Pesti Hírlap, 1923. május (45. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-01 / 98. szám
BUDAPEST, 1923. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóm 1000 korona Negyedévi® ... 2800 korona Egyes számos» helyben, vidéken és a pályaudvarokon 50 korona, vasárnap 70 korona, Külföldön két« előfizetési ár. /.^VTP" 1823 KiAo.il .•. ... . (W Mra SO korona. CCLV. ÉVFOLYAM, 98. (15,109.) SZAKEDD, JV MÁJUS 1, Kiadótulajdonosok: LÉGRÁRY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA, Bpest, Vilmos császár-út 78. FIÓKKIA DélhIVATAL, Budspeet, Erzsébet-körúti Incidensek játéka. Mit akarnak a cseh államférfiak mi fialunk, magyaroktól? Micsoda messzenéző terveken vagy közvetlenül ható taktikákon törhetik fejüket, amikor Magyarország ellenében intézkedéseiket elhatározzák, valamely rendszabályt foganatosítanak. Mert valaminő logikai elmeműveletet, szándék és cél közötti kapcsolatot mégis csak föl kell tennünk róluk. A puszta pillanatnyi szeszély legalább a nemzetközi viszonylatok terén eddig még ismeretlen tényező, és például Benes urat is, aki elődök és hagyományok nélkül, első kézből csinálja az új cseh külpolitikát, akárha sokféle színben láthatja majd a történetírás, senki sem hozta még abba a hitbe, hogy mint hisztérikus asszonynál egyre változó ötletrohamok indítják meg cselekvőkészségét. Ellenkezőleg, ravaszul és rendszeresen számító diplomatikus talentumnak ismerte el Európa közvéleménye. Annál bajosabb Magyarország irányában követett legutóbbi manőverezésének csinját-binját megérteni , benne valami okozati összefüggést megtalálni . Micsoda különös fordulat volt már az, hogy amikor a két állam között a kereskedelempolitikai tárgyalások teljesen barátságos módon folytak és közeli szerencsés befejezéssel kecsegtettek, Prága felől a határincidensek fergeteges sorozatát zúdították reánk® Mennyivel különösebb még, hogy minekutána a határsérelmek pártatlan és objektív megvizsgálására egy nemzetközibizottság inkább h Öten egyeztek meg, cseh oldalról a vizsgálat előtt, a."Valami tények igazságos megállapítását be nem várva, a legsúlyosabb retorziós intézkedéseket léptették életbe, az egész határ mentén nyomban a Magyarország felé való személyforgalmat beszüntették oly hirtelenül, hogy kínos vesződséget és hiábavaló költséget okoztak sok magyar utasnak? És micsoda betetőzése a furcsa nemzetközi herce-hurpának, hogy tegnapelőtt újra megengedték a beutazást Cseh-Szlovákiába, tegnap azonban minden határállomáson megint élőbről kezdték a játékot és tömegesen utasították vissza a magyar útlevéllel utazókat, a mellett fokozott eréllyel folytatták a cseh területen lakó magyar állampolgárok brutális kiutasítását? Várjon Benes politikája a macska kedvtelését keresi, amikor az elfogott magyar egeret pillanatokra, kiereszti véres karmai közül? Vagy az újdonsült Szlovákia úgy hazudott tót jellegét gondolják-e szemmel láthatóvá tenni, ha hatósági rendszabályokkal tótágas komédiákat mutatnak be a jámbor közönségnek? Végre is meglehet, hogy az oly ifjú cseh államférfiúság nem is valami nagyszabású terven töri a fejét, csak fejébe szállott az első dicsőség mámora. Tisztában vagyunk azzal, hogy Prágából, ahol a cseh politika nagy üstje mellett a kisantant összes kis üstjeiben is forralják a boszorkányság levét, teljességgel nem várhatunk nemhogy barátságos jóindulatot és nemzetközi szívélyességet, hanem szomszédi békés hajlandóságot sem. Az is bizonyos, ahogy maga Bethlen miniszterelnök a nemzetgyűlés szombati ülésén világosan kifejtette, hogy a kisantant sokrétű lokális lángelméi és vicinális világhódítói kancsal szemmel féltékenyen nézik Bethlennek és Kállaynak reánk oly jelentőssé válható argonauta útját, és mindenféle hazug híreszteléssel vagy alkalomszerűen gyártott apró bonyodalmakkal szeretnének a nyugati fővárosokban bizalmatlanságot kelteni Magyarország közviszonyai iránt. De még ilyen határozott föltevések mellett is túlesik a közönséges értelmen, mikép gondolja a kisantantbeli diplomácia ezt a célját elérhetni oly otromba ráfogásokkal, amelyek üressége huszonnégy óra alatt nyilvánvalóvá válik vagy olyan hebehurgya indulatos ragaszkodással, amely már nem is a magyar állam ellen való ellenségeskedésnek tűnik fel, hanem vásott gyerkőcök módján egyes magyar állampolgárok útszéli kicsinyes bosszantására látszik kieszeltnek. Azt hisszük, az ilyen incidensek csak arra szolgálhatnak, hogy Bethlen és Kállay csak annál nyugodtabban és sikeresebben érvényesíthessék helyzetüknek és egyéniségüknek szuperiorítását, már amennyiben azok a nyugati államférfiak, akikkel dolguk leszen, még megóvták az elfogulatlan ítéletképességet. Az 1912.-: Balkán-háború folyamán, amikor Londonban az első békekísérletek folytak, mondotta eg angol államférfiú: Mindezek a népek között legyőzött török az egyetlen igazi „gentleman Ha a kisantant tovább is zavaró incidensekké akarná keresztezni a magyar államférfiak fájdalmasan nehéz munkáját, Párizsban és Londonban alighanem ugyanezt a mondást fogja alkalmazhatni a magyarságra. rrrrynryaBrrrmsamn a román és a sz@$*& vegyes bizottság utján akarja tisztázni Magyarországgal a ftatálincidenseket. Bécs, április 30. (71 Pesti Hírlap tudósítófdnate távirata.) Rosnánia és Jugoszlávia teormtinja elhatározta, hogy a Magyarországgal még el newsa intézet, StatárSmcidensehet Csehszlovdhia példdf&ra vegyes J&izttfísíg viSjdtn fogge* tisztázni PteméSSn, vutgig a megoldásnak ez a ntödfa magvat, részről sesnvnffére n&faézségen nem fog i&t&özni?.. Berlin, ápr. 30. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Párizsból érkezett jelentések szerint ott mindent elkövetnek, hogy Németországban kedvezőtlen hangulatot idézzenek elő. Egyes újságoknak azt az értesülést, hogy a francia kormány addig nem is érdeklődik a német javaslatok iránt, amíg a paszszív ellenállás meg nem szűnik, hivatalos helyzől nem erősítik ugyan meg, de mindamellett mély hatást keltett. A kormány sajtója mindennap megismétli, hogy Németországnak Franciaországhoz intézendő javaslatt teljesen jelntőségnéküliek tennének, mert a legjobb esetben manővernek tekintenék azokat. Ennek a politikának erősítéséhez az a jelentés is hozzájárult, amelyet két, egymástól ellentétes irányú lap, az Echo de Paris és az Ere Nouvelle egyidejűleg közöl, hogy tudniillik a jóvátételi fizetések számára Barthou és Dellacroix által kidolgozott tervezet már készen van, de ez idő szerint nem jöhet figyelembe, mert Poincaré ezt a tervezetet meg sem vizsgálta és ragaszkodik a Londonban megállapított fizetési feltételekhez. Bornin, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójánál távirata.) Nagyon figyelemreméltó az a beszéd, amelyet dr. Heintze igazságügyminiszter ma a választókerületében tartott. Azt mondta, hogy a londoni tárgyalások játékát — hogy tudniillik eztszomás alatt a teljesíthetetlent is elfogadják miet mégegyszer végigjátszani. A mi ellenállásunknak — mondotta — erősnek és szilárdnak kell lenni ugy -ni w ! .'• )koll('iu -A gy&.geség politikájának véget kell érnie. A világháború folyamán emiatt fenyegette veszedelem Keletporoszországot, ez gyengítette meg a nyugati frontot és emiatt vesztett elfcrl r. világháborút. Legközelebb elmegy (/.német jegyzék Franciaországhoz. Ha ennek tárgyalás lesz az eredménye, az mindenesetre jó, de Németország az ellenkező esetben sem engedi a tárgyalások fonalát elvágni. A Rajnánál és a Ruhr-vidéken való céltudatos és rettenthetetlen harccal áll vagy bukik a Cune-kormány. Mint L'J.v.-:. i pata, , Poincaré ragaszkodik a londoni feltételekhez. Franciaország csak' akkor tárgya'i Ha megszűnik & passzív elllenállás. A horvát kérdés veszélyezteti a jugoszláv egységgel. A kormányválság: bonyodalma. — Pasics és Davidovics küzdelmei. — A király elmenésével főörsös tanácskozásán akarják kibékíteni a zaártokat. Ajugoszláv kormányválság kezd igen érdekes fordulatot venni. Az öreg Pasics minden törekvése, hogy koalíciós vagy egyéb alapon biztos többséget teremtsen a szkupstinában, — mint már megírtuk — kudarcot vallott. A király nehéz szívvel bár, de kénytelenségből Davidovics Lyubát bízta meg kormányalakítási kísérlettel. A demokraták vezére sem tudott azonban megbirkózni az elháríthatatlan akadályokkal és így ő is kénytelen volt visszaadni a megbízást. A helyzet, ma Jugoszláviában olyan, hogy igen nehéz előteremteni egy kormányt támogató szilárd többséget. A radikálisok ugyan figyelemreméltó győzelmet arattak a választásokon, ami előre látható volt, mert az öreg Pasics most sem riadt vissza attól, hogy elővegye régi bevált módszereit, amelyekkel Szerbiában nem egyszer kikényszerítette pártjának, a radikálisoknak, győzelmét. Ezek a módszerek nem válnak épen díszére a szerb kultúrának, de elég biztosan hatottak a régi jó balkáni időkben. Mostanában keményebb ellenhatással kell megküzdeniük és így hatásuk sem olyan frappáns, mint például az Obrenovicsok korszakában. Milán király tudvalevőleg egynehányszor rá akart taposni Pasicsnak akkor még csak szürkülő fejére, de sohsem tudott teljes sikert aratni, mert méltó ellenfele mindig kisiklott kezei közül. A szűkebb Szerbiában Pasics kétségkívül mindent letarolt volna az utóbbi választásokon, ami útjában állt, de most meg kellett neki küzdeni a szerbeknél sokkal magasabb kultárfokon álló néppel, a horvátokkal és szlovénekkel. Így az általa erélyesen vezetett választási harc csak félsikert hozhatott. Pártja tényleg jelentékenyen megerősödött, de nem oly mértékben, hogy a parlamenti helyzetet uralhassa. Szövetségesek után kellett tehát néznie. A legbiztosabb alap az lett volna, ha Pártja ismét kvalizál a demokratákkal és kváira életre kelti azt a többséget, amelyre a legutóbb feloszlatott szkupslinában támaszkodott. Azonban az ellentétek most már túl nagyok a két párt között, semhogy a koalícióra vonatkozó kísérletek eredménnyel jártak volna. Pasics kudarca után a király tehát a másik párt vezéréhez, Dávidovics Lyubához, fordult. Tehát ugyanahhoz a Davidovicshoz, aki barátjával és hívével, dr. Ribar volt szkupstinaelnökkel, egy szép napon elutazott Zágrábbarésztvenni Jugoszlávia szellemi munkásainak kongresszusán. Belgrádban nagy volt a felháborodás, mert Davidovics valósággal elébe ment Radics Istvánnak, a horvát parasztpárt elnökének. Ez adta meg a koalíciónak az első döfést. Az álláspontok nagyon kiéleződtek, mert Davidovicsék egyszerűen kijelentették, hogy békét kell teremteni Horvátországban, ha máskép nem, revideálni kell az alkotmányt és visszatérni a korfui alapra, amely teljes autonómiát biztosít az S.H.S. királyság másik két nemzetének, a horvátoknak és a szlovéneknek. Előrelátható volt, hogy a revíziótól irtózó centralisták, szóval Pasicsék, a legmerevebben elzárkóznak ettől a tervtől. Ugyanez a helyzet alakult ki, amikor Pasics Davidovicsékkal, és aztán megfordítva, Davidovics Pasicsékkal tárgyalt. Most, hogy mind a két vezér visszaadta a királynak a megbízást, a helyzet még bonyolultabb lett. Davidovics úgy véli tisztázni a helyzetet, hogy a király elnöklete alatt tartandó közös tanácskozáson kíséreljék meg a két párt kibékítését. A demokraták vezére reméli, hogy ily módon talán sikerül a radikálisokat centralista és ennélfogva revízióellenes magatartásuktól eltéríteni, legalább részben, és ezzel egy csapással megoldanák a horvát kérdést is, amely Damokles kardjaként lóg Jugoszlávia egysége fölött. A kísérlet azonban nem egészen biztató, mert Pasics a hegemóniát csak úgy véli fönntarthatni, ha minden jó Belgrád felől sugárzik az S. H. S. sirálysász államai fel.