Pesti Hírlap, 1922. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-28 / 23. szám

Budapest, 1922 L­­ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 660 K Félévre 340 ti Negyedévre ......... 170 „ Egy hóra 60 „ Egyes szám ára helyben, vi­déken és pályaudvarokon 3 K. Hirdetés és apróhirdetés díj­szabás szerint. XLI-a évfolyam, 23. (14,737.) szám, Szombat, január 24. Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK­ SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, Vilmos császár-út 781 FIÓKKIADÓHIVATAL.­ Budapest, Erzsébet­ körút 1.fej A választási javaslat. A törvényjavaslat, melyet ma nyújtott be a nemzetgyűléshez a kormány, nagyon távol áll attól,­ hogy hibátlannak tarthas­sak. Ezt talán az sem­ hiszi, aki forr­ába ön­tötte. Sőt úgy tetszik nekünk, hogy a kormányt inkább az a cél vezette a benyújtáskor, hogy legyen a pártok előtt anyag, amely fölött alku­dozni lehet, amiből lehessen engedni is, s amibe lehessen bele is toldani. Mert hisz a dolog vol­takép úgy áll, hogy ma már bárminő javasla­tot csakis pártközi megállapodással lehet tör­vényerőre emelni. A rendelkezésre álló idő oly rövid, hogy még a kicsi számú ellenzék is meg­obstruálhatja a javaslatot, ha az nem tetszik neki. Ez ellen még az sem használ, ha — amit pedig emlegettek — egy paragrafusba von­nák össze az egészet. A dolog nyitja tehát ott van, hogy meg kell egyezni a pártokkal. De itt van aztán a bökkenő. Ami az egyik pártnak kedvező és kedves, az kedvezőtlen a másiknak. Mindegyik párt azon törekszik, hogy olyan intézkedések jöjjenek be a részletekbe, amelyek kedvezők az ő jelöltjeinek érvényesülése szempontjából. Mindenki iparkodik ilyen módosításokat ke­resztül vinni, a megakadályozni oly javasla­tokat, amelyek az ellenpárt részére kedvezők. Legkisebb számmal azok vannak, akik csak a nagy elvet nézik, hogy az országnak igazi aka­rata nyilatkozzék meg a választandó parla­mentben. Hogy a parlament mintegy tükör­képe legyen kicsiben az egész nemzetnek. Ez a mi álláspontunk is elettől fogva eb­ben a kérdésben. És ,ép ezért fel kell emelni szavunkat azon intézkedések ellen, melyek ez­zel ellentétben állanak e javaslatban. Egyik legfontosabb ezek közül a titkosság kérdése. Titkosság nélkül nálunk nem képzelhető tiszta választás. És nagyobb baj, hogy nincs meg­nyugvás. Vesztegetést szimatolnak a nyílt sza­vazás mellett az emberek még ott is, ahol az tényleg nem fordult elő. S csak helyeselni tud­juk a kisgazdapártot, hogy e tekintetben eré­lyes állást foglalt, és jól tette a kormány, hogy, engedett. Egy nagy kifogásunk van a nőkre vonat­kozó intézkedések ellen is. Mi más korlátozást, mint az intelligenciabelit, el nem ismerünk. Hogy a férfiaknál iskolázottságot köt ki a ja­vaslat, ebbe bele tudunk egyezni. Már annál fogva is, mert ez a korlátozás a szavazók szá­mát túlságosan nem apasztja. De még annál fogva is, mert ez a mostani nemzetgyűlés eléggé általános szavazás alapján jött együvé, a bizony nincs benne nagy örömünk. De ezen a korlátozáson kívül mást nem fogadunk el a nőkre nézve sem. Teljesen abszurd dolog az, hogy­ valaki azért kapjon szavazati jogot, mert önálló keresettel bír, s a vasalónő megjelenhessék az urnánál, ellenben az intelligens úri nő, aki nála mosat, el legyen­ette a szavazat­tól. Annak sincs semmi jogosultsága, hogy a kétgyermekes anya különb elbánásban része­süljön, mint az, akit, bármint bánkódjék is e miatt, megfosztott a sors ettől az örömtől. Perhorreszkáljuk a törpe kerületeket, melyek a múltban is melegágyai voltak a vesz­tegetéseknek. Ellene vagyunk a lajstromos vá­lasztás elynemű­ behozatalának, ahogy azt a javaslat tervezi, de helyeseljük­ olyan formá­ját, aminőt itt egyik minapi cikkünkben java­soltunk. A legfőbb feladatnak pedig azt tartjuk, h­ogy ne pártérdek vezényelje e kérdés meg­oldásánál a tisztelt nemzetgyűlési képviselőket, hanem csakis a nemzet érdeke.­­Csupán ez, és semmi más. És vezesse kizárólag a kormányt is, eltekintve minden hatalmi kérdéstől. Ha mindkét részről meglesz a kellő jóakarat, úgy sikerülni fog olyan törvényt alkotni, amely, hogy ha nem is lesz tökéletes, legalább meg­felelő lesz,. .. ' ~ — If# helyzet a magyar* politikában. a választójog hatása­ — A keresztény nemzeti egyesülés pártjának öt pontja. — Az ellenzék blokkot készít elő. — Nyilatkozatok. A magyar politika a választójogi javaslat hatásán új helyzet elé kerül. Az ellenzéket semmi­képen sem elégíti ki a javaslat és ennélfogva tö­mörülni kivan, azzal az egyenes célzattal, hogy a­­javaslatot a nemzetgyűlésen megbuktassa. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának követelései. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának a választójogi javaslat tárgyában péntek estére meghirdetett folytatólagos értekezletét szombatra halasztották. Gróf Klebelsberg Kuno belügyminisz­ter ugyanis a pénteki nap folyamán bejelentette a párt, vezetőségének, hogy a választójogi javaslatot a párt plénuma előtt személyesen szeretné ismer­tetni, mivel azonban egyéb elfoglaltsága megaka­dályozza abban, hogy pénteken ellátogasson a párt­ba, kéri az értekezletnek szombatra való elhalasz­tását, amikor a miniszterelnök­ is fölkeresi a pár­tot. Értesülésünk szerint a szombat esti értekez­let előtt átadják a belügyminiszternek azt az elabo­rátumot is, amelyet a párt csütörtöki konferenciá­ján delegált és Haller látván, Ernsst Sándor és Ge­rencsér István tagokból álló hármas bizottság ké­szített el és amely a párt álláspontját és követelé­seit precizírozza a választójog kérdésében. E kö­vetelések pontokba foglalva a következők: 1. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja ragaszkodik a férfi választójognak az írni-olvasni tudáshoz való kötéséhez, 2. a női és férfi vála­sztói jogcímek egyenlőségét kívánják, 3. követelik, hogy a választások vég­rehajtása bírói, nem pedig közigazgatási faktorok igénybevételével történjék, 4. állást foglal a párt az egész vona­lon való lajstromos szavazás és a kisebb­ségi képviselet védelme mellett. Végül 5. követelik, hogy abban az esetben, ha a jelenlegi nemzetgyűlés az új válasz­tójogi törvényjavaslatot törvényerőre nem emelné, akkor a Friedrich-féle választójogi rendeletet vegy­ék igénybe. A belügyminiszter vagy még az értekezlet előtt, vagy az értekezleten megadja a kormány vá­laszát a pártnak erre a követeléseire. A választójogi javaslatot tudvalevőleg egy­ húsz tagú ad hoc pártközi bizottság fogja letár­gyalni, amelyben a kisgazdapárt tíz taggal, az el­lenzék és a kereszténypárt 4—4 taggal, a disszi­­densek peddig két taggal­ vannak képviselve. A Ke­­resztény Nemzeti Egyesülés Pártja a részére kije­­löl­t négy helyre Haller István, Ernszt Sándor, Ge­­rencsér István és Szabó József (­budapesti) nem­­zetgyűlési­ képviselőket delegálta.­tt A Kisga­zdapárt elfogadta a választói javaslatot A kisgazdapárt pénteken este folytatta a­ vá­lasztójogi javaslat tárgyalását. Az értekezleten gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszter is jelen volt , minden egyes esetben azonnal megadta a szükséges felvilágosításokat. Ma a javaslat részleteit vitatták meg. Dömötör Mihály örömmel üdvözölte a javas­latban a két évi egyhelyben lakás elvét, azonban a női választójog ellen számos kifogása volt, a többi között az, hogy a nőknél ez nem komoly dolog, könnyen befolyásolhatók, s amolyan patriarchális módon megy náluk a szavazás. A budapesti kerüle­tek számát, a vidékkel szemben, elhallotta, s ezeket mindenképen apasztani szeretné. Klebelsberg belügyminiszter veszedelmesnek mondja a fővárosi kerületekhez való hozzányúlást, illetve a visszacsinálást, mert itt szerzett jogokkal állunk szemben. Egyébként, ha közelebbről nézzük a kérdést, ezekben a kerületekben a legnagyobb a választók száma még így is. Majd meglátja, mit lehet tenni. Legfeljebb azt csinálhatják meg, hogy egy pár nagyobb vidéki kerületet kettéosztanak. Schandl Károly alapos felkészültséggel szólott hozzá a javaslathoz tudományos alapon, statiszti­kai adatokkal bőven ellátva, ő a női választójog­­mellett szállít síkra, hivatkozva a női lélek nyu­godtságára, a mérséklet iránti nagyobb érzékére, s mindezt bőven illusztrálta külföldi példákkal. Majd a csonka kerületek kérdésére tért rá, s kifejtette, hogy ezek eltörlése, illetve más kerületekbe való be­olvasztása kihatással lenne az integritás kérdésére is, mert mégis csak hatással van az elszakított vé­reinkre, hogy itthagyott kerületeiket csonkán fen­tartjuk, számítván az ő visszatérésükre. Mándy Samu bárka honorálja a nők válasz­tójoga mellett felhozott tudományos indokolást, mégis a női szavazati jog ellen van, mert ez neki régi elvi meggyőződése. Az előtte szólóval szem­ben azt mondja, hogy a csonka kerületeket meg­hagyni, a törpe kerületeket pedig beolvasztani, még­sem lehet helyes. Lipták Pál a női választójog ügyét pártkér­déssé kívánja tenni és semmi esetre sem tartja meg­szüntetendőnek. Héjj Imre a jelölések kérdésében kért felvilá­gosításokat a belügyminisztertől, hivatkozva azok­ra a visszaélésekre, amik e tekintetben az utolsó választásoknál előfordultak. Klebelsberg belügyminiszter megnyugtatta, hogy csak az első igazolt ezer aláíró neve számít szavazatnak. A jelölő aláírások megkezdését bizo­nyos terminushoz fogják kötni s attól kezdve a­ pártok hivatalos listája bizonyos helyeken ki lesz téve. Ott aztán ki-ki azt a listát írja alá, amelyi­ket akarja. A jelölés végén az aláírók közül ezerig azokat, akik bizonyos okból, mondjuk nem megfe­lelő igazolás miatt kihúzattak, továbbá azokat, akik ezren felül írták alá az ívet, értesíteni fogják hivatalosan, hogy az aláírásuk nem számít, tehát leszavazhatnak. Végül Nagyatálli-Szabó István pártvezér ja* •vaslatára a párt­ a javaslatot­ részleteiben is elfo­ gadta, azzal a kikötéssel, hogy ez nem zárja ki, hogyha időközben még valami detaille-kérdés föl* merül, hogy azt a párt a kormánnyal ne tegye meg­beszélés tárgyává. Ezzel az értekezlet véget is ért, d­e a jelen­ levő párttagok még egy óra hosszat együtt marad­tak és barátságos megbeszélés keretében több apró részletről felvilágosítást kértek és kaptak a belügy­minisztertől, akit végül meg is éljeneztek. A választójogról szóló javaslat a Ház nyosóján, az ellenzéki oldalon erős visszatetszést keltett. Szterényi József élesen bírálta a javaslatot* Teljesen lehetetlennek mondotta. Képtelenség, hogy­ míg a háztartási alkalmazottak, ha négy elemit vé­­geztek és azt igazolhatják, választójoggal bírnak, addig a polgári társadalom női attól elesnek, illetől­­leg csak akkor bírnak választójoggal, ha vagy ma­guk önálló keresettel bírnak, vagy nyolc középisko­lát végeztek, vagy férjük főiskolát végzett. Olyan képtelenség ez, hogy még beszélni sem lehet róla. Itt a titkosság, mind olyan hiány, amely lehetetlen­né teszi, hogy demokratikus fölfogású ember ezt a választójogot magáévá tehesse. Vázsonyi Vilmosnak is nagy a hallgatósága. A javaslatot nevetségesnek mondja. Most jönnek olyan javaslattal, amely javaslat­ sokkal szűkebb a demokrácia és jogkifejlesztés terén annál a javas­latnál, amelyet ő mint kompromisszumot 1917-ben az országgyűlés elé terjesztett. Ez az javaslat tulajdon­képen a négy elemi végzettségén­­alapul. Az álta­lam beterjesztett javaslat — úgymond — szintén a négy elemin alapult, de megadja a következő jogcí­meket: választó: 1. minden iparos, vagy kereskedő, 2. minden írni és olvasni tudó ipari munkás, vagy állandó mezőgazdasági munkás, 8. mindenki, aki katonai kötelezettségének eleget tett, akár háború­ban, vagy békében. Itt van továbbá a Károly csapat­keresztesek választójoga, amely nagy számot tesz ki. A négy elemi végzettség nehezen bizonyítható jogcím, különösen ma Csonkamagyarországon. Kü­lönösen csodálatosnak tartom, a titkosság dolgában, hogy épen ez elé a nemzetgyűlés elé állanak az agrár­demokraták buzgó támogatása mellett olyan javas­lattal, amely nemzetgyűlés az általános titkos vá­lasztójog alapján alakult meg. Ami a lajstromos szavazást illeti, ez valami pakli következménye. He­lyi választásokon még volna ennek értelme, de orszá­gos választásoknál sehol sem látjuk. Nem lehet Bu­dapestet és környékét kísérleti tárgynak beállítani. A női választójog egyenesen a humor birodalmába tartozik. Ez a javaslat, amelyet most benyújtottak, ott kezdi el, ahol a forradalom kezdődött és azt je­lenti, hogy visszamegyünk a konzervatív irányba. Rassay Károly is élesen kikel a javaslat ellen.

Next