Pesti Hírlap, 1923. március (45. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-21 / 65. szám

2 TS KSXLmP szerva. ruh­a­ M március. 15-iki események a Máz előtt. Jz.ga­lm­ as ülés a.­­parlamentisen. — Csilléry és Mene&elt sUs*@ös íntavpaHc&d­öZ, — J8crAoa»sz/fey Ibetti.igymimiss.ÉeT' mi EgzvétSí es nensHivséggel. — iSeSíáfeja es sfE/iöfzgyatfiáso­s eZreez. Ennek a nemzetgyűlésnek még egyetlen egy ülését sem előzte meg nagyobb és izgalmasabb vá­rakozás, mint a mait. Megduplázott rendőrposztok állnak a parlament épülete körül és tizenegy óra felé rengeteg ember, sűrű csoportokba verődve ácso­rog az egyes parlamenti bejárók körül, meg a nagy térség járdaszélein, amerre csak néz a szem. Na­gyon sok egyetemi hallgatót látni, a bajtársi egye­sületek sapkáiban. A karzati kapu előtt százakra megy a tömeg. De a képviselői bejáratot is annyira ellepik a karzati jegyre vágyakozók, hogy detektí­vek és parlamenti őrök tartják fenn a rendet s a nagy tumultusban alig lehet a bejáraton átvergődni. Pedig ekkor már bent a karzatok egészen meg­teltek. Ember ember hátán szorong, nagyrészt fiatal emberek. S a folyosókon, amelyek tavaszi napfény­ben ragyognak, ritka szép számban s meglehetős iz­galmas hangulatban sütkéreznek a képviselők cso­portjai.­­ Az ülés megnyitása után kiderül, hogy a nap eseményére, a diáktüntetések ügyére csak fél három­kor kerül sor. Mindamellett sem a képviselők, sem a karzat közönsége nem tágít helyéről, nagyon keve­sen távoznak el az Országházból s azok legtöbbje is visszatér a nevezetesnek ígérkező időpontra. Dél­tájban a buffet termeiben mozdulni sem lehet. Dél­utánra pedig a karzatokon még talán sűrűbb a tö­meg, mint délelőtt. A sürgős interpellációkat zsürisorsolás ak­tusa és eskütétel ünnepélyes hangulata előzi meg. Eztán emelkedik szólásra Csilléry. A baloldal ide­gesen hallgatja s közbeszólások, elnöki rendreuta­sítások során követik egymást. A hangulat mind­amellett nem viharos, inkább gúnyosan és feszülten várakozó. Csilléry mellett Wolff ül, mögötte pedig Benárd és Eckhardt. Zsilinszky és Ulain egymás mögé húzódnak és néha összebájolva beszélgetnek. Feltűnik, hogy Gömbös nem jelent meg, délelőtt bent volt a Házban, bent is ebédelt, aztán elhagyta a parlament épületét. A kormány tagjai közül Bethlen, Rakovszky és Klebelsberg vannak itt, moz­dulatlan nyugalommal ülnek helyükön. A kormány­párt hasonló, szinte zárkózott nyugalommal ül mö­göttük. A szocialisták a Wolff miniszterelnökségé- Csilléry András: Március idus áll a magyar jövendő, az ifjúság, szembekerült a rendőrséggel és magyar vér öntötte Budapest utcáit. Ez 24 óra múlva megismétlődött. Igarai. Hajlandó -e a kormány a véres események és az ifjú­ságot ért sérelmek tárgyában a legszigorúbb és legpártatlanabb vizs­gálatot elrendelni és az­­egyetemi hallgatók Bajtársi Szövetségének a legteljesebb elégtételt szolgáltatni. A vizsgálat objektivitásának biz­tosítására azt ne a rendőrséggel folytassák le, hanem az ifjúsági szer­vezetek tanárvezetőinek bevontás­ával tárgyilagos bizottságok által. (Zaj balról: Parlamenti bizottságot kérünk!) Amennyiben kiderülne, hogy a véres események előidézésében akár a parancsnokság ügyetlen­sége, akár egyesek egyénileg hibásak, hajlandók-e a kormány a bűnö­söket a legszigorúbban megbüntetni és az­ államrendőrség kötelékéből eltávolítani a keresztény és nemzeti szempontból kifogás alá eső egyé­nekkel együtt, a nemzetrom­boló sajtóorgánumok terjesztése a testü­letben megakadályozni és a testület tagjainak a­nyagi függetlenségét biztosítani. Végül hajlandó-e a miniszterelnök sürgősen intézkedni, hogy a Társadalmi Egyesületek Szövetségének emlékirata szerint a nemzetrontó és hazaáruló sajtó" bűneinek kivizsgálására sürgősen bíróság küldessék ki. (Helyezés JS taps jobbfelől.) Pikter Emil: Ez a foghúzás nem jól sikerült! Benne maradt a töve! (Zaj.) Csilléry: Nem azért teszi szóvá a dolgot, mintha elválasztó határvonalat akarna vonni a diákság és a rendőrség között, (Rassay: A n cm is lehet! Abszur­dum ilyet mondani is!) hanem azért, hogy a rend­őrséget megerősítse és a közvéleményt megnyugtassa A mi fiaink, jövendőnk vérhullása nem lehet a nem­zeti ünnep megpecsételése. Drózdy: Ne használják fel őket! Csilléry: Bámulja a sietségét, amellyel e tün­tetéskor a rendőrkardok kiröppentek. Az Estet senki sem veheti védelmébe, mert aki izgatott a haza fel­darabolására, bűnhődnie kell. (Zaj.) Fábián Béla: Csak maga izgasson tovább! Rassay: Vigyék a bíró­sághoz! Szilágyi: Ez a nemzetgyűlés feladata, nem az ifjúságé!) Az ifjúság kirobbanását túlbecsülte a rendőrség, amikor közbelépett. Petőfi féktelen szen­vedélye él az ifjúság lelkében és ezzel szemben el­nézéssel kell lenni. Fábián: Csak a felbujtók iránt nem kell elnézés­sel lenni! (Bogya: Az ifjúságiak nincsenek felbujtói!) Olvassa el A Népet! Csilléry: Az ifjúság jogos felháborodással for­dult azon tények ellen, amelyek az, elévülés mögé igyekeznek bújni. Mi csak a magyar fajiságnak meg­felelő jogrendet kérünk. (Rupert: Soltra rendőrrel beszéljen! Siófok! Orgovány! Kiss Menyhért: Most zsidó és kommunista jogrendet akarnak!) Csilléry az ifjúság felvonulását ismertette ezután. Rassay: Mit szólna, ha a munkások menetelné­nek zárt sorokban, engedély nélkül?! Volt rá hatósági engedély?! Peyer Károly: Mit szól majd ha hetven­ezer vasmunkás is felvonul?!­ Csilléry: Az elkövetett súlyos hibákban nem annyira a rendőrség a bűnös, mint a rendszer. Propper Sándor: Lesz-e Wolff miniszterelnök? Ezen fordul meg minden! . Ugron Gábor: Már régen megvan a kabinet! Minisztertanácsokat tartanak! Csilléry: Itt szisztematikus izgatás folyik. (Zaj. Fábián: Maguk csinálják: A Nép és a Száza!) Különösen hibáztatja, hogy azt a rendőrséget állítot­ták szembe az ifjúsággal akiknek oroszlánrészük volt az 1919-i augusztusi események végrehajtásában. Pikter Emil: A román szuronyok azt jobban el­végezték! (Pekár Gyula: Nem igaz! Peyer: Be igaz! Jól kiáltoznak közbe Csilléry felé, aki a folytonos zajban néha abbahagyja beszédét és izgatottan ha­rapdálja ajkát. Wolff és Eckhardt ilyenkor hozzá­hajolunk és oda-odasúgnak neki valamit. Csilléry szavait nagy csend követi. Az ellenzék részéről Benedek János per­traktálja a diákság ügyét. Beszédjének szerencsés és nyugodt hangját minden oldalról megelégedéssel fogadják. Majd a belügyminiszter válasza követke­zik s minden szem a Rakovszky alakja felé fordul. A belügyminiszter igen nyugodtan és erélyesen beszél és jobbról és balról tapssal fogadják az olyan kijelentéseit, hogy a rendőrség tekintélyét mindenkép meg fogja védeni. Válaszát Csilléry köszönettel, Benedek meg­elégedéssel veszi tudomásul. Csilléry csak azt ne­hezményezi, hogy interpellációjának az izgató saj­­­tóra vonatkozó pontjára nem kapott választ — a miniszterelnöktől. Erre az elszólásra Wolff idege­ben fordul feléje, hogy a belügyminisztertől kérjen választ s ne a miniszterelnöktől, de Csilléry korri­gációja már késve érkezik, Bethlen ceruzájával int az elnök felé, hogy szólani akar. S Bethlen ebben az igen szerencsésen jövő pillanatban és hangulatban néhány rendkívül eré­lyes szóval megbélyegzi s megfenyítését jelzi, akár­milyen oldalról jövő sajtóizgatásoknak. Nagyobb sikere a Házban a kormányelnök­nek még nem volt, mint most: szavai után a belügy­miniszteri válasz felett szavaz a Ház és a szo­cialistáktól a szélső­jobboldalig egy emberként fel­állva fogadja el Rakovszkyj válaszát a nemzet­gyűlés.­­ Mindössze négyen maradtak ülve, tehát a kor­mány ellen vannak: Kiss Menyhért, őrgróf Pallavi­cini, B­ogya János és a kormánypárt soraiban egy képviselő, Eckhardt. Wolff Károly felállott, de nyomban vissza is ült, mielőtt az elnök az ered­ményt kihirdette volna . . . Mintha egy nagy lélekzetvétel fugalma sza­ladt volna végig az üléstermen: szerencsére az iz­galmas ülés minden incidens, minden nagyobb ösz­szecsapás nélkül múlt el. Én láttam, nem lehet letagadni! Propper: Szégyelni lehet, de letagadni nem!) Elnök gyors egymásutánban utasítja rendre Proppert, Rothensteint, Szilágyit, Piktert, Kiss Meny­hértet. Csifsér,y. • Féktel­en izgatás.­ folyik. (Taps és zaj a szocialistáknál.) Ezek a sajtóorgánumok így akar­ják a keresztény és nemzeti társadalmat megbontani. Ide csak jobban összekovácsolják. (Drózdy: Viharos taps! Derültség.) Rupert: Mégis csak vakmerőség igy beszélni A Nép és Szózat embereinek! Pikter: A zsidó kormányfőtanácsosok pénzén történik minden! Szabóky Jenő: Ne bántsa a zsidókat! (Élénk de­rültség a Ház minden oldalán.) "V.iéry: Nem kutatja, hogy ki a hibás, de elvár - e a szigorú vizsgálatot, amire nézve a belügy­minisztériumot tartja illetékesnek, mert a rendőrség nem ítélkezhetik a saját ügyében. Ugron Gábor: Tegnap még a katonaságot tartot­ták illetékesnek! Gsu­lszy: Mindenesetre az a politika a hibás, amely a hazaárulást megtorlatlanul hagyta. A mos­tani események sem következtek volna­ be, ha a kor­mány elfogadja Eckhardt indítványát. (Drózdy: Vád alá kell helyezni a minisztertanácsot nagyatá­dival együtt!) Vádat kell emelni a hazaárulást elkö­vető sajtóorgánumok ellen. A rendőrség teljes reor­ganizálását kívánja. Erkölcsi jogrendet kell csinál­nunk, mert ha ez nincs, akkor ez a jogrend maga fog magának elégtételt szerezni, akár véráldozatok árán is. Szider Ferenc: Állunk elébe! Rupert: Az a baj, hogy a szegény ifjúságot ilyen emberek képviselik és vezetik! Csilléry: Azoknak a bajtársi szövetségeknek Rakovszky Iván belügyminiszter: A rendőrség­nek minden meg nem engedett, törvénytelen felvonu­lással szemben hivatásából folyó kötelessége, hogy ezeket feloszlassa. (Élénk helyeslés és taps balról.) Szilágyi Lajos: Nem akarunk egyebet! Rakovszky: Hibás nyomon jár, aki most fele­lőssé akar tenni a rendőrség felett álló egyes szer­veket a felvonulás megakadályozásáért. A rendőrség hibát követ el, ha utasítást bevár. (Helyeslés balról.) Kifogásolja azt a bizonyos animozitást, amellyel; a kérdésben az ifjúságot kezelik. Benedek János igen bölcsen mondotta, hogy az ifjúsággal szemben, ha itt-ott botlásokat követ el, atyai jóindulatot kell tanú­sítanunk. Erre az ifjúságra az dobja az első követ, aki a maga fiatalságában lelkesedésétől, vagy­ túl­csapongó fantáziájától vezettetve,, itt-ott egy-egy meggondolatlanságot vagy helytelen lépést n­em kö­vetett el. Ugron Gábor: Fejbe vágtak engem is! (Zaj.) Rakovszky: A két alkalommal az ifjúság tulaj­donképen semmiféle kihágást el nem követett. (Moz­gás balról.) Téves nyomon járnak, akik itt az ifjúság forradalmi mozgolódásáról beszélnek. Rupert: Az ifjúságot félrevezették! Rassay: Engedély nélkül szabad felvonulni? Ké­rünk választ, hogy tudjuk magunkat mihez tarta­ni, és egyesületeknek követel reputációt, amelyek eddig is vezetik az ifjúságot és megóvták az excesszusok elkövetésétől, hogy a nemzeti eszme és az izzó fajsze­retet szolgálata töltse el­ őket. Piktor­ Jászihoz irott levelének más volt a tar­talma! Rupert: Most, pedig hazafiságot fuvolázik! Ahogy a szél fúj, úgy fordul! Csilléry: Az országnak szüksége van a Bajtársi Szövetségben tömörült húszezer magyar férfikarra, ahogy szüksége van a magyar rendőr kemény és acé­los karjára is, hogy amikor szükség lesz magyar vért áldozni, azt megtehessük. Szilágyi Lajos: Tegyék lehetővé, hogy egyek legyünk! Benedek János­ megnyugtató kijelentést kért a belügyminisztertől, hogy a végrehajtó hatalom egyik legf­ontosabb tényezője­, az államrendőrséget, hivatásá­nak teljesítésében külső és illetéktelen befolyásolással zavartatni nem engedi és érvényt szerez a fennálló törvények uralmának és az ország és a főváros belső rendjét hathatósan megvédelmezi és biztosítja. Indokolásában március 15-ének jelentőségét méltatta. Ha —­ úgymond — a szívünkbe zárjuk a márciusi ifjúság emlékét, mennyivel inkább a szí­vünkbe kell, hogy zárjuk a jelenlegi ifjúságot, amely hivatva van pótolni a ritkuló magyar erdőt. Hisz, aki az ifjúságot nem szereti, a hazát sem szereti,­­ különösen szereti. Epen ezért sajnálja, amikor ilyen bonyodalmakba keveredik. Ünnepük szép volt az esti órákig, de akkor valami gonosz démon súghatta ne­kik, hogy engedély nélkül felvonulást rendezzenek. A munkások felvonulását betiltották, pedig Petőfi mindenkié Magyarországon. Peidl Gyula: Mert azok bejelentették! Benedek: Sajnos, hogy a­­méltóságos maga­tartás hiányzott az ifjúságnál. Az Ergerberger dal­lama mellett menetelt. Honnét a pokolból vették ez ízléstelen és igazságtalan dalt? Hiszen van nekünk nagyon sok szép nemzeti dalunk. Az ifjúság tehát következetlenségbe esett, amikor egy felekezet vagy faj iránti gyűlöletének igyekezett a szeretet, szabad­ság és testvériség napján kifejezést adni. Nem az ifjúságot vádolja, az legkevésbbé hibás ebben. Lelke olyan, mint a viaszk: idomítható. Hallott ő már Bu­dapest utcáin veszedelmesebb dalokat is, 1919-ben a kommunizmus idején iskolai tanulóktól. Akkor ju­tott arra a meggyőződésre, hogy milyen rettenetes na­gy erő van annak a kezében, akinek­ módja és ha­talma van az ifjúság lelkére befolyással lenni. Ma­gyarországot nem lehet hatalmassá, naggyá, „ erőssé tenni, nem lehet talpraállítani gyűlölködéssel. Min­den, az egyetemen adott pofon, tulajdonképen nem a zsidó k­épén csattan el, hanem a törvényen, a ma­gyar nemzet hitelén és becsületén. Kiss Menyhért: Magyarország a magyaroké elsősorban! (Rupert: A rendbontóké!)­­ Benedek: A magyaroké, azok között tehát a zsidó vallású magyaroké is. Szilágyi Lajos: A pofonokat szégyelem, mint ke­resztény ember! Benedek: Az egyetem, bárha autonóm testület, a törvényeken túl magát nem teheti. A numerus claususról szóló törvény, ha már megvan, meg kell tartani. Sajnál minden csepp vért, amely kiömlött, de ez azok fejére hull vissza, akik az ifjúságot ilyen­dolgokba beleviszik. Pikter: Éljen a keresztény községi párt. Benedek: Nemcsak a más vallású ifjúságot ve­rik ki az egyetemről, hanem még a kultuszminiszter is segédkezik, amikor eltávolítja a katedrákról a ren­dezetlen vallás felekezetű tanárokat. Az ifjúság ne abban lássa legfőbb feladatát, hogy folyton tüntet. Mi lesz ilyen körülmények között a tanulással? El­marad. Ha ez így tart, Magyarország csakugyan az élő paradoxon állama lesz. Tudományegyetem tudo­mány nélkül, királyság király nélkül, rend, rendőr nélkül és kereszténykurzus igaz keresztényi szeretet nélkül. Szeder Ferenc: És lesz magyarság svábokkal. Benedek: Ő tiszteli a fiatalság nemes felbuz­dulását, de azt már mégsem diktálhatja, hogy ki legyen a főkapitány. Az állami közhatalomba­ sem­miféle idegen alakulatok, különítmények, szövetsé­gek bele nem avatkozhatnak. Elvárja a belügymi­nisztertől, hogy a rendet minden vonalon helyre fogja­ állítani. Sajnálja, hogy amikor a küldöttség­nek a szigorú vizsgálatot kilátásba helyezte, nem volt egy hibáztató szava sem az engedély nélküli felvonulókkal szemben. Sütő József: Majd sétáltatjuk a munkásokat is. Rassay: Eleget sétál a korona lefelél. Benedek: Nem szabad tűrni jogállamban, hogy felelőtlen elemek legyenek. Rakovszky: Elég határozottan megfeleltem már, kétszer nem teszem. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Semmi ok sincs rá, hogy gyűlölködve kezeljük az ifjúságot, másfelől nagyon rossz szolgálatot tesznek a közügynek azok, akik ezeket az eseményeket a rendőrség ellen akarják­­kiélezni. (Helyeslés és taps az ellenzéken.) Ismertetvén a tüntetés részleteit, azt mondja, hogy a rendőrség meglehetősen hosszú türe­lem, gyakorlása után élt a karhatalommal. Mindkét esetben a rendőrség tagjait tettleg bántalmazták (Nagy zaj balról.) Pikler: Mit szól en­ez Wolf­ miniszterelnök úr! (Folytonos zaj.) Rakovszky: Ezt a jelentést esküt tett tisztviselők küldték fegyelmi felelősségük teljes tudatában, úgy, hogy ezzel az ügy le is volna zárható. (Felkiáltások Wolfféknál: Szemtanuk mást­ mondanak!) Miután komoly oldalról vádak is merültek fel, az ifjúság kül­döttségének azt válaszoltam, amit az én helyemben mindenkinek válaszolnia kellett volna, hogy t. i. ezeket a vádakat vizsgálat tárgyává fogom tenni és annak eredményéhez képest intézkedem. (Zaj balról, helyeslés jobbról.) . Én igenis a rendőrség tekintélyét meg fogom és meg akarom­ óvni minden támadással , szemben. Mz MtewpeZZációs c. Jl belügymin­isz­ter nyilatkozata..

Next