Pesti Hírlap, 1924. július (46. évfolyam, 129-155. szám)

1924-07-27 / 152. szám

1024. július 11 vasárnap­. pesti hirlap »U«-­ nak. Hogy mekkora az ottani testvéreink tökéle­tessége, azt nem tudom, talán hi­s se. De ha egé­szen a fantáziára bízzuk magunkat, aikkor elsy­forma fáradsággal elképzelhetjük azt is, hogy a sárs­beliek a Pesti Hirlap cikkeit is el tudják olvasni, s meg is­ tudják érteni. Ha ellenben szoro­san tudományos, alapon akarunk maradni, akkor iis egész Jungfrau-kisérletet egyszerű agyrémnek kell mondanunk. Ha Európa összes petróleum­­készleteit s azontúl is­­százannyit a Jungfrau tö­vébe hordanák s elárasztanák véle az egész Lauterbrunken völgyet, le, egészen Interlakenig s az egészet azután meggyújtanák, még akkor se lehetne arra számítani, hogy annak fényét meg­láthassák a Mars felületén. A Mont-Everest csúcsának megmászására e tavaszon újból elindult egy expedíció. Ha annak vezetője, a legmagasabb ponton, melyet elértek, meggyújtott volna egy szál svéd gyufát, hogy jelt adjon Londonban időző barátjának, ki klubja ablakából a Himalaya irányában tekintget., úgy még ennek a vezetőnek is nagyobb kilátása le­hetne a sikerre, mint a Jungfrau kísérletezőinek. Koltsy Fái. I­IISágh­áboru magyar tálisunokai — nyugdíjban. Főleg pénzintézeteknél, közhivatalokban m­űköd­nek. — Kik teljesít Az eurónál országok titkos diplomáciájának boszorkánykonyhája kirobbantotta a háborút és a kormányok a nagy kockajátékra odavetették a leg­drágább anyagot: az embert. A hadseregek em­ber­pusztító, óriás őrlő gépezete megindult és a gépveze­tők — a vezérkar és a tábornoki kar tagjai — irá­nyították a millió csavar roppant erejű, végzetes munkáját. Nem pusztán a vezénylés sikere vagy si­kertelensége döntötte el a háborút viselők sorsát — bár a hadvezérek emlékiratai rá­mutatnak egymás hibáira, sőt vétkeire — mégis otthon, a csataterek mö­gött, és oly buzgalommal figyelték a népek az irányí­tást, mint a zengő trónokon az uralkodók. A háború végzetes befejezése után a hulla-heka­tombák fekete árnyékában a legyőzött államok vezé­reinek és tábornokainak nagyrészt le kellett oldaniok a vezénylő kardot s akik évek során élet-halál urai­k voltak, a nyugdíjazottak hatalom, nélkül való világá­ba vonultak. Csonka-Magyarország zsoldoshadseregé­r­ek sincs szüksége a régi nagy hadsereg tábornoki karára s igy a régi tábornokaink nagyobb részben már nyugdíjasok. A vagyonnal nem birók siettek el­helyezkedni polgári pályákon, mert az első esztendők­ben csak küzködve élhettek nyugdijaikból. Miként a háborúban a hivatalnokokból váltak leghamarabb fegyelmezett katonák, a tábornokok közül is legtöb­ben hivatalnoki pályán váltak be. « A világháború magyar vezérei közt elsőnek Jó­zsef királyi herceg tábornagyról kell emlékeznünk, bár nem tartozik a nyugdíjazottak közé, mert a régi hadseregünkben a legmagasabb katonai rang vise­lője. Most Magyarországon fekvő birtokait kezeli. Mindenütt megjelenik, ahol a h­áboru hőseire emlé­keznek. Egykori katonái lelkes szeretettel emlékeznek rá s mindenütt az országban, amerre jár, ünneplik. A nyugdíjazottak legismertebb alakja Tamássy­­Árpád nyugalmazott altábornagy, Przemysl hős vé­dője, aki mint tevékeny ember, hamar elhelyezkedett. A Neuschlosz-Lichtig-féle albertfalvai repülőgépgyár­nál talált tehetségének megfelelő alkalmazást, de ott viselt állását már elhagyta s azóta több irányban vál­lalt érdekeltséget. Vitéz Csanády Frigyes nyug­­gyalogsági tábor­nok, aki a 20. honvédhadosztály parancsnoka volt, a Hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek nemzeti szövetségének elnöki tisztét viselte, de később lemon­dott dr. Szurmay Sándor volt honvédelmi miniszter a „Turul" biztosító társaság elnöke. Schamschul­a Rezső nyug. tábornok Veszprémben él és a „Nyukosz" ottani főcsoportjának az elnöke. Báró Lukachich Géza nyug. tábornok Budapesten a „Nyukosz" el­nöke. A tábornoki kar tagjai közül legtöbben bankok­nál és biztosítótársaságoknál helyezkedtek el, azon­ban újabban, az általános létszámcsökkentések foly­tán sokan kénytelenek voltak megválni a bankoknál viselt állásaiktól. Bankoknál nyertek elhelyezkedést a többi közt: Pogány Antal nyug. altábornagy, Pernecky Jenő nyug. altábornagy, Mayer Pál nyug. tábornok (Hazai Bank), Kark­usa Fülöp nyug. altábornagy, Lüdgen­dorf Kázmér gyal. tábornok, Szende Ferenc nyug. al­tábornagy és Kornhuber Adolf. Biztosító­társaságoknál vállalt állást Kreibig Rudolf nyug. tábornok, aki a Magyar Országos Biz­tosító Intézet igazgatója s Lederer Henrik nyug. al­tábornagy, a „Turul" biztosító igazgatója. Vitéz Hadffy Imre nyug. tábornok Makón a Ke­reskedelmi és Iparbank részvénytársaság igazgató­sági tagja és az ottani „f­utura"-kirendeltség igazga­tója. Komárom és Mosony közt hetven hold vitézi telkén még nem gazdálkodhatik, mert perben áll. Grallert Konrád ny. altábornagy a „Nyukosz" buda­pesti főcsoportjának elnöke. Schmetzer Ferenc nyug. altábornagy, volt hon­védelmi miniszter a Magyar Köztisztviselők Fogyasz­tási, Termelő és Értékesítő Szövetségének elnöke. Henner Emil nyug. altábornagy a Rimamurányi vas­műveknél működik, Török Kálmán nyug. altábor­nagy pedig a Salgótarjáni részvény­társágnál dolgo­zik. Báró Hauer­ Lipót nyug. tábornok fűszerüzlettel bir (Újpesti rakpart 6). Gombos Mihály nyug. tábor­noknak magánvállalata van. Wieber Adorján ny. gya­logsági tábornok az egyik gyárban helyezkedett el. Dormándy Henrik nyug. tábornok részvénytársaság­nál lelt alkalmazást. Tallián Zsigmond nyug. altábor­nagy a, „Nyukosz" alelnöke, Breit József nyug. altá­bornagy a Hadtörténelmi Levéltárban — mint a „Tagyo­k" elnöke —­ a forradalmak történelmi okmá­nyait, iratait stb. dolgozza fel. Tabajdy Kálmán nyug.­tábornok somogymegyei birtokán gazdálkodik. Diplomáciai és politikai szerepet is többen tölte­nek be. Bolitska Sándor volt honvédelmi miniszter varsói lengyel követ, gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter s erre az időre szabály szerint szolgálaton­kivüli állományba helyezték. Láng Boldizsár nyug. tábornok a párizsi külképviseletünknél működik,­­Algya-Papp Sándor nyug. tábornok József főherceg udvartartásában van. Több ismert, nyugdíjazott tábornok köztisztvise helyezkedtek el. — Diplomáciai pályán Is­ének tényleges szolgálatot? túl állást visel, igy Hegedűs Pál nyug. tábornok, Jumer Dezső nyug. csendőrségi főparancsnok, Rubin Dezső nyug. altábornagy, Asb­óth litván nyug. tábor­nok, Gabányi János nyug. tábornok. Polgári foglalkozást, az még Molnár Dezső nyug. altábornagy, Bernátzky Kornél ny. altábornagy, Ge­nya László nyug. tábornok, Stadler István nyug. altá­bornagy, Schrantz Vilmos ny. tábornok Budafokon tölti napjait, Sárkány Jenő ny. tábornok, Hartha La­jos nyug. tábornok és Czitó Károly nyug altáború nagy magánzó. Dáni Balázs nyug. gyalogsági tábornok több­ közgazdasági szervnél működik, Mint Alajos a kato­nai felszámoló-bizottság elnöke, Sirchich Iléna pedig ugyanott alelnök s vitéz Balogh Sándor nyug. tábor­nok a vitézi széknél tölt be tisztet. Az új tábornokok közül vitéz Reviczky László n­yug. tábornok Debre­cenben lakik és a birtokán gazdálkodik. Pappváry Elemér nyug. tábornoknak pedig mozija van. A vi­difháború tábornoki kardból ma már keve­sen teljesíten­ek tényleges szolgálatot, a mostani tény­leges tábornokok legtöbbje harcteret járt, de háború utáni tábornok. Nagy Pál tábornok viseli a legfőbb tisztet, mert­ honvédségünk főparancsnoka. Régiek: Soós Károly gyál.­tábornok, Volt honvédelmi minisz­ter. Tánczos Gábor altábornagy (aki a határm­­gálla­pító és más antant-bizottságokkal érintkezik*­ és Bulcsú-Janky Richárd tábornok (a kormányzó­­ só­gora) főcsoportfőnök a honvédelmi minisztériumban. lfjabban tényleges szolgálatot. fejesktil táborno­­kaink: vitt V. Artner Kálmán, vitéz Balassa Béla, akit katon­ai körökben már honvédelmi miniszternek is emlegettek: Ferjentsik Ottó, Kari Béla, Kárpáti Ka­miló, Kovács­­Mailar, Konek Emil ellentengernagy, Kratochwatl Károly, Ludwig Gyula, Révy Kálmán (Tatyásay Árpád volt vezérkari főnöke), Riedl Miklós, Röder Vilmos, Totth Gábor, vitéz Thun Károly és Vass-Wiblinger Jakab (a Mária Terézia-rend lov­vagja). jubileumára kényül az Akadémia. jubiláris esztendő. — Jókai életrajza.­­ Xar­ysztiubtitis adományok az Akadémiának. Századik fordulója lesz a jövő esztendőben, hogy a legnagyobb magyar szózata életre hivta a Magyar Tudományos Akadémiát: jelentőségteljes,­­ nevezetes ünnepe lesz ez az egész magyar szellemi­­ életnek, a m­egülésére természetesen kultúránk e leg­tekintélyesebb intézete nagyban készül. Százéves ju­bileumát ugyancsak nehéz idők közepette éri el gróf Széchenyi István nagy alkotása, amikor megcsonkí­tott, lerongyolt ország súlyos válságában nehezen tud eleget tenni hivatásának. ,Az állam, amely felé any­agi szükséglet éhező torka tátong, épen a kultúrát táplálja legkevésbbé; úgy áll a helyzet, hogy ha az Akadémiát a társadalom tehetősebbjei adományaikkal nem támogatnák, a magyar tudományosság csarnoka alig bírná működé­sét folytatni. Olyan deficit állana elő ugyanis költségvetésé­ben, amivel képtelen volna megküzdeni ürömmel kell kiemelnünk azonban, hogy társadalmunkban biztatóan fölébred az érzék a Magyar Tudományos Akadémia hivatása iránt, amiről a mostanában ér­kező mind jelentősebb adományok tesznek tanú­ságot . Szinnyey József professzor úrral beszéltünk er­ről, aki a birtokán üdülő Balogh Jenő főtitkárt he­lyettesíti s aki elmondotta a Pesti Hírlap munkatár­sának, hogyan készül az Akadémia centennáriuma megülésére, nemcsak külsőségekkel, de komoly iro­dalmi és tudományos munkálkodással is. — A jubiláris esztendőnek már az elejétől kezdve, az Akadémia minden ülésén, esetleg az osz­tályüléseken is, foglalkozni fogunk felolvasásokban, értekezésekben avval a tárggyal: mik­épen hatott a Magyar Tudományos Aka­démia az egyes tudományágakra és a szép­irodalomra is? • 1925 november 3-án pedig megtartjuk jubileumi diszülésünket, amelynek megnyitóját Berzeviczy Albert elnök mondja, Balogh Jenő főtitkár pedig az Akadémia történetét olvassa föl, azonkívül mind a három osz­tály: a nyelvtudományi, történelmi, matematikai és természettudományi osztály elnökei­ (Szinnyei Jó­zsef, Csánki Dezső és Horváth Géza) tartanak felol­vasást a fenti kérdésről: a Magyar Tudományos Akadémia hatásáról szellemi életünkre. Könyvkiadó­bizottságunk is élénk tevékenységet fejt ki s min­dent elkövet, hogy a jubiláris év ter­mése gazdag le­gyen. Mint tudjuk, a jövő év Jókai születésének is százéves fordulója. Az Akadémia gondoskodott, hogy Jókai Mór életrajza és irodalmi méltatása méltó munkában megírassék s még ez évben megjelenjék. A nagyszabású művet Zsigmond Ferenc debre­ceni tanár irja s a hatalmas, mintegy 15 évre ter­jedő munka költségére 30 millió van előirányozva. Nagyobb munkát ír Melich János budapesti egyetemi tanár A honfoglaláskori Magyarországról, teljesen új kutatások nyomán. Erre mintegy 2-1 milliót költ az Akadémia. Harmadik jelentősebb kiadványa lesz dr. Karácsonyi János nagyváradi címzetes püspök A Szent Ferenc-red magyarországi történetéről szóló munkájának második kötete. (Az első kötet már ré­gebben megjelent.) Erre a kalocsai érsekség inter­kaláris jövedelméből az Akadémia 15 milliót kapott, de ezt az összeget még legalább 10 millióval meg kell toldani. Ezenkívül megjelennek az Akadémia rendes kiadványai: a Matematikai és Természettudományi Értesítő és a Mut. und Naturwissenschaftliche Be­richte aus Ungarn, amely a külföld számára készül és ott igen keresett. * — Természetes, — mondotta tovább Szinnyey professzor úr, — hogy mind e kiadást az Akadémia nem győzné rendes bevételeiből, — a társadalom se­gítsége nélkül. Hiszen bérházának jövedelmén kívül, ami ugyan most már szaporodni fog, az államtól mindössze 30 millió szubvenciót kap, mintegy 10 mil­lió korona­­ fék papírjainak jövedelme pedig számba se vehető csekélység. A mostani félévre 238 millióra rúgnak a kiadásaink, bevételünk pedig csak 185 mil­lióra irányozható elő, a deficit tehát 73 millió, ennek födözésére adományokra számítunk. S remél­hetőleg nem hiába. Ez év eleje óta kaptuk József kir. herceg 12 milliós, a kalocsai érsekség említett 15 mil­liós, a Tébé 20 milliós, a Nemzeti Bank­­10 milliós,­ legutóbb pedig a Székesfővárosi Közlekedési Rész­vénytársaság 40 milliós adományát. A legjelentéke­nyebb adomány azonban báró Kornfeld Móricé, aki elhunyt édesapja, báró Kornfeld Zsigmond emlé­kére 200 milliós alapítványt tett az Akadémia ja­­­vára. Kisebb adományok is egyre érkeznek; — mé­lyen megható például egy névtelen diák adománya, aki megtakarí­tott pénzéből 100.000 koronát küldött az Aka­démiának. — örvendetes dolog az is, — tette hozzá még a helyettes főtitkár, — hogy könyvkiadványaink is egyre jobban fogynak. A háború fokozta az olvasási kedvet és abból az Akadémiának is jutott. * Igy készül nagy ünnepére, amely az egész nem­zet nagy kulturünnepe lesz s igy folytatja munkás­ságát a Magyar Tudományos Akadémia, küzdve a jelen elmúlni nem akaró nehézségeivel. De még egy, óriási munka készül közben, az említetteken kívül, a Magyar nyelv nagy szótára, mely egész irodalmi nyelvkincsünket felöleli. Húsz esztendeje dolgozik a több kötetre tervezett munkán a szerkesztő-bizott­ság, élén Tolnay Vilmossal, az Erzsébet nőiskola ta­nárával, de még beletelik csaknem ugyanannyi idő, míg ez a rendkívüli nagy mű megjelenhetik. S. E. Parancsoljon kérem ... (Vacsoraidő. A vendéglő terraszára rásüt a hold. Természetesen nem ingyen. Killen holdfényűzési adót számítanak fel érte a vendégeknek. A terrasz egészen üres. Végre jön egy vendég. Jön, lát és győz­ ha győz fizetni.) VENDÉG (leül): Pincér! PINCÉR : Parancsoljon kérem ... VENDÉG : Mi van ? PINCÉR: Borjúpörkölt, bécsi szelet, debreceni... VENDÉG : Hogy a debreceni? PINCÉR: Húszezer. VENDÉG: Mustárt is adnak hozzá? PINCÉR : Igenis. VENDÉG: És az mennyibe kerül? PINCÉR: Ingyen adjuk... VENDÉG: Akkor, nézze kérem, hozzon nekem mustárt és két pohár vizet is hozzá. Kenyeret hoztam magammal, maradt ebédről... N­opp, megálljon... zene van? PINCÉR: Sajnálom. VENDÉG (felugrik): Micsoda? Nincs zene? N­a! mit gondol? Ide se jövök vacsorázni többé. (Távozik. A terraszon egyre fogy a hold.) fl DymL !

Next