Pesti Hírlap, 1924. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1924-02-01 / 27. szám
BUDAPEST ELŐFIZETÉSI ÁRAK: így hóra... 10.000 korona negyedévre. 30.000 korona Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvarokon 500 korona, vasárnap 600 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. .. PifiTgk, FEBRUÁR 1. Mz ang®&~oposz tárgyalások a legközelebbi napokban megkezdődnek. WZacdcwifild. és Poincafé levélutSítást mnaA fxaieSta. — X fi*trncia-belga-angol ellentét any-SíUtéséneSi e'entéztye. — Sn&wslen kistestsívi Sumcelláv nyi£at£ozata a szocializeiltSsstfoTól. London, jan. 31 (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Félhivatalosan jelentik. Minden olyan hír, mintha az angol kormány a Szovjet-Oroszország elismerésére vonatkozó tárgyalásoktól vonakodnék, valótlan. Ellenkezőleg, bizonyosra lehet venni, hogy a tárgyalások már a legközelebbi napokban megkezdődnek. London, jan. 31 (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Ramsay Macdonald skótországi látogatásáról ma este Londonba érkezett. Holnap korán reggel a külügyi hivatalban fogadja a francia nagykövetet, aki átnyújtjaeki Polnce-énak a múltkori igen barátságos hangú közlésére adott válaszát. A levélnek nyilvánosságra hozatala elé, amely valószínűleg nyomban a kézbesítés után történik meg, nagy érdeklődéssel tekintenek. Ugyancsak holnap fogják Macdonaldnak és a kormánynak az Oroszországgal való érintkezés újra való fölvételére, a most Berlinben időző szakértők munkálatainak előhaladására vonatkozó jelentéseket átnyújtani. A többi miniszter is előkészítette már munkabeosztását. Snowden kincstárnok az állam költségvetését tanulmányozza. (R. C.) Párizs, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Macdonald és Poincaré között történt levélváltást élénken kommentálják és nagyon szerencsés esetnek mondják. A gyakorlati következmények megítélésében azonban a vélemények nagyon tartózkodóak, mert az egészet inkább udvariassági aktusnak tartják. A Matin azt írja, Macdonaldnak határozottan tudtára kell adnia a német kormánynak, hogy a munkáspárt támogatására nem számíthat és szerződésbeli kötelezettségeinek teljesítése alól nem vonhatja ki magát. Az ilyen aktus sokkal alkalmasabb lesz arra, hogy Franciaország közvéleményét bizalommal töltse el, mint bármilyen szívélyes levélváltás. Párizs, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Ramsay Macdonald és Poincaré levélváltásának eredményeképen úgy Londonban, mint Párizsban azt várják, hogy a francia-belga-angol ellentét enyhülni fog. Néhány francia lap arra akarja felhívni az angol kormányt, hogy miután álláspontját Párizsban kifejtette, Berlinnek is adja értésére, hogy a német kormány nem számíthat a szövetségesek kettészakadására és a szövetséges kormányokban megvan az óhaj a különböző szempontok összeegyeztetésére. Evvel kapcsolatban üdvözlik a lapok a szakértőbizottságok köreiből eredő nyilatkozatokat, amelyekben az az akarat jut kifejezésre, hogy a szövetségesek közös megoldásra akarnak jutni. London, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának tavirata.) Snowden Fülöp, angol kincstári kancellár ma tett nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy a Labour Partie a választóktól kifejezetten semmiféle mandátumot nem kapott a szocializálásra. Az ő feladata volna, hogy a vasutak és bányák nacionalizálására vonatkozólag javaslatokat terjesszen elő de ezek mindaddig nem valósulhatnak meg, amíg a pártnak a parlamentből nincs többsége. A programmot így tisztán a liberálisok intézkedéseire korlátozták és a szocialisták valószínűleg több ülésszakon keresztül ebben az irányban fognak működni. (23) — Imrrmitt Zsof, az utolsó Ha&s£»ui*goki*OS. — St*ta: Sápe Min»guta &ífzei*t ny. altábornagy, volt császári és királyi főhadsegéd Egyedül jogosított kiadás. Ugyanezt a mély megbecsülést érezte az Amerikai Egyesült Államok irányában. Egyik állítása, amelyet soha sem módosított, az volt, hogy az öreg világ olyan korhadt, olyan mélyen előrehaladt a sorvadásban, hogy bukása csak esztendők kérdése lehet. — És akkor hol gyulladna ki ismét a civilizáció elaludt fáklyája, ha nem az Atlanti-óceán másik oldalán, Amerikában? Ezek után érthető, hogy az öreg uralkodó élénk figyelemmel kísért mindent, ami a yankee-k között történt; valahányszor új elnököt választottak Washingtonban, soha sem mulasztotta el, hogy a legmelegebb üdvözlését ne küldje el neki. 1901 szeptemberében Mac Kinley megöletése szintén alkalmat szolgáltatott neki arra, hogy a legélénkebb szavakban kifejezett részvétnyilatkozattal juttassa kifejezésre rokonszenvét. Másik megnyilatkozása yankee-rokonszenvének volt az, amikor 1010-ben Rooseveltet fogadta. Bár ha Roosevelt akkor már megvált az Egyesült Államok elnöki méltóságától, az öreg uralkodó olyan figyelemmel környezte, hogy az még az ő angolszász flegmájára is mély benyomást tett. Ferenc József, aki — hallatlan kegy! — megengedte, hogy amerikai vendége redingote-ban és színes nyakkendőben tisztelegjen előtte, valósággal elkápráztatta Hooseweltet, aki így nyilatkozott előttem: — Mindaz, ami eddig történt velem, elhalványodott amellett a negyedórás kihallgatás mellett amelyet az önök uralkodója engedélyezett nekem. Íme ő az, akit én igazi uralkodónak nevezek! A királyság megtestesülése! Tökéletesen megértem most már nemcsak azt, hogy a népei szeretik és tisztelik, hanem azt is, hogy a szíveikben első helyen van az Isten után! Még egy amerikai is, odakinn Amerikában is, térdet hajtana előtte! Érthetőleg sokkal epizodikusabbak voltak Ferenc József összeköttetései az Európán kívül eső uralkodókkal. Mindenféle szimit vendégül látott közülök, egyiptomi khedivéket, abesszíniai sejkeket, perzsa sahokat, indiai maharadzsákat, sziámi királyokat, kínai és japáni hercegeket, délamerikai uralkodókat; mindannyival szemben nagy megbecsüléssel és jóindulattal viseltetett, a japánokkal szemben különösen. A japánokat csodába azért az ügyességért, amelylyel öreg szokásaikat és évszázados lerendezésüket össze tudták egyeztetni Európa intézményeivel és találmányaival. — Figyeljék meg a japánokat, — mondotta nem egyszer, — sok tekintetben méltók arra, hogy mestereink legyenek. És jegyezzék meg azt, amit mondok, ők lesznek azok, akik nem egy olyan világkérdést meg fognak oldani, amelynek a megoldására az európaiak képtelenek lesznek, ha továbbra is úgy elmerülnek az iszapban, mint ahogyan ezt szokták. Amint ebből a vázlatos rajzból is kivehető, az öreg uralkodó nyitott szemmel figyelte mindazt, ami a külföldön történt és pedig nemcsak a szemével, hanem a szívével figyelte a dolgokat, mert soha sem alkudozott a rokonszenvével. Otthonülő ízlése és a tradíciókhoz való ragaszkodása mellett akármilyen Lehetetlen gazdasági politika. Irta: Báró Szterényi József. Szinte hihetetlennek tetsző közlést olvastam. E szerint a mezőgazdaság hivatott érdekképviseleti szervezetének ülésén a közélelmezési miniszter bejelentette volna, hogy a jövő évi búzaexportra vonatkozó rendelkezések megtételénél ugyanazok a szándékai, mint az idén és az exportból befolyó jövedelmet ez alkalommal is az államkincstár számára akarja biztosítani. Megnéztem, nem-e múlt évi újság került valahogyan a kezembe. Annyira hihetetlennek tetszett ez a nyilatkozat. Nem, mostani volt, tegnapról szóló. Most aztán igazán nem értem a dolgot. Mert bár nem tartozott az új rendben a ritkaságok közé, hogy a kormány tagjai egymás rendeleteit keresztezték és az egyik miniszter homlokegyenest az ellenkezőjét tette, mint ugyanakkor egy másik társa, mégsem tartom lehetségesnek, hogy abban a kétségbeejtően nehéz időben, melyben ma az ország van, szemben a miniszterelnök lekötéseivel és ezek alapján a pénzügyminiszterrel együtt tett ismételt ünnepélyes kijelentéseivel az egyik miniszter előállhasson azokat egyszerűen halomra elöntő nyilatkozattal. Bár megszoktuk már a következetesség teljes hiányát kormányzati politikában, mégis lehetetlennek tartottam volna, hogy amikor még jóformán meg sem száradt a tinta annak a londoni pénzügyi jegyzőkönyvnek aláírásán, melyben a kormány kötelezte magát, készségét jelentette ki kereskedelmi szerződések kötésére, sőt e részben külön jóakarat tanúsítása is, nehogy úgy tűnjön fel, mintha Magyarország az oka, ha nem tér vissza a rendes kereskedelempolitikai rendszerhez és a vállalt kötelezettség okmányai még nem is juthattak az alkotmányos tényezők elé, mégis lehetetlennek tartottam volna, hogy a kormánynak egyik tagja máris állást foglaljon olyan irányban, mely ama pénzügyi jegyzőkönyv alapját képező pénzügyi bizottsági jelentés úgynevezett tanácsainak egyik igen fontos részével egyenesen szembehelyezkedik és szinte egy évre előre leköti magát homlokegyenest ellenkező irány követésére. Ez még a mi viszonyaink között is kissé erős dolog. Miről van itt szó? A miniszterelnök és a pénzügyminiszter ismételten kijelentették a londoni és párizsi tárgyalások kapcsán, hogy végre visszatérünk a rendes kereskedelmi és forgalmi politikához, a behozatali és kiviteli tilalmi rendszert fokozatosan megszüntetjük és így tovább. Vagyis hitvallást tettek a gazdasági szabadság gyakorlati követése mellett. Bel- és külföldön nagy megnyugvást keltettek ezek a nyilatkozatok, annyira, hogy nagy külföldi világlapok, melyeknél a gazdasági politika fontosabb szokott lenni a napi politikánál, vezércikkekben ünnepelték a magyar kormány korszakalkotó elhatározását. A népszövetség pénzügyi bizottsága alapvető fontosságúnak tartja az államok egymással való normális gazdasági forgalmának visszaállítását és súlyosan elítéli az eddigi magyarországi kiviteli politikát. Ellenben a közélelmezési miniszter leköti magát a jövő gazdasági évre, tehát még egy évre a kötött gazdasági rendszer további fenntartására és a búzakivitelnek ugyancsak állami úton való eszközlésére. Hogy ugyanazon az ülésén annak a mezőgazdasági érdekképviseleti szervnek elhatározták, miszerint a mezőgazdaság pártfogolni fogja a kormánynál a külföldi gabona őrlés és liszt alakjában való kivitel céljára való behozatalának megengedését, amivel csak arról tett tanúságot, hogy az ország általános gazdasági érdekeit elfogulatlanul tudja méltányolni, ez szemben a közélelmezési miniszter búzakiviteli terveivel, csak kedves helyzetkép. Nem minden pikantéria nélküli, sőt a helyzethez tartozik, hogy ugyanakkor teszi aközélelmezési miniszter úr ezt a hazai közgazdasági életre nézve biztató kijelentést, amikor a pénzügyminiszter a malmokkal nagy pénzügyi tranzakciót köt a jövő évi lisztkivitel terhére igen tekintélyes devizaelőlegnek a kincstár rendelkezésére bocsátása iránt. Amire nem lenne szükség, ha már rendes gazdasági életet élnénk. Amit azonban végre mégis csak elérni akarunk, amihez egyszer már mégis csak el kell jutnunk. Ennek érdekében tiltakozunk a kötött gazdasági rendszernek csak egy nappal is tovább leendő fenntartása ellen, mint amenynyire az épen okvetlenül szükséges. A szükségesség időhatára a kereskedelmi szerződések megkötésének időpontja. Amelyek talán csak mégsem lesznek olyan távol, hogy egy évre előre lehessen ellenkező lekötéseket tenni. És tiltakozunk az állam ehhez fűződő külön gazdasági tevékenysége ellen is, mely lehetetlenné teszi a normális gazdasági életet. Mely lehet eredményes egyesek részére, de amely végeredményében káros az országra. Szabad gazdasági szellemet kérünk végre, egy kis szabad levegőt. Legyen vége már egyszer annak az állami gyámkodásnak, mely végig az egész vonalon csődöt mondott. Sokkal komolyabb időket élünk, semhogy ilyen tervekkel foglalkozhassak a kormány. Azokat az összeroskadásig menő terheket, melyeket a magángazdaság az ország pénzügyi kibontakozása érdekében elviselni lesz kénytelen, csak úgy fogja elbírni, ha megszűnnek a széklyók, melyek eddig szabad mozgásában akadályozták. Pénzügyi kibontakozás kötött gazdaság mellett lehetetlen. Ha így akarunk tovább kormányozni, kár volt Londonba menni.