Pesti Hírlap, 1924. szeptember (46. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-14 / 191. szám

10 PESTI HIRLAP BBSSftLJimwn iwiii11 1 "i grasss: m. 'wfwr­­vm 192?. szeptember 14.. vasamat*. A százéves Nyfore­gyhd&a* — .1 l'enti Hirlap kiküldött munkatársától. — Száz év! Száz viharos, mozgalmas év. Nyíregy­háza méltán ünnepli centennáriumát, méltán helyez nagy súlyt arra, hogy megmutassa és megünnepel­hesse magát a százéves fordulót. Tegnap — száz év előtt — még jobbágy, ma büszke szabad királyi vá­ros, modern, aszfaltos, villamos csilingel az utcán, autók tülkölnek, mintha ezek is mind csak azt, bizo­nyítgatnák, hogy mennyi idő ez a száz év. Az ecsedi uradalom a Kállayak és Dessewffyek nagy pusztájából mégis virágzó százéves város lett. Ez a város folyton csak építtkezett, még az utóbbi idők­ben is, amikor mindenütt csak romboltak. Pedig egy­kor sok viszontagságon ment keresztül. Néhai Gereiczky főbiró lelkében született meg a gondolat, hogy a városka lakói talán megvehet­nék földesuraiktól az­ örökös just. Így érlelődött meg az­ örökváltság eszméje, az a törekvés, hogy a város a szabad királyi városok jogaival bíró városok so­rába emelkedjék. Megszerkesztették a földesuraik­hoz, a Kállayakhoz és Ecsedyekhez az esdeklő leve­leket, hogy örökáron megválthassák jobbágyi köte­lezettségeiket. Hosszu harc után 1824 szeptember 16-án megkötötték az örök­válts­ágról szóló szerző­dést, a város szabad lett. * Ennek a százéves jubileumát üli ma Nyíregy­háza. Korán reggel díszzeneszó ébreszti a százéves szabad várost és élénkülnek az utcák. Különösen nagy tömeg hullámzik a városházánál, a Kossuth­Szobornál, ahol a város díszruhás hajdúi vigyáznak a fogatokra, így különösen a város gyönyörű né­gyesére, amelynek pompás fekete paripái a délelőtt folyamán Rákosi Jenőt kocsikáztatják meg. Bent a városházán szédületes rend és tisztaság, amellett nagyon mozgalmas az élet. A polgármes­ter dr Bencs Kálmán szobájában látogatók vannak: dr Sipőcz Jenő és a budapesti városháza urai. Dr Bencs polgármesternek, akiről"" a város minden polgára a legnagyobb elragadtatás hangján nyilat­kozik, mindenre van gondja. Hű munkatársa Kar­dos István kulturtanácsnok és Szohor Pál főjegyző. Közben jönnek egyre-másra a sallang­os cifra fogatok, a nyírségi előkelőségek, birtokosok a kör­nyékről. Jönnek a hintók Vencsellőről, Tüzérről,­­Bűdról, Dadáról, Ábrányból, Baktáról, Bogdányról,­­Acsádról, Levelekről, Létáról, Síiskállóról, Ibrányból,­­jönnek­ a környékbeli híres családok, az ősrégi nyír­vidékiek, a Dessewffyek, Kállayak, Jármyak, Lip­thayak, Patayak, Gencsyek, Szalánczyak, Ilosvayak, Ibrányiak, Forgácsok, Onodyak, Boryak, Pong­rolezok, mintha csak a pozsonyi diéta ülésez­ne. És a városháza körül mozgalmas az élet .A környékbeli parasztok festői ruhában, az asszonyok ruhája színdús, túlnyomóan piros bokorugrós vi­ganó, nagyon világos tarka selyempruszlikos és gyöngykaláris, csillogó üveggyöngy és a pruszlik és rokolya tele arany- és ezüstcsipkékkel. És a férfiak, a nyírvidékiek csinosak, tempósak, a lajbi feliben ujjas, csiperke-kalap, némelyik embernek szűr lóg a vállán, a fiatalon fehér, az öregen fekete, de csak amúgy panyókára vetve. "És a szűrön piros haraszt­virág virít. De viselnek mindent, vidéke válogatja. A ráncosszáru csizma mellett még bőrbocskoros is akad. "Azt mondják, hogy ezek eszláriak. És van nézni való a vidékieknek elég. — Né,­mán csak ez oszt a nagy processzió, — mondogatja az egyik atyafi a Kossuth-téren és oda­dök az ujjával egy sallangos fogatra. .— Lesz itt ma urinép elég, jj,­ ám a csirkéknek,­­— mondja az asszony és sopánkodnak tovább. * Délután fél 2 órakor a nyíregyházai pályaud­varon várták a város előkelőségei Rakovszky Iván belügyminisztert és a pesti gyorsvonattal érkező ven­dégeket. A fogadtatásnál a pályaudvaron kint vol­tak: dr. Kállay Miklós főispán, Mik­es István alispán, Énekes János prépost-kanonok, Zalán Antal ezredes­állomásparancsnok, Szabó László, Buday Aladár csendőralezredes, dr. Bencs Kálmán polgármester, Kardos István tanácsnok, ifj. Rajcsik Miklós, Vieto­risz István, dr. Konti Gyula, Nagy Elek, dr. Szentpé­tery Endre, Juhász Mihály és Szobor Pál főjegyző Nyíregyháza város tanácsa­ részéről. Ott voltak még a fogadtatásnál Liptay Jenő, Kállay Zoltán, dr. Mar­gosy Emil, Thuránszky Gyula Zemplén vármegye főispánja, Odolay Sándor, Miskolc polgármestere, Gyóni György, Borsod vármegye alispánja. A pályaudvaron dr. Bencs polgármester rövid üdvözlő beszédére Rakovszky belügyminiszter né­hány keresetlen szóval válaszolt és Isten áldását kérte a százéves városra, amelynek ő a képviselője. A belügyminiszter ezután beszállt a város pompás négyes fogatára és dr. Kállay Miklós főispán lakásá­ra hajtatott, ahol ebéd volt. Délután három órakor az ág. ev. templomban a városi tanács tartott rendkívüli ünnepi közgyűlést, azért az ág. ev. templomban, mert száz évvel ezelőtt Nyíregyháza város polgárai ezen a napon itt mondot­ták ki,­ hogy örökváltság formájában megváltják a jobbágyi terheket. • A templom főhajójában foglaltak helyet a vár­megyék és a városok képviselői, a tisztikar, a keres­kedők, iparosok, Nyíregyháza város képviselőtestüle­tének tagjai. Itt ült az első sorban Rákosi Jenő is. A főhelyen, az oltár előtt hosszú asztal állott csinos szőnyeggel leterített nagy dobogón. Az asztal körül az elnöki székben ült­­ dr. Bencs polgármester, tőle jobbra Rakovszky Iván belügyminiszter, balra dr. Kállay Miklós főispán és Gedu­ly Henrik, a tiszai ág. ev egyházkerület püspöke. A templomot zsúfolásig megtöltötte a közönség, hiszen közel négyezer vendég érkezett az utóbbi két­­ pap alatt Nyíregyházára­l­­t voltak a templomban vitéz Reviczky Károly tábornok, vitéz Dienes Tivadar tábornok, a városok és a vármegyék kiküldöttei és még számosan. A díszes ünneplő közönség állva hallgatta végig a magyar Hiszekegyet, amely után dr. Bencs polgármester megnyitotta az ünnepi közgyűlést. Üd­vözölte Rakovszky Iván belügyminisztert, a honvé­delmi és kultuszminisztérium kiküldötteit, továbbá Rákosi Jenőt, a vármegyéket, a testületeket, amelyek képviseltették magukat Nyíregyháza ünnepén. Felol­vasta Vass József helyettes miniszterelnök üdvözlő táviratát, gróf Apponyi Albert és Csernoch János hercegprímás üdvözletét. Üdvözölte az összes városo­kat, amelyek Nyíregyházát a százéves jubileum al­kalmával felkeresték. — Üdvözlöm azokat a magyar városokat is — fejezte be megnyitóbeszédét, — amelyek most nem tudták elküldeni üdvözletüket. Ezután Szohor Pál főjegyző ismertette az örök­váltság történetét. — Nyíregyháza város szimbóluma a kapavas. Az örökváltság százéves évfordulóján megáll a tarlón az ősi szántást végző eke, az iparos pihenni hagyja szerszámait, a kereskedők becsukják boltjaikat, ösz­szegyűl a város népe, arcukon a napsütés bronzpati­nájával, tenyerükön a munka ráncaival és szívük­ben a lángoló szeretettel jubiláló városuk iránt. Hol­napután pedig újra megcsillan majd a kis fényes szerszám, a kapavas. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Rakovszky Iván belügyminiszter emelkedett szólásra. — Két momentum ragadott meg az ünnepség­ből. Az egyik az, hogy száz esztendő előtt a község szónoka meleg hálával emlékezett meg a volt földes­úri családról és kiemelte a jó viszonyt, holott a jobbágyi kötelezettség megváltásával konfliktus, ér­dekellentét intéződött el akkor. Ez a békés baráti megoldás meghozta a gyümölcsét. A békés megol­dásból született meg ez a város, és lett az ország legvirágzóbb városává. Ahol az érdekellentétek ily békésen intéződnek el, ott virágzó élet támad. Az elhagyott nyílt tanyák közepette a sivó­homokból virágzó kultúrváros lett azért, mert békésen oldotta meg a maga nagy pro­blémáját. Ez az egyik. A másik momentum, ami megragadott, az, hogy a függetlenség és a szabad­ság sokszor veszedelmes az olyanok kezében, akik visszaélnek vele, akik morálisan oly nívón állanak, hogy a szabadságot rossz cselekedetre használják fel. A társadalmi ellentéteknek nem harcokban, ha­nem szeretetben kell megoldódni. A béke és a szeretet tradicionális pillérein épült ez a város és ezért fejlődni fog. A belügyminiszter után Geduly Henrik a tiszai ág. ev. egyház püspöke tartott ünnepi beszédet. — úgy érzem — mondta — a lelkem ebben az emelkedett órában visszaszáll azokra az ősökre, akiknek áldozatkészsége lehetővé tette, hogy két év­tizeddel 1848 előtt, amikor az egész ország felszaba­dult a jobbágyság alól, felszabadítsa magát. Inkább a szájuktól vonták meg a falatot és két generáción keresztül fizették az örökváltságot a földesúrnak, csupán abban a reményben, hogy az utódok fogják élvezni annak gyümölcseit. Ilyen erkölcsi erők kel­lenek és csak ilyen erkölcsi erők birtokában kiált­hatjuk ma is oda a határainkon túl leselkedő ál­győzők felé: tiétek a jelen, de a mienk a jövő! Ezután Somogyi Gyula és dr. Kovács Elek kép­viselőtestületi tagok nyújtottak be határozati javasla­tot, majd dr. Sipőcz Jenő, Budapest polgármestere, üdvözölte meleg szeretettel a magyar városok orszá­gos szövetsége nevében a százéves Nyíregyházát, Mi­kes István, Szabolcs vármegye alispánja, pedig felol­vasta a vármegye üdvözlő átiratát. Nyomban a vár­megye kiküldöttei, a főispánok áldoztak néhány ke­resetlen üdvözlő szóval a százéves város jubileumá­nak, amelynek ünnepi közgyűlését a Himnusz hang­jai zárták be. Az ünneplő közönség innen a százéves jubiláris kiállításra vonult, a központi iskola és az evangélikus főgimnázium hatalmas épületébe. Itt Margócsy Emil üdvözölte a belügyminisztert, aki a kiállítást meg­nyitó beszédében összehasonlította ezt a szerény ma­gyar kiállítást a korábban megnyílt angol Wembley-i kiállítással. A gazdag kiállítás anyagából, amely a Falu­ Szövetség rendezésében került Nyíregyházán be­mutatásra, ki kell emelni Horthy Miklósné gödöllői kézimunkatelepének kiállítását, de van itt minden. Két terem is jut a művészeti csoportnak. Az udvar­ban mezőgazdasági gépek láthatók, legnagyobbrészt működésben. A főgimnázium földszintjén van a kéz­műipari kiállítás, az ipartestületek kiállítása. A legér­dekesebb a mezőgazdasági csoport. Itt találjuk a Dessewffy-féle Nyírség, Szomjas és Királytelek ura­dalmak nagyszerű kiállítási anyagát. Az emeleten elhelyezett kulturális és iskolaügyi csoport is nagy érdeklődésre tarthat számot. A délutáni és esti ünnepségek: Este nyolc órakor a nyíregyházai színházban díszelőadás volt, amelynek prológusát dr. Vietorisz József, a Besseny­ei-kör elnöke írta és mondotta. Dr. Székelyhídi Ferenc operarészleteket adott elő, Hettyei Aranka, a Nemzeti Színház művésznője. Vörösmarty- és Tompa-verseket szavalt, Szegheő János zongoraművész Liszt magyar rapszódiáját játszotta el, dr. Milotay István pedig nyíregyházai emlékeket olvasott fe. A közönség az előadás végén spontán üdvö­­zölte az egyik páholyban helyet foglalt ősz Rákosi Jenőt és hallani kívánta. Rákosi Jenő eleget is tett a kérésnek, dr. Bencs polgármester kíséretében a színpadra ment és meleghangú beszédet mondott. — Először léptem Nyíregyháza földjére és ami a legjobban feltűnt nekem, az a sokféle templom. Ebből láttam, hogy itt sokféle vallás van és megállapítottam, hogy ez az egészséges vetélke­dés, ez az egészséges nemes verseny eredményezte a mai magyar Nyíregyházát. A szépnek annyi sze­retetét láttam itt, hogy ez a város igazán megérde­melné, hogy a közepe legyen ennek az országnak, nem pedig — mint most — periféria. Reméljük azonban, hogy nemsokára Nyíregyháza ismét Ma­gyarország közepén fog feküdni. A viharos tetszéssel fogadott beszéd után a dísz­előadás a Városi Színházban véget ért. A jubileumi ünnepségek vasárnap folytatód­nak. Zenés ébresztő kelti a várost, a templomokban hálaadó istentisztelet lesz, a Gazdaszövetség délelőtt díszközgyűlést tart, a városházán a Városok Szö­vetsége tartja nagygyűlését, délben Rakovszky Iván belügyminiszter a polgármesteri hivatalban fogad, délben egy órakor a Korona-szállodában a város látja vendégesül az ünnepségre érkezteket, délután a huszárlaktanya mögötti újonnan átalakí­tott páiván lóverseny, a nyíregyházi sportegyesü­let pályáján sportünnepély, este ingyen-mozi a ki­állítás területén és utána nagy táncmulatság a gaz­daotthonban. És Nyíregyháza ünnepel egy hétig, vál­togatott programmal ünnepli százéves fönnállását. * Örömünnep lenne ez a régi Magyarországon is, de százszorosai, ünnep kell hogyan legyen ma, ami­kor oly kevés magyar város maradt. Biztosan ezt érzik itt is, ezért fogja fel a város apraja-nagyja oly igazán komolyan ezt az ünnepet. Nincs lámpion, gö­rögtűz, de azért Nyíregyházán ma estén mégis min­denki örvend. Mulatnak az úriházaknál, ahol min­denütt akad egy-két vendég és mulatnak a kis kocs­mákban is. Amint a sok ünneplésből fáradtan bak­tatok hazafelé, valahol a Bessenyei­ tér körül egy kis kocsmában borízű hangon dalolnak, jó nyírségi nótát: Fekete fodros fátyolos Lassan seperj, ne porozz, Uti cifra, házi rossz, Otthon nem jó, másutt rossz . . . László Aladár. A kormány köszönti Xifkregt­házát. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Nyíregy­háza város önállóságának 100-ik évfordulója al­kalmából Vass József helyettes miniszterelnök a magyar királyi kormány nevében a következő üdvözlő táviratot intézte a város közönségéhez: Méltóságos dr. Bencs Kálmán kormányfő­tanácsos, polgármester urnak Nyíregyháza. — Nyíregyháza város hazafias közönségét a város ön­állóságának 100-ik évfordulója alkalmából a ma­gyar királyi minisztérium nevében szívem teljes melegével köszöntöm. Száz év alatt az ősök szerény alkotása az ország első városai sorába küzdötte fel magát és népének szellemi kiválóságával, nagy kul­túrérzékével, lankadatlan, célirányos munkásságán­­al hazánk szellemi és gazdasági életének egyik igen fontos tényezőjévé vált. Isten áldása kisérje a város további fejlődését! Fass József s. k. helyettes miniszterelnök. A kimai harcok. Pekingben kihirdették az ostromállapotot. • Sanghai, szept. 13. A nyugati harcvonalon teg­nap a Zi­angsu-haderők a Csang-Csan­ melletti fő­­állásokba vonultak vissza. A Csekiang-haderők, amelyek Csang-Csantól huszonöt mérföldnyire délre elfoglalták Kihinget, ezt a főállást veszélyez­tetik. A déli és nyugati harcvonalon nincs válto­zás. A Csekiang-csaparok azt jelentik, hogy két zászlóaljat foglyul ejtettek. London, szept. 13. A Reuter-iroda Mandzsúria egyes kínai tartományainak állásfoglalásáról a kö­vetkezőket jelenti: Csangcsolin főparancsnokot tá­mogatja Kirim, Fengtien és Kolungkiang. Wu-veifu hadügyminiszter oldalán van Csili, Szecsuan, Kansu, Sensu­, Santung, Hunan, Kiangsu, Hupe, Kiangsi, Tukien és Sanszi. Sunjatszent támogatja Kwangtun, Kwangsi, Junnan és Kweicsau. Cse­kiana Luvunghsiang vezérlete mellett független. Newyork, szept. 13. A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Pekingben kihirdették az ostromálla­potot. A kormány egyidejűleg elrendelte, hatvanezer fő­nyi seregnek mozgósítását. Georgia hol­orusa a szovjet ellen. Párizs, szept. 13. A georgiai követség közli, hogy egy Konstantinápolyból elindult hajó nem tudott bejutni Batumba. A város minden összeköttetéstől el van vágva. A szovjet csapatok és a felkelők kö­zött elkeseredett harcok folynak. A megszűnt területek kiürítése. Düsseldorf, szept. 13. A Frankfurter Zeitung jelenti, hogy a francia csapatok a dortmundi, bo­chumi és gelsenkircheni zónában serényen dolgozó­nak a kiürítés előkészítésén. Több iskolát már ki is ürítettek és a német hatóságok rendelkezésére bocsátottak A vidéken elhelyezett csapatok már be­vonultak a nagyobb városokba.

Next