Pesti Hírlap, 1922. október (44. évfolyam, 223-248. szám)
1922-10-01 / 223. szám
tislapest ferák XIIV. évfolyam, 223. (14,937.) szám,22 fd ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ry hóra ... 200 korona egyedévre .. 660 korona éves szám ára helyben, délen és a pályaudvarom 10 korona Isztriában 1000 osztr. korhirdetések díjszabás szerint. PESTI fUrr : Vasárnap, október 1 Klaudtulajdonosok: CÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: Bpest, Vilmos császár-út 78. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút L Reng a világ,. „Háború" — repül végig a világon a zömyü szó, melynek lőpor füstje még számankban orrunkban van és ijedelmes zengését em szokhattak meg nyolc hosszú éven át. Ultimátum" — jelentik a sürgönyök, melyekrról adnak hirt, hogy az angol kormány egy aprrparanccsal gátat akar vetni a diadalmaan előrohanó kisázsiai hadaknak s legröviebb időn belül követeli a semleges öv kitltásét. „Európai bonyodalom" — hallja újra az emberiség, melynek füle süketen csöng az áyuk dörgésétől. A békeszerződést még folozgatják, de azért már háború, van. Reng a slág. Kelet felől egyre sötétebb a szemhatár, keletről jön a fény, tartja egy régi mondás,apasztalatunk azonban az, hogy a gyász is életről jön Ex oriente luxo— ex oriente nox, Lloyd George pedig aggodalmasan kijelenti, hogy félti az európai civilizációt. Azt hiszzük, hogy az, ki annyiszor mutatkozott rosszasnak, ezúttal nem csalatkozik. Az ő politikája művelte, hogy az a békeszerződés, mely mindjárt a megszületésekor új háborút jelenett, a vártnál hamarabb fölborult és alkotójának, alig pár évre töredelmesen be kellett vallnia, hogy munkája nem sikerült. Csak egyen nem őszinte. Nem vallja be azt, hogy minenekelőtt az ő békeszerződésétől kell félteni ailágot. Ez a szomorít kontáram tette azt, hogy most a törökök az európai partig vágtattak, agol tüzérek állnak a tengerszorosnál s ott agyunk mindnyájan, hol a világháború közején. Semmit sem intézett el, sem a magok, ám a mások számára. Csak a fogalmakat rakta össze, véglegesen. Mindenekelőtt egy tátorban egyesítette a nemzeti törököket és nemzetközi oroszokat, kik angol-ellenes politikájukat követve hajráznak az előre nyomuló uzulmánoknak. Ki érti ezt meg! Érti-e Oud George az ellenségeit? És érti-e főkén volt barátait, a franciákat, kik egy betűt, kettőspontot sem voltak hajlandók elésni a békeszerződésből, de kacagnak azon, hor a maga egészében fölrúgják . Poincaré, polgári társadalom támasza, háromszázmilfrank értékű hadianyagot igér a törökök-és így titkos szövetségese lesz az ő szöveteseiknek, a vörös muszkáknak is? Itt tetst áll minden ész, logika, a zűrzavar, azevisszaság teljes. Eddig csak mi hirdettük a trianoni békéjét. Most az események hirdetik. Eddig csak a mi életünk ellen tört. Most az európai civilizáció életére tör. Az a tartó alapzat, melyre állították fenn, keleten már megrendült, az új térkép, ez a cifra rongyokból öszszefoltozott bohócruha vagy koldus-ködmön, darabokra szakadt. Reméljük, hogy nem robban ki az angol-török háború, mely új világháború lenne, az utolsó pillanatban sikerül még megakadályozni azt a próbát, mely a mai műveltség általános veszedelmét jelentené s minket közel sodorna a küzdelem gócához. A földrajzi távlat csal. Szerbek, románok, csehek titkos és nyilt fegyverkezéséről és megsegítéséről hallunk. A magyarságnak határoznia kell, idején állást kell foglalnia, még nincs késő. Teljes szívünkből kívánjuk a békét. De az a béke, mely még visszaszoríthatja a hánytorgó elégedetleneket, csak az új erőviszonyok alapján jöhet létre, csak az általános igazságot szolgálhatja s nem lehet az a trianoni papírdarab, melyet milliók átkoznak, el nem múló keserűséggel és kétségbeeséssel, nem lehtet a gyűlölet őrülete, hanem olyan megoldás, mely minden érdekellentétet elsimít. Mi ezt a békét várjuk most, egy fenyegető háború előestéjén. Akik a másikat védik, mely eddig is az ős Káoszt teremtette meg, akik a mostanit akarják, mely népeket semmisít meg, azok az örök háborút és örök pusztulást akarják. Báró Szterényi József a nemzetgyűlés és a kormány gazdasági fe£adataiizót* Az ország mai helyzetében kétségtelenül a különböző gazdasági kérdések azok, amelyek a legtöbb gondot okozzák a nemzetgyűlésnek és a kormánynak, mert ezeknek a kérdéseknek az eredményes megoldásától elvitathatatlanul az ország sorsa függ. Báró Szterényi József, akinél a gazdasági kérdésekben súlyos szava mindig irányjelző volt, a nemzettgyűlés és a kormány gazdasági feladatairól a következőket mondotta a Pesti Hírlap munkatársának. Nagyon nehéz gazdasági kérdésekről beszélni, amikor a legszélsőbb politikai kérdések vannak előtérben. Lesz-e „keresztény nemzeti koncentráció" az egyik oldalon és „ességes liberális front" vagy párt a másik oldalon, ezek a kérdések állnak állandóan az érdeklődés homlokterében, ezeknek minden legkisebb részlete iránt keltik fel a közérdeklődést akkor, mikor minden komoly embernek azzal a kérdéssel kellene foglalkoznia, hogy kepesek leszünk-e ezt a teret zökkenés, nagyobb bajok nélkül megúszni? Mintha a közönség már annyira elfásult volna a gazdasági kérdések iránt, hogy egyszerűen átadja magát a fatalizmusnak: jöjjön, aminek következnie kell A gazdasági feladatok két irányúak: olyanok, melyek kormányzati úton intézendők és olyanok, melyek a törvényhozás közreműködését igénylik. A mostani helyzetben az előbbiek a fontosabbak. Nagyobb is a terük. Törvényhozási tevékenységre, szerintem, most nem valami gazdag tér kínálkozik, értve alatta a törvényalkotást. Most, akkor, midőn a gazdasági élet forrongásban van, midőn végleges gazdasági kialakulások alig lehetségesek, annyira labilis minden, nem célszerű, nem helyes, törvényeket alkotni, a törvényeknek már kiforrott állapotokat kell szabályozni és nem megfordítva. A kormány tevékenységét ilyen helyzetekben nem szabad tehát aszerint megítélni, hogy sok törvényjavaslatot terjeszt-e a nemzetgyűlés elé. Aki ez után ítélné meg a kormány munkásságát, nagy hibába esnék. Itt van a drágaság réme, mely napról-napra fenyegetőbb alakot ölt. Hát lehet ezt törvényekkel enyhíteni vagy szabályozni? Ahol megpróbálták, mindenütt kudarcot vallottak vele, pedig a közvélemény nyomása alatt szinte mindenütt megkísértették. Hiába hoznánk megannyi törvényt, még drákóibb büntetésekkel, a drágaságot ez után letörni nem lehet A termelés fokozása az egyedüli, mely " részben eredményt "produkálhat és az állami, illetve közhatósági adminisztráció lényeges egyszerűsítése, gyorsítása, olcsóbbá tétele, mely a hatósági árdrágítás helyett az állami és közszolgáltatások olcsóbbá tételét eredményezhetné. Ezt nyomban követné az árak leszállítása az egész vonalon, amint követte és követi azok emelése sokkal nagyobb mértékben. Kétségkívül volna szerepe a drágaság kérdésében a törvényhozásnak is, mely komoly kritikájával irányt szabhatna a kormány tevékenységének, de ennek korántsem az a módja, melyet a nemzetgyűlés úgynevezett drágasági bizottsága követ, mely még egy gondolatot tett felszínre, ha csak a bankok elleni oktalan batást és a drágaság szentesítését nem tekintjük gondolatnak. A pénz értékének növelése egy másik nagy feladat, a legnagyobb, a legfontosabb, a legszükségesebb, mely egyáltalán létezhetik. Kormányzati teendő az egész vonalon. Törvényhozási vonatkozásai az állami bevételek fokozása és kiadások csökkentése, hogy a koronaérték reális emelkedhetésének alapja, az államháztartás rendezése megteremtessék. A mostani nemzetgyűlés rövid nyári ülésszaka e részben kétségkívül nagyot teremtett. Legyünk a kritikában mindig tárgyilagosak. Ha pedig azok vagyunk, — én legalább igyekszem mindig az lenni —, akkor eel kell ismernünk, hogy az adózás terén Kállay pénzügyminiszter és vele a kormány a földadóra vonatkozó törvény megalkotásával óriási lépést tett a pénzügyi helyzet javítására. A földadóról szóló törvénynek megalkotása komoly cselekedet volt, melyhez hasonlót adótörvényhozásunk keveset mutat föl. Igaz, hoszy ugyanakkor más irányban elég súlyos hibák követtettek el, de ez volt — úgy látszik — részbeni ára annak keresztülvihetőségének. Ebben az irányban jelentős feladatai lesznek még a nemzetgyűlésnek és ha az KI-KI A PÁRJÁVAL. Irta: GÁRDONYI GÉZA. (6) Abból az évből még két különös emléke maradt Olgának. Az egyik egy névtelen levél volt, Olga címére, s benne két színházi jegy: földszinti ülőhelyre, a városligeti színházba, vasárnap délutáni játékra, írás csak ennyi. Az egyik szereplő Sculdi. Boldog lenne, ha a két helyet elfoglalva látná. A két nő sokat tűnődött: ki lehet az ajándékozó? A levél nem postán érkezett, csak be volt dobva az ablakon át az asztalra, — vasárnap délelőtt még ők a misén jártak. (Kvabka abban a hónapban Székesfehérvárott dolgozott, s vasárnaponkint csak délután fordult meg otthon.) Ki hozta a két jegyet? — Csak olyan hozhatta, — vélekedett Kvabkáné, — aki meg is akart bennünket látogatni. — Csak valamelyik leánytársam lehet, aki velem járt iskolába, — lobogott örömében Olga. — Dehát melyik? Melyik színészkedik? — Megnézzük a szinlapon. — Ne, ne nézzük meg: kellemesebb lesz a meglepődés, ha ott ismerem meg. A színlapra nem az igazi nevüket nyomatják a színészek. S tovább tűnődtek: Olga nem igen pajtáskodott egy leánytársával se, és az írás is férfias. Bizonyosan valami gyerek hozta, és az dobhatta be az ablakon. Mégis hát elmentek. Bizonyos már, hogy hiúságból küldte valamelyik leányismerős a két jegyet, hogy lássa őt Olga a színpadon. A levelet is azért iratta férfival, nehogy az írásáról kitalálják. Valami szörnyűséges drámát játszottak: egy dél-amerikai ültetvényes tanyájára belopódzik egy vadtekintetü nagy gorilla s elrabolja a bölcsőben nyugvó gyermeket. A gorillát persze keresik, hajszolják, sziklákon, bokrokon által. A színpad közepén áll egy fa, arra kap fel végre a gorilla. Bal karján a gyerek, a jobbja hol újabb kapaszkodásra kész, hol kapkodva vakarja felfelé az oldalát, s meredt szemmel les le a lombok közül. Puskát hoznak, de rálőni mégse mernek, mert a gyermek nála van. Piros csizmát tesznek hát a fa alá, a rég ismert majomfogót, hogy a gorilla letegye addig a gyermeket, míg a csizmát húzza. A gorilla azonban a csecsemőt nem teszi le egy percre se, vele együtt ereszkedik le a fáról. S bizony nem húzza fel az a csizmát, hanem csak felkapja és eliszkol. Végre sok mindenféle bajlódás után hurkot vetnek a nyakába. Borzalmak és nevetségek váltakoztak a játékban. S Olgáék elégedetten tértek haza. Olga még otthon is irtózkodott a gorillán. Meredt kupikék-gyűrűs nagy szemén. Különösen kellemetlen volt, mikor őrájuk is rájuk forgatta a szemét s nem is egyszer. —• Vele álmodok az éjjel. — mondta Olga még este is. S a háta viszolgott.