Pesti Hírlap, 1923. március (45. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-24 / 51. szám
BUDAPEST, 1923, XLV. ÉVFOLYAM, 51, (15,062.) SZÁM. VASÁRNAP, MÁRCIUS .?. ELŐFIZETÉS! ÁRAK! Egy hóra.......400 korona Negyedévre ... 1120 korona Egyen szára ára helyben, vidéken és a pályaudvarokon 20 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. Hirdetések díjszabás szerint. Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA : Bpeste, Vilmos császárját 78. FIÓKKIADÓHIVATALt Budapest, Erzsébet körútt szegény nemzet húzza, az igáz s azt hiszi, hogy előre megy, pedig örökké csak egy körten kering korhadt frázisok tengelye körül és csak egyes szerencsés kertészek gazdagodnak, akiknek konkolyos vetését öntözi egy nemzet verejtéke . . . A Pesti Hírlap Vasárnapra ma szenzációs teljes szépirodalmi melltmpot nyújt Megszakadtak a magyar-cseh tárgyalások. Prága, március 3. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Prager Taghlav jelentése szerint a Csehszlovákia és Magyarország között folytatott tárgyalások nagy nehézségekbe ütköztek és újra megszakadtak. Mindamellett azt várják, hogy a magyar delegátusok a jövő hét elején visszatérnek Prágába a tárgyalások folytatására. a maiszterek külföldi utazása. Hivatalosan megcáfoltak egy olyan hírt, amelyről szerettük volna, ha valóra válik. Azt híresztelték, hogy Bethlen miniszterelnök külföldre utazik, hogy meglátogassa ellenségeinket s főként a kis antant kormányainál látogatást tegyen. Kár, hogy ez nem történik meg. óhajtjuk, hogy minél előbb kezdjék el magyar miniszterek is körutazásaikat a külföldön. Mert látjuk, hogy mily haszna van abból egy országnak, ha államférfiai közvetlen személyes érintkezést keresnek mindenütt, ahol hazájuk érdekeit szolgálhatják. Nem mondjuk, hogy épen most kellett volna és épen a miniszterelnöknek kellett volna külföldre utaznia, mert hiszen elsősorban a külügyminiszter dolga a külpolitikai érintkezés és a kormány tudja kiválasztani a kellő időpontot és helyet, hogy mikor hová kell és lehet menni? De elvi szempontból szükségesnek tartjuk az ilyen informáló, tárgyaló, vagy — mondjuk ki bátran a szót — kéregető körutazásokat. És hibáztatjuk az összes eddigi magyar kormányokat, hogy ilyeneket nem csináltak. Akár büszkeségből, akár lustaságból nem tették, rosszul tették. Még azt sem fogadjuk el mentségül, hogy nehéz bejutni a győztes nagyhatalmak képviselőihez a legyőzött kis Magyarország minisztereinek s hogy a kisantant kerülte ezt az érintkezést. Se a nemzeti, se az egyéni gőgnek és büszkeségnek ily dologban nincs jogosultsága. Igenis, meg kell alázkodnuunk, hogy el tudjunk valamit érni. Látjuk magunk előtt a példát, hogy a szintén legyőzött Ausztria és Bulgária állam férfiúinak utazgatása mit használt ez országoknak. Magyarország minisztereit pedig a genovai konferenciát s a genfi népszövetségi ülést kivéve — ahová hivatalos meghívó vitte őket — sehol sem látta a külföld. Csak gróf Apponyi Albert s egy pár társadalmi testület képviselői védték külföldön a magyar érdekeket A hivatalos Magyarországnak ez a visszahúzódása akár lustaság, akár élhetetlenség, akár túlzott önérzet, mindenesetre kárt okozott az országnak. , Nem tartozik a legkellemesebb két utazások közé ma Magyarország érdekében külföldön előszobázni. Különös képesség is kell ehhez: több idegen nyelvnek tökéletes leírása, teljes tájékozottság a külföldi viszonyokat illetőleg és kitűnő modor. Mikor minisztereket válogatnak, akkor kellene már kikeresni e feltételeknek megfelelő urakat. Persze az is kellene, hogy a miniszter uraknak itthon is, külföldön is elismert tekintélyük legyen. Ilyen műveltségi felszereléssel ellátott államférfiak már rég bekapcsolhatták volna Magyarországot a nemzetközi gazdasági forgalomba s barátságosabb hangulatot támaszthattak volna velünk szemben az egész külföldön. Csak a külföldön megszervezett magyar propaganda menthet meg. Egész diplomáciai szerveztünknek is ezt kell szolgálnia. S koronként nemcsak a külügyminiszternek és miniszterelnöknek, hanem egyes szakminisztereknek is külföldre kellene utazni személyes információ és tárgyalás végett. Képtelenség, hogy a belpolitika"kösse le a kormány egész"működését s a nemzet érdeklődését, mikor egész sorsunk a külpolitikai viszonyoktól függ.. Ha többet érintkeznének minisztereink és hangos politikusaink a külfölddel, akkor legalább megtanulnák, hogy milyen belpolitikát kellene csinálni. Mert mai belpolitikánk sokszor rontja külpolitikai érdekeinket is. Zártkörű kis magyar glóbuszt csináltak a világtól elmaradt politikai frázisokkal s ma, a külföld vagy nem ismer, vagy félreismer, de mindenkép gyűlöl. Ha egész politikánkról, ha képet akarnánk rajzolni, azt mondhatnánk, hogy a nemzet és a közvélemény szemét egyes politikusok bekötötték, mint a vízhajtó malomban körben forgó jámbor lóét szokták, csak hogy a saját malmukra hajtsák a vizet; a fi francia csapatok benyomulása Badenbe és Hessenbe. Karlsruhe, Mannheim és Darmstadt megszállása.— „Jobb becsületben elpusztulni mint gyalázatban élni." Berlin, mám 3. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Hivatalosan jelentették Maninheimnak, Karlsruhenak és Darmstadtnak a franciák részéről történt megszállását. Folytatólag jelentik Mannheimből, hogy reggel hét órakor három századnyi katonaság szállt partra a Nekar torkolatánál. Megszállták a vámhivatalt és lefoglalták az elővárosban fekvő épületeket a katonaság elhelyezésére. Egyelőre csak ezt a külső városrészt szállották meg. Karlsruheban egy marokkói ezred megszállta a városba vezető utat és hidat. Darmstadtban eddig csak a teherpályaudvart szállták meg. A francia csapatok megérkezése után mindenütt beszüntették a munkát. Essenben a franciák nagyobb stílű katonai tüntetést rendeztek. Ott ugyanis ma délelőtt nagy katonai erővel, számos tankkal és gépfegyverrel és egyéb hadi eszközükkel a főpályaudvart újból megszálllották. (Karlsruhe, Badennek és Darmstadt Hessennek a fővárosa. Mindkét város közel fekszik a Rajnához és a megszálló csapatok valószínűleg a semleges zónából keltek át a Rajnán.) Darmstadt, márc. 2. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Azoknak a francia csapatoknak a létszáma, amelyek a pályaudvar egyes részeit megszállva tartják, körülbelül kétszáz színes és harminc lovasból álló őrjárat. A színesek a javítóműhely éttermében ütötték fel tanyájukat, ahol kétszáz, a vasutasok részére felállított ágyat lefoglalták. A vasúti átjárókat és hidakat a franciák őrizet alatt tartják. A megszálló csapatokat kísérő tolmács kijelentette, hogy a megszállás további kiterjesztését egyelőre nem tervezik, de a csapatok visszavartására ez idő szerint nem lehet gondolni. Kijelentette továbbá, hogy a franciáknak nem szándékuk, hogy az üzemekbe beavatkozzanak. A személyforgalom, amennyiben átmeneti forgalomról van szó, működik. A forgalom többi része pedig szünetel. Mannheim, márc. 3. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A franciák, miután a pályaudvart és a fő vámhivatalt megszállották, csapataikkal már a Park-Ring elején állanak. A vasút igazgatóság közli, hogy miután a központi teherpályaudvart a megszálló csapatok újra körülzárták, teherszállítmányokat többé nem fogadnak el. Berlin, március ?. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Lokalanzeiger jelentése szerint Rindenburg Hannoverben a gazdák gyűlésén a következőket mondotta: Mi, németek, sohase feledjük el, hogy németek vagyunk. Kötelességünk, hogy mindaddig, míg a legutolsó zászló ronggyá nem tépődik és a legutolsó kard darabokra nem zúzódott, megtegyünk mindent, amit tennünk kell. Jobb becsületben elpusztulni, mint gyalázatban élni! KI-KI A PÁRJÁVAL. Irta: GÁRDONYI GÉZA. (28) Olga visszanyujtotta a levelet, de Sípos behunyt szemmel ült a padon. Fakó volt, mint a holt, s az arca mint a mártíroké a gyötrelmek utolsó perceiben. " — Jöjjön, •— mondta Olga anyailag, — jöjjön sétára, levegő kell önnek most és elfáradás. A nyelvén volt, hogy azt is mondja, amit Sípos szokott mondani: Oda, se neki! de érezte, hogy Sípos mellében a tüdővérzésnél is nagyobb és fájóbb vérzés sajog. Esztike látja a kisasszony indulását, a kalapot a fején, napernyőt a kezében. Eldobja a pityóka-hámozó kést és a ládájához ugrik, hogy magára kapja az ünnepi réklijét és szoknyáját. Olga azonban elintette: — Csak maradj, dolgozz. Kánikulai meleg volt aznap délelőtt, Olga mégis a vállán vitte a burkolódzóját, s nem is a kiskendőt, hanem a nagyot. Siettében azt kapta fel. Illett volna, hogy Sípos elvegye tőle, — mert Sípos már hetek óta nem hordozta a plédjét csak elsős időben, — a szerencsétlen azonban annyira tele volt kábulva a bújába, hogy nem látott sem eget, sem földet. Csak kandalgott, mint a bekötött szemű állat, amerre Olga vezette. Mentek, amerre szoktak: a temető felé. Szótlanul. Olga még csak vigasztalni se mohásta. Anyát lehet vigasztalni, aki azt mondja: Gyermekem volt! de hogyan lehessen azt vigasztalni, aki azt mondja: Az életem! Kincsem, életem, mindenem! Mentek, kandalogtak szótlanul a fenyves ölén, — a Paradicsom útján, — az esztrengának. Sípos olykor a zsebkendőjéért nyúlt, megtörölte a szemét. Olga olyankor félrenézett: nehéz látvány a férfikönny. Sípos bizonyára szégyeli is. S lehajolt egy kéklő szarkalábért. A karperecébe tűzte. — Nem díszvirág, — szólalt meg akkor Sípos. S érzett, a szaván, hogy csak erőlködés, hogy meneküljön a gondolataitól. — De virág, — kapott a szón Olga, — nekem minden virág érdekes. Minden virág mintha élő titok volna ... — Titok. —• hagyta rá Sípos. A világ csupa titok. A leány-szív a legnagyobb titok. Legsötétebb titok. A hangja elfáradt. Nem beszéltek többet fel az esztrengáig. * Sípos a zsendicét sem itta olyan kedvvel, mint szokta. • Csak épen hogy ivott. Ott se beszélt semmit. — Gyerünk feljebb, a tetőig, — mondta Olga, — ha van kedve? Talán látunk valamit onnan ? Sípos szótlan-búsan, sápadtan indult, amerre Olga javallta. Lassan haladtak és rézsűt, hogy a mellüket meg ne erőltessék.