Pesti Hírlap, 1923. március (45. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

BUDAPEST, 1925. flőfizetési ármu Egy bóra 400 korona Negyedévre ... 1120 korona KinSken és a pályaudvarokon 20 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési &r. »iniatónok-^iaaobás szerint. fJUR. XLV. ÉVFOLYAM, 48. (15.059.) SZÁM. CSÜTÖRTÖK, SVlÁ^gísO TimeMtulajdonolo. • LÉGRÁDY TESTVÉSZERXESZTÖSÉG, K!A?'J H I VATAL ÉS « ¥ C :Yi D A j Epest, Vikr.es csú-sau ui- zá FIÓKKIADÓ HI VATAL S Budafokt, Ensébet-kíirút l ángfiúnak joga van kritizálni aRuhp-akciót Bontxr* £aw érdestes kijelentései. — KawMng állitóla& államBxövetsigei a fúni talfa-Idnos leszereléssel. — SzáiHai*mincHár*omezer frameia fontona van a Umfw-vidéstert. Bonar Law ma az alsóházban több kérdésre prólaszolva, igen figyelemre méltó kijelentéseket tett a Rhur-kérdéssel kapcsollaban. Ezekből a kijelentésekből következtetve az angol miniszterelnök, úgy látszik, mégis elhatározná magát valamelyes lépésre, ha — mint ő mondja — Németország elfogadható javaslattal állna elő. Nagy feltűnésre bizonyára nagy ellenszenv is fogja kísérni Párizsban a miniszterelnöknek azt, a kijelentését, hogy az ingói kormány igényli a kritika jogát a franciák Ruhr-akciójára vonatkozólag. Különben valószínű, hogy Bonar Law magatartását a washingtoni kormány elhatározásaitól teszi függővé. Azonban Amerika esetleges közbelépése a Ruhr-kérdésben és ezzel kapcsolatban közreműködése gazdasági amatókia megszüntetése céljából egyelőre igen bizonytalan formái között nyilvánul meg. Még nem tudni, hogy a washingtoni kormány miképen fog belekapcsolódni az eseményekbe — feltéve, hogy erre való hajlandósága csakugyan megvan— mert azokat a kombinációkat, amelyek hol mint az elnök, hol mint Houghes államtitkár tervei látnak napvilágot, egyelőre csak óhajoknak kell minősítenünk. Egy azonban bizonyos: az amerikai közvélemény, — különösen a pénzügyi és gazdasági körök — kezd tudatára ébredni annak, hogy Európa beteg közgazdaságától feltétezi,és szenvedni fog Amerika közgazdasága is. Newyorkban — mint már jelentettük — nagy tiltakozó gyűlés volt, amelyen követelték, hogy Amerika lépjen ki semleges álláspontjából. A gyűlésen Borak szenátornak kellett volna beszélnie, de elfoglaltsága miatt nem vehetett azon részt A szenátor ezt táviratilag bejelentette és ebben a táviratban egyúttal igen érdekesen fejtette ki a saját álláspontját. „Úgy népünknek, mint kormányunknak joga van — mondja többek között, — hogy meghallgassák. A szőnyegen levő kérdés nemcsak Franciaország és Németország kérdése, hanem az összes népeké, amelyek részt vettek a háborúban, de különösen azé a népé, amelynek a háború befejezése köszönhető." Borak szenátor tehát azon az állásponton van, hogy Franciaországnak kötelessége lett volna előbb a washingtoni kormány véleményét kikérni, mielőtt a cselekvés terére lép, mert hiszen az antant Amerikának köszönhet mindent. A washingtoni kormány ugyan még messze van attól, hogy Borah szenátor felfogását magáévá tegye, de newyorki értesülések szerint, mégis kezd azzal a gondolatat foglalni , hogy valamit tenni kel! Érdekelt amerikai körök ugyanis tisztában Vannak azzal, hogy addig, míg az Egyesült Államok kormánya tétlenül nézi az eseményeket, a londoni kormány sem cselekedhetik máskép. Párizsban állítólag most kibékíteni törekszenek Angliát oly módon, hogy a Ruhr-vidék kiaknázásának részesévé akarják tenn.. Anglában azonban cm'töre ndj'X meg a:: erre való hajlandóság, mart amit a Ruhr-giáékon •setleg nyerne, azt sokszorosan elvesztené abban az esetben, ha Németország gazdaságilag összeroppanna. Stondon, febr. 28. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Bonar Law egy hozzá intézett kérdésre kijelentette az angol a sóházban :gy az angol kormánynak igényelnie kellazt a jogot, hogy a franciák ruhrvidéki akcióját kritizálhassa. Ettől eltekintve azonban a mellett foglal állást, hogy Németország terjesszen elő végre ésszerű tervet az egész reparációs kérdés rendezésére. Legjobb volna, ha az érdekelt három hatalom, Anglia, Franciaország és Németország kinyilatkoztatnák véleményüket a helyzetről, hogy egy kielégítő megoldást, . találjanak és a világnak a rég óhajtott békét visszaadják. Közölte továbbá Bonar Ian, ugyancsak egy kérdésre, hogy Franciaországnak ez idő szerintszázharmincháromezer katonája van a Ruhrvidéken. Párizs, febr. 28. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Harding elnök a szenátus külügyi bizottságának határozata alapján felszólította Amerika külföldi képviselőit, puhatolódzzanak az európai hatalmaknál abban az irányban: kilátása volna-e a sikerre egy olyan tervnek, hogy államszövetséget alakítsanak olyan kötelezettséggel, mely minden háborús konfliktust kizárna és lehetővé tenné az általános leszerelést. Amerika ez esetben kötelezné magát arra, hogy cselekvőmódon vesz részt a zilált európai viszonyok szanálásában. E terv keresztülvitelének előfeltétele, hogy a német reparációs kérdést véglegesen rendezzél". A washingtoni hír az európai politikai körökben nagy feltűnést keltett és Poincaré erről az amerikai nagykövettel már hosszasan tanácskozott. Önálló bajor államelnök? Nagy botrány a bajor tartománygyűlésen. München, febr. 28. A bajor tartományi gyűlés teljes ülésén a bajor néppárt indítványt nyújtott be, mely azt kívánja, hogy népszavazással válasszanak az ország élére önálló államelnököt. Az indítvány benyújtásánál olyan viharos jelenetek játszódtak le, amilyenek a bajor parlament történetében eddig ritkán fordultak elő. Miután a bajor néppárt és a bajor középpárt szónokai ajavaslat érdekében,, a szociáldemokraták, a demokraták és a paraszti pártiak a javaslat ellen beszéltek, a kommunista Eisenberger lépett a szónoki emelvényre és a jobboldal viharos ellenmondásai között kijelentette, hogy arcátlan képmutatás az az állítás, hogy a néppárt által kívánt államelnök a pártok felett állna. A jobboldali pártok azáltal, hogy a javaslat mellett szóltak, hazaárulást követtek el. Ezekre a szavakra a jobboldalon nagy felháborodás keletkezett. A kör mindkét oldaláról nagyszámú izgatott láv csoportosult a szónoki emelvény körül. Graf Kalor néppárti képviselő Eisenbergerhez sietett és nemm mért rá. A ház második, oldaláról Probst prockudemokrata képviselő sietett oda, aki Gráfot érő SZP.n r.. félrehúzta és fenyegetően egy széket emelt rá. Végre több képviselő közbelépésére sikerült a nagy izgalmat lecsillapítani. Eisenberger képviselő, kis incidens alatt is a szónoki emelvényen tartózkoó, folytatta ezután beszédét s meria ezt ezekkel a zvakkal fejezte be: „Le az államelnökkel! Te monarchia előkészítőivel!", a ház jobboldalan óriási lármi keletkezett: ,r '¡u!ó! Felső-' Ki vele!" A szavazásnál ... bajor néppuditványát a bajor néppárt és a bajor középpárt. " ' szavazatával, szemben a demokraták, a parasztiak és szocialisták 500 szavazatával, elfogadtá ! BPS&ISS*» Magyarország háztartása. Kállay Tibor jóvoltából végre előttünkfekszik a költségvetés. Évek óta az első. Éveken keresztül az ország egy polgárának sem volt sejtelmerról, hogy mennyi az ország jövedelme és mennyi a kiadása. Most végre itt vannak a beszélő számok, amelyekből megtudhatunk sok minden érdekeset. Természetesen sokkal jobb volna, ha állandó értékű korona pontos értékmérőül szolgálhatna a kapott számok jelentőségének megítélésére. Mégis nagyon helyesen tették, hogy a korona hullámzását nem használták föl ürügyül arra, hogy továbbra is halogassák a rendes költségvetés elkészítését. Ha nem is tekintjük egy évre állandóaknak a költségvetésben szereplő összegeket, legalább pillanatfölvételt kaptunk arról, hogy egy bizonyos nap megrögzített helyzete szerint hogyan aránylanak egymáshoz a különböző tételek. És ez is valami. Kállay Tibort a legmelegebb dicséret illeti meg azért, hogy ezt a nagy munkát elvégezte. A legrosszabb valóság is jobb, mint a teljes bizonytalanság, annál inkább, mert a bizonytalanságban túlzott vakhírek és nyugtalanságok támadnak. Az utolsó időkben például azt rebesgették, hogy a költségvetésben hetvenöt—nyolcvan milliárd körül lesz a deficit. A ma beterjesztett költségvetés tanúsága szerint azonban a hiány nem több, mint negyven és fél milliárd. Ijesztően nagy szám ez is. Mi azonban már megszoktuk azt, hogy nagy számokkal dolgozzunk. Tízért remélhető, hogy a költségvetés végső tételei megnyugtató hatással lesznek úgy a belföldi, mint a külföldi közvéleményre. A belföldire azért, mert mi magunk jól ismerjük a helyzetünk nyomorúságát és — amint ezt a már idézett rémhírek bizonyítják, da nagy bizonytalanságunkban és tájékozatlanságunkban még rosszabbtól tartottunk. Viszont a külföld hajlamos volt arra, hogy túlbecsülje Magyarország erőforrásait. A ma benyújtott költségvetés negyven és fél milliárd deficitjével meggyőzheti a külföldet is arról, hogy az az ország, amelyiknek a költségvetése, az adók sokszoros emelése dacára ekkora hiányt tüntet föl, képtelen arra, hogy a legcsekélyebb jóvátételt is fizesse. A beterjesztett költségvetésnek maga Kállay Tibor volt az első és kétségtelenül legszakavatottabb kritikusa. Sok minden, amit a miniszter mondott, alkalmas a megszívlelésre. Bizonyosan, megdöbbenést fog kelteni annak a megállapítása, hogy még mindig 203.000 tisztviselője van Csonka-Magyarországnak. Ez a létszám Kállay Tibor szerint is elegendő volna egy nagy birodalom adminisztrációjára. Csonka-Magyarország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy kereső népességéből minden hetedik vagy nyolcadik ember állami fizetésből éljen. Bármilyen fájdalmas dolog is, módot kell találni a tisztviselői létszám erélyes apasztására. A költségvetés másik sötét pontja: a közüzemek kérdése. A közölt számok tanúsága szerint az állami üzemek, a posta, tóriak, vasút stb. mind deficittel küzdenek, sőt az ő 25 milliárdos deficitjük okozza a költségvetésben mutatkozó hiány legtekintélyesebb részét. Es annál is inkább lehetetlen állapot, mert a közüzemek díjai nálunk már elérték az aranyparitást s a problémát annál kevésbbé lehet egyszerűen a tarifák emelésével megoldani, mert például a vasútitarifa emelése már legutóbb is felülmúlta az ország lakosságának teljesítőképességét, úgy, hogy legutóbb kénytelenek voltak a fölemelt tarifák egy részét újra leszállítani. Az üzemek deficitjét tehát nem lehet máskép eltüntetni, mint a jobib adminisztrációval, a meglevő anyag teljesebb és eredményesebb kihasználásával., Én ami áll az állami üzemek deficitjére. ..i...áill az egész költségvetés hiányára is: ezt a hiányt sem lehet eltüntetni a legkényelmesebb módon, az adókulcs emelésével, a közönségre való áthárításával. Az adóknak van egy természetes fejlődőképességük: az adóalanyok fizetőképességének és kereseti viszonyainak megjavulása, ami egyforma kulcs mellett is megnöveli az állam jövedelmeit. Eljön a fó idő, amikor ez nálunk is bekövetkezik. A kulcshoz azonban nem lehet nyúlni abban az országban, ahol az emberek nagy többsége a létminimum alatt szégyenkező jövedelmét csonkítja meg azért, hogy az államnak adót fizessen... Újabb adóemelés helyett a végletekig menő takarékosság — ez lehet itt is az egyetlen lehető orvosság. Ebből a szempontból alapos revízió alá kell venni már, ennek a költségvetésnek a tételeit is. Éspedig olyan módom, amint ezt báró Szterényi József a Pesti Hírlap február 27-iki számába írott vezé.. .•!..'•-ében kívánta: pártatlan szakemberek bizott -vizsgálja meg azt, hogy a költségvetésből hol, mi törölhető? Angliában már megtörtént ez, Németországban is. Magyarország bátran követheti a praktikus példát. És most megkezdődik a nemzetgyűlésben a költségvetés kritikája. Azt szereti," ha ez minden felesleges izgalomkeltése nélkül és demagóg célzatok nélkül történnék. Ha komoly szakemberek tárgyilagos véleménymondása töltené ki a költségvetésre szánt vita idejét. Sajnos, azoknak a szakembereknek legnagyobb része, aki alkalmas volna ilyen kritika mondására, nem ül a mai nemzetgyűlésben, a mai képviselők túlnyomó többsége pedig az unalmas szakszerű fejtegetéseknél többre becsüli a parázs veszekedést.