Pesti Hírlap, 1923. március (45. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-24 / 68. szám

BUDAPEST, 1923. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra ..... 600 korona Negyedévre ... 1700 korona Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvaro­kon 30 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. Hirdetések díjszabás szerint. USA 1823 A1Á& XLV. ÉVFOLYAM, 68. (15.079.) SZÁM. MÁRCIUS 24. KiadótWejdonocok­­ LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Bpest, Vilmos császár­ út 78. FIÓKKIADÓHI­VATAL: Budapest, Erzsébet­ körút 1.­ het hasznot hozó elhelyezést, ahol rend van, ahol az emberek polgári munkával vannak elfoglal­va s nem utcai tüntetésekkel. Hát a be­lső ren­det meg kell teremteni, ha kell akár amint ezt­ a miniszterelnök ma bejelentette, a statárium igénybevételével is. Statárium. Mi nem vagyunk hívei az erőszakos rend­szabályoknak. Legjobban azt szeretnénk, ha a közrend fenntartására elég lenne annyi, hogy egy rendőr közeg bármely csoportosuláskor felemeli a kezét s minden izgága ember itzonnal engedelmeskedik. Szokatlan eszközökhöz sze­rintünk csak szokatlan viszonyok között sza­bad nyúlni. De meg kell állapitanunk, hogy m­a a viszonyok teljesen abnormálisak. Az utca akarja csinálni a politikát. Még­pedig nemcsak a belügyi, politikát, hanem a külföldit is.­­És hozzá még az utca közönségének egyik része egészen ellentétes politikát akar csinálni, mint a másik. Úgyhogy itt csak két lehetőség van,­­ így általános öldöklés támad, vagy a győztes fél elnyomja teljesen a másikat s megfosztja minden politikai jogától az ellenfelét. Egyik eshetőség csaknem oly kárhozatos — az egész szempontjából — mint a másik. A miniszterelnök kijelentette azt is, hogy neki megvan a kellő hatalma és ereje hozzá, hogy elfojtson minden kilengést, akár balról jöjjön az, ak­ár jobbról. És hozzátette, hogy­ élni is fog ezzel a hatalommal. Megnyugvással vesszük tudomásul ezt a kijelentést. Megvall­juk, hogy e tekintetben némi kételyek kezdtek bennünk támadni az utóbbi események hatása alatt. Úgy tetszett egyes pillanatokban, mintha hiányoznék a kormányban a kellő erély és el­határozás s nem volna meg benne a szükséges bátorság a rendetlenkedőkkel szemben. És ezt egyaránt értjük jobb és balfelé. A tett kijelen­tésben azonban szívesen megbízunk s elvárjuk, hogy*szükség­ esetén a tettek meg fognak felelni a szavaknak. Remélni azonban azt szeretjük, hogy nem is lesz szükség a tettekre , mindenkit ki fognak józanítani a használt súlyos szavak. Hogy micsoda veszedelmes tűz az, mely­nek csóváját az egyetemi ifjúság is, d­e a tün­tető munkások is végig hordozták Budapest utcáin, láthatja mindenki a szerb külügymi­niszter legújabb nyilatkozatából is. Ez a szere­tetreméltó jóba látunk máris tudtunkra adja, hogy ő fog nálunk rendet teremteni, ha mi eb­ben nem lennénk eléggé buzgólkodók. Higyjük el neki, hogy ezt őszintén óhajtaná, mihelyt módja­­és alkalma lesne rá. Meg lehetünk győ­ződve róla, hogy nemcsak déli szomszédaink, de a többiek is lesik nemcsak a komoly okot, de még a látszólagos ürügyet is, hogy belső ügyeinkbe minél hatékonyabban beleavatkoz­zanak. Csak a nagyhatalmak tiltó szava tartotta őket vissza attól eddig is, hogy még agresszi­vebb módon föl ne lépjenek ellenünk s még erő­szakosabban ne nyomorgassák az ő területükön lakó véreinket. Ha nálunk nagyfokú belső za­varok találnak támadni, ki tudja azt garantál­ni, hogy a nagyhatalmak elvesztik türelmüket­­­s engednek a folytonos sürgetéseknek. Igen­igen gyöngék vagyunk, szükségünk van reá, hogy okosak legyünk s ne veszítsük el egy percre sem józanságunkat. És van még egy nézőpont, melyet nem szabad mai helyzetünkben szem elől téveszte­nünk. Az, hogy nekünk okvetlenül szükségünk van egy külföldi kölcsönre, ha rendezni akarjuk pénzügyi viszonyainkat.. Ennek legújabban is kifejezést adtunk a Pesti Hírlapban s most Kállay pénzügyminiszter is ezt a nézetét han­goztatta. Ennek az elérése nem csekély feladat. De egészen bizonyos, hogy külföldi tőkére nem számíthatunk, mialatt itt az országban belső zavarok uralkodnak. Nem azoknak olcsó érve­­lésére gondolunk, akik azt mondják, hogy a külföldi zsidó tőke­ nem áll szóba velünk, mikor Budapest utcáin a zsidókat ütik. A tőke nem szimpathiák után igazodik, hanem­ az után, hogy hol találja meg a maga hasznát. Már pe­dig a keresztény és a zsidó tőke csak ott remél­ Bulgária jóvátételét jelentékenyen leszállították. Két millió nei és lü-éészázötven rtsillió arany m­anet helyett ötsz­íz millió. — Harminc­hét esztendő helyett Hatvan esztendősre emelték a fizetési terminust. — Bu­lgávia a gazdasági konszolidáció vejcán. Párizs, márc. 23. (A Pesti Hírlap in­d­u­s­­­t­ój­á­t­ó 1.) A szófiai jóvá­tételi bizottság megállapodása a bolgár kormánnyal a jóváté­telre vonatkozólag — mint a Pesti Hírlap hiva­talos helyről értesül — a következő részleteket tartalmazza. Bulgáriának jóvítétel címén két milliárd és kétszázötvenmillió aranyfrankot kellett volna fizetnie harminchét év alatt egyenlő részletekben. Az új megállapodás sze­rint ezt az összeget ötszázmillió arany­frankba szállították le és a fizetési terminust hatvan esztendőre emel­ték föl. Az első tíz évben Bulgária öt-nyolc millió aranyfrankot tartozik fizetni évente, a fennmaradó részt pedig ötven esztendő alatt. Biztosítékul a bolgár kormány a v­á­m­j­ö­v­e­delmeket ajánlotta fel, amit a bizottság el is fogadott. Úgy értesülök azonban, hogy a­ vámjövedelem felajánlása tulajdonképen csak formai dolog, mert Bulgária már ezidei költségvetésébe beállított tíz millió arany fran­kot a jóvátétel törlesztésére, úgy hogy a vám-­ jövedelem lefoglalása sorra sem kerül! Páris-i tudósítónk jelentéséből megállapít­ható, hogy a bolgár kormány csakugyan jelentős sikert aratott a jóvátétel terén. A Szambulijjszki-kor­rangy eredetileg az esedékes jóvátétel megfizetésére háromesztendei haladékot kért. A jóvátételi bizott­ság ennek a haladéknak megadása helyett jobbnak látta Bulgáriával olyan megállapodást létesíteni, amelyet ez a­ szintén sokat szenvedett nemzet még­is tud fizetni. Ez az első eset, hogy a győzők végre reálisan gondolkodtak és a lehetetlen követelések he­lyett megelégedtek méltányosabb feltételekkel, ame­lyeknek aztán ők is hasznát fogják látni. Nagyon örülünk, hogy volt szövetségesünk, a szorgalmas és takarékos bolgár nép feje felett már nem lebeg többé a jóvátétel Damokles-kardja és hozzáláthat teljes erejével a gazdasági konszolidációhoz. Sajnos, ma­gunkról még nem állíthatjuk ezt. Reméljük azon­ban, hogy a párizsi bizottság a mi ügyünket is mél­tányosan fogja elintézni. Megfizettünk már orszá­gunk megcsonkításával olyan jóvátételt, amilyet ke­veset ismer a világtörténelem, nem is szólva arról a jóvátételről, amit a románok erőszakkal, — hogy enyhén fejezzük ki magunkat, — elhurcoltak barát­ságos itttartózkodásuk alatt. Ez magában véve oly hatalmas összeget képvisel, hogy abból nagyszerűen kielégítheti magát a kisantant másik két hatalma, Jugoszlávia és Csehország, amelyek tudvalevőleg­­ igen kétes címeken szintén jóvátételt igényelnek. Ezek után — ismételjük — Magyarország­­ nem tud többet fizetni. Amije volt és amiből fizethe­tett volna, azt amúgy is elvették a győzők. Ezt Pá­rizsban m­eg kell érteniük, mint ahogy meg tudták érteni a főolgároké­t is. Szükség esetén statáriumot rendel el a kormány. Minden erő rendelkezésére áll a rend fentartására. — Bethlen miniszterelnök kijelentései a pártok vezérei előtt. — Kállay a korona romlásának okairól. — Két százalékkal megadóztatja a kosztpénzt.­­ A Pénzügyi Tanács nem tért el a deflációs politikától. — Bezárják az egyetemeket, ha nem szűnnek meg a rendzavarások, fali hangok, amely­ek a kérdés megbeszélését szük­ségesnek tartották. A folyosókon, úgy a jobb-, mint a baloldalon, élénk vita folyt az összes aktuális kérdésekről, elsősorban a közirendet veszélyeztető mozgalmakról, azonkívül azoknak a politikusoknak a magatartásáról, akik az egyetemi ifjúság mozgal­mára irányítólag hatnak és a mozgalmat politikai célokra akarják felhasználni, továbbá az egyetemi kérdésről, hogy m­iképen leh­etne az állandó vereke­déssel járó igazoltatásokat elkerülni és az egyetem rendjét£iztositani­­V- ül ar­ról, hogy a korona esése és az ujabb drágasági hullám nem lesz-e befolyás­sal a belső helyzet rosszabbodására? _ Gróf Bethlen István miniszterelnök a Ház el­nökének jelenlétében fogadta pénteken délelőt. A politikai világra megnyugtatóan hatottak azok a kijelentések, amelyeket az esetleges­­ rend­bontó kísérletekkel szemben gróf Bethlen István mi­niszterelnök tett a nemzetgyűlés pártjai előtt. Infor­mált politikai körökben annál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak ennek a nyilatkozatnak, mert tudják, hogy ez nem csupán egy megnyugtatásnak szánt kijelentés, hanem mögötte komoly tények vannak, a kormánynak komoly intézkedései, amelyek szá­molnak minden bekövetkezhető eshetőséggel. Hang­súlyozzák, hogy sem a kormányt, sem a rend fen­tartására hivatott hatóságokat nem találhatja készü­letlenül semmiféle meglepetésszerű megmozdulás sem, mert a k­o­rmány teljesen ura a helyzetnek és az ország mai rendjét minden körülmények között biztosítani tudja. A miniszterelnök nyilatkozatait az illetékes tényezők tanácskozásai előzték meg, amelyekről részben már ma­ beszámoltunk. Nagy fontosságú v­olt ezek között gróf Bethlen István Mniszterelnök­nek Beluska Sándor honvédelmi miniszterrel foly­tatott tanácskozása és az ennek nyomán foganatosí­tott intézkedések. A rend fenntartására hivatott szer­vek állandó készenléte biztosítja azt, hogy nemcsak hogy nem kerülhet sor egy rendbontó akcióra, de megmozdulásában elfojtanak minden ilyen törekvést. Ezeknek az intézkedéseknek tudatában tette a mi­niszterelnök azt a megnyugtató kijelentést a pár­tok képviselői előtt, hogy minden rendbontással szemben a legerélyesebben fog fellépni és ha még egy esetben a politikát bármilyen form­ában is az utcára viszik, a kormány­­ fogja hirdetni a statáriumot. A kormánynak ez az erélyes elhatározása a déli órákban vált ismeretessé a nemzetgyűlés folyo­sóján és általános megnyugvást keltett. A parla­mentben egyébként egymást érték ezekben a kérdé­sekben a bizalmas tanácskozások, hol az ellenzék vezérei, hol pedig az egységes párt csoportjai érte­keztek a kormány elnökével. A miniszterelnök nyi­latkozata után elállottak minden oldalon attól a tervtől, hogy nyílt vagy zárt ülésen tárgyalják meg az eseményeket, jóllehet az egységes pártban is vol­az ellenzék pártközi bizottságát, amelynek tagjai: Rassay Károly, Giesstwein Sán­dor, Pakots József, Peyer Károly és Farkas István voltak. Rassay felhívta a miniszterelnök figyelmét­ az egyetemeken napok óta tartó igazoltatásokra és ve­rekedésekre. Lehetetlen, — mondotta — hogy a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekedeteket "bün­tetlenül lehessen elkövetni. A kormánynak köteles­sége, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel, ha kell, a tanügyi szempontok figyelmen kívül ha­gyásával is érvényt szerezzen a törvénynek. A ma­ga részéről és vele együtt az egész ellenzék is mind­azt, ami eddig történt, csak szimptomatikus jelen­ségeknek tekinti. A tulajdonképeni veszedelmet abban látja, hogy bizonyos politikusok, politikai érvényesülésük céljából az­­ifjúságot állandó izga­tottságban tartják. Rassay figyelmeztette a minisz­terelnököt, hogy a folyamatban lévő mozgalom most már nemcsak egyik-másik politikai irányzat ellen irányul, hanem a kormány­­ ellen is, tehát ezzel a kormánynak kézenfekvő okokból haladéktalanul szembe kell szállania. Végül tájékoztatta a minisz­terelnököt a hozzá és ellenzéki képviselőtársaihoz érkezett bizalmas értesítésekről. A tanácskozáson résztvett ellenzéki képvise­lők minden aggodalmát, eloszlatta a miniszterelnök­nek minden irányban való tájékozottsága se at. »

Next