Pesti Hírlap, 1922. június (44. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-23 / 140. szám
r mány négyhónapos parlamenten kívüli kormányzatát, ideértve természetesen a választásokért való felelősséget is, kritika tárgyává fogjuk tenni. Hogy ez a kritika milyen keretek között fog mozogni, az a kormány magatartásától függ. Meg kell állapítanom azonban, a kormány most ugyanazt a taiktikát követi az indemnitási javaslatnál, amelyet az elmúllt nemzetgűlésen a választójogi törvénnyel folytatott. Akkor a tárgyalás tudatos elhúzásával a választójogi törvény megvalósítását akarta megakadályozni, most pedig az ellenzéki kritikát akarja minél szűkebb keretek közé szorítani, tudván, hogy általános kritikára az indemnitási javaslaton kívül az ellenzék részére nem kínálkozik más alkalom. Ezt bizonyítja, hogy a megalakulásnál minden indok nélkül feláldozott a kormány három napot- A 16-ára öszszehívott nemzetgyűlés ugyanis tudvalevőleg csak 19-én ült össze. Arra a régi szokásra való hivatkozással halasztották el az első ülést három nappal, hogy erre szükségük van a vidékről érkező nemzetgyűlési képviselőknek. Ez az indokolás a régi időkben talán megállta volna a helyét, mert akkor még szekereken érkeztek a képviselők az országgyűlésre, de a mai közlekedésügyi viszonyok mellett ez a megokolás teljesen tarthatatlan. Semmi akadálya sem lehetett volna annak, hogy az elnökválasztás már tegnap megtörténjék és senki sem emelhetett volna kifogást az ellen sem, ha az osztályok megalakítását és a mandátumok elbírálását már tegnapelőtt délután megejtik. Ma már a bizottságokat is meg lehetett volna választani,sőt már az indemnitást is be kellett volna nyújtani. Megdöbbenéssel hallom, hogy a nemzetgyűlés szombaton állítólag nem tart ülést. Ez a parlamenti munka újabb halogatását jelenti s kétségtelenül azt a célt szolgálja, hogy az ellenzéket minél kényesebb helyzetbe hozza az indemnitási javaslattal szemben. A kormány ezzel a halogatással időt akar nyerni, jobban mondva, időt akar veszíteni, mert arra akarja kényszeríteni az ellenzéket, hogy gazdasági okokra, többek között a korona zürichi hanyatlására hivatkozással, háromnégy napi tárgyalás után tető alá hozhassa az indemnitást. PESTI HÍRLAP Megalakult a nemzetgyűlés, Gaal Gaszton elnök, Scitovszky Béla és Huszár Károly alelnökök, Karafiáth Jen© háznagy. — Az 1908-as házszabályok érvényesek. — IV. Károly király elparentálása. — Pénteken a Ház bizottságait választják meg. Tiz órakor már népesek a parlament folyosói. Az ülésterem még üres és bűvös. A karzatok zsúfoltak. Semmi izgalmas esemény nem készül s mégis nagy mozgás, nagy frisseség, valami kifejezhetetlen tompa ünnepélyesség van a levegőben. Az újszülött — mármint a nemzetgyűlés — élvezi az élet első napjait, gyönyörködik a maga első mozdulataiban , még csöndes, még hangtalan első lélegzetvételeiben. Gróf Apponyi Albert már megkezdte az elnökválasztás szavazási processzusát, a teremben elég sokan vannak és bár a hosszú, névszerinti szavazás alapjában igen unalmas aktus, úgyszólván valamennyi képviselő helyén ül és figyel, a karzatokról valósággal kihajol a közönség: a képviselőknek ez az első személy szerint való bemutatkozása. Egyegy érdekesebb névre a karzatokon suttogva, összehajolnak és megcsillannak a gukkerek: ez Friedrich, ez Gömbös, ez Sigray ... Az új miniszterek közül csak a Wekerle-típusú, nyugodt arcú Daruváry van jelen. A szocialisták is részt vesznek a szavazásban, a liberálisok és a keresztény ellenzék közül alig szavaz valaki. Míg a szavazatokat számlálják, a képviselő Urak csoportokba verődve kaszinóznak. Csak a szocialisták ülnek nyugodtan, mereven, szinte mozdulatlanul. Átjön hozzájuk sokorópátkai Szabó és Peyerrel kezd diskurálni, majd sorra bemutatkozik a szocialistáknak. A derék kegyelmes úr ebben a neki kissé szokatlan környezetben is megőrzi barátságos kedélyét és jobbra-balra osztogatja mosolygását. Hosszú percek telnek, végre Apponyi kihirdeti az eredményt: Gaal Gasztont elnökké választották. Jobboldalon, középen zúgó taps, a baloldali két szektor hűvösen hallgat. Szünet és aztán újabb szavazások. Alelnökre, jegyzőre. Elterjed a híre, hogy a mai nap egyetlen pikánsnak ígérkező eseménye, a háznagyválasztás is elvesztette érdekességét, mert Kállay Tamás viszszalépett. A folyosókon egyre élénkebb az élet, Vázsonyit körülveszik a szocialisták és nagy komolyan tárgyalnak vele. A buffet feltűnően üres, még a déli órákban is; úgy látszik, az új honatyák még többre becsülik a gasztronómiai gyönyöröknél a bársonypamlagok és az ülésterem fölcsapódó padjainak kiélvezését . . . A szavazásokat fél egy felé befejezték, Apponyi kihirdeti az eredményeket, majd kis szünet után föláll és néhány meleg, szép szóval megköszöni azt a támogatást, amelyben öt korelnöki teendőiben részesítették, pártkülönbség nélkül. Az egész Ház tapsol, tüntető ovációval búcsúztatja Apponyit, még a szocialisták közt is tapsolnak néhányan. S Apponyi meghatottan hagyja ott a nagy, trónszerű elnöki széket. Gaál Gaszton jön le jobbról és frissen halad föl az elnöki emelvényre. A jobboldalon hatalmasan megéljenzik. A szocialisták már nincsenek bent a teremben, a folyosón tárgyalnak, csoportba verődve. Andrássy Ruperttel sétál feltűnően hosszú ideig, mély diskurálásba merülve. Gaal Gaszton kissé megilletődve, állva olvassa föl elnöki enunciációját. Minduntalan taps szakítja félbe, egy-egy kijelentését a baloldal tapsolja tüntetőleg, másik mondata után meg a kormánypárt éljenez. Szép és nemes szavakat mond s már a megnyitójával jobbra is, balra is igazságot szolgáltat. Azután Apponyi Albert korelnöki működéséről kezd beszélni, a hála és tisztelet szavaival. Az egész Ház föláll, éljenzik Apponyit, csupán Gömbös Gyula marad ülve. — Ritka esemény volt ez, hogy közéletünk egyik vezető embere foglalta el a korelnöki széket — mondja az elnök, mire valaki baloldalról közbeszól: ,, — Legnagyobb vezetőembere — és Vázsonyi csöndesen megjegyzi: — Legnagyobb, azután jön semmi, aztán jön más. Apponyi többször meghajtja a fejét s igy köszöni meg ovációkat. Pár pillanattal később", néhány hivatalos mondat után, ismét ünnepi pillanat következik. Gaal Gaszton újra föláll az elnöki székből. Hirtelen tökéletes csönd lesz. Még mielőtt egyetlen szót szólt volna, Friedrich István fölugrik helyéről, állva marad és utána sorra fölemelkedik valamennyi képviselő. S Gaal Gaszton megindult, érzékeny szavakkal elparentálja „Szent István koronájának egykori viselőjét, IV. Károly király ő felségét . . E pillanatban már mindenki, a zsúfolt karzatok közönsége is, álló helyzetben hallgatja az elnököt. Egyetlen mozdulat, egy parányi zaj nincs, ami zavarná az elnök érces hangját. Apponyi, Sigray, Szilágyi Lajos mélyen lehajtják a fejüket és mozdulatlanul néznek maguk elé . . . Elcseng az elnök utolsó szava, hogy: — ... erről őszinte mély részvétünk nyilvánítása mellett a hátramaradt gyászba borult családot a megfelelő módon értesíthesse. Csöndes, hosszú helyeslés, a Ház leül, de a legitimista képviselők egymás után, azonnal elhagyják az üléstermet. Apponyinak künn a folyosón sorfalat nyitnak a képviselők és még egyszer, halkan megéljenzik. Az ülés. Gróf Apponyi Albert korelnök negyed 11-kor nyitotta meg az ülést. Engedélyével Nagy Ernő napirend előtt megkövette a Házat a keddi ülésen tett nem a parlamentbe illő közbeszólása miatt. A vád, amivel illették, oly súlyos, hogy ha igaz, nem érdemli meg, hogy magyar levegőt szívjon. Epen ezért a szombati ülésen interpelláció keretében feltárja az egész hajszát, amelyet ellene Bereg megyében indítottak. Szabó Sándor, Rácz János, báró Prómay György és Moser Ernő az osztályok előadói terjesztették be ezután jelentéseiket a megbízólevelek megvizsgálásáról. Alaki okokból kifogásolták és a B. osztályba sorozták a Mokcsay Zoltán, Paupera Ferenc, Strauss István, Szilágyi Lajos és Szentpály István mandátumát, továbbá a Wild Józsefét, aki ellen Haller István tett bejelentést. Elnök, alelnökök, Jegyzők. Majd a választásokat ejtették meg. Elnökké ismét Gaal Gasztont választották meg. A beadott 185 szavazatbl M6-ot kapott. Alelnökök Scitovszky Béla (135 szavazat) és Huszár Károly (108 szavazat) lettek. Itt 160 szavazatot adtak be összesen. A hat jegyzői állásra tartos Jánost, Bodó Jánost, Forgács Miklóst, Héjj Imrét, Perlaki Györgyöt és Petrovics Györgyöt választották meg, háznaggyá pedig 130 szavazattal Karafiáth Jenőt. A választások eredményét a Ház éljenzéssel és tapssal fogadta. Gróf Apponyi Albert korelnök jelentette, hogy ezzel az ő hivataloskodása véget ért. Köszönetet mondott mindazoknak, akik a megalakulás munkájában segítségére voltak s a Ház általános éljenzése és tapsa között felfüggesztette az ülést és elhagyta helyét. Az elnöki székfoglaló. Hosszantartó zajos éljenzés és taps fogadja Gaal Gaszton elnököt, mikor az uj jegyzőkkel felvonul az elnöki emelvényre. Meghatottsággal mond köszönetet a bizalomért, amellyel immár harmadízben emelik az elnöki székbe s ugy maga, mint elnöktársai nevében a tanácskozások vezetésére nézve a következő kijelentéseket teszi: — Itt az ideje. — Az ám — mondta János bácsi. — Éccakára az istállóba halok. Ha lesz valami, hát kéznél legyek. Kati néni belódította a rőzsét a kemencébe: — Okosan teszik le. Mikor az éjszaka elérkezett, János bácsi pipára gyújtott, a kis fejőszéket odatette az istállóajtó elé, a csutorát teleeresztette a pirosból, aztán kiült borjúgólyát várni. Az ég tiszta volt, a sok-sok csillag kiült az ég peremire, pislogtak, hulltak, huncutkodtak, János bácsi hol azokat nézte, hol a pipát szivta, hol a csutorát hajtogatta. Mikor aztán a csutorának már csak alig kotyogott valami az alján, a kocsma felől langyos szellő kerekedett s a langyos szellő muzsikás nótát csapott János bácsi fülébe. János bácsi fejében csiklandósan bizsergett a csutora bor s a nóta hallatára ravasz gondolata támadt. A borjú úgyis csak hajnal felé lesz, ha ugyan meglesz. Kati néni meg aluszik, mire se tud. Nagyot nyelt. Hátha most itt hagyná a Cukor tehenet, oszt elmenne a korcsmába egy nótára, meg egy ital borra? Kati néni sohase tudná meg. Hajnalra meg itthon lenne. Az ördög szaporán suttogott a fülébe: — Ha elszalasztod a jó alkalmat, sohase gyün vissza. Az öreg marakodott, vajudozott, mivel a kurázsi igen ágaskodott benne, a nóta meg húzta, hát benézett az istállóba, hogy rendbe van-e a tehén körül, aztán behallgatódzott a szobába, hogy az asszony aluszik-e s mikor ugy volt minden, ahogy kivánta, a kapuhoz lábujjhegyezett, nagy óvatosan kizárta az ajtót, aztán gyorsan eloldalgott a kocsmába. Leült az asztal mellé, aztán hozatott először fél literrel, mikor azt elmorzsolgatta, másikkal. Mikor aztán az otthoni piros a gyomrában összeházasodott a kocsmai fehérrel, az öregnek megjött a kedve, intett a cigánynak, aztán húzatta a „Kákatövént", meg azt a kis leányt, akiből csak egy van a világon, az ő öreg hatája. Kopasz Gyuri szerelmes szive álmatlanul virrasztott s hallva a nótát, gondolt egyet, kiugrott az ágyból, felöltözött, aztán ő is elballagott a kocsmába. Akkor ért oda, mikor János bácsi a cigány előtt járta a rátartást. Vissza akart húzódni, de János bácsi észrevette, rákiáltott: — Megálj! A legény megállt, farkasszemet nézett az öreggel. A cigányok ijedten hátráltak, azt hitték, na,itt most mindjárt háború lesz. Már a korcsmáros is kilépett a söntésből, hogy kéznél legyen, ha netalán szükség volna rá. Háborúra azonban nem került a sor, az öreg magyar nem is azért állította meg a legényt, mintha ő csatázni akart volna, hanem azért, mert a nagy magányosságban igen elunta az egyedüllétet, oszt ezenmód szörnyen megörült, mikor megpillantotta a jövevényt. A sok ital ugyanis olyan boszorkánytáncot kavart a fejében, hogy azt se tudta, fia-e vagy leány. Hogyan tudta volna hát, hogy Kopasz Gyurival áll szemben. Gyuri meg megörült a szíves szónak, leült az öreg asztalához, töltött, koccintottak, ittak. Mikor aztán János bácsi a nagy nekibuzdulásban fiának nevezte, Gyuri legény bátorságot erőltetett magára, aztán Katira terelte a szót. Hogy hát a nem is tuggya, mér haragusznak alá. Pedig ha Katit neki adnák, a kocsmának a tájékát is elkerülné, a nevét is megmagyarosítaná, oszt ulan jó ember lenne, amiben még a faluba se vót. János bácsi hallva a szót, látva a legény nagy keserűségét, igen megmérgesedett, oszt szidta azt a kegyetlen apát, aki nem akarja a Kati lányát feleségül adni ennek a tisztességes legénynek. Aztán nagyot vágott az asztalra, hogy ő majd megmutatja, hogy az a leány az övé lesz, mert majd beszél az apjával, oszt ha kötekedik vele, hát majd a megtanutja tizet. Még meg is pofozza. Ezalatt Kopasz Gyurit is megkeverte az ital, ő is szidta a kegyetlen apát s mikor pedig János bácsi magára vállalta, hogy ő majd beszél az apjával, a megegyezésre megint megittak pár liter bort. Mikor aztán már János bácsinak a nyelve is alig mozgott, elhatározták, hogy most elmennek és megkérik a leányt. Összefogóztak hát és nagy igyekezettel elindultak János bácsiék felé. Billegtek, ballagtak, potyorogtak, mikor hazaértek, még éjszakai sötétség lepte a házat. János bácsiban igen dolgozott a buzgóság. Az volt a szándéka, hogy rögtön bezörget a házba, oszt azon melegibe megkéri a leányt. A legény azonban úgy gondolta, hogy várják meg a reggelt, mert a világosságnál jobban el lehet mondani a vőfényességet. János bácsi habozott egy ideig, hogy hát most igen benne van a beszédbe, meg oszt a pofozkodási hajlandóságba is, ha éppen arra kerülne a sor, de utóbb ő is igazat adott a legénynek és közös erővel elhatározták, hogy megvárják a világosságot. Az öreg mindjárt fel is nézett az égre, mivel pedig a csillagok állásáról még igen korántotta az időt, azt tartotta, eresszék tele a csutorát a piros borból, úgy oszt az idő is hamarébb múlik, meg oszt a piros étványat is csinál a lakodalomra. . VIBISFRIJBIJESG