Pesti Hírlap, 1922. november (44. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-16 / 261. szám

1922. november 16., csütörtök. I pesti hírlap A. Meghalt a vansztep. — éljen a valcer! 4z idei táncdivat. — A „sima-shymmi." — Védőbeszéd a tangó mellett. — Rengeteg bál lesz az idén. — Parancsol? — szólt Terpsichote földi hely­tartója, amikor beléptem tánc- és illemintézetébe. Két furcsa kaszáló vansztep lépéssel mellettem termett és újra megismételte, de most már kissé affektálva, ra­ccsolóan, ahogy egy álemtanárhoz illik: — Pah­an­csol? . . . A mester­, mikor érdeklődöm nála az idei sze­zon táncdivatja felől, egy előkelő mozdulattal hátra simítja gondterhelt homlokán a hajfürtöket és mie­lőtt beszélni kezd, gondolkozás közben illemtudóan rágja a körmeit. — Az idén minden táncot simán fognak tán­colni, — kezdi a felvilágosítást és ezalatt tanítványai és tisztelői köréje sereglenek, úgy néznek fel rá, mint a római kocsiversenyeken nézhettek egykor a trigá­jából kiszálló győztesre. Igen, a táncokat simán tán­colják majd az idén, mondhatnám úgy, mint a tőzs­dén: az idei táncszezon a sima prolongáció jegyében indul. . . Hehehe . . . hehehe . .. Nagyon tetszik neki a vicc és a körülötte állók is készségesen nevetnek. — Bizony kérem, — folytatja, — az expressio­nista és futurista táncok egyelőre divatjukat múlták. Slussz, vége! Meghaltak mint ahogy meghalt a vansztep is. Ma már csak faluhelyen táncolják. Az­­őrült táncok ideje lejárt, egy józanabb kor jön, lega­lább is a tánc terén. Különösen nagy lesz az „üzlet" tangóban és „némi érdeklődés" mutatkozik a valcer iránt is. A foxtrott terén nagyobb „realizálások" van­nak . . . A mester, úgy látszik, a nyáron az uborkasze­zonban sokat tőzsdézhetett, mert állandóan tőzsdeki­fejezéseket használ, amelyeket hívei óriási kacagás-sal fogadnak.­­ Az új foxtrott nagyon hasonlít a régi boston­hoz, amely kezdi visszanyerni régi értékét A shymmi sok bolondos figurája teljesen kicsiszolódott, hogy ne mondjam „lemorzsolódott", úgy, hogy az is egész si­ma tánc lett, a vállrángatódzások egészen megszűn­tek és az idén a „sima-shymmi" lesz divatban . . . Valaki mögöttem halkan fütyürész egy diva­tos shymmi melódiát, mire a mester önkéntelenül is megmutatja a sima-shymmi figuráit. Azután nagy titokban elárulja, hogy jövőre az összes modern tán­cokat ki fogja szorítani a széles, régi bécsi valcer. — Teccik tudni így: trárárárárárárá ... trárárá ... rá­rá­rám . . . A kezével a levegőben zongorázik és mutatja, hogy milyen széles, elnyújtott tempóval fog menni­­ az idén a keringő. A tangótól különösen el van ra­gadtatva,­­ mint ahogy ismételten mondja, ebben a táncban nagy lesz az „üzlet" és mintha egy védőbe­szédet mondana a tánc törvényszéken, mellényéből dugott kézzel magyarázza: A rehabilitált tangó. — A tangót igazságtalanul száműzték évekkel ezelőtt, mert a tangó a legszebb a modern­ táncok kö­zül, csak egy nagy baja volt mindig, hogy a kompli­kált figuráknál fogva csak olyan pár tudta táncolni, amely előzőleg összetanult. Én már akkor megjósol­tam, hogy a tangó vissza fog térni más formában és bizonyos, hogy az idei tangó mindenkit kielégít, mert csupán öt figurája lesz, könnyű öt figura, amelyet, ha valakinek egy csöpp ritmusérzéke van, egy óra alatt is megtanul. Az árakat illetőeg megtudom, hogy a hat he­tes kurzus, heti két óra, személyenként kétezer koro­na, a zártkörű társaságok természetesen többet fizet­nek, s az olyanok, akik egészen külön óhajtják elsa­játítani a táncot és az illemet, azok óránkint ezer ko­ronát áldozhatnak Terpsic­ore oltárán. Távozóban a mester felajánlja, hogy engem hajlandó jutányosan is tanítani és meg is ígérem ne­ki, hogy- amint szükségét érzem a sima-shymmi tu­dományának, rögtön hozzá fordulok. Amint indulok, már meg is kezdődik a munka. A párok felállanak A rapper belevág a zongorába és a tánc és illem ko­ronázatlan királya harsány hangon kiáltja: — Az ur jobb keze a hölgy derekán! A hölgy jobb keze az ur vállán! Az ur a hölgy szemébe, a hölgy az ur szemébe néz! Indulás! Háromezer bál. A bál­­­szezon divatos táncait már ismerjük, most az idei bálok vannak hátra. A télen minden képzeletet felülmúlóan sok bált tartanak a főváros­ban. A néhány évvel ezelőtt megkezdődött táncjárvány az idén még jobban dühöng. A legkisebb bajnoktól kezdve, fél a legmagasabb állású mindenható vezér­igazgatóig és államtitkárig mindenki táncol. Vannak ötvenéves méltóságos urak, akik most óhajtják pótol­ni az elmulasztottakat. A legelőkelőbb társaságokban táncolnak: a születési és pénzarisztokrácia tagjai, a manikűrösleányok és a kereskedősegédek egyaránt A tánc hódolói közé tartoznak a fiatal József Ferenc főherceg és Zsófia főhercegnő is, akik már most a Hadik-Barkóczy Ilona bárónő tánciskolájában vesz­nek előzetes tréninget az elkövetkezendő báli szezonra. Vasárnap esténkint József Ferenc főherceg, az ő fővédnöksége alatt álló „Fehér rózsa esték" en is hódol a tánc szépségeinek, de itt elsősorban az a cél vezérli, hogy az országos Horthy-féle ínségakciónak jusson minél több a bevételből. Az Mén még több bál lesz, mint tavaly volt. Majdnem minden egyesület, intézmény, hivatal meg­tartja szokásos bálját és a Vízkereszt utáni naptól húshagyó keddig a békeidőkhöz hasonlatos, mozgal­mas báli szezonra van kilátás. Vízkereszt még mest­ere van, de azért a lelkes, agilis bálrendezők már elő­jegyezték a Vigadó helyiségeit. A legelőkelőbb ma­gyar bál, a Széchényi-bál, minden valószínűség sze­rint február elsején zajlik le a Vigadó termeiben. A farsang első napját foglalják le maguknak a Jogá­szok. Azután jönnek sorba a híres báléjszakák: a Medikus-bál, a Technikus bál, a Protestáns-bál, a Köz­gazdász-bál, a Sütők-bálja, a Katholikus-bál, az An­gol-Magyar Bank­ bálja, a Magyar-Olasz Bank bálja, a Zsidó Főiskolai Hallgatók­ bálja. A rendőrség is ,ott lesz a bálozók között és az eddigi tervek szerint ép úgy, mint tavaly, foglalkozásukhoz híven a rend­őrök csukják be a báli szezont. Természetesen a farsang után is akadnak so­kan, akik bált rendeznek. Fényes lesz az V. kerületi Nőegylet bálja és a Vendéglősök bálja is. A frakkok dolgában a Szabók, a lakkcipők dolgában a Cipészek bálja ígérkezik a legkiemelkedőbbnek. A főváros min­den kerületének nőegyletei, a Katholikus Szövetség, a Hentesek, a MOVE, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, mint bálrendezők szintén igényt­­ tartanak a Vigadó termeire. Feltűnően sok bál lesz a télen a Budai Vigadó intim termeiben, s a bálrendezők több nagy szállodát is lekötöttek táncestélyek céljaira. A szintén megvetendő számú házibálokat nem számít­va is, közel háromezer bál lesz a télen. Egy valp­­mre­való aranyifjúnak, olyannak, akit mindenütt ott lát­ni, legalább is ezer gallér kell az idén, hogy az ösz­szes rendes szupér csárdásokat végig táncolhassa. Az angol választások, London, nov. 24. A mai választási eredményeket­­ valamennyi párt meglehetős bizalommal várja.­­ Bonar Law miniszterelnök azt a nézetét fejezte ki,­­ hogy az új kormány olyan megbízható többségre tesz szert, amely munkaképes lesz. A miniszterel­nöknek ez a jóslása megegyezik más politikusok né­metével is, akik azt hiszik, hogy ha talán kevesebb konzervatív lesz is az új parlamentben, mint az elő­zőben, mindenesetre többségbe kerülnek. Asquith kijelentése szerint a liberálisok száma is növekedni fog, épen úgy, mint a munkáspárt­aké s mindez a Lloyd-George-párti liberálisok számarányának rová­sára történik 11 szerb hadügyminiszter panamája. Belgrád nov. 15. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Vasics volt hadügyminisztert nem­régiben visszalépésre kényszerítették, mert azzal vá­dolták meg", hogy a töltényszállításoknál nagy ju­talékot kapott. Minthogy a támadások ellene nem szűntek meg, a kormány elhatározta, hogy az ügyet megvizsgáltatja. Isnaed pasa Párosban. Lord Cu­rzon emlékirata, — Miről kíván Anglia megállapodni szövetségeseivel A mai nap egyik eseménye Izmed pasa párisi látogatása. Poincaré tudvalevőleg értesítette a török delegáció elnökét, hogy szívesen üdvözölnék őt Paris­ban, tekintve, hogy a békekonferenciát november 20-ára­ halasztották. A török delegáció ugyanis már aton volt, amikor az antanthatalmak elhatározták az elhalasztást és így nem értesíthették őket a megvál­tozott programmról, ugy hogy Izmed pasa és társai egy heti tétlenségre vannak kárhoztatva. Poincaré meghívása tehát kapóra jöhetett a török tábornok­nak, aki Lausainneban tulajdonképen csak a francia támogatásra számíthat. Párisban azonban az utóbbi időben kissé eltávolodtak a keleti kérdésben elfog­lalt első álláspontjuktól, mert nem zárkózhattak el mereven Bonar Law kormányának kívánságai elöl, tekintve, hogy az unionista párt a Franciaországgal való együ­i­haladás híve. Angolában ezt a fordulatot természetesen nem tekintik barátságos aktusnak és Poincaré ezt az elhidegü­lést szeretné mérsékelni az­zal, hogy meghívta Izmed pasát Párisba. Kétségkívül az a cél is vezethette a francia miniszterelnököt, amikor meghívását elküldte, hogy személyes érintke­zés ut­­án igyekszik a török delegációt mérsékletre­­inteni a lausannei konferencia sikere érdekében. A nap másik eseménye lord Curzon emlék­irata, amelyet ma kaptak meg a szövetségesek. Ez az emlékirat a közel keleti kérdésben való megálla­podás legfontosabb pontjait tartalmazza. A Daily News szerint ezek a pontok, amelyek alapján való megegyezést Lord Curzon szükségesnek tartja, a kapitulációk, Nyugattrácia, a szorosok birtoka, a kisebbségek és az ottomán adósságok kérdését fog­lalják magukba. A memorandum az angol kormány­nak ezekben a kérdésekben vallott nézetének rövid foglalatát is közli. Szóval a szövetségesek ebből az emlékiratból ismerhetik meg Anglia szándékait és ekörül fognak lezajlani a viták, amelyekből a teljes megállapodás­nak kell létrejönnie, mielőtt Lausanneban egyáltalán leülhetnének a földasztalhoz. Konstantinápoly, nov. 15. Rifaat pasa ma a szö­vetséges főmegbizottaknak átadja az angolai kor­mány jegyzékét, amelyben kijelenti, hogy a nagy nemzetgyűlés nem tűri az idegenek beavatkozását a közigazgatásba és polgári ügyekbe. A nemzetgyűlés változatlanul tiszteletben tartja a mudániai egyez­ményt és reméli, hogy azt a szövetségesek szintén respektálni fogják. Páris, nov. 15 Poincaré, a Newyork Herald je­lentése szerint elhatározta magát arra, hogy szemé­lyesen megy Lausanneba. Ennek az elhatározásnak az az előzménye, hogy Curzon előzetes­ megbeszé­lés végett Párisba jött. Poincaré elhatározása poli­tikai körökben nagy meglepetést okozott, mert Poin­caré ahoz az elvhez ragaszkodott, hogy az ő helye Párisban van és nem az a feladata, hogy expressz­vonatokon a kontinens egyik városából a másikba utazzék, és nemzetközi konferenciákon részt ve­gyen. A lap tudni véli, hogy erre az elhatározásra Mussolininak is befolyása volt. VIBMM TRMSOK. A barométer. — Tekintetes urak, mi az a kerek dolog ott az iroda­ajtó mellett? — Az, János gazda, olyan készülék, ami megmutatja, hogy holnap esik vagy nem esik. — Ugyan kérem, tessenek megnézni rajta a Spogyiumot meg a Siktiget. Szenes ember. A Sas és a Sasfiók. Petfi Sándor kezeirása. — Egy összetépett, csonka vers. — Zoltánka piros könyve. Ez az év — az egész — Petőfi Sándor éve. El­zarándokoljunk a szülővárosába Kiskőrösre, hol csak gyermekkori nyomait tal­álhatjuk el Vagy a se­gesvári csatatérig menjünk, mely fölött most idegen lobogó lengedez és a sok sir között az övét keressük? Mi a lelkére­ vagyunk kíváncsiak: azt kutattuk egy verőfényes őszi délelőtt a Széchényi könyvtár kézirat­tárában. A kézirattár vezetője, dr Rédey Tivadar ezt mondja: — December derekán a Nemzeti Múzeum ku­polacsarnokában, melyben a Dante-k állítás volt ki­állítást rendezünk Petőfi Sándor kézirataiból, költői műveiből, azoknak a daloknak a hanai műveiből, me­lyeket verseire szerzettek, az idegennyelvű fordításai­ból. Petőfit tizennyolc nyelvre fordították le, de egy verse negyven nyelven is megjelent. Engedelmet kérünk, hogy betekinthessünk a l­egnagyobb magyar költő ,kéziratába. A Széchényi­könyvtárnak van a­egbecsesebb kézirat gyűjteménye, kétszáz verset foglal magában. A könyvtár a nyolc­vanas években kapta örökül Petőfi Istvántól, a költő bátyjától a kéziratokat de azóta sokat vásárolt és a gyűjtemény megduplázódott. Különös megtekinteni ezt a kisé fakó, barna­tintás írást, melynél csinosabbal rendesebbel egyet­lenegy lángész sem irt. Szabályos, egészséges, az ag­godalom , pontos vonások ezek. Fiatalkorában ép­oly rajzos az írása, mint később De azt lehet mon­dani, hogy e türelmetlen és zaklatott életű költőnek a betűi egyre és egyre szépülnek. Az első kézirata, mely ránk maradt, tizenkét éves korából való, még Petrovics Sándor irta barátjának, Sárkány János­nak. A­evél végére egy huszárt rajzolt, lóval, a hu­száron kard, puska és egy tarsoly, melyen ez a mo­nogramra áll: A. P. (Nyilván Alexander Petrovics). A tizenkét éves fiú — talán öntudatlanul — nemesi fölkelő vitéznek képzelte magát. A másik levél tizen­négy éves korából származik és Sárkány Sámuel barátjához intézte. Megszólítása: Kedves Számi! Sehol semmi törlés. Sem a prózában, sem pedig a versekben. Tudós vezetőnk ezt mondja: — Ezek a versek jórészt tisztázatok, látszik, hogy a költő gondosan beleírta mindegyik versét ebbe a könyvbe, mely gyűjteményül­ szolgált neki. Vannak d­rib-darab papírra írt versek is. De változ­tatás alig-alig látszik rajtuk. Petőfi hogy ha törölt,­ a régi szöveget egészen eltüntette, sokszorosan át­húzta, nehogy el tudja o­vasni, mi állt ott. Egy he­lyütt érdekes a javítás. A „Csuklyában jár a barát" című dala így kezdődik eredeti fogalmazásban: ..A barát csuklyában jár". Aztán az utolsóelőtti szót leg­előre tette, mert a negyedik szakban, mint a kézirat mutatja, ez az ötlete támadt. Általában többi kéz­iratain is keveset javított. Milyen gyönyörü gyöngy­betűk ezek, melyeket egy házmesterszobában, sietve vetett papírra, a Tárkányihoz intézett lévél, melyben sürgősen pénzt kér. Annyira sietve irta, hogy a neve harmadik betűjét elvétette és a „t" helyett már a* t"-t akarta leirni. Petőfinek természetesen nincs itt kiadatlan verse, csak egy kis darab papír, melyet kettétépett, és egy vers csonkját őrzi. Ennek az érdekes papír­darabnak a szövegét, melyet a magyar közönség még nem ismer, lemásoltuk és itt közöljük. ..Hadd maradjak — Kebleden nem — Távozom, hogy e — S bujdos&somba — Ah, de én tsivo — Még meghalni sem. — Visszajöttem itten — És ha nem szeretsz — Meg kell halnom, — Közeledben . . . ei — Szomorú, rideg — Ugy bolyong föt — Mint, amott a — Ej ködében a" — Viljon megkerül-e valaha ennek a papirdarab­nak a másik fele, hogy évek múlva egy új Petőfi-vers­sel ajándékozza meg a magyar­ irodalmat? A kéziratok remekbe­n készült bőrládában nyu­gosznak, — a mai szegénységben ez is ezrekre menő érték — abban az ereklyetartóban, melyet Petőfi Ist­ván készíttetett bátyja kéziratainak és halála után a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. Érdekes, hogy a költő bátyja, ki maga is verselgetett és verseiben pontról-pontra utánozta Petőfit, a kezeírását is elta­nulta, annyira, hogy kézirata sokszor összetéveszthe­tő az öccsével. E­gy alkalommal behoztak a múzeum­ba egy kéziratot, melyet Petőfi Sándornak tulajdoní­tottak, a levél aláírása ez volt: „Petőfi főhadnagy" Csak erről állapították meg a szakértők, hogy nem Petőfi Sándor, hanem Petőfi István írta, mert Petőfi soha sem volt főhadnagy, azonnal százados lett és mint őrnagy halt meg a csatatéren. Még egy érdekességet hallunk: Vikár Béla a Petőfi-évforduló alkalmából összegyűjti azokat a kül- 3

Next