Pesti Hírlap, 1924. június (46. évfolyam, 106-128. szám)
1924-06-01 / 106. szám
BUDAPEST, 1934. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy bóra.. 40.000 korona. Negyedévre 120.000 korona. Egyes szám ára helyben, vidéken és a pályaudvarodon 2000 korona, vasárnap 3000 korona. Külföldön kétszeres az előfizetési ár. JUH. XLVIR ÉVFOLYAM, 106. (15,411) SZÁM. IRLAP ANAP, JUNIUS I. fj Kiadótulajdonosok 1 ° LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ* HIVATAL ÉS NYOMDA» Bpest, Vilmos császár-ut 79. FIÓKKIADÓHIVATAL» Budapest, Erzsébet-körut Ii Szomorú elseje. A régi jó világban, ahol az uri szegényiséget a bohémség derűje ragyogta be, rózsaszínű felhő között hasadt ránk minden hó elsejének hajnala. Havonta legalább volt egy nap, amikor az ország egész intelligenciája mosolyoghatott, minden úricsalád jól lakhatott, sőt még az ábrándozás sem volt az élet megrontója, mert minden elsejére lehetett ábrándozniegy tiszta gallérról, vagy egy harisnyáról. Pár "éve tart az elátkozott korszak, "amelyben a hónap első napja is elvesztette varázsát, s ez is komor nélkülözések szürke rongyaival takaródzik. Sőt, amióta kitalálták a honmentésnek „szanálás" nevezetű fajtáját,az egészséges magyar nyelven nem is lehet kifejezni ezt a beteg állapotot), azóta a kormánynak sajátságos emberkínzó passziója van, minden ló elsejére csinál valami hivatalos árdrágítást, csinál egy fekete elsejét, amelyen gyászba borul a család apraja, nagyja, mert ismét megnehezedett a különben is terhes élet. Június elsejére szomorú elsejét csinált az országnak a kormány. Ismét hivatalosan drágította az életet, s megnehezítette a legprimitívebb életszükségletek kielégítését is. Valamelyik pénzügyminiszter — a sok közül ki emlékszik rá, hogy melyik? — azt jósolta, hogy súlyos megpróbáltatásokon kell keresztülmennünk. Nos, a kormány ezt az egyetlenegy ígéretét és jóslását csakugyan beváltották. Az _nyon clerű meglepetések után megérdemelné a kormány, hogy az összes minisztereket pénzüe vagy manisztertek neveznék ki, mert nemsokára ez lesz a legodiózusabb cím. AA-ffi'A ^ '-.- ha ...fehezités('nek egész processszumát íciim muco is terünk. A hivatalos árdrágításoknak terjedelmes leírása anynyira megdrágítaná magát a lapot, hogy azt nem lehetne kibírni. Azért most csak azokat az árdrágításokat panaszoljuk, amelyek a legsúlyosabbak, mert a magándrágításoknak egész sorozatát vonják maguk után és amelyeket igazán könnyen el lehetett volna kerülni. Csak a régi hagyományok költséges bürokráciáját élelmes kereskedelmi szellemmel kellett volna felváltani. Június elsejére mérte a nemzetre a kormány azt az újabb csapást, hogy ötven százalékkal felemelte a vasúti jegyek árát, s igen tetemesen emelte az áruszállításnak, a postának és telefonnak díjait is. Ez életszükségleteknek drágítása már nem egyszerű árdrágítás, hanem minősített kormányzati baklövés. Nevezetesen épen ezen a területen kipróbált tapasztalatok állanak rendelkezésre, amelyeken okulni kellett volna a miniszter uraknak, de ezek, úgy látszik, még most is csak a rájuk bízott ügyek tanulmányozásával vannak elfoglalva, mikor már nyakig úszunk és szinte fuldoklunk a szanálásban. Nem is kellett volna nekik nagyobb költséges tanulmányi utazásokat tenni francia frankkal és angol fonttal, csak Bécsből kellett volna kölcsönkérniük azt a sémát, sablont, vagy mintát, amivel odaát „kereskedelmesítették" a vasutakat, s ezzel tüntetik el a nagy deficitet, anélkül, hogy havonta emelnék az összes tarifákat, amivel minden hónapban amputálnak az eleven gazdasági életünkből egy-egy nagy darabot. És az ilyen kuruzsló szakértelem mellett csodálkozni fognak a miniszter urak, hogy egész közgazdaságunk el fog vérezni és csendesen kimúlik. Az a módszer, hogy havonta emelik a vasút, posta, távírda és telefon árait, s ezáltal az éltető levegőt vonják meg a gazdasági élettől, a legnagyobb szegénységi bizonyítvány a kormány szociális politikájáról. Úgy tűnik fel, mintha a régi és újabb keletű oligarchák kormányoznák az országot, akik maguk abszolúte nem ismerik a szükséget, tehát nem is ismerhetik az életet, s így tájékozatlanul dobálgatják ki a drágító rendeleteket. Az életet nem ismerő, a társadalom életviszonyaival nem számoló politika nem lehet életrevaló. Nincs is életjogosultsága. Mintha előkelő idegenek és uk laikusok szabályoznák a szegény milliók életét. Ha külföldön bármely szanálásra szoruló országban a vasútnál, postánál, távirdánál és telefonnál abszolúte más reformot és mentő gondolatot ki nem tudnának eszelni ez intézmények parancsoló urai, akkor huszonnégy óra alatt eltávolítanák állásaiból. Ausztriában a szanálás terveinek első perceiben külföldről vasúti szakértőket hivattak, s azokat beültették az osztrák államvasutak vezetésébe. Ott tudják a javításnak az ábc-jét, amely azt mondja, hogy ha valaki nem jól csinál valamit, akkor először is el kell arról a helyről távolítani és szakértőt kell odatenni. Magyarországon ezzel homlokegyenest ellenkező hivatalos divat van. Itt ha valaki nem felelt meg egy állásban, akkor azt körömszakadtig tartják ott és ha már a körme is leszakadt az álláásának tartásában, akkor a kormány legfőbb állami gondja, hogy jó barátait milyen magas állásokba helyezze, a miniszterekről nem is szólva, mert azoknak örök megbukhatatlanságát már kieszelték abban a közjogi abszurdumban, hogy egyszerre három minisztert raktak a pénzügyminiszternek. A sok felesleges magasi tisztviselő, s ezek között például a főudvarnagyi bíróság vezetői talán alakíthatnának egy külön kieszelő, tanulmányozó és másoló hivatalt, amely osztrák példára igazi kereskedelmi vállalatokká tenné a magyar vasutat és postát. De ha olcsóbbért hajlandó a kormány helyesebb vasúti politikát csinálni, talán legközelebb találhatná a Baross Gábor gyönyörű példáját, amivel megmutatta, hogyan lehet épen olcsóbb tarifával nagyobb forgalmat, több jövedelmet és eleven gazdasági életet teremteni. A német néppárt a szakértői javaslat sürgős végrehajtását követeli. Á állásfoglalás Stresemann külüigyi minisztersége mellett. A politikai helyzetben a polgári block alakításáról szóló tárgyalások meghiúsulása után teljes tanácstaanság uralkodik. A B. Z. am. Mittag szerint más megoldás, mint a Marx—Stresemann-kormány visszatérése, nem lehetséges, legfölebb ebben másokra ruházzák a belügyi, gazdasági és igazságügyi tárcát. Ennyire azonban a dolgok még nem haladtak előre, mert a német néppárt a legutóbbi napokban világosan megmutatta, hogy a német nemzetiek nélkül az eddigi alapon nem hajlandó kormányt alakítani, hanem azt kívánja, hogy a jobboldal felé velő eltolódás, melyet a választások előidéztek, feltétlenül figyelembe vétessék. A tárgyalásokat minden esetre újra meg kell kezdeni Berlin, máj 31. A német néppárt birodalmi gyűlési frakciója határozatot fogadott el, amelyben a legélesebben visszautasítja a dr. Stresemann külügyminiszter elleni támadásokat. A frakció helyesli Stresemann politikai tevékenységét és külügyminiszteri munkáját. Tárgyi okoknál fogva ajánlatos, hogy személyváltozással ne keltsék egy külpolitikai irányváltozás látszatát. A német néppárt birodalmi gyűlési frakciója azon a határozaton kívül, amelyben dr. Stresemann miniszterségéhez való ragaszkodását fejezi ki, még egy határozati javaslatot fogadott el, amely ezeket mondja. A német néppárt birodalmi gyűlési frakciója eddig abban a hitben élt, hogy a német nemzetiek épúgy, mint a német néppárt, az eddigi külpolitika irányelveinek fenntartása mellett egybe akarják zsimfiziteni az. (1*9**1) polgári erőket, mert az egész külpolitikai helyzet és a német birodalom gazdasági állapota a szakértői jelentés elfogadását és sürgős végrehajtását parancsolóan követeli. A német nemzeti párt határozatának közlése a német néppárt fáradozásait terméketlenségre kárhoztatta. A frakció hétfőn értekezletet tart, amelyre tagjait távirati úton hívta egybe, hogy az új helyzettel szemben állást foglaljanak. A német nemzeti párt birodalmi gyűlési frakciójának tegnapi határozatával kapcsolatosan német nemzeti körökben azt állítják, hogy ez a határozat a nagy polgári blokk eszméjének elutasitását jelenti. Arany-sárkány* Regény. Irta : Kosztolányi Dezső. Egymásután sunnyogtak be a kicsinyek, többször, mélyen meghajolva. A nagyobbak csak köszöntek. — Takarodjanak be az osztályokba. Már a harmadikat is elcsöngették. Mindig ezt szokta mondani. De most is hazudott. Csak az elsőt csengették el. — Kié ez a sárkány? A piroshajú fia jelentkezett, valami harmadikos. Alig látszott ki a többi diák közül. Nem bírt a sárkánnyal, mely ide-oda lökte őt, majdnem a levegőbe röpítette. — Tegyék ezt el valahová. Csajkás Tibor, ki mindig szolgálatkésznek mutatkozott tanárjaival szemben, foga közé szorította a fehér orgonaágat, melyet magával hozott az erdőből s átvette a harmadikostól az imbolygó-bukdácsoló sárkányt. De ő sem boldogult vele. Vili kikapta kezéből, a gimnázium kapuja elé húzta s ott ügyesen, gyorsan egy fatörzshöz kötözte, hogy iskola után hazavigyék. A madzagos orsót a földre dobta. Pár perc múlva kiürült az ucca. A diákok bementek a gimnáziumba s megvitatták, mi minden történt ma: pisztollyal lőttek a városerdőn, sóskiflit, virslit reggeliztek, cigányzenét, tűzoltóbandát hallottak, leányokkal beszéltek, láttak májusfát is, de mégis a sárkány, az aranysárkány, az volt a leggyönyörűbb. Novák Antal sütkérezett a kapu előtt s nyolctól kilencig nem lévén órája, rágyújtott egy erős virzsiniára. Mindig erős virzsiniát szivott. Ő is megbámulta a csodát, mely igy közelről még nagyobbnak tetszett, amint le-Qviathán-testével kipányvázva kóválygott a gimnázium kupoláján, közvetlenül a szentkereszt fölött. — Még elviszi a szél — figyelmeztette Novákot Tálas Béla. Novák a magasba nézett, hunyorogva a napfénytől. — Nem — válaszolta, — most már semmi szél sincs. Teljes a szélcsönd. Aztán jól kikötötték — és megtapogatta a fatörzsön a madzag vastag bogait. III. Amint a diákok ebből a fényes reggelből beléptek a régi, rozoga gimnázium előcsarnokába, minden elsötétedett előttük. Nem láttak semmit. Úgy érezték, hogy hirtelen megvakultak, úgy érezték, hogy még éjszaka van. Azonkívül fáztak is. Ez a kongó, széles előcsarnok, mely kánikulában is hideg, most valami pince-leheletet küldött feléjük s egy szagot is, azt a régen ismert iskolaszagot, mely irkákból, szivacsokból, krétából, porzóból, meg az elsavanyodott tintából bűzölög és elémelyiti a gyomrot." Káprázó szemük lassanként különböztette meg a tárgyakat, a faliórát, szigorú mutatóival, egy ugró-pokrócot a tornacsarnok előtt és az üvegezett szekrényt, melyben római bigák, quadrigák gipszmása állott. Fölötte a klasszikusok mellszobrai sorakoztak, kiket személyes ellenségüknek tekintettek, a latin és görög "remekírók, olyan fakó, zöldes-szürke arccal, mint a rákbetegek. Gergely, az iskolaszolga, a csengőt rázta, másodszor csöngetett, a háromnegyed nyolcat. 41