Pesti Hírlap, 1923. március (45. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-24 / 68. szám
BUDAPEST, 1923. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra ..... 600 korona Negyedévre ... 1700 korona Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvarokon 30 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. Hirdetések díjszabás szerint. USA 1823 A1Á& XLV. ÉVFOLYAM, 68. (15.079.) SZÁM. MÁRCIUS 24. KiadótWejdonocok LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: Bpest, Vilmos császár út 78. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút 1. het hasznot hozó elhelyezést, ahol rend van, ahol az emberek polgári munkával vannak elfoglalva s nem utcai tüntetésekkel. Hát a belső rendet meg kell teremteni, ha kell akár amint ezt a miniszterelnök ma bejelentette, a statárium igénybevételével is. Statárium. Mi nem vagyunk hívei az erőszakos rendszabályoknak. Legjobban azt szeretnénk, ha a közrend fenntartására elég lenne annyi, hogy egy rendőr közeg bármely csoportosuláskor felemeli a kezét s minden izgága ember itzonnal engedelmeskedik. Szokatlan eszközökhöz szerintünk csak szokatlan viszonyok között szabad nyúlni. De meg kell állapitanunk, hogy ma a viszonyok teljesen abnormálisak. Az utca akarja csinálni a politikát. Mégpedig nemcsak a belügyi, politikát, hanem a külföldit is.És hozzá még az utca közönségének egyik része egészen ellentétes politikát akar csinálni, mint a másik. Úgyhogy itt csak két lehetőség van, így általános öldöklés támad, vagy a győztes fél elnyomja teljesen a másikat s megfosztja minden politikai jogától az ellenfelét. Egyik eshetőség csaknem oly kárhozatos — az egész szempontjából — mint a másik. A miniszterelnök kijelentette azt is, hogy neki megvan a kellő hatalma és ereje hozzá, hogy elfojtson minden kilengést, akár balról jöjjön az, akár jobbról. És hozzátette, hogy élni is fog ezzel a hatalommal. Megnyugvással vesszük tudomásul ezt a kijelentést. Megvalljuk, hogy e tekintetben némi kételyek kezdtek bennünk támadni az utóbbi események hatása alatt. Úgy tetszett egyes pillanatokban, mintha hiányoznék a kormányban a kellő erély és elhatározás s nem volna meg benne a szükséges bátorság a rendetlenkedőkkel szemben. És ezt egyaránt értjük jobb és balfelé. A tett kijelentésben azonban szívesen megbízunk s elvárjuk, hogy*szükség esetén a tettek meg fognak felelni a szavaknak. Remélni azonban azt szeretjük, hogy nem is lesz szükség a tettekre , mindenkit ki fognak józanítani a használt súlyos szavak. Hogy micsoda veszedelmes tűz az, melynek csóváját az egyetemi ifjúság is, de a tüntető munkások is végig hordozták Budapest utcáin, láthatja mindenki a szerb külügyminiszter legújabb nyilatkozatából is. Ez a szeretetreméltó jóba látunk máris tudtunkra adja, hogy ő fog nálunk rendet teremteni, ha mi ebben nem lennénk eléggé buzgólkodók. Higyjük el neki, hogy ezt őszintén óhajtaná, mihelyt módjaés alkalma lesne rá. Meg lehetünk győződve róla, hogy nemcsak déli szomszédaink, de a többiek is lesik nemcsak a komoly okot, de még a látszólagos ürügyet is, hogy belső ügyeinkbe minél hatékonyabban beleavatkozzanak. Csak a nagyhatalmak tiltó szava tartotta őket vissza attól eddig is, hogy még agresszivebb módon föl ne lépjenek ellenünk s még erőszakosabban ne nyomorgassák az ő területükön lakó véreinket. Ha nálunk nagyfokú belső zavarok találnak támadni, ki tudja azt garantálni, hogy a nagyhatalmak elvesztik türelmükets engednek a folytonos sürgetéseknek. Igenigen gyöngék vagyunk, szükségünk van reá, hogy okosak legyünk s ne veszítsük el egy percre sem józanságunkat. És van még egy nézőpont, melyet nem szabad mai helyzetünkben szem elől tévesztenünk. Az, hogy nekünk okvetlenül szükségünk van egy külföldi kölcsönre, ha rendezni akarjuk pénzügyi viszonyainkat.. Ennek legújabban is kifejezést adtunk a Pesti Hírlapban s most Kállay pénzügyminiszter is ezt a nézetét hangoztatta. Ennek az elérése nem csekély feladat. De egészen bizonyos, hogy külföldi tőkére nem számíthatunk, mialatt itt az országban belső zavarok uralkodnak. Nem azoknak olcsó érvelésére gondolunk, akik azt mondják, hogy a külföldi zsidó tőke nem áll szóba velünk, mikor Budapest utcáin a zsidókat ütik. A tőke nem szimpathiák után igazodik, hanem az után, hogy hol találja meg a maga hasznát. Már pedig a keresztény és a zsidó tőke csak ott remél Bulgária jóvátételét jelentékenyen leszállították. Két millió nei és lü-éészázötven rtsillió arany manet helyett ötszíz millió. — Harminchét esztendő helyett Hatvan esztendősre emelték a fizetési terminust. — Bulgávia a gazdasági konszolidáció vejcán. Párizs, márc. 23. (A Pesti Hírlap industójátó 1.) A szófiai jóvátételi bizottság megállapodása a bolgár kormánnyal a jóvátételre vonatkozólag — mint a Pesti Hírlap hivatalos helyről értesül — a következő részleteket tartalmazza. Bulgáriának jóvítétel címén két milliárd és kétszázötvenmillió aranyfrankot kellett volna fizetnie harminchét év alatt egyenlő részletekben. Az új megállapodás szerint ezt az összeget ötszázmillió aranyfrankba szállították le és a fizetési terminust hatvan esztendőre emelték föl. Az első tíz évben Bulgária öt-nyolc millió aranyfrankot tartozik fizetni évente, a fennmaradó részt pedig ötven esztendő alatt. Biztosítékul a bolgár kormány a vámjövedelmeket ajánlotta fel, amit a bizottság el is fogadott. Úgy értesülök azonban, hogy a vámjövedelem felajánlása tulajdonképen csak formai dolog, mert Bulgária már ezidei költségvetésébe beállított tíz millió arany frankot a jóvátétel törlesztésére, úgy hogy a vám- jövedelem lefoglalása sorra sem kerül! Páris-i tudósítónk jelentéséből megállapítható, hogy a bolgár kormány csakugyan jelentős sikert aratott a jóvátétel terén. A Szambulijjszki-korrangy eredetileg az esedékes jóvátétel megfizetésére háromesztendei haladékot kért. A jóvátételi bizottság ennek a haladéknak megadása helyett jobbnak látta Bulgáriával olyan megállapodást létesíteni, amelyet ez a szintén sokat szenvedett nemzet mégis tud fizetni. Ez az első eset, hogy a győzők végre reálisan gondolkodtak és a lehetetlen követelések helyett megelégedtek méltányosabb feltételekkel, amelyeknek aztán ők is hasznát fogják látni. Nagyon örülünk, hogy volt szövetségesünk, a szorgalmas és takarékos bolgár nép feje felett már nem lebeg többé a jóvátétel Damokles-kardja és hozzáláthat teljes erejével a gazdasági konszolidációhoz. Sajnos, magunkról még nem állíthatjuk ezt. Reméljük azonban, hogy a párizsi bizottság a mi ügyünket is méltányosan fogja elintézni. Megfizettünk már országunk megcsonkításával olyan jóvátételt, amilyet keveset ismer a világtörténelem, nem is szólva arról a jóvátételről, amit a románok erőszakkal, — hogy enyhén fejezzük ki magunkat, — elhurcoltak barátságos itttartózkodásuk alatt. Ez magában véve oly hatalmas összeget képvisel, hogy abból nagyszerűen kielégítheti magát a kisantant másik két hatalma, Jugoszlávia és Csehország, amelyek tudvalevőleg igen kétes címeken szintén jóvátételt igényelnek. Ezek után — ismételjük — Magyarország nem tud többet fizetni. Amije volt és amiből fizethetett volna, azt amúgy is elvették a győzők. Ezt Párizsban meg kell érteniük, mint ahogy meg tudták érteni a főolgárokét is. Szükség esetén statáriumot rendel el a kormány. Minden erő rendelkezésére áll a rend fentartására. — Bethlen miniszterelnök kijelentései a pártok vezérei előtt. — Kállay a korona romlásának okairól. — Két százalékkal megadóztatja a kosztpénzt. A Pénzügyi Tanács nem tért el a deflációs politikától. — Bezárják az egyetemeket, ha nem szűnnek meg a rendzavarások, fali hangok, amelyek a kérdés megbeszélését szükségesnek tartották. A folyosókon, úgy a jobb-, mint a baloldalon, élénk vita folyt az összes aktuális kérdésekről, elsősorban a közirendet veszélyeztető mozgalmakról, azonkívül azoknak a politikusoknak a magatartásáról, akik az egyetemi ifjúság mozgalmára irányítólag hatnak és a mozgalmat politikai célokra akarják felhasználni, továbbá az egyetemi kérdésről, hogy miképen lehetne az állandó verekedéssel járó igazoltatásokat elkerülni és az egyetem rendjét£iztositaniV- ül arról, hogy a korona esése és az ujabb drágasági hullám nem lesz-e befolyással a belső helyzet rosszabbodására? _ Gróf Bethlen István miniszterelnök a Ház elnökének jelenlétében fogadta pénteken délelőt. A politikai világra megnyugtatóan hatottak azok a kijelentések, amelyeket az esetleges rendbontó kísérletekkel szemben gróf Bethlen István miniszterelnök tett a nemzetgyűlés pártjai előtt. Informált politikai körökben annál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak ennek a nyilatkozatnak, mert tudják, hogy ez nem csupán egy megnyugtatásnak szánt kijelentés, hanem mögötte komoly tények vannak, a kormánynak komoly intézkedései, amelyek számolnak minden bekövetkezhető eshetőséggel. Hangsúlyozzák, hogy sem a kormányt, sem a rend fentartására hivatott hatóságokat nem találhatja készületlenül semmiféle meglepetésszerű megmozdulás sem, mert a kormány teljesen ura a helyzetnek és az ország mai rendjét minden körülmények között biztosítani tudja. A miniszterelnök nyilatkozatait az illetékes tényezők tanácskozásai előzték meg, amelyekről részben már ma beszámoltunk. Nagy fontosságú volt ezek között gróf Bethlen István Mniszterelnöknek Beluska Sándor honvédelmi miniszterrel folytatott tanácskozása és az ennek nyomán foganatosított intézkedések. A rend fenntartására hivatott szervek állandó készenléte biztosítja azt, hogy nemcsak hogy nem kerülhet sor egy rendbontó akcióra, de megmozdulásában elfojtanak minden ilyen törekvést. Ezeknek az intézkedéseknek tudatában tette a miniszterelnök azt a megnyugtató kijelentést a pártok képviselői előtt, hogy minden rendbontással szemben a legerélyesebben fog fellépni és ha még egy esetben a politikát bármilyen formában is az utcára viszik, a kormány fogja hirdetni a statáriumot. A kormánynak ez az erélyes elhatározása a déli órákban vált ismeretessé a nemzetgyűlés folyosóján és általános megnyugvást keltett. A parlamentben egyébként egymást érték ezekben a kérdésekben a bizalmas tanácskozások, hol az ellenzék vezérei, hol pedig az egységes párt csoportjai értekeztek a kormány elnökével. A miniszterelnök nyilatkozata után elállottak minden oldalon attól a tervtől, hogy nyílt vagy zárt ülésen tárgyalják meg az eseményeket, jóllehet az egységes pártban is volaz ellenzék pártközi bizottságát, amelynek tagjai: Rassay Károly, Giesstwein Sándor, Pakots József, Peyer Károly és Farkas István voltak. Rassay felhívta a miniszterelnök figyelmét az egyetemeken napok óta tartó igazoltatásokra és verekedésekre. Lehetetlen, — mondotta — hogy a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekedeteket "büntetlenül lehessen elkövetni. A kormánynak kötelessége, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel, ha kell, a tanügyi szempontok figyelmen kívül hagyásával is érvényt szerezzen a törvénynek. A maga részéről és vele együtt az egész ellenzék is mindazt, ami eddig történt, csak szimptomatikus jelenségeknek tekinti. A tulajdonképeni veszedelmet abban látja, hogy bizonyos politikusok, politikai érvényesülésük céljából azifjúságot állandó izgatottságban tartják. Rassay figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy a folyamatban lévő mozgalom most már nemcsak egyik-másik politikai irányzat ellen irányul, hanem a kormány ellen is, tehát ezzel a kormánynak kézenfekvő okokból haladéktalanul szembe kell szállania. Végül tájékoztatta a miniszterelnököt a hozzá és ellenzéki képviselőtársaihoz érkezett bizalmas értesítésekről. A tanácskozáson résztvett ellenzéki képviselők minden aggodalmát, eloszlatta a miniszterelnöknek minden irányban való tájékozottsága se at. »