Pesti Hírlap, 1924. augusztus (46. évfolyam, 156-180. szám)
1924-08-01 / 156. szám
1924. augusztus 1., péntek. PESTI HÍRLAP A gyöngytolvaj bárónő• Hathavi súlyos börtönre ítélték. Grác, júl. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójától.) A gráci törvényszék ma hozta meg ítéletét Conrad Conradsheim Alice bárónő nagy feltűnést keltő bűnperében, aki valósággal üzletszerüleg űzte a gyöngytolvajlást, mégpedig a fényes szalonjában megjelent hölgyeket lopta meg. A tárgyalást óriási érdeklődés kísérte, a törvényszék termében a legelőkelőbb társaság jelent meg, különösen hölgyek voltak nagy számmal, akiket a tárgyalásvezető dr. Plankenstein udvari tanácsos elnöknek többizben csendre és nyugalomra kellett inteni. Conrad Conradsheim Alice bárónő nagylábon élt, egymást érték nála a fényes estélyek. Ezévi február havában történt, hogy Herberstein Alice grófnő szintén vendége volt a bárónénak. A háziasszony szenvedélyes öleléssel fogadta barátnőjét, azután a szomszédos táncterembe ment. Nemsokára azután a háziasszony az étteremben egy marék igazgyöngyöt talált: kiderült, hogy az ölelés közben a grófnő gyöngyzsinórja elszakadt és a drágaságok a földre hullottak. A grófnő erre egy dobozba tette az ékszert És megőrzés végett átadta a ház úrnőjének. A mulatság végével hazatérve, megolvasta gyöngyeit és megdöbbenve látta, hogy hetvenhat darab hiányzik? Rögtön telefonált Conradsheim bárónőnek, aki élénken tiltakozott: — Felkutattuk az egész lakást, de egyetlenegydarab gyöngyödet sem találtak! Pár nappal ezután történt, hogy Evangeliszt Károly ,ékszerkereskedő avval kereste fel a rendőrséget, hogy a táncmulatságot követő nap Conradsheim bárónő, régi vevője, hetvenhat gyöngyöt kínált neki eladásra. Az ékszerész ötven ..millióra becsülte a gyöngyöket és az eladás közvetítésére Pisk József és Sándor bécsi ékszerkereskedőket ajánlotta, akik éppen Grácban időztek. A grófnő meg is egyezett a Pisk testvérekkel 55 millió korona vételárban s az összeget azonnal fel is vette. Evangeliszt később tudta meg egy ismerősétől, Sommer törvényszéki hivatalnoktól, hogy Conradsheim bárónő táncmulatságán hetvenhat drága gyöngy elveszett. Nemsokára azután Herberstein grófnő is felkereste őt; megmaradt gyöngreit' akarta neki eladni. A gyöngyök hasalósága feltűnt neki, gyanúját közölte Herberstein grófnővel is, aki az" ékszerész tanácsára a rendőrségnél is jelentést tett. A bárónőt, azonnal a rendőrség elé idézték, de eleinte makacsul tagadott: — Kérem, én ezt a gyöngysort az édesanyámtól örököltem! . Akésőbbi kihallgatások során azután egészen megtört és teljes beismerő vallomást tett. Elmondta, hogy a bál után reggel egy szekrény alatt hetvenhat gyöngyöt talált és nem tudott a kísértésnek ellentállni, hogy azokat eltulajdonítsa. A szükség is késztette a lopásra. Háztartása költségeit nem bírta fedezni, támogatnia kellett férjnél levő leányát is. Hosszabb ideig játszott a börzén is, de szerencsétlenül. A gyöngyök vételárából húsz milliót most is leányánk adott, húsz milliót egy bankban helyezett el, tíz milliót pedig elköltött. Az ügy érdekessége még csak ezután következett. Gróf Atteims Eugénia feljelentést tett a rendőrségen, hogy Welsersheimb grófné estélyén 26 drágagyöngyét elvesztette. Mikor Conradsheim bárónő esetét a lapokban olvasta, akkor jutott eszébe, hogy a táncmulatságon a bárónő is jelen volt és rövid ideig mellette ült. A vizsgálat kiderítette, hogy a 26 gyöngyöt is Conradsheim bárónő adta el. Még egy harmadik hasonló lopás is rábizonyult a bűnös asszonyra. De Neef Beatrice 58 gyöngyét lopta el, de mikor a károsult erre rájött, a grófnő megtérítette a gyöngyök árát. A vádlott asszony a rendőrségen nem győzte ismételni, mennyire megbánta a bűnét és folyton arra hivatkozott, hogy mikor gyöngyöt vagy valami ékszert lát, valóságos beteges vágy szállja meg, hogy azokat birtokába kerítse. A törvényszéki orvosok konstatálták, hogy a boldogtalan asszony öröklött súlyos betegségben szenved. Különben születésére nézve isterhelt. Édesanyja erős morfinista volt. A grófnő beteges idegességét fokozza az is, hogy eleinte boldog házasélete később egészen megromlott. •A végtárgyaláson Conradsheim bárónő egyszerű, szerény ruhában jelent meg. Védője a szívbajára hivatkozva, kihalgatását is ellenezte. A törvényszék a kérelmet elutasította, de a vádlott nő előéletére és betegségére nézve elrendelte a zárt tárgyalást. A tanúk sorában megjelent a vádlott nő férje is, aki azonban megtagadott minden tanúvallomást. Az ügyész az egész nap szakadatlanul tartó, másnap reggelig húzódó bizonyítási eljárás után súlyos ítéletet kért, hangsúlyozva, hogy a vádlott azért követte el a lopást, hogy folytathassa a fényűző életmódot, ami a hajdani arisztokrácia körében divatozott. Éles csata következett ezután a közvádló és a védőügyvéd között, akit az elnök többször rendre is utasított. A törvényszék ítélete hat havi súlyos börtönre szól, havonta egy napi böjttel és kemény fekhelylyel szigorítva, ami ellen a védő semmiségi panaszt jelentett be C ilf ir Jácapó i Palssia képe? A queroi festmény nem a nagy Palma műve. A frigy port felvert Jacopo di Palma-festmény értékéről, amelyet az olasz diplomácia visszakövetel Magyarországtól, fantasztikus hírek terjedtek el. Megírtuk, hogy a pénzügyminisztériumot, külügyminisztériumot,• a rendőrséget,az olasz konzulátust, sőt magát a kormányt is foglalkoztatta a bonyodalmas regény. " A..hatalmas ,méreti vászon, amely eddig egy kis olasz község templomának falát díszítette, hadizsákmányként jutott magyar kézbe és több kézen keresztül végre dr. Kovács Béla ügyvéd birtokába került, aki valószínűen azért örült meg a nagyszerű vételnek, mert azt hitte, hogy a nagy Jacopo di Palma, vagy Vecchio di Palma, mesterműve a műremek. Holott, — amit úgy látszik, a szakértők figyelme is elkerült, — a signatura évszámmal is el van látva és 1612-ből jelöli a kép megfestését. Ez az évszám nyilvánvalóan mutatja, hogy az oltárkép semmi esetre sem lehet a nagy Jacopo di Palma munkája, mert már öt évvel előbb meghalt. A nagy Jacopo di l'alma hasonló nevű kisebb jelentőségű unokaöccse festette a képet, aki még 1612-ben élt. Híres nagybátyja 1528-ban meghalt s így a kép 84 évvel később készült. Természetesen becse a képnek igy is van, de azt igazán nem lehet állítani, hogy ötvenezer dollárért nagyon olcsó. Óriási mérete miatt is csak templomi célra alkalmas, műbecse pedig nem hasonlítható a festő nagybátyjának, Jacopo di Palma-nak bármelyik alkotásához. A későbbi kor már a hanyatlás korszaka Olaszországban és így a festőt a kisebb értékű piktorok közé sorozzák, a nagy bonyodalmakat támasztott képért még 10.000 dollár is nagy árnak mondható. Ezért azt hisszük, hogy a diplomáciai vita, amely Olaszország és Magyarország között a kép körül fennforog, könnyűszerrel elintézhető. Ha valóban Vecchio di Palma műve volna a nagy port felvert kép, régen akadt volna olyan vevője az alatt a kilenc év alatt, míg nálunk vándorolt, hogy ma senki sem beszélne róla... Dr. Kovács Béla ügyvéd egyébként a bonyodalmas esettel kapcsolatban munkatársunk előtti a következőképen nyilatkozott: — A Pálma-kép ügyére vonatkozóan különböző lapokban megjelent cikkekbe itt-ott tévedések csúsztak be. A közleményekben szereplő értékmegjelölések fantasztikusan magas összegek, amelyeknél jóval alacsonyabb árért kínáltam annak idején az államnak a festményt. Ezt Ladányi Jenő pénzügyminisztériumi miniszteri tanácsos igazolhatja, akivel erről tárgyaltam. A rendőrségi eljárásokról és a lefoglalás körüli ténykedésekről én egyáltalán nem nyilatkoztam–, adatokat nem szolgáltattam. A rendőrség, szerintem, hivatásának megfelelően korrekt módonjárt el, s csupán a szerencsétlen mozzanatok közrejátszása kelti azt a látszatot, mintha a rendőrség mulasztásáról szó lehetne. S midőn ez ügybenaz államhatalom által megindított eljárás ellen védekezem, nincs más célom, mint jogos igényeimet megvédeni s ez ügyből kifolyóan magamat az anyagi romlástól megmenteni, felé, mint a hatvankilométeres bécsi gyors. A vezető biztatgatja a gyerekeket: — Ne busuljatok gyerekek, lesz még szép idő. Egészen bizonyos, hogy lesz, hiszen még hátra van a kánikula. Az öreg balatoni időjósok meglehetősen optimisták a hidegre vált abnormis időjárással szemben és erősen bíznak abban, hogy Szent Istvánig legalább még lesznek forró, sőt perzselő napok a Balaton hosszú frontján. A vendéglősök, penziótulajdonosok és lakáskiadók, akikkel volt alkalmunk beszélgetni a kellemetlenné vált időjárásról, már inkább pesszimistább hajlamúak és különösen a vendéglősök nagyon el vannak keseredve a példátlanul rossz üzletmenet miatt. A nyaralóknagyobbik része az idén háztartást vezet és hétszámra nem megy tájára sem a vendéglőnek vagy a penziónak. A vendéglős jóformán csak a vasárnapi alkalmi vendégekre van utalva. Ha most azok is végleg elmaradnak, nagyon sok nyári vendéglőt végleg be lehet csukni. Szemesen egy odavaló villatulajdonos szállt be a vonatunkba és bizony ez is tele volt panasszal. Azt mondja, hogy a szezon még hátralévő idejére semmi pénzért sem tudja kiadni most üresen maradó szobáit. Máskor legalább ilyenkor akadt elég érdeklődő, akik közül aztán egyik-másik mégis letette a foglalót. — Most úgy szaladnak haza a nyaralók, mintha puskából lőtték volna ki őket — így mondja beszédes útitársunk. — Legtöbb azért siet haza, mert elfogyott a szűkre szabott költségfedezete. Pedig hát anyagilag most azok járnak jobban, akik július helyett augusztusban nyaralnak, mert a mind gyengébb látogatottság miatt úgy az élelmiszerek árai, mint pedig a lakásbérek lényegesen csökkennek a balatoni fürdőhelyeken. Szemesen is annyi lakáss marad üresen, hogy bent a faluban augusztus hónapra már félmillióért is lehet kapni szoba-konyhát. A villákban természetesen valamivel nagyobbak az árak, de még mindig alatta vannak a normálisnak. Siófokon az egész fürdőtelep kinn van az állomásnál és vége-hossza nincs a bucsúzkodásnak. A gyorsvonat zsúfolásig megtelik hazautazókkal, mintha csak augusztus végefelé volnánk. Még a telepi cigányzenekar tagjai is kijöttek az állomásra. Úgy látszik, unatkoznak odabenn. Egy sárga felöltős úr vigasztalni próbálja a cigányprímást, akit rozsdavörösre égetett a nap: — Ne busulj Béla, majd jönnek augusztusra új vendégek. Pénzesebbek, gavallérabbak, mim mink voltunk. A prímás sokatmondóan legyint a kezével, mintha csak azt mondaná: Hiába itt már minden, legjobb volna elölről kezdeni az egész szezont, persze több pénzzel és szerényebb árakkal. Munkanélküliség és rossz termés. Az állam fizesse ki szállítóit előre egész évre, ha az összeg bizonyos részét invesztálják. Amikor néhány évvel ezelőtt a munkanélküliség veszedelme felütötte fejét,, a Pesti Hírlap hasábjain rámutattam a nagyobb arányú munkaprogrammra, amely gazdasági helyzetünk és berendezkedésünk oly életbevágó hiányainak pótlására hivatott és az eszközökre, melyek egyben a munkanélküliség ügyének orvoslását szolgáltatják. Ugyancsak ezidőtájt a Közgazdasági Társaság, bankettjén felhívtam az illetékes körök figyelmét arra, hogy a kormány állami művelőeszközök, gőzekebérszántások, műtrágyázási segélyek megjelölt megszervezése útján mielőbb avatkozzék bele gyors cselekedettel az országos mezőgazdasági termelés részleteibe, mert tudvalevőleg a háborús és az azutáni idők gazdálkodása termőföldjeink megművelésének a nyugati államok rosszabb földjein elért eredményektől amúgy is annyira elmaradt intenzitását teljesen lerontotta. Sajnos, az akkor tárgyalt két súlyos körülmény most újból találkozott. De történt-e valami, hogy elkerültessenek? Ami a munkaalkalmak megteremtését illeti, a jelzett munkaprogrammba foglaltak közül a bányamunkás- és tisztviselőházak építése az, ami azóta tényleg megvalósíttatott Ezzel bányaművelésünk nívójának, intenzitásának bizonyára jelentékeny emelése mellett a munkanélküliség leküzdése és a munkásságnak itthon maradása irányában áldásos lépés történt. A munkanélküliséget megszüntető további munkák megszervezése és megkezdése eddig nem történt meg megfelelően és mint olvassuk, a kormány a legutóbbi határozatok szerint a kötelező háztatarozások, útjavítási és ármentesítő munkálatokon kívül csupán „a belföldön előállítható iparcikkeknek itthon való előállítása révén indul a munkanélküliség elleni harcba", a rendes beruházási költségeknek csak egy részével. Ez a programm azonban előreláthatólag szűk térre szorulván, megint nem fogja megoldani a kérdést. Miután pedig anyagi helyzetünk nem alkalmas nagyszabású új beruházások keresztülvitelére, de munkaalkalmat adni elodázhatatlanul mégis szükséges, ezért célszerű volna, hogy mindazoknál a nagyüzemeknél, szénbányák, villamossági, gépgyári, posztógyári, téglagyári stb. üzemeknél, amelyek az államnak úgyis állandó szállítói, rendelje meg a kormány az egész évi vagy megfelelő hosszabb időre szóló szükségletét, olyképen, hogy az előre kifizettessék. Köttessék pedig ez a rendelés, illetve kifizetés ahhoz a feltételhez, hogy ezen összegek bizonyos nagyobb hányadát beruházásokba, építésekre stb. tartoznak fordítani a vállalatok, amelyekkel a munkanélküliséget enyhítik. Miután ezen üzemek a nélkülözhetetlen állami szükségletek céljára úgyszólván naponta szállítanak, aránylag elég nagy összegkoncentrálható bizonyos beruházásokra, ha a megfelelő módon rendelkezésre bocsáttatik. Hogy a fentiek szerint általános helyzetünk mezőgazdasági vonatkozásait is felhozzuk itt, a ki jönnek haza a nyaralók. Az őszies időjárás és a pénztelenség megrövidíti a nyaralást. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — A nyolc nap óta tartó szakadatlan esőzés és rendellenesen hűvös időjárás teljesen betetőzte a balatoni nyaralás csődjét. Nemcsak a balatoni kisebb fürdőhelyekről, de Siófokról is tegnap és ma egész kis karavánok indultak meg hazafelé. A gyorsvonatok különösen zsúfolva vannak a nyaralás örömeit megelégelő utasokkal. Természetesen azonban nemcsak a koraőszi hűvös, szeles időjárás hajtja időnek előtte haza a pesti nyaralót, hanem a még talán súlyosabban latba eső anyagi helyzet is, amely a házbérnegyedes augusztus elsejével még inkább fokozódik az egész vonalon. A mai árak mellett mind kevesebb és kevesebb azoknak a családoknak a száma, melyek az egész szezont végig tudják élvezni a Balaton nem mindig kies partján. Az idén különösen igen sok volt a kéthetes nyaraló, akinek a büdzséje csak ilyen kurta időre futotta. Aztán feltűnő mértékben jelentkeztek a balatoni strandon a vasárnapi nyaralók, akik legjobb esetben csak szombat délutántól hétfő reggelig élvezhették a balatoni telepek vagy nyaralófalvak vendégszeretetét. A múlt vasárnap ezeknek a kedvét is nagyon megrontotta a zordonná változott időjárás. Sokan közülök végképen le is tettek arról, hogy még az idén rászánják magukat a hasonló kirándulásra. A balatoni gyorssal végig utaztunk a somogyi parton, ahol most mindenütt a makacs eső áztatja a földeket, és a szilajult szélvihar korbácsolja a Balaton habjait. Az egész hosszú útvonalon végig alig láttunk néhány elszánt fürdőzőt, aki rendületlenül ki akarja élvezni a drága nyaralás örömeinek még hátralevő minden kis csöppjét is. Fonyódon, Bogláron hancúrozó víg gyermeksereg fogadja vonatunkat és szives kendőlobogtatással ad kifejezést repeső örömének. A vonnyadt, penészszinü pesti gyerekekből három-négy hét alatt szinte csodát csinált a Balaton gyógyító és üdítő hatása. A vonnyadtság eltűnt az arcokról és helyette bronzszínű mázzal vonta be a tüzes napsugár a kis kopasz fejeket. Jellén a TÉBE-gyerekek köszöntik ékes hozsannával a keresztülfutó gyorsvonatot. Ezek a TÉBE adományából üdülő pesti gyermekek, háromhetes turnusokban üdülnek a lellei árnyas platánok alatt és hancúroznak a déli napsütésben a strand sárga homokszőnyegén. Hát bizony most megromlott az időjárás Lellén is. A gyerekek kissé unatkoznak. Némelyik sóvárogva mered utána a tovarobogó vonatnak és a gondolata talán még sebesebben száguld haza.