni fog és viszonyunk a velünk környező államokkal szentben normális mederbe te­relődik.­­Ennek eddig épen az volt a legfőbb aka­dálya, hogy ezek az államok nem hittek a magyar politika őszinteségében. Minden magyar kormányt azzal gyanúsítottak, hogy a karlista-restaurációt ké­szíti elő. Ezzel a gyanúval nem lehet többé megvá­dolni Magyarországot, hiszen — bármilyen fájdal­masan esett — magyar testvérek ellen magyar kéz­ben levő fegyver akadályozta meg a restaurációt. Lényeges­­.akadálya tehát nincs többé annál.., hogy Magyarország külpolitikai konszolidációja bekövet­kezzék,­­ami kétegtelen kedvező hatással lesz a belső konszolidációra is. a M hantistákmnak adott kowma.nw-ultim.útum p­ontjal. A Magyar Távirati Iroda már tegnap hírt adott arról, hogy hétfőn reggel a lázadók fegyverszünetet kértek a kormánytól és a kormány feltételeinek köz­lése céljából a Töröbálinttól északra fekvő Csiki-ma­jorban Kánya Kálmán rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszter, valamint Sárkány Jenő altábor­nagy találkozott dr Gratz Gusztávval és báró Lehár Antallal A magyar kormány által közölt feltételek — mint a Magyar Távirati Iroda érésül — a követke­zők voltak: fegyverletétel, teljes hadianyag-1 Feltétlen kiadás. 2. Amnesztia mindenkinek, amennyiben a fegy­vert haladéktalanul leteszi, kivéve a felbujtókat és vezetőket. Őfelsége politikai tanácsadóinak felelős­ségre vonása tekintetében a rendes magyar bíróság dönt. 3. Őfelsége a magyar trónról írásban önként lemond. 4. A magyar kormány őfelségeik teljes személyi biztonságáért az országban való tartózkodásuk tajla­ma alatt jótáll. Az orszá­gban való ideiglenes tartóz­kodási helyük iránt a magyar kormány a budapesti nagyhatalmi képviselőkkel való tárgyalás után fog intézkedni. 5. A végleges tartózkodási helyük tekintetében a magyar kormány a nagyhatalmakkal megállapodik. A feltételek közlése után Kényt. Kálmán rend­kívüli követ és meghatalmazott miniszter nyomaté­ko­san figyelmeztette a király kiküldötteit arra az óriási veszélyre, amelybe akciója sodorta, az országot s azokra a beláthatatlan következményekre, melye­ket az maga után vonhat. Közölte egyben azt is, hogy mindezekre v­aló tekintettel magyar kormány kény­telen minden felelősséget az esetleg bekövetkező ese­ményekért magától a leghatározottabban elhárítani. A király kiküldöttei megígérték, hogy mielőbb­­meg­adják válaszukat, ahelyett azonban megkezdték sür­gősen a visszavonulást, amely rövidesen teljes fel­bomlással végződött. .Válasz a közölt feltételekre sohasem érkezett.­ ­ A válság napjai Szombathelyem Szombathely, okt. 25. Péntek óta Szombathely csak nagy nehezen tudott telefonon érintkezni a fő­várossal és akkor is csupán ellenőrzés mellett, ugy hogy a legutóbbi napok eseményeiről a Magyar Táv­irati Iroda szombathelyi fiókja csak ma­ adhatott teljes képet. Szombathelyen a király megérkezése után pénteken teljes telefonzárlatot rendeltek el és még Guilleaume tábornok, körlet parancsnokot is megakadályozták, hogy Budapesttel érintkezésbe lép­hessen. A tábornok erre katonaságot, küldött ki a telefon- és a távíróközpont, megszállására. A vasár­napra virradó éjszaka a lázadók ellene fordították a tisztikart és feleskették a­­katonákat a királyra. Guill­­aume tábornokot és Arthner tábornokot pedig letartóztatták. Vasárnap délelőtt több tartalékos tisztet behívtak. A tartalékos tisztek közül csak ke­vesen jelentkeztek. Vasárnap az őrséget mindenütt az államrendőrség vette át, amelynek legénységét Joódi Endre rendőrtanácsos feleskette a királyra. Délután a püspökvár elé felvonult a tűzoltózenekar és Mikes János megyéspüspök körülbelül négyszáz főnyi csoport, előtt kihirdette, hogy a király bevonult Budapestre. Vasárnap azonban megérkezett Horváth László ezredes, ezredparancsnok,­­aki nyomban meg­tette erélyes ellenintézkedéseit. Másnapra, a szombat­helyi helyőrség is visszapártolt a lázadóktól és újra hűséget esküdött a kormányzónak. Guilleaume és Arthner tábornokok újból átvették a vezetést. A vá­rosban most teljes nyugalom uralkodik. Rwinemunte tábornok vette át e nyugatsaagy­arországi kormányb­iztosság vezetését. Szombathely, okt. 25. (A Budapesti Tudósító je­lentése.) Szombathelyen a helyzet teljesen nyugodt. Guilleaume tábornok, körletparancsnok, a kormány intézkedésére átvette a nyugatmagyarországi kor­mánybiztosság vezetését. A tábornok intézkedései olyan rendet teremtettek, hogy semmi nyoma sincs már , lezajlott nehéz időknek. szombathelyen nemi sokat beszélnek, és általá­ban nagy megbotránkozással, Mikes püspök vasár­napi beszédéről,, amelyet a püspöki vár erkélyéről tar­tott. Itt bejelentette, hogy a király délután két óra­kor bevonult..Budapestre, ahol nagy diadallal, öröm­mel és zászlókkal­ fogadták. Felhívott­ mindenkit, hogy csak a­ király kormányának engedelmeskedjék és megfenyegette azokat, akik ellenszegülnek. Arról Cziráky vasvármegyei főispán elmozdítása. Szombathely,­ okt. 25. A belügyminiszter gróf Cziráky József főispánt hivatalától felfüggesztette és a főispáni hivatal vezetésével Herbst Gézát, Vasvár­megye alispánját,, bizta meg.

Next