Pesti Hírlap, 1924. augusztus (46. évfolyam, 156-180. szám)

1924-08-01 / 156. szám

1924. augusz­t­us 1., péntek. PESTI HÍRLAP A gyöngytolvaj bárónő• Hathavi súlyos börtönre ítélték. Grác, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójától.) A gráci törvényszék ma hozta meg ítéletét Conrad­ Conradsheim Alice bárónő nagy feltűnést keltő bűn­perében, aki valósággal üzletszerüleg űzte a gyöngy­tolvajlást, még­pedig a fényes szalonjában megjelent hölgyeket lopta meg. A tárgyalást óriási érdeklődés kísérte, a törvényszék termében a legelőkelőbb társa­ság jelent meg, különösen hölgyek voltak nagy szám­mal, akiket a tárgyalásvezető dr. Plankenstein ud­vari tanácsos elnöknek többizben csendre és nyuga­lomra kellett inteni. Conrad­ Conradsheim Alice bárónő nagylábon élt, egymást érték nála a fényes estélyek. Ezévi feb­ruár havában történt, hogy Herberstein Alice grófnő szintén vendége volt a bárónénak. A háziasszony szenvedélyes öleléssel fogadta barátnőjét, azután a szomszédos táncterembe ment. Nemsokára azután a háziasszony az étteremben egy marék igazgyöngyöt talált: kiderült, hogy az ölelés közben a grófnő gyöngyzsinórja elszakadt és a drágaságok a földre hullottak. A grófnő erre egy dobozba tette az ékszert És megőrzés végett átadta a ház úrnőjének. A mu­latság végével hazatérve, megolvasta gyöngyeit és megdöbbenve látta, hogy hetvenhat darab hiányzik? Rögtön telefonált­ Conradsheim bárónőnek, aki élén­­­ken tiltakozott: — Felkutattuk az egész lakást, de egyetlenegy­darab gyöngyödet sem találtak! Pár nappal ezután történt, hogy Evangeliszt Károly ,ékszerkereskedő avval kereste fel a rendőr­séget, hogy a táncmulatságot követő nap Conrad­sheim bárónő, régi vevője, hetvenhat gyöngyöt kí­nált neki eladásra. Az ékszerész ötven ..millióra be­cs­ülte a gyöngyöket és az eladás közvetítésére Pisk József és Sándor bécsi ékszerkereskedőket ajánlotta, akik éppen Grácban időztek. A grófnő meg is egye­zett a Pisk testvérekkel 55 millió korona vételárban s az összeget azonnal fel is vette. Evangeliszt később tudta meg egy ismerősétől, Sommer törvényszéki hivatalnoktól, hogy Conradsheim bárónő táncmulat­ságán hetvenhat drága gyöngy elveszett. Nemsokára azután­ Herberstein grófnő is felkereste őt; megma­radt gyön­greit' akarta neki eladni. A gyöngyök ha­s­alósága feltűnt neki, gyanúját közölte Herberstein grófnővel is, aki az" ékszerész tanácsára a rendőr­ségnél is jelentést tett. A bárónőt, azonnal a rendőrség elé idézték, de eleinte makacsul tagadott: — Kére­m, én ezt a gyöngysort az édes­anyám­tól örököltem! . A­­későbbi kihallgatások során azután egészen megtört és­ teljes beismerő vallomást tett. Elmondta, hogy a bál után reggel egy szekrény alatt hetven­hat gyöngyöt talált és nem tudott a kísértésnek el­lentállni, hogy azokat eltulajdonítsa. A szükség is késztette a lopásra. Háztartása költségeit nem bírta fedezni, támogatnia kellett férjnél levő leányát is. Hosszabb ideig játszott a börzén is, de szerencsétle­nül. A gyöngyök vételárából húsz milliót most is leá­nyánk adott, húsz milliót egy bankban helyezett el, tíz milliót pedig elköltött. Az ügy érdekessége még csak ezután követke­zett. Gróf Atteims Eugénia feljelentést tett a rendőr­ségen, hogy Welsersheimb grófné estélyén 26 drága­gyöngyét elvesztette. Mikor Conradsheim bárónő ese­tét a lapokban olvasta, akkor jutott eszébe, hogy a táncmulatságon a bárónő is jelen volt és rövid ideig mellette ült. A vizsgálat kiderítette, hogy a 26 gyöngyöt is Conradsheim bárónő adta el. Még egy harmadik hasonló lopás is rábizonyult a bűnös asszonyra. De Neef Beatrice 58 gyöngyét lopta el, de mikor a károsult erre rájött, a grófnő megtérítette a gyöngyök árát. A vádlott asszony a rendőrségen nem győzte ismételni, mennyire megbánta a bűnét és folyton arra hivatkozott, hogy mikor gyöngyöt vagy valami ékszert lát, valóságos beteges vágy szállja meg, hogy azokat birtokába kerítse. A törvényszéki orvosok konstatálták, hogy a boldogtalan asszony öröklött súlyos betegségben szenved. Különben születésére nézve is­­terhelt. Édes­anyja erős morfinista volt. A grófnő beteges idegességét fokozza az is, hogy eleinte boldog házasélete később egészen megromlott. •A végtárgyaláson Conradsheim bárónő egy­szerű­, szerény ruhában jelent meg. Védője a szív­bajára hivatkozva, kihalgatását is ellenezte. A tör­vényszék a kérelmet elutasította, de a vádlott nő elő­életére és betegségére nézve elrendelte a zárt tár­gyalást. A tanúk sorában megjelent a vádlott nő férje is, aki azonban megtagadott minden tanúvallomást. Az ügyész az egész nap szakadatlanul tartó, másnap reggelig húzódó bizonyítási eljárás után sú­lyos ítéletet kért, hangsúlyozva, hogy a vádlott azért követte el a lopást, h­ogy folytathassa a fényűző élet­módot, ami a hajdani arisztokrácia körében divato­zott. Éles csata következett ezután a közvádló és a védőügyvéd között, akit az elnök többször rendre is utasított. A törvényszék ítélete hat havi súlyos börtönre szól, havonta egy napi böjttel és kemény fekhely­lyel szigorítva, ami ellen a védő semmiségi panaszt jelentett be C­ ilf ir Jácapó i Palssia képe? A queroi festmény nem a nagy Palma műve. A frigy port felvert Jacopo­ di Palma-festmény értékéről, amelyet az olasz diplomácia visszakövetel Magyarországtól, fantasztikus hírek terjedtek el. Megírtuk, hogy a pénzügyminisztériumot, külügy­minisztériumot,• a rendőrséget,­­az olasz konzulátust, sőt magát a kormányt is foglalkoztatta a bonyo­dalmas regény. " A..hatalmas ,méreti vászon, amely eddig egy kis olasz község templom­ának falát díszítette, hadi­zsákmányként jutott magyar kézbe és több kézen keresztül végre dr. Kovács Béla ügyvéd birtokába került, aki valószínűen azért örült meg a nagyszerű vételnek, mert azt hitte, hogy a nagy Jacopo di Palma, vagy Vecchio di Palma, mesterműve a mű­remek. Holott, — amit úgy látszik, a szakértők figyelme is elkerült, — a signatura évszámmal is el van látva és 1612-ből jelöli a kép megfestését. Ez az évszám nyilvánvalóan mutatja, hogy az oltárkép semmi esetre sem lehet a nagy Jacopo di Palma munkája, mert már öt évvel előbb meghalt. A nagy Jacopo di l'alma hasonló nevű kisebb je­lentőségű unokaöccse festette a képet, aki még 1612-ben élt. Híres nagybátyja 1528-ban meghalt s így a kép 84 évvel később készült. Természetesen be­cse a képnek igy is van, de azt igazán nem lehet ál­lítani, hogy ötvenezer dollárért nagyon olcsó. Óriási mérete miatt is csak templomi célra alkalmas, mű­becse pedig nem­ hasonlítható a festő nagybátyjának, Jacopo di Palma-nak bármelyik alkotásához. A későbbi kor már a hanyatlás korszaka Olasz­országban és így a festőt a kisebb értékű piktorok közé sorozzák, a nagy bonyodalmakat támasztott képért még 10.000 dollár is nagy árnak mondható. Ezért azt hisszük, hogy a diplomáciai vita, amely Olaszország és Magyarország között a kép k­örül fennforog, könnyűszerrel elintézhető. Ha valóban Vecchio di Palma műve volna a nagy­ port felvert kép, régen akadt volna olyan ve­vője az alatt a kilenc év alatt, míg nálunk vándorolt, hogy ma senki sem beszélne róla... Dr. Kovács Béla ügyvéd egyébként a bonyodal­mas esettel kapcsolatban munkatársunk előtti a kö­vetkezőképen nyilatkozott: — A Pálma-kép ügyére vonatkozóan különböző lapokban megjelent cikkekbe itt-ott tévedések csúsz­tak be. A közleményekben szereplő értékmegjelölé­sek fantasztikusan magas összegek, amelyeknél jó­val alacsonyabb árért kínáltam annak idején az­ ál­lamnak a festményt. Ezt Ladányi Jenő pénzügymi­nisztériumi miniszteri tanácsos igazolhatja, akivel erről tárgyaltam. A rendőrségi eljárásokról és a le­foglalás körüli ténykedésekről én egyáltalán nem­­ nyilatkoztam–, adatokat nem szolgáltattam. A rend­őrség, szerintem, hivatásának megfelelően korrekt módon­­járt el, s csupán a szerencsétlen mozzanatok közrejátszása kelti azt a látszatot, mintha a rendőr­ség mulasztásáról szó lehetne. S midőn ez ügyben­­az­ államhatalom által megindított eljárás ellen vé­dekezem, nincs más célom, mint jogos igényeimet megvédeni s ez ügyből kifolyóan magamat az anyagi romlástól megmenteni, felé, mint a hatvankilométeres bécsi gyors. A ve­­­zető biztatgatja a gyerekeket: — Ne busuljatok gyerekek, lesz még szép idő. Egészen bizonyos, hogy lesz, hiszen még hátra van a kánikula. Az öreg balatoni időjósok meglehe­tősen optimisták a hidegre vált abnormis időjárással szemben és erősen bíznak abban, hogy Szent Istvánig legalább még lesznek forró, sőt perzselő napok a Balaton hosszú frontján. A vendéglősök, penziótulaj­donosok­ és lakáskiadók, akikkel volt alkalmunk be­szélgetni a kellemetlenné vált időjárásról, már in­kább pesszimistább hajlamúak és különösen a ven­déglősök nagyon el vannak keseredve a példátlanul rossz üzletmenet miatt. A nyaralók­­nagyobbik része az idén háztartást vezet és hétszámra nem megy tá­jára sem a vendéglőnek vagy a penziónak. A ven­déglős jóformán csak a vasárnapi alkalmi vendé­gekre van utalva. Ha most azok is­ végleg elmarad­nak, nagyon sok nyári vendéglőt végleg be lehet csukni. Szemesen egy odavaló villatulajdonos szállt be a vonatunkba és bizony ez is tele volt panasszal. Azt mondja, hogy a szezon még hátralévő idejére semmi pénzért sem tudja kiadni most üresen maradó szo­báit. Máskor legalább ilyenkor akadt elég érdek­lődő, akik közül aztán egyik-másik mégis letette a foglalót. — Most úgy szaladnak haza a nyaralók, mintha puskából lőtték volna ki őket — így mondja beszé­des útitársunk. — Legtöbb azért siet haza, mert el­fogyott a szűkre szabott költségfedezete. Pedig hát anyagilag most azok járnak jobban, akik július he­lyett augusztusban nyaralnak, mert a mind gyen­gébb látogatottság miatt úgy az élelmiszerek árai, mint pedig a lakásbér­ek lényegesen csökkennek a balatoni fürdőhelyeken. Szemesen is annyi lakáss marad üresen, hogy bent a faluban augusztus hó­napra már félmillióért is lehet kapni szoba-konyhát. A villákban természetesen valamivel nagyobbak az árak, de még mindig alatta vannak a normálisnak. Siófokon az egész fürdőtelep kinn van az állo­másnál és vége-hossza nincs a bucsúzkodásnak. A gyorsvonat zsúfolásig megtelik hazautazókkal, mintha­ csak augusztus végefelé volnánk. Még a te­lepi cigányzenekar tagjai is kijöttek az állomásra. Úgy látszik, unatkoznak odabenn. Egy sárga felöltős úr vigasztalni próbálja a cigányprímást, akit rozsda­vörösre égetett a nap: — Ne busulj Béla, majd jönnek augusztusra új vendégek. Pénzesebbek, gavallérabbak, mim mink voltunk. A prímás sokatmondóan legyint a kezével, mintha csak azt mondaná: Hiába itt már minden, legjobb volna elölről kezdeni az egész szezont, persze több pénzzel és szerényebb árakkal. Munkanélküliség és rossz termés. Az állam fizesse ki szállítóit előre egész évre, ha az összeg bizonyos részét invesztálják. Amikor néhány évvel ezelőtt a munkanélküli­ség­ veszedelme felütötte fejét,, a Pesti Hírlap hasáb­jain rámutattam a nagyobb arányú munkapro­grammra, amely gazdasági helyzetünk és berendez­kedésünk oly életbevágó hiányainak pótlására hiva­tott és az eszközökre, melyek egyben a munkanél­küliség ügyének orvoslását szolgáltatják. Ugyan­­­csak ezidőtájt a Közgazdasági Társaság, bankettjén felhívtam az illetékes körök figyelmét arra, hogy a kormány állami művelőeszközök, gőzekebérszántá­sok, műtrágyázási segélyek megjelölt megszervezése útján mielőbb avatkozzék bele gyors cselekedettel az országos mezőgazdasági termelés részleteibe, mert tudvalevőleg a háborús és az azutáni idők gazdál­kodása termőföldjeink megművelésének a nyugati államok rosszabb földjein elért eredményektől amúgy is annyira elmaradt intenzitását teljesen le­rontotta. Sajnos, az akkor tárgyalt két súlyos körül­mény most újból találkozott. De történt-e valami, hogy elkerültessenek? Ami a munkaalkalmak megteremtését illeti, a jelzett munka­programmba foglaltak közül a bánya­munkás- é­s tisztviselőházak építése az, ami azóta tényleg megvalósíttatott Ezzel bányaművelésünk nívójának, intenzitásának bizonyára jelentékeny emelése mellett a munkanélküliség leküzdése és a munkásságnak itthon maradása irányában áldásos lépés történt. A munkanélküliséget megszüntető további mun­kák megszervezése és megkezdése eddig nem történt meg megfelelően és mint olvassuk, a kormány a leg­­utóbbi határozatok szerint a kötelező háztatarozások, útjavítási és ármentesítő munkálatokon kívül cs­u­pán „a belföldön előállítható iparcikkeknek itthon való előállítása révén indul a munkanélküliség el­leni harcba", a rendes beruházási költségeknek csak egy részével. Ez a programm azonban előreláthatólag szűk térre szorulván, megint nem fogja megoldani a kér­dést. Miután pedig anyagi helyzetünk nem alkalmas nagyszabású új beruházások keresztülvitelére, de munkaalkalmat adni elodázhatatlanul mégis szük­séges, ezért célszerű volna, hogy mindazoknál a nagyüzemeknél, szénbányák, villamossági, gépgyári, posztógyári, téglagyári stb. üzemeknél, amelyek az államnak úgyis állandó szállítói, rendelje meg a kormány az egész évi vagy megfelelő hosszabb időre szóló szükségletét, olyképen, hogy az előre kifizet­tessék. Köttessék pedig ez a rendelés, illetve kifizetés ahhoz a feltételhez, hogy ezen összeg­ek bizonyos na­gyobb hányadát beruházásokba, építésekre stb. tar­­toznak fordítani a vállalatok, amelyekkel a munka­nélküliséget enyhítik. Miután ezen üzemek a nélkülözhetetlen állami szükségletek céljára úgyszólván naponta szállíta­nak, aránylag elég nagy összeg­­koncentrálható bi­zonyos beruházásokra, ha a megfelelő módon ren­delkezésre bocsáttatik. Hogy a fentiek szerint általános helyzetünk mezőgazdasági vonatkozásait is felhozzuk itt, a­ k­­­i jönnek haza a nyaralók. Az őszies időjárás és a pénztelenség megrövidíti a nyaralást. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — A nyolc nap óta tartó szakadatlan esőzés és rendellenesen hűvös időjárás teljesen betetőzte a balatoni nyaralás csődjét. Nemcsak a balatoni ki­sebb fürdőhelyekről, de Siófokról is tegnap és ma egész kis karavánok indultak meg hazafelé. A gyors­vonatok különösen zsúfolva vannak a nyaralás örö­meit megelégelő utasokkal. Természetesen azonban nemcsak a koraőszi hűvös, szeles időjárás hajtja időnek előtte haza a pesti nyaralót, hanem a még talán súlyosabban latba eső anyagi helyzet is, amely a házbérnegyedes augusztus elsejével még in­kább fokozódik az egész vonalon. A mai árak mel­lett mind kevesebb és kevesebb azoknak a családok­nak a száma, melyek az egész szezont végig tudják élvezni a Balaton nem mindig kies partján. Az idén különösen igen sok volt a kéthetes nyaraló, akinek a büdzséje csak ilyen kurta időre futotta. Aztán fel­tűnő mértékben jelentkeztek a balatoni strandon a vasárnapi nyaralók, akik legjobb esetben csak szom­bat délutántól hétfő reggelig élvezhették a balatoni telepek vagy nyaralófalvak vendégszeretetét. A múlt vasárnap ezeknek a kedvét is nagyon megrontotta a zordonná változott időjárás. Sokan közülök vég­képen le is tettek arról, hogy még az idén rászánják magukat a hasonló kirándulásra. A balatoni gyorssal végig utaztunk a somogyi parton, ahol most mindenütt a makacs eső áztatja a földeket, és a szilajult szélvihar korbácsolja a Bala­ton habjait. Az egész hosszú útvonalon végig alig láttun­k néhány elszánt fürdőzőt, aki rendületlenül ki akarja élvezni a drága nyaralás örömeinek még hátralevő minden kis csöppjét is. Fonyódon, Boglá­ron hancúrozó víg gyermeksereg fogadja vonatun­kat és szives kendőlobogtatással ad kifejezést repeső örömének. A vonnyadt, penészszinü pesti gyerekek­ből három-négy hét alatt szinte csodát csinált a Balaton gyógyító és üdítő hatása. A vonnyadtság el­tűnt az arcokról és helyette bronzszínű mázzal vonta be a tüzes napsugár a kis kopasz fejeket. Jellén a TÉBE-gyerekek köszöntik ékes hozsanná­val a keresztülfutó gyorsvonatot. Ezek a TÉBE­ ado­mányából üdülő pesti gyermekek, háromhetes tur­nusokban üdülnek a lellei árnyas platánok alatt és hancúroznak a déli napsütésben a strand sárga ho­mokszőnyegén. Hát bizony most megromlott az idő­járás Lellén is. A gyerekek­ kissé unatkoznak. Néme­lyik sóvárogva mered utána a tovarobogó vonatnak és a gondolata talán még sebesebben száguld haza­.

Next