Pesti Hírlap, 1924. június (46. évfolyam, 106-128. szám)

1924-06-01 / 106. szám

BUDAPEST, 1934.­­ ELŐFIZETÉS­I ÁRAK: Egy bóra.. 40.000 korona. Negyedévre 120.000 korona. Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvaro­don 2000 korona, vasárnap 3000 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. JUH. XLVIR ÉVFOLYAM, 106. (15,411) SZÁM. IRLAP ANAP, JUNIUS I. fj Kiadótulajdonosok 1 ° LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ* HIVATAL ÉS NYOMDA» Bpest, Vilmos császár-ut 79. FIÓKKI­ADÓHIVATAL» Budapest, Erzsébet-körut Ii Szomorú elseje. A régi jó világban, ahol az uri szegény­iséget a boh­émség derűje ragyogta be, rózsa­színű felhő között hasadt ránk minden hó el­sejének hajnala. Havonta legalább volt egy nap, amikor az ország egész intelligenciája mosolyoghatott, minden úricsalád jól lakha­tott, sőt még az ábrándozás sem volt az élet megrontója, mert minden elsejére lehetett áb­rándozni­­egy tiszta gallérról, vagy egy haris­nyáról. Pár "éve tart az elátkozott korszak,­­ "­amelyben a hónap első napja is elvesztette va­rázsát, s ez is komor nélkülözések szürke ron­gyaival takaródzik. Sőt, amióta kitalálták a honmentésnek „szanálás" nevezetű fajtáját,­­az egészséges magyar nyelven nem is lehet ki­fejezni ezt a beteg állapotot), azóta a kormány­nak sajátságos emberkínzó passziója van,­ min­den l­ó elsejére csinál valami hivatalos árdrá­gítást, csinál egy fekete elsejét, amelyen gyászba borul a család apraja, nagyja, mert ismét megnehezedett a különben is terhes élet. Június elsejére szomorú elsejét csinált az országnak a kormány. Ismét hivatalosan drágította az életet, s megnehezítette a leg­primitívebb életszükségletek kielégítését is. Valamelyik pénzügyminiszter — a sok közül ki emlékszik rá, hogy melyik? — azt jósolta, hogy súlyos megpróbáltatásokon kell keresztülmen­nünk. Nos, a kormány ezt az egyetlenegy ígé­retét és jóslását csakugyan beváltották. Az _­­nyon clerű meglepetések után megérdemelné a­­ kor­mány, hogy az összes minisztereket pénz­ü­e vagy manis­zter­­­tek neveznék ki, mert nemsokára ez lesz a legodiózusabb cím. AA-ffi'­A ^ '-.-­ ha ...fehezités('nek egész processszumát íciim muco is terünk. A hivata­los árdrágításoknak terjedelmes leírása any­nyira megdrágítaná magát a lapot, hogy azt nem lehetne kibírni. Azért most csak azokat az árdrágításokat panaszoljuk, amelyek a legsú­lyosabbak, mert a magándrágításoknak egész sorozatát vonják maguk után és amelyeket igazán könnyen el lehetett volna kerülni. Csak a régi hagyományok költséges bürokráciáját élelmes kereskedelmi szellemmel kellett volna felváltani. Június elsejére mérte a nemzetre a kormány azt az újabb csapást, hogy ötven százalékkal felemelte a vasúti jegyek árát, s igen tetemesen emelte az áruszállításnak, a postának és telefonnak díjait is. Ez életszük­ségleteknek drágítása már nem egyszerű ár­drágítás, hanem minősített kormányzati baklö­vés. Nevezetesen épen ezen a területen kipró­bált tapasztalatok állanak rendelkezésre, ame­lyeken okulni kellett volna a miniszter urak­nak, de ezek, úgy látszik, még most is csak a rájuk bízott ügyek tanulmányozásával van­nak elfoglalva, mikor már nyakig úszunk és szinte fuldoklunk a szanálásban. Nem is kel­lett volna nekik nagyobb költséges tanulmányi utazásokat tenni francia frankkal és angol fonttal, csak Bécsből kellett volna kölcsön­kérniük azt a sémát, sablont, vagy mintát, ami­vel odaát „kereskedelmesítették" a vasutakat, s ezzel tüntetik el a nagy deficitet, anélkül, hogy havonta emelnék az összes tarifákat, a­mivel minden hónapban amputálnak az eleven gazdasági életünkből egy-egy nagy darabot. És az ilyen kuruzsló szakértelem mellett cso­dálkozni fognak a miniszter urak, hogy egész közgazdaságunk el fog vérezni és csendesen kimúlik. Az a módszer, hogy havonta emelik a vasút, posta, távírda és telefon árait, s ezáltal az éltető levegőt vonják meg a gazdasági élet­től, a legnagyobb szegénységi bizonyítvány a kormány szociális politikájáról. Úgy tűnik fel, mintha a régi és újabb keletű oligarchák kor­mányoznák az országot, akik maguk abszo­lúte nem ismerik a szükséget, tehát nem is is­merhetik az életet, s így tájékozatlanul dobál­gatják ki a drágító rendeleteket. Az életet nem ism­erő, a társadalom életviszonyaival nem számoló politika nem lehet életrevaló. Nincs is élet­jogosultsága. Mintha előkelő idegenek és uk­ laikusok szabályoznák a szegény milliók életét. Ha­ külföldön bármely szanálásra szo­ruló országban a vasútnál, postánál, távirdá­nál és telefonnál abszolúte más reformot és mentő gondolatot ki nem tudnának eszelni ez intézmények parancsoló urai, akkor huszon­négy óra alatt eltávolítanák állásaiból. Ausz­triában a szanálás terveinek első perceiben külföldről vasúti szakértőket hivattak, s azo­kat beültették az osztrák államvasutak vezeté­sébe. Ott tudják a javításnak az ábc-jét, amely azt mondja, hogy ha valaki nem jól csinál va­lamit, akkor először is el kell arról a helyről távolítani és szakértőt kell odatenni. Magyar­országon ezzel homlokegyenest ellenkező hiva­talos divat van. Itt ha valaki nem felelt meg egy állásban, akkor azt körömszakadtig tart­ják ott és ha már a körme is leszakadt az állá­á­sának tartásában, akkor a kormány legfőbb állami gondja, hogy jó barátait milyen magas állásokba helyezze, a miniszterekről nem is szólva, mert azoknak örök megbukhatatlansá­gát már kieszelték abban a közjogi abszurdum­ban, hogy egyszerre három minisztert raktak a pénzügyminiszternek. A sok felesleges magasi tisztviselő, s ezek között például a főudvar­­nagyi bíróság vezetői talán alakíthatnának egy­ külön kieszelő, tanulmányozó és másoló hiva­talt, amely osztrák példára igazi kereskedelmi vállalatokká tenné a magyar vasutat és postát. De ha olcsóbbért hajlandó a kormány helye­sebb vasúti politikát csinálni, talán legköze­lebb találhatná a Baross Gábor gyönyörű pél­dáját, amivel megmutatta, hogyan lehet épen olcsóbb tarifával nagyobb forgalmat, több jö­vedelmet és eleven gazdasági életet teremteni. A német néppárt a szakértői javaslat sürgős végrehajtását követeli. Á állásfoglalás Stresemann kü­l­üig­yi minisztersége mellett. A politikai helyzetben a polgári block alakí­tásáról szóló tárgyalások meghiúsulása után teljes tanácstaanság uralkodik. A B. Z. am. Mittag szerint más megoldás, mint a Marx—Stresemann-kormány visszatérése, nem lehetséges, legfölebb ebben mások­ra ruházzák a belügyi, gazdasági és igazságügyi tárcát. Ennyire azonban a dolgok még nem halad­tak előre, mert a német néppárt a legutóbbi napok­ban világosan megmutatta, hogy a német nemzetiek nélkül az eddigi alapon nem hajlandó kormányt ala­kítani, hanem azt kívánja, hogy a jobboldal felé velő eltolódás, melyet a választások előidéztek, fel­tétlenül figyelembe vétessék. A tárgyalásokat min­den esetre újra meg kell kezdeni Berlin, máj­ 31. A német néppárt birodalmi gyűlési frakciója határozatot fogadott el, amelyben a legélesebben visszautasítja a dr. Stresemann kül­ügyminiszter elleni támadásokat. A frakció helyesli Stresemann politikai tevékenységét és külügyminisz­teri munkáját. Tárgyi okoknál fogva ajánlatos, hogy személyváltozással ne keltsék egy külpolitikai irány­változás látszatát. A német néppárt birodalmi gyűlési frakciója azon a határozaton kívül, amelyben dr. Stresemann miniszterségéhez való ragaszkodását fejezi ki, még egy határozati javaslatot fogadott el, amely ezeket mondja. A német néppárt birodalmi gyűlési frakciója eddig abban a hitben élt, hogy a német nem­zetiek ép­úgy, mint a német néppárt, az eddigi külpoliti­ka irányelveinek fenntartása mellett egybe akarják zsimfiziteni az. (1*9**1) polgári erőket, mert az egész külpolitikai helyzet és a német birodalom gazdasá­gi állapota a szakértői jelentés elfogadását és sür­gős végrehajtását parancsolóan követeli. A német nemzeti pá­rt határozatának közlése a német nép­párt fáradozásait terméketlenségre kárhoztatta. A frakció hétfőn értekezletet tart, amelyre tagjait táv­irati úton hívta egybe, hogy az új helyzettel szem­ben állást foglaljanak. A német nemzeti párt birodalmi gyűlési frak­­­ciójának tegnapi határozatával kapcsolatosan német nemzeti körökben azt állítják, hogy ez a határozat a nagy polgári blokk eszméjének elutasitását jelenti. A­­rany-sárkány* Regény. Irta : Kosztolányi Dezső. Egymásután sunnyogtak be a kicsinyek, többször, mélyen meghajolva. A nagyobbak csak köszöntek. — Takarodjanak be az osztályokba. Már a harmadikat is elcsöngették. Mindig ezt szokta mondani. De most is hazudott. Csak az elsőt csengették el. — Kié ez a sárkány? A piroshajú fia jelentkezett, valami har­madikos. Alig látszott ki a többi diák közül. Nem bírt a sárkánnyal, mely ide-oda lökte őt, maj­dnem a levegőbe röpítette. — Tegyék ezt el valahová. Csajkás Tibor, ki mindig szolgálatkésznek mutatkozott tanárjaival szemben, foga közé szorította a fehér orgonaágat, melyet magával hozott az erdőből s átvette a harmadikostól az imbolygó-bukdácsoló sárkányt. De ő sem bol­dogult vele. Vili kikapta kezéből, a gimnázium kapuja elé húzta s ott ügyesen, gyorsan egy fatörzshöz kötözte, hogy iskola után haza­vigyék. A madzagos orsót a földre dobta. Pár perc múlva kiürült az ucca. A diá­kok bementek a gimnáziumba s megvitatták, mi minden történt ma: pisztollyal lőttek a vá­roserdőn, sóskiflit, virslit reggeliztek, cigány­zenét, tű­zoltóbandát hallottak, leányokkal be­széltek, láttak májusfát is, de mégis a sárkány, az arany­sárkány, az volt a leggyönyörűbb. Novák Antal sütkérezett a kapu előtt s nyolctól­ kilencig nem lévén órája, rágyújtott egy erős virzsiniára. Mindig erős virzsiniát­ szivott. Ő is megbámulta a csodát, mely igy kö­zelről­ még nagyobbnak tetszett, amint le-Q­viathán-testével kipányvázva kóválygott a gim­názium kupoláján, közvetlenül a szentkereszt fölött. — Még elviszi a szél — figyelmeztette Novákot Tálas Béla. Novák a magasba nézett, hunyorogva a napfénytől. — Nem — válaszolta, — most már semmi szél sincs. Teljes a szélcsönd. Aztán jól kikötötték — és megtapogatta a fatörzsön a madzag vastag bogait. III. Amint a diákok ebből a fényes reggelből beléptek a régi, rozoga gimnázium előcsarno­kába, minden elsötétedett előttük. Nem láttak semmit. Úgy érezték, hogy­ hirtelen megvakultak, úgy érezték, hogy még éjszaka van. Azonkívül fáztak is. Ez a kongó, széles előcsarnok, mely káni­kulában is hideg, most valami pince-leheletet küldött feléjük s egy szagot is, azt a régen­ ismert iskolaszagot, mely irkákból, szivacsok­ból, krétából, porzóból, meg az elsavanyodott tintából bűzölög és elémelyiti a gyomrot." Káprázó szemük lassanként különböztette meg a tárgyakat, a faliórát, szigorú mutatói­val, egy ugró-pokrócot a tornacsarnok előtt és az üvegezett szekrényt, melyben római bigák, quadrigák gipszmása állott. Fölötte a klasszi­kusok mellszobrai sorakoztak, kiket személyes ellenségüknek tekintettek, a latin és görög "re­mekírók, olyan fakó, zöldes-szürke arccal,­ mint a rákbetegek. Gergely, az iskolaszolga, a csengőt rázta­, másodszor csöngetett, a háromnegyed nyolcat. 41

Next