Pesti Hírlap, 1922. július (44. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-04 / 148. szám
a drágulásról tudomására jut, eljárjon. Egyes kereskedők és vállalkozók gyakran panaszolják, hogy az árvizsgáló bizottság túl szigorúan jár el. Mi nem vagyunk hajlandók e kérdésben az árvizsgáló bizottság kezét megkötni, sőt ellenkezőleg, óhajtjuk, hogy minden egyes esetben igenis az átvizsgáló bizottság járjon el. (Egy hang: Az is sóhivatal!) A kormány a maga részéről kötelességét, amennyire a törvény keretén és a valutáris helyzeten belül lehetséges, megteszi, és a jövőben is meg fogja tenni. (Helyeslés jobbfelől: Zaj balfelől: Itt kell alkalmazni a kivételes hatalmat!) Rakovszky István, mint az összeférhetetlenségi állandó bizottság tagja, letette az esküt. Az indemnitási vita folytatása. Nagy Emil szólt ma elsőnek az indemnitási javaslathoz. Félve szólal fel, mert még a régi időkből azt a szomorú érzést hozta magával, hogy nagyban és egészben ennek a teremnek a lelki atmoszférája, az erkölcsi milienje aligha alkalmas egyébre, mint a pártindulatok kitörésének a felvételére, (Farkas István: A többség csinálja!), a pártgyűlölségnek a megnyilvánulására, esetleg szellemes vagy nem szellemes közbeszólások tömegének a megnyilvánulására. Horváth Zoltán: Nem kellett volna ilyen választást csinálni! (Helyeslés az ellenzéken.) Nagy Emil: Mutatja mindjárt ez a példa is! (Derültség.) Rassay: Ez kellemes vagy nem kellemes, de igaz! Rupert: Rúgnak, ütnek, de panaszkodni, jajgatni nem szabad! Nagy Emil: Az én lelkem érzése, az, ha végigmelegágya. (Rupert: Tényleg, központból fűtik! melegágya. (Rupert: Tényleg, központból fűtik!) Nézze meg a kormány sajtóját!) Kötelessége ellen vétene, ha férfiúi meggyőződése egész melegével nem szállana síkra itt a plénum előtt is azért a felfogásért, amelyet a pénzügyi bizottságban, mint kisebbség, képviselt. Hibáztatja, hogy nem a bizottságok munkájára fektetik a fősúlyt. Csak a teljesen kiforrott kérdéseket volna szabad a plénum elé hozni végső döntés végett. Most a bizottsági ülésekről a nyilvánosság teljesen ki van zárva, s így vadabbnálvadabb hírek kerülnek ki onnét az újságokba. A becsületes jó magyar nép — úgymond — azért küldött ide bennünket, hogy a nagybetegnek, a magyar közgazdaságnak a sorsa felett konzíliumot tartsunk. A tanár úr, a pénzügyminiszter úr elmondotta a maga felfogását, s ezt a főtanár, a miniszterelnök is alátámasztotta, mondván, hogy csak egy eszközt nem szabad igénybe venni, s ez a fedezetlen, bankjegyinfláció növelése. Ezzel szemben ő javasolja: ,,Általában felhatalmaztatik arra a pénzügyminisztérium, hogy a szakminisztériumoknak produktív, befektetési célokra, állami feladatot képező munkálatok végrehajtására (utak használható karba helyezése, csatornák, vízlevezetés, öntözési munkák, házépítések, stb.) a szükségletek mérvéhez képest megfelelő összeget bocsáthasson rendelkezésreEbben ő nem mondja, hogy ezekeet a beruházásokat szükségképen bankjegyinfláció révén kell fedezni, hanem csak azt mondja, hogy ezeket a befektetéseket valahonnan fedezni kell. A pénzügyminiszter viszont azt mondja, hogy ő másképen nem tudja megcsinálni, mint csak inflációval. Itt azonban a miniszter felfogása körül valami hiba van, mert álláspontja érthető volna, ha a bankóprés nem működnék, de működik, mégpedig folyó kiadásokra. Akkor mért ne működhetnék befektetések céljaira is. Azonban a mindenkori pénzügyminiszteri felfogás az, amely nem akar befektetésre pénzt adni. Teljes bizalommal vagyok a kormány iránt,nem is azt akarom, hogy a többség az én indítványomat fogadja el, csak azt szeretném, ha országos vita indulna meg, amely v végül rávinné a pénzügyminisztert is arra, hogy nekem adjon igazat. Friedrich: Pár hónap múlva mindenki erre jön rá. Nagy Emil ezután az Ausztriával való kapcsolatunkat fejtegeti, amikor kolonáris helyzetben vitánk Horváth Zoltán: Most is ilyenben vagyunk. Nagy Emil: Minden ipari telep felújítását nemzeti ünnepként szeretné megünnepelni. Hosszasan urálja a pénzügyminiszter politikáját, amellyel vétót mond a beruházásnak. Felhozza az útépítéskérdését. Az egész magyar úthálózat 4000 kilométer állami út és 16.000 kilométer törvényhatósági út. Ezek olyan nyomorúságos állapotban vannak, hogy alig lehet közlekedni rajtuk. Ha a kormány ezen — még infláció árán is — nem segít, akkor nem teljesíti kötelességét. Különben hangsúlyozni kell, hogy nincsen produktívabb befektetés, mert a jó utak aranyfedezetet teremtenek. Meg kell ragadnunk azt az időt, amíg valutánk nem jó és addig kell a befektetéseket eszközölnünk. (Friedrich: Nagyon helyes ! ötven százalékkal olcsóbban lehet építkezni most, mint békében.) Nem mondja, hogy ilyen befektetéseket korlát nélkül kell csinálni, de állítja, hogy a Teleszky-féle takarékossági iskolának nincs jogosultsága. A valutakérdés igen sok tekintetben nemzetközi svihákok spekulációja. A dolog azonban úgy áll, hogy a külföldi tényezők felfogása szerint "Magyarországnak nincs gazdasági jövője. Amely percben ezek azt látják, hogy egy fillért sem költenek el haszontalan célokra, a folyó kiadásoknál megnézik, hogy vajon szükségesek-e, ha reményt meríthetnek jövőnket illetőleg, megdől ez a vélemény. Ez neki meggyőződése és nem nyugszik addig, míg húsz év óta ismert, rajongva szeretett miniszterelnökét és pártvezérét meg nem győzi, hogy a pénzügyminiszter vétója nem helyes. Ausztriában a pénzügyi leromlásnak nem is az infláció az oka. A szociálkormányzata tette rettenetesen drágává az egész államéletet. Györki Imre: A keresztényszocialisták kormányoznak ! (Zaj és ellentmondások a jobboldalon. Elnök csenget.) Seypel a kancellár ! Saller István: Nem Seypel kezdte. A Bauerék kezdték! Folytatták, amit nem lehetett visszacsinálni ! (Zaj.) Schandl Károly: Úgy mint nálunk is a szociáldemokraták ! Farkas István: Fehér hadsereg! (Zaj a kormánypárton : A vörös hadseregnél még mindig jobb !) Györki Imre: Propaganda-minisztérium! Schandl Károly: Az is jobb, mint a vörös hadsereg !Haller István: Meg tudná mondani, mennyibe került ? (Györki : Sokba !) Akkor ne beszéljen ! (Zaj.) Elnök: Haller képviselő urat rendreutasítom! Haller István: Tizennyolc millió korona volt az egész! Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Nagy Emil: A másik baj az, hogy Ausztria saját maga, úgy ahogy van, életképtelen. Mert amely országban nincs mit enni és amely ország iparból akar megélni szén nélkül, annak az országnak jövője nincs. Ausztria nem azért csúszik lefelé, mert invesztíció céljára bankót nyomat. Lecsúszásának egész más indokai vannak. Múltkor Savanyukuton jártam az u. n. Burgenland székhelyén. Körülnéztem és azt hallottam, hogy a Burgenland igazgatására íjavanyuluton van jelenleg 40 Oberbeamter. Ez főhhivatalnok, aranygallérral. És hogy hány száz kisebb hivatalnok van (Egy szocialista: Akár csak nálunk !), azt nem tudtam megolvasni. Frtodrieh: Ja, szociális termelésből illad a jólét! Nagy Emil: Hogy nálunk is így van, azt nem lehet állítani. Ausztria második baja a nyakló nélküli demokrácia. Mert nagyon szép a demokrácia, hogy ha van valaki, aki korlátok közt tartja. Farkas István: Minálunk nincs demokrácia, mégis milyen drágaság van! (Zaj és ellenmondások.) Nagy Emil: Kereskedjenek egyelőre felfüggeszteni a dialógusokat, úgyis rá fogok térni erre. Németországban ingyen telket és pénzkölcsönt adnak annak, aki házat épít. Termelésünket fel lehetne fokozni,, ha az öntözés terén javításokat eszközölnének, fejleszteni kell a csatornahálózatot. A termelést fokozni lehet a lecsapolásokkal. Igyekezni kell, hogy egy négyzetkilométer terület se maradjon műveletlen. Azt mondja a pénzügyminiszter, hogy ő az államháztartást először helyre fogja állítani adókkal, takarékossággal stb. Állítom, hogy ezt a budgett 16, vagy nem tudom hány milliárd deficittel normális módon soha helyreállítani nem lehet. Ezt nem lehet megjavítani mással, mint esztendőkre beosztott programmal, amelyben gondoskodni kell arról, hogy a jövedelmi forrásokat fokozzuk, a termelést erősítsük és az állampolgártól ne csak elvegyük a pénzét, hanem adjunk is neki valamit. (Helyeslés az ellenzéken.) Ott van már most a pénzügyminiszternek az a kijelentése, hogy fel fogja emelni aranyparitásra a földadót. Nem bocsátkozik vitába, csak állítja, hogy ezt a kérdést is némileg csínján kell kezelni. Nem meteorológus, de sajnálattal tapasztalja, hogy Valami bajnak kell lenni klímánk változása körül, amikor esztendőről-esztendőre sorscsapás látogat meg bennünket, amikor virágzó területeket tönkre tesz a szárazság . . . Haller István: Régen kellett volna fásítani és erdősíteni! Nagy Emil: ... és amikor nem lehet tudni, hogy a tengerentúli piacokról melyik szépnapon indul meg egyszerre a szállítás, hogy a különböző óriási területekről mikor jön be megint hozzánk az a bizonyos agrártermék, amely le fogja nyomni a árakat. Ezt nem tudja előre megmondani, de óva int mindenkit attól, hogy a föld termőképességére helyezendő adó dolgát egyszerűen csak azon szempontból bírálja el, hogy a közelmúlt esztendőkben kivételesen óriási bevétele volt egyes gazdaságoknak. (Zaj a szocialistáknál: Mindent a munkás fizessen?) Forgács Miklós: A piros szegfűt ki fizeti? (Folytonos zaj.) Nagy Emil: Nem azt kérem, hogy ezt a kérdést most akármilyen módon a parlamenti levegőben hirtelen elbíráljuk, nem is kívánom indítványomat szavazás tárgyává tenni, csak egyszerűen azt kérem a miniszterelnök úrtól, aogy az ő széleskörű tudásával, tapasztaltságaival, makacsságtól mentes erélyével foglalkozzék ezzel a kérdéssel és nézze meg közelről, hogy az én felfogásom olyan lehetetlenség-e hogy azzal szemben egy pénzügyminisztériumi negatív szempontot kell honorálni. Hébert Ede: Így csinálnak most a politikai perekben, tanukat szállítanak. Nagy Emil: A manchester liberalizmus okozta sok tekintetben az ország romlását, amiből azt a következtetést vonja le, hogy Magyarország sorsa attól függ, hogy rá tudunk-e térni egy keresztíny szabadelvűségre, vagy szabadelvűen felfogott kereszténységre. (Wolf, Csaléry, Meskó tapsolni kezdenek, mikor Nagy Emil azt mondja: rá tudunk-e térni a keresztény ... de rögtön félbeszakad a taps, mikor a szabadelvű szóval végzi be a mondatát, s csodálkozva egymásra néznek.) Félre kell tenni, mondom, az olyan mozzanatot, mely a tisztességes építő munkából ki akar zárni felekezete miatt egyes polgárokat. Horváth Zoltán: El kell törölni a numerus clausust. Nagy Emil: Annak, aki a jogrendet a szívén viseli, mellőznie kell az olyan beszédeket, amilyeneket némelyek itt elmondanak. A jogrend első kelléke... Vanczák János: Hogy mindenki fogja be a száját. Nagy Emil: . . . hogy legyen egy centrális kormány, melynek kezében erő van, hogy rendet csináljon. Giesswein Sándor: Legyen kormány mellékkormány nélkül. Nagy Emil Aki őszintén óhajtja, hogy a jogrend helyreálljon, annak nem szabad olyan beszédeket mondania, mely alkalmas a nemzetgyűlés és a kormány tekintélyének lerontására. Aki, mint Rupert, azzal kezdi beszédét, hogy mindaz, ami itt folyik, az játék, az nem segíti elő a konszolidációt. Legyen erős kormány . . . Boros János: És állítsuk vissza a tekintélyeket. (Felkiáltások a szociáldemokratáknál. Persze a szolgabírói tekintélyeket!) Schandl Károly: Azt is, nem is a népbiztosi tekintélyt (Nagy zaj.) Nagy Emil: Megállapítható, hogy a jogrend már helyreállt. (Nagy zaj a baloldalon.) Pakots József: A bombamerénylőket már elfogták! Nagy Emil: A Rajnától számítva, nálunk a legnagyobb a jogrend. (Taps a kormánypárton.) Peyer Károly: A bombamerénylők már ülnek! Nagy Emil: A választási atrocitásokat nem szabad örökké felhánytorgatni. Rakovszky István: Hiszen az csak gyerekség. Nagy Emil: A demokrácia nem a tömegek észnélküli uralmát jelenti. Az a nagy ember, aki eltalálja mindenkor, hogy mi kell a nagy gyerekeknek. Pakots József: Hol van az a nagy ember? (Felkiáltások a jobboldalon: Éljen gróf Bethlen István!) Nagy Emil: A magyar nemzet érdeke, hogy létrejött az egységes kormánypárt. Némely helyen a választási beszédek alkalmával nagy gazságok történtek. Az egyes memorandumok ellen benyújtott petíciókból láttam, hogy volt olyan képviselő, aki kortesbeszédében azt mondotta, hogy amennyiben a kormány meg nem bukik, a katholikusok megint csak katakombákban gyülekezhetnek majd. Volt olyan képviselő is, aki azt mondotta, hogy a kormány azt akarja, hogy minden férfi 15 évi kényszermunkát végezzen. (Nagy zaj minden oldalon.) Griger Miklós: Törvényjavaslat van erről! Nagy Emil: Mi lett volna akkor, ha egy kicsikét erősebben meg nem fékezik a választási mozgalmakat? (Nagy zaj az ellenzéken.) Rakovszky István: Felháborító ez a cinizmus! Horváth Zoltán: Majd mutatunk önöknek röpiratokat. Nagy Emil: A Gulácsy-Kaas társaságról beszéljen. Huszár Károly alelnök veszi át az elnöklést. Nagy Emil: Ne álljon elő a szociáldemokrácia exorbitens követelésekkel mindaddig, amíg az ipar meg nem erősödött, amikor majd nagy szerep vár a szociáldemokratákra a nemzeti ipar fellendítésénél. Batitz Gyula: Ezt a tanácsot adja előbb a munkaadóknak! Nagy Emil: Sok olyan tisztviselőnk van, akire nincs szükség. Giiger Miklós: A külügyminisztériumban! Nagy Emil: Ellenben szakmunkás nagyon kevés van. Szeder Ferenc: Azért, mert kimentek külföldre. Nagy Emil: Revízió alá kell venni az úriember fogalmát. Nemcsak az lehet úriember, aki tollat forgat, hanem az is lehet úriember, aki testi munkát végez. (Helyeslés a baloldalon.) Pakots József: Ráhibázott! Nagy Emil: A szociáldemokraták érdeme, hogy a testi munkások a munkát kiemelték a lealacsonyításból és lehetővé tették, hogy a testi munkások szellemileg is fejlődhessenek. Szeder Ferenc: Sokaknak fáj ezt Nagy Emil: El kell ismernünk a szociáldemokraták érdemeit a munkásság megszervezése körül is. Bizalommal van a kormány iránt és elfogadja az indemnitási javaslatot azzal a fenntartással, hogy a szakkörökben vita indult majd meg különvéleményéről, amelyet, reméli, a pénzügyminiszter is magáévá fog tenni. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök szünetet ad. A déli szünet után Szóharc Peyer beszéde körül. Peyer Károly szociáldemokrata a kormány adópolitikájainak bírálatával kezdte meg beszédét Hibás-nak és tévesnek tartja azt, mert a legantidemokratikusabb adókon, a fogyasztási adókon épült fel. Ugyanakkor elmulasztották az egyenes adójövedelmeket ugyanilyen arányban szaporítani. A fogyasztási adókkal a szegényebb néposztályokat, munkást, tisztviselőt, városi lakosságot sújtják, ezzel szemben a termelők lényegesebben kevesebb adót fizetnek. A forgalmi adónál az ellentét még kirívóbb. A földbirtoknál még ma sincs átlag több adó kivetve, mint svöldankint 40 korona, egy fél kiló csresznye éra. Demokratikusabb adórendszerre kell áttérni, fizessen mindenki tényleges adójövedelme után. Nem lehet az adót attól függővé tenni, hogy vajon valaki önként bevallja-e jövedelmét. Sehol annyi adóalap-eltitkolás és adócsalás nincs, mint itt A létminimumot mentesíteni kell. A mostani adópolitika nem más, mint a drágaság mesterséges tenyésztése. Az eredmény, hogy a munkásoknak a munkaadóktól mind több és több fizetést kell kérniök. Ha ez tovább is így megy, bekövetkezik, ami Ausztriában van, hogy senkinek a bérét nem lehet egy hónapnál hosszabb időre megállapítani. Minden drágítást végeredményben a fogyasztó fizet meg. Nagy tehertétel a költségvetésben a tisztviselők kérdése. E tekintetben még rosszabb a helyzetünk, mint például Ausztriának. Nagy hiba, hogy annak idején a kormányok azt az utasítást adták a megszállott területeken lévő tisztviselőknek, hogy az esküt ne tegyék le. (Zaj: Nem kaptak ilyen utasítást.) Ez utóbb sok milliárdjába került az államnak. A vasutasoknak is ezt mondták s ma azokon a kisegítő állomásokon, ahol azelőtt egy málházó teljesített mindössze szolgálatot ott látunk három aranyrozettás fő- és a kisebb tisztviselők egész légióját, akik az unalomtól azt sem tudják, mit csi' janak. Hegyeshalmy Lajos: Nem áll! Peyer: .A tisztviselők egy másik kategóriája a menekültek fogalma alá esik. Ide azokat számítom, akiket kényszerrel távolítottak onnan el és ezeket is két csoportra osztom. Az egyikbe azokat sorozom, akik saját hibájukon kivül voltak kénytelenek eltávozni; a másik csoport az, akiknek szintén menekül- PESTI HÍRLAP 1922. júliusi 4.