Pesti Hírlap, 1924. május (46. évfolyam, 84-105. szám)
1924-05-06 / 84. szám
vau. A sajtó elnémítása. Sorsdöntő események torlódtak össze heteken át, s mi némaságra voltunk kárhoztatva. A legrosszabb időben oktalanul felidézett bérharc és ehhez kapcsolódó hatalmi kérdés hetekre megszüntette az összes hírlapokat. Saját hibánkon kívül nem szolgálhattuk közönségünket és az ország érdekét. Erőszakos kézzel széttépték azt a kapcsolatot, mely bennünket olvasóink százezreivel összeforrasztott. Megakadályoztak abban, hogy minden reggel bekopogtathassunk olvasóink ajtaján, pontosan hírt adhassunk a világ eseményeiről és számonkérésük a hatalom birtokosairól, miként kormányozzák az ország sorsát. Soha még szedősztrájk alkalmatlanabb időben nem következett be, mint most. Mert amikor az állam pénzügyi egyensúlyának helyreállításáról, Magyarország megmentéséről, a kormány diktátori hatalmáról, az önálló magyar jegybankról, külföldi és belföldi kölcsönökről, adókról volt szó, százszoros szükség lett volna az éberen őrködő és bátran megnyilatkozó független sajtóra. És mialatt minket némaságra kárhoztattak, az alatt jövendőnkre döntő fontosságú események történtek: megszavazták a kormány szanálási terveit, anélkül, hogy a terheken javítottak volna. A Pesti Hírlap ankétjét is félbeszakították, s így csak közjogi téren, a diktátori hatalom megszüntetésében, érhettünk tirdalmas sikert. A további javítást megakadályozta a sztrájk, aztán elkövetkezett a hírlapok szünete alatt, az országos sötétségben, a nemzeti jegybank megalapítása. Ez az országos ügy is megsínylette a sajtó hiányát. Aztán megérkezett Amerikából Smith a főbiztos, kit szintén országos némaság fogadott. Csak azok idézhették elő ily kritikus időben a sajtó világosságának eloltását, kik szeretik a sötétséget. Megállapítjuk tehát, hogy a szedősztrájkból az országnak kára van. Ilyen nagy kérdésekkel, nehéz problémákkal és országos érdekekkel szemben _ háttérbe kellett volna szorulni a szedőmunkások és munkáltatók közötti bérharcnak és a szakszervezeti vezetőség és főbizalmi testület közötti hatalmi mérkőzésnek. Mily kicsinyes dolgok ezek az egész nemzet létkérdéséhez képest, ami most kockán forog. Végre is a sajtónak nem az a fő hivatása, hogy kenyeret adjon egy pár száz, vagy ezer embernek, akár munkáltatónak, akár munkásnak, hanem az a fő hivatása, hogy az országot szolgálja és munkáltatóknak, valamint munkásoknak anyagi áldozata és erőmegfeszítése mellett is fenntartsa azt a világosságot, amelyre az országnak szüksége van. A közvéleménynek két fő megnyilatkozási helye van. Az egyik a nemzetgyűlés, a másik a sajtó. És épen a mai időkben még a nemzetgyűlésnél is sokkal nagyobb szükség van a független sajtóra, mert ez hivebb és szabadabb kifejezője a közvéleménynek. A parlamentben pártok és frakciók álláspontját, vagy érdekeit képviselik nagyrészt a honatyák. Különösen a mai nemzetgyűlés, mely nem tiszta választásokon született, nem hű kifejezője a közvéleménynek. Sokkal inkább az a független hírlap, mert ez a legtisztább választáson lesz a közvélemény manidatáriusa. Mert az a legtisztább választás, amikor az előfizetők maguk választják ki az újságjukat. Az olvasóközönség bizalmából élő független lapok képviselik a nemzetet, s ellenőrzik a kormányt és a nemzetgyűlést. Ennélfogva a független sajtó nem csupán a munkások és munkáltatók vállalata, hanem közjogi faktor és hivatalos funkciót végző tényező. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a közvéleménynek szócsöve, kormányoknak, hatóságoknak és nemzetgyűlésnek ellenére, a független sajtó, minden megszakítás nélkül teljesíthesse hivatását. Lehetetlenné kell tenni, hogy heteken, esetleg hónapokon keresztül ne jelenjék meg hírlap és nyilvános ellenőrzés nélkül kormányozzák az országot Különösen képtelenség abban az országban ez, ahol annyi a tennivaló, mint rálunk. A meddőn elpocsékolt hetek tanulságából le kell vonni azt a következtetést, hogy gondoskodni kell a hírlapok pontos megjelenéséről. Lehetetlenné kell tenni, hogy oktalanul felidézett bérharc, vagy hatalmi kérdés elnémíthassa a sajtót. Elsősorban a munkásságnak és munkáltatóknak hivatása ez, de ha nem sikerül a munkásság kívánságait összeegyeztetni a munkáltatókon keresztül az előfizető közönség jogos érdekeivel, akkor egyfelől a kormánynak, másfelől magának a polgári társadalomnak kell gondoskodnia célszerű módokról, amelyekkel az országnak és az olvasóknak igényei kielégíttessenek. Történt kísérlet egy kollektív polgári lap előállítására, melyet maguk a nyomdafőnökök nemes fáradozása hozott létre. Ez is jobb volt a semminél. De az ország érdeke, hogy a sajtószabadság, amely azt mondja, hogy „gondolatait sajtó útján mindenki terjesztheti", megóvassék még a sztrájkokkal szemben is. Az újság ép oly közszükségleti cikk, mint a mindennapi betevő falat, mint a szomjúságot oltó viz és mint a sötétség ellen harcoló világosság. /yj^"' ^ " UÁJ. ifci JIPCL iiéík&znmp 2000 BUDAPEST, 1924. XLVI. ÉVFOLYAM, 84. (15,38?)'82AZ! ELŐFIZETÉSI ALAK : •figy hóra.. 40.000 korona Negyedévre 120.000 korona Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvarokon 2000 korona, vasárnap 3000 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. EDD, ÁJUS 8. Kiadott hajdttvukon . IESRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ« HIVATAL ÉS NYOMDAI Bpeat Vilmos császdrat 7& FIÓKKAB*ÓHIVATALt Bud"i»o)»t p»-«i*K»t .Vr"»t h M szanálás törvényének javitása* A. festi Kiriap ciítszeinek közjogi sikere. Erőszakkal megakadályoztak abban, hogy folytathassuk országos akciónkat a kormány szanálási tervének javítására. Pedig azon az úton voltunk már, hogy jelentékenyebb eredményeket érjünk el. Miután azonban a független polgári sajtót elnémították, az ellenzék nagy része pedig a javaslat szakszerű javítása helyett a sablonos általános politikai támadásokkal töltötte el a drága időt, a kormánypárt a legfontosabb részletes tárgyalást elhanyagolva, nagyon kevés változtatással hajtotta keresztül a szanálás javaslatát. Ezért aránylag. kevés eredményt tudtunk elérni, főképen az anyagi terhek könnyítése tekintetében. Teljes sikert ért el azonban a Pesti Hírlap avval a kezdeményezésével, hogy az alkotmányjogi aggodalmak eloszlatására a kormány diktátori hatalmát megszorítsák, a parlamenti ellenőrzést hatályosabbá tegyék s e célból módosítsák a törvényjavaslatot. Amit Bethlen elfogadott követeléseinkből, az minket teljesen nem elégíthet ki gazdasági tekintetben, de örömmel és elégtétellel jelenthetjük, hogy a Pesti Hírlap közjogi követeléseit teljesítették a szanálási törvényben, nevezetesen elfogadták azt az indítványunkat, hogy a javaslatban említett pénzügyi bizottság helyett az egész szanálás ellenőrzésére a nemzetgyűlés külön ellenőrző bizottságot alakít s s ennek köteles a kormány mindama intézkedéseit előzetesen bejelenteni, amelyek az ország alkotmánya szerint a törvényhozáshatáskörébe tartoznak.. Elfogadták azt az indítványunkat is, hogy az ellenzék is képviselve legyen a bizottságban, s hogy ez a nemzetgyűlésnek elnapolása alatt és annak feloszlatása után is működjék, az utóbbi esetben az új törvényhozó testület összeilléséig. Olvasóink emlékeznek ama cikkünkre, melyben a közjogi aggodalmak eloszlatására s a kormány diktátori hatalmának megszorítására konkrét indítványt tettünk. Itt közöljük most a nemzetgyűlés által elfogadott új paragrafust, mely szóról-szóra törvénybe iktatja a Pesti Hírlap indítványát: „Azokban az esetekben, amelyekben olyan intézkedésekről van szó, amely felől a határozás az ország alkotmánya értelmében a törvényhozás hatáskörébe tartozik, a tervezett intézkedést a kormány a nemzetgyűlés által e célra külön alakítandó ellenőrző bizottságnak előzetesen bejelenteni köteles. Ez a bizottság 33 tagból áll, elnökét saját kebeléből maga választja. A bizottság mind a nemzetgyűlés elnapolása alatt, mind annak feloszlatása után is működik, utóbbi esetben az új törvényhozótestület összeilléséig. A bizottság az alkotmányos ellenőrzést azon intézkedések felett, amelyeket a kormány a jelen törvény 3. §-ában, valamint a 2. §. kiegészítő részeként e törvényhez csatolt mellékletekben foglalt rendelkezések végrehajtása során lesz, vagy tervez, a következőkben gyakorolja. A kormánytól felvilágosításokat kérhet, amelyeket ez köteles megadni: az államháztartás egyensivlodnak hunyredet'fS'tt célzft program végrehajtásával kapcsolatos egyes ügyeket megvizsgálhatja, az erre vonatkozó számadásokat átnézheti; figyelmeztetheti mind a kormányt, mind a nemzetgyűlést, a program végrehajtása körében esetleg észlelt hiányokra, végül ezek alapján javasolhatja a nemzetgyűlésnek a kormány bözlösségre vonását A kormány a fent előadottak szerint tett vagy tervezett intézkedéseit a bizottságnak ebben az esetben is köteles előzetesen bejelenteni, ha az intézkedés szükségességének időpontjában a nemzetgyűlés nem ülésezik. A bizottság köteles határozatáról a nemzetgyűlésnek három napon belül jelentést tenni; ha pedig a nemzetgyűlés nem ülésezik, akkor a jelentést, a legközelebbi ülésen kell megtenni. A bizottság tárgyalási rendjét a házszabályok keretén belül önmaga állapítja meg." Amidőn tehát elégtétellel vesszük tudomásul, hogy a kormány és a nemzetgyűlés magáévá tette a közjogi álláspontunkat, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy lényegesen nem javítottak a szanálási terv többi részén. Ennélfogva magát a törvényt és az öt félévre hevenyészett hiányos költségvetést rossznak tartjuk és ígéretet teszünk az ország közönségének, hogy a küzdelmet az egész szanálási terv javítására folytatni fogjuk. Követelni fogjuk továbbra is azt, hogy az államháztartás egyensúlyát ne az adók emelésével, hanem a kiadásokban való takarékossággal érjék el. A külföldi kölcsönzőknek és az antantnak az ellen semmi kifogása sem lehet, ha az államháztartás egyensúlyát úgy állítják helyre, hogy ezáltal ne tegyék tönkre az összes magánháztartásokat. Folytatni fogjuk a küzdelmet, hogy a kormány olyan gazdasági politikát csináljon, hogy az állampénztár papiros egyensúlyába ne puszta ••"- árok s az egész gazdasági élet. Good óva inti a britt kormányt attól,"hogy hamis William Good cikksorozatot is a Tirstessen Maagyarorszgról. London, máj. 5. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) William Good, a Timesben ma cikksorozatot kezdett Magyarországról. Első cikke a választójoggal és a „fehér terror''-ral foglalkozik. Ebben azt fejtegeti, hogy a Clark és Magyarország között 1919-ben létrejött megállapodás csupán az alkotmányozó nemzetgyűlési választásokra vonatkozott és a trianoni szerződés aláírásával ez is hatályát vesztette, információktól félrevezettetve, habár jóaikaratúlag is Magyarország belső ügyeibe avatkozzék. Az bizonyos, hogy Magyarországon a titkos választói jog nincs meg, amennyiben csupán a városokra van korlátozva és az ország többi része nyíltan szavaz, azonban azután a rendkívül gyors iramú lépés után,amit a régi Magyarország Kun Béláig megtett, teljességgel érthető, hogy most erősen fékezni kell az iratot és a d^aprokratikus berendezkedésre csak lassan lehet áttérmni^4$in(tene*etre azonban Magyarországnak a joga. hdlfcy erről döntsön.