Pesti Hírlap, 1923. szeptember (45. évfolyam, 196-220. szám)
1923-09-01 / 196. szám
1923. szeptember 1., szombat. PESTI HÍRLAP 3 A letartóztatottak ügye a Házban. Az államellenes toborzás ügye szóba került a nemzetgyűlés pénteki ülésén is. Kiss Menyhért napirend előtti felszólalásában ismertette az eseményeket s többek közt a következőket mondotta: — Ugy látszik, ez beharangozása lenne az egyesület feloszlatásának és kérdi a belügyminisztert, adjon felvilágosítást és sürgősen intézkedjék az elfogottak szabadonbocsátására. Általános figyelem közepette Rakovszky Iván belügyminiszter nyomban válaszolt a felszólalásra. — Igen röviden, kívánok csak felszólalni. A képviselő úr két igen lényeges tévedésben van. Az egyik az, hogy azt hiszi, hogy a letartóztatott társaság semmiféle komoly bűncselekménnyel kapcsolatban nincs. A másik pedig, hogy az egész esetet az Ébredő Magyarokkal hozza összefüggésbe. Igenis, azokat az embereket, akiket letartóztattak, igen súlyos bűncselekmény terheli. Az objektív bizonyítékok a kezeinkben vannak s csak a nyomozás sikerének kedvéért nem kívánok részletesen nyilatkozni. Igen rövid idő alatt azonban a képviselő urak is tudomást fognak szerezni arról, hogy itt milyen súlyos államellenes bűncselekményről van szó.— Csak annyit mondok, hogy akkor, amikor ennek a bűncselekménynek szálai kezeimben öszszefutottak, nem is tudtam arról, hogy az illetők az Ébredők közé tartoznak. Amikor ezeket kijelentem, eszembe jut, hogy a várbeli gyilkosság után is az Ébredő Magyarok egy vezére járt közbe a letartóztatott Dula József kiszabadítása érdekében. A képviselő úr, — mondta a miniszter Kiss Menyhért felé fordulva —, nagyon rossz szolgálatot tesz saját magának, hogyha ebben az ügyben a közvetítés szerepét játssza és a letartóztatottakat védeni próbálja, de rossz szolgálatot tesz az Ébredő Magyarok Egyesületének is, amikor ok nélkül összefüggésbe hozza az egylettel a bűnügyet. — Hangsúlyozom, — fejezte be szavait Rakovszky Iván —, hogy komoly államellenes bűncselekményről van szó és a nyomozást és a további eljárást semmiféle közbelépéstől befolyásolni nem hagyhatjuk. A belügyminiszter beszédét a Ház általános helyesléssel fogadta. A kultuszminiszter nagy beszéde. Nem tehet iskolatipró. — még mindig nincs elég tanító. — Csak adminisztratív taninlm személyzetet bocsátanak el. — A belügyminiszter a vármegyei kérdésről. — Csak ideiglenes egyesítésről van szó. — Vita a zárszónál és a napirendnél. A nemzetgyűlés a létszámcsökkentési javaslatot pénteki ülésén általánosságban elfogadta. Közben gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a közoktatásügyi tárca viselőjéhez méltó nagyszabású beszédet mondott. Rakovszky Iván belügyminiszter is nyilatkozott s különösen a vármegyékre vonatkozó kijelentései érdemelnek különös figyelmet. A Ház legközelebbi ülését kedden tartja. Scitovszky Béla elnök nyitotta meg az ülést. (Kiss Menyhértnek a letartóztatott EME tagok ügyében történt napirend előtti felszólalását és Rakovszky belügyminiszter erre adott válaszát lapunk más helyén közöljük). Gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter. Mivel elodázhatatlan orvosi műtétet hajtunk végre, nem várhatja be a vita végét, hanem most szólal fel. Egy tárcára sem olyan végzetszerű a feladat, amelyet a létszámcsökkentési törvény reá ró, tint épen a kultusztárcára. Hiszen ha e lépést elhibáznák — úgymond — abból a nemzeti kultúrára helyrehozhatatlan kár származik, pedig mi a nemzet kultúrerejétől várjuk a feltámadást. Nem, lehetek iskolatipró, végzetes lenne, hogy rosszul alkalmazott takarékosság miatt iskolákat áldozzunk föl. Sikerült is elérni, hogy a létszámcsökkentést csak adminiszratív személyzetnél hajtják végre, az óvónők, néptanítók és a polgári iskolai tanítók nem lesznek apasztva. Kikapcsolta a létszámapasztás jól a népiskolai tanerőket. Ha tekintetbe vesszük, hogy Magyarországom a hat éven felüli analfabéták száma 1.000.090, akkor azt kell megállapítani, még mindig nincs elég tanító. Itt meg kell említenie, hogy a nagy uradalmak, a latifundiumok igen keveset tesznek az iskoláztatás érdekében. Hogyha restek áldozatodat hozni ezen a téren, úgy gondoskodni fog arról, hogy törvényhozási úton kényszerítse őket arra, hogy az iskoláztatás és az oktatás ügyében tegyék meg kötelességüket. (Taps az egész Házban.) A polgári iskolákra sem terjesztette ki a létszámcsökkentést. A cél az, hogy minden nagy faluban polgári iskola legyen. Fölösleges néptanító Magyarországon nincs és ha van, az kevésbbé értékes erő . . . Feidl Gyula: A bosszúállás áldozatai! Gróf Klebelsberg: Mutasson rá egyetlen egy rendelkezésemre, amelyben engem bosszúállás vagy pártérdek vezetett volna! Peidl Gyula: Korábban történt esetek. Gróf Klebelsberg: Amikor azt mondom, hogy nincs felesleges tanító, evvel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a középiskolai tanárok létszámát akarom apasztani. Ellenkezőleg, de apasztani kívánom a túltengő központosítást. A központból mi nem igazgathatjuk úgy az iskolákat, akik a helyi viszonyokat nem ismerjük, mint azok, akik a vidéken vanlnak. Decentralizálni kell tehát a népoktatást, de mindennek az alapja a kinevezések decentralizációja. Kérve kérem, ne keressenek e mögött politikai hátteret. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A főispánok ne nevezhessenek ki tanítókat!) A mai állapot az, hogy a tanfelügyelő tesz előterjesztést a tanító kinevezéséről, azonban a miniszter köteles a főispánt meghallgatni. Ezentúl úgy tervezi, hogy pályázat alapján neveznék ki a tanítókat, a főispán azonban köteles a kinevezést azonnal bejelenteni a közigazgatási bizottságnak. a belügyminiszter, Rakovszky Iván belügyminiszter kijelenti, hogy a javaslat a nemzet életében és az egész ország közgazdaságában nagy horderővel bír s nagy gondossággal és szeretettel kell foglalkozunk vele. A létszámcsökkentést két szempontból kell nézni: El kell A Ház folytatta a tisztviselők létszámcsökkentéséről szóló javaslat általános vitáját. Barthos Andor: A régi nemesség ama hibájának a konzekvenciáit, hogy irtózott a produktív pályáktól és a tisztviselő pályára tódult, most kell viselnünk. Azonban még minidig nem késő. A javaslatot első lépésnek tartja a tisztviselő kérdés megoldásához, mert ezenkívül nagy rendszerváltozásra van szükség. Kifogásolja, hogy a köztisztviselő, ha egyben képviselő is, nem léptethető elő s eziránt sürgős intézkedést kér. Gúnyolja az u. n. közigazgatási hivatalos stílust, kárhoztatja a túltengő bürokratizmust. A javaslatot elfogadja. (Helyeslés.) Rámutat, hogy működése elején főleg a magasfokú kultúrának a szerveit erősítette, így az egyetemeket, az akadémiát, a gyűjteményegyetemet. A pécsi egyetemet elhelyezte. (Felkiáltás a szociáldemokratáknál: Elemi iskolákat telepítettek ki miatta!) Azonban ugyanekkor 880 népoktatási új osztályt is megnyitottam. (Taps a jobboldalon.) Az ország jól tudja, hol keresse azokat, akik érdekeit szolgálják. Készen van a gazdasági szakoktatásról szóló javaslat, a közoktatás reformja s azok a gimnáziumok, amelyeket a reform meghagy, igazán komoly és humanisztikus gimnáziumok lesznek. Politizálhatunk, személyeskedhetünk, de ezzel a nemzet jövőjét nem biztosíthatjuk. Eggyel biztosíthatjuk csak az ország jövőjét, ha a jövőben is Kelet-Európa legműveltebb állama leszünk. Na nincsen bennünk annyi hazafiság, hogy kultúrügyeket objektíve tárgyaljunk, akkor ugyanaz a felelősség terhel bennünket, mint a mohácsi vész generációját. Ennek meggondolásától vezettetve kérem a javaslat elfogadását. Bejelenti, hogy a javaslat részletes tárgyalásánál politikailag Walkó miniszter képviseli, a szakszerű felvilágosításokat pedig dr. Petry Pál államtitkár adja meg.Zajos éljenzés és taps a kormánypárton. A minisztert számosan üdvözlik.) Folytatják a vitát. Csik József főként arról beszél, hogy a főispán a politikai rendszer exponense, agy lelkiismeretlen dolog rája bízni a magyar kultúrát. Megnyugvással veszi tudomásul, hogy a közoktatás terén csak az adminisztratív tisztviselőket fogják redukálni. Fontosnak tartja, hogy minden elbocsátott munkaalkalmat találjon. A javaslatot nem fogadja el.öször József főleg a gyámhatósági eljárással foglalkozik. Már az indemnitási vitánál felhívta a figyelmet, hogy úgy a gyámhatósági eljárás, mint a gyámügyi anyagi jog megérést a teljes reformra. Indítványozza, a kormány hatalmaztassék fel, hogy a gyámügyi eljárást az 1877. XX. és az 1921. XX. t. c. idevonatkozó eljárási rendelkezéseinek esetleges módosításával rendeletileg szabályozza. A javaslatot különben elfogadja. (Helyeslés.) Kiss Menyhért: Utasítani kívánja a kormányt, hogy az összes állami, vármegyei, városi és államvasúti hivataloknál a létszámapasztás tekintetében a minisztériumoknak egy, a tisztviselők által választott 4—5 tagú bizottsága, a hivatali főnök elnöklete mellett, tehessen javaslatot. A csonka vármegyék kérdését illetőleg, ha mi irredentát akarunk, illetve a területi integritást fenn akarjuk tartani, ezt nem hivatalok fenntartásával fogjuk elérni, hanem olyan szociális és demokratikus törvényalkotásokkal, amelyekben a magyar nép gazdaságilag, politikailag és szabadságjogilag megerősödik. A javaslatot nem fogadja el. Elnek, miután szólásra senki sem volt feljelegyezve, a vitát bezárta, a vita anyagából bocsátanunk azt a létszámot, amely az ország terület megcsonkítása révén vált feleslegessé, másrészről pedig meg kell válnunk attól a létszámfeleslegtől, amely eddig ahelyett, hogy javítani tudta volna a közigazgatás menetét, csak komplikáltabbá tette és elnehezítette azt. A tiszviselők érdekeit összhangba kell hozni az állam egyik legfontosabb érdekével: a takarékossággal. Az állam módját igyekszik ejteni annak, hogy állami és társadalmi eszközökkel az elbocsátott tisztviselőket valamiképen kárpótolhatja. A belügyminiszteri tárcát érdeklő részletkérdések közül eminente a legfontosabb a vármegyék egy részének összevonása, illetőleg megszüntetése. Azért, mert bizonyos megcsonkított vármegyék közigazgatását a kormány egyszerűsíteni kívánja, még nem lehet azt mondani, hogy evvel igazságosnak ismerjük el a trianoni szerződést. Kizárólag adminisztratív és pénzügyi intézkedésről van szó. Ne higgyék, hogy a megszállott területen levő magyarság faji öntudatában ezáltal veszíteni fog. Mindenki tudni fogja att is, hogy tisztán közigazgatási eljárásról van szó. Az egyesített vármegyékre vonatkozó, észrevételeket sem tudja honorálni. Amint szükség volt a közigazgatás egyszerűsítése érdekében bizonyos közigazgatási egységek megszüntetésére Csehországban, és ugy szükséges nálunk is. Nem lehet azt mondani, hogy mi ne csináljuk csak" azért, mert a csehek is úgy csinálták. Nincs arról szó, hogy végkép megszüntessünk egyes vérmegyéket, a szükség azonban azt kívánja, hogy ideiglenesen, egyesítsük egyes törvényhatóságok közigazgatását. Az egyes vármegyék meg fogják tartani elnevezésünket is", épen a tradíciók ápolása érdekében. Ami a főispáni állásokat illeti, 47 törvényhatóságunk van, ebből csak 11-nek van önálló főispánja, a többinek összesen 16 főispánja van, tehát nem lehet azt mondani, hogy túlságosan sok volna a főispáni állás. A közönség érdeke is megkívánja, hogy bizonyos felesleges hivatalokat megszüntessünk. A megyei székhely jelentőségét is túlzottan ítélik meg. A gazdasági élet nem mindig követi a megyei életet. A gazdasági élet a jó közlekedési viszonyokat, a piacot keresi, nem pedig az alispáni hivatalt. Hogy az elbocsátandó tisztviselőket a törvényhatósági bizottságok válasszák ki, gyakorlatilag lehetetlennek tartja. Azt sem lehet állítani, hogy az elbocsátásoknál a főispán politikai szempontból fog dönteni. Fájdalmas műtét ez a javaslat, rosszul esik benyújtani, rosszul esik elfogadni, a kormánynak azonban kötelessége volt benyújtani, a Háznak pedig kötelessége elfogadni a jövő generáció érdekében. (Élénk helyeslés és taps a kormánypárton.) Jálést nem nyilatkozik a pénzügyminiszter ? Scitovszky elnök Szilágyi Lajost hívja fel, hogy éljen a zárszó jogával. Szilágyi nem él vele, hanem a házszabályokhoz kér szót és a tanácskozás felfüggesztését kéri, mert addig nem lehet határozni, amíg javaslatára nézve a pénzügyminiszter nem nyilatkozik. A javaslat t. i. a tisztviselők fizetésjavításáról szól. Rakovszky toelünymi.- szjnálattal jelenti be, hogy a pénzügyminiszter súlyos beteg és azért nem reflektálhat az észrevételekre, azonban az első alkalmat megragadja, hogy mulasztását pótolja. Hegyméki-Mss Pr.:elttlenül szükségű s hogy a felelős miniszter nyilatkoznék a felvetett kérdésben. Szilágyi: Ilyen eljárásra technikai obstinkcióval kell felelni, a nemzetgyűlést pedig oszlassák fel, ha nincs rá szükség. Szakács Andor felszólalása után Zárszó: Szilágyi mégis él jogával és elmondja hogy mikor a múlt héten interpellálni akart a tisztviselők szeptemberi fizetése ügyében, a kormány rindenképen megkörnyékezte, hogy ne ne mondja el beszédét. A helyettes miniszterelnök még arra is megkérte, hogy a Házban ne említse, hogy a pénzügyminiszter beteg. Ezek után tetszése szerint magyarázhatja úgymond azt az illetlen eljárást, amit vele szemben a kormány tanúsított. Most, arról van szó, hogy holnap reggel milyen fizetést kap 200.000 köztisztviselő. Ha egy felnőtt férfi a nemzet színe előtt azt mondja, hogy a mindenkori drágasági és gazdasági viszonyok alakulásához képest állapítja meg a tisztviselők fizetését, akkor senki sem gondolhat Zürichre, hanem csak az itteni piaci árakra és gazdasági viszonyokra. Azonban a kormánypárt tunya és lomha. (Nagy zaj és derültség a jobboldalon.) Platthy György és szóló között összeszólalkozás támadt, mert Platthy Szilágyi hangját kifogásolta. Kószó István: Mondja el mie egyszer, amit már háromszor elmondott! Szilágyi: Nem reflektálok éretlen közbeszólásokra. Kószó: Éretlen beszéd! Szilágyi: Az éretlen közbeszólásokra nem refflektált, mert nem akarta a vitát elmérgesíteni, de egyet kijelent: ő eddig sem gyűlésen, sem cikkel nem harcolt ebben a kérdésben, csak egyedül itt, a mai naptól kezdve ki fogják vinni a kérdést arra a térre, ahol több igazat, több meghallgatást s a velük szemben levők részéről több tisztességtudást találnak. Halász Móric: 1918-ban is ezt csinálták! (Zaj.) Elnök Szilágyit sértő kifejezéséért rendreutasította. A Ház általánosságban elfogadta a javaslatot, a benyújtott ,határozati javaslatokat pedig elvetette. Megkezdték a részletes tárgyalást is, s a címet változatlanul elfogadták. 71 kultuszminiszter» beszéde»