Pesti Hírlap, 1923. január (45. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

BUDAPEST, im ELŐFIZETÉSI ÁSAT: Egy bóra 400 korona negyedévre .. .1120 korona Egyes szára­kra helyben, vidéken és a pályaudvaro­kon 20 korona. KüHöMön kétszeres az előfizetési Ar. mráetének­­ajsxabteasxmtr. SZERKESZTŐSÉG], KIADÓ­­HIVATAL ÉS NYOMDA: Bpest, Vilmos csúsaár­ut 78. FIÓKKIADÓHI­VATAL3 Budapest, Krasébet-k­örút 1. Hányadik a konferencia? Úgy látszik, a világháború befejeztét jelző rémséges hullamezőkön és romsivatago­kon a teli valóság képét ölti fel az a legenda, amelyet a nagy katalauni csatáról költött az ókori népfantázia. Az óriási küzdelem után, amelyben Attila vezérlete alatt egybegyűjtött, barbár népek viaskodtak a római világbiroda­lom sergeivel, — igy beszéli a rege — az el­esettek lelkei fokozott dühvel csatáztak tovább a levegőben, míg a győzők és legyőzöttek egy­aránt végleg ki nem pusztultak. Most a bevég­zett háborúk és megkötött békék után szintü­gy tovább folyik az ellenséges táborok mérkőzése, nem csatatereken és tüzet szóró ágyukkal ugyan, hanem finom szalonokban és udvarias tárgya­lások formájában. És végső eredménye nem lesz-e olyan, mint a katalauni csata kísértetiel folyta­táásának, amely után nemsokára meg­semmisült. Attila tüneményes hatalma, de tör­melékekre omlott a római világbirodalom is. Párizsban ma újra összeült az antant­hatalmak konferenciája, — Isten tudja, hánya­dik — hogy végérvényesen megállapítsa, mi­kép lehetne mégis kivasalni a németekből az eddigi módon behajthatatlannak bizonyult jóvátételi követelést. Bizony nem hisszük, hogy ez a­ konferencia csakugyan valami vég­érvényes határozatban tudna megegyezni, meg k­evésbbé hisszük, hogy az antantos barátkozás­ból már teljesen kifogyott, volna a szuez. Itt az eredmények számvetése mindig azon a kér­désen fordul meg, melyik fél feszíti követelé­• jidr huijat sanyit», horg­ «& te]je« '•s. kész kockáztatni és az antant végleges szétb­omlását egyenest provokálja. Hint mindig, ott is Franciaország a kérlelhetetlen erősza­kiság politikáját akarja érvényesíteni Német­rszág ellenében. Poincaré most is azt hangoz­tatja parlamentje előtt, hogy ha a szövetséges hatalmak ebben nem támogatnák, Francia­ország egymagában fogja a kegyetlen végre­hajtást foganatosítani. Bár ezzel a folytonos nyomással Poincaré némi sikereket ért is el eddig, bizonyosan van oly határ, amelynek át­lépését meg fogja gondolni. Lloyd­ George azért vesztette el talaját az angol közvélemény elven, mert a békekötések óta követett politikája, a­mely­­a nemzetközi békének tartósabb, igazsá­gosabb feltételeit kereste, a Franciaországgal való komoly összetűzésre vezetett volna. Bonar Law konzervatívebb szellemű és német­ellenes irányzatú kormánya épen a francia­barátság fentartásának jegyében alakult meg. Mégis a helyzet ma az, hogy a francia és angol politika, a francia kormány túlzott követelései és az angol kormány mérséklő indítványai kö­zött folyton új ellentétek ütköznek, akár csak Lloyd-George idejében. Melyikük fog az antant-egyetértés bálványának új áldozatokat hozni? Ez ma a párizsi konferencia ide-oda ingadozó delejtítje. Poincaré bizonyos szinte­­... s engedékenységet mutat, amennyiben úgy mutatja, hogy Anglia kedvéért lemond új né­met terü­letek megszállásáról, de Németország­nak a jóvátételek lerovásában a kért morató­riumot csak úgy kész megadni, ha megfelelő b­erendezésű biztosítékot, úgy­nevezett „produk­tív" zálogot, azaz jövedelmet hajtó üzemeket, bányákat, erdőket kap. Épen ennek lehetetlen­ségét mutatta ki legutóbbi nyilatkozataiban a német kancellár. Ismét az a kérdés, ebből a dilemmából hogyan bontakozik ki az angol kor­mány? A jelek arra vallanak, hogy megint új te­rvezgetésekre, új kísérletekre, új halasztgat­ás­­okra fognak mindkét oldalon ráfanyalodni, mert a szakítás Franciaországgal Bonar Lan­is politikájának teljes, csődjét jelentené és Poincaré sem lehet oly vak, hogy a neki ked­vezőbb helyzetet­, szándékosan megrontsa,­­ tehát folyik tovább a zsellemek ádáz csatája és lesz még konferencia. Isten tudja hány. " WT3 iSAti 3 Ara . Praznovszky Iván volt párizsi követ nyilatkozik lemondásának okáról, a francia hivatalos hangulatról, a jóvátételről és a királykérdésről. Praznovszky Iván, Magyarország volt párizsi követe, meghatalmazott miniszter, visszaérkezett Budapestre. Praznovszky a háború befejezését kö­vető három legnehezebb esztendőben, a legkénye­sebb helyzetekben képviselte Magyarországot a francia kormánynál. December utolsó heteiben kérte vissza megbízólevelét Malerand köztársasági el­nöktől és a francia diplomáciai, politikai és társa­dalmi körök őszinte rokonszenvének megnyilatko­zásától kísérve utazott vissza december 30-án Buda­pestre. Alkalmunk volt Praznovszky Ivánnal hosz­szabb beszélgetést folytatni. — Körülbelül esztendeje már elhatározott dolog volt — válaszolja kérdésünkre, — hogy meg­válók a párisi magyar követség vezetésétől. A ma­gyar kormány részéről már hosszabb idő óta merült fel kombináció a Pákisba küldendő követ személye tekintetében. A kormány már hosszabb idő óta fen­tartotta ezt a pozíciót egy kiszemelt személyiség részére. A végleges megállapodás azonban külön­böző okok miatt sokáig húzódott és minthogy az eredményes működés előfeltétele a működő egyén helyzetének stabil volta, az ügy érdekében gondol­tam cselekedni lemondásom benyújtásával, hogy ezzel is siettessem a végleges megoldást. — Nem, az a hir valóban neto felel meg a valóságnak, snintsha a francia ftomunnjk­Mff­­or­ dii// bármiféle szwródás lett volna inditóoka távonáscsmntik. Af Prunca­rw-kormámiyal és anyával ,Poincaréval am­intivégig a legzalán­aiaabltt .Árnyban voltam­. — Működése során mily igyekvések vezették és mily tapasztalatokat szerzett kegyelmes uram? — Három esztendő során kifejtett működésem folyamán azon igyekeztem, — sokszor, kivárt eleinte igen kényes helyzetekben, h­íáay a két ország hé­sett esetleg jelentkező ellentéteket kerültem és ha pozitív eredményt a viszonyok természeténél fogva nem is érhettem el, annyit mindenesetre elértem, hogy sikerült megakadályoznom a két ország közöt­ti viszonylatoknak esetleges rosszabbra fordulását.­­ Nemcsak társadalmi körökben akadnak jó­akarói, barátai Magyarországnak, de számos vezető politikusra is h­atkozhatom, akik rokonszenvvel kí­sérik figyelemmel Magyarország sorsát. — Másfelől le sem tagadható tény, hogy sok bizalmatlanság is megmutatkozik Magyarországgal szemben, amit főként a kisantant diplomatái és meg­bízottai szítanak. Általában gazdasági helyzetünket taa­rtalam­it kedvezőbben ítélik meg a valóságnál. A magyar kormánynak és a magyar­ társada­lomnak politikai és gazdasági konszolidációra irá­nyuló heroikus törekvéseiből Párizsban azt a hely­telen benyomást merítik, hogy Magyarország gaz­daságilag egészséges és fejlődésképes helyzetben van. Nehezen látják be, hogy ezekben a törekvések­ben egy a gazdasági pusztulás szélére taszított nem­zet életéért küzdő, borzalmas erőfeszítése nyilvánul meg. Ezért — és ezt tekintettem legfontosabb politi­kai feladatomnak is — az értékes emberekkel meg kell ismertetnünk Magyarország tényleges helyzetét, a háború és az azt követő pusztítások és csonkítá­sok okozta kritikus állapotot Ebből a szempontból a politikai élet vezető egyéniségeinél megállapítható­lag már mutatkozik némi javulás a mi javunkra.­­ A külügyi kormányzatnak épen ennek a szükséges intenzív propaganda munkának elmulasz­tását, illetőleg annak igen lanyha folytatását vetik szemére. Mi a fölfogása e tekintetben — tapasztalatai alapján — kegyelmes urnak? — Az a felfogásom, hogy a propaganda, helye­­sebben a felvilágosító munkát decentralizálva és személyisebben kell folytatni. Hasztalan készítenek a külügyminisztériumban mintegy központilag be­cses statisztikai, a képzett agyhoz, vagy az érzelmek kúrjaihoz közelíteni igyekvő munkákat, ha nem si­kerül előbb az érdeklődést felkelteni irántunk. Nem elég a brossurák szerkesztése. Minden országban központot kellene állítani a felvilágosító munka szol­gálatába, amely csak úgy lehet eredményes, ha in­dividualizálódik, személytől személyhez szól és az­ érdeklődés felkeltése céljából a lokális szempontokat is figyelembe veszi. — Általában milyen a hivatalos hangulat Pá­rizsban Magyarországgal szemben? — Az az érzésem, hogy az az állítás, hogy Franciaország Magyarországot ellenséges érzel­mekkel tekinti, nem áll meg.­­- Legfontosabb feladatunk, hogy minél ala­posabban ismerjük meg a külföldi politika mozgató­rugóit. Sajnos, közönségünk iskolázottsága e tekin­tetben igen elhanyagolt állapotban van. Nagyon is könnyen hajlandók vagyunk ítéletet alkotni s kriti­kát mondani felszínes jelenségek, külső látszatok alapján és ennek az elhamarkodott bírálatnak, saj­nos, mindig megvan a maga visszhangja. A magyar közönség érdeklődésében a belpolitika­ predominál, külpolitikailag tájékozatlan, vagy elhamarkodottam elitél vagy tanácstalanul keresi, kit ünnepeljen és egykönnyen felül minden hangzatos bankot szólam­nak. Ez borzasztó szerencsétlenség. A külföldi poli­tika annak bonyodalmas, a felszín alatt húzódó szá­lainak alapos megismerése szükséges a helye orientálódáshoz.­­ A kölcsönös megismerés lényegesen köny­nyíthet az általános válságon. Ha egyfelől a francia megismeri a németet, a német a franc­iát, etc., a po­litika hátterében rejlő szükségeket, mozgató rugó­kat, törvényszerűségeket, ezen az úton közelebb le­het jutni —­ magyar-francia relációban is — azok­nak a problémáknak a megoldásához amelyek mo« .«aly ijeszd súUy&l uehe^ite -Fhe^p.-ii 0. ••'. * . — A franciarm­agyar viszonyt^Milyeji perspí-li iitában látja kegyelmes uram? — Merem állítani, hogy Franciaország­bon, az imperialista politikát. Ami annak látszik, az, többnyire csupán egy tévesztett irányban haladt defenzív politika megnyilatkozása. Határozottal megvan Franciaországban a hajlandóság a háború­ban az ellenkező oldalon küzdő nemzetekkel való békés együttmunká­lkodásra. — Nem győzöm hangoztatni, nálunk itt ben megértésre, politikai és gazdasági konszolidáción van szükség. Csak akkor fognak szóbaállani ve­lünk, ha értékelnek bennünket. Egyelőnt a cseheket, románokat, szerbeket magasabbra értékelték Szárixjában nálunknál. De ebben a tekintetben határozott javulás je­lei mutatkoznak. — A jóvátétel? — A jóvátételi kérdést kikapcsoltam tárgyalá­saimból. Báró Korányi Frigyes, mint a magyar kormány megbízottja, fáradhatatlan­ buzgalommal igazi hangyaszorgalommal igyekszik felvilágosítás helyzetünkről a jóvátételi bizottság tagjait. Döntés a magyar jóvátétel kérdé­sében még nem történt. Ezt a kérdést is csupán emberek intézik, ezek az emberek pedig egyelőre számos egyéb, égető aktua­litással vannak elfoglalva. — A király kérdés? — Ez a kérdés a detronizációs törvény meg­hozatala után teljesen lekerült a napirendről Pá­rizsban. At királyi család anyagi helyzeté­nek javítására való tárgyalások vannak folyamatban. A királyi család jelenlegi helyzetének tartha­tatlanságát belát­j­a, ez a kérdés érdekli most a fran­cia politikai köröket. Egyébiránt a magyar trói betöltése tek­intetében, úgy teszik, teljes desinteres­sement-nal viseltetnek. — Hogyan látja, kegyelmes xira­ni, a franc-i és angol viszony ezután következő kialakulását? — Angliának Franciaországgal való viszonya egészen,­más beszámítás alá esik ma, mint 1914-ben, amikor­­Németországban világkereskedelmi, tengeri hegemóniája veszedelmes ellenfelét látta. Ez a hely­­­zet­­ ma megváltozott. Ehhez a Változáshoz azonban messzátítáneas kombinációkat füzd­ egyelőre még időelCTffi'•volna, Neményi Imre.

Next