Pesti Hírlap, 1923. március (45. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-23 / 67. szám

­ Az ellenzék a réyajgai©m és a rend helyreállítására kéri a miniszterelnököt. Sári Olbsen teszi szóvá az eseményeket, vagy pártközi bizottság útján lép érintkezésbe a miniszterelnökkel. — A korona romlása, a drágaság és a kosztpénz. A nemzetgyűlés csütörtöki ülésének megnyitása e­lőtt Rassay Károly felkereste Szcitovszky Bélát, a­­ Ház elnökét és engedélyt kért tőle arra, hogy sürgős interpellációban tehesse szóvá a legutóbbi napokban az egyetemeken lefolyt rendzavarásokat. Szcitovszky azonban, arra való utalással, hogy gróf Bethlen Ist­ván miniszterelnök jelenleg nem tartózkodik Budapesten, ahová csak csütörtökön este érkezik vissza, arra kérte Rassayt, hogy pénteken mondja­­ interpellációját A Ház folyosóján ekkor már el­terjedt a­ híre a Főherceg Sándor­ utcai tragikus végű­ igazoltatásnak is, ami pártkülönbség nélkül nagy izgalmat okozott a képviselők között Stassay, aki sürgős interpellációjában már erre a sajnálatos eset­re ki akart terjeszkedni, teljesítette az elnök kí­v­ánságát, egyben azonban bejelentette azt is, hogy pénteken esetleg élni fog azzal a jogával, h­ogy napi­rend előtt felszólaljon, vagy pedig sürgős interpellá­cióra engedélyt kérjen. Az ellenzéki pártszövetséghez tartozó képviselők a déli órákban rögtönzött értekezletet tartottak a fo­gosón. A bizalmas jellegű tanácskozásnak a nyil­vánossággal közölhető részleteiről a következőket .­került megtudnunk: — A tanácskozáson az utóbbi napok eseményei kerültek szóba. Az ellenzéknek ezekre vonatkozólag az az álláspontja, hogy pártközi bizottság útján érint­kezésbe lép a miniszterelnökkel, akit arra fog kérni, h­ogy a legnagyobb eréllyel állítsa helyre minden tekintetben a nyugalmat és a rendet. A pártközi bizottság rá fog mutatni a miniszterelnök előtt a k­orona romlásával kapcsolatban bekövetkezett ka­tsztrofális g­azdasági helyzetre, az ijesztő mértékben növekvő sárgaságra és felhívja a miniszterelnök figyelmét a koszipénzzel űzött üzelmekre, valamint a Devizaközpont működése által gazdasági szempon­tokból bekövetkezett hátrányos helyzetre is. Az ellen­zék gazdasági szakértői ugyanis a korona romlását sok tekintetben a Devizaközpont rovására írják. Ausztriában ugyanis mondják — a kereskede­lem és az ipar korlátlan mennyiségben szerezhetett külföldi devizát és ezáltal hatalmas összegű külföldi pénzek birtokába jutott. Nálunk, ez lehetetlen. Amint­hogy Ausztria kapui a külföldi áruk részére is sok­kal jobban nyitva állanak, mint a magyar határok. Nálunk megcsinálták a deflációs politikát, holott Ausztriában az inflációs politika teljesen bevált. A kosztpénzzel űzött visszaélések ismertetése kapcsán a bizottság utalni kíván arra is, hogy a kereskedők egy része­ ma nem­ szívesen vásárol árut, mert többet keres a tőkéjével, ha kosziba adja. Ez pedig szociális szempontokból a m­indenképen f elítélendő munkanél­küli jövedelem legalizálását jelenti Értesülésünk szerint nem lehetetlen, hogy a pártközi bizottság, amelynek Rassay Károly, Peidl Gyula, Farkas István és Giesswein Sándor volnának a tagjai, nem keresi fel a miniszterelnököt, hanem a szóbanforgó kérdéseket zárt ülésen teszi szóvá. A zárt ülést kérő ív már el is van látva a megfelelő számú aláírással. Az ellenzék pénteken reggel, az ülés megkezdése előtt megtartandó értekezleten dönti el, hogy melyik módot,tartja célravezetőbbnek. Az ellenzéki pártkörök ma esti hangulata után ítélve, valószínű, hogy ellenzék zárt ülést fog kérni, mert az a szándéka, hogy a nemzetgyűlés összes pártjai együttesen vitathassák meg a szóban­forgó igen nagy fontosságú kérdéseket. A gazdasági m­unkásviszonyok­ szabályozása. — ,,"Me is adjuk a tüzet, hanem oltsuk !" — m­ondja nagyatádi Szitka. — Tisztelatdi t­emetés helyett jelenléti díj. A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén folytatták a gsazdasági munkásviszony­okból felmerülő ügyekben .A közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó eljárás­zabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Szcitovszky elnök, miután több hozzászóló nem akadt, a vitát, bezárta. Nagyatádi Szabó István miniszter, a vita során elhangzott kifogásokra válaszolt. Az edigi főszolgabírói ítélkezésnél sok esetben szakértőt mellett meghallgatni, a most rendszeresített ülnökök bevonása után ez felesleges lesz. A harmadfokú fó­­­um eddig is a földművelésügyi minisztérium volt ,, ezután is az marad Sajátságosnak tartja, hogy spen Dénes István bírákra akarja bízni a­ dolgot, .,ki a földreformnál a bíróság eljárását kifogásolta. A földmivelésügyi miniszter nem lehet egy osztály­párt minisztere. (Zaj.) Pei­li Gyula: Mi van a szervezkedési szabad­sággal? Berki Gyula: A kormányzati politika nem lehet osztálypolitika! (Zaj a szocialistáknál: Pedig az a baj, hogy az!­ Horváth Zoltán­: Gömbös szerint középúton sem­­ lehet haladni! Nagyatádi Szabó: A szolgabírói karra nem le­het azt mondani, hogy nem felel meg hivatásának. A választásoknál is ilyen általános vádakat emeltek a szolgabírák ellen, pedig ő kerületében sem­ most, sem régebben nem tapasztalt ilyet. Hassay Károly: Megérezték, hogy miniszter lesz! Horváth Zoltán: Ezen az oldalon egyikünknek sem vett ilyen s­erencséje! Nagyatádi Szafeó: Negyvennégy községben sehol sem avatkoztak be (Zaj a szocialistáknál: Ajándé­kokat is elfogadnak!) Berki Gyula: Nem lehet általánosítani. Van olyan főszolgabíró is, aki nem fogad el! (Rassay: Szomorú is volna, ha nem lenne!) Horváth Zoltán: Nem minden kormányfőtaná­csos zsidó! Nem kell általánosítani! Rassay: Akad keresztény főtanácsos is! Nagyatádi Szabó: Dénest figyelmezteti, hogy amikor úgyis annyi a jogos elégedetlenség és pa­nasz, ne rakjuk a tüzet, hanem inkább oltsuk azt, mert a nemzetnek csak így teszünk szolgálatot. (Taps a kormánypárton.) Azt hiszi, hogy a javaslat orvosolni fogja az eddig felmerült panaszokat és megfelel a célnak, hogy mindenki megtalálja a ma­ga igazságát, még­pedig gyorsan. Kéri a javaslat elfogadását. (Helyeslés és taps a kormánypárton.) Dénes István visszautasította a vádat, mintha ő a munkásságot izgatná. Jöjjön el a miniszter Szeg­várra, Derékegyházára és a nép sírva fogja elmon­dani azokat, amiket ő a kérvényben leírt. .Nagyatádi Szabó ismétli, hogy valótlanok, ami­ket Dénes a mezőhegyes­ munkabér-szerződésekről mondott. (A Ház a javaslatot általánosságban el­fogadta.) A részletes tárgyalás során ,­ büntetés összegét 8000 koronáról 12.000 koronára emelték fel arra a munkaadóra nézve, aki a munká­ját megakadályozza abban, h­ogy az­­üléseken meg­jelenjék. Rupertnek azt az indítványát, hogy az ügy­védi költséget a vesztes fél fizesse, elvetették. Kartos Andor visszautasította Rupert támadá­sát, aki azt mondta, hogy nála kisebb tudású embe­reknek is ügyvédre van szükségük. Amit ő nem­ tud, de Rupert igen, az a népszerűség ízléstelen hajszo­lása. Zsilinszky Endre: Az ő közbeszólására, hogy kö­veteljen inkább ingyenes jogvédelmet. Kimeri, azt felelte, u­y­yán még több pénzt kap a rombolá­sokért, it.­t, az ügyvédek." (Rupert: Úgy van, ol­vassa össze a cikkeit, amit irt!) Miután azt mondja, hogy úgy van, nem kérdi, hogy mit ért ezalatt. (Ru­pert: A Szózatnál való fizetését!) Ha pedig ezt és úgy értette, akkor ez alávaló gyanúsítás és hazugságnak nyilvánítom! (Rupert: Ne dicsérje magát!) (A Ház a javaslatot részleteiben is elfogadta és harmadszori olvasása pénteken lesz.) A képviselők jelenléti díja: Uschty Ferenc, a gazdasági bizottság előadója, a megállapított hitelekkel szemben mutatkozó túl­kiadásokról, előirányzat nélküli kiadásokról és a költségvetési év végéig előreláthatólag bekövetkező szükségletekről tett jelentést. Kéri a s­ házat, hogy a következő túlkiadásokat engedélyezze: A főrendiház személyi járandóságainál ruhailletményekre 375 ezer K­t, a nemzetgyűlésnél rendkívüli óradíjakra 1 mil­lió K-t, utazási költségekre és kiküldetési napidíjak­ra 50 ezer K-t, egyéb járandóságok fejében 749.220 K-t, jutalmakra és segélyekre 50 ezer K-t, dologi ki­adásokra 1 millió 300 ezer K-t, nyomdai költségekre 5.350.000 K-t, világítás 2.200.000 K-t, az épületek fenn­tartására 1­ millió K-t, a fűtésre 7 millió K-t, a folyó­iratok és lapok beszerzésére 410.000 K-t, az egyéb ki­adásokra pedig 40.000 K-t. Az interparlamentáris unió költségeihez való hozzájárulás címén 257.000 K túlkiadás merült fel. A képviselők részére jelenléti költségek fedezése céljából 9 millió korona előirányzat nélküli kiadás engedélyezését hozza a bizottság javaslatba. Az or­szág mai súlyos pénzügyi helyzetében a bizottság nem tartotta indokoltnak a képviselők tiszteletdíjá­nak felemelését azonban mégis mindazon képvise­lőknek, akik az üléseken jelen vannak és jelenlétü­ket a Ház által megállapítandó módon igazolják, a legutóbb megállapított illetményeken felül még min­den egyes ülésnapra napi 1000 korona jelenléti díj engedélyezését kéri. Így az előirányzat nélküli ki­adások teljes összege 10.001.260 koronát tesz ki. (A Ház a jelentést elfogadta.) Elnök: A Ház hozott határozatának megfelelően javasolja, hogy a jelenlét igazolása így történjék. Április hótól a Ház plenáris ülésén résztvevő kép­viselők a Ház elnöki hivatalában kötelesek jelenlé­tüket igazolni olyképen, hogy az ott kitett névjegy­zékbe nevüket az elnöki hivatal valamelyik tiszt­viselőjének jelenlétében sajátkezűleg aláírják. Az elnökség tagjainak, a háznagynak és a miniszterek­nek úgy a plenáris, mint a bizottsági üléseken való jelenléte a Ház elnöki hivatala által hivatalból álla­píttatik meg. Névsorolvasás esetén azok, akik a jegy­zéket aláírták ugyan, de az olvasáskor nem voltak jelen, még az esetben sem kaphatnak arra a napra jelenléti díjat, ha távollétüket igazolták. Ez nem vo­natkozik a Ház elnökségének tagjaira, a háznagyra, a miniszterekre és a politikai államtitkárokra. (He­lyeslés.) Az ülés 2 óra után ért véget. Nincsics „fenyegetése." A Journal des Débats levelezője jelenti Belgrád­ból. Nincsics külügyminiszter a jugoszláv sajtó kép­viselői előtt többek között a következő nyilatkozatot tette: „Ami pedig a titkos magyar szervezetek és fő­képen az i­'bredő Magyarok szervezetének működését illeti, val.-rtik információs szerveink, s ezek lehetővé teszik számunkra, hogy a veszedelmessé fajulha­ó vállalkozásoknak innen Belgrádból elejét vegyük. Ezek inkább kellemetlenek, mint ijesztők, és főképen azzal a bajjal járnak, hogy megakadályozzák a két ország közöt­t a normális viszonyok helyreállítását." c )­­ 1923. márcus 23., péntek". • Ráhiőtámad­ás a Teréz-körúton ? N­rJL amerikai asszony panaszt tett, hogy csütörtökön este, nyolc órakor kiraboltak egy körúti kapu alatt.­­Csütörtökön este fél kilenc órakor megjelent a fő­kapitányságon unokaöccse és egy ügyvéd kíséretében Treuhart Emánuelné hatvankétéves magánzónő, ame­rikai állampolgár. Miután magyarul nem tud, ügy­védje tette a panaszt, amely szerint az idős hölgy, aki önmagával úgyszólván tehetetlen, vakmerő rabló­támadásnak áldozata lett, és pedig esti fél nyolc óra tájban a mindig forgalmas Teréz-körúton. A panasz szerint Treuhart Emánuelné, aki nemr­égen érkezett Amerikából s rokonainál a Damjanich­ utca 46. számú házban lakott, csütörtökön délután látogatást tett a Teréz-körút 31. számú házban, ahol szintén laknak konat. Amikor innen hét óra után eltávozott, haza­'..', igyekezett. A Teréz-körút 43-as számú ház előtt elhaladva, a kapu mögül hirtelen kiugrott két alak,­­megragadták az öregasszonyt s bevonszolták a kapu mögé. Ott egyikük zsebkendőt tömött a megrémült nő szá­jába, a másik pedig teljesen kirabolta. A támadás a feljelentés szerint úgy történt, hogy a két ismeretlen kinyúlt a fal mellett és közvetlenül a kapu előtt elhaladó asszony után, karjaikkal megra­gadták s pillanat alatt berántották. Néhány perc alatt letépték brilliáns melltüjét, lehúzták ujjairól négy gyűrűjét, amelyek közül kettő brilliáns volt, kettő nagy rubint­ köves gyűrű, letépték fülbevalóit, kézi­táskájából pedig kivették selyemerszényét, amelyben 5300 magyar korona volt. Azután elmenekültek. Ami­kor az asszo­ny­ magához tért s a zsebkendőtől meg­szabadult, a támadóknak már nyomuk sem vett. Treuhart Emánuelné visszament a harm­incegyes számú házba rokonaihoz, ahol még mindig remegve rémületében, elpanaszolta az esetet. Két rokonával azután a főkapitányságon feljelentést tettek. A rendőrség egy detektívet küldött ki a Teréz­körút 43-as számú házba. A detektív itt megállapí­totta, hogy esti fél nyolc és nyolc óra között a kapu alja szinte ragyogóan volt kivilágítva, erős fényű villamoslámpa ég a kapu alatt és közvetlen a kapu­bejárat mellett nyílik a házmesterlakás, szemközt pedig csupa kivilágított ablaksor. A ház mellett mozi van s fél nyolc óra tájban a legélénkebb a for­galom. A házbeliek az esetről nem tudtak semmit, csak a házmester fia, Madulák Pál, hallotta, ami­kor nyolckor este hazatért, hogy épen eloszlott a ház előtt, egy kisebb csődület s egy hölgy mesélte, hogy egy idősebb nő idegen nyelven a ház falához támaszkodva panaszkodott. A helyszínen a rendőrség a rablótámadásról egyebet nem tudott megállapítani. A panaszos Treu­hart Emánuelné, személyleírást sem tudott adni egyik támadójáról sem. Az állítólag elrablott éksze­rek értéke mintegy tizenöt millió korona. A rendőr­ség a nyomozást folytatja s pénteken ki­ fogja hall­gatni az amerikai asszony pesti rokonságát. Meghiúsult az ujabb vasipari tárgyalás. A szocialisták JUSIB: hajlandók együtt tárgyalni a ke­­ resztény-simetalistákkal. Valkó Lajos kereskedelmi miniszter csütörtö­kön délutánra értekezletet hívott össze a vasmunká­sok kizárása ügyében. A miniszternek az volt az in­tenciója, hogy a hétfőn félbeszakadt tárgyalások új­ból felvétessenek és az egymással szemben álló felek igyekezzenek megállapodásra jutni, nehogy a hely­zet még jobban elmérgesedjék. A miniszter meghívásaihoz képest délután öt órára megjelentek a kereskedelemügyi minisztérium­ban a Vasművek és Gépgyárak Egyesülete képvise­lői, Kende Tódor és Mihá­lyffy Dezső igazgató. A Vas- és Fémmunkások Szövetsége megbízottaiként Kabók Lajos szociáldemokrata nemzetgyűlési kép­viselő, valamint Bernáth és Matykó szakszervezeti titkárok mentek el az értekezletre, amelyen a mi­niszter meghívásához képest a keresztényszocialista párt megbízottai is jelen voltak. A miniszter megbí­zottjaként Tory Gergely miniszteri tanácsos jelent meg. A tárgyalások ténylegesen meg sem kezdődhet­tek. Mielőtt ugyanis Tory miniszteri tanácsos meg­nyitotta volna az értekezletet, a szakszervezetek meg­bízottai kifogást emeltek az ellen, hogy a keresztény­szocialisták is részt vegyenek a tárgyaláson. Kije­lentették, hogy nem hajlandók leülni a tárgyaló­asz­talhoz mással, mint a miniszter megbízottjával, va­lamint a Vasművek és Gépgyárak Egyesülete kikül­dötteivel. Azt az ajánlatot tették a szociáldemokra­ták, hogy ha a miniszter meghívta a keresztény­szocialistákat is, akkor ám tárgyaljanak először a keresztényszocialisták a munkaadók megbízottaival és majd ők megvárják ennek a befejezését, hogy azután a szociáldemokraták külön tárgyaljanak. Tory miniszteri tanácsos kijelentette, hogy az ilyen külön tárgyalások megindítására neki nincs felha­talmazása a minisztertől, mindenesetre a helyzetről referálni fog, a mai tárgyalásra való kísérletet tehát meghiúsultnak látja és ha a miniszter úgy kívánja, hó­napra újra meg fogja hívni a feleket. A Vas- és Fémmunkások Szövetsége állásfog­lal­á­st a Pesti Hírlap munkatársa előtt a vezetőség a következőképen okolta meg: — Nem ülhettünk le a keresztényszocialista párt megbizottaival együtt tárgyalni, mert­­ mögöt­tük nincs munkástábor és nem képviselnek senkit sem. Mint 45—50.000 kizárt vasmunkás nevében és megbízásából tárgyalunk, ők pedig esetleg néhány embert tudhatnak csak maguk mögött. A tárgyalá­sok során előadódnak olyan kérdések, amelyhez nekik semmi közük és amelyhez ők, akik nem szak-­­ szervezeti emberek, hanem pártmegbízottak, nem is

Next