Pesti Hírlap, 1921. november (43. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-26 / 266. szám

ország súlyos állapotára hivatkozva és arra a kényszerhelyzetre, amely elöl a párt nem térhet ki, hajlandó belemenni Bethlen kívánságának teljesíté­sébe. Az intranzigens legitimisták azonban a leghatá­rozottabban visszautasítják­ még a gondolatát is en­nek a beolvadásnak, mert ugyanis arról volna szó, hogy a kereszténypárt lépjen be a kisgazdapártba, amely névleg Polgári és Kisgazdapárttá változna át, azonban programmjának domináló része az agrárérdekek istápolása volna. A legitimistáknak a csatlakozást különösen az 1921. XXXXVII. t.-c., az úgynevezett detronizáló törvény teszi lehetetlenné, amelyet ők nem fogadhatnak el örökös közjogi alap gyanánt. A megértő elemek élén Huszár Károly és Ernst Sándor á­llnak, akinek a lakásán már ma dél­ben szűkebb körű­ megbeszélés volt. Délután pedig a pártkörben tartottak értekezletet, amelyen azonban csak 10—15 képviselő vett részt. Ezeket Haller István és Bernolák Nándor tájékoztatta a miniszter­elnök programmjának főbb vonásairól. Részletekbe nem mentek bele ezen a megbeszélésen, mert első­ hallásra uni­sont visszautasították még csak a gon­dolatát is annak, hogy ők­ belépjenek a­­kisgazda­pártba. A részletkérdéseknél Bethlennek választó­jogi javaslatával sem értenek teljesen egyet, mert bár ők is hívei a választójog bizonyos szűkítéseinek, to­vább akarnak menni Bethlennél, akinek a tervezete körülbelül a Vázsony-féle választójogi tervezet keretei között mozog. Azután külön kívánsága van a pártnak a drágaság letörés­e kérdésében. Minde­nekelőtt visza akarják állítani a közélelmezési mi­nisztériumot, amit a legközelebbi indemnitási javas­lat keretében lehetne elintézni. Azt mondják, akik a miniszterelnökkel foly­tatott tanácskozáson részt vettek, hogy Bethlen el van tökélve arra, hogy vagy sikerül az egységes pártot megalakítania, vagy pedig azonnal feloszlat­ja a Házat és új választásokat rendel el. Ezek azon­­­ban mind részletkérdések és a megbeszélések egy­e'•­­­előre akörül forognak, hogy a pártszakadást vala­miképen elhárítsák a párttól. A párt részéről szombaton délután egy óra-kor többen keresik fel gróf Bethlen István minisz­terelnököt, akit az irányban fognak majd kapacitál­ni, hogy fogadja el a párt támogatását így, mert hiszen ők hajlandók minden tekintetben megadni azt a támogatást, amire a kormányelnöknek szük­sége van, sőt ha ellenzékbe szorulnának, akkor igen olyan ellenzék volnána­k, mint például a liberális blokk, mert ők a konszolidáció munkájában a leg­messzebbmenően támogatni hajlandók a kormányt. Ennek a, mondjuk, bizottságnak, am­ely szombaton fölkeresi a miniszterelnököt, tagjai: Bleyer Jakab,­­ Kutkafalvy Miklós, Legeza Pál, Haller József, Gsernus Mihály, Szabó József (budapesti), S Somo­gyi István, Bartos János és Avarfy Elek. •• Szombaton délután öt órakor a párt újabb ér­tekezletet tart, amelyre tagjait táviratilag hívt­ák meg és így kilátás van rá, hogy azon teljes számmal résztvesznek a képviselők. Este nyolc órakor pedig gróf Bethlen István miniszterelnök fog megjelenni a pártban, aki már a kisgazdapárt értekezletéről jőve, közli legfrissebb impresszióit, természetesen a plénum előtt is ismertetni fogja programmját és aztán a párt meghozza végleges döntését. Pénteken este már­­a korai órákban számos képviselő járt fönn a körben, köztük: Huszár Ká­roly, Haller István, Ernszt Sándor, őrgróf Palla­vicini György, Somogyi István, Turi Béla, Avarfy Elek, Bartos János, Lingauer Albin, Kutkafalvy Miklós, Kovács József (budapest), Legeza Pál, Mi­ffi­fa István, Haller József, Szadeczky Lajost stb. itízek lrrealmasan megbeszélték az eseményeket, de mint az egyik kegyelmes úr mondotta: — A helyzet még nem alakult ki. Alkalmunk volt beszélgetést folytatni a párt egyik szélső legitimista tagjával, aki kijelentette munkatársunk előtt: — A pártszakadás elkerülhetetlen. Mi semmi­esetre sem megyünk bele ebbe a kisgazdákkal való összeházasodásba. Az én számít­ásom szerint a párt 61 tagja közül kb. 40 máris hajlandó a csatlakozás­­ra. A fenmaradó huszonegyből tíz még ingadozik, hogy mire szánja el magát. Lehet, hogy csak tizen maradunk, akik kilépünk a pártból, de az sincs ki­zárva, hogy mind a 21 velünk jön. És miután a többi negyven belép a kisgazdapártba,, tehát mi megtartjuk ezt a klubhelyiséget és megtartjuk a ke­reszténypárt szervezeteit. Mint érdekességet felemlítette, hogy ma este a bizalmas megbeszélésnél próbaszavazást rendeztek és tizenheten vol­tak a csatlakozás ellen és csak hárman, Huszár, Ernst és Legeza mellette. Volt alkalmunk egy­ olyan politikussal is be­szélni, aki a párt egységét mindenképen megóvni akaró csoportnak tagja. Ez azt mondotta: — Mi a konszolidáció munkájában támogatni akarjuk a kormányt, támogatnunk is kell, mert ez programmunk és kötelességünk. Emellett mindent elkövetünk, hogy a párt egységét megóvjuk, mert ránk nézve ez a legnagyobb kérdés. Minden egyéb csak mellékes dolog. Nem engedhetjük magunkat el­lenzékbe kergetni, bárha mi nem volnánk olyan el­lenzéke a kormánynak, mint más, épen konszolidá­­ciós programmunk miatt. A megoldást az neh­ezíti meg a legjobban, hogy a miniszterelnök azt akarja, hogy mi olvadjunk be a kisgazdapártba. Mi azt hit­tük és úgy képzeltük el az egységes pártalakítást, hogy mindegyik párt feladja, a maga szervezetét és úgy alakul át egységessé, közös programm alapján. Így lehetetlen megoldani a kérdést, m­ert pártunk nagy része nem akar nagyatádi Szabóval menni, mert mi volna a mi helyzetünk a kisgazdapártban. Végre is a száz vagy száztíz főnyi kisgazda többség teljesen mellékes szerepre kárhoztatna minket. Köz­tük a párt teljesen, elveszne. Mi ott nem is tudnánk teret hódítani, mert hisz a párt zömének még van­nak a maga hangadói, akikre hallgatnak és akik után mennek, akiknek befolyásuk van rájuk. A kis­gazdapárt zöme továbbra is utánuk menne, az ösz­szeolvadás nem következne be és választásra kerül­vén a dolog, minket egyszerűen kibuktatnának és így söpörnének el útjukból. Mondom, minden áron el akarjuk kerülni a pártszakadást és ismétlem, hogy a párt úgyis, ahogy most van, nyújthatja azt a támogatást Bethlnenek, amire szüksége van. — Bethlen valószínűleg úgy okoskodik, hogy­ most összeboronálja a két pártot és a disszidenseket és mikor együtt vannak, ezekből vonja ki a tulaj­donképeni egységet, melyre aztán alapozhatja jö­vendőbeli nagy egységes kormánypártját. És való­színűleg azért támaszkodik a kisgazdapártra, mert tisztában van vele, hogy ha nagyatádi Szabót elejti és az ő 30—40 emberével ellenzékbe hajtja, akkor nagyatádi Szabó, aki sohasem elvek mellett tartott ki, hanem a konjunktúra mellett, csatlakozik a­­li­berális blokkhoz, amely parlamenten kívül támoga­tást nyer a szocialistákban és akkor megint október előtt állunk. Személyi kérdésekről is folytak péntparlék és egyesek tudni vélték, hogy amennyiben megtörtént az egységes párt megalakulása, a miniszteri tárcák­ban nagyon csekély, de valami változás mégis lesz. Egy belügyminiszter Ráday helyett Gaál G­asz­ton lenne, a házelnöki székbe pedig Hencz Károly ke­rülne. A felújítandó közélelmezési minisztérium élére Haller Istvánt és Bernolák Nándort tippelik. Ez utóbbit Tomcsányi távozása esetén legjobban az igazságügyminiszteri székben szeretnék látni. Föld­mivelésügyi miniszternek Mayer Jánost emlegetik és nagyatádi Szabó is bent maradna a kabinetben, de mint tárcanélküli miniszter, aki a kisgazda társa­dalom érdekeit képviselné a kormányban. Dehát ezek mind csak kombinációk, előbb az egységesítésnek kell megtörténnie és csak azután kerülhet sor a sze­mélyes kérdések megoldására. Hogy-iagy lesz, mint lesz,­­az a holnapi napon búl pl. i­­SMESE f­e vezi magát. Vajon sok számjegye van az ismeretlen­­népmennyiségnek, melyet Ön képvisel"? A sárga (csendes mosollyal): Vagyunk egy­nehányan. A fekete: És mikor fognak Önök szerepet, vál­lalni a számtani műveletben, melyet világtörténe­lemnek neveznek? . A sárga: Majd ha eleget tanultunk. A fekete: Önök kétségbeejtők az örökös tanu­lásukkal. Mikor fognak végre kitanulni? A sárga: Aznap, mikor már m­inden nulla, aki nálunk van", megérti, hogy neki a vezető számjegy mögé kell sorakoznia. A fekete: Hogy őszinte legyek, én nem nagyon rokonszenvezem Önökkel. Ig ar! önök kedélytelen fiúk, miként a békavérű fanatikusok általában. Az­zal gyanúsítom önöket, hogy a hatalom mániákusai,­­ pedig a világon csak egy dolog van, amiért érde­e­mes végigélni ezt az életet: az élvezet! A sárga: Az élvezet? Megengedem! De: nem­­ gondolja, hogy a hatalom birtoka is élvezet lehet? A fekete: Ha nem csalódom, önök föl akarják falni a világot és mindenesetre Európán szeretnék kezdeni. A sárga: Nekünk sokkal szerényebb terveink vannak, de ha úgy volna, mint ahogy mondja, akkor be kell vallania, hogy maga Európa mostanában nagyon erősen a kezünkre dolgozik. Előbbiek, Mara, Marga, Giuri, a gyerekek. (A nők és a gyermekek útrakészen, batyukkal és esernyők­kel a házból jönnek.) . Marga: Csendesen, gyerekek, csendesen. A fekete: Állj! . Mara: Kérem, hagyjon minket elmenni semmit sem viszünk magunkkal, csak némi ruhát! A fekete: Ki engedte meg, hogy ruhát­ vigye­nek? Marga: A vezér úr mondta: kézipodgyászt lehet! A fekete: Lássa, lássa, milyen nagylelkű az én vezérem! A sárga: Hova mennek? Marga: Magunk se tudjuk még. Csak el in­nen, ahol Boktán Hannibal az úr. Mara: Úgy hallottuk, valahol Ázsia szélén még élnek alán rokonaink, Isten segítségével talán odatalálunk. A fekete: Mehetnek. Ha ázsiai rokonaik még pogányok volnának, akkor hirdessék nekik az euró­pai felebaráti szeretet igéit! Mara: Isten Önnel, uram! • Mar,ga: Előre, gyerekek! Csak vidáman, vidá­man! Egy kis eső­ lesz, egy kicsit meg fogunk ázni, de aztán megint ki fog sütni a nap és meg fogunk száradni. (A főbejáraton Marával s a gyerekek­kel él.) \ ' , A szín mögött fölcsendül a gyermekek éneke: Mi vagyunk a kinyílt föld Első virágai. Hozzánk jön a legelső Szell­őcske játszani. A fekete, a sárga. A sárga. Tudja mi volt ez? A katonai dicső­ség allegóriája. Mert, a dicsőség, a glória nem egyéb, mint a gyönyör, amit embertársaink szenvedése okoz nekünk. Minél keserűbb, minél tömegesebb a le­győzöttek szenvedése, annál nagyobb a győző di­csősége. A fekete: Mit akar, Önök is szeretik a dicső­séget. A sárga: A dicsőséggel mi nem sokat törő­dünk, mi a hatalmat szeretjük. A fekete: Ha egyszer majd Önök, ,az ismeret­len Ixek, megkezdik a harcot a hatalomért, akkor önök is szenvedést fognak okozni embertársaiknak. A sárga: Oh igen. Az emberek szenvedni és meghalni fognak, ha céljaink ugy kívánják. A­ fekete: Ha haszonlesésük ugy kivánja. A sárga: Jól mondja, mindent a haszonért! Haszon nélkül azonban mi nem gyötrünk meg sen­kit és ezért szédítő erkölcsi magasságban állunk a levitézlett kulturnépek fölött. A fekete: Mondja Ix úr, ön miért állt be az ön­kéntes légióba ? Biztosan a hadviselést tanulja, mert Önök mindig tanulnak valamit. A sárga: Hadviselés dolgában nincs már mit tanulnunk a fehérektől. A fekete: Hát csak azért van itt, hogy Pimpimi hétszázhetven szentséges csodatételét olvassa? A sárga (odatartja neki a kinyitott könyvet): A fekete (olvassa).­ „Az európai államok élel­mezési statisztikája". Ahá, ön élelmezési specialis­ta! Hát élelmezést mégis lehet tőlük tanulni? A sárga: Meg lehet tanulni, hogyan nem sza­bad a népeket élelmezni. Élelmezésről lévén szó, szabad Önhöz egy egészen bizalmas, mondhatnám, egy baráti kérdést intéznem? A fekete: Megtisztel vele. A sárga: Vannak Afrikában még antropofá­gok? A fekete: Emberevők? Tudtommal már nem igen. A sárga: De azelőtt szép számmal voltak. A fekete: Szép számmal, a legjobb családok­ban is. Így például az én anyai nagyapám, aki mint a methodista egyház presbitere hunyt el, ifjabb évei­ben virágzó antrapaság restaurant-t tartott üzemben. A sárga: És miért hagyták abba? Előítéleteiks támadtak? PESTI HÍRLAP 1927. november 26., szombat. A liberális blokk a köztisztviselői igazolások és kényszernyugdíjazások megsemmisítését követeli. A Polgárok és Munkások Szövetségénél­ in­téző bizottsága ma este ülést tartott, amelyen első ízben vettek részt a Nemzeti Demokrata Párt vezető tagjai,, Vázsonyi ,VilVPS, Bródy Ernő és Ugrón Gá­bor. Bárczy István elnök üdvözölte a demokratákat, akiknek nevében Ugrón­ Gábor válaszában kifejtette,, hogy a­­demokrata pártnak és a liberális blokknak programmja minden részletében azonos. A politikai és közéleti reakció az egységes frontális támadást tette szükségessé, amire minden modernül gondol­kozó energiát és munkakészséget immár haladék nél­kül tömöríteni kell. Felhívja a szövetség figyelmét a politikai szervezetek­­kiépítésére. Az elnök üdvözölte Méhely Kálmánt, a dorogi kerület képviselőjét, aki válaszában kifejtette, hogy a polgárság és munkásság együttes érdekeiért fog harcolni. Az intéző bizottság az aktuális politikai hely­zettel foglalkozott és tárgyalta azokat a sérelmeket, amelyeket a még mindig folyamatban lévő interná­lási eljárás, az amnesztia-rendelet egyoldalú végre­hajtása és a gyorsított bírósági eljárás jelent széles rétegek számára. A blokk álláspontját a kormány­bemutatkozás vitájában fogják a blokk képviselő­tagjai kifejteni, és Gróf Batthyány Tivadar előadása alapján foglalkoztak az igaztalanul elbocsátott közszolgá­lati alkalmazottak ügyével és Fenyő Miksa, Drózdy Győző és a szociáldemokrata párt képviselőjének felszólalása után elfogadták a következő határozati javaslatot: •­­ A Polgárok és Munkások Szövetsége az ül­dözött tisztviselők érdekében szükségesnek tartja, 1. hogy a közszolgálati és munkásbiztosító pénztárak alkalmazottai ellen a proletárdiktatúra alatti maga­tartás miatt lefolytatott igazoló és fegyelmi eljárá­sokkal hozott összes ítéletek és kényszernyugdíja­zások, kivéve a büntető törvénykönyvbe ütköző ese­

Next